Anatéma || Blogturné Klub
11:17A turné keretein belül igazából az Igézetről írnak a többiek, de én gondoltam egy nagyot és merészet, és úgy döntöttem, csatlakozom hozzájuk...
A turné keretein belül igazából az Igézetről írnak a többiek, de én gondoltam egy nagyot és merészet, és úgy döntöttem, csatlakozom hozzájuk úgy, hogy egy turné keretein belül behozom a lemaradásomat mindkét könyvvel. Ez egyébként több mint 1400 oldalt jelent lényegében egy hét alatt, de hát szeretem a kihívásokat. Abba pedig már csak félúton gondoltam bele, hogy nem is ettől kell a legjobban tartanom, hanem attól, mi lesz, ha már az első rész sem tetszik. (Hatalmas szenvedés, mint később rájöttem.) Viszont legnagyobb szerencsémre úgy magával ragadott az Elemésztő erdő első része, hogy hajnali háromkor azon kaptam magam, hogy befejeztem a könyvet. Na meg azon, hogy hajnali három van, miközben én már éjfél körül bőven aludni terveztem.
Fülszöveg:
Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.
Vagy ha száműzött.
Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.
Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.
Márpedig ez lesz a feladata.
Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.
Én és a könyv:
Az első olvasmányom Keri Lake-től még a tavaly karácsony környékén megjelent Nocticadia volt, ami egy gótikus és sötét romantikus történet egy hátborzongató, mégis patinás egyetemen. Igazi dark academy hangulat, ami tényleg olyan, amilyennek az ember a moodboardok és playlistek alapján elképzeli. Engem teljes mértékben elvarázsolt, olyannyira, hogy alig várom, hogy kicsit hidegebbre forduljon az idő, és egy borzongós őszi napon újraolvassam.
Viszont most nem erről a könyvről kellene regélnem nektek. Ha esetleg felkeltettem az érdeklődéseteket, akkor a linken megtaláljátok a róla írt bejegyzésemet.
Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az írónő abszolút levett a lábamról, és az általam követett alkotók közé került, így alig vártam, hogy az eddig egyetlen másik, magyarul megjelent kötetét is olvashassam. Szerencsére mire idáig jutottam, már meg is jelent még egy könyve, történetesen ennek a folytatása. Egyébként imádok úgy sorozatokat olvasni, hogy nem kell éveket várnom a következő részre (és közben elfelejtenem, mi történt az előzőben), hanem rögtön folytathatom. Ahogy viszont fent is említettem, egy turné esetében mindig benne van a rizikó, hogy már az első kötet sem fog tetszeni. De tetszett. Nagyon is.
Már a kötet nyitánya is egy ritkán megrázó jelenet, bár a fantasyk gyakran élnek ezzel az eszközzel. Itt azonban ez nem csupán egy kis ízelítő abból, hogy majd a végén milyen komoly csatákra számíthatunk, hanem az egész könyv hangulatát meghatározza. Nagyjából nincs benne egyetlen felhőtlen, boldog pillanat sem, mert valami mindig beárnyékolja azt. A kilátástalanság állandó, ahogy a megaláztatás is.
Ugyanakkor a már jól ismert romantasy-elemek itt is megjelennek: van egy hatalmas, erős és nem mellesleg kifejezetten szexi férfi főhősünk, egy nagyszájú és vakmerő női főszereplőnk, több száz év korkülönbség, halhatatlanság, sorsszerűség és még sorolhatnám. Éppen ezért nem abban látom ennek a könyvnek az erejét, hogy valami teljesen újat mutatna, hanem abban, ahogyan a jól ismert elemeket használja.
Itt a rettegős, félelmetes jelenetek tényleg horrorisztikusak. Megráznak, felkavarnak. A sóvárgás pedig annyira jól van felépítve, hogy olvasóként már én is majdnem testi tüneteket produkáltam. A szereplők döntései és motivációi pedig emberiek; nem pusztán azért történnek meg, hogy előrébb vigyék a cselekményt.
Rá kell ébrednem, hogy vagy megöregedtem, vagy egyszerűen team slow burn lettem, de mostanában ez a típus működik nálam a legjobban romantika terén. Keri Lake pedig nagyon is beszéli a nyelvemet, mert olyan lassan izzó varázst szőtt a főhősei közé, hogy azt egyszerűen élmény volt olvasni. Szépen, fokozatosan építkezett (tégláról téglára, haha), és mielőtt elérkeztünk volna a beteljesüléshez, olyan kitérőket dobott be, amelyek szerintem abszolút kreatív és okos megoldások voltak, ráadásul olvasói élményként is remekül működtek.
Külön tetszett az is, hogy mennyi idő jutott a világ és a helyszínek bemutatására. Meglepően egyszerű volt számomra átlátni a fajok és országok rendszerét. Olvasás közben mindig pont annyi új információ érkezett, amennyit még könnyedén be tudtam illeszteni a már meglévő kirakósba, és a könyv végén található szószedet is sokat segített, amikor valamit véletlenül elfelejtettem. A nevek sem voltak túlbonyolítottak, és nem is hasonlítottak túlságosan egymásra, így könnyű volt elkülöníteni a karaktereket. A váltott nézőpont pedig külön segített abban, hogy mindig az adott szereplő szemszögéből ismerhessem meg a mellékszereplőket és a helyszíneket.
A történet első nagyjából kétszáz oldalán a főhősök még csak nem is találkoznak, de őszintén szólva ez egyáltalán nem zavart. Már addig is annyi izgalmat kaptam, hogy a könyv az első oldalaktól kezdve teljesen lekötötte a figyelmemet, és ez az érzés csaknem hétszáz oldalon keresztül kitartott. Borzongtam, izgultam, kuncogtam olvasás közben. Mert bár az ember sejti, hogy a főhősök nem fognak meghalni, a könyv szereplői viszont úgy hullanak, mint a legyek. Én pedig imádtam, hogy az írónő ezt meg meri lépni, mert így tényleg súlya van a rettegésnek, a félelemnek és a gonosznak beállított karaktereknek.
Alig várom, hogy olvashassam a második részt! Úgy érzem, lassan teljesen a dark fantasy rabja leszek, na meg Keri Lake-é, mert eddig még egyetlen könyvével sem tudott mellényúlni nálam.
Nyereményjáték:
Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdők sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal.
Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az alábbi idézetek közül melyik tükrözi leginkább a gótikus romantikus regények hangulatát?
A) „A szerelem néha a legsötétebb titkok árnyékában születik meg.”
B) „A sikerhez vezető út kemény munkával van kikövezve.”
C) „A nyári szünet legjobb része a tengerpart és a fagylalt.”
További állomások:
08.04 Insane Life
08.07 Kelly & Lupi olvas
08.10 Ambivalentina - Anatéma
08.13 Ambivalentina
