Talán már feltűnhetett nektek, hogy kicsit ritkábban vagyok, ritkábban vannak frissek, ugyanis eljöttünk nyaralni Horvátországba, egy félszigetre, Trstenik mellé. Most mondhatnám, hogy lelőttem a poént, de az a helyzet, hogy sehol se írnak nagyon arról, ugye magyar nyelven, hogy mi történt az elmúlt 1-2 napban itt. Szóval azt hiszem, most akkor én mesélek: 

Kedd hajnalban, még éjfél után kint ültem és olvastam, majd úgy egy óra tájékában sikerült lefeküdnöm. Ekkor még minden teljesen rendben volt, legalábbis úgy látszott. Hajnali négykor keltem föl legközelebb, vagyis nem, felébresztettek. Apu fölkapcsolta a lámpát és szokatlanul sürgető, komoly, de legfőképpen ideges hangon keltegetett minket. Igazából fogalmunk se volt miért kell ilyen hamar fölkelnünk, de ahogy követtük ki őt a házból igen hamar megvilágosodtunk. Hajnal négy volt, de az ég olyan vöröses-narancssárgás volt, mintha épp most nyugodna le... bár a meleg levegő és a tény, hogy hajnal van elég hamar világossá tette számunkra, hogy ez nem a nap. Tűz volt.