A tavalyi év megkerülhetetlen szenzációja volt a Quicksilver, a Tündék és Alkímia sorozat első része. Bár régebben faltam a fantasy regényeket, az elmúlt időszakban, ami alatt az utóbbi 5-6 évre gondolok, nem igazán olvastam már ebből a műfajból jószerivel semmit. Mégis, valahogy a Quicksilver annyira sok helyről jött szembe velem, úgy éreztem érdemes lenne adnom neki egy esélyt, és nem bántam meg: segített visszatalálni a romantasyk világába, és emlékszem, amikor olvastam teljesen a függőévé tett. Alig bírtam letenni. Így pedig rendkívül vártam már a folytatást, hiszen az első rész egy igen izgalmas és feszült pillanatban ért véget.

Fülszöveg:

Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom.

Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.

Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…

Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.

Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.

Én és a könyv:

Rettentően vártam már a második rész megjelenését, és amint lehetett rá is vetettem magam az új kötetre, és el is kezdtem olvasni. A bibi csak ekkor jött, hiszen az előző könyv olvasása óta mégiscsak igen sok idő eltelt, így bár azt hittem, hogy tökéletesen emlékszem mi is történt, de ez egyáltalán nem így volt. Nem hogy a történet végére nem emlékeztem, de még a karakterek neveire sem. Az első pár oldal után föl is adtam ideiglenesen a harcot, és inkább elkezdtem különböző tiktok és youtube videókat keresni, ahol összefoglalják röviden mi is volt az előző részben, na meg, hogy ki kicsoda, hiszen egyszerűen sajnos nem volt időm rá, hogy újraolvassam a Quicksilvert.

Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy az ilyen hosszú sorozatok esetében milyen jó lenne, ha betennétek az elejére egy rövid összefoglalót a térképek és egyebek mellé. Ez nem teljesen ördögtől való ötlet, ha azt nézzük, hogy a nem könyv sorozatok esetében, a Netflix és társain már bevett szokás "az előző részek tartalmából" lévő összevágással kezdeni az aktuális részt. Én mindenképpen díjaznám, ha ez valahogy szokássá válna.

Miután sikerült felfrissítenem az emlékezetemet, már egy fokkal bátrabban vágtam bele az olvasásba. Őszintén, kellett is a bátorság, mert egy pillanatig sem lazsált Saeris és Kingfisher párosa. Ha teljesen őszinte akarok lenni, olyan érzés volt az olvasás közben, mintha percenként történt volna valami teljesen új dolog velük és a társaikkal. Egy minimális szinten közel volt a követhetetlenséghez, viszont egy teljesen szokatlan módon. Nem a furcsa nevek és helyek miatt, hanem mert annyira gyors egymásutánban történt minden, hogy az aranyhal memóriám szinte el is felejtette, hogy az aktuális kaland előtt milyen kalandok is történtek. 

Ennek örömére viszont rendkívül pörgős és izgalmas volt a második rész. Egy perc nyugta nem volt sem a párosnak, sem nekem, az olvasónak. Így pedig megint csak nehezemre esett letenni a történetet, mert olyanná vált, mint egy rossz drog. Garantált volt, hogy valami történni fog, hogy még lehet ezt tetézni, de lövésem sem volt róla, hogy mi lehet az. 

Ami számomra kicsit furcsa volt, és az előző részben nem így emlékeztem rá, az Saeris megszólalásai és gondolatai. Lehet, hogy most a fordítás lett kissé más hangvételű, bár ugyanaz a fordítója az első két résznek, de egyszerűen furcsa és tájidegen volt számomra néhol. Illetve néhol már kissé zavaróan butának, vakmerőnek és tiszteletlennek éreztem, aminél már kicsit idegesített, de közbe valahogy a történeten belül sose ütötte meg ezért a bokáját, így valószínűbb, hogy én vagyok erre érzékenyebb. 

Mégis, a főhősnőnk mellett annyi egyéb szerethető karakter jelenik meg, hogy könnyű elengedni így a nézeteltéréseimet Kingfisher társával hiszen igazából a fókusz sokkal inkább az egész csapaton van, mint a főszereplőn, vagy éppen a kettősükön. Én ezt nagyon élveztem.

Nem egyszerű második részt írni. A főhőseink már összejöttek, a folyamatos izzás kettőjük között így már elhalványul, állandósul, nem olyan izgalmas, viszont így is, a Brimstone egy rendkívül izgalmas és jó olvasmány. Valahol mégis egyfajta összekötő. Kicsit epizodikus, ami valahol elkezdődött és valahol abbamaradt. Kétség kívül egy nagyon érdekes pillanatban lett vége, bár őszintén, több ilyen pont is volt a második részben. 

Így hát nincs más hátra, mint hátradőlni ismét és várni a harmadik részt. Alig várom, hogy az összes titokra fény derüljön, hiszen elméletileg a harmadik rész már a lezárás lesz és az eddigieknél is vaskosabb és hosszabb kötetre számíthatunk. Angolul már idén várhatóan megjelenik az év végén. Reméljük, hogy a Könyvmolyképzőnél is minél hamarabb olvasni tudjuk majd!

Nyereményjáték:

Érkezik Callie Hart nagysikerű Quicksilver című kötetének a folytatása, a Brimstone, amely ismét egy sötét, szenvedéllyel teli világba rántja az olvasót. A történet tovább mélyíti az előző rész izgalmait, miközben új titkok és veszélyek kerülnek felszínre. Tartsatok velünk a blogturné során, és ne feledjétek: a végén kisorsolunk egy példányt a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen épületben vannak a főszereplők a regény elején?

További állomások:

Blogturné Klub

04.07. Kitablar

04.09. Ambivalentina

04.11. Angelika blogja

04.13. Milyen könyvet olvassak?

 Szeretem az olyan meséket, amik tanítanak valamiről. Vagy éppen valakiről. Kicsiként különösen rajongtam az olyan könyvekért és műsorokért, amit azt magyarázták el, mi hogyan készül, mi hogyan fejlődött ki. A mai napig megmozgatnak az ilyen sztorik, így amikor tanítok is, szeretem azzal kezdeni, hogy mi a története annak, hogy idáig jutottunk és erről most beszélhetek. (Így általában a számítástechnika és a programozás, hálózatok, internet rövid történetét szoktam nagyléptékben átvenni a hallgatókkal.) Mindig örülök, ha újabb ilyen érdekességet ismerhetek meg, így különösen tetszetős volt a gondolata egy olyan mesekönyvnek, ami a Béres csepp megalkotását mutatja be.

Fülszöveg:

Béres Józsefnek, a Béres Csepp feltalálójának kalandos élete elevenedik meg ebben a könyvben. Láthatjuk őt kisgyerekként, fiatal katonaként, kutatóként, apaként és végül híres feltalálóként.

De hogy milyen galibát okoz, amikor összekeveri a málnaszörpöt a paradicsomlével, vagy hogy miért fontosak a raktárban szaladgáló egerek, azt csak akkor tudod meg, ha te is kitartó vagy, és az első laptól az utolsóig elolvasod ezt a könyvet.

Bodor Attila, aki nemcsak író, hanem maga is kutatóbiológus, a klasszikus gyerekirodalmi hagyományokra építve humorral teli mesét írt: Béres József életútja egyszerre szól tudományról, kutatásról, a 20. századi Magyarországról – és a mai napig minden gyógyszeres fiókban ott lapuló Béres Cseppről.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom, az én életemből teljes mértékben kimaradt a Béres csepp, csak a TV reklámokból ismerem, a környezetem sose használta. Ettől függetlenül azért azzal tisztában vagyok, hogy magyar találmány és Béres Józsefnek köszönhetjük. Ha viszont megkérdeznének, hogy ki is az a Béres József, akkor erősen gondban lennék, mert nagyjából idáig terjedne a társalkodás, és nem tovább. Azaz, idáig terjedt volna egészen eddig, mert most, hogy képbe kerültem a dolgokkal, egészen sok apró információt meg tudnék osztani a beszélgetőpartnerrel, hála ennek a gyerekkönyvnek.

Nagyon tetszett, ahogy a teljes életutat bemutatta az író, az pedig különösen, hogy Béres József unokájának soraival indul az egész, aki segíti az olvasót értelmezni a következő oldalakon kibontakozó történetet. Ez egy olyan mese, ami igazából bárki nagyapjáról íródhatott volna, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. A 20. századi vidéki élet során annyi családi mendemonda, vicces történet és váratlan fordulat jutott egy-egy ember életébe, hogy ami abból fennmaradt, nagyjából mindenki tudna egy igazán jó élettörténetet írni. Ez persze semmilyen módon nem degradálja Bodor Attila művét, vagy Béres József életútját, sokkal inkább azt a bájt méltatja, ami egy egy életút elmesélésében és meghallgatásában rejlik, különösen ha közeli rokonoktól származik, és így az a fajta bensőséges viszony és szeretet is megjelenik benne, amitől a száraz tények érzelmes kalanddá tudnak változni.

Éppen ezért úgy érzem, hogy könnyű kötődni ehhez a történethez, mert sok ponton nagyon emlékeztet a saját családi emlékeinkre, történeteinkre, ami miatt könnyebben érez a felnőtt olvasó is sorsközösséget a főszereplőnkkel. Gyerekként pedig egészen izgalmas, milyen kacifántos úton jut el valaki a laborköpenyig. A szocialista időszakot egy mai gyereknek bemutatni igen nehéz, ráadásul olyan fontos negatív elemeit is muszáj megemlíteni, amiket gyerekként még igazán nehéz megérteni. Erre a könyvben egy egészen érdekes megoldást találtak: bizonyos nehézségeket a seregélyekkel magyaráztak meg. Ezáltal lett egy fajta fantasztikum is az elbeszélésben, amire őszintén igazán nem számítottam és kellett is kis idő, mire összerakjam, így erre kíváncsi lennék, hogy egy gyerek hogyan reagál. (Én minden esetre kicsit megsajnáltam szegény seregélyeket, hogy közutálatra kárhoztattak a könyvben.) De végül egészen jót mosolyogtam rajta, hiszen így azokat a túl bonyolult részleteket könnyen át lehetett hidalni, amik magához a történethez nem voltak igazán fontosak.

Ami nagyon tetszett, hogy a tömör szöveg mellett minden egyes oldalon nagyon releváns illusztráció volt szép nagyban, úgy, hogy a szöveg olvasható maradjon, de szinte mindig az egész lapot betöltötték a rajzok. Nagyon szeretem, amikor egyszerre értelmezhető a történet vizuálisan és olvasva is. Őszintén, ez a fajta rajzstílus nekem nem a kedvencem, de jól értelmezhető volt és szépen egészítette ki a cselekmény leírásokat.

Összességében egy nagyon érdekes és kellemes gyerekkönyvet kaptunk A fiú, aki egy cseppet sem adta fel képében, mind gyerekként, mind pedig felnőttként izgalmas és jó időtöltést nyújt.

Nyereményjáték:

A Naphegy kiadónál újabb ismeretterjesztő életrajzi mesekönyv jelent meg. Ezúttal Béres József kalandos életúját követhetjük végig az illusztrált oldalakon, aki a Béres csepp feltalálója. Tartsatok bloggereinkkel és ismerjétek meg ti is milyen rögös és kalandos út vezetet a mai Béres csepp megszületéséhez és elterjedéséhez!

Mind tudjuk, hogy mi az a Béres csepp. Vagy mégsem? A mostani turnénk állomásain egy-egy kérdést találtok erről az ikonikus magyar találmányról, amit egy kevés kutatással meg is tudtok válaszolni. Játszatok minden állomáson, mert a helyes kitöltők között egy nyeremény példányt sorsolunk ki!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mi a Béres Csepp elsődleges hatása?

A) Fájdalomcsillapítás

B) Nyomelempótlás és az immunrendszer támogatása

C) Vérnyomáscsökkentés

D) Antibiotikus hatás

További állomások: 

Blogturné Klub

04.08 - Ambivalentina

04.10 - Sorok között

04.14 - Szembetűnő

04.16 - Veronika’s Reader Feeder

 Micimackó mindannyiunk gyermekkorának ikonikus szereplője. Ez a csekély értelmű medvebocs olyan időtállóan lopta be magát a szívünkbe, hogy ugyanannyira tudja több generáció is a magáénak érezni, ami főleg a mai "felgyorsult világban" (olyan elcsépelt már ez a kifejezés) szinte hihetetlen. Őszintén, én magam sose olvastam még ezeket a történeteket, csak felolvasták nekem még valamikor régen, így nagyon kíváncsi voltam milyen élmény lesz már felnőtt fejjel visszamenni a Százholdas pagonyba. Azt hiszem nem lesz meglepő az eredmény: Jó volt. Nagyon is. Alig vártam, hogy itt a blogon is beszámolhassak róla.

Fülszöveg:

Ugye sokszor gondoltál arra, milyen jó lenne, ha sosem érne véget a mese? Vagy ha véget is ér, folytatódjék… Hát most tessék, itt van. Ugye rájuk ismersz? Bár Micimackó az eltelt nyolcvan évben felszedett néhány dekát, mégis a régi. És persze Nyuszi, Füles, Bagoly és Kanga is. Igaz, Tigris közben megszerette a szedret, Róbert Gida fontos dolgokat tanult az iskolában, de azért a Százholdas Pagonyban semmi sem változott. De hát akkor ki az a Kecsesen Hajlékony Valaki, aki előjön a folyóból? És miért áll el örökre az eső? Hogyan tanulnak krikettezni az állatok, és hogyan lesz Micimackóból tanfelügyelő? Mindezt megtudhatod, ha elolvasod a Micimackó visszatér vadonatúj történeteit.

Én és a könyv:

Mivel most egy hatalmas több kötetes és több állomásos Micimackó turnénk fut, így úgy láttam jónak, ha legelejétől kezdem én is az olvasást, magával a Micimackó kötettel. Innen indult minden, ez az eredeti könyv, viszont a turné keretein belül többnyire az ez után megjelent különböző feldolgozásokkal és toldásokkal foglakozunk. Ebben a bejegyzésben is a Micimackó visszatér című köteteten van a hangsúly, ami már a Micimackó után játszódik, de szerettem volna kontextusba helyezni a dolgot, így úgy éreztem illene beszélnem magáról a Micimackóról is. 

Most olvastam először magamtól, és olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy számomra az egész történet át lett mosva a Disney verziójával. Az egyik nagyon érdekes érzés az volt, ahogy a fejemben megszólaltak a karakterek pontosan azon a magyar szinkronhangon, ahogy a mesefilmekben is, a másik pedig az, hogy mennyire nem éreztem gyerekmesének a történeteket. Annyival komorabbak, szarkasztikusabbak és néhol már durvábbak is, mint a ma megszokott gyerekmesék. Mondjuk pont ettől én borzasztóan élveztem, de közbe nagyon furcsa felfedezés volt a számomra, hogy míg a mesefilmek alapján mindig is Füles vol az egyik kedvencem, most a könyvekben ki nem állhattam, annyira antipatikus volt. 

A klasszikus Micimackó könyv tíz fejezetre van felosztva, amit minden folytatása követ, így a Micimackó visszatér is. Fontos, hogy ezt már nem A.A. Milne írta, és nem E. H. Shepard rajzolta, amire az író fel is hívja a figyelmet rögtön a könyv legelején. Egyébként ez a rövid bevezető, ahol magyarázatot ad a szerző arról, hogy miként is térünk most vissza, 80 évvel később a Százholdas pagonyba nagyon tetszett. Hiszen, az eredeti történet nagyjából ott maradt abba, hogy Róbert Gida elment az iskolába és már nem tudott Mackóékkal játszani minden nap. Viszont, végre beköszöntött a nyári szünet, így egy egész nyáron keresztül a kisfiú és kedvenc medvebocsa ismét együtt tölthetnek tíz fejezetnyi kalandot az állatok apraja nagyjával.

Olvasás közben nagyon örültem, hogy nem ezzel a kötettel kezdtem, hanem a kvázi előzménnyel, a Micimackóval, mert rengetegszer hivatkozott vissza rá, próbálta egyszerre azt az érzetet kelteni, mintha tényleg egy perc sem telt volna el azóta, hogy az a történet véget ért, és közben erősen nosztalgiázott is ki-ki kacsintgatva, min valami belsős poén, hogy t"tudjunk mi történt anno, tudjuk miért van ez meg az most úgy ahogy".

Én őszintén úgy éreztem szinte kézzel fogható az a lassú átmenet, ahogyan az első mesék még erősebben hajaznak az eredeti történet stílusára és karaktereire, és fokozatosan fejezetről fejezetre lágyulnak és válnak a mai korban tipikusabb gyerekeknek szóló irományokká. Persze a világ is változott, így azok a kifejezések, amik miatt a Micimackó annyira viccesnek és groteszknek tud hatni, azok kikoptak, viszont nehéz meglépni azt a fajta modernizálást, hogy például a mostani mesékbe a digitális kor kifejezéseit illesszük be.

Mindezek ellenére abszolút felültetett ez a könyv a nosztalgia vonatra, még úgy is, hogy pontosan az elkezdése előtt fejeztem be az eredeti kötetet. Élvezhető volt, kedves és változatos történetekkel, egy kicsit másfajta, de még mindig jó humorral fűszerezve. 

Amit viszont egyértelműen a Micimackó visszatér jobban csinált az eredeti műnél, az maga a kötet megjelenése. Az egész könyv annyira igényesen és szépen van megtervezve, kivitelezve és megrajzolva, hogy öröm volt felfedezni minden apró részletét. Nekem az egyik kedvencem a védőborító mögé rejtett hatalmas Micimackó kép, ami a keménytábla külső borítóját teljesen befedi. Nagyon tetszik ez a megoldás, hogy nincs rajta semmilyen felirat, csak ez a nagy csodás kép. Gyönyörű. Abszolút éke a könyvespolcnak.

Összességében nagyon élveztem az olvasást, jó volt visszatérni a Százholdas pagonyba ismét, és alig várom a következő találkozást Mackóékkal, mert még hátra van két kötet, ami ha jól számolom, valószínűleg ismét 10-10 történet a csacsi öreg medvénkkel. :)

Nyereményjáték:

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

….. tűnődve nézett rá, és arra gondolt egy pillanatig, nem volna-e legegyszerűbb, ha szépen lelökné Nyuszit az ágról. De aztán eszébe jutott, hogy ezt később is megteheti.

További állomások:

Blogturné Klub

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

 Magam sem tudom miért, de attól a ponttól fogva, hogy megtudtam, hogy létezik ez a könyv, és megjelenik a 21. század kiadó gondozásában, eszméletlenül húzott felé valami. Azt hiszem nem is specifikusan a borító, a fülszöveget pedig csak futólag olvastam, sokkal inkább a méltatások. A modern kori Állatfarmként hivatkoznak rá, ami nem titok, hogy az egyik legmeghatározóbb olvasmányom volt kistini koromban. Így hát rendkívül vártam, hogy a kezembe vehessem ezt a könyvet és magamnak is felfedezhessem vajon mennyire igaz ez a méltatás.

Fülszöveg:

Tudod, mi a vesztenivalód. Mindent megnyerhetsz. A győztes mindent visz.

Lily - unott, szép huszonéves nő - egy távoli, sivatagi komplexumban van, mellette tizenkilenc másik versenyző - mindannyian egy borzasztóan népszerű valóságshow-ban vesznek részt. Aki legtovább itt tud maradni a Komplexumban, az nyer. Közben vetélkedniük kell, hogy megkapjanak néhány luxusholmit, de olyan alapdolgokat is, mint az ennivaló.

Minden irányból kamerákat állítottak rájuk, de Lilyt már ez sem zavarja: miért akarná elhagyni a Komplexumot, ha odakint minden széthullóban van? A verseny kiéleződik, a játékosok között intim kapcsolatok szövődnek, elmosódik a határ vágy és kétségbeesés között.

A láthatatlan producerek emelik a tétet, felkavaró, sőt veszélyes helyzetekbe kényszerítik bele a résztvevőket. Játék ez még, vagy a túlélésért folytatott küzdelem?

Ha Lily végig tudja csinálni, akkor övé a legszebb álmait túlszárnyaló nyeremény. De mit kell ezért megtennie?

Én és a könyv:

Tehát, a történet lényegében az Állatfarm és a Love Island szerelemgyermeke, vagyis igazából a létező összes dating/randi shownak, melyek közül szerintem konkrétan csak a Love Island-et nem láttam még soha. Sajnos, vagy nem sajnos, én is abszolút vevő vagyok ezekre a tartalmakra, így a Netflixes reality univerzum majdnem összes műsorát láttam már, persze nem az összes évaddal együtt. Minden esetre, így hogy amúgy is kedvelem ezt a fajta formátumot, kifejezetten érdeklődve vetettem bele magam a történetbe, hiszen könyves verzióban még nem találkoztam ezzel, ha csak Az éhezők viadalát nem számoljuk ebbe a kategóriába. 

A másik ikonikus kötet, amihez még szívesen hasonlítják A komplexumot, az a legyek ura, ami amúgy valamilyen módon megint csak visszavisz minket Az éhezők vidalához, hiszen ezt a sztori is enyhén vérengzős, túlélős játék. Ami viszont egy komoly csavar a 2010-es évek disztópikus játszmáihoz képest, hogy itt nem kell igazán szélsőséges helyzetbe taszítani a résztvevőket ahhoz, hogy kiforduljanak magukból. A fogyasztói társadalom szatírája ez a történet, hogy az ember milyen szintű gyarlóságra képes azért, hogy tárgyakat birtokoljon. Hogy milyen szinten üldözünk olyan ideákat, amiknek lehetetlen megfelelni, hogy milyen szinten a külsőségek irányítják az életünket és kapcsolatainkat. 

Ezzel persze a nagytöbbség tisztában van, nem kell igazán felhívni a figyelmét, mégis, szép lenyomatát képezi ez a történet, ahol egy szép rúzsért vagy luxusmárkás ruháért az ember képes nyilvánosan szarni is kamerák előtt. Az egészben pedig valahol az az abszúrd, hogy a történetben nem kellet túlzásokba esni ahhoz, hogy hatása legyen. A hatás megtörtént abban a pillanatban, amikor az olvasó felismerte, hogy milyen igaz is, hogy emberek képesek Tiktok live-ban felgyújtani magukat csak a nézettség és a "rózsák" vagy egyéb jutalmak miatt. 

A történet során Lily perspektívájából ismerjük meg a benti létet, aki igen csak tökéletes sztereotípiája a szőke, szép, bugyuta lánynak, aki az ilyen műsorok fő fogyasztója és lelkes jelentkezője is. Bár olvasóként így úgy éreztem, hogy nehezebb volt azonosulni vele, mégis, jó választás volt, hiszen jól bemutatta a téma sarkalatos részeit, a tárgyak iránti rajongást és a megrögzött ideákhoz való ragaszkodást, mint hogy a műsort meg kell nyerni. 

Mivel hogy a műsorban párokat kell alkotniuk a bentlakóknak, így szinte muszáj volt a romantikus szálakat is beemelni a történetbe, ami egyébként a könyv nagy részében jól működött és elengedhetetlen része az ilyen realityknek, mégis a vége felé én már egyáltalán nem értettem, hogy miért is van ez erőltetve. Így pedig el is érkeztünk az egyetlen nagy kérdésemhez a könyvvel kapcsolatban. 

Maga az egész koncepció zseniális. A történet izgalmas, érdekes, olvastatja magát, teljesen működik az a fajta reality tv hangulat, ami miatt ezeket a műsorokat is nézi, illetve várja az ember. A szereplők között volt, akit lehetett utálni, volt akinek tudott szurkolni az ember, ami megint csak egy pipa a jó könyvek összetevőinek listáján. Minden nagyon szép és jó, egészen addig amíg a lezárás szóba nem kerül. 

A lezárás sem rossz egyébként. Viszont nem is jó. Nem jött el az a komoly fordulópont, az a katarzis, az csavar, amire úgy várna az ember. Úgy érzem az írónő, nem merte meglépni azt, amire szükség lett volna ahhoz, hogy igazán nagyot üssön ez a történet. Számomra túl egyszerű és semmilyen a lezárás, sőt talán még azt is megkockáztatom, hogy túl kedves. 

Összességében viszont egy nagyon jó könyvélménnyel gazdagodtam. Szinte faltam a fejezeteket olvasás közben, és amikor nem ovlastam, vártam, hogy végre folytathassam a könyvet. Talán ezért is hangsúlyozódott ki bennem ennyire, hogy a lezárástól többet vártam. Viszont mindenképpen ajánlom ezt a kötetet, hiszen egy olyan elgondolkodtató mégis izgalmas metszetben helyezkedik el, hogy nagyon széles körben kedvelhető az olvasók között. 

Az írónőnek egyébként ez volt az első kötete, így valahol betudható ez a dolog rutintalanságnak is, viszont azt is előre mutatja, hogy Aisling Rawle nevére érdemes lehet odafigyelni a jövőben. Így hát újabb megfigyelt ír írónőt avathatok. Őszintén nem tudom mit tesznek az írek müzlijébe, hogy ilyen izgalmas írókkal örvendeztetik meg az irodalmi köröket. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a 21. Század Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A magamon való gondolkodásnak egyetlen hozadéka van: a világ többi része rímel.”

További állomások:

Blogturné Klub

03.30. Kitablar

03.31. Könyv és más

04.03. Pandalány olvas

04.05. KönyvParfé

04.06. Ambivalentina

 Itt a tavasz és vele együtt a húsvét is, ami egyértelműen rivaldafénybe állítja a hosszú fülű, bolyhos farkú nyuszikat, így úgy illik, hogy én is ezen szokáshoz híven, így tegyek. A mai turnénk egy nagy kedves gyerekkönyv, és igen, az egyik - ha nem az abszolút - főszereplőnk egy igazi tapsifüles. A Mi ketten sorozat egy újabb kötetet kapott, Egy év az erdőben címmel, és már a borító is annyira kedvesen nézett ki, hogy öröm volt a kezembe venni.

Fülszöveg:

A nyúl és a sün jóbarátok, az egész évet együtt töltik. Évszakonként újabb és újabb kalandokat élnek át: patakugróst játszanak, bálnafelfedező expedícióra indulnak, vagy éppen rejtélyes nyomok után kutatnak. A tél beköszöntével a sün elvonul aludni, de a többi jóbarát összebújik, és együtt várja az új esztendőt.

Én és a könyv:

Rögtön azzal szeretném kezdeni, hogy magamat helyre igazítom. A Mi ketten nem egy klasszikus értelemben vett sorozat, mivelhogy az eddig megjelent kötetek nem egymás folytatásai, szimplán csak mindegyik főszereplője ugyanaz a duo, egy nyuszi és egy sün. Bár be kell vallanom, én a nyuszit sokkal hangsúlyosabbnak és központibbnak éreztem, mint a sünit.

Bár a történetek központjában ők állnak, a könyvben szereplő 14 különálló mesében az erdő további lakóit is megismerhetjük, akik közül ki-ki közelebbi vagy távolabbi ismerős a két jóbarát számára. Van, aki a kezdetektől fogva hű társa nyusziéknak, de van aki ellenségből válik kedves ismerőssé. Így a mesékben sok fontos érték jelenik meg, amik mind tanulságosak, nem csak gyerekek számára: a hűség, a megbocsátás, a szeretet és odafigyelés, csak hogy párat megnevezzek. Mindezek pedig olyan kedves történeteken, párbeszédeken keresztül, amiken felnőtt fejjel is elmosolyodik az ember.

Ami nekem különösen tetszett azon felül, hogy szép értékekre és tanulságokra hívják fel a figyelmet az egyébként is aranyos és szórakoztató történetek, az az, hogy a megjelenő állatok valósághűen vannak ábrázolva, így olyan egyszerű dolgok is megtanulhatóak a mesék által, hogy a vakondoknak nagyon rossz a látásuk, így nem is az alapján tájékozódnak, vagy melyik állatok alszanak téli álmot és melyek gyűjtögetnek télire előre eleséget. Ezek szerintem mind olyan apróságok, amiket ilyen módon "játszva" erőlködés nélkül lehet megtanulni egy gyerek számára és egyszerre izgalmas és színesíti a világát, a későbbiekben meg még hasznossá is válhat.

Az illusztrációk nagyon jó minőségűek, aranyosak és igényesek. Ami viszont fontos ennél a kötetnél, hogy sokkal inkább a szövegen van a hangsúly, a különböző képek csak mellékesek, nincs is minden oldalon. Ezzel nekem semmi bajom nem volt, így legalább nem volt probléma a kontrasztokkal. Az egyetlen apróság, ami kicsikét zavart, az az volt, hogy amikor egy új szereplő szóba került, akkor azon az oldalpáron szinte biztosan nem volt róla kép, csak miután lapozott az ember. Ez engem olyan szempontból zavart, hogy például volt olyan madár említve, akiről én magam sem tudtam egészen pontosan, hogyan is néz ki, így az elképzelésével is akadtak problémáim, és ahogy körülnéztem a lapokon, nem lettem okosabb, csak miután lapoztam és a történet már abszolút tovább haladt. 

Ennek ellenére nagyon jó élmény volt egy egész éven kerestül nyuszival és sünivel tartani, és külön tetszett, hogy a mesék során az állatok által játszott játékoknak a szabályait és játékmenetét a könyv végén külön részletezte az író, így olvasás után nem csak az élmény, de új elfoglaltságok is jöhetnek egy gyerek életébe. Én emlékszem, hogy az ilyen aktívabb könyvekért teljesen odáig voltam kisebbként, így jó volt látni, hogy ez még ma is dívik.

Összességében egy nagyon igényes és kedves mesekönyv ez, ami hosszabban leköti az embert és az epizódok, azaz a 14 történet során észrevétlenül belopja magát az ember szívébe. Ajánlom!

Nyereményjáték:

Michael Engler rajongói örülhetnek, ugyanis a Móra Könyvkiadó jóvoltából újabb mesekönyv jelent meg a szerzőtől. A Mi ​ketten – Egy év az erdőben című kötetben újabb kalandokra kísérhetjük bájos szereplőinket, a nyulat és a sünt, összesen tizenhárom mesén keresztül. Tartsatok bloggereinkkel, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a Móra Könyvkiadó további kötetei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

03.30. Veronika's ReaderFeeder

04.01. Csak olvass!

04.03. Könyv és más

04.05. Ambivalentina

04.07. Szembetűnő

 Egy ideje fellelkesedtem, hogy több gyerekkönyvet is olvassak. Csak úgy, önmagam szórakoztatására. Eleinte én is egészen furcsa ötletnek éreztem, mintha tilosban járnék. Mégis miért olvasna egy felnőtt ember olyan történeteket, amik sokszor egyszerűek, bugyuták, rövidkék. Nem én vagyok a célközönségük. Mégis, rendkívül élvezem őket, és ahogy erről nyíltan elkezdtem beszélgetni is ismerősökkel, barátokkal, rá kellett ébrednem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a cipőben jár. Mesét olvasni jó. Mert kedves az ember lelkének, jó érzés gyönyörködni az illusztrációkban és kicsit kikapcsolni valami egészen más dologgal, mint amit az ember megszokott.

Fülszöveg:

Richard Scarry neve sokunknak ismerősen cseng: ő a Tesz-vesz város könyvcsalád írója és rajzolója. Ebben a könyvben két különleges meséje olvasható, sok-sok nyuszival a főszerepben. Kicsi és nagy nyuszik, bölcs és rosszcsont nyuszik – igazi gyerekvilág!

Én és a könyv:

Két dolog fogott meg ezzel a kötettel kapcsolatban és egyik sem a borító volt. Valahogy olyan nehéz ezeknek a régebbi stílusú meséknek olyan igazán szép és hívogató borítót tervezni, nagyon ritka, hogy ez igazán jól sikerüljön. Mégis, mindkét dolog megtalálható a szóban forgó kötet külsején. Az egyik Richard Scarry neve, aki a méltán híres Tesz-Vesz város könyveket jegyzi. Illusztrátora és írója is annak a rendkívül varázslatos világnak, ahol az almaautóban üldögélő csokornyakkendős kukac is lakik, ami gyerekkorom egyik kedvence volt. Úgy éreztem az ő neve már egyértelmű garancia arra, hogy megjelenésében és történetében is bizalmat szavazzak. 

A másik komoly tényező pedig a nyuszik voltak. Nem hiszem, hogy erről valaha itt a blogon szó lett volna, de gyerekkori baráti köröm a mai napig Nyúlnak vagy Nyuszinak hív, ami valahogy az évek során rámragadt becenévként és csak nem akar lekopni. (Persze nem is zavar.) Ezzel pedig akarva akaratlanul határtalan szerelem alakult ki nálam a nyuszik és a nyuszis dolgok iránt. 

Maga a kötet két történetet dolgoz fel, mindkettőnek a központjában kisnyuszi áll, egy nyuszi családnak a legfrissebb porontya.  Az első mese még kisnyuszi pólyás korában játszódik, amikor az egész család próbálja kitalálni, hogy mi lesz belőle, ha egyszer felnő. Nagyon szépek az illusztrációk, ahogy mindennapi foglalkozásoktól kezdve, egészen a vadabbakig mindent is felsorol a nyuszi család apraja és nagyja. Itt különösen tetszett, hogy a magyar kiadás készítői mertek belenyúlni a rajzokba és minden feliratot, illetve utalást magyarra fordítottak. 

Így lett például a mozdonyvezető a Káposzta Expressz gőzösének irányítója, ami ráadásul nem más vállalathoz, hanem a NYÁV-hoz tartozott, ami egész biztosan a MÁV nyúlváltozata. Az illusztrációkon megjelenő újságok szalagcímei is kedves belsős vicceket és utalásokat tartogattak, ott arról tudósítottak, hogy egy teknőc megnyerte a versenyt... majdpedig ismét megnyerte. A teknős és a nyúl meséjét pedig senkinek sem kell bemutatni.

A második történetben a kisnyuszi már nagyobb lurkóként jelenik meg, ahol elérte a rosszalkodás korát. Szegény nyuszi mama és nyuszi papa próbálják kordában tartani, szép szóval nevelni, de kisnyuszi igazán nehezen követi a instrukciókat. Nagyon aranyos mese ez arról, ami t apukám mindig csak úgy emlegetett, hogy "a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve". 

Az illusztrációk meseszépek lettek, külön élveztem a különböző textíliák és textúrák megrajzolását. Nyuszi papa apó répákkal ellátott mellénykét kapott, nyuszi mama pedig apró eprekkel tarkított köténykét. A kályha cirádás vasmunka volt, a porcelán csészécskék pedig rendkívül kedvesen díszesek. Annyi finom apróság jelent meg a képeken, hogy jó volt hosszasan nézegetni, megfigyelni minden kis részletet.

Nekem rendkívül tetszett ez a mesekönyv, a kedvenc apró részleteimet Instagramon egy sztoriba is elhelyeztem, lessétek meg, igazán tündériek. Őszintén tudom ajánlani kicsiknek és nagyoknak.

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub ezúttal két kedves gyerekkönyvvel készül a legkisebb olvasóknak. A turné során megismerhetitek Bence pillangókertje című interaktív mesekönyvét, amely játékosan vezeti be a gyerekeket a természet és a pillangók világába, valamint a klasszikusabb hangulatú Kisnyuszi könyve című kötetet, amely bájos történetekkel és szerethető szereplőkkel várja az olvasókat. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, és fedezzétek fel velünk ezeket a varázslatos könyveket!

Mostani játékunkban a pillangók világában kalandozunk! A turné állomásain különböző pillangókról készült képeket találtok. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik faj látható a képen, és beírjátok a helyes választ a Tally megfelelő sorába. A szerencsés nyertes az általa választott könyv egy példányát nyerheti meg. (Kisnyuszi könyve vagy Bence pillangókertje)

Ha megvan a megfejtés, írjátok be a pillangó nevét a játékhoz tartozó Tally űrlap megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

További állomások:

Blogturné Klub

03.31. - Milyen könyvet olvassak?

04.01. - Veronika's Reader Feeder

04.02. - Ambivalentina

04.03. - Szembetűnő

04.04. - Könyv és más