Tricia Levenseller könyvei több szempontból is kedvesek a szívemnek. Különösen a blogturné klub szempontjából nézve. Az ő könyve volt az első turnés könyvem anno, A kalózkirály lánya, amiről írtam is a blogon. (Ez mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy turnés könyvről beszélünk.) Ez 2018-ban volt, és én akkor a szívembe is zártam az írónőt, és alig vártam, hogy olvashassak tőle még, lehetőleg kalózos témában. Ez meg is történt, hiszen a sorozat második része már régebben megjelent magyarul is, és nem nagy titok, hogy idén érkezik a harmadik rész is a Könyvmolyképző gondozásában. Ugyanakkor a mostani könyv nem a kalózos zsánert teszi előtérbe, ami miatt persze egy picit jogos elszomorodni, de egy lagalább ugyanakkora kedvencemmel hozakodik elő, ami a "bridgertonos" jellemzőre hallgat.

Fülszöveg:

„Soha nem találták meg a holttestét az első és egyetlen fiúnak, aki összetörte a szívemet.”
Alessandra belefáradt abba, hogy mindenki átnéz rajta. De van egy terve, amellyel hatalomra tör:

1. Elcsábítja az Árnykirályt.
2. Feleségül megy hozzá.
3. Megöli, és megszerzi magának a birodalmát.

Senki sem tudja, mire képes pontosan a frissen koronázott uralkodó. Egyesek szerint képes utasítani a körülötte kavargó árnyakat, mások úgy vélik, azok ellenségei titkos gondolatait suttogják neki. Bárhogy legyen is, Alessandra pontosan tudja, mit érdemel, és semmi sem állíthatja meg, hogy megszerezze.

Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a király életére tör. Miközben egymást érik a merényletek, azon kapja magát, hogy meg akarja védeni a királyt – legalábbis addig, amíg el nem nyeri a koronát. De nem engedheti, hogy az érzelmei az útjába álljanak.

Hiszen ki lenne méltóbb az Árnykirály mellé, mint egy ravasz, ármánykodó királyné?
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Engedd, hogy téged is magával ragadjon!

Én és a könyv:

Az írónő, mint már említettem, már rég azok közé lett sorolva nálam, akikre érdemes odafigyelni. Alig vártam, hogy olvashassam ezt a történetet is, ami egy lájtosabb romantasyt ígért, egy talpraesett és ravasz főszereplő hölgyeménnyel. Ráadásul az egész egy olyan cicomát és külcsínt kapott, amitől az embernek egyből a Bridgerton történetek jutottak eszébe: bálok, ármánykodás, ruhák és igencsak sajátos társasági szabályok és etikett. 

Természetesen főhősnőnk mindezt igyekszik felrúgni a maga módján. Egy igazi lázadó, aki a saját szabályai szerint él és mondhatni, felvilágosultabb a koránál. Őszintén eleinte nem is tudtam hova rakni a helyzetet, kétszer is le kellett csekkolnom, hogy ugye ez tényleg eg vörös pöttyös kötet, mivel bár nincsenek benne konkrét aktusok leírva, így a spice level egy erős nulla, de mégis sokszor említve van az ehhez való szabados hozzáállása a főszereplő hölgyünknek. (Ezzel persze semmi baj sincs, valahol egészen felszabadító élmény volt, hogy a cselekmény ezt egy mellékes dologként kezelte, és nem a szerelmi szál testi részén volt a hangsúly. Ez abszolút a kistini korom olvasmányaira emlékeztetett, ami nem is csoda, hiszen éltem-haltam a vörös pöttyösökért kisebb koromban.)

Ami viszont számomra nehezen értelmezhető volt, az a főhősnő motivációja. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért is akarja alpból eltenni a királyt láb alól, hiszen nem volt erre semmi motivációja, és a későbbiekbn is sok olyan döntés született a főhősnőnk által, ami egyszerűen nem volt logikus és észszerű. Ezzel szemben nem volt az az érzésem, hogy egy buta csitrit tett meg az írónő főhősnek, mégis nem tudtam együttérezni vele, és igazán szurkolni sem neki. 

Mégis közben rendkívül élveztem és belemerültem a királyi udvar forgatagába, a mellékszereplők szerethetőek voltak, tudtam nekik szurkolni és sok olyan mellékszál is megoldódott a főhősünk ármánykodása nyomán, ami miatt azért mégiscsak pozitívan tudott gondolni az ember lánya erre a szélsőséges nőszemélyre. Az a gondolat viszont egész végig kitartott bennem, hogy ez a történet valahol egy igazán feminista álomregény, hiszen a modern nő értékrendjével jelenik meg egy letünt és romanticizált korban. Ahol kiemelkedik ezzel a gondolkodással a többiek közül, mégis a számára fontos karakterek ezen nem ütköznek meg, sőt igazából ők is ilyen felvilágosultak, főleg a legfontosabb férfikarakterek. 

Számomra sajnos a férfi főszereplő igazán felejthető volt, nem tudtam semmilyen módon kötődni hozzá, és a történet bonyodalmát sem tudtam hova tenni, nekem nem tűnt igazán megalapozottnak. Összességében habár szórakoztatott és lekötött a történet, nem fogott meg igazán, és valahogy ez is az a kosztümös fantasy lett, ami sajnos nem nekem íródott. Ugyanakkor az is lehet, hogy szimplán kinőttem ezeket a történeteket, de igazán nem szeretnék így hozzáállni, hiszen több olyan élményem is volt ebben a zsánerben, ami arról győzött meg, hogy még mindig ugyanúg tudnak szórakoztatni ezek a fiatalabb korosztálynak íródott történetek is, mint régen.

Ez a történet most nem talált be nálam, de az írónőről nem mondok le, így szeretném továbbra is elolvasni a megjelenő és eddig megjelent köteteit. Sajnos egyről már le is csúsztam, hiszen már tavaly megjelent egy vikinges írása a Levensellernek, azt remélem idén bepótolhatom és az az élmény majd elfedi ezt a minimális csalódást, amit ez a kötet okozott. 

Összességében nem volt rossz és sokaktól hallottam, hogy nekik pont ez tetszett, ami ennyire mássá tette ezt a kötetet a zsánerében többihez képest. Nálam valahogy nem működött ez az "anti-hős" recept, de őszintén eddig sem rajongtam a meg nem értett gonoszokért, és nálam a logika valahogy mindig fontosabb, mint az érzelmek, dehát így vagyunk mi emberek. Mindenki más, és mindenkinek más fog tetszeni is.

Nyereményjáték:

Tricia Levenseller lehengerlő romantasy-története, Az árnyak köztünk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és már most rengeteg olvasót rabul ejtett. A blogturné során közelebbről is megismerhetitek az írónő legújabb magyarul megjelent regényét, mely egyszerre csábítóan sötét és fordulatos. Légy részese te is! És ha helyesen válaszolsz a feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint az anagrammákból összerakni Tricia Levenseller köteteiből ismert női szereplők keresztneveit. A helyes megfejtést írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ADMNSY

További állomások:

Blogturné Klub

01.26. Kitablar

01.28. Dreamworld

01.30. Sorok között

02.02. Ambivalentina

 Újabban borzasztóan belejöttem a krimik olvasásába, így azt hiszem nem meglepő, hogy egy újabb izgalmas és véres nyomozást követtem végig, természetesen tisztes távolból, a könyv lapjain keresztül. Kissé esetlenül és bénán, nem vettem észre, hogy egyébként a választott olvasmányom egy sorozat része, de így sokadik részként kiragadva is teljes történetet alkotott, értelmezhető volt és nem akadtak vak foltok. Ugyanakkor így arra a kérdésre is kerestem a választ olvasás közben, hogy vajon kíváncsi vagyok-e a sorozat eddig megjelent részeire is. 

Fülszöveg:

Az igazi szörnyek sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk.

Los Angeles hegyei között brutálisan elgázolnak egy férfit. Látszólag. Ugyanis egy holttest nem hazudik, és a boncasztalon az orvos szikéje alatt kiderül, hogy a balesetet valaki megrendezte, hogy elfedje a férfi halálának valódi okát: a rideg és kegyetlen kínzásokat. Amikor pedig gyanús körülmények között felbukkan egy újabb tetem, Robert Hunter nyomozó rádöbben, hogy egy vérszomjas és rendkívül számító sorozatgyilkossal állnak szemben. Valakivel, aki ki tudja, mióta űzi háborítatlanul a maga embertelen játékát, az indítékai pedig ismeretlenek.

De mégis hogyan lehet kivizsgálni olyan gyilkosságokat, amelyek áldozatai között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincsen, és nem tudni, mivel érdemelték ki a könyörtelen kínzásokat? Miként lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy maga után nyomokat? És hogyan lehet megállítani egy fantomot, akinek a létezését senki sem tudja bizonyítani?

Én és a könyv:

Talán ez volt az eddigi legtrancsirozósabb és durvább thrillerem. Igyekszem kutatni az emlékeimben, hogy olvastam-e már sorozatgyilkosos könyvet, de talán ez az első eset. Úgy érzem más élmény volt ezáltal maga a könyv is, hiszen az ilyen önbíráskodó, szisztematikus és megfontolt karakterek rendkívül érdekfeszítőek számomra. (Be kell valljam, még a Marvel univerzumban is meg tudtam érteni Thanost, és nagyon tetszett gondolatkísérletként az ő módszere.) Így itt is nagyon izgalmas volt, ahogy körvonalazódott a gyilkos motivációja és módszere, amik részben mind érthetőek és valid indokok voltak. Természetesen csak részben, hiszen mégse mondhatjuk, hogy egy sorozatgyilkos önkényes mészárlása bármikor is teljesen legitim lenne.

Maga a történet több nézőpontból lett felépítve, amik szerencsére csak fejezetenként cserélődnek, bár nincsen jelezve, pontosan kinél folytatjuk épp, de erre nem is volt szükség, az első pár mondatból hamar kiderül, hogy épp kivel tartunk a sztori során. Nagyon érdekes volt számomra az áldozatok nézőpontja, bár nem mondom, ott néhol kissé felfordult a gyomrom, ahogy a kínzós és brutálisabb részekhez értünk.

A könyvvel borzasztóan könnyen haladtam. Nagyon pörgős, olvasmányos és izgalmas volt, fejezetről fejezetre haladtunk előre, nem volt üres járat, és egészen váratlan pontokon jöttek be újabb szálak, amik szépen épültek bele a történet folyamába és vitték előre a cselekményt. Ez tipikusan az az olvasmány, amit az ember egy ültő helyében elolvas. 

Az, hogy ez a kötet egy sorozat 13. kötete, őszintén nem igazán tűnt fel. Minden tökéletesen értelmezhető volt így is, nem igazán éreztem visszautalásokat sem az előző részekre, mindössze az volt egyértelmű, hogy a nyomozócsapat már összeszokott, ismerik egymást és nem egy bűntényt oldottak már meg együtt. 

Így viszont kifejezetten kíváncsi lettem az előző részekre, szeretném az egész sorozatot elolvasni, na meg beszerezni, mert úgy érzem, ez a kötet meggyőzött, hogy Chris Carter krimijei a polcomra valók.

Összességében ajánlom azoknak, akik borzongásra vágynak, szeretik a pörgős krimiket, és szeretik a morális dilemmákat felvető helyzeteket, ahol a gonosz karaktere valahol érthető és szimpatizálni is tud vele valamilyen módon az olvasó.

Nyereményjáték:

Chris Carter rajongói végre új Robert Hunter-történetet olvashatnak, hiszen megjelent a sorozat tizenharmadik, Bosszú című kötete! Kedvenc nyomozóinknak ezúttal egy igazán rejtélyes halálesettel van dolga, ami első látásra nem is tűnik gyilkosságnak. Vajon ezúttal is sikerül a rejtély nyomába eredniük és elfogniuk egy veszélyes sorozatgyilkost? Derítsétek ki három bloggerünkkel, válaszoljatok a kérdésekre és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A tény, hogy valaki nem hazudik, még nem jelenti azt, hogy igazat mond.”

További állomások:

Blogturné Klub

01.30. Könyv és más

02.01. Ambivalentina

02.03. Hagyjatok! Olvasok!

 Volt egy időszak, amikor iszonyatosan menőnek számítottak Pinteresten, na meg máshol is, talán leginkább még Youtubeon a dark academia hangulatú alkotások. Képek, zenék, videók, outfitek. Őszintén, nekem is baromira bejött ez a borongós, zord és kissé gótikus, akadémiai hangulat, de akkoriban nem igazán találkoztam olyan történettel, ami ezt igazán megragadta volna. Továbbra is a legközelebb a Harry Potter sorozat volt hozzá a számomra, később pedig a Wednesday sorozat. De itt sokkal kevésbé jelent meg a gótikus fantasztikum, és a klasszikus vámpíros, csodalényes irányba ment el a dolog. Így alig vártam, hogy megismerkedjek Keri Lake világával, mert úgy éreztem, ez pontosan az a dark academia vibe lesz, amire már évek óta ácsingózom. Nos, nem csalódtam.

Fülszöveg:

Mortui vivos docent. A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Én és a könyv:

Szóval ezelőtt még nem olvastam igazán dark romance könyvet, sem pedig olyat, ami ilyen erősen gótikus és dark academia hangulatot árasztott volna, de őszintén meg kell mondanom már most az elején, hogy ezen mindenképpen változtatni szeretnék, mert ez a könyv meggyőzött róla, hogy ez a dolog nagyon is nekem való. 

Nagyon élveztem ezt a fajta fantasy vonalat, ahol nem furcsa új emberszerű lények jelentek meg és nem is valami mágikus dolog jelent meg, hanem egyszerűen csak egy kitalált kór alkotta a fantasztikus elemét és alapját a könyvnek. Ezáltal sokkal nagyobb hangsúly volt magukon a laboratóriumi jeleneteken, a boncolásokon, a kór lefolyásának dokumentálásán. 

Ami nagy erőssége volt a könyvnek számomra, az a főszereplők szerethetősége. Lehet velem van a baj, de mind a női, mind a férfi főszereplő motivációit, viselkedését és reakcióit könnyen meg tudtam kedvelni, ami igazán izgalmas ilyen karakterek esetében, hisz főleg a férfi főszereplőnk morálisan igen csak megkérdőjelezhető figura. Az ilyen rosszfiús karakterek gyakran abban buknak el, hogy csak rájuk van ragasztva ez a jelző, de igazából túlságosan is kedvesek, nem igazán csinálnak semmi extrák, csak max végtelen mód ki vannak varrva. 

Ezzel szemben Dr. Halál nem ilyen. Nincs egy darab tetoválása sem, és mégis kellően elvetemült és őrült, hogy abszolút a saját szabályai szerint játszon, ami a történet során többször be is bizonyosodik. A fejezetek nagyjából váltottan vannak, így mindkét szemszögből megismerhetjük a karakterek gondolatait, ismereteit és hátterét, ami itt kifejezetten jól működött, szépen segített kerekké tenni a könyvben feldolgozott életutakat. 

A romantikus szál igazán lassan érlelődött és formálódott, amiről már előre tudtam, hiszen hála a Tiktoknak sikerült lespoilereznem önmagam számára, hogy hanyadik oldalon érnek egymáshoz először a főszereplők. Hát, nem az első száz oldalon és nem is a második száz oldalon. Őszintén, nekem ez most baromi jól működött, mert tényleg azt a benyomást keltette, hogy a karakterek között kiépült a feszültség, voltak olyan párbeszédek és jelenetek, amik megalapozták az érdeklődést egymás iránt és a tiltott gyümölcs utáni vágy igen csak kézzelfoghatóvá vált a lapokon előre haladva.

Őszintén számomra ez a kötet egy rendkívül jó olvasási élmény volt, és rendkívül kíváncsivá tett az írónő többi munkájára, így az Anatema fel is került a kívánságlistámra, alig várom, hogy azt is olvashassam. Így, ha ti sem próbálkoztatok még a gótikus, dark academia és dark romance irányába, de egytényleg szerethető férfi főszereplőt szeretnétek és inkább a boncolós trancsirozós horror felé húz a szívetek, ami megborzongat, mintsem a vámpírok és vérfarkasok világa felé, akkor a Nocticadia több, mint tökéletes választás. Számomra 2025 egyik kiemelkedően legjobb olvasási élménye volt, egyszerűen nem tudtam és nem is akartam letenni.

Nyereményjáték:

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket. Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Mit dolgozik Lilia?

További állomások:

Blogturné

01.18 Insane Life

01.19 Kelly és Lupi olvas

01.20 Ambivalentina

01.21 Angelika blogja

01.22 Kitablar

01.23 Hagyjatok! Olvasok!

Lassan egy éve megbarátkoztam a thrillerek és krimik világával. Sőt, lehet lassan egészen rajongójukká is váltam, hiszen szinte minden friss megjelenést, ami ebbe zsánerbe tartozik figyelemmel követek és többnyire olvasom is. Így idén sem tervezem ezt másképp csinálni: igyekszem írni nektek minél több izgalmas és kissé hátborzongató történetről, ami a kezem ügyébe kerül. Az év első ilyen kötete pedig nem más lesz, mint a Lány az ablakban, a General Press kiadó gondozásában. Ezelőtt, még nem olvastam Fitzektől, viszont kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet a tény, hogy egy német íróról van szó, tehát nem egy szokásos amerikai történetet fog kapni az olvasó, ami egészen kellemes vérfrissítés volt a számomra.

Fülszöveg:

„A te terved. A te bosszúd. Ragaszkodj hozzá!"

Tizenegy évvel ezelőtt Almát csecsemőként örökbeadták. A lány születésének körülményeit homály fedi, az aktáját titkosították, és minden személyes adatot visszatartottak a vér szerinti szülőkről. Most azonban Alma súlyos betegségben szenved, és sürgősen szüksége van egy csontvelődonorra.

Hogy megmentse örökbefogadott lánya életét, Olivia Rauch kétségbeesett keresésbe kezd a biológiai szülők után. Az erőszakos bűncselekményekre szakosodott pszichológus Olivia a kutatása közben rábukkan a „naptárlány" legendájára: egy fiatal nő történetére, aki egykor, karácsony táján egy félreeső házikóba vonult vissza a havas Frank-erdőbe. És akit egy pszichopata arra kényszerített, hogy kinyisson egy horrorisztikus adventi naptárat…

Én és a könyv:

Amennyire örültem annak, hogy a kötet szerzője német, annyira lepődtem meg rögtön az első oldalon, elolvasva a szereplők és a helyszínek neveit. Ez nem volt túl logikus lépés a részemről, hiszen enyhén szólva is várható volt, hogy német nevű szereplők fognak Németországban bojongani, de mégis valahogy az elején efölött egészen nehezen tudtam szemet hunyni. Természetesen a végére már baromira tetszett és még erősségének is éreztem a regénynek.

Mivelhogy van valami kellemesen groteszk és félelmetes ebben a kultúrában, azon túl is, amivel olyannyira szeretnek viccelődni a filmekben, ami maga a német nyelv. Híres példa, hogy minden másik nyelvvel ellentétben, ahol is a pillangó szépségét még a neve is képviseli, németül olyan, mintha átkot szornának, amikor kimondják a pillangó nevét. Nos, miután több mint tizenkét évig tanultam németül, sőt még a sváb hagyományok őrzésében is bőségesen kivettem a részem, úgy érzem ezen a részén már felül tudtam emelkedni a kultúrának. Ugyanakkor van még emögött is bőségesen. A különböző hagyományok és népszokások is bővelkednek bizar és kissé félelmetes elemekkel, kifejezetten a téli időszakban. 

Éppen ezért is, na meg az erdei falusi környezet leírásával, nagyon jól tudott működni ez a havas-télies időben játszódó rémálom. Több szempontból is hátborzongató volt a számomra, így kicsit lassabban is haladtam vele, nem bírtam együltömben végigolvasni. Kellett idő, hogy feldolgozzam és kicsit összerakjam a fejemben, hogy ki kicsoda és mi is történik. Érdekes volt, hogy a fejezetek úgy következtek egymást után, hogy nem új lapról kezdődtek, így néhol egészen elfelejtettem, hogy új fejezetbe kezdtünk, ahol még az idő és a karakter szemszöge is változott. 

Egyébként ez remekül működött, Fitzek nagyon finoman adagolta az információt és mindig tudott egyet csavarni a helyzeten ezáltal, hiszen lényegében három idősíkon és legalább 4-5 elbeszélő váltakozó nézetéből ismerhettük meg a naptárlány történetét. 

Őszintén nem számítottam ilyen szintű kegyetlenkedésre, bár inkább volt említve, mint részletesen taglalva, így azért attól nem kell félnie a gyéngébb idegzetűeknek sem, hogy ezután ne tudnának egy jót aludni. Viszont mindenképpen egy nagyon intenzív és izgalmas regéynről van szó, ami megszorongatja az ember lelkét és beinditja az agytekervényeit. Nekem őszintén meglepetést okozott az utolsó pár fejezet, nem godnoltam volna, hogy ez lesz a végkifejlett, de ahogy visszagondoltam a könyv elejére, szépen kerek egésszé vált az egész. Jól átgondolt és szépen felépített történet, ami szinte fejezetről fejezetre vált izgalmasabbá és nyakatekertebbé. 

Én igazából csak azt sajnálom, hogy a naptárlány rész nem volt annyira kifejtve, szerintem pár érzékletes leírással az még dobott volna a történet hátborzongatóságán, így egy kicsit rövidnek éreztem. Viszont összességében egy izgalmas olvasmány volt, szívesen olvasnék még az írótól.

Nyereményjáték:

Sebastian Fitzek végre új thrillerrel ajándékozta meg rajongóit! A Lány az ablakban című regény egyik főhőse egy anya, aki kétségbeesetten keresi beteg lánya vér szerinti szüleit, de a nyomozás során sokkal többet talál, mint eredetileg tervezte. Ismerjétek meg bloggereinkkel ti is a Naptárlány sötét legendáját, eredjünk együtt a rejtély nyomába, játsszatok velünk, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt! 

Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A legtöbb vallás a halált csak átmenetnek tekintette, ahol a test hátramarad, de a lélek utazik. De vajon mi történik akkor, ha a lélek már régen elutazott?”

További állomások:

Blogturné Klub

 James Norbury már az első kötetével belopta magát a szívembe. Alapvetően nem szeretem az olyan köteteket, amik az élet nagy igazságait hírdetik és amolyan önsegítő, okoskodó katagóriába sorolhatóak, de valahogy a buddhista irányból erről értekezőkkel egészen meg tudtam barátkozni az évek során. Nem meglepő módon, Norbury kötetei is a buddhista tanításokon alapulnak, de ami igazán közel hozta a szívemhez ezeket a könyveket, azok az író illusztrációi, amiken Kis Sárkány és Nagy Panda úgy elvenednek meg a gyönyörű, tradícionálisnak ható kaligrafikus képeken, hogy az nem tud nem egészen az ember szívéig hatolni. Kíváncsi voltam, hogy ez az erő vajon még az ötödik kötetében is benne van-e, tud-e újat mutatni. 

Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.

Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.

Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.

Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.

Én és a könyv:

Mesekönyvekkel vetekedően szép az illusztrációja ennek a kötetnek. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy ez eddig megjelent Norbury kötetek között is kimagasló, abszolút "rátettek egy lapáttal" érzetet kelt. A mostani könyvbe úgy érzem az eddiginél is több színes illusztráció került, illetve egész oldalas kép. Ezek a lényeges apróságok méginkább segítettek abban, hogy a történet beszippantson és átfogóbb élményt adjon a rövidke gondolatok olvasása közben. 

Nagyon tetszett, ahogy a kötet fel lett építve. Kicsit olyan érzésem volt, mintha most forrt volna ki igazán a Norbury-kötet felépítése. A legelső lapokon található egy rövid eligazítás, ami segít az értelmezésben és iránytmutat, hogyan érdemes ehhez a kötethez nyúlni. Három lehetésges opciót sorol fel, ezek közül én az elsővel próbálkoztam: szépen egymás után olvasva az oldalakat, egy egybefüggő történetként értelmezve a a lapok egymásutánját. Ezen a módon kívül két másik opciót javasol még a szerző: Az egyik, hogy naponta lapozz bele és csak egy-egy oldalt olvass, majd azt próbáld értelmezni, rágódj rajta kicsit. A másik viszont a célzott segítség keresése. A könyv több rövidke fejezetre van bontva, mindegyik más problémakört jár körül, így a nihilt, a magányosságo, az önbizalomhiányt és így tovább. 

Mint összefüggő történet, abszolút értelemzhető volt a kötet és ez nekem borzasztón tetszett. Jó érzés volt, hogy a megannyi elgondolkodtató és szép vagy éppen kedves gondolat között el volt rejtve egy út, amin végigvezette az olvasót. Ezáltal több jelenetnél is éreztem egyfajta többlet jelentést, ami úgy érzem nem lett volt benne, ha csak úgy felcsaptam volna a kötetet és egy oldalt kiragadva a kontextusából olvastam volna el.

Izgalmas volt érezni, ahogy egy-egy gondolat megszólított. Egyértelműen megtaláltam azokat a gondolatokat, amik a jelenlegi élethelyzetemben értelmezhetőek és iránymutatást jelentenek. Ezeket a gondolatokat meg is osztottam Instagrammon, így ha érdekel titeket, @ambivalentina.books oldalon a highlightoknál meg is találhatjátok.

Összességében ismét nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtot számomra ez a kötet, és rendkívül örülök, hogy Norbury eddig összes magyrul megjelenet kötett a polcomon tudhatom. Már anyukámnak is megrendeltem, hiszen a családban nem én vagyok az egyetlen rajongó, édesanyám és az öcsém is lelkesen olvassák ezeket a gyönyörű köteteket, így továbbra is, az egyik legjobb ajándéknak gondolom ezeket a darabokat, hiszen könnyen fogaszthatóak, mutatósak, mégis értéket rejtenek. A barátomnak már olvasás közben is mutogattam azokat az oldalakat, amik rá emlékeztettek, vagy a kapcsolatunkra. 

Nyereményjáték:

Megjelent James Norbury ötödik könyve, A csodálatos világ a 21. Század kiadónál a magyar rajongók nagy örömére. Régi barátaink, Nagy Panda és Kicsi Sárkány ezúttal nagy útra indulnak, hogy megkeressék a világ legszebb helyét!

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

Minden állomáson találtok egy idézetet James Norbury valamelyik magyarul megjelent könyvéből, és nektek ki kell találnotok, hogy melyikből! A helyes könyv címét írjátok be a Tally megfelelő helyére.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 “A virág virágzik, akkor is, ha túl bánatos vagy ahhoz, hogy észrevedd.”

További állomások:

 Az olvasás mellett az egyik kedvenc kikapcsolódásom a sütés, rögtön a kézműveskedés mellett. A kettőben az a nagyon szuper közös, hogy nem csak maga a folyamat ad valamit, hanem az előállított produktum is, így például egy szép horgolt felső, vagy éppen egy nagy tál finom és édes hókifli. Számomra a nagymamai ízek kissé kimaradtak, sokkal inkább a modern sütikkel ismerkedtem meg eddig, pedig itt-ott ettem már egy jó csörögefánkot vagy női szeszélyt. Így nagyon kíváncsi voltam erre a receptgyűjteményre, ami azt ígérte, hogy az ilyen tipikus régi magyar szokásos ízeket mind bemutatja, ráadásul egy megbízható és jó recepttel.

Fülszöveg:

Szívbéli ajándék ez a kötet szerzőknek, olvasóknak egyaránt.

Mautner Zsófi falusi örökségéhez ismét visszanyúlva, a legendás kunmadarasi családi vendéglő megálmodójával, Kálmán Évával karöltve eleveníti fel az otthon ízeit. Ebben a csoda szép fotókkal illusztrált, varázslatos hangulatú süteményeskönyvben 65 könnyen elkészíthető, hagyományos, ikonikus recept hívja életre a pici falu ékszerdobozának autentikus desszertjeit.

A címadó Ferdinánd különböző változataitól kezdve a házi pitéken át a vendégváró süteményekig minden felbukkan, mi szem-szájnak ingere, hogy visszarepítsen bennünket a nagymamai ház utánozhatatlan illatai közé.

Én és a könyv:

Maga a receptes kötet már kívülről iszonyatosan vonzó volt a számomra. Mostanság nagyon tetszik a piros és rózsaszín párosítása és mivelhogy a borító is ilyen színekben pompázik, már a polcon is megfogott, hát még amikor belelapoztam és felismertem a kedvenceimet és megannyi más olyan receptet, amire nagyon is kíváncsi voltam már, hogy hogyan kell elkészíteni. 

Sok esetben úgy érzem, hogy hiába található a neten megannyi recept és leírás, egszerűen nehéz egyet választani és kipróbálni, leginkább azért, mert nehéz bizalmat szavazni egynek, és kevés embernek van ideje hosszú ideig próbálkozni, és különböző módokat próbálgatni a siker érdekében. Éppen ezért is voltam kíváncsi az ebben a kötetben leírt receptekre, hiszen már a szerzői nevek is egyfajta validálást jeleztek számomra arra, hogy ezek igenis jó és használható receptek lesznek. 

Én hosszas vívódás után maradtam a számomra jól ismert és szeretett ízek mellett, így egy hókifli receptet próbáltam ki. Hiába, ez az egyik kedvencem, még sose készítettem el magamtól, és érdekes módon idén pont hiányzott az ünnepi asztalról is, így úgy láttam minden adott, hogy az első próbálkozásom Guba mama kiflije néven kerüljön a krónikákba, hiszen A Ferdinánd süteményeskönyvében is így található meg. Már előre tudtam, hogy nem egy bonyolult recept, illetve maga a leírás és a hozzávalók is egyszerűek és rövidek voltak. 

Maga a sütés könnyen és gyorsan zajlott, bár a 5 cm körüli ceruza vékony kis csíkok engem elősnek igencsak megijesztettek, mivel a képek alapján sokkal nagyobbaknak tűntek a kis kiflik, és úgy éreztem ez olyan vékonyka lesz, hogy a sütőben igen hamar meg fog pirkanni. Anyukámmal is vitatkoztunk egy sort róla, mivel az ő receptje alapján a kifli sokkal nagyobb kéne legyen, legalább négyszer akkora, mint ezek, így kicsit izgultam is, hogy mi lesz a vége ennek a próbálkozásnak.

Lehet nekem van túl műszaki fejem, de itt fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha egy 1:1-es ábrát is mellékelnének a receptek mellé, hogy tényleg biztosan eltaláljuk a méreteket, dehát azt hiszem különösen egy nagymama receptnél ez nem elvárható, és szinte már örülni kell, hogy a leírás nem használ olyan kifejezéseket, mint hog "érzésre", illetve "ha már jónak tűnik". Mert hát ha arra gondolunk, hogy ki vesz ma nagymama ízei szakácskönyvet, akkor valószínüleg olyan ember, aki nem érzésre süt-főz és ez a fajta családi tanítás kimaradt az életéből.

Ettől eltekintve viszont nagyon is jól sikerültek a kiflik. Gyorsan is megvoltam velük, és rengeteg lett, bőven száz darab fölött, így bőven volt mit vinnem a másnapi szilveszteri buliba, ahol rendkívül nagy sikere volt, nemcsak, hogy elfogyott, de a receptet is elkérték tőlem és nem egy dicséretet zsebeltem be. A vicces számomra az volt, hogy a vita alapja, azaz a kifli mérete végül a lehető legpozitívabban sült el, mivelhogy az emberek nagyon is örültek, hogy egyetlen harapás a süti, így kevésbé morzsál és a sok porcukor sem olvad meg az ember kezén. (Az már csak egy apró részlet, hogy én prajdi sót használtam, ami nagyszemű, így a só íze is kiérződött, amiről én azt hittem rossz, de mint kiderült az emberek élvezték, hogy mégsem olyan édes, így sokat lehet belőle enni.) 

Összességében így én abszolút bizalmat szavaztam ennek a gyűjteménynek és már be is jelölgettem, hogy melyik recepteket szerentém még kipróbálni. Most, hogy vége a karácsonyi szezonnak és jön a farsang, alig várom, hogy a különböző fánkreceptekkel kísérletezzek például. 

Nyereményjáték:

A kiskunmadarasi Ferdinánd vendéglő tulajdonosa, Kálmán Éva és a híres gasztroblogger, Mautner Zsófi közös szakácskönyve 65 könnyen elkészíthető, hagyományos receptet tartalmaz. Tartsatok bloggereinkkel ennek a gyönyörű fotókkal illusztrált könyvnek a blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a 21. Század kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyeri A Ferdinánd süteményeskönyvet!

Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, amiből kijön az egyik könyvben szereplő (egy vagy két szavas) desszert neve! Találjátok ki, mi lehet az, és írjátok be a helyes válaszokat a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

01/08 - Ambivalentina

01/11 - Könyv és más

01/14 - Hagyjatok! Olvasok! 

01/18 - Olvasónapló