Úgy tűnik 2025 egy ilyen gyermekkönyves év lesz, vagy legalábbis eddig mindenképpen az. Ezzel viszont nincsen semmi probléma, én kifejezetten örülök, hogy olyan témák jönnek fel a blogon, amik eddig nem voltak, mégis kedvesek a szívemnek. Ebbe a leírásba pedig több, mint tökéletesen beleillik Pettson és Findusz sorozata Sven Nordqvist-tól, hiszen én már az a generáció vagyok, aki elmondhatja, hogy ezen nőtt föl, így különösen kedves a szívemnek. Tehát alig vártam, hogy kézbe vehessem ezt az új változatot a már jól ismert könyvekből.

Fülszöveg:

Hallottad már a történetet, amikor Pettson palacsintatortát akart sütni Findusznak? Jó nagy kalamajka kerekedett belőle! A népszerű mese új, kukucskálós változata, amelyben ablakokat nyitogathatunk, és füleket húzhatunk ki.

Én és a könyv:

Kevés olyan mesekönyv maradt meg kicsi koromból, ami a mai napig is leköt, és boldogan veszem a kezembe. Ezek közül egyértelműen éllovas a Pettson és Findusz sorozat, ami nagyjából 5-6 éves koromban lopta be magát a szívemben, és azóta is köszöni szépen jól elvan odabent. 

Ami viszont azt hittem, hogy már elmúlt, az a gyermeki rajongás a nyitogathatós, interaktív könyvek iránt. Emlékszem kicsiként még volt egy olyan, ahol a kinyitható ablakok mögött nem csak a gyümölcsök képei voltak, hanem ha megdörzsölted a papírt, illatos is lett a kezed. Ezzel engem teljesen levettek totyogóként a lábamról, de már az is bőven elég volt, hogy ha lehetett mozgatni a karaktereket, ablakokat nyitogatni vagy csúszkákat húzogatni. 

Bár a Palacsintatortában nem lehet megszagolni Pettson cukros alkotásának illatát, szomorúságra semmi ok: az ablakos megoldással egy rakat új izgalmat tartogat a könyv, ami mind-mind végtelenül kedves és kreatív megoldás, ami feldobja az egyébként ismert sztorit, hiszen a kandúr híres 6 szülinapjára illendő palacsintatorta esetéről már hallhatott az olvasó. Ez pedig szerintem remekül bemutatja, hogy mennyire jól működik ez a világ, és mennyire szerethetőek a karakterek, hiszen ugyanolyan izgalommal, ha nem nagyobbal, lapozgattam végig és kukucskáltam be az ablakok mögé vagy húzogattam a csuszkákat, mint a klasszikus mesekönyv változatában a könyvnek. 

Számomra hihetetlen volt, mennyire élvezetes így huszonéves fejjel is egy gyermekkönyv, így ki is próbáltam, hogy vajon én vagyok-e az egyetlen, akiben ez annyira kedves emlékként él a zöld csíkos nadrágos kandúr és gazdája, hogy a mai napig boldogan ül le lapozgatni egy ilyen könyvet, viszont az derült ki, hogy ebben egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy baráti összejövetelen körbeadtam a kötetet és hihetetlen volt látni, hogy az emberek nem csak úgy belelapozgattak, hanem tüzetesen végigolvasták, végignézegették a könyvet, így mire mindenki a végére ért és kicsodálkozta a magát, majd egy óra is eltelt. (Pedig én nem mondtam elöljáróban semmit, csak hogy milyen vagány új könyvem van.)

Azt hiszem ez is jól mondja, hogy a bennünk élő gyermeki én ott van mindenkibén és érdemes néha foglalkozni vele, a kedvére tenni, mert meglepően hatásosan tesz minket boldoggá és elégedetté. Így ezt a könyvet hangsúlyozottan szeretném nem csak az anyukáknak ajánlani, vagy olyanoknak, akik egy kisgyermek számára keresnek lapozgatni valót, hanem egyszerre minden felnőttnek is, akkor is ha eddig nem ismerte Pettson és Findusz illetve a muklák kalandjait: lapozgasd, merülj el és hagyd, hogy az olyan apróságok felvidítsanak, mint egy hordágyon hordozott széttört tojás.

Nyereményjáték:

Mindig öröm Pettson és Findusz társaságában újabb kalandokat átélni, ugyanakkor a régieket visszaidézni is csodás, hát még, ha új és interaktív módon válhatunk mi is a mese részévé. Tarts bloggereinkkel és fedezd fel mit tartogat a Palacsintatorta története ebben az ablaknyitogatós, fülhúzogatós változatban!

További állomások: