Szerettem volna azzal a felütéssel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy ugyan mégis kit lep meg, hogy egy újabb hokis románcról írok. Ugyanakkor rá kellett ébrdenem, hogy az ilyan olvasmányaim több, mint 90%-ról soha nem írtam a blogon. Őszintén nem is tudom, hogy miért, egyszerűen így jött ki a lépés. Viszont, ez egyértelműen változni fog a jövőben, így ti is megtapasztalhatjátok, amit már pár blogger társammal nagyon jól tudunk, hogy a legjobb és legszórakoztatóbb limonádék a hokis könyvek. (Nem kevés ilyen tartalom van tervben, dehát mindenről majd a maga idejében.)

Így hát be kell vallanom, hogy a könyv olvasását megelőzte mérhetetlen mennyiségű Elle Kennedy kötet, ami kellő alapot adott, hogy értsem a hokis részét - ez egy jó vicc, mert még mindig nem értem teljesen - illetve kellő elfogultságot, hogy már az elejétől úgy legyek vele, hogy "mennyire jó, hogy ez a könyv megjelent", hiszen hokis románc. 

Fülszöveg:

Rhys ​Koteskiy visszatért – legalábbis elméletben.

Az előző évi Fagyos Négyes alatt, a Waterfell Egyetem NHL-várományos hokikapitánya brutális sérülést szenvedett a jégen, aminek nemcsak agyrázkódás lett a következménye, hanem és egy új, kellemetlen érzés is, ami kísérti, ha a jégre lép. Rémálmok és pánikrohamok gyötrik, és Rhys azon gondolkozik, vajon fog-e még játszani az életben, sőt, egyáltalán akar-e.

Sadie Brown ebben a félévben összeszedi magát – bármi áron.

Jelenleg betemetik a tennivalók az adósságok, az öccsei felügyeleti pere és a korcsolyaedzések körül, és csak próbál talpon maradni. Tüzes műkorcsolyázó, aki a rossz magatartásáról és a gyakori eltűnéseiről ismert. Már hírnevet szerzett a kampuszon, és nem jót.

Véletlenül tanúja lesz a szépreményű hokikapitány egyik pánikrohamának, és megpróbál segíteni neki, ami után furcsa megállapodást kötnek.

Nincsenek kérdések. Csak kellemes dolgok.

De Rhys rájön, hogy vonzódik Sadie-hez.

Míg a fiú üresnek érzi magát, és csak az árnyéka annak az embernek és játékosnak, aki korábban volt, Sadie-nek látszólag minden érzelme a maximumon ég.

Egymásra van szükségük a gyógyuláshoz, de a gyógyulásba nem férnek bele a titkok. Ráadásul mindketten vékony jégen korcsolyáznak, leheletnyire attól, hogy kibillenjenek.

Én és a könyv:

Őszintén be kell, hogy valljam, nagyon félek a TikTok-szenzáció feliratú könyvektől. Ami igazából hülyeség, hiszen elméletben ez azt kéne fémjelezze, hogy nagyon sok embernek tetszett, viszont bennem valamiért kialakult az a gondolat, hogy a TikTok felhasználói köre, akik felkapják ezeket a köynveket, lényegében még nem olvastak előtte mást, így minden hirtelen nagyon szupernek tűnik. 

Ennek ellenére erre a könyvre azt hiszem jogosan pingálhatják rá. A maga műfajában kifejezetten jó könyv, élvezetes volt olvasni és olyan új felállást mutatott, amit még egy hasonló könyvben sem láttam. Mondhatni nagyon Z generációs, vagy legalábbis 21. századi, hiszen a nemek közötti sztereotipikus szerepek egészen felcserélődnek itt, de a lehető legjobb értelemben. Nem arról van szó, hogy a női főhősünk kezd hipermaszkulin jegyeket felvenni, hanem egyszerűen a keződő kapcsolatuk dinamikájában nem a szokványos hokirománcokra jellemző jegyek jelennek meg. 

Nagyon izgalmas és felemelő volt számomra egy ilyen könyvet olvasni, abszolút új volt a lelkemnek, ráadásul úgy érzem, hogy abszolút jó gondolat ezeket a mintákat erősebben bemutatni, hiszen ahogy az én és az előttem lévő generációk is részben ezekből a történetekből szocializálódtak, úgy a jövő generációi számára is, az ilyen tartalmakon keresztül tudunk bizonyos mintákat normalizálni. Ilyen például a mentális problémák megjelenése és kezelése is, vagy a fentebb is említett férfi-női szerepek és karakterjegyeknek az alakítása. Hiszen az a férfi is férfi, aki nem ősemberként veri a mellkasát, hanem csendesen figyel, alkalmazkodik és érzékenyen viszonyul a környezetéhez. Ez pedig egy olyan erősítendő minta, amibe nem tudom ki és hogyan tudna belekötni, mégsem "normális" a mindennapokban.

Ami még külön izgalmas volt a számomra, az a mérhetetlen mennyiségű zene, ami az egész történetet végigkísérte. Szerencsére a lelkes olvasók már készítettek egy teljes playlistet a könyvben megjelenő dalokból. (Bár konkértan a könyv legelején listázva vannak ezek cím és előadó szerint.) Így nagyon élveztem úgy olvasni a könyvet, hogy az éppen aktuálisan említett zenét is hozzávettem háttérzajnak. Meg kell hogy mondjam, nagyon jó válogatást rakott össze az írónő, így már ezért abszolút megérte a könyv. 

Összességében egy nagyon kedves és aranyos hokirománcot olvashattam, ami abszolút kikapcsolt és kellemesen kapcsolt ki a félév végi nagy hajrá alatt. Abszolút ajánlom, hokirománcok rajongóinak főleg, hiszen a műfaján belül egy kifejezetten jó alkotás, ami nem Elle Kennedy, viszont az egyszerű egyetemi románcok kedvelőinek is jó választás. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó legújabb hokirománca Peyton Corinne tollából! Rhys egy jégen történt baleset következményeként PTSD-vel küzd, és a legváratlanabb pillanatokban tör rá egy roham. Sadie az elérhetetlen műkorcsolyázó, akinek minden idejét lekötik a családi gondok, szinte egyedül és segítség nélkül neveli a két öccsét, miközben a sportágában a legjobb szeretne lenni. Két megtört lélek szenvedélyes története. Tarts velünk te is a blogturnén, és ha helyesen válaszolsz az állomás feladványaira, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Utazzunk együtt a jégkorong világába! A nyereményjáték során minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig az a feladatotok, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.”

További állomások:

 Nem szoktam thrillereket olvasni. Talán ez és a krimi vagy horror műfaja áll tőlem a legtávolabb, bár érdekes módon, ha jól emlékszem, az első két könyves értékelésem a blogon (még a Blogturné klub előtt) pont ezekben a témákban íródott. Viszont, ahogy még az év eleji bejegyzéseimben is említettem, idén elhatároztam, hogy egy picit jobban odafigyelek arra, hogy miylen könyveket olvasok. Tavaly az volt a cél, hogy szépen lassan visszarázódjak az olvasáshoz, mint aktív hobbihoz, viszont most, hogy ez határozottan megvan, itt az ideje kicsit oda is figyelni arra, hogy változatosan olvassak és kipróbáljak új irányokat. 

Így került hozzám Az erdő istene is, aminek az előzetes viszhangja és értékelései annyira pozitívak voltak, hogy úgy éreztem mindenképpen jó választás lesz, igezán nem említve a kötet külső csomagolását... Egyszerűen gyönyörű és bár elsőre is nagyon tetszett a lecsöppenő rózsaszín festéknyom a borítón, most a könyv olvasása után egyszerűen odáig vagyok milyen szinten találó és lényeges apróság.

Fülszöveg:

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Én és a könyv:

Kiskoromban rengeteg időt töltöttünk az erdőben, sokat jártunk túrázni is, de többnyire csak játszottunk kettesben az öcsémmel vagy a többi gyerekkel, hiszen ott volt az utca végén és úgy ismertük azt a részt, mint a tenyerünket. Abszolút ennek az időszaknak az emlékeit hozta elő bennem ez a könyv eleinte, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy néhol, hiszen a történet egyszerre fut a múltban és a jelenben legalább hat különböző karakter nézőpontjából. 

Ez persze elsőre kissé ijesztően hangzik, hiszen ebbe csak igazán könnyű belebukni íróként, ráadásul olvasóként is jól meg tud kavarni, hogy ki kicsoda és éppen hol vagyunk térben is időben. Érdekes módon, ezzel nem volt problémám egyáltalán. Egyik oldalról nagyon kellemesen el lehetett különíteni a karaktereket egymástól, hiszen merőben más életet éltek és szerencsére hasonló nevek sem fordultak elő, illetve nem voltak fejezetek, hanem mindig éppen az aktuális szemszög nevével kezdődött új rész, illetve egy apró felirattal, ahol jelölve volt, hogy a lehetséges idősíkok közül éppen melyikben járunk. Ez rendkívül sokat segített. 

Maga a történet egyszerre öleli fel a két testvér eltűnését, de ennél sokkal több szálat tartogat. A 60-70-es évek Amerikájában annyira sok érzékeny és jelentős téma tud feljönni egy ilyen kötet kapcsán, hogy nem győztem kapkodni a fejem, ahogy mindegyikbe kissé bele is kóstoltatott minket olvasókat az írónő. 

Először is adott egy nyomozó, aki igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Ebben eddig semmi izgalmas nincs, de legyen ez a nyomozó nő és történetesen az első női nyomozó egész New York államban. Rögtön izgalmasabb a helyzet. Persze, itt el lehet kezdeni pampogni, hogy ma már nem lehet semmit eladni kisebbségek megjelenítése nélkül, viszont itt én úgy éreztem egy nagyon fontos aspektusát mutatta be az írónő a helyzetnek, ami gyakran háttérbe kerül. Az egy dolog, hogy nyilván megjegyzéseket kap a munkatársaktól a nyomozónő, illetve jobban kell bizonyítania, viszont ami igazán érdekes, és ritkásan van tárgyalva, hogy erre hogyan reagál a családja. Mennyore hatalmas változás az, hogy ma már élhet egy nő egyedül, férj nélkül és dolgozhat és ez mennyire furcsa és groteszk elképzelés tudott lenni akkoriban. 

Ehhez kapcsolódik a válások témája is, amit szintén érint a kötet, hiszen bár már van lehetőség válni, mégis, megbélyegzik az elvált nőt, még akkor is, ha igazából a férj volt a hűtlen. 
Számos ilyen és ehhez hasonló társadalmi problémát jelenít meg az írónő a történet során, amik úgy érzem, hogy így, hogy kellően távolinak tűnik a könyv lapjain mind időben és térben, sokkal könnyebben feldolgozhatóbbá és ezáltal elgondolkodtatóbbá teszik ezeket a rendkívül fontos kérdéseket. 

Rég olvastam ennyire elragadó, lebilincselő és olvasmányos kötetet. Az egész stílusa, felépítése és végkimenetele olyan volt, ami úgy érzem még sokáig a gondolataimban velem lesz és még magamban is gondolkodnom kell, nem csak a felhozott témákon, de magán a történeten és a különböző szálak lezárásain is. 

Mindenképpen nagyon ajánlom, kifejezetten az olyanok számára, akik szkeptikusak a thriller műfajával, mivel engem egyértelműen berántott és alig várom, hogy az írónő másik könyvét is olvashassam.

Nyereményjáték:

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!
Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.
Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módja annak, hogy ivóvizet szerezzünk az erdőben?

A) Esővíz gyűjtése

B) Folyóvíz közvetlen fogyasztása

C) Bogyós gyümölcsök fogyasztása

D) Fa kérgének rágása

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Az elmúlt időszakban eléggé zajlott az élet, ráadásul mind a munka, mind a suli elég nagy nyomást helyezett rám, így borzasztóan jól esett valami könnyedet és szórakoztatót olvasni. Csak rá kell nézni a borítóra, és egyből látszik, hogy ebben a könyvben nem lesznek kellemetlen és fojtogató érzelmek, sem világmegváltó filozofálások. Szimplán szórakozást ígér és ezt be is tartja, ráadásul a nerdy szívemnek végtelenül találóan. Ha valaki szerette az Agymenőket, ez a könyv mindenképp rajta kell legyen a kívánságlistáján.

Fülszöveg:

Az űrmérnökként dolgozó Esther Abbott nem hisz a szerelemben: neki elég, hogy tökéletesen boldog életet él, miközben szívből gyűlöli a hipsztersapkás forgatókönyvíró szomszédját, Jonathant. A nyugodt mindennapoknak azonban vége szakad, amikor kénytelen lesz ördögi alkut kötni a sráccal: ha Jonathan eltereli a legjobb barátnője figyelmét egy kínos exről, Esther lesz a tudományos tanácsadója az éppen készülő sci-fi forgatókönyvéhez.

A lány türelmét erősen próbára teszi, amikor teljesítenie kell az alku rá eső részét. Ám minél több időt tölt Jonathannel, ráébred, hogy a fiú nem is annyira vészes, és a gyűlölet egyre inkább vonzalommá alakul át. Már csak az a kérdés, Esther képes lesz-e túllépni önmaga árnyékán, vagy az élete egyenesen a katasztrófa felé száguld…

Én és a könyv:

Bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy semmi közöm az űrmérnökséghez – és őszintén szólva, a könyv fülszövege alapján nem is sejtettem, hogy ennyire személyesen fog megérinteni –, olvasás közben egyre inkább úgy éreztem, mintha Esthert kifejezetten nekem írták volna. Nem a szó szoros értelmében azonosulok vele, hiszen én sem tartom magam igazi mérnöknek, még ha papíron bizonyos szintig annak is számítanék. Mégis, az a gyakorlatias, határozott, karakán attitűd, amit Esther képvisel, nagyon ismerős és otthonos volt számomra. Talán nem is a szakma a lényeg, hanem az a női tapasztalat, amit „mérnökként nőnek lenni” jelent: egyszerre próbálni helytállni egy hagyományosan férfias világban, miközben közben nőként is érvényesülni, önazonosnak maradni.

Nagyon izgalmas volt ezt a világot belülről, egy intelligens, ambiciózus és mégis esendő nő szemszögéből megélni. A történet dinamikáját pedig számomra különösen izgalmassá tette Jonathan karaktere, aki Esterh határozottságának tökéletes ellentéte: egy művészlélek, álmodozó, simulékony, néha már-már komikus módon szerencsétlen – de mindeközben borzasztó szerethető. Ő az a típus, aki nem tolakodik, nem ural, hanem szeretne kapcsolódni, csak nem mindig találja meg az utat hozzá. Be kell vallanom, nekem néha túl sok volt a tesze-toszasága, és emiatt nehezen tudtam igazán megszeretni, de az Estherral való párbeszédeik még így is működtek. Olyan fura kis kémia volt köztük, ami nem harsány, nem szenvedélyes, hanem finoman, lassan építkező – de pont ettől lett hiteles és igazán megnyerő. Egy olyan kapcsolat, amiért tényleg szurkolni kellett, mert nem adta könnyen magát, és ez különösen jól esett egy olyan műfajban, ahol sokszor minden túl gyorsan, túl simán történik.

Ami viszont számomra igazán különlegessé tette a könyvet, az a női barátság ábrázolása. Ritkán találkozni olyan történettel, ahol a nő és nő közötti kapcsolódás nemcsak jelen van, de központi szerepet is kap. Itt viszont a barátság nem egy mellékszál volt, hanem szinte a történet gerince. Nem csupán kiegészítette a romantikus szálat, hanem időnként át is vette a fókuszt – és ez valami elképesztően frissítő és őszinte élményt adott. A női barátság minden rétege – a támogatás, az irigység, a bűntudat, az újraközeledés, a feltétel nélküli szeretet – hihetetlen érzékenységgel volt kibontva, és engem személy szerint sokkal jobban megérintett, mint a romantikus szál.

Különösen elgondolkodtatott, hogy milyen hatással lenne a női kapcsolatok alakulására a való életben, ha több ilyen motívum jelenne meg a nőknek szánt szórakoztató irodalomban. Ha nem csak arról olvasnánk, hogyan találja meg egy nő a „nagy Ő”-t, hanem arról is, hogyan marad meg a legjobb barátnője mellett, hogyan dolgozza fel a sebeket és hogyan építi újra a bizalmat. Talán több könyvben lenne helye annak, amit egyre többen próbálunk megélni a valóságban is: az őszinte, mély, és egymást felemelő női barátságnak.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik egy kis kikapcsolódást keresnek és egy egyszerűen szerethető történetet. Különösképp pedig ajánlanám azoknak, akik maguk is kicsit nerdyk és jól esne nekik kissé "reprezentálva" lenni egy romantikus kötet lapjain.

Nyereményjáték:

Most kiderül, mennyire figyeltetek a kémiaórákon! A turné állomásain összegképleteket találhattok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy az elem nevét beírjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Lassan tavaszba fordul az idő és még ennél is lassabban az időjárás is felmelegszik, bár úgy érzem ezt szinte május végéig várhatom. Ennek ellenére, már el lehet kapni egy-egy naposabb és meleg napot, amikor az ember lánya nyugodtan tud kimerészkedni a teraszra/erkélyre/kertbe (kinek mi jutott) és magába tud szívni egy kis D vitamint, meg mondjuk a kezébe tud venni pár nyugis percre egy jó nyári könyvet. A mai kötetünk, az Ez a nyár más lesz, már címében is arról árulkodik, hogy tökéletes nyári strandolós olvasmánynak, és akkor a borítót még nem is említettem, ami méginkább megerősít ebben az érzésben. 

Most olvastam először az írónőtől, de Carley Fortune biztosított róla, hogy a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelnem a nevére, vagy éppen illene feltérképeznem az eddig megjelent köteteit. Persze ennél hosszabban is szeretnék értekezni az olvasásélményemről alább.

Fülszöveg:

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak.
Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek.
Ez a nyár más lesz.

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát.

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem.

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

Én és a könyv:

A kelleténél talán kicsit jobban is szeretem a cuki, szórakoztató romantikus történeteket. Főleg mozivásznon vagy valamilyen vizuális formátumban, de lássuk be: könyvek terén sem vetem meg őket. Erről pedig, ha végiglapozgatod a blogot, elég gyorsan meggyőződhetsz.

Néha egyszerűen csak jó érzés, ha nem kell nagy komplikációkon agyalni, és el lehet engedni a saját életünk ügyes-bajos dolgait. Ilyenkor nincs is jobb, mint belemerülni egy olyan történetbe, ahol garantált a kellemes hangulat és a pozitív végkifejlet.

Amikor a kezembe vettem az Ez a nyár más lesz című kötetet, biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kapom: egy kikapcsolódást nyújtó, könnyed, szórakoztató és romantikus regényt. Csak reméltem, hogy sikerül majd egy egészséges egyensúlyt fenntartania – felnőtteknek szól ugyan, de mégse a pikáns jelenetek domináljanak. Most valahogy tényleg nem erre vágytam, hanem egy kedves, szívmelengető sztorira.

És szerencsére nem is lőttem mellé.

A történet középpontjában egy rögtönzött hosszú hétvége áll, amit főhőseink a Prince Edward-szigeteken töltenek, egy teljesen SOS helyzetben. Bridget, a főszereplőnő legjobb barátnője – aki történetesen a férfi főszereplő testvére is – az esküvője előtt összehívja őket a szigeten. És itt muszáj megállnom egy pillanatra, hogy méltassam a helyszínválasztást.

Bár magán a szigeten még nem jártam, a környékén már igen – és egyszerűen csodálatos vidék. (Egyébként az egész ország lenyűgöz. Kanadáról anno még a COVID előtt írtam is ide a blogra.) A könyv hangulata fantasztikusan visszaadta ezt a tájat – és emiatt is nagy élmény volt olvasni. Mintha újra ott lehettem volna.

A tengerparti hangulat, a világítótornyok, a tengeri herkentyűk és a homokos partok egyszerűen elvarázsoltak. Az ember legszívesebben letenné a könyvet, és azonnal utánanézne, hogyan tudna a lehető leghamarabb – és legolcsóbban – eljutni a tengerpartra.

A történet dinamikája is érdekes: bár legtöbbször a jelenben járunk, fokozatosan visszatekintünk az elmúlt öt év eseményeire, ahol a két főszereplő kapcsolata kialakult. Már az első találkozásukkor fellángol köztük valami – anélkül, hogy tudnák, épp a legtiltottabb gyümölcsbe harapnak bele.

Őszintén szólva, néha egy kicsit kuszának éreztem az időbeli ugrálást. Főleg, mert sok jelenet visszatérő elemeket ismételt: újra és újra azt láttuk, mennyire odavannak egymásért – titokban. De ez engem különösebben nem zavart, inkább csak észrevétel.

A katarzis viszont kissé hirtelen jött – szinte a semmiből –, de pont emiatt volt nagyon emberi. Mert valljuk be: az életben sem mindig kell nagy esemény ahhoz, hogy egy régóta elnyomott érzés egyszer csak robbanjon.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, főleg a Clark család, akiket teljesen életre keltett a szerző. A könyv végén kicsit fájt is búcsút venni tőlük.

Az Ez a nyár más lesz egy igazi nyári olvasmány – könnyed, romantikus és kellemes. Tökéletes választás strandkönyvnek, vagy ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz egy meleg nyári estén.

Nyereményjáték:

Carley Fortune legújabb regénye, az Ez a nyár más lesz egy szenvedélyes, romantikus történet, ami a tiltott szerelem köré épül. Lucynak három szabálya volt, amikor először a Prince Edward-szigetre érkezett: és köztük volt, hogy nem szerethet bele a legjobb barátnője öccsébe. De a szív parancsait nem lehet elhallgattatni - egy hétvége, mely felidézi a múltat, egy esküvő, mely mindent megváltoztat. Tarts velünk, és a turné végén esélyed nyílik megnyerni egy példányt Neked is a regényből!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán látok ennyire lélegzetelállítóan szép borítót, mint amit az Our Infinite Fates magyar kiadása kapott. Amellett, hogy maga a grafikai munka gyönyörű, olyan nyomdai megvalósítások tetőzik tovább az egész megjelenését, mint a csillogó arany elemek vagy éppen az élfestés, ami abszolút találóan és egyértelműen utal magára a történetre. (Őszintén én nem vagyok hatalmas rajongója az élfestésnek, de ennél a könyvnél abszolút működik, leginkább azért, mert úgy érzem plusz értéket ad a borítónak, és nem csak valami random minta lett odanyomva, csak hogy felüljön az élfestés hype-vonatjára.) 

A kiadó jóvoltából  könyvvel együtt egy egész kis meglepetés csomag érkezett, ami amellett, hogy egy nagyon kedves gesztus, és melengette a szívemet, nagyon találó is volt. A könyv mellé érkezett egy olyan piros szalag is, amelyre a könyv egyik legfontosabb idézetét nyomtatták, és maga a szalag is többszőr megjelent a történetben, így szinte merch-nek mondható. Emellett pedig egy nagyon cuki matrica, egy írói levél fordítás és egy kis notesz is volt a csomagban. Az utóbbira pedig szintén egy szép idézet került a kötetből, ami kifejezetten tetszik, illetve mindig hiányában vagyok ezeknek az apró noteszeknek. (Valószínű, hogy a méretük miatt is, hiszen baromi gyorsan betelnek...dehát annyira praktikusak... megintcsak valószínűleg a méretükből is kifolyólag.) 

A könyv alapkoncepciójának megismerése után alig vártam, hogy fejestugorhassak ebbe a fantasztikus romantikus kötetbe, az érdeklődésemet pedig csak tetézte, hogy egy ennyire friss megjelenésről van szó, hiszen még csak március van és a könyv 2025-ben, azaz idén jelent meg eredeti nyelven is.

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Én és a könyv:

Rögtön az első fejezetben belecsaptunk a dolog sűrűjébe és csak próbáltam lépést tartani a történésekkel és karakterekkel, ami bevallom eleinte nem volt könnyű. Részben azért sem, mert egyből ezer évvel ezelőttről kezdtünk, másrészt pedig mert a karakterek nevei minden reinkarnációban változtak, nem beszélve a nemeikről, így újból és újbol kicsit ki kellett szakadnom abból a flowból, ami egyébként annyira könnyen és lágyan szippantott be, csak hogy újból kitaláljam és aktívan elképzeljem a főhőseinket. 

Alapvetően nem akartam volna egy ilyen kevésbé pozitív felütéssel kezdeni a gondolataimat a kötetről, viszont úgy érzem szerves részét képezte az olvasási élményemnek. Emellett viszont maga a tény, hogy fejezetenként új évbe (akár évszázadba) és helyszínre kerültünk, egy nagyon izgalmas dinamikát adott a történetnek, nem beszélve a rengeteg kultúra és időszak sajátosságának a beemeléséről, amik mind szinesítették a történetet. (Külön örültem az Osztrák-Magyar Monarchia fejezetnek, ahol az egyik főszereplőnk ráadásul magyarnak született, magyar névvel. Ez abszolút közelebb hozta hozzám a történetet, pedig igazán csak egy apróság.) 

Emiatt a csavar miatt lényegében legalább hét különböző történet bontakozott ki előttem, és persze ért véget ugyanazzal a végkifejlettel. Őszintén baromi kíváncsi voltam, hogy mi lesz a megoldás, mi lesz az magyarázat, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan ragadtak benne ebben a spirálban, hogy újból és újból le kell számolniuk egymással. Észre sem vettem, mennyire gyorsan pörögnek az oldalak, a fejezetek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak alig nyolcvan oldal van hátra, és még mindig nem tudom, mi történik úgy igazán. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen ambivalensen tudtam érezni a két főszereplővel kapcsolatban. Hiszen a könyv jószerivel beszippantott és alig három nap leforgása alatt az elejétől a végéig végigrohantam a könyvön, mégis nem éreztem, hogy úgy igazán hozzámnőttek volna a karakterek, miközben egyértelműen szurkoltam nekik. Valahol talán pont ez volt a varázsa a dolognak, hogy a szerelem egy olyan megközelítését alkalmazta az írónő, ami nagyon ritka az ilyen ifjúsági kötetekben, hiszen nem volt szenvedélyes és lángoló, mégse lehetett slow-burn-nek sem nevezni... mégis ott volt (bár tudom, ezt sokan megkérdőjelezik), én határozottan úgy éreztem, hogy ott volt, viszont ezer év alatt átformálódott és egy groteszk szintre ért, hiszen egyszerre érlelődött és komolyodott, miközben mégis örök tinédzserek nevelgették. Mégis úgy érzem, egy picivel több kellett volna, csak egy picivel több szenvedély, hiszen olyan erősen volt erre a mindentelsöprő érzésre kihegyezve az egész történet, hogy a jelenben játszódó részek, ami a könyv nagyrészét kitették, valahogy nem adták át azt a történetet, ami állítólag minden életükben megtörtént, hogy akarva akaratlanul, de a sors egymás mellé helyezte őket és egymásba szerettek. Ehelyett egy igazán furcsa megoldást választott az írnő, aminek azért meg kell jegyeznem, hogy megvolt a maga bája, hiszen az abszurditása az így kialakított helyzeteknek azért mosolyt csalt az arcomra, de csak egy icipicivel több szenvedély és kevesebb részlet az oszmán birodalom sajátosságairól abszolút jót tett volna a történetnek.

Ugyanakkor ez csak egy ifjúsági könyv, ami a célnek abszolút megfelel: lebilincsel és szórakoztat, ráadásul kifejezetten jól. Így nagyon ajánlom mindenkinek, aki nyitott egy izgalmas koncepcióra, egy kissé groteszk szerelmes macska-egér játékra és nem egy klasszikus romantikus ifjúsági kötetet keres. 

Nyereményjáték:

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Amióta megjelent az első kötetete az érzelmes klasszikusok sorozatnak - Egy tiszta nő címmel, amiről itt írtam is - abszolút beleszerelmesedtem a témába, na meg a gyönyörű borítókba is, ami egységessé teszi a sorozatban megjelent kötetek kinézetét. Bevallom, ritkán olvasok kifejezetten klasszikus, régebbi műveket, és bennem is megvan az a kialakult hiedelem, hogy ezek nehezen értelmezhetőek, nehezen fogyaszthatóak, így a mai turné főszereplőjéhez is kissé félve közeledtem. Ugyanakkor megfogadtam, hogy elkezdek odafigyelni arra, hogy mit olvasok, és igyekszem minél szélesebb spektrumot lefedni ebben az évben. És mennyire jó, hogy így döntöttem! Őszintén alig vártam, hogy erről a könyvről mesélhessek nektek, mert úgy érzem abszolút nem kapja meg azt a figyelmet jelenleg, amit jogosan megérdemelne.

Fülszöveg:

A „Színház” című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne.

Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. 

Én és a könyv:

Nem tudom mikor olvastam utoljára, ennyire jól megírt könyvet. Hogy ez magának az írónak, William Somerset Maughamnak köszönhető, vagy a fordítónak, aki nem mellesleg Szerb Antal volt, azt nem tudom, de olyan kellemesen és gördülékenyen haladtam lapról lapra, hogy magam is meglepődtem, amikor a végére értem. Egyszerűen teljesen magával ragadott a történet és a főhősnő, ami olyan szempontból abszolút meglepő, hogy nem gondoltam volna, hogy bármilyen szempontból is tudok kötődni egy korosodó színésznőhöz. Nem beszélve arról, hogy mennyire mesterkélten és megjátszva éli a saját életét. Mégis, abszolút megtaláltam azokat a gondolatokat és mozzanatokat a főhősnőnk, Julia cselekedetei és mondatai között, amikhez abszolút rokonszenvesen vagy magamra ismerve tudtam viszonzulni, ez pedig azt hiszem abszolút annak köszönhető, hogy egy modern nőt ábrázolt az író, aki férfi létére igen jól ábrázolta a női lelket és egy olyan karaktert alkotott, aki bár dörzsölt volt, mégis két lábbal állt a földön. 

Az én felfogásomban, ez a könyv, egy abszolút feminista regény, ahol az egész életútját végigkövethetjük egy olyan nőnek, aki szépen lassan megtanul lavírozni a férfiak vezette világ sűrűjében, miközben természetesen hibákat is vét, és abszolút nem tökéletes. De talán pont ettől eléggé emberi ahhoz, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon hozzá, miközben olyan szélsőségesen sarkítja ki a szinta robotias érzelmi világát, ami teljesen tudatosan csak a színészetre fókuszál, hogy mégis olvasmányossá és élvezhetővé teszi. A túl emberi és valós történeteket lássuk be, igen nehéz befogadni és élvezettel fogyasztani sokszor. 

Ami számomra végtelenül szórakoztató volt, a főhős, Julia magában tett megjegyzései. Ezeket néhol ki-kimondogatta, de csak magának az orra alatt, de legtöbbszőr csak magában nyugtázta. Megvolt az a gúnyos felhang ezekben szinte mindig, ami egyrészt karaktert is formált, másrészt pedig olvasóként hihetetlen mód szórakoztatott. Olyan volt, mint a stand-up comedysek szarkasztikus megjegyzései, ezt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, mennyire is tartjuk általánosan komikusnak. 

Ehhez a gondolathoz pedig mindenképp ide kell biggyesztenem a könyv utolsó jelenetéről, vagyis mondatáról való megjegyzésemet: lehetetlen módon imádtam. Hangosan felnevettem, ami nem is tudom, hogy mikor történt meg velem utoljára, ha egyáltalán valaha megtörtént már. 

Tehát a történet tagadhatatlanul humoros, gördülékeny és élvezetes, miközben igazából igazi parázsló tetőpont nincs benne, egyszerűen csak élvezetes olvasni. Ez pedig egy kalsszikus kötet esetében azt hiszem egészen meglepő, így ha valakinek szüksége van egy olyan kötetre, ami abszolút lerombolja az előítéleteit a régebbi világirodalmi alkotásokkal szemben, ez a kötet a létező legjobb megoldás rá. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

További állomások:

03. 25. Utószó – Észak és Dél
03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta
03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora
03. 31. Kitablar – A skarlát betű
04. 02. Ambivalentina – Színház
04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű