Vannak dolgok, amiket régóta szeretek és vannak egészen új felfedezéseim is, amikor pedig ezek a dolgok találkoznak, na azokra a fúziókra különösen kíváncsi tudok lenni. Azt hiszem kicsit ilyen ez a mostani könyv is. Igen, igen, ha távol-keleti szerzőről van szó, akkor én biztosan felkapom a fejem, és újabban a véres gyilkosos krimiktől is egészen odiág vagyok, így amint megláttam a véres ujjlnyomatokat a Vaj borítóján, na meg az író egyértelműen japán nevét, rögtön tudtam, hogy ez a könyv nekem szól. De ahogy azt mondani szokták, ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, amilyen felszínesen vágtam neki az olvasásnak, annyira lepődtem meg, hogy mennyire mást adott ez a könyv, de a lehető legjobb értelemben.

Fülszöveg:

Kadzsii Manako a tokiói fegyházban ül, miután elítélték három gyilkosság vádjával. Az egykori gourmet hobbiszakács rémtettei teljes izgalomban tartják az országot, miután a sorozatgyilkos a címlapokra került. A nő nem hajlandó szóba állni a sajtóval, azonban Rikának, a harmincas éveiben járó, egy hetilapnál dolgozó újságírónőnek sikerül több interjút is készíteni vele, miközben egyre jobban magával ragadják Kadzsii szeszélyes szavai és tettei.

Juzuki Aszako lenyűgöző regénye valós események ihlette történet szeretetről, megszállottságról, és a japán ételek bársonyos, mély ízvilágában rejlő gyönyörökről.

Én és a könyv:

Őszintén megmondom, baromira megrökönyödtem a kötet testességétől. Nem olvastam még ilyen tömött sorokkal, több, mint 500 oldallal bővelkedő krimi kötetet. Vagyis hát őszintén? Ez a könyv abszolút nem krimi a szó klasszikus értelmében, én így nem is akarom igazán akként kezelni. 

Hiába kapta meg a thriller és krimi jelzőket molyon, számomra teljesen más utazást nyújtott ez a történet. Sokkal inkább volt egy fajta elmélkedés és társadalomkritika, ami különböző életutakat és szerepeket fejtegetett, leginkább a nők szempontjából. Én ettől pedig teljesen odáig voltam. Abszolút beszippantott a történet, teljesen az ujja köré csavart és amíg olvastam, egyszerűen nem tudtam másról beszélni, lényegében senkivel. 

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik megkérdőjelezik és firtatják, hogy mi is az a társadalmi szerep, ami egy nőnek való, hogy ez mennyire lehet változatos, mennyire polarizált különböző előre meghatározott szerepkörökre. Itt is már az elejétől olyan különböző életutak jelentek meg, mint a házas háztartásbeli, a karrierista - lényegében - szingli, az egyedülálló anya, a karrierjét háttérbe szorító anya, na és persze az a furcsa kettősség, ami a szabadság és a prostitúció egyvelege. Ahol igazából hisz abban a nő, hogy a férfinek támogató társra van szüksége, hogy nőként ezt a támogató szerepet kell megadni, ugyanakkor mégis szabadon válogat a férfiak között mindaddig míg rá nem un mindegyikre. 

Nagyon érdekes volt látni a surlódást a két főbb szereplő között, az elítélt, de szabadelvű Manako és a szabálykövető, társadalomba szigorúan beilleszkedni próbáló Rika között. Teljesen mást képviseltek, mégis mindketten hatással voltak egymásra. Baromi izgalmas volt számomra, ahogy az ételek útján kapcsolódni tudtak és ezzel egyfajta bizarr rajongás és szexuális felhang is belekerült kettőjük kapcsolatába.

Őszintén az ételeknek legalább akkora szerepük volt a könyvben, mint az emberi kapcsolatoknak. Egészen kínzó módon étvágygerjesztően voltak bemutatva a külnböző fogások és ízek, így minduntalan éhes lettem, akár ha csak egy oldalt is olvastam a történetből. Emellett pedig őszintén az a szexuális kéjes felhang, ami az ételeket és az evést övezte, teljes mértékben a legtökéletesebb definíciója volt a foodporn kifejezésnek, miközben többnyire ezt olyan elcsépelten hazsnáljuk a szociális médiában, hogy már jelentését is vesztette. Mégis, ha valaki egyszer szó szerint szeretné értelmezni, csak olvassa el ezt a könyvet.

A címben is szereplő összetevő, a vaj, annyira sokszor jelent meg szimbolikusan és fizikailag is, hogy teljesen elszégyeltem magam, hogy tejérzékeny vagyok, legszívesebben jelenleg minden ételemre egy kis vajat tennék, de leginkább a rízsre, egy kis szójaszósszal. Olyan ízélmények és apró tippek voltak leírva a könyvben, amiket úgy érzem egyszerűen muszáj kipróbálnom, szóval ne lepődjetek meg, ha a közeljövőben esetleg Quatre Quart vagy egyéb furcsa nevű dolgokról posztolnék instán, szimplán még mindig a hatás alatt vagyok a könyvnek. 

A kötet belső boríóján már a kiadó jelezte, hogy dolgoznak az írónő másik könyvén is, ami egy szintén egészen elgondolkodtató és elborult thrillernek ígérkezik, így alig várom, hogy azt is olvashassam. Juzuki Aszako abszolút felkerült a figyeltjeim listára, így szívből ajánlom midnenkinek, aki úgy érzi fogékony a fent felsorolt témákra. 

Nyereményjáték:

Juzuki Aszaki regényének főszereplője egy gourmet hobbiszakács, akit sorozatgyilkosság vádjával ítéltek el. Történetét egy hetilap újságírónőjének meséli el, aki több interjút is készít vele… 

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, amit valós események ihlettek, ugyanis a turné végén a Kossuth Kiadónak köszönhetően egy példány is gazdára talál a Vaj című regényből. 

Ezúttal úgy gondoltuk, hogy egy egyszerű játékot találunk ki nektek. A Kossuth Kiadó oldalán található beleolvasót használva válaszolnotok kell az állomásokon feltett kérdéseinkre!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi az a két dolog, ami sosem érdekelte Rikát?

További állomások:

Blogturné Klub

05.08. - Hagyjatok! Olvasok! extra

05.11. - Hagyjatok! Olvasok! ajánló

05.14. - Ambivalentina

 Az elmúlt években igyekeztem minél jobban tágítani azon műfajok spektrumát, amik közül olvasok, így fedeztem fel magamnak a jó kis thrillereket, krimiket, a gyerekkönyveket és az ismeretterjesztőket. Viszont vannak olyan apróbb "alműfajok" is, amik egy már jól ismert zsánerhez tartoznak, mégis eddig nagyon kevésszer találkoztam velük, vagy éppen még soha. Úgy érzem ilyen volt számomra a cozy fantasy hívószó is. Direkt megnéztem molyon, hogy van-e egyáltalán olyan olvasmányom, ami ez alá a címke alá esett volna és én nem vettem észre, de összesen csak egy volt, az is koreai írótól, ami mind tudjuk, hogy egy kicsit más megközelítést jelent általában, mint a klasszikus nyugati (cozy) fantasy. Így hát nagy kíváncsisággal vágtam bele az Agave könyvek friss megjelenésébe, hogy vajon hogy fog nekem tetszeni ez az egész specifikus és jelenleg igencsak közkedvelt fantasy-típus. 

Fülszöveg:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Én és a könyv:

Be kell vallanom már maga a cím is elvarázsolt, egyszerűen a gyengém a macskák. Amikor pedig megláttam a borítót, a szavam is elállt. Ez a szecessziós irány, ráadásul macskákkal, ráadásul nem csak véletlenszerűen, hanem ténylegesen a könyvben szereplőket ábrázolva, nálam mindent vitt. Így már többszörösen kíváncsian és lelkesedve vágtam bele Heather Fawcett kötetébe. Tőle az volt az első olvasmányom, így igazán nem tudtam mire számítsak. 

Eleinte abszolút meglepődtem a francia kifejezéseken és helyneveken, de ahogy kiderült számomra, hogy a szerző kanadai és nem máshova helyezte regénye színhelyét, mint Montrealba, teljesen a szívembe fogadtam. Egy nyarat töltöttem ott anno, erről pedig egyébként több ízben írtam a blogon is, így végtelenül kedves számomra a hely. Persze az általam ismert város merőben más, mint a könyv lapjain megjelenő, amit én valahogy az 1900-as évek elejére datáltam, de őszintén erről nem volt túl sok információ és a szecessziós borítóból indultam ki leginkább.

Na de hogy is tetszett az első cozy fantasym? Határozottan úgy érzem, hogy szívesen nyitok ebbe az irányba is, kedves és bájos történet volt, jó sok cicázással. Tetszett a benne kirajzolódó varázsvilág, hogy a főhős nem volt direktbe része ennek, csak úgymond passzív megfigyelője és elszenvedője, aki csak szeretné élni a maga nyugalmas életét egy olyan univerzumban, ahol a semmirekellő varázsló minduntalan valami problémát okoznak az átlagembereknek párbajozásaikkal és varázslataikkal.

Érdekes volt számomra ebből a nézőpontból olvasni egy ilyen világról, bár azért itt is egy ponton lényegében az egész világ megmentése volt a cél, dehát ez csak annyit jelent, hogy ez az alma sem esett túl messze a fájától, hiszen ez egy viszonylag átlagos fantasy elem.

A macskás könyvek mindig meggyőznek, hogy ezt el kéne olvasnom, és sokszor érzem úgy, hogy mégse azt adják amit vártam vagy szerettem volna tőlük. Egy ponton ennél a könyvnél is elgondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy a nyugati írók egy nagy gödörbe esnek bele folyton, amikor cuki doromboló barátainkat ilyen szinten középpontba helyezik: a főszereplő mindig valahogy kattos macskás nő lesz, akit a külvilág nem ért meg. Ez pedig számomra eléggé klisés, ráadásul nagy macskakevdelőként nem is esik jól, elég csak a való életben találkozni ezzel a sztereotípiával, nem kell a képzelt világaimban is.

Ami viszont nagyon tetszett a főszereplő karakterében az a hihetetlen jóhiszeműsége és pozitivitása, ami nem naiv döntésekhez vezetett, hanem egyszerű és önfeláldozó, de nem drámai cselekedetekhez. Jó érzés volt egy olyan felnőtt nőről olvasni egy fantasy regényben, aki nem fejjel ment a falnak, gondolkodott és bár az érzései vezérelték, mégis egy nagyon szép lélekként bontakozott ki az olvasó előtt és nem pedig Durrbele Dóraként.

Ezen sokat árnyalt a szerelmi szál is, ami szerintem pontosan annyi volt, amennyinek lennie kell, ami egyenlő a nem sokkal. Ez nem egy elsődlegesen romanikus regény, így jobb is ha senki nem ilyen elvárással veszi a kezébe. Ugyanakkor a főhősnőnk életébe három férfialak is megjelenik, köztük az elhunyt férje, ami szerintem egy jól működő érettséget és mélységet adott a történetnek.

Ami viszont furcsa volt számomra, hogy meglepően nagyon nehezen haladtam a kötettel, valahogy kacifántosnak éreztem a bekezdéseket, mindannak ellenére is, hogy a varázsvilág és minden egyéb nagyon érthetően és ésszerűen volt leírva. Lehet szimplán csak nekem van most olyan időszakom, amikor nehezebben tudok kiszakadni a saját életemből, így nem tudom ez mennyire objektív megállapítás.

Összességében egy kedves és szórakoztató történet volt, igazán felemelő és szép jelenetekkel, és csípős párbeszédekkel a főhősök között, amit remekül lehetett élvezni, nem is említve a macskák jelenlétét, ami abszolút bearanyozta az élményt. 

Nyereményjáték:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a neve annak a templomnak, ahol minden nap ételt osztanak?

További állomások:

Blogturné Klub

05.02.: Csak olvass!

05.05.: Milyen könyvet olvassak?

05.07.: Olvasónapló

05.09.: Ambivalentina

05.11.: Readinspo

05.13.: Hagyjatok! Olvasok!

05.15.: Könyv és más

 Anno amikor csatlakoztam a Blogturné Klub csapatához, ennek a könyvsorozatnak az első részével kezdődött meg a pályafutásom. Az első turnérészvételem A kalózkirály lányán volt, és akkoriban még gimnazista voltam. Pár év eltelt, de tényleg csak éppenhogy 8, és itt vagyok, hónapokon belül diplomázom, a kötet, amiről mesélni akarok pedig csak a harmadik rész a sorozatban. Eredetileg duológiaként jött ki, kerek is volt úgy, de most megjelent a harmadik rész magyarul is (angolul 2023-ban jött ki) a Könyvmolyképző kiadó gondozásában. Bár a Moly szerint ez a sorozat már lezárult, azért én még bízom benne, hogy az írónő kedvet kap visszatérni ebbe a világba, mert lennének ötleteim, hol lehetne folytatni, de addig is érjük be a mostani résszel.

Fülszöveg:

„Nem félhetsz a sötétségtől, ha te magad vagy az árnyak között rejtőző szörnyeteg.”

A tizennyolc éves Sorinda halálos és rettegett bérgyilkosként szerzett magának hírnevet. Ám legújabb küldetése egészen más.

A kalózkirálynő, Alosa, megbízza, hogy vezessen egy gondosan összeválogatott legénységet egy veszélyes mentőakcióra – a hajó kormányosa pedig nem más, mint a bosszantó, mégis lenyűgöző Kearan.

Ahogy hajójuk egyre veszedelmesebb vizekre evez, véletlenül felébresztik a Mélység Királyát, aki élőhalott katonák seregét hívja elő a mélyből. Sorindának Kearan oldalán kell harcolnia a túlélésért – foggal-körömmel.

Vajon sikerül megmenteniük a világot, vagy Sorindára a legszörnyűbb sors vár – maga is élőhalott királynővé válik, akit a Mélység Királya irányít?

Tricia Levenseller új regénye A Karib-tenger kalózai és A múmia találkozása, amelyben a rajongók kedvence, Sorinda kerül a reflektorfénybe. Kötelező olvasmány minden A kalózkirály lánya-rajongó számára!

Add át magad egy sötét, szenvedélyes kalandnak!

Én és a könyv:

Borzasztó mód szeretem a kalózokat. Kicsiként már beragadtak, csakúgy, mint a dinók is, de sajnos egészen ritkán találkozni dinós fantasyval. (Fontos, nem sárkány, dinó!) Igazából pedig, ha teljesen őszinte akarok lenni, még soha nem is találkoztam dinós könyvvel, ami nem ismeretterjesztő lett volna. Így viszont be kell érnem a második gyermekkori kattanásommal, a kalózokkal. Szerencsére ilyen típusú könyvekből azért több található mind a nemzetközi, mind a magyar piacon, ráadásul nem csak könyvek, de a filmek és sorozatok terén is. 

A kalózkirály lánya a maga tökéletlenségeivel lopta be magát a szívembe, így borzasztóan örültem, amikor kiderült számomra, hogy jön még egy rész, a régebbi mellékszereplők szerelmi szálával, de ami ennél sokkal fontosabb: egy teljesen új kalanddal. Mivel a könyv vörös pöttyös besorolású, így sejthető is, hogy nem kifejezetten a romantikus részeken van a hangsúly és ez ebben a kötetben kiváltképp igaz, ez pedig nekem rendkívül tetszett. Sorinda, a kalózkirálynő orgyilkosa életében először lesz kapitány, ráadásul ismeretlen vizekre kell mennie, ismeretlen matrózokkal. Nagyon tetszett, a karakterfejlődése, ahogy az árnyékban élő és settenkedő lánynak muszáj előbújnia a fényre és megszeretnie önmagát. Nagyon élveztem, ahogy szépen finoman változik fejezetről fejezetre, a kaland intenzitásáról nem is beszélve. Bőven történnek izgalmak a könyv legelejétől kezdve, olyan vérengzős csatákat olvashatunk a harmadik részben, amik egyből lekötik az ember figyelmét és csak úgy sodornak előre a cselekményben. Azt hiszem érezhető, hogy ez az írónő sokadik könyve, már egyértelműen benne van a rutin, tudja hogy kell ezt jól csinálni.

Meg kell kockáztatnom, hogy a sorozat eddigi legjobb része volt ez, ami egészen csúnya kijelentés, tekintve, hogy az eredeti főszereplőinket erősen félreállították itt, és csak elvétve jelentek meg. Dehát nincs mit tenni, számomra a főszereplő lány karaktere baromira szimpatikus volt, és ha már róla beszélek, érdemes megemlíteni a férfi főszereplőnket is, aki teljesen levett a lábamról, leginkább azért, amiért annyira anti-bookboyfriend. Nem is tudom van-e ilyen kifejezés, de a lényeg, hogy a leírások alapján Kearan abszolút nem a tipikus kockahasú szépfiú, akihez hozzászoktunk az elmúlt években, ráadásul nem is a hosszú hajú, erős viking félistenhez hasonlító se. Egy egyszerű nagydarab matróz, aki nem kifejezetten vonzó, hiszen általában koszos, mint egy kalóz, hisz mondjuk az is, de a szíve, na az abszolút a helyén van. 

Nekem nagyon tetszett ahogy kettejük között jóformán semmi se volt a történet nagyjában. (Ez remélem nem számít spoilernek, dehát jobb, ha az ember úgy kezd neki, hogy nem egy romantikus regénynek képzeli ezt a részt.) Sokkal nagyobb hangsúly volt a sztorin, ami teljesen kerek volt, izgalmas ellenséggel, ellenségekből barátokkal, tengeri szörnyekkel, ráadásul nekem külön nagyon tetszett a potyautasról szóló szál. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a következő részt az ő főszereplésével várom, remélem ez egyszer meg is történik. 

De addig is, csak ajánlani tudom a harmadik részt, mert hiába éreztük úgy, hogy a második rész végével kerek egész lezárást kaptunk, mindig jó visszatérni ismerős vizekre (haha) és ez a harmadik rész semmit nem ront el vagy változtat azon a lezáráson, ahonnan elköszöntünk legutóbb a szereplőktől. Ez csak egy újabb epizód a kalózkodás mindennapjaiból. Én nagyon élveztem, határozottan ajánlom.:)

Nyereményjáték:

A kalózkirálynő bosszúja egy újabb tengeri kalandra invitálja az olvasót. Tricia Levenseller tollából ismét egy izgalmakkal teli útra kelhetünk, ám most Alosa jobbkeze, Sorinda az elsőtiszt kerül mindennek a középpontjába. Nem kevesebb, mint a határ az élet és a halál között a tét - tartsatok velünk, és a turné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Most a valós vagy kitalált kalózoké a főszerep. Minden állomáson találtok egy leírást - Nektek pedig az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kire is gondoltunk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy különc kapitány, aki gyakran részegnek tűnik, de valójában zseniális és kiszámíthatatlan stratéga. Mindig van egy trükk a tarsolyában.

További állomások:

Blogturné Klub

04.30. Kitablar

05.02. Hagyjatok! Olvasok!

05.04. Ambivalentina

05.06. Dreamworld

 Ritkán szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, de ahogy ezt már idén sok bejegyzésemben hangsúlyoztam: igyekszem változtatni a szokásaimon és tágítani az általam fogyasztott olvasmányok körét. Alapvetően valószínűleg el is kerülte volna a figyelmemet ez a könyv, hiszen egészen vulgáris címe van és a borítóján is lényegében csak egy nagy káromkodó kaki emoji látható. Viszont ebben a félévben diplomázom és a témám igen csak közel esik a könyv témájához. Na, nem a kakihoz, hanem a digitális világból jövő elszaródás jelenségéhez.

Fülszöveg:

Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene?

A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.

Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.

Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).

Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.

Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta.

Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.

Én és a könyv:

Cory Doctorow nagy név a az olyan körökben, ahol az internet és a platformok hatásaival foglalkoznak. Rendkívül széles a tudása a témában, tényleg az a fajta "nerd" vagy "geek" srác, aki maga nem programozó, de nagyon is képben van, az IT történelemmel, az alap protokollokkal és a világháló felépítésével. Ez baromi fontos, egyrészt azért, mert így tényleg van mélysége a megfigyeléseinek, másrészt pedig olvasás közben meggyőző még olyan arcoknak is, akik szkeptikusak tudnak lenni, mert ugyan mit ért ebből az, aki nem ezt tanulta, nem ebben dolgozik. Erre jó példa szerintem azok a Netflix dokumentum filmek, amik bár nagyon izgisnek tűnnek, de szakemberként kicsit mégis nevetséges szituációkat és hasonlatokat vonultatnak fel.

Ezzel szemben Doctorow úgy ír, hogy az közérthető, szakmailag korrekt és baromi részletesen alá van támasztva tényekkel, kutatásokkal. Nekem különösen tetszett, hogy mennyire sok specifikus példát hoz fel, miközben az egész könyvnek az ívét végigjárjuk. Minden egyes "stációban" van valami sztorija még pluszba, ami egyrészt megfoghatóbbá teszi, másrészt élvezetesebbé és érzékletesebbé a száraz tényeket és összefüggéseket.

Ugyanakkor arról beszélni, hogy ez a könyv élvezetes, egészen lehetetlen és merész kijelentés. Nem élvezetes. Amíg olvastam egyre jobban másztam bele egyfajta lelki mocsárba, rendkívül megviselt a végére és úgy éreztem, hogy kiábrándultam az egész világból. Ez nem azt jelenti, hogy rossz lenne a könyv. Pont ellenkezőleg. Azokra a borzalmakra mutat rá, amiket elfed a kényelmi és jólléti életünk. Mert amikor adatvédelemről beszélünk, nagyon nehéz eljutni az emberekhez úgy, hogy ez rossz. Mert nem érzik a saját bőrükön, mert hiába tudjuk mind, hogy megfigyel minket a Meta, a Google, az Apple, azt mondjuk "engem aztán figyeljenek", hiszen úgy képzeljük el, hogy ugyan mit is látnának rólunk, ami érdekes, fontos. 

Pedig közben pont ezzel a mentalitással tápláljuk ezeket a csodálatos monopol helyzetben lévő cégeket, akik kényük-kedvük szerint bánhatnak velünk úgy, ahogy és ezért nem őket hibáztatjuk, hanem például Magyarországon jószerivel inkább a kormányt. Elfogadjuk, hogy nem azt látjuk a Facebookon, amit mi jeleztünk, hogy látni szeretnénk (like-olt oldalak, követett csoportok, stb) és azt is elfogadjuk, hogy lényegében haldoklik a bloggerszféra, de nem azért, mert az emberek nem olvasnának. Lehetetlen elérni szinte embereket, mert az internet lekorltozódott appokra, közösségi média platformokra, amik abszolút nem akarnak elénk rakni külső linkeket, amiken keresztül elhagynánk a platformjukat.

Rendkívül érdekes és izgalmas olvasmány volt, olyan átfogó tudást adott át, ami alapján nagyon szerteágazóan lehet továbbmenni, ha az embernek felkelti ez a téma az érdeklődését, én magam már a sokadik podcastet és videót fogyasztom, olyan szinten bezsongtam. Nagyon fontos kötet ez a megfigyelés és a platform kapitalizmus koráról, őszintén csak ajánlani tudom, legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném.

Nyereményjáték:

Cory Doctorow neve már évtizedek óta egybecseng az internet korának pesszimista szemléletével. Gondolatai az elmúlt években egyre inkább realistának hatnak, mintsem pesszimistának. A mostani könyvében az elszaródás folyamatát és jelenségét járja körül. Tarts bloggereinkkel és fedezd fel miért bántanak minket a mai nagy cégek. (Megsúgjuk, pontosan azért, amiért a kutyád a heréit nyalja: mert megteheti.)

Ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott példányt a könyvből, helyesen kell válaszolnotok az állomásokon feltett kérdésekre a beleolvasó segítségével. Elég a helyes válasz betűjelét beírnotok a Tally megfelelő rublikájába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Miért állítja a szerző, hogy a digitális problémák nem elkerülhetetlenek?

A) Mert minden technológiai rendszer idővel automatikusan javul

B) Mert a problémák kizárólag a felhasználók hibájából adódnak

C) Mert ezek tudatos üzleti és szabályozási döntések következményei, ezért meg is változtathatók

D) Mert a technológia fejlődése megállíthatatlan, így nincs hatásunk rá

További állomások:

Blogturné Klub

04.26 - Könyv és más

04.29 - Hagyjatok! Olvasok!

05.02 - Ambivalentina

 Mostanság egyre több gyerekkönyvvel találkozom, de még mindig egy sorozat van a szívem legmélyére zárva. Ez pedig a Pettson és Findusz könyvsorozat Sven Nordqvist-tól.Már kicsiként teljesen beleszerettem az öreg és a kandúr varázslatos világába, és ebből a szeretetből és rajongásból semmi se tűnt el felnőttkoromra. Így mindig nagyon várom, hogy milyen újdonság jöhet még az írótól, aki egyben ezeknek a műveknek az illusztrátora is. A mostani turné is egy újdonság tőle, ahol az utóbbi szerepben találjuk meg: bár nem ő írta a történeteket, de ő illusztrálta Mú mama kalandjait a tanyán.

Fülszöveg:

Mú mama és Varjú találkozik

Végre itt a tavasz, a természet újraéled, és a teheneket is kiengedik legelészni a rétre. Mú mama a fűben különös kismadárra bukkan, magára Varjúra személyesen. Ráadásul itt van Varjú születésnapja, Mú mama pedig elhatározza, hogy különleges ajándékkal lepi meg újdonsült barátját…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama szánkózik

Mú mama vágyakozva nézi az istálló ablakából a hóban önfeledten kacagó, szánkózó gyerekeket. Ezt ő is szeretné kipróbálni! Szerencsére Varjú is vele tart, aki, mint kiderül, mestere a szánkózásnak.

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama úszni megy

Mú mama boldogsága határtalan: Linával uszodába megy, ahol remekül szórakozik, és még az Aranyhal-jelvényt is megszerzi. Varjú azonban a jelvény láttán szomorúan lógatja a csőrét, ezért Mú mama elhatározza, hogy felvidítja…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama és Varjú karácsonya

Hull a hó, elérkezett a karácsony, de Varjú számára az ünnepi hangulat nem igazán akar beköszönteni. Nemcsak hideg és sötét van a varjúfészekben, de szenteste előtt kibontotta az összes ajándékot, amit saját magának csomagolt. Szerencsére Mú mama lelkesedése most is határtalan, és ha valaki, ő pontosan tudja, hogyan lehet egy varjúnak is meghitté varázsolni a karácsonyt.

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama elszomorodik

Amikor Lina megajándékozza Varjút egy kis palacsintával, Varjú öröme határtalan. Olyannyira, hogy onnantól a kislányt nevezi egyetlen barátjának, és csak vele törődik, amitől Mú mama elszomorodik. Ráadásul Varjú arra panaszkodik, hogy Mú mama sosem látogatja meg őt a fészkében…De ha igazán akarja, ez talán még egy tehénnek sem lehetetlen. És egy jó barátért érdemes leküzdeni bármilyen akadályt…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Én és a könyv(ek):

A sorozatból jelenleg 5 könyv érhető el a General Press kiadó gondozásában. A történetek nem összefüggőek, jelenleg nincs is semmiféle utalás egyik könyvből sem a másikban, így azon túl, hogy az első kötet bemutatja hogyan is ismerkedtek meg a főszereplők, nem is igazán lehet kronológiai sorrendet felállítani. Röviden és tömören: teljesen mindegy hol vágsz bele ebbe a kalandba, bárhol és bármikor be tudsz csatlakozni Mú mama kalandjaiba, ami abszolút szuper.

Mú mama, aki a címekben is szerepel, egy jólelkű, kedves tehén, aki egy nap (és ezt írja le az első kötet) összetalálkozik egy Varjúval. Varjú a teljes ellentéte Mú mamának: zsémbes, magányos, önző és hiú. Emiatt kicsit nehéz is volt számomra megkedvelni az ő karakterét, de értettem mi a cél vele. Tud szórakztató is lenni, illetve így látványosabb a jellemfejlődése, ahogy egyre több kalandba keverednek Mú mamával.

Hiszen kalandból van itt bőven: szánkózás szlalompályán, fáramászás tehénmódra, csúszdázás úszodában, na meg szaunázás (mind tehénként, persze), egyszóval ettőla két jómadártól minden is kitellik. A történetek kedves és kifejezetten rövidkék, így szerintem sokkal könnyebben értelmezhetők a fitalabb közönségnek, mint mondjuk egy átlagos Pettson és Findusz könyv.

Ezzel szemben az illusztrációk pontosan olyan szépek és igényesek, Sven Nordqvist már jól ismert macskás és öregemberes sorozatában. Na jó, be kell vallanom, hogy a muklákat nagyon hiányoltam, de tudom, ez nem ugyanaz az univerzum. A képek hasonlóan részletesek, mint a Pettson könyvekben, így sokáig el lehet őket bámulni, jó apróságokat észrevenni olvasás közben. Az illusztrátor szokásos humora is megjelenik. Nekem az egyik kedvencem az a részlet volt, amikor a mese szerint a tyúkok elaludtak egy faágon, majd az illusztrációt megtekintve, ez tényleg így volt, csak éppen annyi tyúk ült egy szerencsétlen vézna bozótos ágán, hogy az már szinte teljesen lekonyult. Az ilyen apró, kedves helyzetkomikumok rengeteget dobnak a történeten, így egybe érdemes igazán beszélni is róla.

Ami nekem még külön tetszett, az Mú mama karaktere, vizuálisan. Vicces volt, ahogy különböző emberi pózokat vett fel az egyébként biológiailag korrekt tehénábrázolása, a szaunás jelenet például különösen kedves volt, nem beszélve arról, ahogyan a szánkóra sikerült ráültetnie Nordqvistnak ezt a bájos, kecses tehénhölgyet. 

Nagyon jó szórakoztam mind az öt eddig megjelent köteten, kedvesek és viccesek voltak, ráadásul nagyon könnyen fogyaszthatóak, így engem abszolút meggyőztek, hogy Mú mama kalandjaira igenis nagyon megéri odafigyelni, különösen a magamféléknek, akik lényegében bárminek örülnek, amit Sven Nordqvist alkot és ír. A sorozatnak van az eredeti nyelven több megjelent része is, így nagyon remélem, hogy a General Press kiadó még hosszú időn át fog megörvendeztetni minket gyönyörű magyar kiadásokkal a sorozatból.

Nyereményjáték:

Tudtátok, hogy Sven Nordqvist csodálatos rajzait nem csak a Pettson és Findusz könyvekben élvezhetjük? Jujja Wieslander Mú mama sorozatának illusztrációit is ő készítette, így mivel bloggereink nagy rajongói művészetének, rá is vetették magukat a sorozat eddig megjelent összes részére, hogy egy igazán átfogó véleményt nyújthassanak a sorozatról számotokra. Tartsatok velünk és ne felejtsetek el játszani, hiszen a nyertes maga választhatja ki, melyik kötetet szeretné megkapni a kiadó felajánlásából!

Mú mama életében nagyon fontosak a barátok, és szerencsére a mi, bloggerek életében is. Így a mostani játékunkban minden állomáson egy barátságról szóló idézetet találtok. Nincs más dolgotok, mint beírni a Tally megfelelő szövegmezőjébe, hogy honnan származik az idézet.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Pettsonnak most már százszor könnyebben teltek a napok. Nem volt már üres a ház. Findusz ott lakott a konyhában, és amikor az öreg kiment fát vágni vagy bogarászni a kertbe, becsukta rá az ajtót.

Egy ideig biztos ellesz magában, gondolta. Azt mondják, a macskák jól elboldogulnak egyedül. De azért be kéne menni egy csésze kávéért.

Az öreg még sosem ivott annyi kávét, mint akkoriban.

További állomások:

Blogturné Klub

04.27 - Könyv és más

04.30 - Ambivalentina

05.01 - Könyv és más

05.03 - Veronika’s Reader Feeder

 Amikor megláttam ezt a könyvet, őszintén megmondom nem az egész borítót betöltő címe ragadott meg, sokkal inkább az a rövidke alcím, ami szinte el is veszik, ha az összhatást szemléljük. Nyár Walesben. Anno, gimnazista koromban jártam ott, Nagy-Britanniában pedig majdhogynem minden második évben felsős koromtól kezdve. Csodás kirándulások voltak ezek, amiknek a hatására teljesen beleszerelmesedtem a brit szigetekbe. (Persze valószínüleg egészen komoly befolyásoló tényező volt a One Direction nevű banda is, lehet ti is hallottatok már róluk, haha.)

Fülszöveg:

Állj félre a saját utadból!

Lili rajong a zenéért. Az anyukájával és két testvérével él, és van egy fantasztikus barátnője, Rozi, aki ráveszi, hogy jelentkezzenek egy katedrálisokat restauráló diáktáborba, és vonatozzanak keresztül Európán.

Az utolsó pillanatban azonban Rozi kénytelen otthon maradni, és Lili egyedül érkezik a tengerparti dél-wales-i kisvárosba, hogy részt vegyen a helyi parókián rendezett táborban. A beilleszkedés a vártnál nehezebben alakul, de a lány hamarosan barátokra talál a spanyol Paola és a wales-i Dylan személyében.

A felnövéstörténetet és road movie-t ötvöző könyv nem csupán az elengedésről, első szerelemről és felnőtté válásról szól, nyomon követjük Lili vívódásait a valódi alkotásért és önkifejezésért is.

Én és a könyv:

Vannak könyvtípusok, amik egyértelműen az olvasásomért kiáltanak. Többek között ilyenek számomra az Angliában játszódóak, nem mellesleg pedig azok, amik cserediákságról szólnak. Több ilyet is olvastam, mielőtt én is cserediák lettem, és hihetetlenül meghozták a kedvemet az utazáshoz, a tapasztaláshoz, hogy ki merjek lépni a komfortzónámból. Miután pedig túlestem a magam csereidőszakán, még jobban a szívemhez nőttek az ilyen típusú könyvek, hiszen egy számomra olyan hőn szeretett időszakot és érzést örökítenek meg, amit öröm újból és újból, mindig másképp megélni.

Erre talán nem is a cserediákság az igazán jó szó, sokkal inkább az a jelenség, amikor tiniként vagy fiatal felnőttként hirtelen kikerül az ember egy másik országba, a szülői felügyelet nélkül. Szerencsére ilyenre többszőr is volt lehetőségem, bár az Angliai tanulmányutakon mindig kifejezetten erős felügyeletet kaptunk, addig a német tanulmányutakon sokkal lazább volt a hangulat, és azokból az emlékekből egész sok felrémlett, miközben a One cup of coffeet olvastam.

Az ilyen élményekért nagyon hálás vagyok, mindig csodás visszarepülni a felnőtté válás egy ennyire specifikus pontjára számomra. Ezek miatt az apró közösségi jelenetek miatt sokat jelentett számomra a könyvé s könnyű volt megkedvelnem.

Viszont a pozitívumok mellett voltak olyan furcsa részei a könyvnek, amiken én őszintén nagyon meglepődtem. Az egyik az az aktuálpolitika hirtelen megjelenése, az egyébként kedvesen felszínes lányregénybe. Mert akárhogy is nézzük, ez egy kedves ifjúsági történet, ami nem akar elméletileg nagy bölcsességeket mondani, inkább szórakoztatni. Mindezek ellenére egyszer csak benne találja magát az olvasó egy egész hosszas gondolatmenetben nem hogy az aktuális globális politikai helyzetről, hanem konkrétan a magyar aktuálpolitikáról, ami nekem nagyon furcsa érzést keltett egy ilyen típusú kötetben. 

Prsze olyan szempontból értettem a dolgot, hogy a karaktereket is formálta a ebben a beszélgetésben való állásfoglalásuk, így kerekebb képet kapott az olvasó is, de mégis nagyon furcsa irányba sodorta el a történet ívét. Nem is említve a tényt, hogy a könyv központi eleme a főszereplő lány, Lili, szüleinek a válása, ami szerintem egy olyan kapcsolódási pont az olvasóval, amit jó nem elszalasztani, nem is említve kifejezetten Lili anyukáját, aki éppen ebben a kényes tini időszakban egyáltalán nem találja a megfelelő közös hangot a lányával. Én nagyon sajnáltam, hogy ezekre a szálakra nem koncentrált többet az írónő, szerintem nagyon izgalmas részek lehettek volna, amik megalapozták volna azt a fajta mélységet is, ami például az aktuális politikai helyzet behozatala megkívánt volna.

Összességében egy kellemes élményben volt részem a One more cup of coffeet olvasva, meghozza az ember  kedvét, hogy beiratkozzon egy nyári külföldi táborba és kimozduljon a komfortzónájából, mi szerintem kifejezetten szuper.

Nyereményjáték:

Somfai Anna legújabb ifjúsági regényén keresztül Walesbe repíti az olvasókat, ahol egy fiatal zongorakedvelő lány élete nagy kalandját éli át egy táborban, ahol nem csak kalandokra, de lassan önmagára is rálel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

A regényben nagy szerepe van a zenének, így a mostani játékunk során olyan előadók neveinek betűit rejtettük el a bejegyzésekben, akik helyet kaptak a történetben. A feladat az, hogy a betűket helyes sorrendbe állítva kitaláljátok, hogy kire gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04/17 Veronika’s Reader Feeder

04/20 Csak olvass!

04/22 Könyv és más

04/23 Spirit Bliss Sárga könyves út

04/27 Kelly és Lupi olvas

04/29 Ambivalentina