Carley Fortune nem a kedvencem, eddig egy könyvét olvastam és bár nem volt rossz, annyira nem fogott meg. Viszont Tiktokon és Instagramon folyton látom a nevét és a kötetet fel-felbukkanni, így úgy voltam vele, adnom kéne neki még egy esélyt, mert igazán szeretném érteni, hogy az emberek miért kedvelik ennyire.

Ennél jobb második próba könyvet pedig nem is választhattam volna a célra. Nem tudom, hogy mi van köztem és a nyaralós nagymamás könyvekkel, de úgy érzem furcsa mód ez az a trope, ami igazán rezonál velem. Így hadd meséljek erről a furcsa perverzióról nektek, ami köztem és ezek között a könyvek között alakult ki, ezen a köteten keresztül.

Fülszöveg:

Sosem számítottam Charlie Florekre.

A nagymama mindig azt mondta, hogy a tónál jó dolgok történnek, és Alice pontosan tudja, hogy ez igaz. Tizenhét éves volt, amikor Nan vidéki házikójában töltött egy nyarat Barry's Bayben; ott készült az a fénykép, amin három vigyorgó kamasz feszít egy sárga motorcsónakban, és ami örökre megváltoztatta a lány életét.

Mostanra Alice a kamera másik oldalán él. Fotósként a háttérben érzi magát igazán otthon, hagyva, hogy mások legyenek a középpontban. De az utóbbi időben egyre erősebben vágyik valami többre. Így, amikor Nan váratlanul elesik és eltöri a csípőjét, Alice elhatározza, hogy mindketten visszamennek Barry's Baybe, még egy nyárra a régi, varázslatos helyre.

Csakhogy a csendes újrakezdést hamar megzavarja egy ismerős sárga motorcsónak zúgása... és a férfi, aki vezeti. Charlie Florek tizenkilenc volt, amikor Alice titokban lefotózta. Mostanra magabiztos és megnyerő felnőtté vált: a humora még Nan arcára is mosolyt csal, Alice-nek pedig eszébe juttatja, milyen volt tizenhétnek lenni, amikor az élet még egyszerű volt, a fotózás pedig csak játék.

A tóparti napok és az éjszakai csónakázások gyógyírként hatnak Alice lelkére, egészen addig, míg Charlie tekintete össze nem fonódik az övével. Mert Alice látja az embereket - ezért is olyan jó a munkájában -, de most először érzi, hogy valaki őt is igazán látja. És talán épp ez a tekintet az, ami miatt újra hinni kezd a szerelemben.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom már it az elején, hogy egy dolgot egészen csúnyán benéztem a könyv kiválasztása során. Márpedig azt, hogy ez egy sorozat része, és nem, sajnos véletlenül sem az első rész. Ezzel egyáltalán nem számoltam, és csak mikor Molyon bejelöltem, hogy elkezdtem olvasni, vettem észre, hogy bizony ez egy második rész. 

Aggodalomra viszont semmi ok, tökéletesen érthető és kerek egészet alkot, ahogy a hasonló helyen játszódó több párossal operáló romantikus sorozatok is. Ha nem tudtam volna, hogy ez egy sorozat része, akkor nem is vettem volna észre, illetve őszintén, egészen addig nem is volt teljesen tiszta számomra, hogy az első rész miről szól, amíg el nem olvastam az írónő köszönetnyilvánítás utáni rövid írását erről a kötetről és a sorozatról. Egyébként, ha nem szerettem volna meg nagyon az írónőt már a kötet olvasása közben, akkor az a köszönetnyilvánítás utáni szösszenet lett volna az a pont, ahol a szívembe zárom. Nagyon szeretem, amikor az írók nyíltan beszélnek egy kötet iránt kialakult érzéseikről, a mögöttes tartalmukról, arról, hogy mit szerettek volna ábrázolni és mennyit merítettek a saját életükből. Nehéz erről ennyire transzparensen írni, de szerintem csodálatos.

Miután jól az egész kötet végével kezdtem, azt hiszem jobba, ha visszakanyarodunk az elejére, bár még van egy gondolatom a könyv végével (és nem a történet végével) kapcsolatom, de azt mostmár tényleg csak a bejegyzés végén. Szóval, adott nekünk egy fotós hölgy, már nem olyan frissen, de egy nagy szakítás után, korai harmincas éveiben, aki beletemetkezik a munkájába. Ez egy egészen klasszikus főszereplő választás, főleg hogy visszahúzódó, aki a tinikora óta bénábbnak, esetlenebbnek és unalmasabbnak érzi magát a többieknél. Tökéletes, mert mindenki tud vele azonosulni, így a belépő működik. Majd pedig jön egy családi baleset, ami miatt az egész nyarat kettesben tölti a nagymamájával, az öreglány hőnszeretett nyaralójában, egy tóparton, messze a város zajától és megszokott mókuskeréktől. Végül pedig nyilván nyilván nyilván van egy srác a szomszédban, aki vigyáz a házra, szerel, segít és mellette NYILVÁN Porschéval jár és olyan izmai vannak, hogy a Dávid szobor megirigyelné. Egyszóval minden adott egy tökéletes nyári romantikus regényhez. Carley Fortune pedig tökéletesen bánik a hozzávalóival és olyan mesterien főz velük, hogy a nagy habzsolás végén azon kapja magát az ember, hogy kegyetlenül teleette magát. 

Nagyjából így mködött nálam is ez a regény. Együltömben pörgettem végig a lapokat és csak azért tettem le, mert az óra már hajnali egyet mutatott, nekem pedig már jó ideje aludnom kellett volna. Rendkívül pörgősen olvastatta magát, pedig abszolút lassan haladnak a dolgok a főszereplőink között. Számomra mégis tökéletes slowburn románc volt ez, olyan csodajó mellékszereplőkkel, mint a már fent emlegetett nagymama, illetve mindkét család többi tagja, akik azért rendszeresen megjelent a nyaralás során, ezzel egy nagyon kellemes családi hangulatot is kölcsönözve a regénynek.

Számomra remek pillanatban érkezett ez a régény, rendkívül élveztem és úgy érzem végre értem, mi is ez a felhajtás az írónő körül. Nagyon kíváncsi vagyok a többi regényére is, főleg ennek a sorozatnak az első részére, bár egészen biztos vagyok benne, hogy azt a különleges helyet, amit ez a könyv elfoglalt a szívemben, már nem tudja más könyve megugrani. Ez most tényleg pont jókor pont jó volt.

Amit pedig még fentebb említett magáról a könyv végéről: Az egyik, hogy nagyon tetszett, hogy egy mini könyvajánlót is kaptunk a legvégén az írónőtől. Felsorolta azokat a könyveket, amiket írás közben olvasott és nagyon szeretett, ami szerintem egy nagyon izgalmas és közvetlen gondolat, hogy ezeket megossza az olvasóival. Ráadásul, az egyik nagy kedvencem is helyet kapott a listán, így külön örültem, és talán egy fokkal komolyabban is vettem az ajánlásokat, tudván, hogy az egyik tétel, egy tényleg nagyon jó kötetet.

A másik pedig, egy olyan gyakorlat, amit mostanában kezdtem el észrevenni könyvek hátuljában. Az írók feltesznek pár kérdést vagy leírnak pár rövid gondolatot a történetről, amiket mind beszélgetésindítónak szánnak egy könyvklubhoz. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet és remélem egyre több könyv hátuljában fogok vele találkozni.:)

Nyereményjáték:

Ideje visszatérni egy nyár erejéig Barry’s Baybe az Egy aranyló nyárral, ahol kedvenc Florek testvéreinkkel újabb kalandban lehet részünk. Ám ezennel az idősebbik fivér kerül a rivaldafénybe, és megtudhatjuk, hogyan talál rá a szerelem Charlie-ra, amikor a legkevésbé sem számít rá. Hiszen a tónál mindig csak jó dolgok történnek. Tartsatok velünk, és mivel egy szerencsés nyertes megkaphatja a turné végén a kötetet!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Tally dobozba! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.”

További állomások:

Blogturné Klub

04.08. Kitablar

04.10. Pandalány olvas

04.12. Ambivalentina

 A nosztalgia vonat nem állhat meg, Micimackó még mindig itt van és egy darabig itt is marad. Miután (újból) felfedeztem magamnak a címszereplőnk eredeti történeteit, majd a nyolcvan éves jubileum alkalmával az újabb kalandjait, mi is lehetne illőbb folytatás, mint a kilencvenötödik jubileumát is megünnepelni illően, azaz újabb tíz kalanddal. Viszont ezúttal szó se volt visszatérésről. A történet ott folytatódik, ahol még el sem kezdődött, azaz még mielőtt maga a Micimackó kötet játszódna. Kissé úgy érzem már néha, hogy az agyamra mentek ezek a könyvek és már én is úgy fogalmazok, mint maga a Mackónk, Micimackó.

Fülszöveg:

A Micimackó megjelenésének 95. évfordulója alkalmából a rendkívül tehetséges író, Jane Riordan egy csodálatos történetgyűjteményt írt, amely A. A. Milne-hez hűen varázslatos világokat idéz meg. A kötet méltó tisztelgés a világ leghíresebb medvéje előtt, és tökéletes alkalom arra, hogy újra találkozhassunk kedves barátainkkal, és megtudjuk, mi minden történt velük, mielőtt a százholdas pagony lakói lettek. A könyvet gyönyörű illusztrációik is díszítik, amelyeket Mark Burgess készített E. H. Shepard stílusában.

Én és a könyv:

Nem titok, hogy kissé túlvállaltam magamat ebben a hónapban, így kissé erőltetett menetben csapom fel az újabb és újabb - egyébként csodálatos - köteteket, aminek meg is van az eredménye: A szemem már kissé jojózik, a saját belső narrációm pedig úgy érzem kezd összeolvadni az olvasottéval, azaz már én is azt a stílust kezdem felvenni, amiket azok az írók, akik próbálják A. A. Milne hangvételét imitálni. Azt már nem is említem, hogy nem sok ideje van ülepeni így egy történetnek, de szerencsére mindezek ellenére továbbra is nagyon jó élményekkel gyarapszom.

A Volt egyszer egy mackó... ismét nem A. A. Milne munkája, de még csak nem is egyezik az írója a Micimackó visszatérével. Ami őszintén, érződik, viszont egyáltalán nem baj. Én kifejezetten nagyon élveztem ezt a mostani Micimackó elgondolást, bár tény és való, hogy a mesék nagy része Londonban játszódott, messze a Százholdas Pagonytól, ami az előnyére vált, hiszen abszolút szabad kezet adott az írónőnek és remekül élt is vele. Nekem különösen tetszett ennek a kötetnek a szerkesztése. Az eredeti Micimackóben is előfordultak a szándékos formára tördelések, de itt igazán a maximumra vitték őket és nagyon szépen együtt éltek az illusztrációkkal. Ha már illusztrációk: kifejezetten szépek, színesek, bár már sokkal kerekdedebbek és letisztultabbak, mint a tollrajzosabb eredetiek.

Ami mellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy mennyire gyönyörű a külső csomagolása ennek a kötetnek. Nekem rendkívül tetszik ez a sötétkék keménykötés, aminek még a tapintása is különösen kellemes, selymes és matt, amin gyönyörűen tekeregnek az arany vonalak. Jó volt kézbe venni ezt a kötetet, ráadásul a szöveg is könnyen olvasható, egyrészt a különböző alakzatok miatt, másrészt pedig kellően szellősek a sorközök, nagyok a betűk, így kezdő olvasópalántáknak is egészen jó kihívás lehet egy-egy fejezettel egyedül megpróbálkozni.

Ezeknél a könyveknél számomra két fontos kérdés merül fel. Az egyik, hogy felnőtt fejjel is szórakoztatóak-e, mennyire gyerekesek, mennyire van mögöttes mondanivalójuk? Itt szerencsére rendben voltak a dolgok. Többszőr is hangosan felhorkantottam vagy felnevettem olvasás közben. (Fülesnek ebben a változatban kifejezetten jó megszólalásai voltak, és végre az is kiderült honnan jön ez a nagy bánat.) Az viszont egyértelmű, hogy ahogy távolodunk el az eredeti verziótól, úgy változik egyre inkább gyermetegebbé és klasszikusan mesésebbé a történet. Nem volt ezzel probléma, élveztem a fejezeteket, kedvesek voltak és ha össze kell hasonlítanom az eddig olvasott két újabb kötetet, akkor ezt mondanám szórakoztatóbbnak számomra. De azért nagyon halkan ott van egy kis de. Mert azért Milne történeteihez Karinthy fordításában nem érnek fel, de őszintén egész valószínű, hogy ez nem is lehetséges...meg nem is cél.

A másik fontos kérdés, hogy mi a célja ezeknek a kiegészítő Micimackó mesekönyveknek? Vajon hányszor lehet még ezt a bőrt lehúzni?

Szerintem teljesen jogosan merülnek fel ezek a kérdések mindenkiben, ugyanakkor úgy érzem, hogy más megközelítésből kell ezt nézni. Ezek a kötetek nem számítanak hivatalosan a Micimackó sorozathoz. Viszont tudatosan ápolják és fenntartják azokat az elemeket, amik egy kötetet Micimackó kötetté tesznek. Ami pedig a legfontosabb: szórakoztatnak és lehetőséget adnak visszatérni egy rövid időre egy olyan időbe, olyan emlékhez, olyan érzéshez, amire határozottan szüksége van az embereknek. Mert a gyerekkor ezen részét jó újból és újból megélni és nem kell elengedni, hogy az ember szürke, komoly felnőtt legyen, amit úgy érez, hogy kívülről elvárnának. :) 

Szóval összességében nekem ez eddig a legkedveltebb további Mackó-mesés könyvem, és alig várom, hogy a következőt és egyben utolsó kötetet is bemutathassam nektek, hiszen kivételesen ugyanattól az írótól lesz, mint a mostani, így még az is előfordulhat, hogy a végén az lesz az ultimate befutó.

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– És ….. ivott egy kortyot, és kotyogni kezdett, hogy ő inni is tud meg beszélni is egyszerre – amiből az lett, hogy prüszkölni és krákogni kezdett, a hátát kellett csapkodni és dörgölni.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 A tavalyi év megkerülhetetlen szenzációja volt a Quicksilver, a Tündék és Alkímia sorozat első része. Bár régebben faltam a fantasy regényeket, az elmúlt időszakban, ami alatt az utóbbi 5-6 évre gondolok, nem igazán olvastam már ebből a műfajból jószerivel semmit. Mégis, valahogy a Quicksilver annyira sok helyről jött szembe velem, úgy éreztem érdemes lenne adnom neki egy esélyt, és nem bántam meg: segített visszatalálni a romantasyk világába, és emlékszem, amikor olvastam teljesen a függőévé tett. Alig bírtam letenni. Így pedig rendkívül vártam már a folytatást, hiszen az első rész egy igen izgalmas és feszült pillanatban ért véget.

Fülszöveg:

Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom.

Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.

Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…

Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.

Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.

Én és a könyv:

Rettentően vártam már a második rész megjelenését, és amint lehetett rá is vetettem magam az új kötetre, és el is kezdtem olvasni. A bibi csak ekkor jött, hiszen az előző könyv olvasása óta mégiscsak igen sok idő eltelt, így bár azt hittem, hogy tökéletesen emlékszem mi is történt, de ez egyáltalán nem így volt. Nem hogy a történet végére nem emlékeztem, de még a karakterek neveire sem. Az első pár oldal után föl is adtam ideiglenesen a harcot, és inkább elkezdtem különböző tiktok és youtube videókat keresni, ahol összefoglalják röviden mi is volt az előző részben, na meg, hogy ki kicsoda, hiszen egyszerűen sajnos nem volt időm rá, hogy újraolvassam a Quicksilvert.

Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy az ilyen hosszú sorozatok esetében milyen jó lenne, ha betennétek az elejére egy rövid összefoglalót a térképek és egyebek mellé. Ez nem teljesen ördögtől való ötlet, ha azt nézzük, hogy a nem könyv sorozatok esetében, a Netflix és társain már bevett szokás "az előző részek tartalmából" lévő összevágással kezdeni az aktuális részt. Én mindenképpen díjaznám, ha ez valahogy szokássá válna.

Miután sikerült felfrissítenem az emlékezetemet, már egy fokkal bátrabban vágtam bele az olvasásba. Őszintén, kellett is a bátorság, mert egy pillanatig sem lazsált Saeris és Kingfisher párosa. Ha teljesen őszinte akarok lenni, olyan érzés volt az olvasás közben, mintha percenként történt volna valami teljesen új dolog velük és a társaikkal. Egy minimális szinten közel volt a követhetetlenséghez, viszont egy teljesen szokatlan módon. Nem a furcsa nevek és helyek miatt, hanem mert annyira gyors egymásutánban történt minden, hogy az aranyhal memóriám szinte el is felejtette, hogy az aktuális kaland előtt milyen kalandok is történtek. 

Ennek örömére viszont rendkívül pörgős és izgalmas volt a második rész. Egy perc nyugta nem volt sem a párosnak, sem nekem, az olvasónak. Így pedig megint csak nehezemre esett letenni a történetet, mert olyanná vált, mint egy rossz drog. Garantált volt, hogy valami történni fog, hogy még lehet ezt tetézni, de lövésem sem volt róla, hogy mi lehet az. 

Ami számomra kicsit furcsa volt, és az előző részben nem így emlékeztem rá, az Saeris megszólalásai és gondolatai. Lehet, hogy most a fordítás lett kissé más hangvételű, bár ugyanaz a fordítója az első két résznek, de egyszerűen furcsa és tájidegen volt számomra néhol. Illetve néhol már kissé zavaróan butának, vakmerőnek és tiszteletlennek éreztem, aminél már kicsit idegesített, de közbe valahogy a történeten belül sose ütötte meg ezért a bokáját, így valószínűbb, hogy én vagyok erre érzékenyebb. 

Mégis, a főhősnőnk mellett annyi egyéb szerethető karakter jelenik meg, hogy könnyű elengedni így a nézeteltéréseimet Kingfisher társával hiszen igazából a fókusz sokkal inkább az egész csapaton van, mint a főszereplőn, vagy éppen a kettősükön. Én ezt nagyon élveztem.

Nem egyszerű második részt írni. A főhőseink már összejöttek, a folyamatos izzás kettőjük között így már elhalványul, állandósul, nem olyan izgalmas, viszont így is, a Brimstone egy rendkívül izgalmas és jó olvasmány. Valahol mégis egyfajta összekötő. Kicsit epizodikus, ami valahol elkezdődött és valahol abbamaradt. Kétség kívül egy nagyon érdekes pillanatban lett vége, bár őszintén, több ilyen pont is volt a második részben. 

Így hát nincs más hátra, mint hátradőlni ismét és várni a harmadik részt. Alig várom, hogy az összes titokra fény derüljön, hiszen elméletileg a harmadik rész már a lezárás lesz és az eddigieknél is vaskosabb és hosszabb kötetre számíthatunk. Angolul már idén várhatóan megjelenik az év végén. Reméljük, hogy a Könyvmolyképzőnél is minél hamarabb olvasni tudjuk majd!

Nyereményjáték:

Érkezik Callie Hart nagysikerű Quicksilver című kötetének a folytatása, a Brimstone, amely ismét egy sötét, szenvedéllyel teli világba rántja az olvasót. A történet tovább mélyíti az előző rész izgalmait, miközben új titkok és veszélyek kerülnek felszínre. Tartsatok velünk a blogturné során, és ne feledjétek: a végén kisorsolunk egy példányt a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen épületben vannak a főszereplők a regény elején?

További állomások:

Blogturné Klub

04.07. Kitablar

04.09. Ambivalentina

04.11. Angelika blogja

04.13. Milyen könyvet olvassak?

 Szeretem az olyan meséket, amik tanítanak valamiről. Vagy éppen valakiről. Kicsiként különösen rajongtam az olyan könyvekért és műsorokért, amit azt magyarázták el, mi hogyan készül, mi hogyan fejlődött ki. A mai napig megmozgatnak az ilyen sztorik, így amikor tanítok is, szeretem azzal kezdeni, hogy mi a története annak, hogy idáig jutottunk és erről most beszélhetek. (Így általában a számítástechnika és a programozás, hálózatok, internet rövid történetét szoktam nagyléptékben átvenni a hallgatókkal.) Mindig örülök, ha újabb ilyen érdekességet ismerhetek meg, így különösen tetszetős volt a gondolata egy olyan mesekönyvnek, ami a Béres csepp megalkotását mutatja be.

Fülszöveg:

Béres Józsefnek, a Béres Csepp feltalálójának kalandos élete elevenedik meg ebben a könyvben. Láthatjuk őt kisgyerekként, fiatal katonaként, kutatóként, apaként és végül híres feltalálóként.

De hogy milyen galibát okoz, amikor összekeveri a málnaszörpöt a paradicsomlével, vagy hogy miért fontosak a raktárban szaladgáló egerek, azt csak akkor tudod meg, ha te is kitartó vagy, és az első laptól az utolsóig elolvasod ezt a könyvet.

Bodor Attila, aki nemcsak író, hanem maga is kutatóbiológus, a klasszikus gyerekirodalmi hagyományokra építve humorral teli mesét írt: Béres József életútja egyszerre szól tudományról, kutatásról, a 20. századi Magyarországról – és a mai napig minden gyógyszeres fiókban ott lapuló Béres Cseppről.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom, az én életemből teljes mértékben kimaradt a Béres csepp, csak a TV reklámokból ismerem, a környezetem sose használta. Ettől függetlenül azért azzal tisztában vagyok, hogy magyar találmány és Béres Józsefnek köszönhetjük. Ha viszont megkérdeznének, hogy ki is az a Béres József, akkor erősen gondban lennék, mert nagyjából idáig terjedne a társalkodás, és nem tovább. Azaz, idáig terjedt volna egészen eddig, mert most, hogy képbe kerültem a dolgokkal, egészen sok apró információt meg tudnék osztani a beszélgetőpartnerrel, hála ennek a gyerekkönyvnek.

Nagyon tetszett, ahogy a teljes életutat bemutatta az író, az pedig különösen, hogy Béres József unokájának soraival indul az egész, aki segíti az olvasót értelmezni a következő oldalakon kibontakozó történetet. Ez egy olyan mese, ami igazából bárki nagyapjáról íródhatott volna, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. A 20. századi vidéki élet során annyi családi mendemonda, vicces történet és váratlan fordulat jutott egy-egy ember életébe, hogy ami abból fennmaradt, nagyjából mindenki tudna egy igazán jó élettörténetet írni. Ez persze semmilyen módon nem degradálja Bodor Attila művét, vagy Béres József életútját, sokkal inkább azt a bájt méltatja, ami egy egy életút elmesélésében és meghallgatásában rejlik, különösen ha közeli rokonoktól származik, és így az a fajta bensőséges viszony és szeretet is megjelenik benne, amitől a száraz tények érzelmes kalanddá tudnak változni.

Éppen ezért úgy érzem, hogy könnyű kötődni ehhez a történethez, mert sok ponton nagyon emlékeztet a saját családi emlékeinkre, történeteinkre, ami miatt könnyebben érez a felnőtt olvasó is sorsközösséget a főszereplőnkkel. Gyerekként pedig egészen izgalmas, milyen kacifántos úton jut el valaki a laborköpenyig. A szocialista időszakot egy mai gyereknek bemutatni igen nehéz, ráadásul olyan fontos negatív elemeit is muszáj megemlíteni, amiket gyerekként még igazán nehéz megérteni. Erre a könyvben egy egészen érdekes megoldást találtak: bizonyos nehézségeket a seregélyekkel magyaráztak meg. Ezáltal lett egy fajta fantasztikum is az elbeszélésben, amire őszintén igazán nem számítottam és kellett is kis idő, mire összerakjam, így erre kíváncsi lennék, hogy egy gyerek hogyan reagál. (Én minden esetre kicsit megsajnáltam szegény seregélyeket, hogy közutálatra kárhoztattak a könyvben.) De végül egészen jót mosolyogtam rajta, hiszen így azokat a túl bonyolult részleteket könnyen át lehetett hidalni, amik magához a történethez nem voltak igazán fontosak.

Ami nagyon tetszett, hogy a tömör szöveg mellett minden egyes oldalon nagyon releváns illusztráció volt szép nagyban, úgy, hogy a szöveg olvasható maradjon, de szinte mindig az egész lapot betöltötték a rajzok. Nagyon szeretem, amikor egyszerre értelmezhető a történet vizuálisan és olvasva is. Őszintén, ez a fajta rajzstílus nekem nem a kedvencem, de jól értelmezhető volt és szépen egészítette ki a cselekmény leírásokat.

Összességében egy nagyon érdekes és kellemes gyerekkönyvet kaptunk A fiú, aki egy cseppet sem adta fel képében, mind gyerekként, mind pedig felnőttként izgalmas és jó időtöltést nyújt.

Nyereményjáték:

A Naphegy kiadónál újabb ismeretterjesztő életrajzi mesekönyv jelent meg. Ezúttal Béres József kalandos életúját követhetjük végig az illusztrált oldalakon, aki a Béres csepp feltalálója. Tartsatok bloggereinkkel és ismerjétek meg ti is milyen rögös és kalandos út vezetet a mai Béres csepp megszületéséhez és elterjedéséhez!

Mind tudjuk, hogy mi az a Béres csepp. Vagy mégsem? A mostani turnénk állomásain egy-egy kérdést találtok erről az ikonikus magyar találmányról, amit egy kevés kutatással meg is tudtok válaszolni. Játszatok minden állomáson, mert a helyes kitöltők között egy nyeremény példányt sorsolunk ki!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mi a Béres Csepp elsődleges hatása?

A) Fájdalomcsillapítás

B) Nyomelempótlás és az immunrendszer támogatása

C) Vérnyomáscsökkentés

D) Antibiotikus hatás

További állomások: 

Blogturné Klub

04.08 - Ambivalentina

04.10 - Sorok között

04.14 - Szembetűnő

04.16 - Veronika’s Reader Feeder

 Micimackó mindannyiunk gyermekkorának ikonikus szereplője. Ez a csekély értelmű medvebocs olyan időtállóan lopta be magát a szívünkbe, hogy ugyanannyira tudja több generáció is a magáénak érezni, ami főleg a mai "felgyorsult világban" (olyan elcsépelt már ez a kifejezés) szinte hihetetlen. Őszintén, én magam sose olvastam még ezeket a történeteket, csak felolvasták nekem még valamikor régen, így nagyon kíváncsi voltam milyen élmény lesz már felnőtt fejjel visszamenni a Százholdas pagonyba. Azt hiszem nem lesz meglepő az eredmény: Jó volt. Nagyon is. Alig vártam, hogy itt a blogon is beszámolhassak róla.

Fülszöveg:

Ugye sokszor gondoltál arra, milyen jó lenne, ha sosem érne véget a mese? Vagy ha véget is ér, folytatódjék… Hát most tessék, itt van. Ugye rájuk ismersz? Bár Micimackó az eltelt nyolcvan évben felszedett néhány dekát, mégis a régi. És persze Nyuszi, Füles, Bagoly és Kanga is. Igaz, Tigris közben megszerette a szedret, Róbert Gida fontos dolgokat tanult az iskolában, de azért a Százholdas Pagonyban semmi sem változott. De hát akkor ki az a Kecsesen Hajlékony Valaki, aki előjön a folyóból? És miért áll el örökre az eső? Hogyan tanulnak krikettezni az állatok, és hogyan lesz Micimackóból tanfelügyelő? Mindezt megtudhatod, ha elolvasod a Micimackó visszatér vadonatúj történeteit.

Én és a könyv:

Mivel most egy hatalmas több kötetes és több állomásos Micimackó turnénk fut, így úgy láttam jónak, ha legelejétől kezdem én is az olvasást, magával a Micimackó kötettel. Innen indult minden, ez az eredeti könyv, viszont a turné keretein belül többnyire az ez után megjelent különböző feldolgozásokkal és toldásokkal foglakozunk. Ebben a bejegyzésben is a Micimackó visszatér című köteteten van a hangsúly, ami már a Micimackó után játszódik, de szerettem volna kontextusba helyezni a dolgot, így úgy éreztem illene beszélnem magáról a Micimackóról is. 

Most olvastam először magamtól, és olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy számomra az egész történet át lett mosva a Disney verziójával. Az egyik nagyon érdekes érzés az volt, ahogy a fejemben megszólaltak a karakterek pontosan azon a magyar szinkronhangon, ahogy a mesefilmekben is, a másik pedig az, hogy mennyire nem éreztem gyerekmesének a történeteket. Annyival komorabbak, szarkasztikusabbak és néhol már durvábbak is, mint a ma megszokott gyerekmesék. Mondjuk pont ettől én borzasztóan élveztem, de közbe nagyon furcsa felfedezés volt a számomra, hogy míg a mesefilmek alapján mindig is Füles vol az egyik kedvencem, most a könyvekben ki nem állhattam, annyira antipatikus volt. 

A klasszikus Micimackó könyv tíz fejezetre van felosztva, amit minden folytatása követ, így a Micimackó visszatér is. Fontos, hogy ezt már nem A.A. Milne írta, és nem E. H. Shepard rajzolta, amire az író fel is hívja a figyelmet rögtön a könyv legelején. Egyébként ez a rövid bevezető, ahol magyarázatot ad a szerző arról, hogy miként is térünk most vissza, 80 évvel később a Százholdas pagonyba nagyon tetszett. Hiszen, az eredeti történet nagyjából ott maradt abba, hogy Róbert Gida elment az iskolába és már nem tudott Mackóékkal játszani minden nap. Viszont, végre beköszöntött a nyári szünet, így egy egész nyáron keresztül a kisfiú és kedvenc medvebocsa ismét együtt tölthetnek tíz fejezetnyi kalandot az állatok apraja nagyjával.

Olvasás közben nagyon örültem, hogy nem ezzel a kötettel kezdtem, hanem a kvázi előzménnyel, a Micimackóval, mert rengetegszer hivatkozott vissza rá, próbálta egyszerre azt az érzetet kelteni, mintha tényleg egy perc sem telt volna el azóta, hogy az a történet véget ért, és közben erősen nosztalgiázott is ki-ki kacsintgatva, min valami belsős poén, hogy t"tudjunk mi történt anno, tudjuk miért van ez meg az most úgy ahogy".

Én őszintén úgy éreztem szinte kézzel fogható az a lassú átmenet, ahogyan az első mesék még erősebben hajaznak az eredeti történet stílusára és karaktereire, és fokozatosan fejezetről fejezetre lágyulnak és válnak a mai korban tipikusabb gyerekeknek szóló irományokká. Persze a világ is változott, így azok a kifejezések, amik miatt a Micimackó annyira viccesnek és groteszknek tud hatni, azok kikoptak, viszont nehéz meglépni azt a fajta modernizálást, hogy például a mostani mesékbe a digitális kor kifejezéseit illesszük be.

Mindezek ellenére abszolút felültetett ez a könyv a nosztalgia vonatra, még úgy is, hogy pontosan az elkezdése előtt fejeztem be az eredeti kötetet. Élvezhető volt, kedves és változatos történetekkel, egy kicsit másfajta, de még mindig jó humorral fűszerezve. 

Amit viszont egyértelműen a Micimackó visszatér jobban csinált az eredeti műnél, az maga a kötet megjelenése. Az egész könyv annyira igényesen és szépen van megtervezve, kivitelezve és megrajzolva, hogy öröm volt felfedezni minden apró részletét. Nekem az egyik kedvencem a védőborító mögé rejtett hatalmas Micimackó kép, ami a keménytábla külső borítóját teljesen befedi. Nagyon tetszik ez a megoldás, hogy nincs rajta semmilyen felirat, csak ez a nagy csodás kép. Gyönyörű. Abszolút éke a könyvespolcnak.

Összességében nagyon élveztem az olvasást, jó volt visszatérni a Százholdas pagonyba ismét, és alig várom a következő találkozást Mackóékkal, mert még hátra van két kötet, ami ha jól számolom, valószínűleg ismét 10-10 történet a csacsi öreg medvénkkel. :)

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

….. tűnődve nézett rá, és arra gondolt egy pillanatig, nem volna-e legegyszerűbb, ha szépen lelökné Nyuszit az ágról. De aztán eszébe jutott, hogy ezt később is megteheti.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 Magam sem tudom miért, de attól a ponttól fogva, hogy megtudtam, hogy létezik ez a könyv, és megjelenik a 21. század kiadó gondozásában, eszméletlenül húzott felé valami. Azt hiszem nem is specifikusan a borító, a fülszöveget pedig csak futólag olvastam, sokkal inkább a méltatások. A modern kori Állatfarmként hivatkoznak rá, ami nem titok, hogy az egyik legmeghatározóbb olvasmányom volt kistini koromban. Így hát rendkívül vártam, hogy a kezembe vehessem ezt a könyvet és magamnak is felfedezhessem vajon mennyire igaz ez a méltatás.

Fülszöveg:

Tudod, mi a vesztenivalód. Mindent megnyerhetsz. A győztes mindent visz.

Lily - unott, szép huszonéves nő - egy távoli, sivatagi komplexumban van, mellette tizenkilenc másik versenyző - mindannyian egy borzasztóan népszerű valóságshow-ban vesznek részt. Aki legtovább itt tud maradni a Komplexumban, az nyer. Közben vetélkedniük kell, hogy megkapjanak néhány luxusholmit, de olyan alapdolgokat is, mint az ennivaló.

Minden irányból kamerákat állítottak rájuk, de Lilyt már ez sem zavarja: miért akarná elhagyni a Komplexumot, ha odakint minden széthullóban van? A verseny kiéleződik, a játékosok között intim kapcsolatok szövődnek, elmosódik a határ vágy és kétségbeesés között.

A láthatatlan producerek emelik a tétet, felkavaró, sőt veszélyes helyzetekbe kényszerítik bele a résztvevőket. Játék ez még, vagy a túlélésért folytatott küzdelem?

Ha Lily végig tudja csinálni, akkor övé a legszebb álmait túlszárnyaló nyeremény. De mit kell ezért megtennie?

Én és a könyv:

Tehát, a történet lényegében az Állatfarm és a Love Island szerelemgyermeke, vagyis igazából a létező összes dating/randi shownak, melyek közül szerintem konkrétan csak a Love Island-et nem láttam még soha. Sajnos, vagy nem sajnos, én is abszolút vevő vagyok ezekre a tartalmakra, így a Netflixes reality univerzum majdnem összes műsorát láttam már, persze nem az összes évaddal együtt. Minden esetre, így hogy amúgy is kedvelem ezt a fajta formátumot, kifejezetten érdeklődve vetettem bele magam a történetbe, hiszen könyves verzióban még nem találkoztam ezzel, ha csak Az éhezők viadalát nem számoljuk ebbe a kategóriába. 

A másik ikonikus kötet, amihez még szívesen hasonlítják A komplexumot, az a legyek ura, ami amúgy valamilyen módon megint csak visszavisz minket Az éhezők vidalához, hiszen ezt a sztori is enyhén vérengzős, túlélős játék. Ami viszont egy komoly csavar a 2010-es évek disztópikus játszmáihoz képest, hogy itt nem kell igazán szélsőséges helyzetbe taszítani a résztvevőket ahhoz, hogy kiforduljanak magukból. A fogyasztói társadalom szatírája ez a történet, hogy az ember milyen szintű gyarlóságra képes azért, hogy tárgyakat birtokoljon. Hogy milyen szinten üldözünk olyan ideákat, amiknek lehetetlen megfelelni, hogy milyen szinten a külsőségek irányítják az életünket és kapcsolatainkat. 

Ezzel persze a nagytöbbség tisztában van, nem kell igazán felhívni a figyelmét, mégis, szép lenyomatát képezi ez a történet, ahol egy szép rúzsért vagy luxusmárkás ruháért az ember képes nyilvánosan szarni is kamerák előtt. Az egészben pedig valahol az az abszúrd, hogy a történetben nem kellet túlzásokba esni ahhoz, hogy hatása legyen. A hatás megtörtént abban a pillanatban, amikor az olvasó felismerte, hogy milyen igaz is, hogy emberek képesek Tiktok live-ban felgyújtani magukat csak a nézettség és a "rózsák" vagy egyéb jutalmak miatt. 

A történet során Lily perspektívájából ismerjük meg a benti létet, aki igen csak tökéletes sztereotípiája a szőke, szép, bugyuta lánynak, aki az ilyen műsorok fő fogyasztója és lelkes jelentkezője is. Bár olvasóként így úgy éreztem, hogy nehezebb volt azonosulni vele, mégis, jó választás volt, hiszen jól bemutatta a téma sarkalatos részeit, a tárgyak iránti rajongást és a megrögzött ideákhoz való ragaszkodást, mint hogy a műsort meg kell nyerni. 

Mivel hogy a műsorban párokat kell alkotniuk a bentlakóknak, így szinte muszáj volt a romantikus szálakat is beemelni a történetbe, ami egyébként a könyv nagy részében jól működött és elengedhetetlen része az ilyen realityknek, mégis a vége felé én már egyáltalán nem értettem, hogy miért is van ez erőltetve. Így pedig el is érkeztünk az egyetlen nagy kérdésemhez a könyvvel kapcsolatban. 

Maga az egész koncepció zseniális. A történet izgalmas, érdekes, olvastatja magát, teljesen működik az a fajta reality tv hangulat, ami miatt ezeket a műsorokat is nézi, illetve várja az ember. A szereplők között volt, akit lehetett utálni, volt akinek tudott szurkolni az ember, ami megint csak egy pipa a jó könyvek összetevőinek listáján. Minden nagyon szép és jó, egészen addig amíg a lezárás szóba nem kerül. 

A lezárás sem rossz egyébként. Viszont nem is jó. Nem jött el az a komoly fordulópont, az a katarzis, az csavar, amire úgy várna az ember. Úgy érzem az írónő, nem merte meglépni azt, amire szükség lett volna ahhoz, hogy igazán nagyot üssön ez a történet. Számomra túl egyszerű és semmilyen a lezárás, sőt talán még azt is megkockáztatom, hogy túl kedves. 

Összességében viszont egy nagyon jó könyvélménnyel gazdagodtam. Szinte faltam a fejezeteket olvasás közben, és amikor nem ovlastam, vártam, hogy végre folytathassam a könyvet. Talán ezért is hangsúlyozódott ki bennem ennyire, hogy a lezárástól többet vártam. Viszont mindenképpen ajánlom ezt a kötetet, hiszen egy olyan elgondolkodtató mégis izgalmas metszetben helyezkedik el, hogy nagyon széles körben kedvelhető az olvasók között. 

Az írónőnek egyébként ez volt az első kötete, így valahol betudható ez a dolog rutintalanságnak is, viszont azt is előre mutatja, hogy Aisling Rawle nevére érdemes lehet odafigyelni a jövőben. Így hát újabb megfigyelt ír írónőt avathatok. Őszintén nem tudom mit tesznek az írek müzlijébe, hogy ilyen izgalmas írókkal örvendeztetik meg az irodalmi köröket. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a 21. Század Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A magamon való gondolkodásnak egyetlen hozadéka van: a világ többi része rímel.”

További állomások:

Blogturné Klub

03.30. Kitablar

03.31. Könyv és más

04.03. Pandalány olvas

04.05. KönyvParfé

04.06. Ambivalentina