HYGGE - A dán életérzés, amely boldoggá tesz || KÖNYVES

Ha egyetlen egy műfajt kéne megneveznem, amivel nem szívesen találkozom, az az extra nyálas romantikusokon kívül az életmódkönyvek. Egyszer...

Ha egyetlen egy műfajt kéne megneveznem, amivel nem szívesen találkozom, az az extra nyálas romantikusokon kívül az életmódkönyvek. Egyszerűen nehezen hiszem el, hogy egy ilyen könyv írója mélyebb vizekre is evez és nem csak a "napicoelho.hu" instant  generált bölcsességeit vágja hozzám több, mint 100 oldalon keresztül.
Ugyanakkor, nem tagadom, én is sokszor érzem, hogy örülnék, ha valaki meg tudná mondani, hogy hogyan és miként lehetek boldog, mit kéne csinálnom, hogy meggazdagodjak és így tovább, talán éppen ezért engedtem a csábításnak, hogy én is megnézzem magamnak, mit is tud a Hygge.
De a könyv felénél rá kellett jönnöm, hogy ez a dán életérzés valami egészen más, mint amire én számítottam...




 Hogy őszinte legyek, azt gondolom, mindenki maga tudja, hogy őt mégis mi teszi boldoggá, ezt valahogy belülről érezzük, legalábbis szerintem. Éppen ezért hamar be kellett látnom, hogy a dánokat egészen más dolgok teszik boldoggá, tekintve, hogy egy teljesen más nemzet, mint a magyar... Más lehetőségeik vannak, más természeti adottságokhoz kell alkalmazkodniuk és nem mellesleg más a nyelvük.

Így kerül szóba a hygge, ami nem más számukra, mint nagy vonalakban a hétköznapok által szerzett boldogság. Nyilván, ez szuperül hangzik, hisz ki ne szeretné megtudni azt a titkot vagy éppen hihetetlen tippet, amivel egy csapásra elkezdjük értékelni a hétköznapjainkat, tényleg, őszintén. Miután annyira sokan odáig voltak ettől a kötettől, úgy éreztem muszáj nekem is belekóstolnom ebbe a dán életérzésbe, hátha tényleg van mögötte valami nagyon pöpec gondolat és én is megtalálom a mindennapjaim boldogságreceptjét, és meg kell, hogy mondjam: recepteket bőven találtam a könyvben, de a boldogságról egy se szólt.

A hygge nem más, mint egyfajta kényelem-,biztonságérzet, amikor tudod, hogy tartozol valahová és meg tudod látni a dolgokban a szépet, talán még azt is tudod, hogy ez most egy olyan nagy pillanat, ami jelenleg aprónak tűnik, de két év múlva is még emlékezni fogsz rá, és ezek valahol egyenlőek a boldogsággal.
A könyv olvasása közben folyamatosan úgy éreztem magam, mint amikor ikea katalógusokat nézegetek. Láttam magam előtt a karácsonyi készülődést, a képen vidám arcokat, a boldog együttlétet, de aztán eszembe jutott, milyen is volt a legutóbbi ilyen összejövetelünk.
Személy szerint nem szeretem a karácsonyt: stresszes és totálisan mű, mert ekkor kötelező boldognak lenni, a családdal lenni, ugyanazt az unalmas ételt enni, mint tavaly, akkor is, ha épp rohadtul nem vagy éhes... Nos ez elméletben mind hygge. Ahogy a tábortűz körül ülni is, meg együtt kolbászt készíteni.




Igen, ezek mind jó programoknak tűnhetnek, csak aztán emeljük át őket a valóságba: általában nem a legjobban sülnek el (lásd: szúnyogok, elégetett kaja, amit utána azért sajnálsz, füst, ami mindig rád száll...soroljam még? Oké, tudom, én vagyok a totál borúlátó.). Vagy meg sem történnek, hisz hiába nézegetjük a különböző programötleteket, kirándulós képeket, randi ötleteket... a végén úgyis az a vége, hogy a kanapén fekszünk és egy újabb sorozatot maratonozunk végig. Valahogy számomra ez a vonala a könyvnek rettentően utópisztikus volt. Vagy lehet, hogy csak "túl magyar vagyok". Pedig igazából én is örülnék, ha összejönnének az ilyen programok és tényleg meg lehetne őket valósítani.

Aminek viszont nagyon örültem, hogy előhozta Meik Wiking azt a gondolatot, hogy a hygge igazából az introvertáltaknak is kedvez, hisz, bár az író maga látványosan ezeken a nagyobb társas eseményeken élte át a számára hyggenek nevezett boldogságérzetet, addig maga az általánosított hygge a mindennapokra és azok apró pillanataira vonatkozik. A megnyugtató kuckózásra, teázásra, süti sütésre és angolosan chillelésre, míg magyarul talán a lustálkodás vagy tényleg éppen a kuckózás lenne erre a megfelelő. Ez pedig tényleg egy olyan momentuma az életünknek, melyet nem élünk meg és nem értékelünk eléggé. 

Viszont, ami tényleg rendkívül tetszett, az a dánok bemutatása. A könyv elég szépen végigjárja az átlag dán észjárást, értékrendet, életfelfogást és nem mellesleg a dán hétköznapokat is. Azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy merőben más, mint a magyar, így számomra kifejezetten érdekes is volt. Plusz pont, hogy a könyvben különböző (szupernek tűnő) receptek is helyet kaptak, amiket mindenképp ki szeretnék próbálni, na meg a különböző statisztikák és azok ábrázolása is sokszor figyelemfelkeltő és érdekes volt.



Itt muszáj vagyok megemlíteni, hogy a könyv, valami eszméletlenül szuperűl van megszerkesztve, tele illusztrációkkal, már említett statisztikákkal és apróbb listákkal, amiktől sokkal színesebbnek és részletesebbnek tűnt a könyv, na meg feldobta a nagymonológokat, amikben néha-néha be kell vallanom, totálisan elvesztem.  



Összességében egy számomra igazán újfajta könyvet olvastam, és bár továbbra sem vonzódom az életmódtanácsadásért és az ilyen típusú könyvekért, örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.  Hisz itt mégis sokkal inkább a dánoké a főszerep, hogy ők hogyan élnek, na meg miért is lehet az, hogy a felmérések szerint ők a legboldogabbak. És erre a kérdésre a hygge egy szuper válasz, a hygge megértéséhez pedig ez a könyv a legjobb választás.
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth kiadónak!
Ti olvastátok már a Hyggét vagy bármelyik "testvérkötetét"? Hogy tetszett nektek? 


You Might Also Like

2 komment

  1. Szia:) Én imádom az életmód könyveket, nem egy hygge könyvem van itthon, emellett a Lagom és a legújabb Sisu is helyet kapott már a polcomon. Meik Wiking új kötetére pedig nagyon várok már szeptember óta (ez kifejezetten a boldogságról szól). Én alapból úgy olvasom ezeket a könyveket, hogy merítek belőlük. Mivel nem lehet azt levetkőzni, hogy magyarok vagyunk és egy, vagy több könyv után se lesz olyan a környezetünk, a társadalmi helyzetünk és a felfogasunk se, mint az adott népé, akiről olvasunk, ezért nem mindent lehet alkalmazni a saját életünkben. Viszont én mindig nyitottan állok a könyvben lévőkhöz és próbálom a saját életemre átvetíte is valamiféle képpen.
    Szerintem a Hygge pont az, hogy tudsz örülni a dolgoknak, az apróságoknak is. Lehet, hogy agyon csípnek a szúnyogok, vagy a füstbe belefulladsz egy tábortűz mellett, de nem feltétlen ezt kell észrevenni, hanem a sok kis apró jó dolgot. Azt, hogy kikkel vagy és nosztalgiáztok, vagy bármi. És ezt úgy mondom, hogy amugy nem vagyok egy nagy grillezős és tűz szerető ember:D Persze bizonyára ez is beállítottság kérdése. Én elég pozitiv vagyok, próbálok úgy élni, hogy bármit csinálok kicsit élvezzem, vagy legalább ne utáljam annyira:D(hiszen nem minden lehet olyan, amilyennek akarjuk) Szerintem pont ez a Hygge és a könyv célja, hogy rávezessen arra, igenis jó élni és élvezni a dolgokat.
    Persze ez csak az én véleményem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azt kell, hogy mondjam: igazad van. Tényleg meríteni kell ezekből a könyvekből, a kérdés csak az, hogy ki az, aki tud és ki az, aki nem. Személy szerint, nekem a Hyggéből szinte egyáltalán nem sikerült, de szinte rögtön utána megpróbálkoztam a Sisu-val is, amiről már fent is van a poszt a blogon, és az egyszerűen totálisan magával ragadott és úgy éreztem, hogy igazán nekem íródott.
      Ízlések és pofonok. c: De pont így szép ez az egész, mert míg valakinek a hygge felfogása a vonzó, addig valaki másnak meg a lagom, a sisu vagy éppen valami egészen más. c:

      Törlés