Taylor Jenkins-Reid neve sokaknak egészen ismerősnek csenghet, bár a blog olvasóinak egészen új lehet. Még sose írtam egy könyvéről sem, pedig idén már kettőt is olvastam. Az elsőt még a Könyvmolyképző raktárvásárán vettem meg, Veszprémben, miután rengeteg ismerősömtől hallottam borzasztó pozitív visszajelzéseket különösen egy könyvére, az Evelyn Hugo hét férjére. A második könyvem már ezen az olvasási élményen felbuzdulva, egy olyan darab volt, ami még nem jelent meg magyarul, a Maybe in another life. (Ezt a címet nem tudom, nem a Five Finger Death Punch egyik dalának szövegeként felolvasni a fejemben. Abszolút hozzám tapadt a dallama.) Ezek az olvasmányok pedig annyira pozitívak voltak, hogy egyértelműen meggyőztek, hogy TJR könyveire oda kell figyelnem, mert nagyon is nekem való, ahogy és amiről ír.

Fülszöveg:

Elsie Porter átlagos huszonéves fiatal, ám ami vele történik, az minden, csak nem átlagos. Egy esős újév napján elindul otthonról az egy főre rendelt pizzájáért. Nem számít arra, hogy rajta kívül más is lesz a pizzériában, különösen nem az imádni való és sármos Ben Ross.

A kémia kettejük közt azonnali és mindent elsöprő. Ben még huszonnégy órát sem tud várni, máris újra találkozni szeretne vele. Heteken belül mindketten fülig szerelmesek lesznek. Májusban megszöknek, és titokban összeházasodnak.

Mindössze kilenc nappal később Bent biciklizés közben elüti egy teherautó, és azonnal életét veszti. Elsie a lakásból hallja a szirénákat, ám mire leér, Bent már elszállította a mentő. A kórházban szembe kell néznie sosem látott anyósával, Susannel – aki még csak nem is sejti, hogy kicsoda Elsie.

Elsie és Ben elragadó szerelmi történetének, valamint Elsie és Susan gyászfeldolgozásának összefonásával az Örökké, megszakítva című regény arra emlékeztet, hogy egy történet nem csak egyféleképpen érhet boldog véget…

Én és a könyv:

Nagyon szeretem az írónőben, hogy a könyvei baromi változatosak, mégis mindig olyan témát választ, ami nagyon könnyen azonosulható, mégsem elcsépelt. Valahogy olyan gördülékenyen és átélhetően írja meg ezeket a könyveket, hogy abszolút beszippantanak. Az Örökké, megszakítva kellemes társam volt egy repülőútra, mondjuk hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó utazás ideje majdnem öt óra volt, szóval nem egy rövid elfoglaltság volt ez.

A mostani történet a gyászt járta körül, egy nagyon rövid és egyértelmű felvezetést követően bele is vágtunk a lecsóba, így a könyv nagy százalékában tényleg a gyászfolyamat bemutatása volt főszerepben. Illetve idővel megjelentek a kapcsolat jelenetei is, szépen a legelejétől kezdve, haladva egészen a tragédiáig. Nagyon érdekes volt egy romantikus regényt így megélni, egyrészről hogy a végkifejlett már az elejétől ismert volt, másrészről pedig, hogy a romantikus rész eltörpült a gyász mellett.

Annak ellenére, hogy mennyire letargikus, tragikus és szomorú témát boncolgat a könyv, nem mondanám igazán lehangoló olvasmánynak. Sokkal inkább kérdéseket vetett fel számomra, amik elgondolkodtatóak voltak, és az olvasás óta is velem maradtak, most is morfondírozok rajtuk, és nem hangulatot keltettek. Így nem nevezném igazán drámának, ami fontos olyan szempontból, hogy nem megrázó az olvasási élmény, könnyen fogyasztható, nem kell lelkiekben rákészülni.

Nekem az egyik kedvenc központi kérdésem benne az a rövid és gyors kapcsolatok témája volt. Lehet azért, mert a saját életemre is relevánsnak láttam, de úgy érzem, erről még nem igazán olvastam úgy, hogy ez ne lett volna normalizálva, sokkal inkább megkérdőjelezve. Azt hiszem ez nem számít spoilernek, de a lényeg, hogy a két főszereplő összesen fél év ismertség után házasodott össze, ami tényleg nagyon gyors, viszont ezt a kérdést ők maguk is feszegetik párbeszédeikben. Nekem ez a kérdésfelvetés nagyon tetszett, ahogy a különböző gyászok is, hiszen teljesen más valakinek a párját gyászolni, mint a fiát vagy éppen olyan párját, akivel egy életet töltött együtt.

Egyszerű és könnyed olvasmány volt ez, mégis olyan kérdéseket vetett fel, amikről érdemes és kell is gondolkodni, így megint csak meggyőzött Taylor Jenkins-Reid, hogy nagyon is ott a helye a figyelt és követett írók között, alig várom, hogy a többi könyve is megjelenjen magyarul, illetve lehetőségem legyen elolvasni őket.

Nyereményjáték:

Taylor Jenkins Reid nevét a magyar közönség az Evelyn Hugo hét férjének köszönhetően ismerte meg, de a Daisy Jones & The Six mélyítette el csak igazán a rajongást, amely külföldön is övezi a szerzőt. Azóta a Könyvmolyképző szorgalmasan gondozza az írónő életművét. Ezúttal a debütáló regényét, az Örökké, megszakítvát olvashatjuk magyar fordításban, melynek központi témája a gyász, egy szerettünk elvesztésének feldolgozása. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Taylor Jenkins Reidnek eddig a pillanatig 6 könyve jelent meg magyarul, de összesen 10. Játékunkban ebből a tízből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származik az adott állomáson található idézet, és a címét beírjátok a Tally megfelelő sorába. Az angol nyelvű idézeteket a magyarul még meg nem jelent könyvekből válogattuk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A maximalizmus hátulütője az, hogy annyira megszokja az ember, hogy jó abban, amit csinál, hogy ha valamit mégis elront, attól teljesen összeomlik.

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Readinspo

04.15. Olvasónapló

04.17. Pandalány olvas 

04.19. This is my (book) universe.

04.21. Kitablar 

04.23. Zakkant olvas 

04.25. Ambivalentina

 Egy jó thrillerre mostmár bármikor kapható vagyok. Amióta felfedeztem magamnak ezt a műfajt, egészen megrögzötten igyekszem felfedezni a saját kedvenceimet és a műfajon belüli ízlésvilágomat. Ami felkeltette az érdeklődésemet A tökéletes házasság felé, az kivételesen a fülszöveg volt, pedig én inkább borító vagy ajánlás alapján döntő ember szoktam lenni, viszont itt valahogy kifejezetten izgalmasnak tűnt az alapkoncepció: egy feleség védi a férjét, akit a szeretője meggyilkolásával gyanúsítanak. Alig vártam már, hogy olvashassam!

Fülszöveg:

Megvédenéd a férjedet, ha azzal vádolnák, hogy megölte a szeretőjét?

Sarah Morgan sikeres és befolyásos védőügyvéd Washingtonban. Mindössze 33 évesen már partner az irodánál, az élete pontosan úgy alakul, ahogy eltervezte.

A férjéről, Adamről ugyanez már nem mondható el. Küszködő író, aki egyre inkább frusztrált felesége üstökösként ívelő karrierje miatt – úgy érzi, Sarah sikereiért a házasságuk fizette meg az árat.

Adam közel két éve titkos viszonyt folytat Kelly Summersszel. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor Kelly brutálisan meggyilkolt holttestére bukkannak a házaspár tóparti nyaralójában, és Adamet letartóztatják emberölés gyanújával.

Sarah abban a rémálomszerű helyzetben találja magát, hogy saját férje védelmére kell kelnie – a férfiére, akit azzal vádolnak, hogy megölte a szeretőjét.

De vajon Adam tényleg bűnös… vagy ártatlan?

Én és a könyv:

Az olvasás előzményeiről azért valamilyen szinten fontosnak tartom, hogy beszéljek, mert úgy érzem, hogy befolyásoló tényező, hogy milyen élethelyzetben kerül hozzám egy történet. Szoktuk mondani, hogy nem jókor olvastunk valamit, hogy idő kellett, hogy értsük. Nos, azt hiszem akármennyire is voltam leterhelve és volt elegem lényegében mindenből körülöttem, rengeteget segített ennek a feloldásában ez a könyv. Nagyon intenzív napokon, sőt heteken vagyok túl, a diplomázás, munka és a blog, illetve magánélet is mind szeretne kicsivel több időt és energiát belőlem, mint az komfortos lenne, persze ez az én hibám is, hiszen többek között rengeteg könyvre jelentkeztem, amiket most határidőre kell olvasni.

Röviden, amit az egész bekezdésen keresztül szerettem volna felvezetni, hogy ez a könyv nagyon jókor talált meg. Abszolút bele tudtam merülni, és akármennyire is éreztem úgy, hogy kissé ki vagyok égve az olvasás terén, teljesen lekötött és alig tudtam letenni. Nem kellett keresnem az időt rá, hogy valamikor olvassam, automatikusan jött, hogy amint lehet csapjam is fel a következő "fejezetet".

Számomra rendkívül érdekes volt a váltott szemszöges történet. Ez egy olyan eset volt, ahol ez teljesen megalapozott döntés volt, és mindig kíváncsian vártam, hogy vajon a másik fél éppen mivel tölti az idejét, hiszen a történéseket egyszerre követhettük két szálon: a feleség, aki a védőügyvédi teendőivel próbál az ügy végére járni, illetve a félrelépett férj, aki a maga tehetetlenségében egyre mélyebbre kerülve próbál kapaszkodni mindenbe, ami még körülötte van.

Nagyon izgalmas volt számomra, hogy ez nem egy krimi, nem a tényleges nyomozásra fókuszálunk elsősorban, hanem az emberi természetre, az érzelmi változásokra és kapcsolati dinamikákra. Egészen érdekes volt egy "nyomozást" így végignézni, miközben kissé frusztráló is, mert merőben más atmoszférát kölcsönzött, mint a szokásos nyomozós "találjuk meg a gyilkost". Ez a kötet más, és nem jó, ha az ember krimiként tekint rá, ami egészen elkerülhetetlen közben, hiszen a borító, a fülszöveg mind ezt sejteti.

Rendkívül olvasmányos volt, észre sem vettem, ahogy rám sötétedett olvasás közben és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már megint nem fogok sokat aludni.) Ugyanakkor olvasás közben volt egy rész, amit igazán nem értettem. Egyetlen oldal olyan volt, ami mintha egy másik könyvből került volna bele, vagy legalábbis egy sokkal későbbi fejezetből. Ez persze hamar összeállt, hogy nem nyomdahiba, csak az író egy se előtte se utána nem használt kitekintése. Ez furcsa volt, de közbe megértettem, hogy miért kellett. Kellett egyfajta sejtetés, de közben ez túl furcsa volt, nem illett az elbeszélés stílusába és dinamikájába egyáltalán.

A könyv tetőpontja egyértelműen az ítélet volt, ezt előre lehetett tudni és őszintén azt hiszem elégedett vagyok a katarzis élménnyel. Megvezetett engem is az írónő, nem tudtam rájönni igazán, hogy mi a valódi sztori, egészen amíg az írónő le nem rántotta a leplet. 

Utólag, a köszönetnyilvánítást olvasva derült ki számomra, hogy ez volt a szerző első könyve, de a változat, ami az én kezembe került, az már az átdolgozott és szerkesztett verzió. Ez számomra egészen megválaszolja a kettősséget, amit éreztem azon az egy oldalon, illetve pár más helyen előfordult furcsaságot, de összességében ezek az olvasási élményen nem rontottak.

Szintén a köszönetnyilvánításból derült ki számomra, hogy a könyvet tervezik feldolgozni filmes változatban is, amire őszintén nagyon kíváncsi lennék, alig várom, hogy utánanézzek, hogy is állnak ezzel a projekttel. Illetve, a történet itt nem is ér véget igazából, hiszen már megjelent angolul a második rész is, rafinált módon The Perfect Divorce címmel, ami magyarul A tökéletes válásra fordítható. Kíváncsian várom, és remélem, hogy minél hamarabb érkezik magyarul is az olvasóközönség elé.

Nyereményjáték:

Mit tennél, ha a férjed lenne egy gyilkossági ügy fő gyanúsítottja? A tökéletes házasság egy lebilincselő pszichológiai thriller, amely a bizalom határait feszegeti. Egy történet, ahol a szerelem és a hazugság kéz a kézben jár. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Mostani játékunk során különböző idézeteket találtok, amelyeknek molyos címkéi között szerepel a házasság. A feladatotok felismerni melyik könyvből idéztünk, és a helyes megfejtést beírni a tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Szomorú választás előtt állsz, Elizabeth. Mert ettől a naptól kezdve az egyik szülőd számára idegen leszel. Nem kerülhetsz édesanyád szeme elé, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, és az én szemem elé akkor, ha hozzámégy.

További állomások:

Blogturné Klub

04.15. - Milyen könyvet olvassak?

04.16. - Könyv és más

04.17. - Ambivalentina

 "Ha macskás akkor jöhet"jeligével vágtam bele a kalandba, ami a Kossuth kiadó friss megjelenésének olvasását jelentette. Kicsi korom óta odáig vagyok a macskákért. Mindig is inkább cicás voltam, mint kutyás és ovis koromban nagy nehezen ki is könyörögtem a szüleimtől egy cirmost, Tigrist. Azóta sok év telt el, és bár saját cicám még mindig nincs, de otthon családtagéként él köztünk Kami, aki mindenki szeme fénye, a szürke hercegnőnk. Ez a felvezetés már egészen őrült macskás nőre hajaz, de amíg bele nem vetettem magam a könyv olvasásába, rá kellett jönnöm, hogy meg sem közelítettem ezt a szintet.

Fülszöveg:

Egy igazi nő mindig talpra esik…

Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Én és a könyv:

Őszintén nem tudtam igazán hova tenni ezt a könyvet. Az alap jelzői alapján egy chicklit, romantikusra számítottam, de egyáltalán nem ezt kaptam, és meg kell mondjam, igazából nagyon is örülök ennek. Nagyon izgalmas kérdést feszeget egész végig a történet és bár nagyon sokszor egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplővel, mégis, nagyon fontos állásfoglalást és életfelfogási aspektust mutat be, amiről egyszerűen alig szoktunk beszélni. Alig jelenik meg vagy filmvászon, vagy könyvek karaktereinek tulajdonságaiként.  Pedig nagyon valós is aktuális szinte mindenki életében. 

A könyv egy olyan nőről szól, aki a leginkább a macskájához kötődik. Valahol jogosan, hiszen úgy érzi ő mentette meg az életét, neki köszönheti azt, hogy össze tudta szedni magát és egy normális, rendes életet él, hiszen felelőssége van, gondoskodnia kell valakiről, akitől mellette rengeteg szeretetet kap. 

Nagyon érdekes volt részletesen belemerülni abba a gyászfolyamatba, ami egy házi kedvenc elvesztésével jár. Ahogy ez a könyv lapjain is elhangzik, ez egyfajta tabu téma, ami valahol egészen abszurd, hiszen manapság ennél sokkal meredekebb dolgokról is szokás nyíltan beszélni, mégis a társadalom nagyon megbélyegző tud lenni, ha valaki egy nem emberi kapcsolat elmúlását gyászolja.

Talán ebben jött ki igazán a könyv erőssége: annyira kendőzetlenül borzasztóan nyers és őszinte, hogy rendszeresen hátast dob az ember olvasás közben. Nem egyszer hüledeztem, hogy "Ezt most tényleg így leírta az író?" és ez végtelenül jól áll a kötetnek. Baromira nem vagyok hozzászokva, de mégis, ezek a megnyilvánulások, gondolatok és helyzetek megörökítése az, ami miatt az ember kapcsolódni tud Miához, a történet főszereplőjéhez, aki egyértelműen megtestesíti a kattos macskásnőt, de közbe végtelenül emberien és nem archetípusosan, ami nekem baromira tetszett.

Persze, sok helyen érezhető volt az író általi kisarkítás, hogy ezek a kontrasztok mégjobban megjelenjenek, de közben nagyon teszett, hogy a dráma nem mindig a várt könyves tipikus krízispontokban érkezett meg, hanem egyfajta az életből vett "elszart szituációkként". 

Összességében nagyon tetszett a kötetben az emberisége, az abszurd valósága, ami az életnek azon pontjaira hívja fel a figyelmet, amit a könyvek, legfőképpen a BookTok könyvek igyekeznek elfedni, elkendőzni, mert miért is beszélnénk ezekről a nyers és kellemetlen részekről. Nagyon üdítő volt most egy ilyen könyvet is a kezembe venni, így nagyon ajánlom azoknak, akiknek kicsit elegük van a szokásos szórakoztató irodalomból, viszont nem akarnak túlságosan megterhelő drámát vagy thrillert olvasni csak azért, hogy változatosságot vigyenek az olvasmányaikban. Ez a könyv még mindig szórakoztat, de egészen máshogy, mint amit megszokhattunk.

Nyereményjáték:

Minden macskarajongó figyelmébe ajánljuk Dawn O’Porter első magyarul megjelent regényét, a Macskahölgyet. A történet középpontjában Mia áll, aki feleségként igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de egyre inkább érzi, hogy igazi énje kibontakozóban van. Egy útkereső és kissé elveszett nő története, aki mellett mindig ott áll rendíthetetlenül hű társa és macskája, Galamb. A Kossuth Kiadó jóvoltából a turné során lehetőségetek van nyerni egy példányt a kötetből. Tartsatok velünk!

Mostani játékunk során macskás könyvborítókat találtok minden állomáson, azonban a könyvcímek hiányoznak róluk. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok a címüket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Pandalány olvas

04.15. Ambivalentina

04.17. KönyvParfé

04.19. Könyv és más

Elle Kennedy újabb kötete kapott magyar fordítást, és jó rajongóként már tűkön ülve vártam a pillanatot, hogy olvashassam ezt a történetét is. A megszokottól eltérően, itt még említés szintjén sem jöttek fel hokisok, és ha jól tudom, ez egy teljesen stand-alone sztori, nem várható folytatása, ami egészen szokatlan az írónőtől. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz kiszakadni a szokásos amerikai egyetemi környezetből, de már most elöljáróban elárulhatom, hogy Kennedy nagyon jól megugrotta ezt a nehézséget, és már ezt is alig vártam, hogy nektek mesélhessek az élményeimről.

Fülszöveg:

Azért érkezett Londonba, hogy kilépjen az apja árnyékából. Az nem szerepelt a tervei között, hogy beleszeret a lakótársaiba…

A 19 éves Abbey Bly végre maga mögött akarja hagyni rocksztár apja túlféltő szabályait.

Egy londoni tanulmányút jelenti számára a szabadulás lehetőségét, egészen addig, míg be nem lép a szállására, és meg nem ismeri váratlan lakótársait: egy lehengerlően vonzó rögbijátékost és egy titokzatos, zárkózott zenészt. Viszont egy korábbi dráma miatt bevezetett szabály szerint egyikükkel sem keveredhet viszonyba.

Két veszélyesen csábító fiú és egy magas rangú család eltitkolt botránya, amibe a kutatómunkája kapcsán keveredik bele, hamarosan titkok, perzselő vonzalom és sorsfordító döntések örvényébe keverik a lányt.

Ha Abbey szerelemre, válaszokra és londoni jövőre vágyik, el kell döntenie, mely szabályokat érdemes megszegnie, és hogy kinek a szívét törje össze.

Az Off-Campus írójának kötetéből a Netflix tervez adaptációt készíteni. Olvasd el a könyvet, mielőtt megnézed a sorozatot!

Hagyd, hogy a szíved elrepítsen Londonba!

Én és a könyv:

Őszintén meg kell mondjam, az utóbbi időben kicsit ellaposodtak számomra Kennedy könyvei. Elolvastam és szerettem, de szinte csak megszokásból, nosztalgiából. Így hatalmas felüdülés volt számomra, amikor a könyv harmadik fejezete környékén rájöttem, hogy már többször hangosan felnevettem, kuncogtam magamban, és határázottan élvezem és szinte falom az oldalakat, pedig csak egy (fél) órája kezdtem bele a könyvbe. Ekkor már élveztem, hogy ez jó szórakozás lesz, és ez be is igazolódott, amikor hajnali kettőkor végül a történet végére is értem. Együltömben végigrobogtam a könyvön és hiába kellett másnap korán kelnem, folyamatosan újból és újból eljátszottam a "csak még egy fejezetet" színdarab csodálatos főszerepét. 

Őszintén régen élveztem ennyire Kennedy könyvet. Piszkosul felszabadító volt, hogy a teljesen új környezet miatt egyáltalán nem tudtam mire számítsak, nem voltak elvárásaim. Ráadásul a fülszöveg már előrevetít egy igen intenzív szerelmi háromszöget, ami a fejezetek során úgy bontakozott ki előttem, ami számomra egészen újszerű volt, hiszen sokáig én sem voltam egészen biztos benne melyik fiúnak is szurkolok és melyik lenne a jó döntés. Így pedig teljesen új dinamikát hozott be Kennedy a főszereplők közé, amit tőle eddig nem igazán szoktunk meg. 

Ugyanakkor azt, amiben egyszerűen zseniális Kennedy, azt most is tökéletesen arany tálcán kínálta. Még mindig imádom, ahogy a mellékszereplőkkel bánik, amennyire szerethetővé és élővé teszi őket, akik szerves részeit képzeik a történetnek és a különböző párbeszédek és helyzetkomikumok miatt azt az érzetet keltik, hogy én mint olvasó is akarjak csatlakozni ehhez a bandához. Ebben a kötetben is megtaláltam a kedvenc mellékszereplőimet, akik miatt persze kissé el is szomorodtam, hogy nincs tovább és nincs sorozat ebből az univerzumból, mert őszintén kíváncsi lennék rá, hogy egy-két karakter hogy talál végül párra a sztoriból.

Ami pedig különösen kedves volt a szívemnek, az a cserediákság élményének a megragadása. Valahogy annyira ritkán írnak erről írók, pedig azt gondolnám, hogy egy mostani (európai) fiatal életében az egyik legkatartikusabb és énformálóbb időszak egy Erasmus szemeszter, azaz egyedül megtapasztalni egy másik országban az egyetemi életet. Nekem szerencsére lehetőségem volt erre, és így méginkább kedves volt a számomra ez a történet. Sok helyen nosztalgiával töltött el, ami őszintén igazán meglepett.

A hab a tortán pedig a romantikus regényben megbúvó nyomozós sztori volt számomra, ami lordok és hercegek elfeledett családi viszályába adott betekintést. Talán ettől is találtam olyan izgalmasnak és különlegesnek ezt az olvasmányt, pedig közben egy egyértelműen klasszikus rom-kom, amiből mind írott, mind filmes formában bőven láttunk már válozatot, de mégis, borzasztóan jól működött ismét. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ezúttal új vizekre evez, egészen pontosan az Atlanti óceán túlpartjára, így most egy könyv erejéig otthagyjuk a bostoni hokis fiúkat, és átugrunk Londonba, hogy egy rocksztár lányának csere évét kövessük végig. A recept marad ugyanaz: csodás baráti társaság, vicces és pörgős beszélgetések és igazán helyes fiúk. Tartsatok bloggereinkkel az ötórai tea világába!

Nincs más dolgotok, csak megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, elég csak beírni a megfejtés betűjelét, ahhoz, hogy megnyerjétek a kiadó által felajánlott példányt a kötetből!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Miért érkezik Abbey Londonba?

A) Hogy híres legyen

B) Hogy kilépjen az apja árnyékából

C) Hogy zenész legyen

D) Hogy sportoljon

További állomások:

Blogturné Klub

04.14 - Ambivalentina

04.16 - Kelly és Lupi olvas

04.18 - Kitablar

04.20 - Pandalány olvas

 Bár nehéz a búcsú, de egy darabig ez az utolsó Micimackó könyv, amiről írok. Úgy érzem méltó lezárása ennek a kivételesen hosszú turnénak, na meg az elfeledhetetlen alkalomnak: ez a Micimackó könyv megjelenésének 100. évfordulója. Ilyen szép kerek számot pedig egyszer ünnepelhet egy csekély értelmű medvebocs az életében. Mint már az előző állomásomon belengettem, ismét egy az eredeti kötetből inspirálódott mesecsokorról lesz szó, ismét Jane Riordan tollából. Az előző könyve, a Volt egyszer egy mackó nekem kifejezetten tetszett, mondhatni kedvenc lett a Micimackó feldolgozások közül, így igazán kíváncsi voltam milyen lesz ez a másik mesecsokra.

Fülszöveg:

,,Ha térkép van a kezedben, tudod, hogy a kaland máris elkezdődött..."

Csatlakozz Micimackóhoz, Malackához, Füleshez és barátaikhoz, akik ezúttal minden eddiginél mélyebbre merészkednek a Százholdas Pagonyba. A Tüskés Helyen való szederhajigálástól kezdve a Nagy Medvenézőnél történő csillaglesésig minden zugban egy-egy újabb történet várja, hogy elmeséljék.

És most egy új barátot is megismerhetünk: Carment, a fiatal kutyát, akinek minden vágya, hogy oroszlán lehessen.

Fogd hát a térképed, és indulj útnak a Pagonyba, ahol csúszós fűcsúszdák, szerencsét hozó lóherék, csillogó koronázási ékszerek, homokkal borított egyiptomi piramisok és sok egyéb csoda vár rád!

Én és a könyv:

Az előző kötet témája a mielőtt volt. Mi történt, mielőtt mindenki megérkezett a Százholdas Pagonyba, hogy került oda Micimackó, Malacka és Füles, és egyáltalán hogy jutottak még előtt el Róbert Gidához. Miután ezekre a kérdésekre mind választ kaptunk, a következő kötet már nyugodtan játszódhatott a Százholdas Pagonyban, és folytathatta azt, amit még az eredeti Micimackó könyv elkezdett. 

Ami ebben a könyvben újdonság vol az eddigiekhez képest, az többek között az, hogy a szokásos Micimackó-szerkezetet felrúgva, ami azt jelenti, hogy egy kötet tíz fejezetből áll és mind a tíz fejezet egy egész történetet alkot és van egy alcíme, ami találóan összefoglalja, na ezt felrúgva, csak hét fejezetből állt. Ha a mostani Micimackó kiadást két kötetnek vesszük, hiszen igazából A. A. Milne kettőt írt, csak egy kötetben lehet jelenleg kapni, akkor négy ilyen szerkezetű könyv elolvasása után jogosabbnak érződik az, hogy ez a három fejezetnyi változás ennyire meglepett. A miértre nem érkezett válasz a könyvben, másra viszont igen, ami megint csak újdonság volt a számomra.

Az egyik egy rövid ténygyűjtemény magáról a Micimackó univerzumról és mögöttes valóságtartalmáról, ami egyébként nagyon érdekes volt a számomra és örültem neki, hogy valamelyik könyvbe belekerült, mert tényleg izgalmas információkat tudhattam így meg, amiket egyébként csak sejtettem, vagy fogalmam sem volt róla. 

A másik újdonság azért lepett meg, mert ez a fordulat bekövetkezett a Micimackó visszatér című kötetben is, ami szintén egy Micimackó feldolgozás, tehát nem A. A. Milne munkája, ugyanakkor nemi is Jane Riordané. Érdekes volt látni, hogy mindkét író szükségét látta, vagy legalábbis megpróbálkozott vele, hogy bevezessen egy új lakót a Százholdas Pagonyba. Míg az előző kötetben egy vidra érkezett Vilma néven, addig ebben a kötetben Carmen jelent meg váratlanul, aki egy olyan kiskutya, aki oroszlánnak képzeli magát. Ami ebben az esetben viszont nagyon érdekes és különleges volt, az az a rövid bekezdés a kötet végén, ami megmagyarázza hogyan is került Carmen az erdőbe és milyen valódi kötődése volt neki az eredeti íróhoz. Itt nem árulom el ezt a kedves és meglepő tényt, nézzétek meg a könyvben.:)

Maga a kötet ismét várakozáson fölüli borítóügyileg. Nagyon szépen egészíti ki a párját, a sötétkék és arany mintás kötet mellett ez a sötétlila és arany csodásan mutat. Nagyon tetszenek az eredetire hasonlító rajzok is a külső felületén. Belül rögtön egy jó nagy térképpel találkozhatunk, ami elég jól ábrázolja az eredeti helyszíneket is, bár be kell vallanom ennyi különböző Micimackó történet után túl sok alternatív Százholdas Pagony térképet láttam és már kezdek belejojózni, melyik is az igazi. 

A tördelés ismét nagyon jól sikerült, leszámítva az első fejezetet, ahol kicsit üresnek éreztem a lapokat, vagy olyan véletlenszerűnek az elhelyezett illusztrációkat, de ezt leszámítva tökéletesen alkalmazta azokat fogásokat, amiket az előző kötet is, habár itt nem igazán fordultak elő szóképek, amit kicsit sajnáltam.

Micimackó versikéi ebben a kötetben különösen tetszettek, bár nem túl eredetien az egyik kedvencem a Twinkle twinkle little star átírása volt. Viszont a nem A.A. Milne (és nem Karinthy fordítás) versikékből szerintem ebben a könyvben szerepelnek a legjobbak.

Összességében élveztem ezt a mesegyűjteményt is. Többször mosolyogtam, horkantottam vagy kuncogtam olvasás közben. Fülesnek a végére kifejezetten jó humorérzéke lett, még ha ő egyáltalán nem is tud róla. 

Kicsit szomorúan, de mégis nagyon boldogan hagyom most magára én is Százholdas Pagony lakóit, csakúgy, mint Róbert Gida, de nagyon remélem, hogy még visszatérhetek és a Móra kiadó gondozásában a jövőben is jelennek meg Micimackó könyvek.

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– Úgy van – mondta …... – Most már világos – tette még hozzá. – Nyilvánvaló, hogy félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment az influenza.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – Mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 Carley Fortune nem a kedvencem, eddig egy könyvét olvastam és bár nem volt rossz, annyira nem fogott meg. Viszont Tiktokon és Instagramon folyton látom a nevét és a kötetet fel-felbukkanni, így úgy voltam vele, adnom kéne neki még egy esélyt, mert igazán szeretném érteni, hogy az emberek miért kedvelik ennyire.

Ennél jobb második próba könyvet pedig nem is választhattam volna a célra. Nem tudom, hogy mi van köztem és a nyaralós nagymamás könyvekkel, de úgy érzem furcsa mód ez az a trope, ami igazán rezonál velem. Így hadd meséljek erről a furcsa perverzióról nektek, ami köztem és ezek között a könyvek között alakult ki, ezen a köteten keresztül.

Fülszöveg:

Sosem számítottam Charlie Florekre.

A nagymama mindig azt mondta, hogy a tónál jó dolgok történnek, és Alice pontosan tudja, hogy ez igaz. Tizenhét éves volt, amikor Nan vidéki házikójában töltött egy nyarat Barry's Bayben; ott készült az a fénykép, amin három vigyorgó kamasz feszít egy sárga motorcsónakban, és ami örökre megváltoztatta a lány életét.

Mostanra Alice a kamera másik oldalán él. Fotósként a háttérben érzi magát igazán otthon, hagyva, hogy mások legyenek a középpontban. De az utóbbi időben egyre erősebben vágyik valami többre. Így, amikor Nan váratlanul elesik és eltöri a csípőjét, Alice elhatározza, hogy mindketten visszamennek Barry's Baybe, még egy nyárra a régi, varázslatos helyre.

Csakhogy a csendes újrakezdést hamar megzavarja egy ismerős sárga motorcsónak zúgása... és a férfi, aki vezeti. Charlie Florek tizenkilenc volt, amikor Alice titokban lefotózta. Mostanra magabiztos és megnyerő felnőtté vált: a humora még Nan arcára is mosolyt csal, Alice-nek pedig eszébe juttatja, milyen volt tizenhétnek lenni, amikor az élet még egyszerű volt, a fotózás pedig csak játék.

A tóparti napok és az éjszakai csónakázások gyógyírként hatnak Alice lelkére, egészen addig, míg Charlie tekintete össze nem fonódik az övével. Mert Alice látja az embereket - ezért is olyan jó a munkájában -, de most először érzi, hogy valaki őt is igazán látja. És talán épp ez a tekintet az, ami miatt újra hinni kezd a szerelemben.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom már it az elején, hogy egy dolgot egészen csúnyán benéztem a könyv kiválasztása során. Márpedig azt, hogy ez egy sorozat része, és nem, sajnos véletlenül sem az első rész. Ezzel egyáltalán nem számoltam, és csak mikor Molyon bejelöltem, hogy elkezdtem olvasni, vettem észre, hogy bizony ez egy második rész. 

Aggodalomra viszont semmi ok, tökéletesen érthető és kerek egészet alkot, ahogy a hasonló helyen játszódó több párossal operáló romantikus sorozatok is. Ha nem tudtam volna, hogy ez egy sorozat része, akkor nem is vettem volna észre, illetve őszintén, egészen addig nem is volt teljesen tiszta számomra, hogy az első rész miről szól, amíg el nem olvastam az írónő köszönetnyilvánítás utáni rövid írását erről a kötetről és a sorozatról. Egyébként, ha nem szerettem volna meg nagyon az írónőt már a kötet olvasása közben, akkor az a köszönetnyilvánítás utáni szösszenet lett volna az a pont, ahol a szívembe zárom. Nagyon szeretem, amikor az írók nyíltan beszélnek egy kötet iránt kialakult érzéseikről, a mögöttes tartalmukról, arról, hogy mit szerettek volna ábrázolni és mennyit merítettek a saját életükből. Nehéz erről ennyire transzparensen írni, de szerintem csodálatos.

Miután jól az egész kötet végével kezdtem, azt hiszem jobba, ha visszakanyarodunk az elejére, bár még van egy gondolatom a könyv végével (és nem a történet végével) kapcsolatom, de azt mostmár tényleg csak a bejegyzés végén. Szóval, adott nekünk egy fotós hölgy, már nem olyan frissen, de egy nagy szakítás után, korai harmincas éveiben, aki beletemetkezik a munkájába. Ez egy egészen klasszikus főszereplő választás, főleg hogy visszahúzódó, aki a tinikora óta bénábbnak, esetlenebbnek és unalmasabbnak érzi magát a többieknél. Tökéletes, mert mindenki tud vele azonosulni, így a belépő működik. Majd pedig jön egy családi baleset, ami miatt az egész nyarat kettesben tölti a nagymamájával, az öreglány hőnszeretett nyaralójában, egy tóparton, messze a város zajától és megszokott mókuskeréktől. Végül pedig nyilván nyilván nyilván van egy srác a szomszédban, aki vigyáz a házra, szerel, segít és mellette NYILVÁN Porschéval jár és olyan izmai vannak, hogy a Dávid szobor megirigyelné. Egyszóval minden adott egy tökéletes nyári romantikus regényhez. Carley Fortune pedig tökéletesen bánik a hozzávalóival és olyan mesterien főz velük, hogy a nagy habzsolás végén azon kapja magát az ember, hogy kegyetlenül teleette magát. 

Nagyjából így mködött nálam is ez a regény. Együltömben pörgettem végig a lapokat és csak azért tettem le, mert az óra már hajnali egyet mutatott, nekem pedig már jó ideje aludnom kellett volna. Rendkívül pörgősen olvastatta magát, pedig abszolút lassan haladnak a dolgok a főszereplőink között. Számomra mégis tökéletes slowburn románc volt ez, olyan csodajó mellékszereplőkkel, mint a már fent emlegetett nagymama, illetve mindkét család többi tagja, akik azért rendszeresen megjelent a nyaralás során, ezzel egy nagyon kellemes családi hangulatot is kölcsönözve a regénynek.

Számomra remek pillanatban érkezett ez a régény, rendkívül élveztem és úgy érzem végre értem, mi is ez a felhajtás az írónő körül. Nagyon kíváncsi vagyok a többi regényére is, főleg ennek a sorozatnak az első részére, bár egészen biztos vagyok benne, hogy azt a különleges helyet, amit ez a könyv elfoglalt a szívemben, már nem tudja más könyve megugrani. Ez most tényleg pont jókor pont jó volt.

Amit pedig még fentebb említett magáról a könyv végéről: Az egyik, hogy nagyon tetszett, hogy egy mini könyvajánlót is kaptunk a legvégén az írónőtől. Felsorolta azokat a könyveket, amiket írás közben olvasott és nagyon szeretett, ami szerintem egy nagyon izgalmas és közvetlen gondolat, hogy ezeket megossza az olvasóival. Ráadásul, az egyik nagy kedvencem is helyet kapott a listán, így külön örültem, és talán egy fokkal komolyabban is vettem az ajánlásokat, tudván, hogy az egyik tétel, egy tényleg nagyon jó kötetet.

A másik pedig, egy olyan gyakorlat, amit mostanában kezdtem el észrevenni könyvek hátuljában. Az írók feltesznek pár kérdést vagy leírnak pár rövid gondolatot a történetről, amiket mind beszélgetésindítónak szánnak egy könyvklubhoz. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet és remélem egyre több könyv hátuljában fogok vele találkozni.:)

Nyereményjáték:

Ideje visszatérni egy nyár erejéig Barry’s Baybe az Egy aranyló nyárral, ahol kedvenc Florek testvéreinkkel újabb kalandban lehet részünk. Ám ezennel az idősebbik fivér kerül a rivaldafénybe, és megtudhatjuk, hogyan talál rá a szerelem Charlie-ra, amikor a legkevésbé sem számít rá. Hiszen a tónál mindig csak jó dolgok történnek. Tartsatok velünk, és mivel egy szerencsés nyertes megkaphatja a turné végén a kötetet!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Tally dobozba! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.”

További állomások:

Blogturné Klub

04.08. Kitablar

04.10. Pandalány olvas

04.12. Ambivalentina