2021. szeptember 6., hétfő
Balatoni futár || Blogturné klub
20:35Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gyerekkoromban én is megtanultam, mit jelent "balatoni gyereknek" lenni. Ezer és egy emlékem...
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gyerekkoromban én is megtanultam, mit jelent "balatoni gyereknek" lenni. Ezer és egy emlékem kötődik a nagy magyar tengerhez, ahol kicsiként árultunk még limonádét a kertkapuban, és kicsit nagyobbacskaként elsőnek mehettem randira: egészen két utcára, a jégkrémeshez. A hosszú balatoni vakációk alatt megszoktam az egész napos mezítlábas jövés-menést, és nagyvárosi gyerekként igazán szabadnak érezhettem magam, mert ház és a strand között fel-alá ingázhattunk, és akár az egész települést bebarangolhattuk. Sokat jelentenek nekem ezek az élmények, hát még a többi, amit fel se soroltam. Így azt hiszem érezhető, hogy bizony nagy helyet foglal el a szívemben a Balaton.
Fülszöveg
Édesvízi mediterrán – A kezdetek
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Én és a könyv
Személy szerint ezeket kifejezetten érdekesnek találtam. Mindig is szerettem az úgynevezett "fun fact"-eket, azaz az érdekes tényeket, amiket egy-egy témához oda lehet biggyeszteni, aztán a társaság eldönti, hogy vajon ez tényleg igaz-e. Számomra az egyik legemlékezetesebb az a balatoni fürdőzés téma volt, hogy mégis mióta nyaralnak itt az emberek, mióta mennek is be a vízbe, vagy hogy ez a két kérdés egyáltalán elválik-e egymástól. (Ha valakit szintén foglalkoztat ez a kérdéskör, akkor a könyvben egész hamar megkapja a választ, sőt többszőr visszatér a téma kisebb-nagyobb további részletezésekkel.)
A könyv egy érdekessége, hogy rettentő mód nem eszázdai: lassú, csapongó és ráérős. Ez minden, ami az én majdnem Z generációs fejemnek fájdalmas tud lenni, hisz szomorú bevallani, de tényleg teljes mértékben a felgyorsult világhoz vagyok szokva, és igen, már egy 10 másodperces tiktok videó elejére is rá tudok unni. (Ez tényleg nem egy jó tendencia, én is tudom.) Igyekszem is tenni ez ellen, próbálom kicsit lelassítani önmagamat, ugyanakkor ez a kötet számomra túl nagy falatnak bizonyult, csakúgy, mint anno gimnáziumban Jókait olvasni. Ezt be kell valljam, úgy érzem nem én vagyok az a korosztály, aki számára ez a regény íródott, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, avagy, hogy korombeliek ne tudnák értékelni.
Amit viszont tényleg nehéz volt lenyelni, az az ebből adódó negatív főszereplőnk karakterfejlődése. Ami persze ott van és létezik, de mire egyről a kettőre jutunk, addigra annyi, de annyi víz lefolyik a Dunán, hogy azzal már nem egy, hanem két sáros bálnát is tisztára moshatnánk.
Ugyanis Csengődi, a mi kedves pletykahajhász, újságíró főhősünk egyáltalán nem egy szeretnivaló alak, sőt pont, hogy személy szerint az ilyen jellemű embereket kedvelem én személyesen a legkevésbé. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem is baj, legalább van hova fejlődnie. Viszont a már fent taglalt lassú és ráérős idővezetéssel, Csengődi a szememben egyre idegesítőbb lett.
Persze, ez megint csak a fentebb említett okok miatt van így.
Ugyanis Csengődi, a mi kedves pletykahajhász, újságíró főhősünk egyáltalán nem egy szeretnivaló alak, sőt pont, hogy személy szerint az ilyen jellemű embereket kedvelem én személyesen a legkevésbé. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem is baj, legalább van hova fejlődnie. Viszont a már fent taglalt lassú és ráérős idővezetéssel, Csengődi a szememben egyre idegesítőbb lett.
Persze, ez megint csak a fentebb említett okok miatt van így.
Amit még sajnáltam: A könyv borítója azt az érzést kelti, hogy egy romantikus művel van dolga a kedves Olvasónak, ugyanakkor ez így ebben a formában egyáltalán nem állja meg a helyét. Van a könyvben romantika, de nem lehet azt mondani rá, hogy romantikus mű.
Ugyanakkor az a tudás, amit a könyv próbál átadni, és ahogy átadja, mindenképpen becsülendő, hát még a munka, ami a kötetbe bele lett fektetve, hogy a lehető leginkább egyezzen a valós történelemmel, de mégis maradjon fikció, és egy szórakoztató történet.
Bár tényleg igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy ez bizony a legbalatonibb strandkönyv, mégis muszáj kiegészítenem. Ez nem az a könyv, amit az ember csak úgy elolvas egy napozás alatt, mert kellemes limonádé az egész. Ez sokkal inkább az a kötet, amit egy idősebb rokon vesz elő az árnyékban, miközben figyel a gyerekek homokozására. (Meg úgy általában, egész nyaralás alatt lehet olvasni, nem egy hamar végez vele az ember.)
Összességében tehát egy érdekes és izgalmas új élmény volt. Megtanultam, hogy még mindig vannak olyan könyvek, amikhez kevés vagyok, amiknek még mindig nem most van itt az ideje, és ez teljesen jól van így. Viszont ez mindenkinél máshogy van, nem lehet korosztály alapján bíráskodni, így hiába nekem nem optimális jelenleg, de simán elképzelhető, hogy egy nálam fiatalabbnak pedig a legkellemesebb olvasmány lehet így a nyár végén.
Összességében tehát egy érdekes és izgalmas új élmény volt. Megtanultam, hogy még mindig vannak olyan könyvek, amikhez kevés vagyok, amiknek még mindig nem most van itt az ideje, és ez teljesen jól van így. Viszont ez mindenkinél máshogy van, nem lehet korosztály alapján bíráskodni, így hiába nekem nem optimális jelenleg, de simán elképzelhető, hogy egy nálam fiatalabbnak pedig a legkellemesebb olvasmány lehet így a nyár végén.
Nyereményjáték
A Balatoni futár főszereplője, Csengődi, a könyv során több balatoni helyszínen is megfordult. Minden egyes állomáson koordinátákat találtok, amelyek alapján megtalálhattok egy-egy nevezetességet a Balaton körül. Az állomáshoz tartozó rubrikába ennek a nevezetességnek a nevét várjuk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
46.914010, 17.889123
További állomások
szeptember 6. - Ambivalentina
szeptember 8. - Kelly és Lupi olvas
szeptember 10. - Csak olvass!
