ISMERKEDÉS A KORTÁRS KÖLTÉSZETTEL

Mint sokan tudjátok, próbálok minél tudatosabban olvasni, azaz éves szinten legalább ugyanannyi szépirodalmat olvassak, mint szórakoztató, ...

Mint sokan tudjátok, próbálok minél tudatosabban olvasni, azaz éves szinten legalább ugyanannyi szépirodalmat olvassak, mint szórakoztató, esetleg ifjúsági köteteket és ehhez még hozzá jön a magyar kortársak megismerésének a vágya. 
Sajnos még nem állok a témában igazán jól, bár mind epikai, mind lírai műben meg tudok már nevezni egyértelműen egy-egy kedvencet, bár sajnos ezekkel nem nagyon lepek meg senkit. Viszont most maradjunk csak a lírai műveknél. 2 kötetet gyűjtöttem össze nektek, amik nekem személy szerint nagyon tetszettek és mindenképpen szerettem volna röviden írni róluk nektek.



Oké, ha valaki szeretne elkezdeni ismerkedni a magyar kortárs költészettel, akkor ennél jobb bevezető kötetet nem is nagyon találhatna. Fiatalos, nyers, nagyon magyar (a pozitív értelmében) és leginkább a szakítás, szerelmi kapcsolat végét járja körül Závada Péter az Ahol megszakadban. Ezekkel a dolgokkal könnyű azonosulni, nem?
Valószínűleg a névvel már összefutottatok, hiszen itt a blogon is szokásom emlegetni, ahogy Simon Márton neve mellé is rendszeresen odabiggyesztik, mint a divatos kortárs nagyok. Emellett az Akkezdet Phiai underground hiphoptrió tagja, ha esetleg nem ismernétek a bandát, akkor mindenképp nézzetek rájuk, én személy szerint nagyon kedvelem a zenéiket. (Závada minialbumáról, a trAnzKaPHkáról nem is beszélve.)
Egyébként engem is ez a kötet rántott be úgy unblock a versek közé és ezután rendszeresen jártam a Libri verses részlegéhez, ami amúgy meglepően ici-pici. Itt fedeztem fel a további egy kötetet is, illetve még jó pár mást, de azok valahogy annyira nem maradtak meg vagy nem tetszettek és nem gyakoroltak rám túl nagy hatást.

Nem tart
Csapong az ősz, kabátot bontogat. 
Csapongok én is. Semmi fontosat. 
A szeptember merő banalitás. 
A lényeget talán majd valaki más.

Nem tartlak már: kötél a fregolit. 
Nem tart az ég. Ránk szakad, beborít. 
Zavartan néz, pislog, kérdőre von 
hideg szemed: szép, zárlatos neon.

Egy ilyen egyszerű libris látogatásom során találtam rá Pallag Zoltán Noir című kötetére, ami szégyen szemre, de a borítójával ragadott meg elsőre (egyszerűen imádom), majd mikor belelapoztam, természetesen a versek is eléggé kedvemre valóak voltak. Az ő nevével nem hinném, hogy bárki is nagyon találkozott. Első kötetes, tudtommal azóta nem is publikált mást, de én valahogy a szívembe zártam. A téma itt is leginkább a szakítás, a visszaemlékezés a régi szép napokra. Az egész kötet valahogy tele van útkereséssel, amit sokan negatívan értékelnek, de valahogy nekem ettől csak emberibb. Imádom csak úgy lekapni a polcról, bele-belelapozni és csak olvasni az épp elém kerülő verset. Valahogy inspirál egyik részről, másikról pedig piszok szórakoztató. Én csak ajánlani tudom és igazából a poszt végén erre szeretnék kilyukadni: kommentben írjátok meg, nektek ki vagy kik a kedvencetek és kedvenceitek, ajánljatok valaki jót, aki mondjuk nem Varró Dani kaliber, mert őt úgyis a legtöbben ismerik. Így nem csak én találhatok új arcokat, de ti olvasók is láthattok egymástól ajánlatokat.
Végül pedig itt is, mint az előző kötetnél, szeretném megmutatni az egyik nagyobb kedvencemet, ami nagyon remélem, hogy nem ijeszt el titeket hosszúsága ellenére. (Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokaktól hallom, hogy bár a hosszú szöveg annyira nem, de a hosszú vers nagyon-nagyon elijeszti az embert az olvasástól.)
Szeptember, avagy nem felejtek
Volt utószezon után Tihanyban
egy szombat délután a parton
szeptember kétezervalahányban
délben ha jól emlékszem vagy pardon

a füredi busz már reggel felvitt
az apátsághoz jaj dühös voltál
pedig az idő és a táj meghitt
sétát kívánt volna kigomboltál

egy gombot én mondtam szép idő van
mászkáltunk is de az nem séta volt
kanossza mondjad mondtad időnk van
de én kanosszát járó dzsontravolt

csak hallgattam amikor a parthoz
értünk csak akkor kérdeztem meg hogy
ennél-e valamit ez magamhoz
képest locsogásnak számít meg hogy

igyunk kávét a semmitmondáshoz
igazán értek mondtad akkor is
nem kérek kávét de a mólóhoz
menjünk ki a szád jégkrémtől csokis

és mintha minden rendben lenne mi
kifeküdtünk és két cipőm között
pont elfért egy hajó hát lenne mit
megbeszélni szemedbe könny szökött

egy csikket az őszi tóba dobtam
igen szeptember volt nem felejtek
az a szombat általában ott van
ahol egy csikket tócsába ejtek

Emellett persze Simon Márton köteteivel is összefutottam már, Kemény Zsófitól is olvastam, na meg a többi slammertől akik kiadtak egy-egy könyvet, illetve aki még nagyon megmaradt, az Ambrus Gábor - Egyenes kiesés. Furcsa, mert nekem tetszett, ahhoz képest is, hogy nagyon nem kedvelem a focit... viszont bárhol utánaolvastam, mindenhol lehúzták.
Sajnos egyelőre ilyen kis szegényes a magyar kortárs költő ismeretem, így alig várom, hogy olvashassam a ti kommntjeiteket. c: 

You Might Also Like

2 komment

  1. Örülök, hogy találtam egy ilyen posztot, mivel be kell valljam, hogy eddig valahogy nem rajongtam a kortárs költészetért, pedig bizonyára többet mond egy mai embernek mint például egy Petőfi. Talán csak az az előítélet fogott vissza, hogy régen látszatra több tehetség kellett egy vers megírásához, mivel manapság nem is muszáj, hogy egy szabad vers rímeljen vagy több legyen egy sornál. De mostanában kezdek nyitni a téma felé, így Papp Micót tudom csak egyelőre ajánlani. Nem túl népszerű egyelőre és nekem is csak egy távoli ismerősöm, úgyhogy a kivételezést rám lehet fogni. :D

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon régóta tervezem már, hogy beleásom magam a kortárs magyar költészetbe, de őszintén szólva fogalmam sincs, honnan kezdhetném. :D Ez a poszt viszont nagyon inspiráló, szóval szerintem a nyaramat erre áldozom. Később majd kérek egy részletesebb listát arról, hogy te mit ajánlasz. ^^

    VálaszTörlés

.partnerek és barátok