Akármennyire is klisésen hangzik, nagyon vártam már ennek a kötetnek a megjelenését. (Még úgy is, hogy ez volt az első könyvem a szerzőtől, szóval tényleg szinte teljesen megalapozatlan ez a várakozás.) Anno, amikor elolvastam a fülszöveget hónapokkal ezelőtt, abszolút megragadta a figyelmemet, majd ahogy az lenni szokott, el is felejtettem, mit is olvastam. Csak az érzés maradt meg bennem, hogy ez nagyon izgisnek ígérkezik. 

Most pedig végre sorra került és elmondhatom, hogy nem csak ígérkezett, de az is volt. Egyszerűen nem tudtam letenni, egészen az utolsó oldalig.

Fülszöveg:

Szem előtt rejtőzködő gyilkosok.

 Kisvárosi titkok.

 Egy lány, aki túl sokat tud.

Minnesota, 1977. Egy összetartó közösség kamaszai számára a nyár nem más, mint éjszakai fürdőzés a kőfejtőnél, a megyei vásár és kalandozások a város alatt húzódó alagutakban. Két jó barátnő számára azonban mindez nem csak játék és szórakozás.

 Heathernek és Brendának van egy titkuk. Valami, amit a sötétben láttak. Valami, amit képtelenek elfelejteni. Megesküdtek, hogy soha senkinek nem mondják el. Csakhogy az eltökéltségük meginog, amikor az egyik barátnőjük eltűnik…, és egy héten belül ő a második lány, akinek nyoma vész. A hatóságok ennek ellenére nem hajlandók nyomozni.

 Heather retteg, hogy a lányok eltűnésének köze van ahhoz, amire Brendával akkor éjjel rábukkantak. Kétségbeesésében egyedül próbál válaszokat találni, és lassanként rájön, hogy a közösségben senki sem az, akinek látszik. Sem a rendőrség, sem a fiúk, akiket a kőfejtőben ismert meg, sőt még a szülei sem.

 Mégsem hagyhatja abba a nyomozást, mert tudja, hogy azok a lányok veszélyben vannak.

 És azt is tudja, hogy ő lesz a következő…

Egy újabb idegborzoló thriller a Kimondhatatlan írójától, melyet egy sokkoló, megtörtént bűncselekmény ihletett.

Én és a könyv:

Vannak azok a könyvek, amik miatt az ember elfelejt leszállni buszról, nem veszi észre, ha beszélnek hozzá olvasás közben, és éjszakába nyúlóan olvastatják magukat, mert annyira behúznak és lekötnek. Na, nekem ez a könyv ilyen volt.

Már az elején, az írónő rövid bevezetésén úgy éreztem, hogy itt figyelni kell és valami igazán érdekes dolog fog kirajzolódni. Nem hiszem, hogy nagy spoilert árulok el, ha elmondom, hogy ennek a kötetnek a megközelítése a sorozatgyilkosok felé nem a rendőrségi és szakmai nyomozáson alapszik, hanem a nők és családok oldaláról, akik értetlenül állnak az esetek előtt, hiszen nekik kell nap mint nap együttélni az eltűnt szerettük gondolatával, vagy éppen azzal, hogy ők lehetnek a következők.

Az író maga is olyan környéken nőtt föl, ahol egykor aktívan tevékenykedtek sorozatgyilkosok, így ő is tisztában volt ezekkel az érzésekkel, amik mindenkiben megfogannak ezekben a gondterhelt és furcsa időkben. a 70-es évek Amerikája egyfajta paradicsoma volt a sorozatgyilkosoknak, ami érthető, a milícia nemzeti szintű támogatását és a II. világháború utáni helyzetet tekintve. Így a történet szempontjából, nagyon jó táptalajba vethetett az írónő, és szerencsére meg is tette.

A könyvben egy tinédzser szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, aki szép lassan olyannyira involválódik az ügyben, hogy ő maga kezd önfejű nyomozásba, ami az egyik legizgalmasabb mozgatórugója a történetnek, de leginkább a mód és a motiváció miatt. Nem próbál önjelölt Sherlock Holmesnak felcsapni, egyszerűen hajtja a barátai szeretete és az ösztön hogy legalább azt a picit megmentse, ami még maradt abból a világból, amit egyszer még nem annyira romlottnak és szépnek láthatott. Mert hogy itt nem is csak a gyilkosságokon van a hangsúly, ez nem egy tipikus krimi. 

Sokkal inkább ezek az elemek azt az érzést próbálják kifejezni, ahogy lányból nővé válik az ember egy olyan világban, ahol ez veszélyes. A mai napig egy ilyen világban élünk, de talán már nem ennyire vészes és kiszolgáltatott a nők szempontjából, mint lassan hatvan évvel ezelőtt. Ez a könyv viszont szobrot állít az összes társadalmi nyomásnak és szorongásnak, na meg arculcsapásnak, amit a lányok nővé válásuk során megkapnak. Amikor elsőnek észreveszed, hogy már másképp néznek rád az emberek, amikor egy olyan személy, akit eddig "biztonságosnak" és "felnőttnek" láttál, elkezd húsként és nőként nézni rád. Amikor tudod, hogy a te dolgod nem megbántani a másikat és kedvesnek lenni, na meg mosolyogni, mert úgy illik. Ezek a szorongások a mai napig végigkísérik a nők életét, és ezt rendkívül szépen és érzékletesen mutatja be ez a történet, miközben annyira pörgős és olvasmányos, hogy fejezetről fejezetre, egyszerűen lehetetlen letenni. 

Nekem rendkívüli módon tetszett, borzongós, izgulós, szorongós thriller volt a javából, ami közben elgondolkodtatott és reprezentált is. Nagyon remélem, hogy az író többi könyve is ilyesmi, mert abszolút vevő vagyok rá. Azt hiszem mondanom sem kell, de Jess Lourey felkerült a figyelt szerzőim listájára. A Kossuth kiadóba pedig nem tudom mi ütött, de mostanság jobbnál-jobb és különlegesebbnél-különlegesebb könyveket hoznak a nem romantikus és nem fantasy kategóriába. 

Nyereményjáték:

Jess Lourey regénye, A kőfejtő árnyai egy minnesotai kisvárosba kalauzol el bennünket, ahol rejtélyes módon sorban tűnnek el a fiatal lányok. Az alapvetően is traumatizált Heather nem bírja tovább, és a rendőrség háta mögött elkezdi felgöngyölíteni a legjobb barátnőinek ügyeit. De ahogy egyre több információ napvilágra kerül, úgy kezd kiábrándulni a felnőttek világából - vajon kiben bízhat igazán? Tartsatok velünk ezen az izgalmas, torokszorító nyomozáson, és a blogturné végén nyerhettek egy példányt a regényből!

A regény 1977-ben játszódik, így a nyereményjáték során az állomásokon állításokat olvashattok erről az évről, nektek az lesz a feladatotok, hogy megválaszoljátok: igaz vagy hamis az állítás.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

1977-ben jelent meg az Apple II számítógép, amely hozzájárult a személyi számítógépek elterjedéséhez.

További állomások:

Blogturné Klub

06.11. Kitablar

06.14. Könyv és más

06.17. Ambivalentina

 Úgy érzem teljesen le vagyok maradva. Egyrészt a polipos dolgokról, hiszen még a Tanítóm, a polipot se láttam, illetve arról is lemaradtam egészen eddig, hogy ez a könyv létezik, vagy éppen, hogy készült belőle film. Valószínüleg egy kő alatt élek, vagy inkább egy nagy rakat könyv alatt, de szerencsére néha kidugom a fejem onnan, és olyankor ilyen csodás történetekkel találkozom, mint A boldogságnak nyolc karja van.

Fülszöveg:

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.

A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.

Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?

Én és a könyv:

Fel voltam készülve. Mindenkitől azt hallottam, hogy egy nagyon szép és sírós történet lesz ez, szóval bekészítettem a százas zsepit és várakoztam. Vártam, aztán szépen lassan éreztem is, hogy hát bizony ez szomorú, de előre le kell lőnöm: a sírás nem jött. 

A történet több szemszögből játszódik, de nem kell itt váltott pov-os romantikusra gondolni, főleg, hogy az egyik szemszögünk nem másé, mint az óriáspolipé, aki raboskodva tölti a napjai a helyi akváriumban. A másik kettő, egy idős és mélyen traumatizált hölgyé, aki az akváriumnál takarít esténként, a harmadik pedig egy semmirekellő késő huszonévesé, aki nem találja a helyét a világban. Be kell vallanom, eleinte én se találta az ő helyét a könyvben, de amikor erről megosztottam a gondolataimat Sárával (Readinspo), akkor somolyogva bólogatott, hogy csak olvassam tovább, jó lesz nagyon is. 

Mivel hogy, a kötet első fele számomra egészen nehezen csúszott, nehezen tudtam belemerülni a kisváros miliőjébe, bár ez lehet azon is múlt, hogy éppen kissé feje tetejére állt az életem, és nehezen tudtam kilépni a világomból és átlépni egy olyanba, ahol minden reggel megcsap az óceán illata, lassan köszönt be a nyár és kóbormacskák jelennek meg az ember tornácán. Arról nem is beszélve, hogy olyan értelmes és érzelmes polipokkal találkozhat az ember lánya, aki visszaadja a régelveszett kulcsokat, meg néha még annál is többet.

A történet második felét már együltömben olvastam végig, szóval úgy látszik Sárának igaza lett, csak ki kellett várni, hogy beinduljanak a történések. (Ez vicces módon egyetlen oldalra volt attól, ahol kissé frusztráltan rákérdeztem nála a könyvre.) Hajnalig olvastam és kissé meg is lepődtem, amikor egyszer csak vége lett, ami számomra egészen bizonyítja, hogy mennyire belemerültem és nem "performance reading" lett a dologból. 

Így, elolvasva a könyvet, már teljesen máshogy állok hozzá. Egy különösen kedves történet ez, ami olyan kérdéseket tesz fel az emberben, amiken igencsak érdemes elgondolkodni. Az elejétől kezdve borús és szomorú, de ahogy az életben, itt is érdemes várni arra, hogy kisüssön a nap. A befejezése különösen aranyos volt a számomra, amit csak azért szeretnék külön kiemelni, hogy ne féljen senki azért nem a kezébe venni, mert nem akar valami drámai csalódással lezárni egy történetet. Na jó, be kell vallanom, a meghatódottságtól azért egy könnycseppet elmorzsoltam.

Most pedig alig várom, hogy megnézzem a filmet és összevessem a könyv élményével. Anyukám már ajánlotta is, még mielőtt tudta volna, hogy éppen a könyv változatát olvasom, így egész nagy reményeim vannak. Ami miatt viszont már most biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt filmet készíteni belőle, hogy ez a filmes borítós utánnyomás szerintem gyönyörűre sikeredett, a papírválasztást is nagyon szeretem és a hangulatot is, amit áraszt. (Mostanság egyre több filmes borítóért vagyok egészen odáig, nem is tudom mi történik velem.) 

Összességében a General Press ismét egy nagyon szép és érzelmes történetet hozott nekünk, amit érdemes olvasni és szeretni. Ajánlom!

Nyereményjáték:

Mi történik, ha egy magányos özvegy és egy rendkívül intelligens óriáspolip sorsa váratlanul összefonódik? Shelby Van Pelt szívmelengető regénye humorral, érzelemmel és egy csipetnyi rejtéllyel mesél a veszteségről, a barátságról és a második esélyekről. Vajon egy akvárium különös lakója képes lehet megfejteni egy évtizedek óta őrzött családi titkot? Tarts velünk, és ismerd meg ezt a különleges történetet, amely világszerte meghódította az olvasók szívét!

A regény egyik narrátora egy óriáspolip, ezért játékunk is rájuk fog fókuszálni. A feladatotok mindössze annyi, hogy találjátok meg a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hány szíve van az óriáspolipnak?

További állomások:

Blogturné Klub

06.10. Readinspo

06.12. Zakkant olvas 

06.14. Ambivalentina 

06.16. Olvasónapló 

06.18. Pandalány olvas

 A Silver Pines Ranch sorozat első része volt számomra a cowboy románcok bemutatkozásának, és olyannyira sikeresen megfogott akkor, hogy azóta is űkön ülve várom minden újabb rész megjelenését. Visszagondolva a második rész jobban meg is ragadt és jobban is élveztem, mint az elsőt, így kifejezetten kíváncsian vártam a most megjelent harmadik kötetet, hogy vajon jobban el tud-e varázsolni, mint az előző két Ashby gyerek története. Bizony, itt volt az idő, hogy az utolsó Ashby is párt találjon, bár az előző részek alapján már egyértelmű volt ki is lesz a tökéletes választás a számára, legalábbis nekünk olvasóknak, de a fent említett főhősünknek erre magától kellett rájönnie... egy kicsit hosszabb úton.

Fülszöveg:

A vadszívű lányt csak ő tudja kézben tartani.

Ginger és Cole eltöltenek egy vad hétvégét Las Vegasban, és miután túl sokat ittak, egy neonokkal kivilágított kápolnában találják magukat. Miután hazaérnek, megállapodnak: egy darabig titokban tartják a házasságot.

Egyre több időt kényszerülnek egymás társaságában tölteni. Szikrák lobbannak, a véletlen házasság kezd veszélyesen valódinak érződni.

Apránként megfeledkeznek arról, hogy eredetileg csak színlelték a dolgot, és lassanként Cole is megérti, hogy a Felelsz vagy mersz?-ben mindig a mersz a helyes válasz.

Én és a könyv:

Mindig jó visszatérni Kentuckyba az Ashby család ranchére, bár ebben a kötetben az előzőekhez képest meglepően keveset voltunk ténylegesen a nagy ház és környékén. Nem csoda, hiszen Cole Ashby már elköltözött és éppen frissen beiktatott seriff életét éli, a nyolc éves kislányával karöltve, kissé magányosan. Az előző részekből már teljesen tudható volt, hogy a húga legjobb barátnője, Ginger lesz majd a tökéletes válastás számára, és már az első résztől kezdve "izzot a levegő" közöttük, de nagyon kíváncsi voltam, hogy az ő szemszögükből hogyan kezdett el felépülni ez a kapcsolat és miként teljesedett ki.

Nagyon kedveltem a két szereplő csipkelődését és tetszett, hogy milyen lassan, fokozatosan alakul a kapcsolatuk, bár hogy teljesen őszinte legyek, egy kissé számomra érthetetlen volt a konfliktushelyzet. Mindketten rendkívül odáig voltak a másiktól kb a 100. oldaltól kezdve, és amikor már teljes mértékben egymásba habarodtak is, még kérdezgették maguktól, hogy most a másik biztosan szeretné-e ezt. 

Számomra ez érthetetlen volt, tekintve, hogy olyan egyébként legjobb barátokról beszélünk, akik egészen eddig nagyon jól és mélyen kommunikáltak egymással és rendkívüli módon megbíznak egymásban. De ha már az érthetetlen helyzeteknél tartunk, engem maga a bonyodalom sem győzött meg, valahogy nem tudtam igazán átérezni, hogy ez miért is lenne annyira borzalmas helyzet. Kissé fanfiction-szintű mesterkéltség volt a számomra ez a muszáj összeköltöznünk, mert titokban házasok vagyunk a 21. században. Minden esetre maga a helyzet tetszett, ahogy egy fedél alatt egyre közelebb kerültek a valósághoz, hiszen már az első naptól kezdve papás-mamásat játszottak tudat alatt. 

A hangulat persze továbra is nagyon jó volt, a cowboyos atmoszféra számomra most is átjött és őszinten csoda jól esett az elmúlt időszak komolyabb, véresebb olvasmányai után. (Illetve nemrég lediplomáztam, ami után kétszeresen csodás volt egy ilyen könnyed, romantikus és szórakoztató, na meg pikáns könyvvel ünnepelni és kicsit kikapcsolni.) 

Szerencsére a sorozat nem itt ért véget, bár egész logikus lett volna az írónő részéről, hiszen minden Ashby gyerek párjára lelt, ráadásul mostmár azt is tudjuk, kinek hány és milyen nyevű gyerekei születtek. Ugyanakkor már angolul megjelent további két rész, ahol ha jól vettem le, nem a család következő generációjával megyünk tovább, hanem a környék és a ranch dolgozóival, de javítsatok ki, ha most balgaságot mondanék. 

Mindenesetre én alig várom, hogy azokat is olvashassam, mert a Silver Pines Ranchre visszatérni még mindig csodás élmény, minden egyes alkalommal, amire nagyon is szükségem van, tekintve, hogy eddig ennél jobb cowboyos romantikus könyveket nem találtam. 

Nyereményjáték:

A Silver Pines Ranchen mindenki rátalált már a párjára, bár van, aki elsőre félre nyúlt. Cole Ashby számára akad még egy próbálkozás, reméljük, hogy ez a msotani már a végsőkig kitart. Kövessétek bloggereinkkel a sorozat harmadik részének értékeléseit és ne felejétek: kíméld a lovat, lovagolj egy cowboyon! (Vagy éppen a seriffen, haha.) 

Mostani nyereményjátékunkban a sorozat köteteiből válogattunk idézeteket. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy melyik részből valók és a rész címét beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Nos, nem lehet mindenki olyan morgós prűd, mint te, szóval elnézést, hogy élvezek egy jó szerelmi történetet.”

További állomások:

Blogturné klub

06.09. Ambivalentina

06.11. Angelika blogja

06.13. Kitablar

 Őszintén nem tudom, hogy mi történik mostanság a Kossuth kiadó háza táján, de futószalagon hozzák a jobbnál jobb távol-keleti írók műveit. A legutóbbi friss megjelenésük, a Vaj, ami egy japán (gasztro) thriller, is teljesen levett a lábamról, de a mostani koreai gurításuk sem volt semmi. Őszintén, a fülszöveget elolvasva annyira nagyon nem fogott meg, kicsit úgy éreztem, hogy valószínüleg az a tipikus epizodikus kedves történetszedet lesz, ami annyira jellemző az ilyen hangulatú koreai és japán kötetekre, csak most éppen nem ramenezőben vagy kávéházban játszódik, hanem egy éjjel-nappali kisboltban. Szerencsére igen nagyot tévedtem.

Fülszöveg:

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

Én és a könyv:

Nagyon szeretem a távol-keleti történeteket. Magam sem tudom igazán miért fognak meg ennyire, lehet a nemrég diagnosztizált autizmusom specifikus érdeklődési köreként lehet leginkább értelmezni a dolgot, de most nem is igazán ez a lényeg. 

Általánosan mindig kíváncsian tekintek az ázsiai friss megjelenésekre, ugyanakkor az elmúlt időszakban nagyon gyakran éreztem úgy, hogy egy kaptafára lehet felhúzni szinte az összeset, vagy legalábbis azokat, amik magyar nyelven megjelentek. Talán egyértelműen kialakult a kiadók számára, hogy a magyar olvasók mit szeretnek, de hálisten mostanság egyre több újszerű és váratlan történettel találkozom és őszintén, legtöbbszőr a Kossuth kiadónál van ez így. Úgy érzem egyre nagyobb bizalmat tudok szavazni nekik ilyen téren, főleg, bár lehet éppen itt is volt ennek az ideje, hiszen ha visszagondolok, már a legelső könyves taralmaim között is ott voltak a náluk megjelent távol-keleti könyvek, mint a Kőgazdag sorozat, vagy Mielőtt a kávé kihűl. Egyébként talán pont az utóbbinak köszönhető, hogy kialakult ez az egy kaptafára húzhatóság, hiszen egészen sok olyan kötet jelent meg a későbbiekben is, ami pont úgy épült fel és pont olyan hangulatot keltett, mint a fent megnevezett kötet. Nem mellesleg pedig molyon az egyik legolvasottabb könyve a mai napig a kiadónak.

Ami viszont a lényeg, hogy ez a kötet nem ilyen volt. Persze, itt is több emberi sorsot követhettünk végig, mégis a főszereplő, Tokkó, egy olyan életutat mutat be a könyv fejezetein keresztül, ami rendkívül mély és szívhez szóló. Nem olyan ömlengős, csöpögős, érzelgős módon szerencsére, hanem egészen csak a felszín alatt, észrevétlenül van hatással az olvasóra. Legalábbis rám mindenképpen hatással volt.

A könyv egyébként rendkívül rövid, és nagyon gyorsan lehet vele haladni. Olvasmányos, kedves párbeszédekkel, miközben nagyon emberien ábrázolja a karaktereit, felhozva a tipikus koreai társadalmi jellemrajzokat és szituációkat. Jól szórakoztam a kis epizódokon, ahogy a kisbolthoz kapcsolódó különböző emberek egy-egy életben való elakadást győztek le, ami mind közelebb vitte a főszereplőnket is, hogy a saját problémáját megoldja, a saját gödréből kikászálódjon.

Ami szerintem egészen különleges volt ebben a kötetben, az a komolysága és nyerssége. Egy kedves, aranyos köntösbe bújtatott egészen őszinte történet, persze azért összességében egy kellemesen pozitív hangvételben és igen nagy életigenléssel. Mégis olyan témákat hoz fel, amikkel őszintén nem igazán találkoztam még az olvasmányaim során, főleg nem ilyen típusú kötetekben. Ilyen volt például a hajléktalanság is, ami az ilyen cozy művekhez képest rettentő váratlan és komoly téma, de igazából én úgy érzem, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy ez a kötet ennyire jól működjön.

Nagyon szerettem olvasni, és szívesen ajánlom azok figyelmébe, akik szintén kifejezetten kedvelik a tipikus távol-keleti könyveket, de azért mégiscsak nyitottak lennének a komfortzónájukon belül egy kis újdonságra. 

Nyereményjáték:

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az életben kétféle dolgot bánunk meg: megtett cselekedeteket és elszalasztott lehetőségeket. Azon őrlődünk, hogy valami visszafordíthatatlan dolgot tettünk.”

További állomások:

Blogturné Klub

06.02. Könyv és más

06.03. Pandalány olvas

06.05. Csak olvass!

06.07. Ambivalentina

 Eszméletlenül kíváncsian vártam ennek a kötetnek a megjelenését. Még sose olvastam előtte az írónőtől, illetve abban is egészen biztos vagyok, hogy levélregénnyel sem volt még dolgom ezelőtt. Rendkívül izgalmasnak gondoltam a koncepciót, ami egyébként az írónő védjegye, hogy egy olyan krimit tár az olvasó elé, ahol igazából csak a nyomok szerepelnek, elbeszélés nem igazán.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha fellapozod ezt könyvet, akkor levelezéseket, naptárat, posztokat és olyan tevékenységeket fogsz látni, amik egy nyomozás során bizonyítékként vagy információként felhasználható. 

Alig vártam, hogy belekezdhessek, és íme, már be is fejeztem, így most azt várom igazán, hogy nektek is beszámolhassak róla.

Fülszöveg:

Hat diák. Egy gyilkosság.

Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.

Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?

Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Én és a könyv:

Nagy szerelmese vagyok a logikai feladatoknak. Lehet részben emiatt is választottam első körben a mérnöki pályát. Persze ez a későbbiekben változott, és csak hamar egy művészeti mesterképzésen találtam magamat. Viszont a logika, a rejtélyek és a szabadulószobák iránti szeretetem egyáltalán nem tűnt el. Felfedeztem a különböző fondorlatos krimiket az elmúlt években, amiket rendkívül lelkesen fogyasztok, lassan kijelenthető, hogy igen nagy mértékben ráadásul. 

Így erre, a számomra "új fajta" krimire, különösen kíváncsi voltam. Kicsit féltem is, be kell vallanom, hogy vajon mennyire igényli a folyamatos megingathatatlan figyelmet, vajon kellene-e olvasás közben jegyzetelni, és lesz-e bármi konkrét feladat. Mennyire kell ténylegesen bevonnom magamat az "ügybe".

Nos, a bevonódás már a fülszöveg elolvasása közben megtörtént, majd az első oldalak elolvasása után abszolút fokozódott is. Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp a legvégén vagyok a saját művészeti mesterképzésemnek, ahol kis létszámban, különböző háttérrel verődtünk össze páran, és kifejezetten multimédiás tevékenységeket folytattunk. Olyan érzés volt kissé, mintha a sajt mindennapjaimat vetették volna papírra, annyi különbséggel, hogy nálunk hálisten nem halt meg senki a képzés alatt.

Viszont így, hogy amúgy is már kezdek lassan felülni a nosztalgiavonatra, extra jó érzés volt még az olvasmányom által is visszacsöppenni picit a művészetis világba és újraélni, ahogy pár teljesen különböző ember összeismerkedik egy számukra egészen új helyen, amit műteremnek, meg művészeti képzésnek hívnak. 

Hála a chat üzeneteknek és email-váltásoknak, iszonyatosan könnyű volt haladni a könyvvel, pedig az 500 oldalas terjedelme eleinte igen csak megijesztett. Őszintén, annyira lekötött az olvasás, hogy lényegében egy nap alatt az elejétől egészen a végéig eljutottam, mert egyszerűen nem tudtam letenni, de ez a hatás több tényezőnek is köszönhető volt.

Egyrészt ki ne szeretne üzenetváltásokat olvasni. Nem véletlenül híresült el az a meme, hogy egy jó adok-kapok kommentháború megfigyeléséhez "hozzuk a popcornt", egyszerűen rendkívül jól bizsergeti az ember agyát és kíváncsiságát, ha más emberek vitáit és nézeteltéréseit követheti végig. Közben pedig, ahogy kezd kicsit is elharapózni a helyzet, szépen lassan adagolva kapunk apró helyzetjelentéseket a jelenből is, ahol valami már nagyon gyanús és ijesztő az olvasóval együtt haladó külsős vizsgáztatónak.

Másrészt úgy csöpögnek az információk szépen lassan, hogy minden húsz oldalon kiderül valami újabb baromira lényeges információ, ami tök logikus az eddigiek alapján, csak éppen egyáltalán nem gondoltam rá. Be kell vallanom, hogy egészen lusta olvasó vagyok, és nem igazán szoktam találgatni, vagy próbálkozni magamtól rájönni a krimik és thrillerek megfejtésére, általában hagyom, hogy a könyv vigyen az úton. 

Harmadrészt pedig így, hogy nincsenek igazán logikai egységek, csak egy nagy rakat ömlesztett komment, chat és email egymás után, sosincs vége egy fejezetnek vagy szakasznak, és mintha csak instázna vagy tiktokozna az ember, valami egészen új és izgalmas ott van folyamatosan a következő oldalon, ami egészen rövidkének tűnik, hiszen csak párbeszédek többnyire, így baromi nehéz kitalálni, hogy hol is tegye le az ember a könyvet. (Amennyire izgi az egész, leginkább max a legvégén.) 

Összességében nekem rendkívül bejött az írónő stílusa, és már kívánságlistára is tettem a többi eddig megjelent könyvét, amiből szerencsére egészen sok van már magyar nyelven, mind ilyesmi levélregény formában. Amin a legjobban meglepődtem, hogy gyerekeknek szóló könyve is van, arra különösen kíváncsivá váltam, vajon hogyan működik ugyanez a stílus egy egészen más olvasói réteget célozva. Bár ami tagadhatatlan, hogy rendkívül pörgős és nem megterhelő a felnőtt változat olvasása is, így azt hiszem látom a víziót és nagyon is tudom ajánlani azoknak, akik megijednek a vastagabb, nagyobb dedikáltságot igénylő kötetektől, de egy jól kidolgozott krimi történettel szeretnék szórakoztatni magukat.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az eseményt furcsa jelenet tarkítja: egy különös angol férfi sírva fakad, és azt állítja, fogalma sincs, ki ő, és honnan került ide. Az angolt másnap felakasztva találják egy csónakházban. Bohócmaszkot visel. 

További állomások:

Blogturné Klub

05.18 Olvasónapló

05.20 Kelly és Lupi olvas

05.24 Ambivalentina

05.25 Readinspo

05.26 Csak olvass!

Mostanság olyan kaotikusan zajlik a blogos életem, hogy látástól vakulásig olvasok, ami egyébként valahol rendkívül áldásos állapot. Ugyanakkor a különböző határidőknek hála, teljesen random, hogy egy-egy időszakban milyen típusú könyvből lesz több, és így hiába nem látszik az utóbbi posztokon végiggörgetve, de igen rég olvastam már egy jó, könnyed NA romantikust. Ez a kijelentés azért is igaz, mivel még árpilis van, amikor ezt a bejegyzést írom, így mire publikálva lesz a turné keretében, már hetekkel túl leszünk ezen az aktuális időszakon. Így tehát muszáj úgy mondanom, hogy még áprilisban, volt egy hosszabb repülőutam, ide választottam ezt a könyvet, és szerencsére, már elöljáróban elmondhatom, hogy nagyon örülök, hogy így tettem.

Fülszöveg:

Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani Tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!

Én és a könyv:

Ennek a könyvnek már a borítója is rendkívül cuki, na meg picit nerdy, így abszolú megalapozott volt a vibe, amivel belevágtam. Eléggé hamar egyértelmüsíti az író a tipikus szerepleosztásokat, hogy ki is a napsugár és ki a zsémbes morgó a párosból. Bár, ez már lényegében a fülszövegből is kiderült. Őszintén én úgy éreztem, hogy a könyv eleje egy kicsit más történetet sejtet, na meg az ajánlója is, hiszen a könyv nagy részében egyáltalán nem ellenségekként jelennek meg a főhősök, sőt, szinte soha nem is voltak azok, így emellett az állítás mellett én kissé értetlenül állok. Ettől függetlenül morgó és vidámság jó távolról kezd el közeledni egymás felé, de abszolút egyértelműen közelednek.

Nagyon tetszett, ahogy a kémia kialakult és fokozódot a főhősök között. Abszolút egy lassú folyamat volt, de így egy kifejezetten cuki, kedves és romantikus történetet kaptunk. Slow burn, a spicy jelenetekre kifejezetten sokat kell várni, de én ezt egyáltalán nem bántam, mostanában zerszer jobban szeretem az ilyeneket. Ráadásul nincs is túl sok ilyen jelenet a könyvben, így sokkal inkább a két főszereplő dinamikáján és lelki vívódásán van a hangsúly, ami szerintem szépen lett bemutatva, tudtam velük azonosulni, még annak ellenére is, hogy egészen szélsőséges helyzetek lettek felvonultatva, mégis, működött, nem volt túl sok, és a végkifejlet eléréséhez pedig meg is lepődtem, hogy az írőnő mennyire nem megszokott, nem drámai, nem sablonmegoldást használt.

Ami különösen tetszett, az a két kislány, akikre a férfi főszereplőnk, Finn vigyázz. Sokszor érzem úgy, hogy nagyon mesterkélt mondatokat adnak a gyerekek szájába a könyvekben és filmekben, illetve olyan viselkedéssel ruházzák fel őket, ami egyértelműen túl beszédes egy valódi gyerekhez képest. It jó érzés volt, hogy nem jött bennem elő ez az érzés, viszont sokszor felkuncogtam a lányok egy-egy megszólalásától. Részben nekik is köszönhető a magas cukiságfaktor, ami ennek a könyvnek az abszolút jellemzője. A másik tényező pedig egyértelműen a főhősnő családja. Nagyon ritka az ilyesmi könyvekben az ennyire reflektorfénybe kerülő pozitív, kedves, összetartó családkép. Nagyon élveztem a családi jeleneteket olvasni, és ennek a jelentőségét a későbbiekben siekrült is megértenem.

Nem véletlenül került ennyire előtérbe a főhősnőnk családja, na meg megannyi testvére, hiszen az írónő ezt a kötetet a sorozata első részének tervezte: a többi nővér története is érkezni fog a jövőben, nem csak magyarul, de eredeti nyelven is, hiszen egyelőre még csak egy másik nővér története jelent ezen a könyvön kívül a sorozatból.

Én úgy érzem engem egyértelműen megvett ez a sztori, és alig várom, hogy a következő sztorit is olvashassam. (Már tudni, kik lesznek a főszereplők, és nagyon kíváncsi vagyok a történetükre az első könyv alapjá, hiszen párszor már feltűntek a színen.) Ami pedig különösen nagy reményeket ad, az a Könyvmolyképző kiadó nemrégi bejelentése, miszerint garantálják, hogy az általuk megkezdett sorozatok mind ki lesznek adva teljesen, elejétől a végéig, ami szerintem egy csodálatos kezdeményezés, és remek kommunikáció az olvasók felé. 

Így a magyar kiadás kérdésén szerencsére nem kell aggódni. Alig várom, hogy a következő részt is olvashassam! Ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy könnyed, bohókás, család centrikus és rettentő kedves romantikus történetre, amiben azért elvétve egy pici spice is van.

Nyereményjáték:

Jillian Meadows romantikus regénye, a Give Me Butterflies - Jöhetnek a pillangók egy szívmelengető történet szerelemről, gyászról és az újrakezdés bátorságáról. A különleges, tudományos hangulatú történet bájos karakterekkel és érzelmekkel teli pillanatokkal varázsolja el az olvasókat, miközben megmutatja, hogy néha a legváratlanabb helyeken talál ránk a boldogság. A blogturné során ráadásul kisorsolunk egy példányt a regényből, így egy szerencsés olvasó maga is átélheti ezt a csillagokkal és pillangókkal teli utazást.

A nyereményjátékunk során híres csillagképeket kell felismernetek! Nincs más dolgotok, mint a nevét beírni a Tally boxba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

05.19. Kitablar

05.21. Ambivalentina

05.24. Zakkant olvas

05.27. Hagyjatok! Olvasok!