Hihetetlen, hogy máris az utolsó részénél tartunk Nick és Charlie kalandjának. Tudom, klisés ilyet mondani, de mintha csak tegnap lett volna, hogy megjelent az első rész a kiadónál és együltömben végigpörgettem a teljes kötetet, majd megnéztem a sorozat első évadát. (Majd pedig kezdtem előről a kötettel és a sorozattal.) Csakúgy, mint rengeteg másik embernek, nekem is abszolút a szívemhez nőttek Alice Oseman karakterei. Nem csak a két főhős, hanem a családjuk, barátaik és még a háziállataik is. Furcsé érzés volt úgy olvasni ezt a kötetet, hogy tudtam itt a vége, de erről bővebben lejjebb.

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS

VÉGZŐS BÁL

Kezdés: 19:00

St George's Hotel

1 fő részére

szia

szeretlek,

örökké :)

C x

Világszenzáció! Fedezd fel a sorozatot, amely több mint tízmillió olvasó életét változtatta meg, örökre.

Én és a könyv:

Alice Oseman valami teljesen újat hozott az LMBTQ irodalomba, amikor megjelent a Heartstopper képregénye. Nem is beszélve arról, hogy mekkora újdonságot jelentett ez a magyar piacon, a magyar ifjúsági melegséggel foglalkozó könyvek között. Akárki, akárhogy is érez a művel kapcsolatban, ezt nem lehet elvenni tőle, hogy egy olyan tündérmesét, egy olyan optimista és életigenlő romantikus történetet tárt elénk az írónő, amire nem igazán volt eddig példa a nyomtatott irodalomban. 

Sok olyan kiritkát olvastam, ahol azt firtatják, hogy mennyire nem reális, valóságos az ábrázolása a kapcsolatoknak, embereknek, élethelyzeteknek. Ugyanakkor szerintem, nem muszáj, hogy ez mindig így legyen, sok "sima" omantikus kötetben is pont ezt a fajta tündérmesei bájt és kedvességet szeretjük, ami elrepít minket a csúnya hétköznapokból. A legtöbb melegséget vagy másságot feldolgozó mű amúgy is tele van szenvedéssel és nehézségekkel, miért ne lehetne egyszer csak a jóra koncentrálni.

Persze, ez sem igaz teljes mértékben, hiszen így is jószerivel igyekszik foglalkozni a sorozat különböző mentális problémákkal, mint anorexia, étkezési zavarok, OCD, vagy kellemetlen jelenségekkel, mint kireksztés és zaklatás, de az olvasó a hatodik részre már biztos lehet benne, hogy ez az a hely, ez az a sorozat, ahol mindig minden végül happy enddel zárul és ez így is van jól. 

Őszintén, kicsit le voltam már maradva, hogy pontosan hol is búcsúztam el legutóbb Nicktől és Charlietól, na meg a párizsi csapatuktól, így végül arra jutottam, hogy az lesz a legbiztosabb, ha gyorsan elolvasom az előző öt részt is, és mennyire jól döntöttem! Szuper érzés volt egymás után a kezembe venni a köteteket, és átélni, ahogy szépen lassan fejlődnek és idősödnek a karakterek. Érdekes volt felfedezni így, hogy mennyit változott az írónő rajzolási stílusa is, és hogyan érzékeltette finoman kötetről kötetre a változást a fiúk között. 

Az utolsó részben volt pár visszaemlékezést, ahol tényleg látványos volt, mennyire pufibb, babaarcuk volt a szereplőknek, míg a végée mennyivel csontosabbak, megnyúltabbak lettek. Ez a részlet nagyon tetszett mennyire tudatos volt, és nem csak egyik pillanatról a másikra történő változás volt.

Az utolsó rész számomra méltó lezárást nyújtott a sorozatnak, kellő idót adott, hogy el tudjam engedni a karaktereket, megtudjam, hogyan folytatódott az életük a történet lezárta után és a kérdéses összekuszált szálakat is mind kisimította. Őszintén, rá kellett jönnöm, hogy Tori az egyik kedvenc karakterem és még nem olvastam az ő történetét feldolgozó könyvet, pedig az volt a szerző első irománya. Ezen remélem minél hamarabb változtatni tudok!

Összességében méltó lezárást kaptunk, Nickék még mindig rendkívül cukik és szeretnivalóak, ahogy a teljes köréjük gyűlt baráti társaság és támogatói kör is az. Hiányozni fognak, de szerencsére bármikor visszatérhetek hozzájuk. A filmet pedig alig várom, hogy megnézzem!

Nyereményjáték:

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog, amiről valaha hallottam."

További állomások:

Blogturné Klub

07.08. - Sorok Között

07.09. - Spirit Bliss Sárga könyves út

07.10. - Booktastic Boglinc

07.12. - Hagyjatok! Olvasok! blog

07.14. - Utószó

07.16. - Readinspo

07.18. - Dreamworld 

07.20. - Ambivalentina

07.22. - Könyv és más

 Egy jó krimi bármikor jöhet, de deleginkább ennyi romantikus és fantasy olvasmány után. Alice Feeneytől ezelőtt még nem olvastam, de ebből a konkrét könyvéből már Netflix-sorozat is készült, ami azért meggyőző volt a számomra. A fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezett, így úgy éreztem abszolút jó esélyekkel indul, de lássuk inkább, hogy hogyan teljesített.

Fülszöveg:

A Netflix nagy sikerű sorozata alapjául szolgáló regény!

Minden történetnek két oldala van. A tiéd és az enyém. A miénk és az övék. A férfié és a nőé. És valaki mindig hazudik.

Anna Andrews végre elérte, amire vágyott: a BBC híradósaként sikeres, független és messze jár a múltjától. Élete mégis kártyavárként omlik össze, amikor tudósítania kell egy brutális gyilkosságról Blackdownban. Itt nőtt fel, és tizenhat évesen, egy máig kísértő rémálom elől menekült el. A sokk akkor válik teljessé, amikor megtudja, hogy az áldozat az egyik gyerekkori barátnője.

Jack Harper főfelügyelő Londont hátrahagyva próbált új életet kezdeni Blackdownban, de most a saját nyomozása középpontjában találja magát. Nem elég, hogy az ügyben a volt feleségével, Annával kell viaskodnia, Jack egy sötét titkot is őriz: az áldozat a szeretője volt, ráadásul ő látta utoljára élve a nőt.

Kisvártatva pedig újabb gyilkosság történik. Ahogy a holttestek száma növekedni kezd a ködös angol faluban, Anna és Jack macska-egér játékba kezd egymással és a gyilkossal is. Mindketten gyanúsítottak, mindketten nyomoznak, és mindketten bármire képesek, hogy a saját igazságukat védjék, kerüljön az bármibe.

Ebben a történetben csak egyvalami biztos: valaki hazudik. Vajon ki rántja le hamarabb a leplet a másikról?

Alice Feeney pszichothriller mesterműve több mint húsz nyelven jelent meg világszerte, vezette a sikerlistákat, és 2026-ban a Netflix népszerű sorozatot készített belőle Minden történetnek két oldala van címmel, Tessa Thompson és Jon Bernthal főszereplésével. 

Én és a könyv:

Már megszokhattátok, hogy magát a cselekményt nem szoktam elnarrálni nektek a bejegyzéseimben, abból a lényeg úgyis kiderül a fülszövegben többnyire, és az pedig mindig itt van rögtön a bejegyzés legelején. Tehát az én és a könyv rész sokkal inkább reflekció az olvasási élményemről, mintsem beszámoló a könyvről. 

Nagyon szeretem a borzongós thrillereket és krimiket, bár olyankor kissé kevésbé, amikor kivételesen egyedül alszom otthon, ráadásul másnap korán szól az ébresztő, én pedig nyugtalanul forgolódom a takaró alatt hajnalokig, mert a lakás minden eszköze és bútorzata egyszerre kezd el kattogni, zakatolni, puffanni. Ez történt most is, viszont ha pozitív szemlélettel nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy hatással volt rám a könyv, nem is kicsit. (Annyira, hogy a cikk írása közben a semmiből leszakadt a fürdőszobai tárolóm, tudjátok az a cuppantós IKEA-s, és akkorát sikoltottam ijedtemben, hogy átkopogott a szomszéd, hogy minden rendben van-e.)

Bár az eleje nehezen indult, az első száz oldal után már azon kaptam magamat, hogy nem nézegetem, hogy hol is tartok, egyszerűen teljesen belemerültem az olvasásba. Én személy szerint nehezen bírom az olyan "antihős" főszereplőket, akikről ordít, hogy elcseszett az értékrendjük, nem lehet hogyan azonosulni velük, így ez volt az egy elsődleges bőkkenőm a kötet legelején, hogy a női főszereplő teljes mértékben megtestesítette a fent leírtak. A másodlagos pedig az, hogy az ismeretlen gyilkos elbeszélései túlságosan is gyanúsan őrá illettek. Itt pedig nehéz volt eldönteni, hogy ez a könyv tényleg így fog végigmenni, hogy egyértelmű ki a gyilkos a legelejétől kezdve, szóval "reverse krimi", vagy pedig ennyire erősen próbálja az írónő sugallni, hogy kit kéne a gyilkosnak éreznem, mint olvasó. 

Végül szép lassan az utóbbi felé billent a belső mérlegem, de a könyv során többszőr megkérdőjeleztem ezt, a legvégén pedig teljsen őszintén értetlenül álltam. Persze, egy rövid magyarázat után kitisztult a kép, de nagyon tetszett, hogy egészen a könyv legvégéig nem lett számomra egyértelmű, hogy ki is a gyilkosunk, sőt... De nem szeretnék spoilerezni. 

Nagyon izgalmas olvasási élmény volt. A gyilkosságok számomra elég részletesen lettek leírva, ráadásul meglepő brutalitást festettek le, ami kifejezetten meglepett egy-egy ponton. Nem számítottam rá egy ilyen könyvben. 

A kedvenc felfedezésem pedig olvasás után az volt, ahogy rábámultam a becsukott könyvre és rájöttem, hogy a borító mit is reprezentál. Nagyon találó, utólag jót kuncogtam magamban, főleg, hogy olvasás közben kicsit sem esett le ezekből semmi. Mondhatni teljesen "vakon voltam".

Szerencsére nem kell sokat várni, hogy ismét az írónőtől olvashasson a magyar közönség, csakúgy, mint most, a Magnólia kiadó gondozásában érkezik a következő regénye szeptemberben. Alig várom, mindenképp szeretném elolvasni.

Nyereményjáték:

Alice Feeney legújabb regénye Higgy nekem címmel egy feszült thriller, melyben Anna Andrews, BBC híradós egy brutális gyilkosság miatt kénytelen visszatérni szülővárosába, Blackdownba. Nemcsak múltjával, hanem volt férjével is szembe kell néznie a nyomozás során, miközben még egy gyilkosság történik. Mindketten gyanúsítottak és nyomozók egyszerre, de vajon kiderül-e az igazság és melyikük hazudik? Tartsatok bloggereinkkel és a Magnólia Kiadó jóvoltából nyerhettek belőle egy példányt!

Játékunk során minden állomáson egy hiányos borítót találtok, melyek mindegyike egy izgalmas thrillerhez tartozik. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok az író nevét és a könyvcímet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.11. Könyv és más

07.15. Olvasónapló

07.17. Pandalány olvas

07.19. Ambivalentina

 Miután tavaly és idén is annyit hangoztattam, hogy igyekszem tágítani az általam olvasott könyvek zsánerpalettáját, ebből pedig szorosan következet, hogy igyekszem változatosan olvasni, nos, itt egy újabb romantasy, ami se nem új a palettámon, se nem változatos az olvasásaim között, hiszen csak az utóbbi hat bejegyzésemből, négy romantasy volt. Mit lehet erre mondani, mostanság betalált nálam a dolog. Éppen ezért márt kicsit lankadó figyelemmel fogtam bele a Vér és acél kötetébe, de egész hamar azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet.

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.

Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete. 

Én és a könyv:

Be kell vallanom, bár nagyon izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján a könyv, és szerintem különösen csinos is a borítója, na meg az élfestése, de kicsit féltem belekezdeni. Mostanság sok romantasyt olvastam és kezdtem azt érezni, hogy el vagyok tompulva, előre sejtem, hogy mi lesz a sztori és nem állok készen még egy tucat furcsa krikszkraksz névre, amit nem tudok kimondani fejben és így hamar átkeresztelődik nálam Pityura. 

Nos, a legnagyobb szerencsémre nem így történt és már mikor belekezdtem a kötetbe, együltömben elolvastam belőle 150 oldalt, majd másnap a maradék karcsú cirka 430 oldal is mellécsúszott. Egyszerűen nem akartam lerakni. Pedig annyira komoly izgalmak nem történtek, a kötet egy sorozat első része, így kissé felvezetőnek érződött, ami megalapozza a komolyabb fejlődést és cselekményt a sorozat további részeinek. Ez viszont nem volt gond, mert az a világ, amit az írónő bemutatott nagyon is tetszetős volt a számomra.

Először is a főszereplőnk egy amolyan fiús lány, egy harcos, aki teljesen megszállotja annak, hogy lovaggá váljon egy olyan világban, ahol nőkből nem válhat kardforgató. Egyszer régen ez nem így volt és a nők szabadon választhatták a lovagi pályafutást, de egy jövendölés miatt minden nőt eltilottak a fegyverviseléstől. Ettől függetlenül főhősünk megrögzötten próbálja elsajátítani a tudást és minden vágya csatlakozni a harcosokhoz. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem egy olyan karaktert kellett követnünk, aki gyönyörű és nőies, és mellette teljesen véletlenszerűen született kardforgató, hanem egy teljesen esendő leendő kiskatona bukdácsolásait követhettük. 

Bár várható volt, mi lesz az az út, amin főhősünk égighalad, mégis szépen lassan tette ezt meg, sok edzéssel és gyakorlatozással, így a fejlődés is érezhető volt és nem valami isteni csodának volt tekinthető. Nekem kicsit a shounen animék világára emlékeztető volt ez a része a könyvnek, ahogy a rendkívül makacs és kitartó, eleinte gyenge főszereplő megindul a saját harcos útján. Ez nekem egészen újkeletű volt a romantasyk világából. 

Ráadásul nem is tudom, hogy mennyire romantasy ez igazából. Mindenképpen fantasy, hiszen egy elképzelt világban játszódik. Vannak furcsa kények, sőt mágia is, de elenyésző mennyiségben, így egyelőre nem kellett bonyolult mágiarendszert megjegyezni, és még csak a problémákat sem megoldani így, ami azért megmenti a legtöbb történetet jó pár logikai bukfenctől. 

Visszatérva a romantikus vonalra: abszolút nincs előtérben a történetben, ami nekem kifejezetten jól esett. Nem gyerekes, egyáltalán, ami van benne, de nagyon-nagyon lassan fejlődik ki, ami a tropera egyébként egészen jellemző és pozitív. (Legalábbis szerintem.) Mentor-mentorált viszony alakul ki szépen lassan a fejezetek között, és bár a vonzódás nyilán kifejezésre jutott már a legelejétől, a kiteljesedésre rengeteget kellet várni, ami nekem igazából baromira tetszett, szeretem az ilyen slow-burn románcokat. A könyv lezárása pedig újabb problémákat és kérdéseket vet fel, így igazából továbbra is tűkön ülve várom, hogy mi lesz kettejük kapcsolatából.

Összességében én kifejezetten élveztem ezt a történetet. Mást adott, mint a legtöbb romantasy és nekem nagyon kellemes volt, ahogy a hangsúly a kiképzésre, a bajtársiasságra, a harcra összpontosult. Persze, a jóslat, a különböző titkok és furcsaságok beárnyékolják ezeket és pont ettől lett igazán izgalmas és érdekes Thezmarr legendái sorozatának első része. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és szerencsére a könyv belső borítóján a kiadó már fel is tüntette, hogy érkeznek a további részek.

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni. 

Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

Július 13 - Kelly & Lupi olvas

Július 15 - Dreamworld /késik/

Július 17 - Ambivalentina

 Az Öröktenger első része abszolút beszippantott és nem ereszt azóta sem. Tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a folytatása, és bár egész sokat kellett várnom, na nem a kiadó miatt, hanem magam miatt, arra hogy elolvassam. Nemrég írtam nektek róla, most pedig már itt is a harmadik rész, ami már nem Livia és Erik történetét követi tovább, hanem átadja a vezetést egy másik párosnak. Őszintén, a második rész végén még nem tudtam, hogyan is érzek pontosan ezzel a párossal kapcsolatban, de mostmár határozottan tudom, hogy megkedveltem őket.

Fülszöveg:

A lány megpróbálta megölni, ezért a férfi feleségül vette

Skadi először csatában találkozott leendő férjével, aki pengével a kezében állt vele szemben. Skadi veszített, és a férfi igényt tart a jutalomra.

 Az árnytündék királya – Skadi legnagyobb rémületére – beleegyezik, hogy feleségül adja őt Jonashoz, a tündebirodalom hercegéhez, hogy így egyesítsék királyságaikat a közös ellenség, a fénytündék ellen. Skadi tudja, hogy a házasság nem több politikai játszmánál, és érzelmeknek nincs helye benne.

 Azonban a férje megnehezíti, hogy ne szeressen belé.

 Amikor új veszélyek bukkannak fel, Skadinak el kell döntenie, hogy szereti-e ellenségét, vagy életben tartja azzal, hogy elárulja egy másiknak.

Én és a könyv:

A második rész grandiózus harcai után kíváncsi voltam, hogy hogyan fog az élet továbbfolyni, milyen kalamajkát tartogat még az írónő. Ugye az már biztos volt, hogy Jonas, az alvér herceg leteszi a fogadalmat Skadival, az elfek hercegnőjével, hogy megvédje a tündéket fenyegető erőt, amit Skadi képviselt. A képessége olyan lehetőségeket rejtegetett magában, amiket egy fogadalom tudott csak egfékezni, hisz így nem tudja megtámadni a sajátjait a hercegnő. (Nem mintha igazából akarta volna.) 

Így rögtön az egész regényt egy elrendezett házasssággal indítottuk, ami egyébként nem a kedvenc fűszerem egy romantasyhoz, de itt kifejezetten jól működött. Nagyon nagy élvezettel vetettem bele magam az ellenségesen viselkedő ara és vőlegény részeibe, ahol meg voltak győződve arról, hogy mennyire nem kedvelik egymást, dehát a kötelesség az kötelesség. 

Perszer, közben tagadhatatlanul forrt és izzot a levegő kettejük között és nagyon jól működött kettőjük adok-kapokja párbeszédek formájában. Emellett pedig megérkeztek a földi királyságok tagjai is, akik mostmár sokkal nagyobb szerepet kaptak, mint eddig és őszintén, nem lehetett nem kedvelni őket se. Talán a legerősebb pontja ennek az egész világnak a szereplők közötti csípős és szórakoztató párbeszédekben rejlik. Ebből pedig nem volt hiány Jonas és rokonai, na meg "udvartartása" személyeiben.

A könyv első harmada szépen lassan építette fel a bizalmat a házaspár között. Jó volt olvasni, ahogy egymásra találnak, megnyilnak és megbíznak egymásban. Ez viszont jó hamar átfordult kéjes és erotikus epekedésbe, aminél persze örülönk egy jó spicy jelenetnek, és nem is arra akarok kilukadni, hogy túl sok volt belőle, de egészen hamar, a könív fe3létől már egyáltalán nem volt kérdés, hogy főszereplőink mennyire szerelmesek is egymásba, mennyire rajonganak is egymásért és mennyire egymás örökkön-örökké lelkitársai. Ezzel szemben utána is többszőr felmerült olyan "konfliktus", ami arról szólt, hogy de mi van, ha a másik mégse szeret, csak megtűr, csak a kötelességét végzi, stb, stb. Számomra ez eléggé hihetetlen volt és kissé idegesítő is, hogy na ennél lehetne komolyabb és valósabb problémát is felvetni.

Nagyon szeretem ezt a világot, nagyon szeretem a karaktereket is és izgalmasnak is találom a történéseket, és azt is értem, hogy tündékről és elfekről (és alverekről) szól, de lehetne, hogy nem ennyire tündérmese az egész? Ott az elején egy teljes lista, hogy mennyi megrázó dolgot tartalmaz, aztán minden már azelőtt boldog és csodás, mintsem, hogy a konfliktushoz érnénk, utána pedig hirtelen minden úgy alakul, hogy a karakterek teljesen csak áldozataivá váljanak a helyzetnek. 

Emiatt egy picit morcos voltam, de összességében izgalmas volt ez a harmadik rész, és tudtam is szorkolni azért a főhősöknek, hogy találjanak egymásra és az akadályokat is győzzék le, amik az útjukba kerülnek. A lezárás pedig szerencsére egészen biztosan megerősítette, hogy a sorozatnak itt még nincs vége, és a számomra már nagyon várt páros következik. Igen, bizony, mostmár Derű és Mira következik, és el se tudom mondani, hogy ezt mennyire várom. Viszont, sajnos még angolul se jelent meg a könyv, így valószínüleg nem egyhamar jut majd a mi, magyar olvasók kezébe ez a történet. 

Viszont, ami szintén jó hír, hogy a könyv utolsó oldalán már fel van tüntetve, hogy az írónő egy másik sorozata, azaz duológiája is érkezik magyarul. Ez pedig a Broken ​Souls and Bones. Kíváncsian várom.

Nyereményjáték:

Az Öröktenger-sorozat új kötete, LJ Andrews: The Mistthief – A Ködtolvaj végre magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, és ismét egy varázslattal, intrikákkal és izzó romantikával teli világba kalauzolja az olvasókat. A Blogturné Klub bloggerei ezúttal is végigkísérik a regény útját, hogy megosszák benyomásaikat erről a lebilincselő fantasyról. Tarts velünk a turné állomásain, és ne felejts el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!

Most olyan regényeket veszünk sorra, ahol a politikai házasság a cselekmény legfőbb részét képezi. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik regényről van szó! A regény szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások

Blogturné Klub

07.07. Könyv és más

07.08. Kitablar

07.11. Ambivalentina

07.14. Ambivelentina

 Kisebb koromban teljes mértékben odáig voltam az ismeretterjesztő kötetekért. Borzasztó irigy voltam mindenkire, akinek voltak Mi Micsoda könyvei, otthon pedig boldogan lapozgattam a Búvár Zsebkönyveket. Hogy őszinte legyek, persze érdekeltek az érdekes információk, de leginkább a képek ragadtak meg. Sokszor rajzoltam is belőlük, de amire a leginkább emlékszem, az egy pingvin volt, mivel még általános iskolában mindenkinek választania kellett egy madarat, hogy ő melyik lenne és én természetesen egy fekete-fehér röpképtelen fajt választottam, magamhoz hűen. A Corvina kiadó gondozásában most egy újabb gyönyörű madaras könyv jelent meg, amit már alig vártam, hogy a kezembe vegyek, hiszen lélegzetelállító illusztrációkkal látták el. 

Fülszöveg:

Több mint tízezer madárfaj él a Földön – ez a könyv közülük a legkülönlegesebbeket mutatja be. Kontinensről kontinensre repít, a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Nem határozó, hanem személyes utazás, egy grafikus-alkotó szenvedélyes válogatása: tisztelgés a szárnyas lények szépsége, sokszínűsége és kulturális jelentősége előtt. Egy csodás könyv mindazoknak, akik képesek csendben figyelni.

Bolygónk ökológiai egyensúlyának kulcsszereplői, a madarak jelen vannak a tundra jeges csendjében, az amazóniai esőerdők párás félhomályában, az afrikai szavannák végtelen horizontján – és jelen vannak a történeteinkben is. Ez a gazdagon illusztrált kötet különleges módon mutatja be őket: Latin-Amerika színpompás tukánjai és quetzaljai, a Galápagos-szigetek különös endemikus fajai, Afrika ikonikus nektármadarai és gyurgyalagjai, a Falkland-szigetek pingvinjei vagy az amazóniai tangarafélék mind saját történettel és vizuális karakterrel jelennek meg. Egyszerre szól a tapasztalt madarászhoz és ahhoz, aki először emeli fel a fejét, hogy meghallgasson egy madárdalt.

Én és a könyv:

Bevallom, ahogy idősödtem, egyre kevésbé nyúltam az ismeretterjesztő könyvek irányába, de mint azt már sokat hagoztattam az elmúlt két évben, igyekszem tudatosan bővítnei és tágítani az általam olvasott zsánerek palettáját. Ehhez pedig kifejezetten jó kezdő kötet volt számomra A madarak nagykönve, hiszen nem klasszikus irányból közelíti meg ezt a fajta műfajt.

Az író maga grafikus művész, hobbimadarász, ami meg is látszik a könyvön több zseniális szempontból. Az első, és szerintem legfontosabb az a vizuális minőség, ami ezt az egész kötetet jellemzi. Egyszerűen csodálatos és szemet gyönyörködtető minden egyes illusztráció, ami mind az író által kézzel lett elkészítve. Igen, bizony, az író maga rajzolta, festette és dolgozta fel a könyvben szereplő madarak mindegyikét. Hihetetlen részletességgel és igényességgel, ami a mai felgyorsult és automatizált világban méginkább lehengerlő szerintem. 

Én odáig voltam mind a csoportképekért, mind pedig a külön-külön kialakított madárportrékért. Ami viszont méginkább tetézte a pozitív benyomást, az maga a kötet esztétikus és grafikusi szintet megütő tördelése és elrendezése. Annyira kellemes és jó stílusban lett kialakítva az egész kötet felépítése, hogy szemetgyönyörködtető volt még a hasábokat is nézni. Egyszerűen az egészről üvöltött a szakmaiság és az esztétika.

A harmadik pont pedig már maga a tartalom. Nagyon tetszett, hogy nem próbál teljes részletességgel bemutatni minden egyes madárfajt, csoportot és nem próbál egy teljes rendszertant az ember szájába rágni. A legtöbb madárról egyetlen mondantban értekezett, és azt is úgy, hogy a hozzá kapcsolódó érdekességeket említette meg, azt, ami egy laikusnak mondhat valamit, ami figyelemfelkeltő, ami meghozza az ember kedvét, hogy jobban utánanézzen ezeknek az állatoknak.

Maga a kötet felépítése is hobbimadarászoknak és érdkelődőknek kedvezett: földrajzi csoportokba gyűjtve először egy nagy csoportos leírásban, majd röviden egyesével jellemezte a különböző helyeken élő madarakat. Ez számomra nagyon könnyen fogyasztható volt és egészen elképesztett, az a sok apró érdekesség, amit megosztott velem ez a kötet. Tudtátok, hogy az Alcatrazt eredetileg az ot élő gödények után nevezték el? Vagy hogy egész sok poligám madár él a földön, de vannak, akik egy életre választanak társat? 

Nagyon tetszett, ahogy a nyelvészeti, mitológiai és néphagyományok világának vonazatait is beleemlte az írónő. Több, a különböző fajokhoz tartozó legendát is említ, nem mellesleg pedig tévhiteket is eloszlat oldalról-oldalra a kötet, ami így méginkább érdekessé és könnyen befogadhatóvá vált egyszerű laikus olvasóként.

Örültem, hogy olvashattam ezt a kötetet és abszolút díszévé vált a könyvespolcomnak. Ajánlom gyerekeknek, madárrajongóknak és egyszerű érdeklődőknek is, akik szretnek gyönyörködni csodás akvarell képekben.

Nyereményjáték:

Tudtátok, hogy több mint tízezer madárfaj él a Földön? A Madarak nagykönyve a legkülönlegesebb példányokat mutatja be. Kontinensről kontinensre repít, a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Ez az informatív és csodaszép kötet elrabolta madárrajongó bloggereink szívét is. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Mennyire ismeritek a madarakat? Ebben a játékban most tesztelhetitek a tudásotokat. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a választ beírni a megfelelő helyre. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete.)

Hány fokban tudják a baglyok forgatni a fejüket? 

További állomások:

Blogturné Klub

07.05.: Csak olvass!

07.07.: Könyv és más

07.09.: Hagyjatok! Olvasok!

07.11.: Spirit Bliss Sárga könyves út

07.13.: Ambivalentina

07.15.: Veronika's Reader Feeder

 Mostmár őszintén nem titkolhatom tovább, el kell mondjam nektek. Tudom, borzasztóan átlátszó volt eddig is, de itt és most be kell vallanom: Eltökélt szándékom, hogy Sven Nordqvist összes létező könyvét, amihez akár csak hozzá szagolt, megszerzem és elolvasom. Meg persze gyönyörködöm és kacagok a megannyi csodás és lleményes illusztrációban. Oké, talán leginkább ezen van a hangsúly az egész projektben. Így hát alig vártam, hogy egy újabb könyv jelenjen meg magyar nyelven, ez pedig nem más, mint a Muklavonat, aminek a koncepciója egészen eltér az eddigi köteteitől.

Fülszöveg:

Hamarosan indul a vonat Muklalak állomásról. De várjunk csak! Hányan is férnek el a vonaton? És mi történik, ha a vonat megtelik?

Utazz velük, és számold meg, hány mukla száll fel és le a vonatról! És vajon hányan térnek vissza Muklalakra?

Én és a könyv:

Már a címből is kiderül, hogy ezuttal nem Pettson és Findusz fog a főszerepbe kerülni, ugyanakkor továbbra is az ő világukban járunk, hiszen náluk ismertük meg ezeket a kedves apró lényeket, a muklákt. Most, ebben a kötetben övék a főszerep és ha nem csal az emlékezetem, akkor ilyen még nem történt. 

Nekem, személy szerint a kedvenc karaktereim Nordqvist könyveiben, így nagyon örültem, hogy ezúttal csak rjuk koncentrálunk, vagyis egészen pontosan az ő vonatjukra. Mivelhogy, bizony, nekik van saját vonathálózatuk, vagy legalábbis egy útjuk egészen biztosan. 

Nem ez az egyetlen változás a megszokott Nordqvist receptben. A kötet nem egy történetet mesél el, vagyis nem igazán lehet igazán annak nevezni, sokkal inkább egy gyermekek számára izgalmas foglalkoztató könyv, ami segíti a számolás elsajátítását. Minden egyes megállóban szüksége van a masinisztának az olvasóra, hogy segítsen fejben tartani, hogy hány utas utazik még mindig vele, és vajon ők mind felférnek-e a vagonokba. Nem egyszerű dolog ez, hiszen a muklák nem tudnak segíteni, mivelhogy ők nem tanultak meg számolni.

Aranyos és trükkös foglalkoztatókönyv, bár a feladatok nem nehezek, mégis sok extra lehetőséget bevetett az író, hogy még plusz számolásokat adjon hozzá a feladatokhoz egy-egy későn érkező vagy lezállás mellett döntő utassal. 

A humorra most sem lehet panasz. Az illusztrációk amellett, hogy csodásak, nagyon leleményesek, nekem az egyik kedvencem az a túl hosszú pulcsiujjszerűen megrajzolt szélmalom lapátok voltak, de a megállók elnevezésein is jót mosolyogtam. (A kedvenem itt Taplód volt.) Bár rövidke a könyv, de kellemes kikapcsolódást okozott, még így, felnőtt fejjel is.

Nyereményjáték:

Felszállásra felkészülni! A Muklavonat hamarosan kigördül Muklalak állomásról, fedélzetén egy csapat szeretnivaló muklával, rengeteg vidám kalanddal és egy kis számolgatással. Vajon mindenki felfér a vonatra? Hány utas száll fel útközben, és hányan integetnek búcsút az állomásokon?

A következő napokban mi is felszállunk erre a különleges utazásra, és több állomáson megállva mutatjuk be Sven Nordqvist legújabb, kedves és játékos mesekönyvét. Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a Muklavonat világát, és ne felejts el minden állomáson játszani, hiszen a turné végén a General Press Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy példányát!

A Muklavonat lapjain a muklák számolása sem maradhat el, így a blogturnén is számoké lesz a főszerep! Mindhárom állomáson találtok egy-egy, Sven Nordqvist műveihez kapcsolódó számolós kérdést. Keressétek meg a helyes választ, majd a három számot küldjétek be a Tally megfelelő mezőjébe! A helyesen válaszolók között a General Press Kiadó jóvoltából kisorsolunk egy példányt a Muklavonat című könyvből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Hány olyan könyv jelent meg magyar nyelven, aminek Sven Nordqvist az írója?

További állomások:

Blogturné Klub

07.12 - Ambivalentina

07.17 - Veronika’s Reader Feeder

07.21 - Könyv és más