"Ha macskás akkor jöhet"jeligével vágtam bele a kalandba, ami a Kossuth kiadó friss megjelenésének olvasását jelentette. Kicsi korom óta odáig vagyok a macskákért. Mindig is inkább cicás voltam, mint kutyás és ovis koromban nagy nehezen ki is könyörögtem a szüleimtől egy cirmost, Tigrist. Azóta sok év telt el, és bár saját cicám még mindig nincs, de otthon családtagéként él köztünk Kami, aki mindenki szeme fénye, a szürke hercegnőnk. Ez a felvezetés már egészen őrült macskás nőre hajaz, de amíg bele nem vetettem magam a könyv olvasásába, rá kellett jönnöm, hogy meg sem közelítettem ezt a szintet.

Fülszöveg:

Egy igazi nő mindig talpra esik…

Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Én és a könyv:

Őszintén nem tudtam igazán hova tenni ezt a könyvet. Az alap jelzői alapján egy chicklit, romantikusra számítottam, de egyáltalán nem ezt kaptam, és meg kell mondjam, igazából nagyon is örülök ennek. Nagyon izgalmas kérdést feszeget egész végig a történet és bár nagyon sokszor egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplővel, mégis, nagyon fontos állásfoglalást és életfelfogási aspektust mutat be, amiről egyszerűen alig szoktunk beszélni. Alig jelenik meg vagy filmvászon, vagy könyvek karaktereinek tulajdonságaiként.  Pedig nagyon valós is aktuális szinte mindenki életében. 

A könyv egy olyan nőről szól, aki a leginkább a macskájához kötődik. Valahol jogosan, hiszen úgy érzi ő mentette meg az életét, neki köszönheti azt, hogy össze tudta szedni magát és egy normális, rendes életet él, hiszen felelőssége van, gondoskodnia kell valakiről, akitől mellette rengeteg szeretetet kap. 

Nagyon érdekes volt részletesen belemerülni abba a gyászfolyamatba, ami egy házi kedvenc elvesztésével jár. Ahogy ez a könyv lapjain is elhangzik, ez egyfajta tabu téma, ami valahol egészen abszurd, hiszen manapság ennél sokkal meredekebb dolgokról is szokás nyíltan beszélni, mégis a társadalom nagyon megbélyegző tud lenni, ha valaki egy nem emberi kapcsolat elmúlását gyászolja.

Talán ebben jött ki igazán a könyv erőssége: annyira kendőzetlenül borzasztóan nyers és őszinte, hogy rendszeresen hátast dob az ember olvasás közben. Nem egyszer hüledeztem, hogy "Ezt most tényleg így leírta az író?" és ez végtelenül jól áll a kötetnek. Baromira nem vagyok hozzászokva, de mégis, ezek a megnyilvánulások, gondolatok és helyzetek megörökítése az, ami miatt az ember kapcsolódni tud Miához, a történet főszereplőjéhez, aki egyértelműen megtestesíti a kattos macskásnőt, de közbe végtelenül emberien és nem archetípusosan, ami nekem baromira tetszett.

Persze, sok helyen érezhető volt az író általi kisarkítás, hogy ezek a kontrasztok mégjobban megjelenjenek, de közben nagyon teszett, hogy a dráma nem mindig a várt könyves tipikus krízispontokban érkezett meg, hanem egyfajta az életből vett "elszart szituációkként". 

Összességében nagyon tetszett a kötetben az emberisége, az abszurd valósága, ami az életnek azon pontjaira hívja fel a figyelmet, amit a könyvek, legfőképpen a BookTok könyvek igyekeznek elfedni, elkendőzni, mert miért is beszélnénk ezekről a nyers és kellemetlen részekről. Nagyon üdítő volt most egy ilyen könyvet is a kezembe venni, így nagyon ajánlom azoknak, akiknek kicsit elegük van a szokásos szórakoztató irodalomból, viszont nem akarnak túlságosan megterhelő drámát vagy thrillert olvasni csak azért, hogy változatosságot vigyenek az olvasmányaikban. Ez a könyv még mindig szórakoztat, de egészen máshogy, mint amit megszokhattunk.

Nyereményjáték:

Minden macskarajongó figyelmébe ajánljuk Dawn O’Porter első magyarul megjelent regényét, a Macskahölgyet. A történet középpontjában Mia áll, aki feleségként igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de egyre inkább érzi, hogy igazi énje kibontakozóban van. Egy útkereső és kissé elveszett nő története, aki mellett mindig ott áll rendíthetetlenül hű társa és macskája, Galamb. A Kossuth Kiadó jóvoltából a turné során lehetőségetek van nyerni egy példányt a kötetből. Tartsatok velünk!

Mostani játékunk során macskás könyvborítókat találtok minden állomáson, azonban a könyvcímek hiányoznak róluk. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok a címüket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Pandalány olvas

04.15. Ambivalentina

04.17. KönyvParfé

04.19. Könyv és más

Elle Kennedy újabb kötete kapott magyar fordítást, és jó rajongóként már tűkön ülve vártam a pillanatot, hogy olvashassam ezt a történetét is. A megszokottól eltérően, itt még említés szintjén sem jöttek fel hokisok, és ha jól tudom, ez egy teljesen stand-alone sztori, nem várható folytatása, ami egészen szokatlan az írónőtől. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz kiszakadni a szokásos amerikai egyetemi környezetből, de már most elöljáróban elárulhatom, hogy Kennedy nagyon jól megugrotta ezt a nehézséget, és már ezt is alig vártam, hogy nektek mesélhessek az élményeimről.

Fülszöveg:

Azért érkezett Londonba, hogy kilépjen az apja árnyékából. Az nem szerepelt a tervei között, hogy beleszeret a lakótársaiba…

A 19 éves Abbey Bly végre maga mögött akarja hagyni rocksztár apja túlféltő szabályait.

Egy londoni tanulmányút jelenti számára a szabadulás lehetőségét, egészen addig, míg be nem lép a szállására, és meg nem ismeri váratlan lakótársait: egy lehengerlően vonzó rögbijátékost és egy titokzatos, zárkózott zenészt. Viszont egy korábbi dráma miatt bevezetett szabály szerint egyikükkel sem keveredhet viszonyba.

Két veszélyesen csábító fiú és egy magas rangú család eltitkolt botránya, amibe a kutatómunkája kapcsán keveredik bele, hamarosan titkok, perzselő vonzalom és sorsfordító döntések örvényébe keverik a lányt.

Ha Abbey szerelemre, válaszokra és londoni jövőre vágyik, el kell döntenie, mely szabályokat érdemes megszegnie, és hogy kinek a szívét törje össze.

Az Off-Campus írójának kötetéből a Netflix tervez adaptációt készíteni. Olvasd el a könyvet, mielőtt megnézed a sorozatot!

Hagyd, hogy a szíved elrepítsen Londonba!

Én és a könyv:

Őszintén meg kell mondjam, az utóbbi időben kicsit ellaposodtak számomra Kennedy könyvei. Elolvastam és szerettem, de szinte csak megszokásból, nosztalgiából. Így hatalmas felüdülés volt számomra, amikor a könyv harmadik fejezete környékén rájöttem, hogy már többször hangosan felnevettem, kuncogtam magamban, és határázottan élvezem és szinte falom az oldalakat, pedig csak egy (fél) órája kezdtem bele a könyvbe. Ekkor már élveztem, hogy ez jó szórakozás lesz, és ez be is igazolódott, amikor hajnali kettőkor végül a történet végére is értem. Együltömben végigrobogtam a könyvön és hiába kellett másnap korán kelnem, folyamatosan újból és újból eljátszottam a "csak még egy fejezetet" színdarab csodálatos főszerepét. 

Őszintén régen élveztem ennyire Kennedy könyvet. Piszkosul felszabadító volt, hogy a teljesen új környezet miatt egyáltalán nem tudtam mire számítsak, nem voltak elvárásaim. Ráadásul a fülszöveg már előrevetít egy igen intenzív szerelmi háromszöget, ami a fejezetek során úgy bontakozott ki előttem, ami számomra egészen újszerű volt, hiszen sokáig én sem voltam egészen biztos benne melyik fiúnak is szurkolok és melyik lenne a jó döntés. Így pedig teljesen új dinamikát hozott be Kennedy a főszereplők közé, amit tőle eddig nem igazán szoktunk meg. 

Ugyanakkor azt, amiben egyszerűen zseniális Kennedy, azt most is tökéletesen arany tálcán kínálta. Még mindig imádom, ahogy a mellékszereplőkkel bánik, amennyire szerethetővé és élővé teszi őket, akik szerves részeit képzeik a történetnek és a különböző párbeszédek és helyzetkomikumok miatt azt az érzetet keltik, hogy én mint olvasó is akarjak csatlakozni ehhez a bandához. Ebben a kötetben is megtaláltam a kedvenc mellékszereplőimet, akik miatt persze kissé el is szomorodtam, hogy nincs tovább és nincs sorozat ebből az univerzumból, mert őszintén kíváncsi lennék rá, hogy egy-két karakter hogy talál végül párra a sztoriból.

Ami pedig különösen kedves volt a szívemnek, az a cserediákság élményének a megragadása. Valahogy annyira ritkán írnak erről írók, pedig azt gondolnám, hogy egy mostani (európai) fiatal életében az egyik legkatartikusabb és énformálóbb időszak egy Erasmus szemeszter, azaz egyedül megtapasztalni egy másik országban az egyetemi életet. Nekem szerencsére lehetőségem volt erre, és így méginkább kedves volt a számomra ez a történet. Sok helyen nosztalgiával töltött el, ami őszintén igazán meglepett.

A hab a tortán pedig a romantikus regényben megbúvó nyomozós sztori volt számomra, ami lordok és hercegek elfeledett családi viszályába adott betekintést. Talán ettől is találtam olyan izgalmasnak és különlegesnek ezt az olvasmányt, pedig közben egy egyértelműen klasszikus rom-kom, amiből mind írott, mind filmes formában bőven láttunk már válozatot, de mégis, borzasztóan jól működött ismét. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ezúttal új vizekre evez, egészen pontosan az Atlanti óceán túlpartjára, így most egy könyv erejéig otthagyjuk a bostoni hokis fiúkat, és átugrunk Londonba, hogy egy rocksztár lányának csere évét kövessük végig. A recept marad ugyanaz: csodás baráti társaság, vicces és pörgős beszélgetések és igazán helyes fiúk. Tartsatok bloggereinkkel az ötórai tea világába!

Nincs más dolgotok, csak megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, elég csak beírni a megfejtés betűjelét, ahhoz, hogy megnyerjétek a kiadó által felajánlott példányt a kötetből!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Miért érkezik Abbey Londonba?

A) Hogy híres legyen

B) Hogy kilépjen az apja árnyékából

C) Hogy zenész legyen

D) Hogy sportoljon

További állomások:

Blogturné Klub

04.14 - Ambivalentina

04.16 - Kelly és Lupi olvas

04.18 - Kitablar

04.20 - Pandalány olvas

 Bár nehéz a búcsú, de egy darabig ez az utolsó Micimackó könyv, amiről írok. Úgy érzem méltó lezárása ennek a kivételesen hosszú turnénak, na meg az elfeledhetetlen alkalomnak: ez a Micimackó könyv megjelenésének 100. évfordulója. Ilyen szép kerek számot pedig egyszer ünnepelhet egy csekély értelmű medvebocs az életében. Mint már az előző állomásomon belengettem, ismét egy az eredeti kötetből inspirálódott mesecsokorról lesz szó, ismét Jane Riordan tollából. Az előző könyve, a Volt egyszer egy mackó nekem kifejezetten tetszett, mondhatni kedvenc lett a Micimackó feldolgozások közül, így igazán kíváncsi voltam milyen lesz ez a másik mesecsokra.

Fülszöveg:

,,Ha térkép van a kezedben, tudod, hogy a kaland máris elkezdődött..."

Csatlakozz Micimackóhoz, Malackához, Füleshez és barátaikhoz, akik ezúttal minden eddiginél mélyebbre merészkednek a Százholdas Pagonyba. A Tüskés Helyen való szederhajigálástól kezdve a Nagy Medvenézőnél történő csillaglesésig minden zugban egy-egy újabb történet várja, hogy elmeséljék.

És most egy új barátot is megismerhetünk: Carment, a fiatal kutyát, akinek minden vágya, hogy oroszlán lehessen.

Fogd hát a térképed, és indulj útnak a Pagonyba, ahol csúszós fűcsúszdák, szerencsét hozó lóherék, csillogó koronázási ékszerek, homokkal borított egyiptomi piramisok és sok egyéb csoda vár rád!

Én és a könyv:

Az előző kötet témája a mielőtt volt. Mi történt, mielőtt mindenki megérkezett a Százholdas Pagonyba, hogy került oda Micimackó, Malacka és Füles, és egyáltalán hogy jutottak még előtt el Róbert Gidához. Miután ezekre a kérdésekre mind választ kaptunk, a következő kötet már nyugodtan játszódhatott a Százholdas Pagonyban, és folytathatta azt, amit még az eredeti Micimackó könyv elkezdett. 

Ami ebben a könyvben újdonság vol az eddigiekhez képest, az többek között az, hogy a szokásos Micimackó-szerkezetet felrúgva, ami azt jelenti, hogy egy kötet tíz fejezetből áll és mind a tíz fejezet egy egész történetet alkot és van egy alcíme, ami találóan összefoglalja, na ezt felrúgva, csak hét fejezetből állt. Ha a mostani Micimackó kiadást két kötetnek vesszük, hiszen igazából A. A. Milne kettőt írt, csak egy kötetben lehet jelenleg kapni, akkor négy ilyen szerkezetű könyv elolvasása után jogosabbnak érződik az, hogy ez a három fejezetnyi változás ennyire meglepett. A miértre nem érkezett válasz a könyvben, másra viszont igen, ami megint csak újdonság volt a számomra.

Az egyik egy rövid ténygyűjtemény magáról a Micimackó univerzumról és mögöttes valóságtartalmáról, ami egyébként nagyon érdekes volt a számomra és örültem neki, hogy valamelyik könyvbe belekerült, mert tényleg izgalmas információkat tudhattam így meg, amiket egyébként csak sejtettem, vagy fogalmam sem volt róla. 

A másik újdonság azért lepett meg, mert ez a fordulat bekövetkezett a Micimackó visszatér című kötetben is, ami szintén egy Micimackó feldolgozás, tehát nem A. A. Milne munkája, ugyanakkor nemi is Jane Riordané. Érdekes volt látni, hogy mindkét író szükségét látta, vagy legalábbis megpróbálkozott vele, hogy bevezessen egy új lakót a Százholdas Pagonyba. Míg az előző kötetben egy vidra érkezett Vilma néven, addig ebben a kötetben Carmen jelent meg váratlanul, aki egy olyan kiskutya, aki oroszlánnak képzeli magát. Ami ebben az esetben viszont nagyon érdekes és különleges volt, az az a rövid bekezdés a kötet végén, ami megmagyarázza hogyan is került Carmen az erdőbe és milyen valódi kötődése volt neki az eredeti íróhoz. Itt nem árulom el ezt a kedves és meglepő tényt, nézzétek meg a könyvben.:)

Maga a kötet ismét várakozáson fölüli borítóügyileg. Nagyon szépen egészíti ki a párját, a sötétkék és arany mintás kötet mellett ez a sötétlila és arany csodásan mutat. Nagyon tetszenek az eredetire hasonlító rajzok is a külső felületén. Belül rögtön egy jó nagy térképpel találkozhatunk, ami elég jól ábrázolja az eredeti helyszíneket is, bár be kell vallanom ennyi különböző Micimackó történet után túl sok alternatív Százholdas Pagony térképet láttam és már kezdek belejojózni, melyik is az igazi. 

A tördelés ismét nagyon jól sikerült, leszámítva az első fejezetet, ahol kicsit üresnek éreztem a lapokat, vagy olyan véletlenszerűnek az elhelyezett illusztrációkat, de ezt leszámítva tökéletesen alkalmazta azokat fogásokat, amiket az előző kötet is, habár itt nem igazán fordultak elő szóképek, amit kicsit sajnáltam.

Micimackó versikéi ebben a kötetben különösen tetszettek, bár nem túl eredetien az egyik kedvencem a Twinkle twinkle little star átírása volt. Viszont a nem A.A. Milne (és nem Karinthy fordítás) versikékből szerintem ebben a könyvben szerepelnek a legjobbak.

Összességében élveztem ezt a mesegyűjteményt is. Többször mosolyogtam, horkantottam vagy kuncogtam olvasás közben. Fülesnek a végére kifejezetten jó humorérzéke lett, még ha ő egyáltalán nem is tud róla. 

Kicsit szomorúan, de mégis nagyon boldogan hagyom most magára én is Százholdas Pagony lakóit, csakúgy, mint Róbert Gida, de nagyon remélem, hogy még visszatérhetek és a Móra kiadó gondozásában a jövőben is jelennek meg Micimackó könyvek.

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– Úgy van – mondta …... – Most már világos – tette még hozzá. – Nyilvánvaló, hogy félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment az influenza.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – Mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 Carley Fortune nem a kedvencem, eddig egy könyvét olvastam és bár nem volt rossz, annyira nem fogott meg. Viszont Tiktokon és Instagramon folyton látom a nevét és a kötetet fel-felbukkanni, így úgy voltam vele, adnom kéne neki még egy esélyt, mert igazán szeretném érteni, hogy az emberek miért kedvelik ennyire.

Ennél jobb második próba könyvet pedig nem is választhattam volna a célra. Nem tudom, hogy mi van köztem és a nyaralós nagymamás könyvekkel, de úgy érzem furcsa mód ez az a trope, ami igazán rezonál velem. Így hadd meséljek erről a furcsa perverzióról nektek, ami köztem és ezek között a könyvek között alakult ki, ezen a köteten keresztül.

Fülszöveg:

Sosem számítottam Charlie Florekre.

A nagymama mindig azt mondta, hogy a tónál jó dolgok történnek, és Alice pontosan tudja, hogy ez igaz. Tizenhét éves volt, amikor Nan vidéki házikójában töltött egy nyarat Barry's Bayben; ott készült az a fénykép, amin három vigyorgó kamasz feszít egy sárga motorcsónakban, és ami örökre megváltoztatta a lány életét.

Mostanra Alice a kamera másik oldalán él. Fotósként a háttérben érzi magát igazán otthon, hagyva, hogy mások legyenek a középpontban. De az utóbbi időben egyre erősebben vágyik valami többre. Így, amikor Nan váratlanul elesik és eltöri a csípőjét, Alice elhatározza, hogy mindketten visszamennek Barry's Baybe, még egy nyárra a régi, varázslatos helyre.

Csakhogy a csendes újrakezdést hamar megzavarja egy ismerős sárga motorcsónak zúgása... és a férfi, aki vezeti. Charlie Florek tizenkilenc volt, amikor Alice titokban lefotózta. Mostanra magabiztos és megnyerő felnőtté vált: a humora még Nan arcára is mosolyt csal, Alice-nek pedig eszébe juttatja, milyen volt tizenhétnek lenni, amikor az élet még egyszerű volt, a fotózás pedig csak játék.

A tóparti napok és az éjszakai csónakázások gyógyírként hatnak Alice lelkére, egészen addig, míg Charlie tekintete össze nem fonódik az övével. Mert Alice látja az embereket - ezért is olyan jó a munkájában -, de most először érzi, hogy valaki őt is igazán látja. És talán épp ez a tekintet az, ami miatt újra hinni kezd a szerelemben.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom már it az elején, hogy egy dolgot egészen csúnyán benéztem a könyv kiválasztása során. Márpedig azt, hogy ez egy sorozat része, és nem, sajnos véletlenül sem az első rész. Ezzel egyáltalán nem számoltam, és csak mikor Molyon bejelöltem, hogy elkezdtem olvasni, vettem észre, hogy bizony ez egy második rész. 

Aggodalomra viszont semmi ok, tökéletesen érthető és kerek egészet alkot, ahogy a hasonló helyen játszódó több párossal operáló romantikus sorozatok is. Ha nem tudtam volna, hogy ez egy sorozat része, akkor nem is vettem volna észre, illetve őszintén, egészen addig nem is volt teljesen tiszta számomra, hogy az első rész miről szól, amíg el nem olvastam az írónő köszönetnyilvánítás utáni rövid írását erről a kötetről és a sorozatról. Egyébként, ha nem szerettem volna meg nagyon az írónőt már a kötet olvasása közben, akkor az a köszönetnyilvánítás utáni szösszenet lett volna az a pont, ahol a szívembe zárom. Nagyon szeretem, amikor az írók nyíltan beszélnek egy kötet iránt kialakult érzéseikről, a mögöttes tartalmukról, arról, hogy mit szerettek volna ábrázolni és mennyit merítettek a saját életükből. Nehéz erről ennyire transzparensen írni, de szerintem csodálatos.

Miután jól az egész kötet végével kezdtem, azt hiszem jobba, ha visszakanyarodunk az elejére, bár még van egy gondolatom a könyv végével (és nem a történet végével) kapcsolatom, de azt mostmár tényleg csak a bejegyzés végén. Szóval, adott nekünk egy fotós hölgy, már nem olyan frissen, de egy nagy szakítás után, korai harmincas éveiben, aki beletemetkezik a munkájába. Ez egy egészen klasszikus főszereplő választás, főleg hogy visszahúzódó, aki a tinikora óta bénábbnak, esetlenebbnek és unalmasabbnak érzi magát a többieknél. Tökéletes, mert mindenki tud vele azonosulni, így a belépő működik. Majd pedig jön egy családi baleset, ami miatt az egész nyarat kettesben tölti a nagymamájával, az öreglány hőnszeretett nyaralójában, egy tóparton, messze a város zajától és megszokott mókuskeréktől. Végül pedig nyilván nyilván nyilván van egy srác a szomszédban, aki vigyáz a házra, szerel, segít és mellette NYILVÁN Porschéval jár és olyan izmai vannak, hogy a Dávid szobor megirigyelné. Egyszóval minden adott egy tökéletes nyári romantikus regényhez. Carley Fortune pedig tökéletesen bánik a hozzávalóival és olyan mesterien főz velük, hogy a nagy habzsolás végén azon kapja magát az ember, hogy kegyetlenül teleette magát. 

Nagyjából így mködött nálam is ez a regény. Együltömben pörgettem végig a lapokat és csak azért tettem le, mert az óra már hajnali egyet mutatott, nekem pedig már jó ideje aludnom kellett volna. Rendkívül pörgősen olvastatta magát, pedig abszolút lassan haladnak a dolgok a főszereplőink között. Számomra mégis tökéletes slowburn románc volt ez, olyan csodajó mellékszereplőkkel, mint a már fent emlegetett nagymama, illetve mindkét család többi tagja, akik azért rendszeresen megjelent a nyaralás során, ezzel egy nagyon kellemes családi hangulatot is kölcsönözve a regénynek.

Számomra remek pillanatban érkezett ez a régény, rendkívül élveztem és úgy érzem végre értem, mi is ez a felhajtás az írónő körül. Nagyon kíváncsi vagyok a többi regényére is, főleg ennek a sorozatnak az első részére, bár egészen biztos vagyok benne, hogy azt a különleges helyet, amit ez a könyv elfoglalt a szívemben, már nem tudja más könyve megugrani. Ez most tényleg pont jókor pont jó volt.

Amit pedig még fentebb említett magáról a könyv végéről: Az egyik, hogy nagyon tetszett, hogy egy mini könyvajánlót is kaptunk a legvégén az írónőtől. Felsorolta azokat a könyveket, amiket írás közben olvasott és nagyon szeretett, ami szerintem egy nagyon izgalmas és közvetlen gondolat, hogy ezeket megossza az olvasóival. Ráadásul, az egyik nagy kedvencem is helyet kapott a listán, így külön örültem, és talán egy fokkal komolyabban is vettem az ajánlásokat, tudván, hogy az egyik tétel, egy tényleg nagyon jó kötetet.

A másik pedig, egy olyan gyakorlat, amit mostanában kezdtem el észrevenni könyvek hátuljában. Az írók feltesznek pár kérdést vagy leírnak pár rövid gondolatot a történetről, amiket mind beszélgetésindítónak szánnak egy könyvklubhoz. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet és remélem egyre több könyv hátuljában fogok vele találkozni.:)

Nyereményjáték:

Ideje visszatérni egy nyár erejéig Barry’s Baybe az Egy aranyló nyárral, ahol kedvenc Florek testvéreinkkel újabb kalandban lehet részünk. Ám ezennel az idősebbik fivér kerül a rivaldafénybe, és megtudhatjuk, hogyan talál rá a szerelem Charlie-ra, amikor a legkevésbé sem számít rá. Hiszen a tónál mindig csak jó dolgok történnek. Tartsatok velünk, és mivel egy szerencsés nyertes megkaphatja a turné végén a kötetet!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Tally dobozba! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.”

További állomások:

Blogturné Klub

04.08. Kitablar

04.10. Pandalány olvas

04.12. Ambivalentina

 A nosztalgia vonat nem állhat meg, Micimackó még mindig itt van és egy darabig itt is marad. Miután (újból) felfedeztem magamnak a címszereplőnk eredeti történeteit, majd a nyolcvan éves jubileum alkalmával az újabb kalandjait, mi is lehetne illőbb folytatás, mint a kilencvenötödik jubileumát is megünnepelni illően, azaz újabb tíz kalanddal. Viszont ezúttal szó se volt visszatérésről. A történet ott folytatódik, ahol még el sem kezdődött, azaz még mielőtt maga a Micimackó kötet játszódna. Kissé úgy érzem már néha, hogy az agyamra mentek ezek a könyvek és már én is úgy fogalmazok, mint maga a Mackónk, Micimackó.

Fülszöveg:

A Micimackó megjelenésének 95. évfordulója alkalmából a rendkívül tehetséges író, Jane Riordan egy csodálatos történetgyűjteményt írt, amely A. A. Milne-hez hűen varázslatos világokat idéz meg. A kötet méltó tisztelgés a világ leghíresebb medvéje előtt, és tökéletes alkalom arra, hogy újra találkozhassunk kedves barátainkkal, és megtudjuk, mi minden történt velük, mielőtt a százholdas pagony lakói lettek. A könyvet gyönyörű illusztrációik is díszítik, amelyeket Mark Burgess készített E. H. Shepard stílusában.

Én és a könyv:

Nem titok, hogy kissé túlvállaltam magamat ebben a hónapban, így kissé erőltetett menetben csapom fel az újabb és újabb - egyébként csodálatos - köteteket, aminek meg is van az eredménye: A szemem már kissé jojózik, a saját belső narrációm pedig úgy érzem kezd összeolvadni az olvasottéval, azaz már én is azt a stílust kezdem felvenni, amiket azok az írók, akik próbálják A. A. Milne hangvételét imitálni. Azt már nem is említem, hogy nem sok ideje van ülepeni így egy történetnek, de szerencsére mindezek ellenére továbbra is nagyon jó élményekkel gyarapszom.

A Volt egyszer egy mackó... ismét nem A. A. Milne munkája, de még csak nem is egyezik az írója a Micimackó visszatérével. Ami őszintén, érződik, viszont egyáltalán nem baj. Én kifejezetten nagyon élveztem ezt a mostani Micimackó elgondolást, bár tény és való, hogy a mesék nagy része Londonban játszódott, messze a Százholdas Pagonytól, ami az előnyére vált, hiszen abszolút szabad kezet adott az írónőnek és remekül élt is vele. Nekem különösen tetszett ennek a kötetnek a szerkesztése. Az eredeti Micimackóben is előfordultak a szándékos formára tördelések, de itt igazán a maximumra vitték őket és nagyon szépen együtt éltek az illusztrációkkal. Ha már illusztrációk: kifejezetten szépek, színesek, bár már sokkal kerekdedebbek és letisztultabbak, mint a tollrajzosabb eredetiek.

Ami mellett viszont nem lehet elmenni szó nélkül, hogy mennyire gyönyörű a külső csomagolása ennek a kötetnek. Nekem rendkívül tetszik ez a sötétkék keménykötés, aminek még a tapintása is különösen kellemes, selymes és matt, amin gyönyörűen tekeregnek az arany vonalak. Jó volt kézbe venni ezt a kötetet, ráadásul a szöveg is könnyen olvasható, egyrészt a különböző alakzatok miatt, másrészt pedig kellően szellősek a sorközök, nagyok a betűk, így kezdő olvasópalántáknak is egészen jó kihívás lehet egy-egy fejezettel egyedül megpróbálkozni.

Ezeknél a könyveknél számomra két fontos kérdés merül fel. Az egyik, hogy felnőtt fejjel is szórakoztatóak-e, mennyire gyerekesek, mennyire van mögöttes mondanivalójuk? Itt szerencsére rendben voltak a dolgok. Többszőr is hangosan felhorkantottam vagy felnevettem olvasás közben. (Fülesnek ebben a változatban kifejezetten jó megszólalásai voltak, és végre az is kiderült honnan jön ez a nagy bánat.) Az viszont egyértelmű, hogy ahogy távolodunk el az eredeti verziótól, úgy változik egyre inkább gyermetegebbé és klasszikusan mesésebbé a történet. Nem volt ezzel probléma, élveztem a fejezeteket, kedvesek voltak és ha össze kell hasonlítanom az eddig olvasott két újabb kötetet, akkor ezt mondanám szórakoztatóbbnak számomra. De azért nagyon halkan ott van egy kis de. Mert azért Milne történeteihez Karinthy fordításában nem érnek fel, de őszintén egész valószínű, hogy ez nem is lehetséges...meg nem is cél.

A másik fontos kérdés, hogy mi a célja ezeknek a kiegészítő Micimackó mesekönyveknek? Vajon hányszor lehet még ezt a bőrt lehúzni?

Szerintem teljesen jogosan merülnek fel ezek a kérdések mindenkiben, ugyanakkor úgy érzem, hogy más megközelítésből kell ezt nézni. Ezek a kötetek nem számítanak hivatalosan a Micimackó sorozathoz. Viszont tudatosan ápolják és fenntartják azokat az elemeket, amik egy kötetet Micimackó kötetté tesznek. Ami pedig a legfontosabb: szórakoztatnak és lehetőséget adnak visszatérni egy rövid időre egy olyan időbe, olyan emlékhez, olyan érzéshez, amire határozottan szüksége van az embereknek. Mert a gyerekkor ezen részét jó újból és újból megélni és nem kell elengedni, hogy az ember szürke, komoly felnőtt legyen, amit úgy érez, hogy kívülről elvárnának. :) 

Szóval összességében nekem ez eddig a legkedveltebb további Mackó-mesés könyvem, és alig várom, hogy a következőt és egyben utolsó kötetet is bemutathassam nektek, hiszen kivételesen ugyanattól az írótól lesz, mint a mostani, így még az is előfordulhat, hogy a végén az lesz az ultimate befutó.

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– És ….. ivott egy kortyot, és kotyogni kezdett, hogy ő inni is tud meg beszélni is egyszerre – amiből az lett, hogy prüszkölni és krákogni kezdett, a hátát kellett csapkodni és dörgölni.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 A tavalyi év megkerülhetetlen szenzációja volt a Quicksilver, a Tündék és Alkímia sorozat első része. Bár régebben faltam a fantasy regényeket, az elmúlt időszakban, ami alatt az utóbbi 5-6 évre gondolok, nem igazán olvastam már ebből a műfajból jószerivel semmit. Mégis, valahogy a Quicksilver annyira sok helyről jött szembe velem, úgy éreztem érdemes lenne adnom neki egy esélyt, és nem bántam meg: segített visszatalálni a romantasyk világába, és emlékszem, amikor olvastam teljesen a függőévé tett. Alig bírtam letenni. Így pedig rendkívül vártam már a folytatást, hiszen az első rész egy igen izgalmas és feszült pillanatban ért véget.

Fülszöveg:

Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom.

Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.

Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…

Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.

Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.

Én és a könyv:

Rettentően vártam már a második rész megjelenését, és amint lehetett rá is vetettem magam az új kötetre, és el is kezdtem olvasni. A bibi csak ekkor jött, hiszen az előző könyv olvasása óta mégiscsak igen sok idő eltelt, így bár azt hittem, hogy tökéletesen emlékszem mi is történt, de ez egyáltalán nem így volt. Nem hogy a történet végére nem emlékeztem, de még a karakterek neveire sem. Az első pár oldal után föl is adtam ideiglenesen a harcot, és inkább elkezdtem különböző tiktok és youtube videókat keresni, ahol összefoglalják röviden mi is volt az előző részben, na meg, hogy ki kicsoda, hiszen egyszerűen sajnos nem volt időm rá, hogy újraolvassam a Quicksilvert.

Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy az ilyen hosszú sorozatok esetében milyen jó lenne, ha betennétek az elejére egy rövid összefoglalót a térképek és egyebek mellé. Ez nem teljesen ördögtől való ötlet, ha azt nézzük, hogy a nem könyv sorozatok esetében, a Netflix és társain már bevett szokás "az előző részek tartalmából" lévő összevágással kezdeni az aktuális részt. Én mindenképpen díjaznám, ha ez valahogy szokássá válna.

Miután sikerült felfrissítenem az emlékezetemet, már egy fokkal bátrabban vágtam bele az olvasásba. Őszintén, kellett is a bátorság, mert egy pillanatig sem lazsált Saeris és Kingfisher párosa. Ha teljesen őszinte akarok lenni, olyan érzés volt az olvasás közben, mintha percenként történt volna valami teljesen új dolog velük és a társaikkal. Egy minimális szinten közel volt a követhetetlenséghez, viszont egy teljesen szokatlan módon. Nem a furcsa nevek és helyek miatt, hanem mert annyira gyors egymásutánban történt minden, hogy az aranyhal memóriám szinte el is felejtette, hogy az aktuális kaland előtt milyen kalandok is történtek. 

Ennek örömére viszont rendkívül pörgős és izgalmas volt a második rész. Egy perc nyugta nem volt sem a párosnak, sem nekem, az olvasónak. Így pedig megint csak nehezemre esett letenni a történetet, mert olyanná vált, mint egy rossz drog. Garantált volt, hogy valami történni fog, hogy még lehet ezt tetézni, de lövésem sem volt róla, hogy mi lehet az. 

Ami számomra kicsit furcsa volt, és az előző részben nem így emlékeztem rá, az Saeris megszólalásai és gondolatai. Lehet, hogy most a fordítás lett kissé más hangvételű, bár ugyanaz a fordítója az első két résznek, de egyszerűen furcsa és tájidegen volt számomra néhol. Illetve néhol már kissé zavaróan butának, vakmerőnek és tiszteletlennek éreztem, aminél már kicsit idegesített, de közbe valahogy a történeten belül sose ütötte meg ezért a bokáját, így valószínűbb, hogy én vagyok erre érzékenyebb. 

Mégis, a főhősnőnk mellett annyi egyéb szerethető karakter jelenik meg, hogy könnyű elengedni így a nézeteltéréseimet Kingfisher társával hiszen igazából a fókusz sokkal inkább az egész csapaton van, mint a főszereplőn, vagy éppen a kettősükön. Én ezt nagyon élveztem.

Nem egyszerű második részt írni. A főhőseink már összejöttek, a folyamatos izzás kettőjük között így már elhalványul, állandósul, nem olyan izgalmas, viszont így is, a Brimstone egy rendkívül izgalmas és jó olvasmány. Valahol mégis egyfajta összekötő. Kicsit epizodikus, ami valahol elkezdődött és valahol abbamaradt. Kétség kívül egy nagyon érdekes pillanatban lett vége, bár őszintén, több ilyen pont is volt a második részben. 

Így hát nincs más hátra, mint hátradőlni ismét és várni a harmadik részt. Alig várom, hogy az összes titokra fény derüljön, hiszen elméletileg a harmadik rész már a lezárás lesz és az eddigieknél is vaskosabb és hosszabb kötetre számíthatunk. Angolul már idén várhatóan megjelenik az év végén. Reméljük, hogy a Könyvmolyképzőnél is minél hamarabb olvasni tudjuk majd!

Nyereményjáték:

Érkezik Callie Hart nagysikerű Quicksilver című kötetének a folytatása, a Brimstone, amely ismét egy sötét, szenvedéllyel teli világba rántja az olvasót. A történet tovább mélyíti az előző rész izgalmait, miközben új titkok és veszélyek kerülnek felszínre. Tartsatok velünk a blogturné során, és ne feledjétek: a végén kisorsolunk egy példányt a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen épületben vannak a főszereplők a regény elején?

További állomások:

Blogturné Klub

04.07. Kitablar

04.09. Ambivalentina

04.11. Angelika blogja

04.13. Milyen könyvet olvassak?