Az elmúlt időszakban eléggé zajlott az élet, ráadásul mind a munka, mind a suli elég nagy nyomást helyezett rám, így borzasztóan jól esett valami könnyedet és szórakoztatót olvasni. Csak rá kell nézni a borítóra, és egyből látszik, hogy ebben a könyvben nem lesznek kellemetlen és fojtogató érzelmek, sem világmegváltó filozofálások. Szimplán szórakozást ígér és ezt be is tartja, ráadásul a nerdy szívemnek végtelenül találóan. Ha valaki szerette az Agymenőket, ez a könyv mindenképp rajta kell legyen a kívánságlistáján.

Fülszöveg:

Az űrmérnökként dolgozó Esther Abbott nem hisz a szerelemben: neki elég, hogy tökéletesen boldog életet él, miközben szívből gyűlöli a hipsztersapkás forgatókönyvíró szomszédját, Jonathant. A nyugodt mindennapoknak azonban vége szakad, amikor kénytelen lesz ördögi alkut kötni a sráccal: ha Jonathan eltereli a legjobb barátnője figyelmét egy kínos exről, Esther lesz a tudományos tanácsadója az éppen készülő sci-fi forgatókönyvéhez.

A lány türelmét erősen próbára teszi, amikor teljesítenie kell az alku rá eső részét. Ám minél több időt tölt Jonathannel, ráébred, hogy a fiú nem is annyira vészes, és a gyűlölet egyre inkább vonzalommá alakul át. Már csak az a kérdés, Esther képes lesz-e túllépni önmaga árnyékán, vagy az élete egyenesen a katasztrófa felé száguld…

Én és a könyv:

Bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy semmi közöm az űrmérnökséghez – és őszintén szólva, a könyv fülszövege alapján nem is sejtettem, hogy ennyire személyesen fog megérinteni –, olvasás közben egyre inkább úgy éreztem, mintha Esthert kifejezetten nekem írták volna. Nem a szó szoros értelmében azonosulok vele, hiszen én sem tartom magam igazi mérnöknek, még ha papíron bizonyos szintig annak is számítanék. Mégis, az a gyakorlatias, határozott, karakán attitűd, amit Esther képvisel, nagyon ismerős és otthonos volt számomra. Talán nem is a szakma a lényeg, hanem az a női tapasztalat, amit „mérnökként nőnek lenni” jelent: egyszerre próbálni helytállni egy hagyományosan férfias világban, miközben közben nőként is érvényesülni, önazonosnak maradni.

Nagyon izgalmas volt ezt a világot belülről, egy intelligens, ambiciózus és mégis esendő nő szemszögéből megélni. A történet dinamikáját pedig számomra különösen izgalmassá tette Jonathan karaktere, aki Esterh határozottságának tökéletes ellentéte: egy művészlélek, álmodozó, simulékony, néha már-már komikus módon szerencsétlen – de mindeközben borzasztó szerethető. Ő az a típus, aki nem tolakodik, nem ural, hanem szeretne kapcsolódni, csak nem mindig találja meg az utat hozzá. Be kell vallanom, nekem néha túl sok volt a tesze-toszasága, és emiatt nehezen tudtam igazán megszeretni, de az Estherral való párbeszédeik még így is működtek. Olyan fura kis kémia volt köztük, ami nem harsány, nem szenvedélyes, hanem finoman, lassan építkező – de pont ettől lett hiteles és igazán megnyerő. Egy olyan kapcsolat, amiért tényleg szurkolni kellett, mert nem adta könnyen magát, és ez különösen jól esett egy olyan műfajban, ahol sokszor minden túl gyorsan, túl simán történik.

Ami viszont számomra igazán különlegessé tette a könyvet, az a női barátság ábrázolása. Ritkán találkozni olyan történettel, ahol a nő és nő közötti kapcsolódás nemcsak jelen van, de központi szerepet is kap. Itt viszont a barátság nem egy mellékszál volt, hanem szinte a történet gerince. Nem csupán kiegészítette a romantikus szálat, hanem időnként át is vette a fókuszt – és ez valami elképesztően frissítő és őszinte élményt adott. A női barátság minden rétege – a támogatás, az irigység, a bűntudat, az újraközeledés, a feltétel nélküli szeretet – hihetetlen érzékenységgel volt kibontva, és engem személy szerint sokkal jobban megérintett, mint a romantikus szál.

Különösen elgondolkodtatott, hogy milyen hatással lenne a női kapcsolatok alakulására a való életben, ha több ilyen motívum jelenne meg a nőknek szánt szórakoztató irodalomban. Ha nem csak arról olvasnánk, hogyan találja meg egy nő a „nagy Ő”-t, hanem arról is, hogyan marad meg a legjobb barátnője mellett, hogyan dolgozza fel a sebeket és hogyan építi újra a bizalmat. Talán több könyvben lenne helye annak, amit egyre többen próbálunk megélni a valóságban is: az őszinte, mély, és egymást felemelő női barátságnak.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik egy kis kikapcsolódást keresnek és egy egyszerűen szerethető történetet. Különösképp pedig ajánlanám azoknak, akik maguk is kicsit nerdyk és jól esne nekik kissé "reprezentálva" lenni egy romantikus kötet lapjain.

Nyereményjáték:

Most kiderül, mennyire figyeltetek a kémiaórákon! A turné állomásain összegképleteket találhattok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy az elem nevét beírjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Lassan tavaszba fordul az idő és még ennél is lassabban az időjárás is felmelegszik, bár úgy érzem ezt szinte május végéig várhatom. Ennek ellenére, már el lehet kapni egy-egy naposabb és meleg napot, amikor az ember lánya nyugodtan tud kimerészkedni a teraszra/erkélyre/kertbe (kinek mi jutott) és magába tud szívni egy kis D vitamint, meg mondjuk a kezébe tud venni pár nyugis percre egy jó nyári könyvet. A mai kötetünk, az Ez a nyár más lesz, már címében is arról árulkodik, hogy tökéletes nyári strandolós olvasmánynak, és akkor a borítót még nem is említettem, ami méginkább megerősít ebben az érzésben. 

Most olvastam először az írónőtől, de Carley Fortune biztosított róla, hogy a későbbiekben is érdemes lesz odafigyelnem a nevére, vagy éppen illene feltérképeznem az eddig megjelent köteteit. Persze ennél hosszabban is szeretnék értekezni az olvasásélményemről alább.

Fülszöveg:

Ezen ​a nyáron végre betartják, amit ígértek egymásnak.
Ezen a nyáron nem engednek a kísértésnek.
Ez a nyár más lesz.

Lucy minden évben elutazik Prince Edward-szigetére a legjobb barátnőjével, Bridgettel, hogy mélyet szippantson a friss tengerparti levegőből, annyi osztrigát egyen, amennyit csak bír, és újra belekóstolhasson kedvenc borába. Itt találkozik egy vonzó helybélivel, Felixszel, akivel a tengerparton, a magasló vörös sziklák és aranyló napsugarak alatt teljesen egymásba habarodnak. Kettejük között csak úgy izzik a levegő, ám amint Lucy megtudja, hogy a srác nem más, mint Bridget öccse, megfogadják, hogy sosem ismétlik meg azt a fülledt éjszakát.

Persze könnyű ezt mondani, és ahogy minden évben eljön a nyaralás ideje a szigeten, rendre Felix ágyában kötnek ki. Lucy még soha nem érezte ilyen jól magát senkivel, de megfogadja, hogy a szíve nem lehet Felixé. A távolság mellett fontosabb okokból kifolyólag sem.

Amikor azonban Bridget egy héttel az esküvője előtt hirtelen elmenekül Torontóból, Lucy otthagy csapot-papot, hogy kövesse barátnőjét menedékére, a szigetre. Két dologra kell figyelnie: először is át kell segítenie Bridgetet a válságán, másrészt pedig ezúttal tényleg ellen kell állnia az egyetlen pasinak, akinek sohasem tudott. Valami viszont megváltozott: Felix szikrázó tekintetét és kacér poénjait valami teljesen új váltja fel, és Lucy eltűnődik, vajon a szíve készen áll-e arra, ami már egy ideje megállíthatatlanul közeleg felé.

Én és a könyv:

A kelleténél talán kicsit jobban is szeretem a cuki, szórakoztató romantikus történeteket. Főleg mozivásznon vagy valamilyen vizuális formátumban, de lássuk be: könyvek terén sem vetem meg őket. Erről pedig, ha végiglapozgatod a blogot, elég gyorsan meggyőződhetsz.

Néha egyszerűen csak jó érzés, ha nem kell nagy komplikációkon agyalni, és el lehet engedni a saját életünk ügyes-bajos dolgait. Ilyenkor nincs is jobb, mint belemerülni egy olyan történetbe, ahol garantált a kellemes hangulat és a pozitív végkifejlet.

Amikor a kezembe vettem az Ez a nyár más lesz című kötetet, biztos voltam benne, hogy pontosan ezt kapom: egy kikapcsolódást nyújtó, könnyed, szórakoztató és romantikus regényt. Csak reméltem, hogy sikerül majd egy egészséges egyensúlyt fenntartania – felnőtteknek szól ugyan, de mégse a pikáns jelenetek domináljanak. Most valahogy tényleg nem erre vágytam, hanem egy kedves, szívmelengető sztorira.

És szerencsére nem is lőttem mellé.

A történet középpontjában egy rögtönzött hosszú hétvége áll, amit főhőseink a Prince Edward-szigeteken töltenek, egy teljesen SOS helyzetben. Bridget, a főszereplőnő legjobb barátnője – aki történetesen a férfi főszereplő testvére is – az esküvője előtt összehívja őket a szigeten. És itt muszáj megállnom egy pillanatra, hogy méltassam a helyszínválasztást.

Bár magán a szigeten még nem jártam, a környékén már igen – és egyszerűen csodálatos vidék. (Egyébként az egész ország lenyűgöz. Kanadáról anno még a COVID előtt írtam is ide a blogra.) A könyv hangulata fantasztikusan visszaadta ezt a tájat – és emiatt is nagy élmény volt olvasni. Mintha újra ott lehettem volna.

A tengerparti hangulat, a világítótornyok, a tengeri herkentyűk és a homokos partok egyszerűen elvarázsoltak. Az ember legszívesebben letenné a könyvet, és azonnal utánanézne, hogyan tudna a lehető leghamarabb – és legolcsóbban – eljutni a tengerpartra.

A történet dinamikája is érdekes: bár legtöbbször a jelenben járunk, fokozatosan visszatekintünk az elmúlt öt év eseményeire, ahol a két főszereplő kapcsolata kialakult. Már az első találkozásukkor fellángol köztük valami – anélkül, hogy tudnák, épp a legtiltottabb gyümölcsbe harapnak bele.

Őszintén szólva, néha egy kicsit kuszának éreztem az időbeli ugrálást. Főleg, mert sok jelenet visszatérő elemeket ismételt: újra és újra azt láttuk, mennyire odavannak egymásért – titokban. De ez engem különösebben nem zavart, inkább csak észrevétel.

A katarzis viszont kissé hirtelen jött – szinte a semmiből –, de pont emiatt volt nagyon emberi. Mert valljuk be: az életben sem mindig kell nagy esemény ahhoz, hogy egy régóta elnyomott érzés egyszer csak robbanjon.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, főleg a Clark család, akiket teljesen életre keltett a szerző. A könyv végén kicsit fájt is búcsút venni tőlük.

Az Ez a nyár más lesz egy igazi nyári olvasmány – könnyed, romantikus és kellemes. Tökéletes választás strandkönyvnek, vagy ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz egy meleg nyári estén.

Nyereményjáték:

Carley Fortune legújabb regénye, az Ez a nyár más lesz egy szenvedélyes, romantikus történet, ami a tiltott szerelem köré épül. Lucynak három szabálya volt, amikor először a Prince Edward-szigetre érkezett: és köztük volt, hogy nem szerethet bele a legjobb barátnője öccsébe. De a szív parancsait nem lehet elhallgattatni - egy hétvége, mely felidézi a múltat, egy esküvő, mely mindent megváltoztat. Tarts velünk, és a turné végén esélyed nyílik megnyerni egy példányt Neked is a regényből!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán látok ennyire lélegzetelállítóan szép borítót, mint amit az Our Infinite Fates magyar kiadása kapott. Amellett, hogy maga a grafikai munka gyönyörű, olyan nyomdai megvalósítások tetőzik tovább az egész megjelenését, mint a csillogó arany elemek vagy éppen az élfestés, ami abszolút találóan és egyértelműen utal magára a történetre. (Őszintén én nem vagyok hatalmas rajongója az élfestésnek, de ennél a könyvnél abszolút működik, leginkább azért, mert úgy érzem plusz értéket ad a borítónak, és nem csak valami random minta lett odanyomva, csak hogy felüljön az élfestés hype-vonatjára.) 

A kiadó jóvoltából  könyvvel együtt egy egész kis meglepetés csomag érkezett, ami amellett, hogy egy nagyon kedves gesztus, és melengette a szívemet, nagyon találó is volt. A könyv mellé érkezett egy olyan piros szalag is, amelyre a könyv egyik legfontosabb idézetét nyomtatták, és maga a szalag is többszőr megjelent a történetben, így szinte merch-nek mondható. Emellett pedig egy nagyon cuki matrica, egy írói levél fordítás és egy kis notesz is volt a csomagban. Az utóbbira pedig szintén egy szép idézet került a kötetből, ami kifejezetten tetszik, illetve mindig hiányában vagyok ezeknek az apró noteszeknek. (Valószínű, hogy a méretük miatt is, hiszen baromi gyorsan betelnek...dehát annyira praktikusak... megintcsak valószínűleg a méretükből is kifolyólag.) 

A könyv alapkoncepciójának megismerése után alig vártam, hogy fejestugorhassak ebbe a fantasztikus romantikus kötetbe, az érdeklődésemet pedig csak tetézte, hogy egy ennyire friss megjelenésről van szó, hiszen még csak március van és a könyv 2025-ben, azaz idén jelent meg eredeti nyelven is.

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Én és a könyv:

Rögtön az első fejezetben belecsaptunk a dolog sűrűjébe és csak próbáltam lépést tartani a történésekkel és karakterekkel, ami bevallom eleinte nem volt könnyű. Részben azért sem, mert egyből ezer évvel ezelőttről kezdtünk, másrészt pedig mert a karakterek nevei minden reinkarnációban változtak, nem beszélve a nemeikről, így újból és újbol kicsit ki kellett szakadnom abból a flowból, ami egyébként annyira könnyen és lágyan szippantott be, csak hogy újból kitaláljam és aktívan elképzeljem a főhőseinket. 

Alapvetően nem akartam volna egy ilyen kevésbé pozitív felütéssel kezdeni a gondolataimat a kötetről, viszont úgy érzem szerves részét képezte az olvasási élményemnek. Emellett viszont maga a tény, hogy fejezetenként új évbe (akár évszázadba) és helyszínre kerültünk, egy nagyon izgalmas dinamikát adott a történetnek, nem beszélve a rengeteg kultúra és időszak sajátosságának a beemeléséről, amik mind szinesítették a történetet. (Külön örültem az Osztrák-Magyar Monarchia fejezetnek, ahol az egyik főszereplőnk ráadásul magyarnak született, magyar névvel. Ez abszolút közelebb hozta hozzám a történetet, pedig igazán csak egy apróság.) 

Emiatt a csavar miatt lényegében legalább hét különböző történet bontakozott ki előttem, és persze ért véget ugyanazzal a végkifejlettel. Őszintén baromi kíváncsi voltam, hogy mi lesz a megoldás, mi lesz az magyarázat, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan ragadtak benne ebben a spirálban, hogy újból és újból le kell számolniuk egymással. Észre sem vettem, mennyire gyorsan pörögnek az oldalak, a fejezetek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak alig nyolcvan oldal van hátra, és még mindig nem tudom, mi történik úgy igazán. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen ambivalensen tudtam érezni a két főszereplővel kapcsolatban. Hiszen a könyv jószerivel beszippantott és alig három nap leforgása alatt az elejétől a végéig végigrohantam a könyvön, mégis nem éreztem, hogy úgy igazán hozzámnőttek volna a karakterek, miközben egyértelműen szurkoltam nekik. Valahol talán pont ez volt a varázsa a dolognak, hogy a szerelem egy olyan megközelítését alkalmazta az írónő, ami nagyon ritka az ilyen ifjúsági kötetekben, hiszen nem volt szenvedélyes és lángoló, mégse lehetett slow-burn-nek sem nevezni... mégis ott volt (bár tudom, ezt sokan megkérdőjelezik), én határozottan úgy éreztem, hogy ott volt, viszont ezer év alatt átformálódott és egy groteszk szintre ért, hiszen egyszerre érlelődött és komolyodott, miközben mégis örök tinédzserek nevelgették. Mégis úgy érzem, egy picivel több kellett volna, csak egy picivel több szenvedély, hiszen olyan erősen volt erre a mindentelsöprő érzésre kihegyezve az egész történet, hogy a jelenben játszódó részek, ami a könyv nagyrészét kitették, valahogy nem adták át azt a történetet, ami állítólag minden életükben megtörtént, hogy akarva akaratlanul, de a sors egymás mellé helyezte őket és egymásba szerettek. Ehelyett egy igazán furcsa megoldást választott az írnő, aminek azért meg kell jegyeznem, hogy megvolt a maga bája, hiszen az abszurditása az így kialakított helyzeteknek azért mosolyt csalt az arcomra, de csak egy icipicivel több szenvedély és kevesebb részlet az oszmán birodalom sajátosságairól abszolút jót tett volna a történetnek.

Ugyanakkor ez csak egy ifjúsági könyv, ami a célnek abszolút megfelel: lebilincsel és szórakoztat, ráadásul kifejezetten jól. Így nagyon ajánlom mindenkinek, aki nyitott egy izgalmas koncepcióra, egy kissé groteszk szerelmes macska-egér játékra és nem egy klasszikus romantikus ifjúsági kötetet keres. 

Nyereményjáték:

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Amióta megjelent az első kötetete az érzelmes klasszikusok sorozatnak - Egy tiszta nő címmel, amiről itt írtam is - abszolút beleszerelmesedtem a témába, na meg a gyönyörű borítókba is, ami egységessé teszi a sorozatban megjelent kötetek kinézetét. Bevallom, ritkán olvasok kifejezetten klasszikus, régebbi műveket, és bennem is megvan az a kialakult hiedelem, hogy ezek nehezen értelmezhetőek, nehezen fogyaszthatóak, így a mai turné főszereplőjéhez is kissé félve közeledtem. Ugyanakkor megfogadtam, hogy elkezdek odafigyelni arra, hogy mit olvasok, és igyekszem minél szélesebb spektrumot lefedni ebben az évben. És mennyire jó, hogy így döntöttem! Őszintén alig vártam, hogy erről a könyvről mesélhessek nektek, mert úgy érzem abszolút nem kapja meg azt a figyelmet jelenleg, amit jogosan megérdemelne.

Fülszöveg:

A „Színház” című regény díszlete a színház, főszereplője egy korosodó, ámde nagyszerű színésznő, aki soha nem volt képes különbséget tenni a valódi és a játszott világ között. Élete úgy telt, mintha az egész egy nagy és hosszan tartó színjáték lenne.

Amikor aztán beleszeret egy, a fiával csaknem egykorú fiatalemberbe, majd viszonyt is kezd vele, rádöbben, milyen fájdalmasak tudnak lenni az igazi érzelmek: a szenvedély, a szenvedés, a féltékenység, a düh, a megalázottság, a bosszúvágy. 

Én és a könyv:

Nem tudom mikor olvastam utoljára, ennyire jól megírt könyvet. Hogy ez magának az írónak, William Somerset Maughamnak köszönhető, vagy a fordítónak, aki nem mellesleg Szerb Antal volt, azt nem tudom, de olyan kellemesen és gördülékenyen haladtam lapról lapra, hogy magam is meglepődtem, amikor a végére értem. Egyszerűen teljesen magával ragadott a történet és a főhősnő, ami olyan szempontból abszolút meglepő, hogy nem gondoltam volna, hogy bármilyen szempontból is tudok kötődni egy korosodó színésznőhöz. Nem beszélve arról, hogy mennyire mesterkélten és megjátszva éli a saját életét. Mégis, abszolút megtaláltam azokat a gondolatokat és mozzanatokat a főhősnőnk, Julia cselekedetei és mondatai között, amikhez abszolút rokonszenvesen vagy magamra ismerve tudtam viszonzulni, ez pedig azt hiszem abszolút annak köszönhető, hogy egy modern nőt ábrázolt az író, aki férfi létére igen jól ábrázolta a női lelket és egy olyan karaktert alkotott, aki bár dörzsölt volt, mégis két lábbal állt a földön. 

Az én felfogásomban, ez a könyv, egy abszolút feminista regény, ahol az egész életútját végigkövethetjük egy olyan nőnek, aki szépen lassan megtanul lavírozni a férfiak vezette világ sűrűjében, miközben természetesen hibákat is vét, és abszolút nem tökéletes. De talán pont ettől eléggé emberi ahhoz, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon hozzá, miközben olyan szélsőségesen sarkítja ki a szinta robotias érzelmi világát, ami teljesen tudatosan csak a színészetre fókuszál, hogy mégis olvasmányossá és élvezhetővé teszi. A túl emberi és valós történeteket lássuk be, igen nehéz befogadni és élvezettel fogyasztani sokszor. 

Ami számomra végtelenül szórakoztató volt, a főhős, Julia magában tett megjegyzései. Ezeket néhol ki-kimondogatta, de csak magának az orra alatt, de legtöbbszőr csak magában nyugtázta. Megvolt az a gúnyos felhang ezekben szinte mindig, ami egyrészt karaktert is formált, másrészt pedig olvasóként hihetetlen mód szórakoztatott. Olyan volt, mint a stand-up comedysek szarkasztikus megjegyzései, ezt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, mennyire is tartjuk általánosan komikusnak. 

Ehhez a gondolathoz pedig mindenképp ide kell biggyesztenem a könyv utolsó jelenetéről, vagyis mondatáról való megjegyzésemet: lehetetlen módon imádtam. Hangosan felnevettem, ami nem is tudom, hogy mikor történt meg velem utoljára, ha egyáltalán valaha megtörtént már. 

Tehát a történet tagadhatatlanul humoros, gördülékeny és élvezetes, miközben igazából igazi parázsló tetőpont nincs benne, egyszerűen csak élvezetes olvasni. Ez pedig egy kalsszikus kötet esetében azt hiszem egészen meglepő, így ha valakinek szüksége van egy olyan kötetre, ami abszolút lerombolja az előítéleteit a régebbi világirodalmi alkotásokkal szemben, ez a kötet a létező legjobb megoldás rá. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

További állomások:

03. 25. Utószó – Észak és Dél
03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta
03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora
03. 31. Kitablar – A skarlát betű
04. 02. Ambivalentina – Színház
04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe
04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

 Be kell valljam, ez egy olyan könyv, amit nagyjából 80%-ban azért választottam az olvasmányaim közé, mert egyszerűen annyira megtetszett a borítója. A maradék 20% pedig az a gyermeki rajongás volt, amit kicsi koromtól kezdve a fáraók és piramisok után éreztem. A korombeliek biztosan emlékeznek azokra az egyiptomi témás könyvekre, ami annyira hihetetlenül színesen és szagosan mutatta be az ókori fáraók világát, hogy nem lehetett egyszerűen nem beleszerelmesedni, nem is említve a rengeteg múzeumi kiállítást és a popkultúrában is gyakorta megjelenő elemeket. A kétezres évek elején gyerekként azt hiszem lehetetlen volt kikerülni ezt a témát, és mire az iskolában már tanultunk volna róla, már rég kívülről fújtuk az egyiptomi istenek neveit. Hasonló volt a helyzet a görög istenekkel is, hála a Percy Jackson könyveknek. Viszont érdekes módon, nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az a mese vagy könyv (a kifejezetten ismeretterjesztőkön kívül), ami miatt ilyen szinten rajtunk ragadt ez a fajta rajongás a téma iránt. 

Ami viszont biztos, hogy a mai napig hihetetlenül izgalmas az ókori egyiptomról olvasni és hallani, így nagyon reméltem, hogy amilyen csodás külsőt kapott ez a kötet, olyan csodás lesz a belseje is, azaz a történet.

Fülszöveg:

A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.

Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.

Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…

Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Éld át a legérzelmesebb, varázslatos egyiptomi kalandokat!

Én és a könyv:

Bár lassan indult a történet, de egy ponton túl egyszerűen letehetetlenné vált a számomra. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan pörögtek az ujjaim alatt a lapok, és egyetlen egy hosszú éjszakázás, meg egy rövid reggeli szessön elég volt ahhoz, hogy a végére is érjek, majd pedig elkeseredve realizáljam, hogy nem egy egykötetes történetről van szó, hanem egy duológiáról, és bizony a második részre még várnom kell, hogy megjelenjen.

Azt hiszem nem meglepő, mennyire meg lehetett engem venni az egyiptomi körítéssel, nem mellesleg pedig a ténnyel, ami mindaddig teljesen elkerülte a fdigyelmemet, hogy ez egy történelmi fantasy regény, így a szereplőink ráadásul a szívemnek olyan kedves 19. században kalandoztak, ami a Bridgerton sorozat óta teljes mértékben rajongásom tárgyává vált. 

A fantasy vonal számomra érdekes volt, ugyanakkor a könyv nagy részében nagyjából el is felejtettem, hogy része a történetnek, olyan szinten nem volt lényeges úgy nagy általánosságban. Talán nem is ez a legjobb megfogalmazás rá, hanem hogy ez nem is volt igazán igazi fantasy. A történet maga nagyon közel állt számomra az Indiana Jones filmekhez, amikben szintén benne van az a misztikum és varázslat, mégse sorolnánk a fantasy filmek közé őket. Így érzek a A folyó tudása kapcsán is, hiszen az egyiptomi sírok feltárása és kalandozások alapból magukkal hozzák a régi elfeledett kor misztikumát és varázslatát, ami így egy YA történetben nagyjából el is várt, hogy legyen izgalom, legyen valami világon túli, mágikus dolog is. 

Viszont, tekintve, hogy mostanság már nem vagyok a fantasy műfaj legnagyobb rajongója, nekem kifejezetten jól esett, hogy csak ilyen szinten és módon jelent meg a mágikus világ a történetben, így számomra abszolút fogyasztható volt, ráadásul a koncepciót, amin keresztül be lett vezetve a világba, leginkább mágikus tárgyakon keresztül, kifejezetten érdekesnek és izgalmasnak találtam, szóval alig várom, hogy a következő részben újra találkozzak velük és mégtöbb kreatív megoldást mutasson be az írónő.

Ami viszont egyértelműen meghozta a kedvemet a következő és egyben lezáró rész elolvasásához, az nem más, mint a már fülszövegben is emlegetett segéd férfiú, Withford Hayes, akibe úgy hiszem lehetetlen nem belehabarodni a történet olvasása közben. (Hát még ha az ember meglátja a róla rajzolt képet, ami hivatalos illusztráció a könyvben.) A közte és főhősnőnk között elhangzó párbeszédek rendkívül kellemesek (és szellemesek, haha) és nagyon nagyon jót tesz nekik a tény, hogy mindez egy olyan időben és társadalomban történik, ahol nagyon komoly etikai szabályok vonatkoztak mind a nőkre, mind a férfiakra, de legfőgkébb az előbbi csoportra. (Az pedig, hogy főhősnőnket ez egy fikarcnyit sem érdekli sokszor, elmondhatatlanul szerethetőbbé és szimpatikusabbá tette a számomra.)

A sok jó ellenére ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ez egy YA történet, a maga minden bájával és bajával is. Sem a történet, sem a karakterek nem tökéletesek, és az írónő sokszor használja ugyanazt a fordulatot, amitől kissé ármánykodó szappanoperává tud változni a történet, illetve néhol a horror és akciófilmek legbutább jeleneteit is előveszi. (Igen, arról beszélek, amikor valami gyanus és fura történik a sötét szobában, és a főhősünk mégis egyedül bemegy oda...) 

Ugyanakkor ezt a történetet így is lehet szeretni, és abszolút ellensúlyozza a kalandos és szórakoztató utazása a főhősnőnknek. Illetve valószínüleg valamennyire már én vagyok túlkoros az ilyen YA kötetek olvasásához, így jobban előjönnek bennem az ilyen problémák, ugyanakkor én magam is teljesen elvesztem a történetben olvasás közben, és alig várom, hogy a következő részt is a kezeimbe vehessem.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható Isabel Ibañez nagysikerű, duológiájának első része, A folyó tudása. Ez a lenyűgöző egyiptomi kaland bloggereinket is elvarázsolta és már most tűkön ülve várjuk a folytatást. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt, hogy milyen titkokat rejt Egyiptom és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 A múlthéten lehetőségem nyílt a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megnézni, a Marked men, azaz a Tetovált srácok című filmet, ami egy könyvadaptáció, és azt hiszem nem meglepetés, ha azt mondom, hogy a fent említett kiadó gondozásában jelent meg újra, ráadásul két borítóval is, hiszen a filmes verziót is elhozták most nekünk.

A film megnézése előtt még nem olvastam a könyvet, viszont már bekértem recenzióra, így jutottam el egy olyan érdekes pontra a blogger-karrierem alatt, amit még nem tapasztaltam: féltem elkezdeni a könyvet.

Fülszöveg:

Shaw ​Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.

A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.

Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.

Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.

De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.

A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Én és a könyv:

Szóval be kell valljam, hogy én ennél rosszabb filmet régen láttam. Nyilván szubjektíven rossz, tehát az én ízlésemnek nem jött be, dehát nehéz az ilyen dolgokat objektívan megítélni, már ha egyáltalán lehetséges. Az a fajta romantikus vígjáték volt, aminek a nézése közben a mellkasomban egyre csak növekedett a szekunder szégyenérzet és a "nagy poénoknál" már kínomban nevettem. Lehet csúnya dolog ezt így leírni, de egyszerűen nem értettem, hogy hogyan mehetett át ez a film több ponton is a szűrőn, például, hogy pár sor hogyan jutott át nem csak a szövegírón, a rendezőn, de még a színészen is, majd a vágó sem szabadult meg tőle. Számomra ez hihetetlen.

Amit viszont érdekes volt látni, hogy hogyan alakították át ezt az eredetileg kétezres évek elején játszódó történetet úgy, hogy ma is fogyasztható legyen. A tetkós srácok már nem rockerek voltak, a piercingeket lecserélték.... hát szimplán csak kivették a képből és a punk tarajos és színeshajú szétvarrt főszereplőnk, Rule... Nos egy babaarcú, doodle tetkós softboy lett. (Aki kemény monológokat tolt arról, miért is varrja ki magát az ember, de az egész kegyetlenül nevetségesen jött le... hát még a verekedései.) 

Szóval összességében nehéz volt eldönteni, hogy pontosan mit is szerettek volna elérni a filmmel. Lehet én néztem rossz szemmel és igazából az egész egy paródia ezekre a típusú new adult könyvekre, akkor egy ponton jobban tudom értékelni...

Viszont magával az alaptörténettel nem éreztem úgy, hogy baj lenne, hozta a szokásos rubin pöttyös kategóriárt, így egy enhye reménysugárként vetült a film miatt kialakult félelmeimre a könyvvel szemben.

Maga a könyv nekem mérföldekkel jobban tetszett, mint a film. Mint már fentebb is említettem, az újvonalas rosszfiúk helyett, egy rakás jól ismert és klasszikus rocker-tetkós-piercinges srácot kaptunk, akikhez a bunyózás és keménykedés abszolút jobban passzolt, hát még a leírt életmód. (Nem mellesleg pedig az én szájízemhez is közelebb álltak.) Emellett pedig ezerszer nagyobb volt a hangsúly magán a két főszereplő dinamikáján és kapcsolatán, így a mellékszereplők jelenléte egészen eltörpült az eredeti változatban, azaz a könyvben.

Őszintén igazából élveztem a könyvet, bele is tudtam merülni, órákat olvasva egyhuzamban, viszont az utolsó száz oldal előtt valahogy megtorpantam, és meglepődve vettem észre, hogy még mindig ennyi van hátra a köynvből, pedig úgy érzem már mindent láttunk és minden fent és lent szituáció ki lett pipálva, ami egy ilyen könyvben kell. (Persze a világ nem lett megmentve, a gonosz anyukák se lettek jók és az őrült ex is őrült maradt.) Viszont számomra mégis kerek volt a történet, és jó szívvel tettem volna le a könyvet. 

Ezzel szemben viszont itt indult el az igazán oldjuk meg a problémáinkat és generáljunk mégtöbbet lavina, amire enyhén toxikus módon folyamatosan a szexualitás volt a megoldás, ami számomra egy ponton túl már fogyaszthatatlanná vált. Sajnálom, mivel a könyv eleje nagyon jó volt, élveztem, jó volt szurkolni nekik, hogy egymásra találjanak, viszont egy borzasztó egészségtelen kapcsolat lett a végére bemutatva, amiben én úgy éreztem, hogy nem lett kellően kiemelve, hogy ez igazából abszolút nem normális.

Összességében tehát a filmnél ezerszer jobb választás a könyvhöz nyúlni, viszont főleg azoknak ajánlom, akik már veteránok a rubin pöttyösök világában és keresik a következő áldozatukat a kategóriában. 

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző kiadónak, hogy nem csak a könyvet olvashattam el, de a filmet is megnézhettem!