A Silver Pines Ranch sorozat első része volt számomra a cowboy románcok bemutatkozásának, és olyannyira sikeresen megfogott akkor, hogy azóta is űkön ülve várom minden újabb rész megjelenését. Visszagondolva a második rész jobban meg is ragadt és jobban is élveztem, mint az elsőt, így kifejezetten kíváncsian vártam a most megjelent harmadik kötetet, hogy vajon jobban el tud-e varázsolni, mint az előző két Ashby gyerek története. Bizony, itt volt az idő, hogy az utolsó Ashby is párt találjon, bár az előző részek alapján már egyértelmű volt ki is lesz a tökéletes választás a számára, legalábbis nekünk olvasóknak, de a fent említett főhősünknek erre magától kellett rájönnie... egy kicsit hosszabb úton.

Fülszöveg:

A vadszívű lányt csak ő tudja kézben tartani.

Ginger és Cole eltöltenek egy vad hétvégét Las Vegasban, és miután túl sokat ittak, egy neonokkal kivilágított kápolnában találják magukat. Miután hazaérnek, megállapodnak: egy darabig titokban tartják a házasságot.

Egyre több időt kényszerülnek egymás társaságában tölteni. Szikrák lobbannak, a véletlen házasság kezd veszélyesen valódinak érződni.

Apránként megfeledkeznek arról, hogy eredetileg csak színlelték a dolgot, és lassanként Cole is megérti, hogy a Felelsz vagy mersz?-ben mindig a mersz a helyes válasz.

Én és a könyv:

Mindig jó visszatérni Kentuckyba az Ashby család ranchére, bár ebben a kötetben az előzőekhez képest meglepően keveset voltunk ténylegesen a nagy ház és környékén. Nem csoda, hiszen Cole Ashby már elköltözött és éppen frissen beiktatott seriff életét éli, a nyolc éves kislányával karöltve, kissé magányosan. Az előző részekből már teljesen tudható volt, hogy a húga legjobb barátnője, Ginger lesz majd a tökéletes válastás számára, és már az első résztől kezdve "izzot a levegő" közöttük, de nagyon kíváncsi voltam, hogy az ő szemszögükből hogyan kezdett el felépülni ez a kapcsolat és miként teljesedett ki.

Nagyon kedveltem a két szereplő csipkelődését és tetszett, hogy milyen lassan, fokozatosan alakul a kapcsolatuk, bár hogy teljesen őszinte legyek, egy kissé számomra érthetetlen volt a konfliktushelyzet. Mindketten rendkívül odáig voltak a másiktól kb a 100. oldaltól kezdve, és amikor már teljes mértékben egymásba habarodtak is, még kérdezgették maguktól, hogy most a másik biztosan szeretné-e ezt. 

Számomra ez érthetetlen volt, tekintve, hogy olyan egyébként legjobb barátokról beszélünk, akik egészen eddig nagyon jól és mélyen kommunikáltak egymással és rendkívüli módon megbíznak egymásban. De ha már az érthetetlen helyzeteknél tartunk, engem maga a bonyodalom sem győzött meg, valahogy nem tudtam igazán átérezni, hogy ez miért is lenne annyira borzalmas helyzet. Kissé fanfiction-szintű mesterkéltség volt a számomra ez a muszáj összeköltöznünk, mert titokban házasok vagyunk a 21. században. Minden esetre maga a helyzet tetszett, ahogy egy fedél alatt egyre közelebb kerültek a valósághoz, hiszen már az első naptól kezdve papás-mamásat játszottak tudat alatt. 

A hangulat persze továbra is nagyon jó volt, a cowboyos atmoszféra számomra most is átjött és őszinten csoda jól esett az elmúlt időszak komolyabb, véresebb olvasmányai után. (Illetve nemrég lediplomáztam, ami után kétszeresen csodás volt egy ilyen könnyed, romantikus és szórakoztató, na meg pikáns könyvvel ünnepelni és kicsit kikapcsolni.) 

Szerencsére a sorozat nem itt ért véget, bár egész logikus lett volna az írónő részéről, hiszen minden Ashby gyerek párjára lelt, ráadásul mostmár azt is tudjuk, kinek hány és milyen nyevű gyerekei születtek. Ugyanakkor már angolul megjelent további két rész, ahol ha jól vettem le, nem a család következő generációjával megyünk tovább, hanem a környék és a ranch dolgozóival, de javítsatok ki, ha most balgaságot mondanék. 

Mindenesetre én alig várom, hogy azokat is olvashassam, mert a Silver Pines Ranchre visszatérni még mindig csodás élmény, minden egyes alkalommal, amire nagyon is szükségem van, tekintve, hogy eddig ennél jobb cowboyos romantikus könyveket nem találtam. 

Nyereményjáték:

A Silver Pines Ranchen mindenki rátalált már a párjára, bár van, aki elsőre félre nyúlt. Cole Ashby számára akad még egy próbálkozás, reméljük, hogy ez a msotani már a végsőkig kitart. Kövessétek bloggereinkkel a sorozat harmadik részének értékeléseit és ne felejétek: kíméld a lovat, lovagolj egy cowboyon! (Vagy éppen a seriffen, haha.) 

Mostani nyereményjátékunkban a sorozat köteteiből válogattunk idézeteket. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy melyik részből valók és a rész címét beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Nos, nem lehet mindenki olyan morgós prűd, mint te, szóval elnézést, hogy élvezek egy jó szerelmi történetet.”

További állomások:

Blogturné klub

06.09. Ambivalentina

06.11. Angelika blogja

06.13. Kitablar

 Őszintén nem tudom, hogy mi történik mostanság a Kossuth kiadó háza táján, de futószalagon hozzák a jobbnál jobb távol-keleti írók műveit. A legutóbbi friss megjelenésük, a Vaj, ami egy japán (gasztro) thriller, is teljesen levett a lábamról, de a mostani koreai gurításuk sem volt semmi. Őszintén, a fülszöveget elolvasva annyira nagyon nem fogott meg, kicsit úgy éreztem, hogy valószínüleg az a tipikus epizodikus kedves történetszedet lesz, ami annyira jellemző az ilyen hangulatú koreai és japán kötetekre, csak most éppen nem ramenezőben vagy kávéházban játszódik, hanem egy éjjel-nappali kisboltban. Szerencsére igen nagyot tévedtem.

Fülszöveg:

Jom asszony, a kisboltját vezető energikus, idős hölgy gondoskodó főnöke az alkalmazottainak. Egy nap a szöuli pályaudvaron elveszíti legféltettebb kincseit tartalmazó erszényét, de szerencséjére egy csavargó megtalálja, és visszaadja neki. A meggyötört férfi, bár a múltját elfeledte, pontosan tisztában van a jó és a rossz közti különbséggel.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

A váratlan találkozás fordulópontot jelent mindkettőjük életében.

Kim Hojon regénye – amely több mint másfélmillió olvasó szívét nyerte el Koreában – az elmagányosodott, barátságtalan fővárosban található kis vegyesbolt alkalmazottainak és vásárlóinak életét mutatja be. Az ihletet kereső fiatal drámaíró, a bajba került apa, az idősödő nyomozó… – mindannyian a kisbolt éjszakásától, Tokkótól, a hajléktalan férfitól kapnak segítséget problémájuk megoldásához, miközben a mogorva, titokzatos férfi nemcsak újjászületik, de az őszinteségének és kedvességének erejével csodákat is tesz.

Én és a könyv:

Nagyon szeretem a távol-keleti történeteket. Magam sem tudom igazán miért fognak meg ennyire, lehet a nemrég diagnosztizált autizmusom specifikus érdeklődési köreként lehet leginkább értelmezni a dolgot, de most nem is igazán ez a lényeg. 

Általánosan mindig kíváncsian tekintek az ázsiai friss megjelenésekre, ugyanakkor az elmúlt időszakban nagyon gyakran éreztem úgy, hogy egy kaptafára lehet felhúzni szinte az összeset, vagy legalábbis azokat, amik magyar nyelven megjelentek. Talán egyértelműen kialakult a kiadók számára, hogy a magyar olvasók mit szeretnek, de hálisten mostanság egyre több újszerű és váratlan történettel találkozom és őszintén, legtöbbszőr a Kossuth kiadónál van ez így. Úgy érzem egyre nagyobb bizalmat tudok szavazni nekik ilyen téren, főleg, bár lehet éppen itt is volt ennek az ideje, hiszen ha visszagondolok, már a legelső könyves taralmaim között is ott voltak a náluk megjelent távol-keleti könyvek, mint a Kőgazdag sorozat, vagy Mielőtt a kávé kihűl. Egyébként talán pont az utóbbinak köszönhető, hogy kialakult ez az egy kaptafára húzhatóság, hiszen egészen sok olyan kötet jelent meg a későbbiekben is, ami pont úgy épült fel és pont olyan hangulatot keltett, mint a fent megnevezett kötet. Nem mellesleg pedig molyon az egyik legolvasottabb könyve a mai napig a kiadónak.

Ami viszont a lényeg, hogy ez a kötet nem ilyen volt. Persze, itt is több emberi sorsot követhettünk végig, mégis a főszereplő, Tokkó, egy olyan életutat mutat be a könyv fejezetein keresztül, ami rendkívül mély és szívhez szóló. Nem olyan ömlengős, csöpögős, érzelgős módon szerencsére, hanem egészen csak a felszín alatt, észrevétlenül van hatással az olvasóra. Legalábbis rám mindenképpen hatással volt.

A könyv egyébként rendkívül rövid, és nagyon gyorsan lehet vele haladni. Olvasmányos, kedves párbeszédekkel, miközben nagyon emberien ábrázolja a karaktereit, felhozva a tipikus koreai társadalmi jellemrajzokat és szituációkat. Jól szórakoztam a kis epizódokon, ahogy a kisbolthoz kapcsolódó különböző emberek egy-egy életben való elakadást győztek le, ami mind közelebb vitte a főszereplőnket is, hogy a saját problémáját megoldja, a saját gödréből kikászálódjon.

Ami szerintem egészen különleges volt ebben a kötetben, az a komolysága és nyerssége. Egy kedves, aranyos köntösbe bújtatott egészen őszinte történet, persze azért összességében egy kellemesen pozitív hangvételben és igen nagy életigenléssel. Mégis olyan témákat hoz fel, amikkel őszintén nem igazán találkoztam még az olvasmányaim során, főleg nem ilyen típusú kötetekben. Ilyen volt például a hajléktalanság is, ami az ilyen cozy művekhez képest rettentő váratlan és komoly téma, de igazából én úgy érzem, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy ez a kötet ennyire jól működjön.

Nagyon szerettem olvasni, és szívesen ajánlom azok figyelmébe, akik szintén kifejezetten kedvelik a tipikus távol-keleti könyveket, de azért mégiscsak nyitottak lennének a komfortzónájukon belül egy kis újdonságra. 

Nyereményjáték:

Kim Hojon Nagy ​remények kisboltja című regénye egy különleges és érzékeny történet egy nyugdíjas boltvezető és egy titokzatos, magányos csavargó találkozásáról, melyben központi szerepe van az elfogadásnak, az előítéleteknek, a türelemnek és a másokhoz való odafordulásnak. Tartsatok bloggereinkkel az állomásokon, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a Kossuth Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az életben kétféle dolgot bánunk meg: megtett cselekedeteket és elszalasztott lehetőségeket. Azon őrlődünk, hogy valami visszafordíthatatlan dolgot tettünk.”

További állomások:

Blogturné Klub

06.02. Könyv és más

06.03. Pandalány olvas

06.05. Csak olvass!

06.07. Ambivalentina

 Eszméletlenül kíváncsian vártam ennek a kötetnek a megjelenését. Még sose olvastam előtte az írónőtől, illetve abban is egészen biztos vagyok, hogy levélregénnyel sem volt még dolgom ezelőtt. Rendkívül izgalmasnak gondoltam a koncepciót, ami egyébként az írónő védjegye, hogy egy olyan krimit tár az olvasó elé, ahol igazából csak a nyomok szerepelnek, elbeszélés nem igazán.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha fellapozod ezt könyvet, akkor levelezéseket, naptárat, posztokat és olyan tevékenységeket fogsz látni, amik egy nyomozás során bizonyítékként vagy információként felhasználható. 

Alig vártam, hogy belekezdhessek, és íme, már be is fejeztem, így most azt várom igazán, hogy nektek is beszámolhassak róla.

Fülszöveg:

Hat diák. Egy gyilkosság.

Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.

Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?

Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Én és a könyv:

Nagy szerelmese vagyok a logikai feladatoknak. Lehet részben emiatt is választottam első körben a mérnöki pályát. Persze ez a későbbiekben változott, és csak hamar egy művészeti mesterképzésen találtam magamat. Viszont a logika, a rejtélyek és a szabadulószobák iránti szeretetem egyáltalán nem tűnt el. Felfedeztem a különböző fondorlatos krimiket az elmúlt években, amiket rendkívül lelkesen fogyasztok, lassan kijelenthető, hogy igen nagy mértékben ráadásul. 

Így erre, a számomra "új fajta" krimire, különösen kíváncsi voltam. Kicsit féltem is, be kell vallanom, hogy vajon mennyire igényli a folyamatos megingathatatlan figyelmet, vajon kellene-e olvasás közben jegyzetelni, és lesz-e bármi konkrét feladat. Mennyire kell ténylegesen bevonnom magamat az "ügybe".

Nos, a bevonódás már a fülszöveg elolvasása közben megtörtént, majd az első oldalak elolvasása után abszolút fokozódott is. Most, amikor ezeket a sorokat írom, épp a legvégén vagyok a saját művészeti mesterképzésemnek, ahol kis létszámban, különböző háttérrel verődtünk össze páran, és kifejezetten multimédiás tevékenységeket folytattunk. Olyan érzés volt kissé, mintha a sajt mindennapjaimat vetették volna papírra, annyi különbséggel, hogy nálunk hálisten nem halt meg senki a képzés alatt.

Viszont így, hogy amúgy is már kezdek lassan felülni a nosztalgiavonatra, extra jó érzés volt még az olvasmányom által is visszacsöppenni picit a művészetis világba és újraélni, ahogy pár teljesen különböző ember összeismerkedik egy számukra egészen új helyen, amit műteremnek, meg művészeti képzésnek hívnak. 

Hála a chat üzeneteknek és email-váltásoknak, iszonyatosan könnyű volt haladni a könyvvel, pedig az 500 oldalas terjedelme eleinte igen csak megijesztett. Őszintén, annyira lekötött az olvasás, hogy lényegében egy nap alatt az elejétől egészen a végéig eljutottam, mert egyszerűen nem tudtam letenni, de ez a hatás több tényezőnek is köszönhető volt.

Egyrészt ki ne szeretne üzenetváltásokat olvasni. Nem véletlenül híresült el az a meme, hogy egy jó adok-kapok kommentháború megfigyeléséhez "hozzuk a popcornt", egyszerűen rendkívül jól bizsergeti az ember agyát és kíváncsiságát, ha más emberek vitáit és nézeteltéréseit követheti végig. Közben pedig, ahogy kezd kicsit is elharapózni a helyzet, szépen lassan adagolva kapunk apró helyzetjelentéseket a jelenből is, ahol valami már nagyon gyanús és ijesztő az olvasóval együtt haladó külsős vizsgáztatónak.

Másrészt úgy csöpögnek az információk szépen lassan, hogy minden húsz oldalon kiderül valami újabb baromira lényeges információ, ami tök logikus az eddigiek alapján, csak éppen egyáltalán nem gondoltam rá. Be kell vallanom, hogy egészen lusta olvasó vagyok, és nem igazán szoktam találgatni, vagy próbálkozni magamtól rájönni a krimik és thrillerek megfejtésére, általában hagyom, hogy a könyv vigyen az úton. 

Harmadrészt pedig így, hogy nincsenek igazán logikai egységek, csak egy nagy rakat ömlesztett komment, chat és email egymás után, sosincs vége egy fejezetnek vagy szakasznak, és mintha csak instázna vagy tiktokozna az ember, valami egészen új és izgalmas ott van folyamatosan a következő oldalon, ami egészen rövidkének tűnik, hiszen csak párbeszédek többnyire, így baromi nehéz kitalálni, hogy hol is tegye le az ember a könyvet. (Amennyire izgi az egész, leginkább max a legvégén.) 

Összességében nekem rendkívül bejött az írónő stílusa, és már kívánságlistára is tettem a többi eddig megjelent könyvét, amiből szerencsére egészen sok van már magyar nyelven, mind ilyesmi levélregény formában. Amin a legjobban meglepődtem, hogy gyerekeknek szóló könyve is van, arra különösen kíváncsivá váltam, vajon hogyan működik ugyanez a stílus egy egészen más olvasói réteget célozva. Bár ami tagadhatatlan, hogy rendkívül pörgős és nem megterhelő a felnőtt változat olvasása is, így azt hiszem látom a víziót és nagyon is tudom ajánlani azoknak, akik megijednek a vastagabb, nagyobb dedikáltságot igénylő kötetektől, de egy jól kidolgozott krimi történettel szeretnék szórakoztatni magukat.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az eseményt furcsa jelenet tarkítja: egy különös angol férfi sírva fakad, és azt állítja, fogalma sincs, ki ő, és honnan került ide. Az angolt másnap felakasztva találják egy csónakházban. Bohócmaszkot visel. 

További állomások:

Blogturné Klub

05.18 Olvasónapló

05.20 Kelly és Lupi olvas

05.24 Ambivalentina

05.25 Readinspo

05.26 Csak olvass!

Mostanság olyan kaotikusan zajlik a blogos életem, hogy látástól vakulásig olvasok, ami egyébként valahol rendkívül áldásos állapot. Ugyanakkor a különböző határidőknek hála, teljesen random, hogy egy-egy időszakban milyen típusú könyvből lesz több, és így hiába nem látszik az utóbbi posztokon végiggörgetve, de igen rég olvastam már egy jó, könnyed NA romantikust. Ez a kijelentés azért is igaz, mivel még árpilis van, amikor ezt a bejegyzést írom, így mire publikálva lesz a turné keretében, már hetekkel túl leszünk ezen az aktuális időszakon. Így tehát muszáj úgy mondanom, hogy még áprilisban, volt egy hosszabb repülőutam, ide választottam ezt a könyvet, és szerencsére, már elöljáróban elmondhatom, hogy nagyon örülök, hogy így tettem.

Fülszöveg:

Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani Tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!

Én és a könyv:

Ennek a könyvnek már a borítója is rendkívül cuki, na meg picit nerdy, így abszolú megalapozott volt a vibe, amivel belevágtam. Eléggé hamar egyértelmüsíti az író a tipikus szerepleosztásokat, hogy ki is a napsugár és ki a zsémbes morgó a párosból. Bár, ez már lényegében a fülszövegből is kiderült. Őszintén én úgy éreztem, hogy a könyv eleje egy kicsit más történetet sejtet, na meg az ajánlója is, hiszen a könyv nagy részében egyáltalán nem ellenségekként jelennek meg a főhősök, sőt, szinte soha nem is voltak azok, így emellett az állítás mellett én kissé értetlenül állok. Ettől függetlenül morgó és vidámság jó távolról kezd el közeledni egymás felé, de abszolút egyértelműen közelednek.

Nagyon tetszett, ahogy a kémia kialakult és fokozódot a főhősök között. Abszolút egy lassú folyamat volt, de így egy kifejezetten cuki, kedves és romantikus történetet kaptunk. Slow burn, a spicy jelenetekre kifejezetten sokat kell várni, de én ezt egyáltalán nem bántam, mostanában zerszer jobban szeretem az ilyeneket. Ráadásul nincs is túl sok ilyen jelenet a könyvben, így sokkal inkább a két főszereplő dinamikáján és lelki vívódásán van a hangsúly, ami szerintem szépen lett bemutatva, tudtam velük azonosulni, még annak ellenére is, hogy egészen szélsőséges helyzetek lettek felvonultatva, mégis, működött, nem volt túl sok, és a végkifejlet eléréséhez pedig meg is lepődtem, hogy az írőnő mennyire nem megszokott, nem drámai, nem sablonmegoldást használt.

Ami különösen tetszett, az a két kislány, akikre a férfi főszereplőnk, Finn vigyázz. Sokszor érzem úgy, hogy nagyon mesterkélt mondatokat adnak a gyerekek szájába a könyvekben és filmekben, illetve olyan viselkedéssel ruházzák fel őket, ami egyértelműen túl beszédes egy valódi gyerekhez képest. It jó érzés volt, hogy nem jött bennem elő ez az érzés, viszont sokszor felkuncogtam a lányok egy-egy megszólalásától. Részben nekik is köszönhető a magas cukiságfaktor, ami ennek a könyvnek az abszolút jellemzője. A másik tényező pedig egyértelműen a főhősnő családja. Nagyon ritka az ilyesmi könyvekben az ennyire reflektorfénybe kerülő pozitív, kedves, összetartó családkép. Nagyon élveztem a családi jeleneteket olvasni, és ennek a jelentőségét a későbbiekben siekrült is megértenem.

Nem véletlenül került ennyire előtérbe a főhősnőnk családja, na meg megannyi testvére, hiszen az írónő ezt a kötetet a sorozata első részének tervezte: a többi nővér története is érkezni fog a jövőben, nem csak magyarul, de eredeti nyelven is, hiszen egyelőre még csak egy másik nővér története jelent ezen a könyvön kívül a sorozatból.

Én úgy érzem engem egyértelműen megvett ez a sztori, és alig várom, hogy a következő sztorit is olvashassam. (Már tudni, kik lesznek a főszereplők, és nagyon kíváncsi vagyok a történetükre az első könyv alapjá, hiszen párszor már feltűntek a színen.) Ami pedig különösen nagy reményeket ad, az a Könyvmolyképző kiadó nemrégi bejelentése, miszerint garantálják, hogy az általuk megkezdett sorozatok mind ki lesznek adva teljesen, elejétől a végéig, ami szerintem egy csodálatos kezdeményezés, és remek kommunikáció az olvasók felé. 

Így a magyar kiadás kérdésén szerencsére nem kell aggódni. Alig várom, hogy a következő részt is olvashassam! Ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy könnyed, bohókás, család centrikus és rettentő kedves romantikus történetre, amiben azért elvétve egy pici spice is van.

Nyereményjáték:

Jillian Meadows romantikus regénye, a Give Me Butterflies - Jöhetnek a pillangók egy szívmelengető történet szerelemről, gyászról és az újrakezdés bátorságáról. A különleges, tudományos hangulatú történet bájos karakterekkel és érzelmekkel teli pillanatokkal varázsolja el az olvasókat, miközben megmutatja, hogy néha a legváratlanabb helyeken talál ránk a boldogság. A blogturné során ráadásul kisorsolunk egy példányt a regényből, így egy szerencsés olvasó maga is átélheti ezt a csillagokkal és pillangókkal teli utazást.

A nyereményjátékunk során híres csillagképeket kell felismernetek! Nincs más dolgotok, mint a nevét beírni a Tally boxba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

05.19. Kitablar

05.21. Ambivalentina

05.24. Zakkant olvas

05.27. Hagyjatok! Olvasok!

 Vannak dolgok, amiket régóta szeretek és vannak egészen új felfedezéseim is, amikor pedig ezek a dolgok találkoznak, na azokra a fúziókra különösen kíváncsi tudok lenni. Azt hiszem kicsit ilyen ez a mostani könyv is. Igen, igen, ha távol-keleti szerzőről van szó, akkor én biztosan felkapom a fejem, és újabban a véres gyilkosos krimiktől is egészen odiág vagyok, így amint megláttam a véres ujjlnyomatokat a Vaj borítóján, na meg az író egyértelműen japán nevét, rögtön tudtam, hogy ez a könyv nekem szól. De ahogy azt mondani szokták, ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, amilyen felszínesen vágtam neki az olvasásnak, annyira lepődtem meg, hogy mennyire mást adott ez a könyv, de a lehető legjobb értelemben.

Fülszöveg:

Kadzsii Manako a tokiói fegyházban ül, miután elítélték három gyilkosság vádjával. Az egykori gourmet hobbiszakács rémtettei teljes izgalomban tartják az országot, miután a sorozatgyilkos a címlapokra került. A nő nem hajlandó szóba állni a sajtóval, azonban Rikának, a harmincas éveiben járó, egy hetilapnál dolgozó újságírónőnek sikerül több interjút is készíteni vele, miközben egyre jobban magával ragadják Kadzsii szeszélyes szavai és tettei.

Juzuki Aszako lenyűgöző regénye valós események ihlette történet szeretetről, megszállottságról, és a japán ételek bársonyos, mély ízvilágában rejlő gyönyörökről.

Én és a könyv:

Őszintén megmondom, baromira megrökönyödtem a kötet testességétől. Nem olvastam még ilyen tömött sorokkal, több, mint 500 oldallal bővelkedő krimi kötetet. Vagyis hát őszintén? Ez a könyv abszolút nem krimi a szó klasszikus értelmében, én így nem is akarom igazán akként kezelni. 

Hiába kapta meg a thriller és krimi jelzőket molyon, számomra teljesen más utazást nyújtott ez a történet. Sokkal inkább volt egy fajta elmélkedés és társadalomkritika, ami különböző életutakat és szerepeket fejtegetett, leginkább a nők szempontjából. Én ettől pedig teljesen odáig voltam. Abszolút beszippantott a történet, teljesen az ujja köré csavart és amíg olvastam, egyszerűen nem tudtam másról beszélni, lényegében senkivel. 

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik megkérdőjelezik és firtatják, hogy mi is az a társadalmi szerep, ami egy nőnek való, hogy ez mennyire lehet változatos, mennyire polarizált különböző előre meghatározott szerepkörökre. Itt is már az elejétől olyan különböző életutak jelentek meg, mint a házas háztartásbeli, a karrierista - lényegében - szingli, az egyedülálló anya, a karrierjét háttérbe szorító anya, na és persze az a furcsa kettősség, ami a szabadság és a prostitúció egyvelege. Ahol igazából hisz abban a nő, hogy a férfinek támogató társra van szüksége, hogy nőként ezt a támogató szerepet kell megadni, ugyanakkor mégis szabadon válogat a férfiak között mindaddig míg rá nem un mindegyikre. 

Nagyon érdekes volt látni a surlódást a két főbb szereplő között, az elítélt, de szabadelvű Manako és a szabálykövető, társadalomba szigorúan beilleszkedni próbáló Rika között. Teljesen mást képviseltek, mégis mindketten hatással voltak egymásra. Baromi izgalmas volt számomra, ahogy az ételek útján kapcsolódni tudtak és ezzel egyfajta bizarr rajongás és szexuális felhang is belekerült kettőjük kapcsolatába.

Őszintén az ételeknek legalább akkora szerepük volt a könyvben, mint az emberi kapcsolatoknak. Egészen kínzó módon étvágygerjesztően voltak bemutatva a külnböző fogások és ízek, így minduntalan éhes lettem, akár ha csak egy oldalt is olvastam a történetből. Emellett pedig őszintén az a szexuális kéjes felhang, ami az ételeket és az evést övezte, teljes mértékben a legtökéletesebb definíciója volt a foodporn kifejezésnek, miközben többnyire ezt olyan elcsépelten hazsnáljuk a szociális médiában, hogy már jelentését is vesztette. Mégis, ha valaki egyszer szó szerint szeretné értelmezni, csak olvassa el ezt a könyvet.

A címben is szereplő összetevő, a vaj, annyira sokszor jelent meg szimbolikusan és fizikailag is, hogy teljesen elszégyeltem magam, hogy tejérzékeny vagyok, legszívesebben jelenleg minden ételemre egy kis vajat tennék, de leginkább a rízsre, egy kis szójaszósszal. Olyan ízélmények és apró tippek voltak leírva a könyvben, amiket úgy érzem egyszerűen muszáj kipróbálnom, szóval ne lepődjetek meg, ha a közeljövőben esetleg Quatre Quart vagy egyéb furcsa nevű dolgokról posztolnék instán, szimplán még mindig a hatás alatt vagyok a könyvnek. 

A kötet belső boríóján már a kiadó jelezte, hogy dolgoznak az írónő másik könyvén is, ami egy szintén egészen elgondolkodtató és elborult thrillernek ígérkezik, így alig várom, hogy azt is olvashassam. Juzuki Aszako abszolút felkerült a figyeltjeim listára, így szívből ajánlom midnenkinek, aki úgy érzi fogékony a fent felsorolt témákra. 

Nyereményjáték:

Juzuki Aszaki regényének főszereplője egy gourmet hobbiszakács, akit sorozatgyilkosság vádjával ítéltek el. Történetét egy hetilap újságírónőjének meséli el, aki több interjút is készít vele… 

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, amit valós események ihlettek, ugyanis a turné végén a Kossuth Kiadónak köszönhetően egy példány is gazdára talál a Vaj című regényből. 

Ezúttal úgy gondoltuk, hogy egy egyszerű játékot találunk ki nektek. A Kossuth Kiadó oldalán található beleolvasót használva válaszolnotok kell az állomásokon feltett kérdéseinkre!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi az a két dolog, ami sosem érdekelte Rikát?

További állomások:

Blogturné Klub

05.08. - Hagyjatok! Olvasok! extra

05.11. - Hagyjatok! Olvasok! ajánló

05.14. - Ambivalentina

 Az elmúlt években igyekeztem minél jobban tágítani azon műfajok spektrumát, amik közül olvasok, így fedeztem fel magamnak a jó kis thrillereket, krimiket, a gyerekkönyveket és az ismeretterjesztőket. Viszont vannak olyan apróbb "alműfajok" is, amik egy már jól ismert zsánerhez tartoznak, mégis eddig nagyon kevésszer találkoztam velük, vagy éppen még soha. Úgy érzem ilyen volt számomra a cozy fantasy hívószó is. Direkt megnéztem molyon, hogy van-e egyáltalán olyan olvasmányom, ami ez alá a címke alá esett volna és én nem vettem észre, de összesen csak egy volt, az is koreai írótól, ami mind tudjuk, hogy egy kicsit más megközelítést jelent általában, mint a klasszikus nyugati (cozy) fantasy. Így hát nagy kíváncsisággal vágtam bele az Agave könyvek friss megjelenésébe, hogy vajon hogy fog nekem tetszeni ez az egész specifikus és jelenleg igencsak közkedvelt fantasy-típus. 

Fülszöveg:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben.

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.

Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.

Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.

Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.

Én és a könyv:

Be kell vallanom már maga a cím is elvarázsolt, egyszerűen a gyengém a macskák. Amikor pedig megláttam a borítót, a szavam is elállt. Ez a szecessziós irány, ráadásul macskákkal, ráadásul nem csak véletlenszerűen, hanem ténylegesen a könyvben szereplőket ábrázolva, nálam mindent vitt. Így már többszörösen kíváncsian és lelkesedve vágtam bele Heather Fawcett kötetébe. Tőle az volt az első olvasmányom, így igazán nem tudtam mire számítsak. 

Eleinte abszolút meglepődtem a francia kifejezéseken és helyneveken, de ahogy kiderült számomra, hogy a szerző kanadai és nem máshova helyezte regénye színhelyét, mint Montrealba, teljesen a szívembe fogadtam. Egy nyarat töltöttem ott anno, erről pedig egyébként több ízben írtam a blogon is, így végtelenül kedves számomra a hely. Persze az általam ismert város merőben más, mint a könyv lapjain megjelenő, amit én valahogy az 1900-as évek elejére datáltam, de őszintén erről nem volt túl sok információ és a szecessziós borítóból indultam ki leginkább.

Na de hogy is tetszett az első cozy fantasym? Határozottan úgy érzem, hogy szívesen nyitok ebbe az irányba is, kedves és bájos történet volt, jó sok cicázással. Tetszett a benne kirajzolódó varázsvilág, hogy a főhős nem volt direktbe része ennek, csak úgymond passzív megfigyelője és elszenvedője, aki csak szeretné élni a maga nyugalmas életét egy olyan univerzumban, ahol a semmirekellő varázsló minduntalan valami problémát okoznak az átlagembereknek párbajozásaikkal és varázslataikkal.

Érdekes volt számomra ebből a nézőpontból olvasni egy ilyen világról, bár azért itt is egy ponton lényegében az egész világ megmentése volt a cél, dehát ez csak annyit jelent, hogy ez az alma sem esett túl messze a fájától, hiszen ez egy viszonylag átlagos fantasy elem.

A macskás könyvek mindig meggyőznek, hogy ezt el kéne olvasnom, és sokszor érzem úgy, hogy mégse azt adják amit vártam vagy szerettem volna tőlük. Egy ponton ennél a könyvnél is elgondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy a nyugati írók egy nagy gödörbe esnek bele folyton, amikor cuki doromboló barátainkat ilyen szinten középpontba helyezik: a főszereplő mindig valahogy kattos macskás nő lesz, akit a külvilág nem ért meg. Ez pedig számomra eléggé klisés, ráadásul nagy macskakevdelőként nem is esik jól, elég csak a való életben találkozni ezzel a sztereotípiával, nem kell a képzelt világaimban is.

Ami viszont nagyon tetszett a főszereplő karakterében az a hihetetlen jóhiszeműsége és pozitivitása, ami nem naiv döntésekhez vezetett, hanem egyszerű és önfeláldozó, de nem drámai cselekedetekhez. Jó érzés volt egy olyan felnőtt nőről olvasni egy fantasy regényben, aki nem fejjel ment a falnak, gondolkodott és bár az érzései vezérelték, mégis egy nagyon szép lélekként bontakozott ki az olvasó előtt és nem pedig Durrbele Dóraként.

Ezen sokat árnyalt a szerelmi szál is, ami szerintem pontosan annyi volt, amennyinek lennie kell, ami egyenlő a nem sokkal. Ez nem egy elsődlegesen romanikus regény, így jobb is ha senki nem ilyen elvárással veszi a kezébe. Ugyanakkor a főhősnőnk életébe három férfialak is megjelenik, köztük az elhunyt férje, ami szerintem egy jól működő érettséget és mélységet adott a történetnek.

Ami viszont furcsa volt számomra, hogy meglepően nagyon nehezen haladtam a kötettel, valahogy kacifántosnak éreztem a bekezdéseket, mindannak ellenére is, hogy a varázsvilág és minden egyéb nagyon érthetően és ésszerűen volt leírva. Lehet szimplán csak nekem van most olyan időszakom, amikor nehezebben tudok kiszakadni a saját életemből, így nem tudom ez mennyire objektív megállapítás.

Összességében egy kedves és szórakoztató történet volt, igazán felemelő és szép jelenetekkel, és csípős párbeszédekkel a főhősök között, amit remekül lehetett élvezni, nem is említve a macskák jelenlétét, ami abszolút bearanyozta az élményt. 

Nyereményjáték:

Heather Fawcett új regénye gyógyító, szívmelengető történet varázsboltokkal, mentett macskákkal és egy második eséllyel – a szerelemben éppúgy, mint az életben. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a neve annak a templomnak, ahol minden nap ételt osztanak?

További állomások:

Blogturné Klub

05.02.: Csak olvass!

05.05.: Milyen könyvet olvassak?

05.07.: Olvasónapló

05.09.: Ambivalentina

05.11.: Readinspo

05.13.: Hagyjatok! Olvasok!

05.15.: Könyv és más