Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gyerekkoromban én is megtanultam, mit jelent "balatoni gyereknek" lenni. Ezer és egy emlékem kötődik a nagy magyar tengerhez, ahol kicsiként árultunk még limonádét a kertkapuban, és kicsit nagyobbacskaként elsőnek mehettem randira: egészen két utcára, a jégkrémeshez. A hosszú balatoni vakációk alatt megszoktam az egész napos mezítlábas jövés-menést, és nagyvárosi gyerekként igazán szabadnak érezhettem magam, mert ház és a strand között fel-alá ingázhattunk, és akár az egész települést bebarangolhattuk. Sokat jelentenek nekem ezek az élmények, hát még a többi, amit fel se soroltam. Így azt hiszem érezhető, hogy bizony nagy helyet foglal el a szívemben a Balaton.

Ez nincs másképp a Balatoni futár írójánál, Tóth Gábor Ákosnál sem. A kötetből egyértelműen érezhető, mennyire szereti, tiszteli és csodálja ezt az "édesvízi mediterránt". Lenyűgöző odafigyeléssel és tudatossággal viszi bele az Olvasót Csengődi, a főszereplő, kalandjába a Balaton körül, miközben folyamatosan történelmi érdekességeket hint el a sorok között.

Személy szerint ezeket kifejezetten érdekesnek találtam. Mindig is szerettem az úgynevezett "fun fact"-eket, azaz az érdekes tényeket, amiket egy-egy témához oda lehet biggyeszteni, aztán a társaság eldönti, hogy vajon ez tényleg igaz-e. Számomra az egyik legemlékezetesebb az a balatoni fürdőzés téma volt, hogy mégis mióta nyaralnak itt az emberek, mióta mennek is be a vízbe, vagy hogy ez a két kérdés egyáltalán elválik-e egymástól. (Ha valakit szintén foglalkoztat ez a kérdéskör, akkor a könyvben egész hamar megkapja a választ, sőt többszőr visszatér a téma kisebb-nagyobb további részletezésekkel.) 

A könyv egy érdekessége, hogy rettentő mód nem eszázdai: lassú, csapongó és ráérős. Ez minden, ami az én majdnem Z generációs fejemnek fájdalmas tud lenni, hisz szomorú bevallani, de tényleg teljes mértékben a felgyorsult világhoz vagyok szokva, és igen, már egy 10 másodperces tiktok videó elejére is rá tudok unni. (Ez tényleg nem egy jó tendencia, én is tudom.) Igyekszem is tenni ez ellen, próbálom kicsit lelassítani önmagamat, ugyanakkor ez a kötet számomra túl nagy falatnak bizonyult, csakúgy, mint anno gimnáziumban Jókait olvasni. Ezt be kell valljam, úgy érzem nem én vagyok az a korosztály, aki számára ez a regény íródott, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, avagy, hogy korombeliek ne tudnák értékelni. 

Amit viszont tényleg nehéz volt lenyelni, az az ebből adódó negatív főszereplőnk karakterfejlődése. Ami persze ott van és létezik, de mire egyről a kettőre jutunk, addigra annyi, de annyi víz lefolyik a Dunán, hogy azzal már nem egy, hanem két sáros bálnát is tisztára moshatnánk. 
Ugyanis Csengődi, a mi kedves pletykahajhász, újságíró főhősünk egyáltalán nem egy szeretnivaló alak, sőt pont, hogy személy szerint az ilyen jellemű embereket kedvelem én személyesen a legkevésbé. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem is baj, legalább van hova fejlődnie. Viszont a már fent taglalt lassú és ráérős idővezetéssel, Csengődi a szememben egyre idegesítőbb lett.
Persze, ez megint csak a fentebb említett okok miatt van így. 

Amit még sajnáltam: A könyv borítója azt az érzést kelti, hogy egy romantikus művel van dolga a kedves Olvasónak, ugyanakkor ez így ebben a formában egyáltalán nem állja meg a helyét. Van a könyvben romantika, de nem lehet azt mondani rá, hogy romantikus mű.

Ugyanakkor az a tudás, amit a könyv próbál átadni, és ahogy átadja, mindenképpen becsülendő, hát még a munka, ami a kötetbe bele lett fektetve, hogy a lehető leginkább egyezzen a valós történelemmel, de mégis maradjon fikció, és egy szórakoztató történet. 

Bár tényleg igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy ez bizony a legbalatonibb strandkönyv, mégis muszáj kiegészítenem. Ez nem az a könyv, amit az ember csak úgy elolvas egy napozás alatt, mert kellemes limonádé az egész. Ez sokkal inkább az a kötet, amit egy idősebb rokon vesz elő az árnyékban, miközben figyel a gyerekek homokozására. (Meg úgy általában, egész nyaralás alatt lehet olvasni, nem egy hamar végez vele az ember.) 

Összességében tehát egy érdekes és izgalmas új élmény volt. Megtanultam, hogy még mindig vannak olyan könyvek, amikhez kevés vagyok, amiknek még mindig nem most van itt az ideje, és ez teljesen jól van így. Viszont ez mindenkinél máshogy van, nem lehet korosztály alapján bíráskodni, így hiába nekem nem optimális jelenleg, de simán elképzelhető, hogy egy nálam fiatalabbnak pedig a legkellemesebb olvasmány lehet így a nyár végén.