Októberi zongoraszó
18:20Most már két éve, hogy elkezdtem a gyerekkönyvek felé is nyitni. Eleinte leginkább az egészen kicsiknek szóló képes és illusztrált története...
Most már két éve, hogy elkezdtem a gyerekkönyvek felé is nyitni. Eleinte leginkább az egészen kicsiknek szóló képes és illusztrált történetek foglalkoztattak, illetve a jól ismert ifjúsági irodalom, ami már inkább a 15–16 éves korosztályt célozza meg. Így azonban maradt egy számomra viszonylag felfedezetlen terület a két korosztály között.
Fülszöveg:
A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.
Régen is volt, elképzelni is nehéz már.
Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.
70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.
Én és a könyv:
Az Októberi zongoraszó pedig pontosan ezt a korosztályt szólítja meg. A történet tízéves főszereplője a családja 1956-os forradalomhoz fűződő kapcsolatát kezdi felkutatni, és ezzel egy olyan történelmi eseményhez kerül közelebb, amelyről talán hajlamosak vagyunk kevesebbet beszélni. Október 23. ugyanis közel sem olyan felszabadult és ünnepélyes hangulatú, mint március 15., pedig legalább annyira fontos része a magyar történelemnek. Mégis sokkal nehezebb igazán megfogalmazni, mi is történt akkor, kik vettek részt benne, és miért volt mindez annyira meghatározó.
Nagyon szeretem azokat a könyveket, vagy pontosabban azokat az megoldásokat, amelyek játszva tanítanak. Amikor az ember szinte észre sem veszi, hogy olvasás közben új ismereteket sajátít el, mert annyira természetesen épülnek bele a történetbe. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan gyerekkönyv, amely az egyik nehezebben megfogható nemzeti ünnepünket járja körül.
Egyszer még gimnáziumban én kaptam a lehetőséget arra, hogy megszervezzem az az évi október 23-i ünnepséget, ami egészen pontosan egy rövid színdarab megírását és megrendezését jelentette. Ez azóta is nagyon kedves emlék számomra, de ami most igazán fontos, hogy akkor ástam bele magam először mélyebben a témába. Akkor döbbentem rá, mennyi apró eseményből, személyes történetből és összefüggésből lehet szépen lassan összerakni azt a bizonyos kirakóst, amely valamennyire teljes képet ad arról, mi is történt 1956 októberében, és miért olyan fontos ez nekünk.
Így aztán különösen érdekelt, hogy az Októberi zongoraszó milyen elemekhez nyúl majd. Vajon a jól ismert történelmi eseményeket és szimbólumokat ismételgeti, vagy képes egy kicsit mélyebbre ásni, és valami egészen más nézőpontból megmutatni a forradalmat?
Szerencsére az utóbbi történt.
A regény ugyanis egy egészen másfajta narratívát választott, amely szépen, fokozatosan építette fel a családi fájdalom és veszteség köré a történet érzelmi súlyát. Mert nem kellettek ide hatalmas, hollywoodi filmeket idéző robbanások vagy látványos drámai fordulatok ahhoz, hogy igazán szívhez szóló legyen a végeredmény. Elég volt rendkívül részletesen és érzékletesen bemutatni, milyen egy nagyszülőknél tett látogatás, milyen fellapozni egy régi családi fényképalbumot, vagy milyen meghallgatni az idős rokonok anekdotáit.
Mert végső soron ezek azok a történetek, amelyeket maga az élet ír. Amelyekben ott vannak a családok apró örömei, veszteségei, elhallgatott fájdalmai és generációkon át megőrzött emlékei. És éppen ettől tudjuk őket olyan könnyen a magunkénak érezni, a maguk mélységeivel és magasságaival együtt.
Számomra rendkívül szép történet volt ez, és be kell vallanom, hogy a végére annyira meghatódtam, hogy egy-két könnycseppet is el kellett morzsolnom. Pedig talán éppen az tetszett benne a legjobban, hogy nem akart mindenáron könnyeket kicsikarni az olvasóból. Egyszerűen hagyta, hogy a családi emlékek és a múlt lassan kibontakozó története megtegye a hatását.
Így legalább teljes nyugalommal állíthatom, hogy ennek a kötetnek a belseje legalább olyan szép, mint a külseje! Mert bizony nem mehetek el szó nélkül a csodálatos borító mellett sem. Annyira egységes és harmonikus az egész, miközben rengeteg apró részlet és utalás jelenik meg rajta a történetből. Az a fajta borító, amelyre az ember az olvasás befejezése után egészen más szemmel néz rá, mert hirtelen minden kis részlet új jelentést kap.
Összességében engem abszolút megnyert ez a családtörténet, és bátran tudom ajánlani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Sőt, szerintem ez kifejezetten az a fajta regény, amely felnőttként legalább olyan jó élményt nyújt, ha nem még jobbat, mint gyerekként. Hiszen míg a fiatalabb olvasóknak egy izgalmas lehetőség arra, hogy közelebb kerüljenek a történelemhez, addig nekünk talán arra is alkalmat ad, hogy egy kicsit másként gondoljunk a saját családunk múltjára.
Én pedig amúgy is imádom az ilyen családi regéket, visszaemlékezéseket és generációkon átívelő történeteket, úgyhogy nem is kérdés, mennyire közel került hozzám ez a könyv. Remélem, hogy nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem!
Blogturné Klub:
Dr. Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!
További állomások:
11.10.: Csak olvass!
11.12.: Kelly és Lupi olvas
11.15: Könyv és más
11.16.: Ambivalentina
11.18.: Spirit Bliss Sárga könyves út






