Egy tiszta nő || Blogturné Klub

 Bár a Blogturné klub alapvetően friss megjelenésekkel foglalkozik, mégis a mai turném nem másról szól, mint egy olyan klasszikus kötetről, aminek, ha a történetét nem is, de a címét, bizonyára sokan ismerik. 
Talán az lehet az előbbiben a bökkenő, hogy sokáig szinte beszerezhetetlen volt ez a kötet, mivel régóta nem kapott újabb kiadást és egyszerűen kikopott a könyvesboltok polcairól. (Anno, amikor Edgar Allan Poe-t szerettem volna olvasni, meg is tapasztaltam a fent leírtakat, egyszerűen sehol se lehetett kapni bármit is az ő művei közül. Egészen addig, persze, amíg a Helikon zsebkönyveknél meg nem jelent két novellás gyűjteménye is.) 
Így rögtön tudtam, hogy nekem éppen itt az ideje elolvasnom, és picit csiszolnom a klasszikus irodalmi ismereteimet, mikor megláttam, hogy az Athenaeum kiadó gondozásában meg fog jelenni, ráadásul mennyire eszméletlenül szép és igényes borítóval. 

Ha valaki régebb óta követi a blogot, tudja, hogy csak igazán ritka alkalmakkor teszek említést a történetet körülölelő fizikális megjelenésre, viszont én is emberből vagyok, és most tényleg úgy érzem, hogy egy rettentően megfelelő designt kapott a borító. Egyszerű, mégis kicsit cirádás, régies hatású, de mégis modernebb megközelítésben, és mindenképp megadja előre a történet várható komolyságát és fontosságát.
Illetve, ne felejtsük el, hogy ez a kiadó egy új sorozatának, az Érzelmes klasszikusoknak az első, nyitó kötete, és ahogy a könyv utolsó lapjain láttam, a következő rész borítója is ugyanezt a stílust viszi tovább, így már felcsigáztak, hogy lehetőleg olvassam és szerezzem meg az egész sorozatot, mert gyönyörű ékköve lesz a könyvespolcomnak. (Lássuk be, ez egy bizarrul motiváló dolog arra, hogy az ember klasszikusokat olvasson.)

Fülszöveg

Tess Durbeyfield becsületes, szorgalmas, a jobb életért küzdő nő, aki családját mindennél előbbre helyezi. Számítását azonban már egészen fiatalon keresztülhúzza a gőgös Alec d'Urberville, amikor egy éjjel erőszakot tesz rajta. Hogyan birkózik meg a szégyennel, majd a gyásszal egy lány az ezernyolcszázas évek derekán? Ha maga mögött hagyja fájó múltja színhelyét, kezdhet-e új életet egy szerető, gondoskodó férfi oldalán?
Az Egy tiszta nő Thomas Hardy időtlen klasszikusa; kulcskérdései a bűn és a bűnhődés kettősségét, az életet behálózó titkok hatalmát, a szeretet, a vágy és az elfogadás morálon felülemelkedő erejét járják körül.
Az Athenaeum Kiadó 2021-ben útjára indított Érzelmes klasszikusok sorozatának célja, hogy - a tizenkilencedik és a huszadik század alkotásaival megszólítva a huszonegyedik század olvasóközönségét - korszakokon átívelő párbeszédet teremtsen olyan kérdések mentén, amelyeken az emberiség a kezdetek kezdete óta töpreng.

Én és a könyv

Úgy ültem neki a történetnek, hogy még csak a fülszöveget sem olvastam el. Nem akartam róla tudni semmit se előre, kíváncsi voltam, hogy így milyen élményt fog adni az olvasás. Nos, a könyv első harmada után már úgy kellett visszafogjam magam, hogy ne keressek utána, és ne nyugtassam meg a lelkem, hogy a vége olyan lesz az egésznek, mint ahogy szeretném... De kezdjük is inkább a történet elejéről: 
Adott egy kicsi falu, ahol éldegél egy szegény család, a szülők alkoholproblémákkal küszködnek, a gyerekek csak úgy potyognak kifelé édesanyjukból, mintha muszáj lenne minden évben szülni és adott a legidősebb gyermek, egy lány, aki a falu szépe. Ő Tess Durbeyfield, történetünk főhőse. 

A történet indító mozzanata, hogy ezek a drága iszákos szülők megtudják, hogy egy kihalt nemesi család leszármazottai, ami arra készteti őket, hogy mostantól úgy is gondoljanak magukra, mint nagyurakra, akiknek jár minden, csak éppen ez senkit sem hat meg. 
Ennek megfelelően elküldik legidősebb lányukat - egy jó kis érzelmi zsarolással - az újonnan felkeresett rokonokhoz, akiknek a mai napig nagy birtokaik vannak, bár igaz, ami igaz, csak felvették a régi család nevét, hogy ne tűnjenek annyira újgazdag jöttmenteknek. 
Persze, ezek a rokonok kihasználják a helyzetet, vagyis hát rokon, de ez nem is lényeges, hiszen az embernek már itt az első gondolata, hogy mégis milyen oktondi édesanya az olyan, aki mindenféle felkészítés nélkül küldi a lányát egy idegen fiatal férfi mellé dolgozni. Egyáltalán pedig miért is várják, hogy a gazdag család fel fogja karolni a szegényt....
Az érdekes az egész történetben, hogy telis-tele van ilyen és ehhez hasonló idegesítő és buta helyzetekkel, amiknek mind-mind Tess sínyli meg a végkimenetelét, mégis, az író valami olyan lágy és nyugodt hangvétellel tudja elsimítani az ügyeket, hogy az olvasónak, vagy legalábbis nekem, sokáig fel se tűnt, mennyire nem oké minden, sőt, tudtam hinni benne, hogy márpedig ennek még jóra kell fordulnia. 

Végül a történet előrehaladtával egy nagyon érdekes állapotba kerültem: rettentően lekötött a könyv, nem is akartam nagyon megszakítani az olvasást, csak ha muszáj volt. Még annak ellenére se, hogy mint szinte minden régebbi irományban, ebbe is tömve voltak a lapok tájleírásokkal. Nem tudom, vajon én öregedtem meg annyira, hogy most már ezeket élvezni tudom, vagy Thomas Hardy és Szabó Lőrinc közös munkája során olyan rettentő jóra sikerült a megírás és fordítás egyvelege, hogy ennyire lebilincselő tájleírásokat sikerült alkotni. 
Viszont, ami az említett állapotomat illeti, a legérdekesebb része, hogy egy idő után már nem szurkoltam neki. Meghalt az a vágyam, hogy valami hatalmas csoda által egy olyan végkifejletet kapjon a történet, amiben Tess boldog lesz, mégis vártam a végkifejletet és lekötött az olvasás. Ilyen élményre nem igazán emlékszem az eddigi olvasásaim közül, talán az Édes Anna volt hasonló, Kosztolányitól. 

Ami még mindenképp érdekes élmény volt, hogy ebben a könyvben mindenkit lehet utálni. Mert tökéletesen elhiteti, hogy Tess csak egy lányka, akinek semmi szabad akarata nincs és úgy lehet irányítani, ahogy az ember épp akarja, amennyiben az érzelmeire tud hatni. 
Bár a legtöbben, ahogy utána néztem a könyv olvasása után, a férfi karaktereket átkozzák, nekem mégis a legerősebben elítélt karakter a könyvben mégis az édesanyja és édesapja volt. Mindig csak magukra és a nemesi család látszatának kiépítésére gondoltak, és a lányuktól várták a megoldást, amit csakis egy rajta keresztül megakasztott férfi hozhatott... Mintha a lányuk egy érzéstelen bábu lett volna. 

Emellett pedig Tess egyre fokozódó önutálata és önsanyargatása is egyre jobban eltérített attól, hogy neki szurkoljak és átérezzem a fájdalmát. Tényleg, egy tiszta nő volt, aki a légynek se akart volna ártani, de hogy egy percig nem tudott magáért kiállni, még a szülei előtt sem, és ugyanolyan balga maradt, mint ők, nos emiatt az én olvasói szimpátiámat is elveszítette. 

A fent leírtak általánosan azt az eredményt jelentenék, hogy egy rossz olvasási élményen vagyok túl, ez még sincs így, amit már igyekeztem hangsúlyozni is: Egy nagyon érdekes, elgondolkodtató és meglepő élményeket adó könyv ez, aminek a mai napig megvan a maga létjogosultsága, mivel olyan gondolatokat feszeget a nők és férfiak között, anyák és lányaik között, amiket újra értelmezve, a mai világunkra rávetítve is fontos értelmeznünk és beszélnünk róla. 

Mindenképpen ajánlom, egy fontos olvasmány a mai fiatalok számára is, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a húszas éveim előtt még nem tudtam volna megfelelően értékelni és fejben igazán hova tenni ezt a történetet, így én csak efölött a kor fölött ajánlanám. 

Nyereményjáték

Thomas Hardy örökérvényű regénye, Tess Durbeyfield tragikus története, az Egy tiszta nő végre újra elérhető a magyar olvasóközönség számára, hála az Athenaeum Kiadó új, Érzelmes klasszikusok sorozatának! Turnénkban ezúttal Tess sorsát kísérjük végig. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt ebből a csodaszép a kötetből!

Thomas Hardy legismertebb alkotása az Egy tiszta nő, de ezen kívül még számos remek könyvet írt, amelyek nagy részét le is fordították magyarra a múltban. Játékunkban ezúttal ezekből a Hardy kötetekből idéztünk, a feladatotok pedig megírni az idézetek forrásának címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Van egy sötét zugolya az agynak, ahonnan hívatlan, gazdátlan, bitang gondolatok indulnak el néha, s nagy utat bejárnak, mielőtt tanyájukra visszazavarnák őket.”

További állomások: 

09.18: Ambivalentina
Ar-themes Logo

Ar-themes

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése