Lassan tavaszba fordul az idő és még ennél is lassabban az időjárás is felmelegszik, bár úgy érzem ezt szinte május végéig várhatom. Ennek ellenére, már el lehet kapni egy-egy naposabb és meleg napot, amikor az ember lánya nyugodtan tud kimerészkedni a teraszra/erkélyre/kertbe (kinek mi jutott) és magába tud szívni egy kis D vitamint, meg mondjuk a kezébe tud venni pár nyugis percre egy jó nyári könyvet. A mai kötetünk, az Ez a nyár más lesz, már címében is arról árulkodik, hogy tökéletes nyári strandolós olvasmánynak, és akkor a borítót még nem is említettem, ami méginkább megerősít ebben az érzésben. 

Most olvastam először az írónőtől, de Carley Fortune biztosított róla, hogy a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelnem a nevére, vagy éppen illene feltérképeznem az eddig megjelent köteteit. Persze ennél hosszabban is szeretnék értekezni az olvasásélményemről alább.

Fülszöveg:

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak.
Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek.
Ez a nyár más lesz.

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát.

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem.

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

Én és a könyv:

A kelleténél talán kicsit jobban is szeretem a cuki, szórakoztató romantikus történeteket. Főleg mozivásznon vagy valamilyen vizuális formátumban, de lássuk be: könyvek terén sem vetem meg őket. Erről pedig, ha végiglapozgatod a blogot, elég gyorsan meggyőződhetsz.

Néha egyszerűen csak jó érzés, ha nem kell nagy komplikációkon agyalni, és el lehet engedni a saját életünk ügyes-bajos dolgait. Ilyenkor nincs is jobb, mint belemerülni egy olyan történetbe, ahol garantált a kellemes hangulat és a pozitív végkifejlet.

Amikor a kezembe vettem az Ez a nyár más lesz című kötetet, biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kapom: egy kikapcsolódást nyújtó, könnyed, szórakoztató és romantikus regényt. Csak reméltem, hogy sikerül majd egy egészséges egyensúlyt fenntartania – felnőtteknek szól ugyan, de mégse a pikáns jelenetek domináljanak. Most valahogy tényleg nem erre vágytam, hanem egy kedves, szívmelengető sztorira.

És szerencsére nem is lőttem mellé.

A történet középpontjában egy rögtönzött hosszú hétvége áll, amit főhőseink a Prince Edward-szigeteken töltenek, egy teljesen SOS helyzetben. Bridget, a főszereplőnő legjobb barátnője – aki történetesen a férfi főszereplő testvére is – az esküvője előtt összehívja őket a szigeten. És itt muszáj megállnom egy pillanatra, hogy méltassam a helyszínválasztást.

Bár magán a szigeten még nem jártam, a környékén már igen – és egyszerűen csodálatos vidék. (Egyébként az egész ország lenyűgöz. Kanadáról anno még a COVID előtt írtam is ide a blogra.) A könyv hangulata fantasztikusan visszaadta ezt a tájat – és emiatt is nagy élmény volt olvasni. Mintha újra ott lehettem volna.

A tengerparti hangulat, a világítótornyok, a tengeri herkentyűk és a homokos partok egyszerűen elvarázsoltak. Az ember legszívesebben letenné a könyvet, és azonnal utánanézne, hogyan tudna a lehető leghamarabb – és legolcsóbban – eljutni a tengerpartra.

A történet dinamikája is érdekes: bár legtöbbször a jelenben járunk, fokozatosan visszatekintünk az elmúlt öt év eseményeire, ahol a két főszereplő kapcsolata kialakult. Már az első találkozásukkor fellángol köztük valami – anélkül, hogy tudnák, épp a legtiltottabb gyümölcsbe harapnak bele.

Őszintén szólva, néha egy kicsit kuszának éreztem az időbeli ugrálást. Főleg, mert sok jelenet visszatérő elemeket ismételt: újra és újra azt láttuk, mennyire odavannak egymásért – titokban. De ez engem különösebben nem zavart, inkább csak észrevétel.

A katarzis viszont kissé hirtelen jött – szinte a semmiből –, de pont emiatt volt nagyon emberi. Mert valljuk be: az életben sem mindig kell nagy esemény ahhoz, hogy egy régóta elnyomott érzés egyszer csak robbanjon.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, főleg a Clark család, akiket teljesen életre keltett a szerző. A könyv végén kicsit fájt is búcsút venni tőlük.

Az Ez a nyár más lesz egy igazi nyári olvasmány – könnyed, romantikus és kellemes. Tökéletes választás strandkönyvnek, vagy ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz egy meleg nyári estén.

Nyereményjáték:

Carley Fortune legújabb regénye, az Ez a nyár más lesz egy szenvedélyes, romantikus történet, ami a tiltott szerelem köré épül. Lucynak három szabálya volt, amikor először a Prince Edward-szigetre érkezett: és köztük volt, hogy nem szerethet bele a legjobb barátnője öccsébe. De a szív parancsait nem lehet elhallgattatni - egy hétvége, mely felidézi a múltat, egy esküvő, mely mindent megváltoztat. Tarts velünk, és a turné végén esélyed nyílik megnyerni egy példányt Neked is a regényből!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán látok ennyire lélegzetelállítóan szép borítót, mint amit az Our Infinite Fates magyar kiadása kapott. Amellett, hogy maga a grafikai munka gyönyörű, olyan nyomdai megvalósítások tetőzik tovább az egész megjelenését, mint a csillogó arany elemek vagy éppen az élfestés, ami abszolút találóan és egyértelműen utal magára a történetre. (Őszintén én nem vagyok hatalmas rajongója az élfestésnek, de ennél a könyvnél abszolút működik, leginkább azért, mert úgy érzem plusz értéket ad a borítónak, és nem csak valami random minta lett odanyomva, csak hogy felüljön az élfestés hype-vonatjára.) 

A kiadó jóvoltából  könyvvel együtt egy egész kis meglepetés csomag érkezett, ami amellett, hogy egy nagyon kedves gesztus, és melengette a szívemet, nagyon találó is volt. A könyv mellé érkezett egy olyan piros szalag is, amelyre a könyv egyik legfontosabb idézetét nyomtatták, és maga a szalag is többszőr megjelent a történetben, így szinte merch-nek mondható. Emellett pedig egy nagyon cuki matrica, egy írói levél fordítás és egy kis notesz is volt a csomagban. Az utóbbira pedig szintén egy szép idézet került a kötetből, ami kifejezetten tetszik, illetve mindig hiányában vagyok ezeknek az apró noteszeknek. (Valószínű, hogy a méretük miatt is, hiszen baromi gyorsan betelnek...dehát annyira praktikusak... megintcsak valószínűleg a méretükből is kifolyólag.) 

A könyv alapkoncepciójának megismerése után alig vártam, hogy fejestugorhassak ebbe a fantasztikus romantikus kötetbe, az érdeklődésemet pedig csak tetézte, hogy egy ennyire friss megjelenésről van szó, hiszen még csak március van és a könyv 2025-ben, azaz idén jelent meg eredeti nyelven is.

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Én és a könyv:

Rögtön az első fejezetben belecsaptunk a dolog sűrűjébe és csak próbáltam lépést tartani a történésekkel és karakterekkel, ami bevallom eleinte nem volt könnyű. Részben azért sem, mert egyből ezer évvel ezelőttről kezdtünk, másrészt pedig mert a karakterek nevei minden reinkarnációban változtak, nem beszélve a nemeikről, így újból és újbol kicsit ki kellett szakadnom abból a flowból, ami egyébként annyira könnyen és lágyan szippantott be, csak hogy újból kitaláljam és aktívan elképzeljem a főhőseinket. 

Alapvetően nem akartam volna egy ilyen kevésbé pozitív felütéssel kezdeni a gondolataimat a kötetről, viszont úgy érzem szerves részét képezte az olvasási élményemnek. Emellett viszont maga a tény, hogy fejezetenként új évbe (akár évszázadba) és helyszínre kerültünk, egy nagyon izgalmas dinamikát adott a történetnek, nem beszélve a rengeteg kultúra és időszak sajátosságának a beemeléséről, amik mind szinesítették a történetet. (Külön örültem az Osztrák-Magyar Monarchia fejezetnek, ahol az egyik főszereplőnk ráadásul magyarnak született, magyar névvel. Ez abszolút közelebb hozta hozzám a történetet, pedig igazán csak egy apróság.) 

Emiatt a csavar miatt lényegében legalább hét különböző történet bontakozott ki előttem, és persze ért véget ugyanazzal a végkifejlettel. Őszintén baromi kíváncsi voltam, hogy mi lesz a megoldás, mi lesz az magyarázat, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan ragadtak benne ebben a spirálban, hogy újból és újból le kell számolniuk egymással. Észre sem vettem, mennyire gyorsan pörögnek az oldalak, a fejezetek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak alig nyolcvan oldal van hátra, és még mindig nem tudom, mi történik úgy igazán. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen ambivalensen tudtam érezni a két főszereplővel kapcsolatban. Hiszen a könyv jószerivel beszippantott és alig három nap leforgása alatt az elejétől a végéig végigrohantam a könyvön, mégis nem éreztem, hogy úgy igazán hozzámnőttek volna a karakterek, miközben egyértelműen szurkoltam nekik. Valahol talán pont ez volt a varázsa a dolognak, hogy a szerelem egy olyan megközelítését alkalmazta az írónő, ami nagyon ritka az ilyen ifjúsági kötetekben, hiszen nem volt szenvedélyes és lángoló, mégse lehetett slow-burn-nek sem nevezni... mégis ott volt (bár tudom, ezt sokan megkérdőjelezik), én határozottan úgy éreztem, hogy ott volt, viszont ezer év alatt átformálódott és egy groteszk szintre ért, hiszen egyszerre érlelődött és komolyodott, miközben mégis örök tinédzserek nevelgették. Mégis úgy érzem, egy picivel több kellett volna, csak egy picivel több szenvedély, hiszen olyan erősen volt erre a mindentelsöprő érzésre kihegyezve az egész történet, hogy a jelenben játszódó részek, ami a könyv nagyrészét kitették, valahogy nem adták át azt a történetet, ami állítólag minden életükben megtörtént, hogy akarva akaratlanul, de a sors egymás mellé helyezte őket és egymásba szerettek. Ehelyett egy igazán furcsa megoldást választott az írnő, aminek azért meg kell jegyeznem, hogy megvolt a maga bája, hiszen az abszurditása az így kialakított helyzeteknek azért mosolyt csalt az arcomra, de csak egy icipicivel több szenvedély és kevesebb részlet az oszmán birodalom sajátosságairól abszolút jót tett volna a történetnek.

Ugyanakkor ez csak egy ifjúsági könyv, ami a célnek abszolút megfelel: lebilincsel és szórakoztat, ráadásul kifejezetten jól. Így nagyon ajánlom mindenkinek, aki nyitott egy izgalmas koncepcióra, egy kissé groteszk szerelmes macska-egér játékra és nem egy klasszikus romantikus ifjúsági kötetet keres. 

Nyereményjáték:

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Amióta megjelent az első kötetete az érzelmes klasszikusok sorozatnak - Egy tiszta nő címmel, amiről itt írtam is - abszolút beleszerelmesedtem a témába, na meg a gyönyörű borítókba is, ami egységessé teszi a sorozatban megjelent kötetek kinézetét. Bevallom, ritkán olvasok kifejezetten klasszikus, régebbi műveket, és bennem is megvan az a kialakult hiedelem, hogy ezek nehezen értelmezhetőek, nehezen fogyaszthatóak, így a mai turné főszereplőjéhez is kissé félve közeledtem. Ugyanakkor megfogadtam, hogy elkezdek odafigyelni arra, hogy mit olvasok, és igyekszem minél szélesebb spektrumot lefedni ebben az évben. És mennyire jó, hogy így döntöttem! Őszintén alig vártam, hogy erről a könyvről mesélhessek nektek, mert úgy érzem abszolút nem kapja meg azt a figyelmet jelenleg, amit jogosan megérdemelne.

Fülszöveg:

A „Színház” című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne.

Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. 

Én és a könyv:

Nem tudom mikor olvastam utoljára, ennyire jól megírt könyvet. Hogy ez magának az írónak, William Somerset Maughamnak köszönhető, vagy a fordítónak, aki nem mellesleg Szerb Antal volt, azt nem tudom, de olyan kellemesen és gördülékenyen haladtam lapról lapra, hogy magam is meglepődtem, amikor a végére értem. Egyszerűen teljesen magával ragadott a történet és a főhősnő, ami olyan szempontból abszolút meglepő, hogy nem gondoltam volna, hogy bármilyen szempontból is tudok kötődni egy korosodó színésznőhöz. Nem beszélve arról, hogy mennyire mesterkélten és megjátszva éli a saját életét. Mégis, abszolút megtaláltam azokat a gondolatokat és mozzanatokat a főhősnőnk, Julia cselekedetei és mondatai között, amikhez abszolút rokonszenvesen vagy magamra ismerve tudtam viszonzulni, ez pedig azt hiszem abszolút annak köszönhető, hogy egy modern nőt ábrázolt az író, aki férfi létére igen jól ábrázolta a női lelket és egy olyan karaktert alkotott, aki bár dörzsölt volt, mégis két lábbal állt a földön. 

Az én felfogásomban, ez a könyv, egy abszolút feminista regény, ahol az egész életútját végigkövethetjük egy olyan nőnek, aki szépen lassan megtanul lavírozni a férfiak vezette világ sűrűjében, miközben természetesen hibákat is vét, és abszolút nem tökéletes. De talán pont ettől eléggé emberi ahhoz, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon hozzá, miközben olyan szélsőségesen sarkítja ki a szinta robotias érzelmi világát, ami teljesen tudatosan csak a színészetre fókuszál, hogy mégis olvasmányossá és élvezhetővé teszi. A túl emberi és valós történeteket lássuk be, igen nehéz befogadni és élvezettel fogyasztani sokszor. 

Ami számomra végtelenül szórakoztató volt, a főhős, Julia magában tett megjegyzései. Ezeket néhol ki-kimondogatta, de csak magának az orra alatt, de legtöbbszőr csak magában nyugtázta. Megvolt az a gúnyos felhang ezekben szinte mindig, ami egyrészt karaktert is formált, másrészt pedig olvasóként hihetetlen mód szórakoztatott. Olyan volt, mint a stand-up comedysek szarkasztikus megjegyzései, ezt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, mennyire is tartjuk általánosan komikusnak. 

Ehhez a gondolathoz pedig mindenképp ide kell biggyesztenem a könyv utolsó jelenetéről, vagyis mondatáról való megjegyzésemet: lehetetlen módon imádtam. Hangosan felnevettem, ami nem is tudom, hogy mikor történt meg velem utoljára, ha egyáltalán valaha megtörtént már. 

Tehát a történet tagadhatatlanul humoros, gördülékeny és élvezetes, miközben igazából igazi parázsló tetőpont nincs benne, egyszerűen csak élvezetes olvasni. Ez pedig egy kalsszikus kötet esetében azt hiszem egészen meglepő, így ha valakinek szüksége van egy olyan kötetre, ami abszolút lerombolja az előítéleteit a régebbi világirodalmi alkotásokkal szemben, ez a kötet a létező legjobb megoldás rá. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

További állomások:

03. 25. Utószó – Észak és Dél
03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta
03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora
03. 31. Kitablar – A skarlát betű
04. 02. Ambivalentina – Színház
04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű