Mostanság egyre több gyerekkönyvvel találkozom, de még mindig egy sorozat van a szívem legmélyére zárva. Ez pedig a Pettson és Findusz könyvsorozat Sven Nordqvist-tól.Már kicsiként teljesen beleszerettem az öreg és a kandúr varázslatos világába, és ebből a szeretetből és rajongásból semmi se tűnt el felnőttkoromra. Így mindig nagyon várom, hogy milyen újdonság jöhet még az írótól, aki egyben ezeknek a műveknek az illusztrátora is. A mostani turné is egy újdonság tőle, ahol az utóbbi szerepben találjuk meg: bár nem ő írta a történeteket, de ő illusztrálta Mú mama kalandjait a tanyán.

Fülszöveg:

Mú mama és Varjú találkozik

Végre itt a tavasz, a természet újraéled, és a teheneket is kiengedik legelészni a rétre. Mú mama a fűben különös kismadárra bukkan, magára Varjúra személyesen. Ráadásul itt van Varjú születésnapja, Mú mama pedig elhatározza, hogy különleges ajándékkal lepi meg újdonsült barátját…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama szánkózik

Mú mama vágyakozva nézi az istálló ablakából a hóban önfeledten kacagó, szánkózó gyerekeket. Ezt ő is szeretné kipróbálni! Szerencsére Varjú is vele tart, aki, mint kiderül, mestere a szánkózásnak.

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama úszni megy

Mú mama boldogsága határtalan: Linával uszodába megy, ahol remekül szórakozik, és még az Aranyhal-jelvényt is megszerzi. Varjú azonban a jelvény láttán szomorúan lógatja a csőrét, ezért Mú mama elhatározza, hogy felvidítja…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama és Varjú karácsonya

Hull a hó, elérkezett a karácsony, de Varjú számára az ünnepi hangulat nem igazán akar beköszönteni. Nemcsak hideg és sötét van a varjúfészekben, de szenteste előtt kibontotta az összes ajándékot, amit saját magának csomagolt. Szerencsére Mú mama lelkesedése most is határtalan, és ha valaki, ő pontosan tudja, hogyan lehet egy varjúnak is meghitté varázsolni a karácsonyt.

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Mú mama elszomorodik

Amikor Lina megajándékozza Varjút egy kis palacsintával, Varjú öröme határtalan. Olyannyira, hogy onnantól a kislányt nevezi egyetlen barátjának, és csak vele törődik, amitől Mú mama elszomorodik. Ráadásul Varjú arra panaszkodik, hogy Mú mama sosem látogatja meg őt a fészkében…De ha igazán akarja, ez talán még egy tehénnek sem lehetetlen. És egy jó barátért érdemes leküzdeni bármilyen akadályt…

A kíváncsi tehén és zsémbes varjúbarátja a Pettson és Findusz-sorozat megalkotójának, Sven Nordqvistnak a képein elevenednek meg.

Én és a könyv(ek):

A sorozatból jelenleg 5 könyv érhető el a General Press kiadó gondozásában. A történetek nem összefüggőek, jelenleg nincs is semmiféle utalás egyik könyvből sem a másikban, így azon túl, hogy az első kötet bemutatja hogyan is ismerkedtek meg a főszereplők, nem is igazán lehet kronológiai sorrendet felállítani. Röviden és tömören: teljesen mindegy hol vágsz bele ebbe a kalandba, bárhol és bármikor be tudsz csatlakozni Mú mama kalandjaiba, ami abszolút szuper.

Mú mama, aki a címekben is szerepel, egy jólelkű, kedves tehén, aki egy nap (és ezt írja le az első kötet) összetalálkozik egy Varjúval. Varjú a teljes ellentéte Mú mamának: zsémbes, magányos, önző és hiú. Emiatt kicsit nehéz is volt számomra megkedvelni az ő karakterét, de értettem mi a cél vele. Tud szórakztató is lenni, illetve így látványosabb a jellemfejlődése, ahogy egyre több kalandba keverednek Mú mamával.

Hiszen kalandból van itt bőven: szánkózás szlalompályán, fáramászás tehénmódra, csúszdázás úszodában, na meg szaunázás (mind tehénként, persze), egyszóval ettőla két jómadártól minden is kitellik. A történetek kedves és kifejezetten rövidkék, így szerintem sokkal könnyebben értelmezhetők a fitalabb közönségnek, mint mondjuk egy átlagos Pettson és Findusz könyv.

Ezzel szemben az illusztrációk pontosan olyan szépek és igényesek, Sven Nordqvist már jól ismert macskás és öregemberes sorozatában. Na jó, be kell vallanom, hogy a muklákat nagyon hiányoltam, de tudom, ez nem ugyanaz az univerzum. A képek hasonlóan részletesek, mint a Pettson könyvekben, így sokáig el lehet őket bámulni, jó apróságokat észrevenni olvasás közben. Az illusztrátor szokásos humora is megjelenik. Nekem az egyik kedvencem az a részlet volt, amikor a mese szerint a tyúkok elaludtak egy faágon, majd az illusztrációt megtekintve, ez tényleg így volt, csak éppen annyi tyúk ült egy szerencsétlen vézna bozótos ágán, hogy az már szinte teljesen lekonyult. Az ilyen apró, kedves helyzetkomikumok rengeteget dobnak a történeten, így egybe érdemes igazán beszélni is róla.

Ami nekem még külön tetszett, az Mú mama karaktere, vizuálisan. Vicces volt, ahogy különböző emberi pózokat vett fel az egyébként biológiailag korrekt tehénábrázolása, a szaunás jelenet például különösen kedves volt, nem beszélve arról, ahogyan a szánkóra sikerült ráültetnie Nordqvistnak ezt a bájos, kecses tehénhölgyet. 

Nagyon jó szórakoztam mind az öt eddig megjelent köteten, kedvesek és viccesek voltak, ráadásul nagyon könnyen fogyaszthatóak, így engem abszolút meggyőztek, hogy Mú mama kalandjaira igenis nagyon megéri odafigyelni, különösen a magamféléknek, akik lényegében bárminek örülnek, amit Sven Nordqvist alkot és ír. A sorozatnak van az eredeti nyelven több megjelent része is, így nagyon remélem, hogy a General Press kiadó még hosszú időn át fog megörvendeztetni minket gyönyörű magyar kiadásokkal a sorozatból.

Nyereményjáték:

Tudtátok, hogy Sven Nordqvist csodálatos rajzait nem csak a Pettson és Findusz könyvekben élvezhetjük? Jujja Wieslander Mú mama sorozatának illusztrációit is ő készítette, így mivel bloggereink nagy rajongói művészetének, rá is vetették magukat a sorozat eddig megjelent összes részére, hogy egy igazán átfogó véleményt nyújthassanak a sorozatról számotokra. Tartsatok velünk és ne felejtsetek el játszani, hiszen a nyertes maga választhatja ki, melyik kötetet szeretné megkapni a kiadó felajánlásából!

Mú mama életében nagyon fontosak a barátok, és szerencsére a mi, bloggerek életében is. Így a mostani játékunkban minden állomáson egy barátságról szóló idézetet találtok. Nincs más dolgotok, mint beírni a Tally megfelelő szövegmezőjébe, hogy honnan származik az idézet.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Pettsonnak most már százszor könnyebben teltek a napok. Nem volt már üres a ház. Findusz ott lakott a konyhában, és amikor az öreg kiment fát vágni vagy bogarászni a kertbe, becsukta rá az ajtót.

Egy ideig biztos ellesz magában, gondolta. Azt mondják, a macskák jól elboldogulnak egyedül. De azért be kéne menni egy csésze kávéért.

Az öreg még sosem ivott annyi kávét, mint akkoriban.

További állomások:

Blogturné Klub

04.27 - Könyv és más

04.30 - Ambivalentina

05.01 - Könyv és más

05.03 - Veronika’s Reader Feeder

 Amikor megláttam ezt a könyvet, őszintén megmondom nem az egész borítót betöltő címe ragadott meg, sokkal inkább az a rövidke alcím, ami szinte el is veszik, ha az összhatást szemléljük. Nyár Walesben. Anno, gimnazista koromban jártam ott, Nagy-Britanniában pedig majdhogynem minden második évben felsős koromtól kezdve. Csodás kirándulások voltak ezek, amiknek a hatására teljesen beleszerelmesedtem a brit szigetekbe. (Persze valószínüleg egészen komoly befolyásoló tényező volt a One Direction nevű banda is, lehet ti is hallottatok már róluk, haha.)

Fülszöveg:

Állj félre a saját utadból!

Lili rajong a zenéért. Az anyukájával és két testvérével él, és van egy fantasztikus barátnője, Rozi, aki ráveszi, hogy jelentkezzenek egy katedrálisokat restauráló diáktáborba, és vonatozzanak keresztül Európán.

Az utolsó pillanatban azonban Rozi kénytelen otthon maradni, és Lili egyedül érkezik a tengerparti dél-wales-i kisvárosba, hogy részt vegyen a helyi parókián rendezett táborban. A beilleszkedés a vártnál nehezebben alakul, de a lány hamarosan barátokra talál a spanyol Paola és a wales-i Dylan személyében.

A felnövéstörténetet és road movie-t ötvöző könyv nem csupán az elengedésről, első szerelemről és felnőtté válásról szól, nyomon követjük Lili vívódásait a valódi alkotásért és önkifejezésért is.

Én és a könyv:

Vannak könyvtípusok, amik egyértelműen az olvasásomért kiáltanak. Többek között ilyenek számomra az Angliában játszódóak, nem mellesleg pedig azok, amik cserediákságról szólnak. Több ilyet is olvastam, mielőtt én is cserediák lettem, és hihetetlenül meghozták a kedvemet az utazáshoz, a tapasztaláshoz, hogy ki merjek lépni a komfortzónámból. Miután pedig túlestem a magam csereidőszakán, még jobban a szívemhez nőttek az ilyen típusú könyvek, hiszen egy számomra olyan hőn szeretett időszakot és érzést örökítenek meg, amit öröm újból és újból, mindig másképp megélni.

Erre talán nem is a cserediákság az igazán jó szó, sokkal inkább az a jelenség, amikor tiniként vagy fiatal felnőttként hirtelen kikerül az ember egy másik országba, a szülői felügyelet nélkül. Szerencsére ilyenre többszőr is volt lehetőségem, bár az Angliai tanulmányutakon mindig kifejezetten erős felügyeletet kaptunk, addig a német tanulmányutakon sokkal lazább volt a hangulat, és azokból az emlékekből egész sok felrémlett, miközben a One cup of coffeet olvastam.

Az ilyen élményekért nagyon hálás vagyok, mindig csodás visszarepülni a felnőtté válás egy ennyire specifikus pontjára számomra. Ezek miatt az apró közösségi jelenetek miatt sokat jelentett számomra a könyvé s könnyű volt megkedvelnem.

Viszont a pozitívumok mellett voltak olyan furcsa részei a könyvnek, amiken én őszintén nagyon meglepődtem. Az egyik az az aktuálpolitika hirtelen megjelenése, az egyébként kedvesen felszínes lányregénybe. Mert akárhogy is nézzük, ez egy kedves ifjúsági történet, ami nem akar elméletileg nagy bölcsességeket mondani, inkább szórakoztatni. Mindezek ellenére egyszer csak benne találja magát az olvasó egy egész hosszas gondolatmenetben nem hogy az aktuális globális politikai helyzetről, hanem konkrétan a magyar aktuálpolitikáról, ami nekem nagyon furcsa érzést keltett egy ilyen típusú kötetben. 

Prsze olyan szempontból értettem a dolgot, hogy a karaktereket is formálta a ebben a beszélgetésben való állásfoglalásuk, így kerekebb képet kapott az olvasó is, de mégis nagyon furcsa irányba sodorta el a történet ívét. Nem is említve a tényt, hogy a könyv központi eleme a főszereplő lány, Lili, szüleinek a válása, ami szerintem egy olyan kapcsolódási pont az olvasóval, amit jó nem elszalasztani, nem is említve kifejezetten Lili anyukáját, aki éppen ebben a kényes tini időszakban egyáltalán nem találja a megfelelő közös hangot a lányával. Én nagyon sajnáltam, hogy ezekre a szálakra nem koncentrált többet az írónő, szerintem nagyon izgalmas részek lehettek volna, amik megalapozták volna azt a fajta mélységet is, ami például az aktuális politikai helyzet behozatala megkívánt volna.

Összességében egy kellemes élményben volt részem a One more cup of coffeet olvasva, meghozza az ember  kedvét, hogy beiratkozzon egy nyári külföldi táborba és kimozduljon a komfortzónájából, mi szerintem kifejezetten szuper.

Nyereményjáték:

Somfai Anna legújabb ifjúsági regényén keresztül Walesbe repíti az olvasókat, ahol egy fiatal zongorakedvelő lány élete nagy kalandját éli át egy táborban, ahol nem csak kalandokra, de lassan önmagára is rálel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

A regényben nagy szerepe van a zenének, így a mostani játékunk során olyan előadók neveinek betűit rejtettük el a bejegyzésekben, akik helyet kaptak a történetben. A feladat az, hogy a betűket helyes sorrendbe állítva kitaláljátok, hogy kire gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04/17 Veronika’s Reader Feeder

04/20 Csak olvass!

04/22 Könyv és más

04/23 Spirit Bliss Sárga könyves út

04/27 Kelly és Lupi olvas

04/29 Ambivalentina

Még mindig nem tudom megmondani, pontosan hogyan is akadt be nálam a távol-keleti kultúrákhoz való ilyen szintű vonzódás, de ennek hála egyszerűen nem tudok nemet mondani egy könyvre sem, aminek valamilyen módon köze lehet ehhez a kicsit sem szűk témához. Amint megláttam Samantha Sotto Yambao könyvét, egyből tudtam, hogy olvasnom kell, és akkor még nem it tudtam, hogy milyen kalandra hív, mennyire úgy fogom érezni, hogy ez a történet "én vagyok". Ezt leírni is nagyon furcsa, de minjárt megmagyarázom, hogy pontosan mire is gondolok ez alatt.

Fülszöveg:

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén. Csak a valóban elveszettek pillanthatják meg az igazi boltot, ahol életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni.

Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt.

Ekkor lép be az ajtón egy különös idegen: egy férfi, aki nem segítséget kér, hanem felajánlja azt.

Hana és titokzatos útitársa együtt vágnak neki egy varázslattal szőtt utazásnak, hogy megtalálják az apját és a tolvaj által elvitt döntést. Esőtócsákon keresztül, papírdarvak hátán, az éjfél és a hajnal közé feszülő hídon át, egészen a felhők közé rejtett éjszakai piacig vezet az útjuk.

De minél közelebb kerülnek az igazsághoz, annál nyilvánvalóbbá válik: Hanának is van egy titka. Egy döntés, amit ha meghoz, soha többé nem fordulhat vissza.

Én és a könyv:

Őszintén, nézzetek műveletlennek, de nem tudom pontosan honnan is származik ez a jelenség, mit is hivatott szimbolizálni, hogy egy rakat olyan távol-keleti, de leginkább japán könyvvel lehet jelenleg találkozni, ami egy olyan könyvesboltot, kávézót, éttermet vagy egyéb szolgáltatást nyújtó helyet tesz meg helyszínéül, ahol valami csodával, valami mágikussal találkozhatnak az emberek, akiknek valamilyen bánatuk, bajuk van. 

Ahogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, egyből azt hittem, hogy ez is ilyen lesz, elvégre Hana és az apja egy zálogházat vezetnek, ahova a kiválasztottak betérhetnek, hogy egy döntésüket zálogba adhassák. Azt hittem ez a történet is ilyen lesz, ahol több szereplő életét is megismerhetjük epizódikusan, miközben haloványan, éppen hogy csak a kötet peremén kirajzolódik valami apró átfogó történet, hogy kerek egész legyen azért mégiscsak az olvasási élmény.

Ezzel szemben ez a könyv egyáltalán nem ezt az élményt nyújtotta. Talán pont ezzel a felvezetéssel tudott igazán nagyot csavarni a dolgon, ahogy szépen lassan világossá tette, hogy nem a zálogház működésén lesz a hangsúly, hanem valami egészen máson. Emlékszem még a legelején említette is Miyazaki nevét az egyik szereplő, illetve a Totoró mese címét is, ami így visszatekintve abszolút előrevetítette mire is kell számítania annak, aki a kezébe veszi ezt a kötetet. 

Olvasni a Holdtükröt olyan volt, mintha Miyazaki legintenzívebb meséjébe ugrottam volna fejest. Folyamatosan történt valami, valami egészen váratlan, de olyan kellemesen és érthetően lett megmagyarázva szinte rögtön, hogy akármilyen furcsa is volt, könnyen el tudtam fogadni, hogy márpedig ebben a világban ez így működik. Nagyon különleges volt a világépítés, számomra rendkívül működött, teljesen beleszerettem, régen olvastam ennyire különleges és izgalmas világról, és tényleg leginkább csak Miyazaki világához tudom hasonlítani. Mert egyszerre van tele álomszerű, kedves és szép elemekkel, miközben mégis rengeteg kegyetlenség és borzalom is meghúzódik a vadvirágos rétek bája alatt. 

Nagyon jól működött számomra a két szereplő dinamikája is. Nem a romantikus viszonyukon volt a fő hangsúly, nem egy klasszikus romantikus regény ez, egyáltalán. Ami számomra különösen pluszt adott, főleg az elején, az Kei, a mi emberi világunkból átkerült tudós/fizikus férfi karaktere volt, aki a másik világ minden apróságára rácsodálkozott, és próbálta racionalizálni. Ez szerintem nagyon szórakoztatóan működött és abszolút elősegítette az új világ rendszerének és felépítésének megértését és befogadását. 

Olvasás közben pedig szépen lassan megfogalmazódott bennem, hogy valahogy nagyon a sajátoménak érzem ezt a történetet, ilyet pedig nem igazán éreztem, már hosszú ideje óta. Ezt leginkább úgy értem, hogy ha egyszer írnék egy könyvet, akkor ilyet szeretnék írni. Ezt a hangulatot, ezt az érzést szeretném megragadni. 

Őszintén remek érzés volt ezt a történetet olvasni, és abszolút meggyőzött, hogy az írónőre érdemes odafigyelni a jövőben. Bár magyarul ez az első megjelent könyve, angol nyelven már több kötete is megjelent, így nagyon bízok benne, hogy idővel azok is fordításra kerülnek az Agave kiadó jóvoltából. Hiszen ez a mostani kötet kivitelében is pazar. Gyönyörű a borító, nem is beszélve a védőborítóról, amit egy csónakká hajtogathatunk, amin megjelennek a főszereplőink is. Annyira kedves ötlet!

Nyereményjáték:

Tokió egy eldugott kis utcácskájában áll egy zálogház, amit nem mindenki képes megtalálni.

A legtöbben egy barátságos rámen éttermet látnak a helyén, titka csak annak tárul fel, akinek szüksége van rá. Ez nem egy klasszikus zálogház, itt az életutakat és megbánt döntéseket lehet zálogba adni. Isikava Hana a zálogház új tulajdonosaként töltött első reggelén romokban találja az üzletet. A bolt legértékesebb tárgya édesapjával együtt eltűnt. Vajon mi történhetett? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják a hölgyet, aki a zálogházba tévedt?

További állomások:

Blogturné Klub

04.26.: Milyen könyvet olvassak?

04.27.: Csak olvass!

04.28.: Ambivalentina

04.30.: Könyv és más

05.02.: Readinspo

Taylor Jenkins-Reid neve sokaknak egészen ismerősnek csenghet, bár a blog olvasóinak egészen új lehet. Még sose írtam egy könyvéről sem, pedig idén már kettőt is olvastam. Az elsőt még a Könyvmolyképző raktárvásárán vettem meg, Veszprémben, miután rengeteg ismerősömtől hallottam borzasztó pozitív visszajelzéseket különösen egy könyvére, az Evelyn Hugo hét férjére. A második könyvem már ezen az olvasási élményen felbuzdulva, egy olyan darab volt, ami még nem jelent meg magyarul, a Maybe in another life. (Ezt a címet nem tudom, nem a Five Finger Death Punch egyik dalának szövegeként felolvasni a fejemben. Abszolút hozzám tapadt a dallama.) Ezek az olvasmányok pedig annyira pozitívak voltak, hogy egyértelműen meggyőztek, hogy TJR könyveire oda kell figyelnem, mert nagyon is nekem való, ahogy és amiről ír.

Fülszöveg:

Elsie Porter átlagos huszonéves fiatal, ám ami vele történik, az minden, csak nem átlagos. Egy esős újév napján elindul otthonról az egy főre rendelt pizzájáért. Nem számít arra, hogy rajta kívül más is lesz a pizzériában, különösen nem az imádni való és sármos Ben Ross.

A kémia kettejük közt azonnali és mindent elsöprő. Ben még huszonnégy órát sem tud várni, máris újra találkozni szeretne vele. Heteken belül mindketten fülig szerelmesek lesznek. Májusban megszöknek, és titokban összeházasodnak.

Mindössze kilenc nappal később Bent biciklizés közben elüti egy teherautó, és azonnal életét veszti. Elsie a lakásból hallja a szirénákat, ám mire leér, Bent már elszállította a mentő. A kórházban szembe kell néznie sosem látott anyósával, Susannel – aki még csak nem is sejti, hogy kicsoda Elsie.

Elsie és Ben elragadó szerelmi történetének, valamint Elsie és Susan gyászfeldolgozásának összefonásával az Örökké, megszakítva című regény arra emlékeztet, hogy egy történet nem csak egyféleképpen érhet boldog véget…

Én és a könyv:

Nagyon szeretem az írónőben, hogy a könyvei baromi változatosak, mégis mindig olyan témát választ, ami nagyon könnyen azonosulható, mégsem elcsépelt. Valahogy olyan gördülékenyen és átélhetően írja meg ezeket a könyveket, hogy abszolút beszippantanak. Az Örökké, megszakítva kellemes társam volt egy repülőútra, mondjuk hozzá kell tennem, hogy a szóban forgó utazás ideje majdnem öt óra volt, szóval nem egy rövid elfoglaltság volt ez.

A mostani történet a gyászt járta körül, egy nagyon rövid és egyértelmű felvezetést követően bele is vágtunk a lecsóba, így a könyv nagy százalékában tényleg a gyászfolyamat bemutatása volt főszerepben. Illetve idővel megjelentek a kapcsolat jelenetei is, szépen a legelejétől kezdve, haladva egészen a tragédiáig. Nagyon érdekes volt egy romantikus regényt így megélni, egyrészről hogy a végkifejlett már az elejétől ismert volt, másrészről pedig, hogy a romantikus rész eltörpült a gyász mellett.

Annak ellenére, hogy mennyire letargikus, tragikus és szomorú témát boncolgat a könyv, nem mondanám igazán lehangoló olvasmánynak. Sokkal inkább kérdéseket vetett fel számomra, amik elgondolkodtatóak voltak, és az olvasás óta is velem maradtak, most is morfondírozok rajtuk, és nem hangulatot keltettek. Így nem nevezném igazán drámának, ami fontos olyan szempontból, hogy nem megrázó az olvasási élmény, könnyen fogyasztható, nem kell lelkiekben rákészülni.

Nekem az egyik kedvenc központi kérdésem benne az a rövid és gyors kapcsolatok témája volt. Lehet azért, mert a saját életemre is relevánsnak láttam, de úgy érzem, erről még nem igazán olvastam úgy, hogy ez ne lett volna normalizálva, sokkal inkább megkérdőjelezve. Azt hiszem ez nem számít spoilernek, de a lényeg, hogy a két főszereplő összesen fél év ismertség után házasodott össze, ami tényleg nagyon gyors, viszont ezt a kérdést ők maguk is feszegetik párbeszédeikben. Nekem ez a kérdésfelvetés nagyon tetszett, ahogy a különböző gyászok is, hiszen teljesen más valakinek a párját gyászolni, mint a fiát vagy éppen olyan párját, akivel egy életet töltött együtt.

Egyszerű és könnyed olvasmány volt ez, mégis olyan kérdéseket vetett fel, amikről érdemes és kell is gondolkodni, így megint csak meggyőzött Taylor Jenkins-Reid, hogy nagyon is ott a helye a figyelt és követett írók között, alig várom, hogy a többi könyve is megjelenjen magyarul, illetve lehetőségem legyen elolvasni őket.

Nyereményjáték:

Taylor Jenkins Reid nevét a magyar közönség az Evelyn Hugo hét férjének köszönhetően ismerte meg, de a Daisy Jones & The Six mélyítette el csak igazán a rajongást, amely külföldön is övezi a szerzőt. Azóta a Könyvmolyképző szorgalmasan gondozza az írónő életművét. Ezúttal a debütáló regényét, az Örökké, megszakítvát olvashatjuk magyar fordításban, melynek központi témája a gyász, egy szerettünk elvesztésének feldolgozása. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!

Taylor Jenkins Reidnek eddig a pillanatig 6 könyve jelent meg magyarul, de összesen 10. Játékunkban ebből a tízből hoztunk nektek idézeteket. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik regényből származik az adott állomáson található idézet, és a címét beírjátok a Tally megfelelő sorába. Az angol nyelvű idézeteket a magyarul még meg nem jelent könyvekből válogattuk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A maximalizmus hátulütője az, hogy annyira megszokja az ember, hogy jó abban, amit csinál, hogy ha valamit mégis elront, attól teljesen összeomlik.

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Readinspo

04.15. Olvasónapló

04.17. Pandalány olvas 

04.19. This is my (book) universe.

04.21. Kitablar 

04.23. Zakkant olvas 

04.25. Ambivalentina

 Egy jó thrillerre mostmár bármikor kapható vagyok. Amióta felfedeztem magamnak ezt a műfajt, egészen megrögzötten igyekszem felfedezni a saját kedvenceimet és a műfajon belüli ízlésvilágomat. Ami felkeltette az érdeklődésemet A tökéletes házasság felé, az kivételesen a fülszöveg volt, pedig én inkább borító vagy ajánlás alapján döntő ember szoktam lenni, viszont itt valahogy kifejezetten izgalmasnak tűnt az alapkoncepció: egy feleség védi a férjét, akit a szeretője meggyilkolásával gyanúsítanak. Alig vártam már, hogy olvashassam!

Fülszöveg:

Megvédenéd a férjedet, ha azzal vádolnák, hogy megölte a szeretőjét?

Sarah Morgan sikeres és befolyásos védőügyvéd Washingtonban. Mindössze 33 évesen már partner az irodánál, az élete pontosan úgy alakul, ahogy eltervezte.

A férjéről, Adamről ugyanez már nem mondható el. Küszködő író, aki egyre inkább frusztrált felesége üstökösként ívelő karrierje miatt – úgy érzi, Sarah sikereiért a házasságuk fizette meg az árat.

Adam közel két éve titkos viszonyt folytat Kelly Summersszel. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor Kelly brutálisan meggyilkolt holttestére bukkannak a házaspár tóparti nyaralójában, és Adamet letartóztatják emberölés gyanújával.

Sarah abban a rémálomszerű helyzetben találja magát, hogy saját férje védelmére kell kelnie – a férfiére, akit azzal vádolnak, hogy megölte a szeretőjét.

De vajon Adam tényleg bűnös… vagy ártatlan?

Én és a könyv:

Az olvasás előzményeiről azért valamilyen szinten fontosnak tartom, hogy beszéljek, mert úgy érzem, hogy befolyásoló tényező, hogy milyen élethelyzetben kerül hozzám egy történet. Szoktuk mondani, hogy nem jókor olvastunk valamit, hogy idő kellett, hogy értsük. Nos, azt hiszem akármennyire is voltam leterhelve és volt elegem lényegében mindenből körülöttem, rengeteget segített ennek a feloldásában ez a könyv. Nagyon intenzív napokon, sőt heteken vagyok túl, a diplomázás, munka és a blog, illetve magánélet is mind szeretne kicsivel több időt és energiát belőlem, mint az komfortos lenne, persze ez az én hibám is, hiszen többek között rengeteg könyvre jelentkeztem, amiket most határidőre kell olvasni.

Röviden, amit az egész bekezdésen keresztül szerettem volna felvezetni, hogy ez a könyv nagyon jókor talált meg. Abszolút bele tudtam merülni, és akármennyire is éreztem úgy, hogy kissé ki vagyok égve az olvasás terén, teljesen lekötött és alig tudtam letenni. Nem kellett keresnem az időt rá, hogy valamikor olvassam, automatikusan jött, hogy amint lehet csapjam is fel a következő "fejezetet".

Számomra rendkívül érdekes volt a váltott szemszöges történet. Ez egy olyan eset volt, ahol ez teljesen megalapozott döntés volt, és mindig kíváncsian vártam, hogy vajon a másik fél éppen mivel tölti az idejét, hiszen a történéseket egyszerre követhettük két szálon: a feleség, aki a védőügyvédi teendőivel próbál az ügy végére járni, illetve a félrelépett férj, aki a maga tehetetlenségében egyre mélyebbre kerülve próbál kapaszkodni mindenbe, ami még körülötte van.

Nagyon izgalmas volt számomra, hogy ez nem egy krimi, nem a tényleges nyomozásra fókuszálunk elsősorban, hanem az emberi természetre, az érzelmi változásokra és kapcsolati dinamikákra. Egészen érdekes volt egy "nyomozást" így végignézni, miközben kissé frusztráló is, mert merőben más atmoszférát kölcsönzött, mint a szokásos nyomozós "találjuk meg a gyilkost". Ez a kötet más, és nem jó, ha az ember krimiként tekint rá, ami egészen elkerülhetetlen közben, hiszen a borító, a fülszöveg mind ezt sejteti.

Rendkívül olvasmányos volt, észre sem vettem, ahogy rám sötétedett olvasás közben és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már megint nem fogok sokat aludni.) Ugyanakkor olvasás közben volt egy rész, amit igazán nem értettem. Egyetlen oldal olyan volt, ami mintha egy másik könyvből került volna bele, vagy legalábbis egy sokkal későbbi fejezetből. Ez persze hamar összeállt, hogy nem nyomdahiba, csak az író egy se előtte se utána nem használt kitekintése. Ez furcsa volt, de közbe megértettem, hogy miért kellett. Kellett egyfajta sejtetés, de közben ez túl furcsa volt, nem illett az elbeszélés stílusába és dinamikájába egyáltalán.

A könyv tetőpontja egyértelműen az ítélet volt, ezt előre lehetett tudni és őszintén azt hiszem elégedett vagyok a katarzis élménnyel. Megvezetett engem is az írónő, nem tudtam rájönni igazán, hogy mi a valódi sztori, egészen amíg az írónő le nem rántotta a leplet. 

Utólag, a köszönetnyilvánítást olvasva derült ki számomra, hogy ez volt a szerző első könyve, de a változat, ami az én kezembe került, az már az átdolgozott és szerkesztett verzió. Ez számomra egészen megválaszolja a kettősséget, amit éreztem azon az egy oldalon, illetve pár más helyen előfordult furcsaságot, de összességében ezek az olvasási élményen nem rontottak.

Szintén a köszönetnyilvánításból derült ki számomra, hogy a könyvet tervezik feldolgozni filmes változatban is, amire őszintén nagyon kíváncsi lennék, alig várom, hogy utánanézzek, hogy is állnak ezzel a projekttel. Illetve, a történet itt nem is ér véget igazából, hiszen már megjelent angolul a második rész is, rafinált módon The Perfect Divorce címmel, ami magyarul A tökéletes válásra fordítható. Kíváncsian várom, és remélem, hogy minél hamarabb érkezik magyarul is az olvasóközönség elé.

Nyereményjáték:

Mit tennél, ha a férjed lenne egy gyilkossági ügy fő gyanúsítottja? A tökéletes házasság egy lebilincselő pszichológiai thriller, amely a bizalom határait feszegeti. Egy történet, ahol a szerelem és a hazugság kéz a kézben jár. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

Mostani játékunk során különböző idézeteket találtok, amelyeknek molyos címkéi között szerepel a házasság. A feladatotok felismerni melyik könyvből idéztünk, és a helyes megfejtést beírni a tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Szomorú választás előtt állsz, Elizabeth. Mert ettől a naptól kezdve az egyik szülőd számára idegen leszel. Nem kerülhetsz édesanyád szeme elé, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, és az én szemem elé akkor, ha hozzámégy.

További állomások:

Blogturné Klub

04.15. - Milyen könyvet olvassak?

04.16. - Könyv és más

04.17. - Ambivalentina

 "Ha macskás akkor jöhet"jeligével vágtam bele a kalandba, ami a Kossuth kiadó friss megjelenésének olvasását jelentette. Kicsi korom óta odáig vagyok a macskákért. Mindig is inkább cicás voltam, mint kutyás és ovis koromban nagy nehezen ki is könyörögtem a szüleimtől egy cirmost, Tigrist. Azóta sok év telt el, és bár saját cicám még mindig nincs, de otthon családtagéként él köztünk Kami, aki mindenki szeme fénye, a szürke hercegnőnk. Ez a felvezetés már egészen őrült macskás nőre hajaz, de amíg bele nem vetettem magam a könyv olvasásába, rá kellett jönnöm, hogy meg sem közelítettem ezt a szintet.

Fülszöveg:

Egy igazi nő mindig talpra esik…

Mia egyedülálló, független, kissé meghökkentő természetű, távolságtartó nő.

Biztonságban érzi magát abban a szerepben, amelyet elvárnak tőle. Jó, sőt tökéletes feleség, társ, szerető és mostohaanya. Minden reggel úgy ölti magára irodai ruháját, mintha új bőrbe bújna. Ám a felszín alatt egy másik nő is lappang, aki ki akar törni a ketrecéből…

Miután egy nyugtalanító esemény darabokra zúzza konvencionális életet, amelyet oly kemény munkával felépített, Mia komoly dilemmával szembesül: vajon továbbra is olyan életet kell élnie, amely megfelel a könyörtelenül ítélkező társadalom elvárásainak, vagy inkább a maga útját járja?

Márpedig ha ő arra vágyik, hogy független nő legyen macskával, akkor jobb, ha a világ felkészül erre!

Dawn O’Porter regénye üde, szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik valaha is elveszettnek érezték magukat.

Én és a könyv:

Őszintén nem tudtam igazán hova tenni ezt a könyvet. Az alap jelzői alapján egy chicklit, romantikusra számítottam, de egyáltalán nem ezt kaptam, és meg kell mondjam, igazából nagyon is örülök ennek. Nagyon izgalmas kérdést feszeget egész végig a történet és bár nagyon sokszor egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplővel, mégis, nagyon fontos állásfoglalást és életfelfogási aspektust mutat be, amiről egyszerűen alig szoktunk beszélni. Alig jelenik meg vagy filmvászon, vagy könyvek karaktereinek tulajdonságaiként.  Pedig nagyon valós is aktuális szinte mindenki életében. 

A könyv egy olyan nőről szól, aki a leginkább a macskájához kötődik. Valahol jogosan, hiszen úgy érzi ő mentette meg az életét, neki köszönheti azt, hogy össze tudta szedni magát és egy normális, rendes életet él, hiszen felelőssége van, gondoskodnia kell valakiről, akitől mellette rengeteg szeretetet kap. 

Nagyon érdekes volt részletesen belemerülni abba a gyászfolyamatba, ami egy házi kedvenc elvesztésével jár. Ahogy ez a könyv lapjain is elhangzik, ez egyfajta tabu téma, ami valahol egészen abszurd, hiszen manapság ennél sokkal meredekebb dolgokról is szokás nyíltan beszélni, mégis a társadalom nagyon megbélyegző tud lenni, ha valaki egy nem emberi kapcsolat elmúlását gyászolja.

Talán ebben jött ki igazán a könyv erőssége: annyira kendőzetlenül borzasztóan nyers és őszinte, hogy rendszeresen hátast dob az ember olvasás közben. Nem egyszer hüledeztem, hogy "Ezt most tényleg így leírta az író?" és ez végtelenül jól áll a kötetnek. Baromira nem vagyok hozzászokva, de mégis, ezek a megnyilvánulások, gondolatok és helyzetek megörökítése az, ami miatt az ember kapcsolódni tud Miához, a történet főszereplőjéhez, aki egyértelműen megtestesíti a kattos macskásnőt, de közbe végtelenül emberien és nem archetípusosan, ami nekem baromira tetszett.

Persze, sok helyen érezhető volt az író általi kisarkítás, hogy ezek a kontrasztok mégjobban megjelenjenek, de közben nagyon teszett, hogy a dráma nem mindig a várt könyves tipikus krízispontokban érkezett meg, hanem egyfajta az életből vett "elszart szituációkként". 

Összességében nagyon tetszett a kötetben az emberisége, az abszurd valósága, ami az életnek azon pontjaira hívja fel a figyelmet, amit a könyvek, legfőképpen a BookTok könyvek igyekeznek elfedni, elkendőzni, mert miért is beszélnénk ezekről a nyers és kellemetlen részekről. Nagyon üdítő volt most egy ilyen könyvet is a kezembe venni, így nagyon ajánlom azoknak, akiknek kicsit elegük van a szokásos szórakoztató irodalomból, viszont nem akarnak túlságosan megterhelő drámát vagy thrillert olvasni csak azért, hogy változatosságot vigyenek az olvasmányaikban. Ez a könyv még mindig szórakoztat, de egészen máshogy, mint amit megszokhattunk.

Nyereményjáték:

Minden macskarajongó figyelmébe ajánljuk Dawn O’Porter első magyarul megjelent regényét, a Macskahölgyet. A történet középpontjában Mia áll, aki feleségként igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de egyre inkább érzi, hogy igazi énje kibontakozóban van. Egy útkereső és kissé elveszett nő története, aki mellett mindig ott áll rendíthetetlenül hű társa és macskája, Galamb. A Kossuth Kiadó jóvoltából a turné során lehetőségetek van nyerni egy példányt a kötetből. Tartsatok velünk!

Mostani játékunk során macskás könyvborítókat találtok minden állomáson, azonban a könyvcímek hiányoznak róluk. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok a címüket.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04.13. Pandalány olvas

04.15. Ambivalentina

04.17. KönyvParfé

04.19. Könyv és más