Újabban abszolút rákaptam a thrillerekre, így amint elolvastam egészen csak a címet, tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon is szeretném olvasni. Magam sem tudom miért, de valahogy ezek a gyerekeltűnéses sztorik ragadnak meg a legjobban. Lehet azért, mert még nem vagyok szülő és így nem üt annyira szíven, de emellet az is eszembe jutott már, hogy itt jószerivel nem történik konkrét gyilkosság csak valami végtelenül nyakatekert pszichésen megterhelő sztoriról van szó. Minden esetre nagyon kíváncsian és érdeklődve vágtam bele General Press kiadó új megejelnésébe.

Fülszöveg:

„Nem ​tudom, ki vagy te, és miért jöttél ide – mondom, és az Abire szegeződő ujjam ugyanúgy remeg, mint a hangom. – De az biztos, hogy nem vagy a lányom. Nem Abigail vagy.”

Tizennégy évvel ezelőtt a családi nyaralásunk tragédiával végződött, amikor a tengerparton elrabolták a négyéves kislányunkat. Csak egy pillanatra néztem félre, és ezt soha nem bocsátom meg magamnak.

Ma egy tizenhét éves lány sétált be a házunkhoz közeli rendőrőrsre, azt állítva, hogy ő a lányom. Abigail visszatért, és ez hihetetlen.

De valami nem stimmel. Bármennyire is próbálkozom, nem ismerem fel a lányomat az előttem álló tinédzserben. A története sem áll össze teljesen, furcsa akcentussal beszél, és mintha színlelné a sírást az újságírók előtt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő nem az én lányom. Hanem egy idegen. És hogy nem bízhatunk benne…

De ha ez a titokzatos lány nem Abigail, akkor ki ő – és mit akar a családomtól?

Én és a könyv:

Én szerintem idén még nem olvastam el könyvet ennyire gyorsan. Konkrétan egyetlen délután alatt, együltömben végigpörgettem az egész sztorit és nem igazán akaródzott lerakni. A fejezetek rövidek és nagyon pörgősek. Most valahogy jól is esett, hogy ilyen szinten a dialógusokon volt a hangsúly, mert így sokkal gyorsabban tudtam haladni, ami lássuk be egy izgalams thriller esetében fontos, mert a hosszú tájleírásokra baromira nem kíváncsi az ember, amikor azt próbálja felgöngyölíteni, hogy a két szereplő tényleg rokoni kapcsolatban áll-e. Mert hogy Abi eltűnt 14 évvel ezelőtt, és most váratlanul betoppant, vagyis hát állítólag vissza, a családja életébe. 

Kissé azért még is be kell, hogy valljam, hogy hiányoztak a leírások, mert egy ponton túl azon kaptam magam, hogy azért istenigazából nem látom magam előtt a karaktereket, csak úgy nagyon nagyjából. A hangulat viszont jól meg lett festve, térben is időben többnyire jól el tudtam helyezni a karaktereket. Ugyanakkor itt muszáj megjegyeznem, hogy voltak nehézségek.

A könyv alapvetően váltott szemszögben mutatja be a cselekményt, alapból E/3-ban írva, de mégis néha átváltott E/1-be, ami kissé megzavart. Emellett pedig több idősíkon is fut a történet, ami nfejezeteken belül és szinte bekezdéseken belül is változhat, ami néha összekavart, hogy most épp hol vagyunk időben és ki beszél. De ilyen csak egyszer vagy kétszer tűnt fel szignifikánsan az olvasás közben.

Azt, hogy mi lesz a megfejtés, abszolút nem sikerült kitalálnom. Teljesen másra gyanakodtam, de végül szépen összeállt minden. Engem baromira meglepett elsőre az igazság és kellett idő mire az egész puzzle teljes egészet volt képes alkotni, de nagyon élveztem, ahogy a könyv folyamatosan gondolkodásra kéztetett és újabb és újabb lehetőségeket húzott el mézes madzagként az orrom előtt. 

Összességében egy izgalmas és abszolút lebilincselő thrillerel volt dolgom, ami ugyanakkor baromi gyorsan olvasható, rendkívül könnyen csúszik. Pszichésen nem terhelt meg egyáltalán és habár meglepett a végkifejlet, nem éreztem úgy, hogy felrobban az agyam a megfejtéstől. Kellemes és jó könyv volt, egy hétvégi délutánra, esetleg strandoláshoz több, mint tökéletes. 

Nyereményjáték:

Amikor egy gyermek nyomtalanul eltűnik, az egész család életét megbélyegzi a trauma, és mindenki másképp próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Abigail 14 évvel ezelőtt tűnt el, viszont egy fiatal lány a rendőrség küszöbét átlépve azt állítja: Ő Abigail Wick. 

Hogyan kezeli mindezt a család? A DNS vizsgálat bizonyítani fogja ezt az állítást? És az anyai ösztön igazat súg-e, vagy csak egy újabb traumától véd? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ Lauren North legújabb regényében. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

A nyereményjáték során érdemes elolvasnotok a beleolvasót, hiszen a kérdésekre ott lelitek a helyes választ. Jó játékot kívánunk!

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Melyik rendőrkapitányságra ment Abigail?

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Általában nagyon kevés sorozatot nézek, és szinte lehetetlenül nehezen veszem rá magamat, hogy valami újba kezdjek bele. Főleg akkor, ha az adott sorozatnak már rengeteg része van. (Mellékesen egészen érdekes, hogy könyvekből imádok újabbbnál újabb történetekbe belekezdeni, de valahogy sorozatok és filmek terén a régi, jólbevált darabokat kedvelem.) Valahogy mégis végül rátaláltam az The Office-ra, végignéztem a nem kevés részt és évadot, és teljesen beleszerettem ebbe a bugyuta irodába, vagyis inkább annak dolgozóiba. Elolvasva a Remélem, jól vagy fülszövegét, úgy éreztem, hogy valami igazán hasonlóba futottam bele, így alig vártam, hogy olvashassam és felvetésemről megbizonyosodhassak.

Fülszöveg:

Jolene, ​a Supershops Incorporated adminisztrátora szerint szigorúan elég a hivatalos teendőkre szorítani a munkatársakkal való napi érintkezést. Amit persze az idegesítő, inkompetens kollégái rendre képtelenek felfogni. Jolene megküzdési stratégiája a helyzettel, hogy sérelmeit kicsinyes utóiratokba önti a céges e-mailezésében, majd fehérre állítja a szöveg színét, hogy senki ne lássa azokat.

Aztán egyszer természetesen eljön a pillanat, amikor lelepleződik. Büntetésként érzékenységi tréningre kell mennie, valamint korlátozásokat állítanak be a fiókjában.

Csakhogy valami hiba csúszik ebbe, és Jolene véletlenül korlátozások helyett most már az egész részleg levelezéséhez és privát chatjéhez is hozzáfér. Tisztában van vele, hogy szólnia kellene emiatt, de ki tud ellenállni annak, hogy kilesse, mit beszélnek róla a háta mögött a többiek? Jolene biztosan nem. Ráadásul, amikor tudomására jut, hogy leépítések várhatóak, rádöbben, hogy csak egy módon mentheti meg a pozícióját: be kell vágódnia a főnökénél, és meg kell győznie a HR-est a nélkülözhetetlenségéről.

Ahogy Jolene egyre mélyebben vájkál kollégái személyes világába és titkaiba, egyre többet tud meg róluk, és miközben egyre több hazugságra kényszerül mindenkivel szemben, elkezdi megkedvelni őket. Ez az állapot azonban nem tartható fent sokáig, így idővel döntenie kell, hogy a pozíciója megtartása vagy az őt körülvevő emberek fontosabbak – még úgy is, hogy esetleg tisztáznia kell magát előttük.

A Remélem, jól vagy kedves és vicces regény a magányról és a monitorok mögött felbukkanó szeretetről. Natalie Sue bemutatkozó regénye sírva nevetős párbeszédeivel és szívhez szóló megfigyeléseivel a mindennapi munkahelyi kultúra különbségeire és az elkerülhetetlen emberi kapcsolódásokra világít rá mesterien.

Én és a könyv:

Jolene egy igazi antihős a számomra. Az elejétől kezdve nehezen tudtam vele rezonálni, amikor pedig tudtam, akkor baromira nem akartam, mert úgy éreztem, hogy a legrosszabb változatom tud vele empátiát érezni és azonosulni a gondolataival. Ez most egészen erős felütésnek érződhet, de eleinte én magam is sokkolódtam, milyen szinten undort kelt bennem a főhősnőnk. Ugyanakkor ahhoz, hogy tényleges fejlődést érjünk el, muszáj lentről kezdeni és talán a legrsosszabb és egyben legjobb az volt Jolene karakterében, hogy lehetett vele azonosulni, csak baromira nem akartam. A legrosszabb napjaimra és legrosszabb énemre emlékeztetett, de végtelenül hatásosan és reálisan. 

A hosszú fülszöveg után, sokáig úgy éreztem, hogy lényegében az egész történet össze lett foglalva már, és csak várom, hogy minden ki legyen pipálva, amit a fülszöveg beígért. Mégis, két fontos szál említve sem lett a fent említett szövegben. Az egyik a perzsa vonal, ami számomra nagyon érdekes volt és őszintén elég jól szórakoztatott, a másik pedig a szerelmi szál, amire őszintén valahogy egyáltalán nem számítottam, így egészen meglepett, ahogy szépen arrafelé tendált a történet és Jolene lassan beleszeretett abba a bizonyos személybe. Nagyon tetszett a párosuk dinamikája, olyan hihető és kellemes volt a számomra, a maga reális csetlő-botló módján. Valahogy pont egy ilyen párt képzeltem mellé, azaz Jolene mellé, aki átlát a sündisznó páncélján és veszi a fáradtságot, hogy ezt megismerje.

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a könyvvel. Egyszerre húzott be és vett rá, hogy majdnem rossz helyen szálljak le a vonatról, mert hogy ezt a fejezetet még jobb lenne befejezni, mint leszállni. De közben meg teljesen őszintén egészen a végéig nem sikerült teljesen megszeretnem a főszereplőnket. Közben viszont a mellékszereplők szépen lassan egyre inkább életrekeltek a számomra és kezdtek szerethetővé válni. Tetszett mindegyik munkatárs saját kis története, a maguk problémáival és tetszett, ahogy Jolene szépen lassan felfedezte, hogy azért dagonyázik egyedül, mert becsukja a szemét a többiek előtt. 

Őszintén több helyen nagyon jól szórakoztam és fel is nevettem a könyvön, határozottan jó humorral lett megírva, viszont érződik számomra, hogy bemutatkozó regény, a maga hibáival. Számomra túl sokáig volt húzva az a rész, amíg az írónő felépítette a bonyodalmat és a megoldás annyira gyorsan és rövidre fogva jött, hogy nekem valahogy nem volt egyensúlyban a cselekmény a fülszöveggel és a számomra feltételezett cselekményfolyamban. Mégis, nagyon élveztem olvasni és bárcsak több hasonló könyvvel futhatnék össze a friss megjelenések között!

Nyereményjáték:

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben!

Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára?

Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

Ebben a játékban most Jolene taktikáját alkalmazzuk és fehérre festettük egy-egy szereplő nevét a bejegyzésben. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorához írjátok be. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Gregory

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 El se hiszem, hogy ez az utolsó állomásom ezen a gigantikusan hosszú turnén. Az Off-Campus sorozat legvégéhez érkeztünk. Igaz, a srácok története már az előző kötetben teljessé vált, hiszen mindegyikük végül párt talált és már egy igen boldog nyolcastól búcsúztunk el, vagyis igazából kilencestől, hiszen Sabrina és Tucker kislánya, Jamie is már virgoncan futkározott az utolsó lapokon... Az írónő mégis megörvendeztetett minket egy utolsó Off-Campus kötettel, ahol négy külön részben mindegyik páros életébe még egy fontos pillanatra betekintést nyerhetünk. 
Már legutóbb is keserédes szájízzel olvastam ezt a könyvet. Nem azért mert rossz lenne, hanem mert túlságosan is a szívemhez nőtt ez a sorozat, és minden egyes alkalommal ez a kötet a búcsú megpecsételése. Ha eselteg érdekel, hogy első olvasásra hogyan értékeltem ezt a könyvet, akkor azt itt tudod elolvasni.

Fülszöveg:

NÉGY TÖRTÉNET. NÉGY PÁR. HÁROM ÉV A VALÓ VILÁGBAN DIPLOMA UTÁN…

Egy esküvő.

Egy lánykérés.

Egy szökés.

Egy váratlan terhesség.

Vajon melyik kire igaz?

Csupa dráma és kacagás vár! Találkozz újra kedvenc Off-Campus-szereplőiddel, akik végigvezetnek a felnőtté válással járó változásokon, miközben rájönnek, hogy komoly döntések komoly következményekkel járnak… és nagy jutalmakkal.

A legújabb Off-Campus-kötetből megkapjuk a várva várt választ a nagy kérdésre: Mi van most velük?

Add át magad a szenvedélynek!

Én és a könyv:

Már az előző bejegyzésemben is, amikor a The Goal - A cél című köynvet értékeltem újra, (ami egéybként a negyedik rész), felhoztam a Marvel univerzum párhuzamomat. Egyszerűen annyira odáig vagyok a tényért, hogy egy ilyen "egyszerű" romantikus-erotikus könyvsorozatban is olyan erős univerzum alkotás jelenik meg Kennedy jóvoltából, mint amit a Marvel filmekből is ismerünk. Ahogy haladunk előre a részekben, úgy utal vissza előző történetekre, és jósol meg jövőbeli eseményeket, olyan módon, hogy a sokadik olvasásra esik csak le, hogy mennyire átgondoltan is zajlanak az események és mindenkinek megvan a maga szerepe, jelentősége és a háttérszereplők maguk is hús-vér karakterekké válnak... a megfelelő időpontban. Ettől én teljes mértékben odáig vagyok. Talán ez az egyik legnagyobb erőssége ennek a sorozatnak, hogy nem csak egy sablonos "a fiú beleszeretett a lányba és mostmár boldogok" romanitkus történetet kap az olvasó, hanem egy egész baráti kört és egyetemi közösséget, ahol valahogy mindenki hat a másikra és formálja a másik életét.

Ilyen szempontból fontos megjegyzezni, hogy bár ez a könyv az Off-Campus sorozat ötödik része, időrendileg a Briar U sorozat után jelent meg, ami pedig az előbbi, tehát az Off-Campus spinoffja, így már az ottani karakterekről és kapcsolataikról is említést tesz a kötet.

Az egyik legérdekesebb szál, amit egyébként teljesen frissen hozott be az írónő ebbe a kötetbe, az Alexander, a hihetetlenül ijesztő és para baba története. Kicsit Annabell-re a híres szellem által megszállt babára hasonlít a helyzete és a négy párosunk egymást kikészítve küldözgetik egymás között ezt a szerencsétlen gyerekjátékot, nem kevés hülye és vicces helyzetbe keverve így egymást. Én nagyon jól szórakoztam ezeken a részeken és nagyon tetszett ez a kis plusz, ami leginkább arra mutatott rá, hogy mennyire emberi és közeli a párosok kapcsolata. Nekem ez azért volt különösen szimpi, mert így elvette a csöpögős szereplemes élét a sztorinak, ahol már mindenki menthetetlenül beleszeretett élete szerelmére és a "házas élet" boldog problémáin görcsölt.

Én úgy érzem, voltak itt olyan szálak, amiknek a lezárására szükség volt, de többségében inkább egy utolsó kis boldogságmorzsát és limonádé történetet biztosított az írónő az olvasóknak. A legfontosabb történés talán az utolsó, negyedik részben esett meg, ahol is Garret végre megoldást talált arra, hogy az apjával való zűrös és borzasztó kapcsát lezárja. Erre úgy érzem, hogy szükség volt, és nagyon jó volt olvasni újból, hogy végül meglépi, azt ami nem csak neki, de a jövőbeli gyermekeinek is hatalmas segítésgre lesz. Mert ha már itt tartunk, és fentebb említettem mennyire szeretem, hogy Kennedy következetes: A Graham-hatás című könyv főszereplője itt mutatkozik be először, egy ultrahang képen. 

Összességében ez egy abszolút kötelező olvasmány azok számára, akik az Off-Campus bármelyik kötetéért rajonganak, ha pedig mindegyikért, azaz az egész sorozatért, akkor úgy érzem feleslegesen is mondom, hogy ezt az összegző és befejező kötetet olvasni kell. 

Nagyon boldog vagyok, hogy végigturnézhattuk az egész sorozatot, és méltó módon megünnepelhettük, hogy ez a csodás sorozat új borítót kapott. (Azt hiszem nekem egyértelműen ennek a résznek, Az örökségnek a borítója tetszik a legjobban.) Remélem, hogy idővel a Briar U sorozat is új köntöst kap, na és persze azt is, hogy ha ez megtörténik, akkor folytathatjuk ezt a gigantikus turnét a spinoff sorozattal, mert a briaros srácok megérdemlik, hogy beszéljünk róluk. Nagyon is.

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

A turné végén egy szerencsés olvasó megnyeri a teljes sorozatot – élfestett, gyönyörű kiadásban! Hogy részt vegyél a játékban, nem kell mást tenned, mint segítened Jensen edzőnek, akit a fiúk csúnya mód megtrükköztek és szanaszét hordták a korongjait, nem csak a kampuszon, de turné állomásain is. Keresd ki melyik szó mögött bújik meg egy hoki korong képe az egyes állomásokon és a szót írd be a megfelelő állomás nevéhez a dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Néha kicsit úgy érzem, hogy már nem tudok lépést tartani az éppen akutális divatos sorozatokkal és filmekkel. Őszintén, lövésem sem volt, hogy a Fehér Lótusz egyáltalán létezik, nem hogy már a sokadik évad jön ki belőle, ahogy azt sem tudtam, hogy van egy Marigold Hotel című film is. Azt hiszem jobb is így, hogy először a könyvvel ismerkedtem meg, mert olvasás után néztem csak meg a film előzetesét, és úgy érzem abszolút csak az alapjaiban hasonló a kettő, a könyv sokkal valódibbnak érződik. 

Fülszöveg:

Íme a könyv, amely inspirálta a Judi Dench, Maggie Smith és Bill Nighy főszereplésével forgatott, népszerű filmet, a Marigold Hotelt!

Egy csábító reklám hatására hét nyugdíjas a távoli Indiába utazik, hogy egy luxus-otthonban új életet kezdjen.

Megérkezésük után azonban gyorsan rádöbbennek, hogy a szálló csak árnyéka régi önmagának, a személyzet több, mint excentrikus, és a brit uralom napjai bizony régen elmúltak.

Mégis, India lenyűgözően ellentmondásos világában hamarosan arra is ráébrednek, hogy az élet és a szeretet mindig újrakezdhető, még a legváratlanabb helyzetekben is.

Én és a könyv:

A sok cuki amerikai romantikus hokis regény után felüdülés volt a világ másik oldalára vonulni egy rakás brit nyugdíjassal. Úgy érzem abszolút szükségem volt rá. Be kell vallanom, hogy indiáról és a hinduizmusról nem tudok igazán sokat, és ahogy lassan végiggondolom, talán eddig egyetlen könyvet vagyis könyvsorozatot olvastam, ami a témába vág, de az is egy YA fantasy sorozat volt, a Tigris átka névre keresztelve.

A történetben több főbb szereplőt is megismerhetünk, a legfontosabb talán a hotel vezetősége, Pauline, Ravi és Sonny, illetve az idős lakosok közül is páran kiemelkednek, így például Evelyn. Nem volt egyszerű észben tartanom a neveket, főleg amikor már több, mint tíz idős hölgy és úr is beköltözött a nem otthonnak nevezett hotelbe. Néha én magamis egy szenilis öreglánynak éreztem magam, miközben próbáltam észben tartani, hogy ki kicsoda és mi az előtörténete, és mik a motivációi.

Érdekes volt, hogy nem az elején kavarodtam bele a dolgokba. A kötet három részre lett felosztva, kicsit klasszikusan bevezetés-tárgyalás-befejezés módon. Így az első részben egészen tisztán újabb és újabb szereplőket ismerünk meg még Angliában, és megtudjuk hogyan is kerülnek ők végül Indiába a Marigold Hotelbe. A második részben kezdődnek a bonyodalmak, ahogy a már bemutatott személyek megjelennek a hotelben, de újak is csatlakoznak és mindenki ezer felé megy és pletykál a másikról. Azt hiszem ez volt az a pont, ahogy kissé belebonyolodtam, de végül gyorsan ki is tisztult és minden szál a helyére rendeződött a harmadik részre. 

Őszintén nagyon élveztem az idős karaktereket, és észrevétlenül is Evelyn lett az egyik kedvencem, miközbe eleinte nem is tűnt fel, hogy a könyv kifejezetten rá fókuszál és az ő történetét veszi igazán előtérbe. Ugyanakkor mindenkinek szépen kidolgozott előélete volt, amit nagyon élveztem, mert csak úgy keresztbe kasul haladtak a szálak és mindenkinek teljesértékű szereplőként és történetként is megállta a helyét.

Nagyon tetszett, hogy bár egy kedves és nyugodt történet volt, de mégis kicsit "felnőtt mese", olyan fordulatokkal, ahol a "rossz" elnyeri méltó büntetését és a karakterek nem voltak igazán jók vagy rosszak. Ilyen szempontból Norman, a tulajdonosok rokona, azaz Pauline apja volt nagyon érdekes a számomra, hiszen tökéletes példája volt annak, hogy idős korban mennyivel nehezebb a kellemetlen berögződéseket és világnézetet megváltoztatni, és még egy egyébként rossz dolgokat tevő embert is lehet sajnálni és szeretettel visszagondolni rá. Azt hiszem ő volt nekem önmagában alegmegosztóbb és legérdekesebb karakter az egész társaságból, kicsit sajnálom is, hogy a végefelé egyre kevesebb szerepet kapott... 

Külön élveztem Theresa részeit, aki tipikusan az a fajta fehér spiri nő volt, akivel már mindannyian találkoztunk, és az ő szemén keresztül, illetve a naiv és nyitott anyukája szemén keresztül nagyon izgalmas volt Indiára és a mindennapi dolgokra tekinteni.

Összességében nagyon élveztem ezt a könyvet, merőben más volt mint a szokásos olvasmányaim. Így viszont mindenképpen tudom ajánlani olyanoknak, akik nyitottak a komfortzónájuk feszegetésére és valami új megismerésére.

Nyereményjáték:

Megjelent Deborah Moggach Marigold Hotel című könyve az Athenaeum kiadó gondozásában. A kötetből inspirálódva már film is készült, melyben a méltán híres Maggie Smith is játszik többek között. Tartsatok bloggereinkkel és fedezzétek fel a keleti nyugalmat árasztó időseknek szánt szálló hangulatát, nem máshol, mint Indiában!

A könyv nagyobbrészt Indiában játszódik, így szerves része az indiai kultúra és hinduizmus. Az utóbbiból inspirálódva, minden állomáson egy képet láthattok az egyik hindu istenségről, akinek a nevét a Rafi megfelelő dobozába kell beírnotok. Kérünk titeket, hogy igyekezzetek a magyar írásforma szerint leírni a neveket! 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

 A kis szöuli fazekasműhely olvasása után megfogadtam, hogy felteszem a kiadó Global sorozatát a radaromra. Így nagyon megörültem, amikor láttam, hogy újabb könyvvel fog bővülni, ráadásul egy japán kortárs művel. Azt hiszem nem meglepő ezek után, hogy mint a villám, úgy csaptam le az új részre. Mielőtt bárkit is összezavarnék, a sorozatot úgy kell érteni, mint az Érzelmes klasszikusokat, tehát a valóságban ezek egymástól teljesen külön életet élő írók és műveik, szimplán a kiadó sorolta őket egy sorozat alá. A Global név pedig arra utal, hogy mai kortárs, ugyankkor nemzetközi és globális műveket fordítanak le és hoznak el a magyar közönségnek. (Bár mostmár sokkal több a távol-keleti olvasmány, mint anno kisebb koromban, de még mindig úgy érzem, az ilyen indítványozásokat muszáj hangosan támogatni, mert annyira remek új perspektívákat hoznak az életünkbe.) 

Fülszöveg:

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Én és a könyv: 

A távol-keleti kultúrákért való rajongásom még tiniként indult, és valahogy azóta sem múlt el. Persze időközben a koreai tinibandák és japán animék helyét átvették más dolgok, de maga a rajongás azóta is abszolút él és ég bennem, Mostanában viszont sokkal inkább a gasztronómiai felfedezésekben teljesedik ki, illetve a különböző könyvekben. Mint már fentebb is említettem, teljesen odáig voltam a sorozatból olvasott elős könyvemért, A kis szöuli fazekasműhelyért, így mindenképp kíváncsian vártam, mi jelenik meg legközelebb Global címszó alatt, és amikor láttam, hogy egy olyan japán kötet, aminek a központjában a gasztronóimia áll, úgy éreztem tökéletes csillagállás lépett fel. Ez mind az, amiért teljesen odáig vagyok.

Így hát alig vártam, hogy végre legyen egy szabad hétvégi napom, amikor nyugodtan bekuckózhatok az új könyvemmel. Valahogy éreztem, hogy ez nem az a tipusú olvasmány lesz, amit strandra szeretnék vinni, vagy a buszon zötykölődve olvasni. Megvártam egy kellemes szombati napot, bevackoltam magam és be kell vallanom, hogy még pár illatgyertyát is gyújtottam. Sőt, hogy tökéletes legyen az élmény háttérzenének betettem egy kis ghibilit. 

Miután a teljes hangulatteremtés megtörtént, belevágtam. Már maga a cím is annyira tetszett, annyira abszurd volt. Az exem kedvenc receptje. Borzasztóan tetszett a koncepció. Megfőzni azt az ételt, ami egy elmúlt kapcsolatunkhoz tartozott, ezzel segítve a szakítás feldolgozását. Őszintén, a három főszereplő egyből a szívemhez nőtt és nagyon élveztem a civakodásaikat és karakterüket, rendkívül szórakoztató volt. Olyan különbözőek voltak: a szentimentális és önbizalomhiányos Momoko, a magabiztos és rendkívül helyes üzletvezető, és a törzsvendég szerzetes. Micsoda trió! Olyan érzésem volt a könyv olvasása közbe kicsit, mintha egy sitcom-ot kezdem volna el nézni, bár inkább az "animésebb" megfogalmazásban slice of life művet. 

Mégis, közbe a történet íve teljesen másképp ment, mint ahogy ahhoz európaiként szokva vagyok. Fel voltam készülve rá, de ismét meglepett, mennyivel vontatottabb volt, de ezt egyáltalán nem negatívumként éltem meg. Jó érzés volt ráérősen az érzelmekre figyelni, amikből volt aztán rendesen. A mai világban tele vagyunk kapcsolati problémákkal, talán jobban, mint valaha. Számomra rendkívül elgondolkodtató volt ez a könyv, nagyon élveztem a felmerülő gondolatokat, a különböző emberi kapcsolatok leírásait. A történet során minden fejezetben egy újabb szereplő szerelmi bánatát és ezáltal új ételét ismerhetjük meg, köztük a három főszereplőjét is. Mindegyik más, mindegyik különleges és mégis mindegyik valahogy ismerősen csengett, legalábbis nekem. (De egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudunk ezekkel azonosulni, ha nem azért, mert velünk történt volna meg, akkor biztosan van olyan közeli barátunk, akit egy nagyon hasonló helyzeten próbáltunk már átsegíteni.) 

A múlt félévben volt egy Japánnal foglalkozó egyetemi órám, ott hívta fel a figyelmet a tanárunk az évszakok fontosságára a japán kultúrában. Úgy éreztem ez ebben a könyvben is nagyon jelentősségteljesen jelent meg, ahogy a négy évszak változott, majd egy újabb év kezdődött, úgy vonult a történet íve is, ami egy nagyon szép kerek egészet eredményezett. 

Öröm volt olvasni ezt a könyvet és továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy a Global könyvekre érdemes odafigyelni különösen azoknak, akik nyitottak arra, hogy valami modern és elgondolkodtató olvasmányt vegyenek a kezükbe, ami mégis szórakoztat és megnyugtat. Számomra ilyen volt Az exem kedvenc receptje és alig várom, hogy olvashassam a következő Global kötetet.

Nyereményjáték:

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Annyira lekötött az, ami megváltoztathatatlan, hogy elfeledkeztem a legfontosabbról.”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

07.26.: Ambivalentina
07.29.: KönyvParfé
07.30.: Csak olvass!

 A 2023-as szingapúri nagydíj volt az első, ami végignéztem. Azóta csak nyomós indokkal hagytam ki futamokat, viszont töretlenül és folyamatosan nyomonkövetem a történéseket, nap mint nap figyelve a csapatok és a hivatalos F1 oldalak posztjait. Vannak olyan elméletek, miszerint a kpopperek szépen lassan mind beleszeretnek ebbe a sportágba, mivel a száguldó cirkusz nagyon hasonló módon van felépítve, mint a kpop kultúramés azt hiszem erre az elméletre én vagyok az egyik élő példa: Tiniként odáig voltam kpoptól, most pedig az F1-től. Így amikor megtudtam, hogy érkezik magyar nyelven is egy Forma 1-es romantikus kötet, azonnal beírtam a naptáramba a megjelenést.

Fülszöveg:

Egyetlen szezonban sem volt ilyen nagy a tét…

Miután kilép egy hosszú kapcsolatból, Josie elhatározza, hogy ezúttal kizárólag önmagára fog összpontosítani. De ez nem is olyan egyszerű feladat, amikor a McAllister-csapat marketingeseként minden versenyhétvégét a legjobb barátja, a vadítóan jóképű, karizmatikus Forma-1-pilóta, Theo Walker mellett tölt. Theo két dologhoz ért: a futamokhoz és a nőkhöz, ebben a szezonban azonban számára eddig ismeretlen kihívások rengetik meg a világát.

A csapat új tulajdonosa mindent elkövet, hogy ellehetetlenítse a férfit, Josie pedig csupán a barátjaként tekint rá, holott úgy izzik közöttük a levegő, mint egy futamon felpörgetett versenymotor. Miközben mindketten a helyüket keresik, el kell dönteniük, felszítják-e a barátságuk tüzét, vagy örökké azon tűnődnek majd, mi lett volna, ha…

Én és a könyv: 

Mint ahogy már fentebb is említettem, borzasztóan vártam ezt a megjelenést. Hónapokkal előre felírtam magamnak, hogy jönni fog ez a kötet és tűkön ülve vártam, hogy a kezeim között tarthassam. Mivel csak "nem rég" kezdődött a hatalmas Forma 1 rajongásom, így jelenleg minden is érdekel, aminek köze lehet hozzá és úgy éreztem, hogy egy F1 könyv, ráadásul romantikus lehet igazán a megkoronázása ennek, hiszen "the best of both worlds", ahogyan valószínüleg a könyv egyik főszereplője is dúdolná, de erről részletesebben később. 

Azért érzem nagyon fontosnak, hogy hangsúlyozzam, mennyire a szívemhez nőtt ez a sport, mert rá kellett ébrednem, hogy teljesen már sportrománcot olvasni úgy, hogy csak tetszik a sport, de nem követem (lásd hoki és az Off-campus sorozat) és úgy, hogy imádom a sportot és követem is (lásd F1). Bár tudom, hogy ez a kötet a sorozat második része, de önállóan is olvasható, így én most csak ebbe vágtam bele és ez lett életem első F1-es könyve is. Ilyen felvezető után már csak azt szeretném elmondani, ami innentől kezdve eléggé egyértelmű és érezhető lehet: abszolút nagyon nagyon magasra tettem azt a lécet. (Be kell valljam, hogy ez nekem a könyv felénél esett csak le, mennyire magasra is.)

A történet középpontjában az előző részből megismert csapat másik versenyzője, Theo, illetve ugyanennek a csapatnak a marketingese áll. A csapat neve egyébként McAllister, ami nekem eleinte McLaren (valós csapat) hangulatot teremtett, de mivel a színük a piros, így egy Ferrari x McLaren szerelemgyermekként tudtam igazán elképzelni, ami valószínüleg nem állt messze a valóságtól, mivel a legnagyobb csapatként volt emlegetve, ahol anno Theo apukája is versenyzett. 

Ami nagyon tetszett, az a könyv elején lévő információs részleg, ahol az író felhívja a figyelmet arra, hogy milyen tartalom fog következni, ezáltal segítve az olvasónak, hogy dönteni tudjon, mi az ami belefér neki, mi az, ami nem. Így például rögtön az elején le is lett szögezve, hogy nagyon pikáns és forró jelenetekre számíthat az ember lánya, ha beleveti magát a történetbe, mert ez a szó legszorosabb értelmében egy erotikus regény. Töménytelen mennyiségű túlfűtött jelenettel. 

Azt hiszem én első körben efölött egészen elsiklottam, mivel ahogy fentebb is említettem, teljesen mámoros állapotban csaptam bele, és igazából be kell vallanom, annyira odáig voltam a ténytől, hogy ez egy Forma 1-es könyv, hogy még a fülszöveget se olvastam el, mert a téma miatt egyértelmű volt számomra, hogy ezt olvasnom kell. Így viszont egészen meglepődtem, ahogy konstatáltam, hogy egymást érik a szaftosabbnál szaftosabb jelenetek.

Őszintén, ez egy nagyon szórakoztató és könnyed romantikus-erotikus regény, és annak több, mint tökéletes. A maga szappanoperás betéteivel, amik fokozzák a hangulatot, sőt, néhol olyan érzésem is volt, mintha egy tökéletes női ábrándképet olvasnék, ami egész közel járt a fanfiction-ök világához, ami visszakanyarinthatna minket a Forma 1 világába. Viszont összességében ki kell mondjam, hogy a F1 igazából itt nagyjából úgy volt alkalmazva, mint a szerszámosláda a vízvezetékszerelőnek öltözött pornószinész kezében. Abszolút dísz volt, ígya versenyhétvégékről és futamokrol is igen kevés szó esett, amit őszintén én nagy csalódásnak éltem meg. Természetesen ez még mindig jobb annál (ezerszer), mint amikor hülyeségeket állítanak a könyvekben a sportágról. (Bár be kell vallanom, hogy picit furcsán esett, hogy a futamokat ilyen szinten felcserélték, de azért ez a valóságban is megtörténik, így nem olyan vészes.) Az viszont nekem fájt, hogy csomó versenyhétvége eredményét meg se tudtam olvasóként, mert nem volt lényeges a történet szempontjából. Pedig engem nagyon érdekelt volna, hogy hogy állnak a tabellán, ki vezeti a konstruktorit, mik az eredmények az egyes nagydíjakon, hiszen a főszereplőink folyamatosan utazgattak a világ körül ezek miatt. 

Összességében egy nagyon kellemes nyári limonádéban volt részem, amit tudok ajánlani a romantikus-erotikus könyvek szerelmeseinek. Viszont én és a könyv egyszerűen nem voltunk jó match, így azoknak csak óvatosan javasolnám olvasásra, akik hozzám hasonlóan hatalmas Forma 1 lázban égnek. Ez a könyv elsődlegesen nem erről szól, ez a téma csak egy díszlet a sztori számára, így ennek a tudatában kell belevágni az olvasásba. Viszont úgy gondolom, hogy így egy nagyon szórakoztató élményt tud nyújtani.

Nyereményjáték:

Itt a belga nagydíj, viszont az izgalmak nem csak a pályán történnek. A General Press gondozásában megjelent a Száguldó szerelem sorozat második része, a Féktelen szerelem, de pánikra semmi ok: a részek magukban is kerek egészet alkotnak, ha lemaradtál az első részről, nyugodtan kezdheted itt. (De egészen biztosak vagyunk benne, hogy amint befejezted, rohanni fogsz az első részért.) Öveket becsatolni! Tartsatok velünk ezen a rendkívül izgalmasnak ígérkező versenyhétvégén és játszatok a nyeremény kötetért!

További állomások:

 Hihetetlen, hogy nemsokára itt a vége ennek az őrületesen hosszú turnénak. A negyedik könyvet olvasva már teljesen elkapott a nosztalgia, hiszen már három párocska egymásratalált és így itt már olyan információmorzsák is megjelennek, hogy az eddigi főszereplőinkkel mi történik azután, hogy a saját könyvük végetért. Nagyon kíváncsi voltam milyen lesz újraolvasni ezt a könyvet, hiszen ez a rész már akkor jelent meg, amikor már büszke tagjává váltam a Blogturné klub csapatának, így az első olvasás élményeiről itt ebben a cikkben már írtam. Éppen ezért, ebben a bejegyzésben kicsit erre is szeretnék reflektálni.

Fülszöveg:

A ​lány mindig eléri a célját…

A végzős Sabrina James már látja maga előtt az egész jövőjét: lediplomázik a Briaren, brillíroz a Harvard jogi karán, aztán szerez egy jól fizető állást valami menő cégnél. Szeretne kilépni nyomorúságos múltja árnyékából, ezért sem ideje, sem energiája nincs egy jóképű hokisra, aki hisz abban, hogy létezik szerelem első látásra. John Tuckerrel csupán egyetlen tüzes – ám meglepően gyengédre sikerült – éjszakát tervez, de néha egy éjszaka is elég, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

De a játék egyre bonyolódik.

Tucker hisz a csapatjátékban, meggyőződése, hogy az legalább olyan fontos, mint az egyéni teljesítmény. A jégen nem keresi a reflektorfényt, de amikor huszonkét évesen apa lesz, nem hajlandó a háttérben maradni. Már csak azért sem, mert a leendő anya gyönyörű, okos és hihetetlenül izgalmas. A gond csak az, hogy Sabrina James nem adja könnyen a szívét, és a lobbanékony, barna szépség túl makacs, hogy segítséget fogadjon el. Ha Tucker meg akarja szerezni álmai nőjét, meg kell győznie, hogy bizonyos célokat csak együtt érhetnek el.

Vágytál már a folytatásra?

Íme eljött. Élvezd ki minden pillanatát!

Én és a könyv:

Emlékeimben úg ymaradt meg ez a rész, mint amit a legkevésbé szerettem meg. Úgy emlékszem kifejezetten szenvedtem is az olvasással, nehezen csúszott és ez leginkább annak volt köszönhető, hogy Sabrina, a női főszereplő karakterét sehogy se tudtam megkedvelni. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy így hét év után mennyiben lesz más a véleményem, mennyire fogom másképp megélni a történetüket. 

Nos, azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, nagyon is más élmény volt. Sabrina karakterében még mindig voltak a történet végefele számomra érthetetlen részek, hiszen a kommunikáció olyan szinten maradt ki kettejük kapcsolati dinamikájából, hogy csak lestem, mégis, így felnőtt fejjel sokkal jobban meg tudtam érteni a döntéseit és a karakterét. Nem mondom, hogy kedvencet avattam, de úgy érzem most ezerszer jobban élveztem azt a karrierista női karaktert, amit ő megszemélyesített.

Tucker az aranyifjak utolsó facér példánya. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, főleg tudva, hogy az előző részekben milyen fontos szerepet töltött be a többi fiú életében. Tyúkanyóként vigyázott a másik három jómadárra mindig is, így abszolút illett a karakteréhez, hogy egy újabb árva lelket a szárnyai alá vegyen. (Itt Sabrinára gondolok, de belegondolva Jamie is ide tartozik.)

Amit talán a legjobban imádok a mai napig az Off-campus könyvekben, hogy egy olyan saját világot teremtett az író, ahol a történetek okosan keresztezik egymást és nem váratlanul jön egyik rész a másik után. Nagyon imádtam, hogy a történet eleje ott kezdődik, ahol az előző kötet még csak ak özepénél jár, így a harmadik rész történéseit egy másik szemszögből is átélhetjük. Emellett ezek a történések mindkét pár sztorijára kihatással vannak, nem is beszélve arról, hogy Elle Kennedy tökéletesen megterít és felkészíti a terepet a következő könyveinek is. 

Az egyik ilyen nagy felfedezésem volt, hogy mennyire sok szó esik Summerről és Fitzyról már ebben a könyvben, illetve az egész Briar U csapatról lényegében, így alig várom, hogy az ő négyesüket is újraolvassam. (Itt be kell vallanom, hogy ha jól emlékszem, igazából csak az első két könyvet ovlastam eddig, de sebaj, az csak öröm, ha elsőnek élhetek át egy ilyen történetet. Bár, mint ebből a turnéból is láthatjátok, örökzöld darabok ezek a könyvek és még a sokadik olvasásra is lekötnek és szórakoztatnak.)

A másik nagy felfedezésem pedig az volt, amikor a kisbabának nevet kerestek a fiúk, és Graham egyből a Gigi nevet ajánlotta, ami azért egészen érdekes, mert öt könyvvel később, a második spinoff négyesben a kezdő könyv az ő lányával kezd, akit történetesen Gigi-nek hívnak. Úgy látszik Hannahék megtartották jó sok éven keresztül ezt a remek ötletet. 
Nagyon szeretem, hogy az írónő ennyire tudatosan vet gondolatokat a papírra és újból is újból felhasználja az önmaga által alkotott párbeszédeket és információkat. Olyan már ez kicsit számomra, mint a Marvel univerzum, és több millió ember egyetért abban, hogy annak nagyon is megvan a varázsa. Remélem minél többen ráismernek erre, hogy az Off-campus-univerzum is hasonlóan kellemes meg tudja dolgoztatni és dörzsölni az ember agyát.

Összességében nagyon jó élmény volt újraolvasni ezt a kötetet. Úgy érzem teljesen másképp látom már, mint az első olvasás során, és vicces egy ilyen szórakoztató romantikus-erotikus mű esetében ezt mondani, de kellett nekem ez a pár év, hogy reálisan tudjam látni a szituációjukat. (Úgy érzem inditványozni kéne, hogy hét év múlva olvassuk újra a BTK csapatával ezt a könyvet, hátha következőnek megint másképp látom majd.)

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

A turné végén egy szerencsés olvasó megnyeri a teljes sorozatot – élfestett, gyönyörű kiadásban! Hogy részt vegyél a játékban, nem kell mást tenned, mint segítened Jensen edzőnek, akit a fiúk csúnya mód megtrükköztek és szanaszét hordták a korongjait, nem csak a kampuszon, de turné állomásain is. Keresd ki melyik szó mögött bújik meg egy hoki korong képe az egyes állomásokon és a szót írd be a megfelelő állomás nevéhez a dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Már megjelenés előtt felírtam magamnak ezt a könyvet, mert nagyon tetszett az abszurditása az alap koncepciónak: egy romantikus sztori, ami egy temetés és a gyász köré épül, mégis romcom módon. Aztán valahogy a könyv meg is jelent, én meg sikeresen el is felejtettem, hogy olvasni szerettem volna. Ritkán írunk a Blogturné Klub keretein belül olyan könyvről, ami már jó ideje kint van a piacon, de nagyon örülök, hogy végül sikerült egy turnét összehoznunk ezzel a történettel és alig várom, hogy részletesebben is mesélhessek nektek róla.

Fülszöveg:

A ​balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott? Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Engedd, hogy téged is megbabonázzon!

Én és a könyv:

Azt hiszem igazából jól is történt, hogy most került hozzám ez a könyv. Az alapkoncepció bár érdekesnek tűnt, de nem igazán volt vele kapcsolatom. Egészen eddig. Mivel fiatal vagyok még, így rengeteg "első alkalom" áll még előttem, melyek közül vannak igazán boldog és izgalmas pillanatok, de legalább ugyanennyi szomorú és nehéz történés is akad. Elsőnek megtapasztalni a  halált, a gyászt és valaki közelinek az elvesztését egyértelműen az utóbbi csoportba tartozik. Ahogy a könyv főszereplőjének is, nem az aktív jelenének egy karakterét kellett elbúcsúztatnia, hanem a múltjának egy fontos személyét, úgy velem is ez a felállás történt meg az elmúlt hónapban. 

Szerencsére már a feldolgozás egy előrehaladottabb pontján került a kezembe Alison és Adam sztorija, így nem lett szorosan összekötve a két dolog a fejemben, de mégis úgy éreztem, ez most valahogy jókor jó helyen kapott el. Emellett pedig rengeteg más komolyabb témát is boncolgat a történet, kezdve az örökletes genetikai betegségektől és hajlamoktól egészen a rákon keresztül az énkép és az önmagunk felé tett elvárásokig, hogy a társadalomban megfelelően beilleszkedő csillámporos puzzle darabok lehessünk. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire jókor talált meg engem ez a könyv. Nem történtek benne nagy dolgok, és a romantikus szál is lényegében mellékvágányon futott végig, a spicy jelenetek pedig lényegében meg sem jelentek. (Nem véletlenül arany pöttyös, nem pedig rubin pöttyös a könyv.) Viszont a főszereplő belső harca önmagával számomra nagyon fogyaszthatóan lett tálalva, amivel én is tudtam azonosulni. 

Nagyon tetszett, ahogy az író bemutatta azt a jelenséget, amit tinikorunkban ma már egyértelműen magunkra húzunk és fene tudja mikor vesszük le, ha egyáltalán valaha megszabadulunk tőle: a látszat keltést. Amikor úgy teszünk, mintha valaki más lennénk, egy jobb és menőbb és szeretetreméltóbb változata önmagunknak. Ehhez nekem nagyon tetszett a túrázás és az olvasás párhuzamát látni, hiszen nem kevés új önjelölt túrázó van az ismerősi körömben, akiken rendre meg tudok lepődni, hogy igazán nem gondoltam volna, hogy ő ilyen programokat élvez. Illetve magamról is tudom, hogy hányszor próbáltam olyat magamra erőltetni, ami egyáltalán nem vagyok. Néha a mai napig csinálom, és utna értetlenül meredek magamra, hogy ezt meg igazán miért kellett. 
Nekem nagyon tetszett ez a vonala könyvnek, főleg, hogy nem egy tündérmesés lineáris utat járt be ezzel a főszereplőnk, bár meg kell hagyni, hogy néhol igazán egy cukormázas romkom filmre hajazott jeleneteiben a sztori és volt, ahol nekem ez már nekem egészen kellemetlen volt, dehát ez inkább az én problémám úgy általánosan a romantikus filmek és könyvek és igazéból teljesne őszintén a romantika világával. (Valószínüleg senki sem erre gondolt, de a nagy és hatalmas (és nyilvános) romantikus gesztusokról beszélek. Nekem valahogy feláll a szőr a hátamon tőlük.) 

Annak ellenére, hogy a romantikus szál nem volt annyira erős, a férfi főhősünket abszolút a szívembe tudtam zárni. Adam karaktere, a morcos északi asztalos, nálam abszolút működött. Emellett pedig igazából Alison és Adam dinamikája is teljesen magától értetődő volt a számomra, számomra szépen összeillettek és nagyon élveztem a kedves introvertált, otthonülős párosukat. 

Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy ez a kötet az írónő első megjelent regénye. Így azért vannak benne hibák, viszont egy kedves romantikus történetnél általában könnyebben legyintünk ezeken, ami így is van jól. Összességében nekem nagyon jó élmény volt egy olyan kedves és szórakoztató romantikus történetet olvasnom, ahol nem a spicy és forró jeleneteken volt a hangsúly, és olyan témákat vetett fel, amiken azóta is jószívvel tudok morfondírozni. Ajánlom mindenkinek, aki a fentiekre vevő!

Nyereményjáték:

Egy kellemes chick-lit kötetre mindig készen állunk! Viszont a kellemes és felszínes szálak mögött itt olyan komoly témák is meghúzódnak, mint a krónikus betegségek és a gyász folyamata, így nem véletlenül került az arany pöttyös könyvek közé a Könyvmolyképző kiadó sorozatai között. Tartsatok bloggereinkkel három állomáson keresztül (szerencsére nem négy hétvégén és egy temetésen keresztül) és ne felejtsetek el játszani, hogy esélyetek legyen megnyerni a nyeremény kötetet!

További állomások:

 Már javában fut a blogon a gigantikus hokis Off-campus turné, és bár ebből jogosan merülne fel az emberben, hogy ennyi hokis románc igazán elég egy nyárra, de van, amivel nem lehet betelni, így egy újabb (részben) hokis olvasmány került a kezembe, viszont ezúttal a hoki csak mellékes jelenség volt, hiszen a főszerepet a cowboyok kapták. Nagyon kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe, mivel még teljesen új volt számomra ez a téma, és őszintén nem tudtam mennyire fog bejönni. Nos, határozottan van mit meséljek az élményeimről.

Fülszöveg:

Vegyél egy mély levegőt, és ereszd el a gyeplőt. 

CeCe végre kiszabadult a mérgező párkapcsolatból, ami egész eddigi felnőttkorát beárnyékolta. Visszatér Kentuckyba, a családi ranchra, ahol lovakat tartanak. Fogalma sincs, mit tartogat számára a jövő. 

Bátyja legjobb barátjánál, Nashnél kap munkát, aki igazi sztárnak számít a környéken, mert nemrég még a Dallas Stars csapatában jégkorongozott. 

Nash nem tudja levenni a szemét CeCeről – CeCet azonban enyhén szólva idegesíti Nash. Lehetséges, hogy a kezdeti ellenszenv dacára röpködni fognak a szikrák kettejük között?

Én és a könyv:

Bár elsőnek a foki fogott meg, amikor a könyvről hallottam, hamar rá kellett jönnöm, hogy itt ez igazán mellékes szál, hiszen a főszereplőnk, Nash már visszavonult, így csak ex-hokis. (Illetve a saját szavait idézve, muszáj megemlítene, hogy cowboynak is csak "részmunkaidős cowboy".) 

Ami talán a legjobban működött ebben a könyvben, az az atmoszféra teremtés és a párbeszédek. Bár itt kiemelném, hogy a pikáns jeleneteken kívüli párbeszédekre gondolok. Ha pedig már itt tartunk, akkor be kell vallanom, hogy nagyon élveztem a történet felépítését, mivel majdhogynem a kötet feléig nem volt semmiféle akció, ami az ilyen típusú könyveknél szerintem nagyon jótékonyan tud elsülni, mivel nem "jaj véletlen összefeküdtünk, mi lesz most velünk" utat jár végig, hanem szépen lépésről lépésre végigkövethetjük olvasóként, hogy hogyan kezdenek el ténylegesen vonzódni a karakterek egymáshoz. A kötethez járó könyvjelzőn ötös értékelést kapott a "spicy-mérőn" és ezzel egyet is kell értenem, mivel az ilyen típusú jeleneteknél nem egyszer magam is belepirultam, hogy mégis mit is olvasok. A köszönetnyilvánítás elolvasása után tiszta lett számomra, hogy ez bizony nem egyetlen fejből pattant ki és így már jobban megértem, hogyan tudott az írónő ennyire változatos és kreatív megoldásokkal előrukkolni. 

Ugyanakkor ez összességében egy kisebb részét képezi a könyvnek, bár aki erre vágyik, ne ijedjen meg, az írónő nem bízta a véletlenre és bőven megszorta az egész könyvet bujasággal. Itt muszáj megjegyeznem, hogy tele van "dirty talk"-kal a könyv, amihez még hozzá kell szoknom magyarul, mert néhol nagyon furcsán hatott, de ez a mai világunk velejárója. 

Leszámítva ezt a részét a történetnek, egy nagyon kedves kisvárosi románcot mutat be, amit lehetetlen nem szeretni. A szereplők mind végtelenül szerethetőek, így abszolút előkészítette a sorozat első része a terepet a következő részeknek, mert már alig várom, hogy az általam feltételezett párok tényleg összekerüljenek és elolvashassam a saját történetüket. Úgy érzem kifejezetten változatos lesz, hiszen mindenkinek más a háttértörténete, így szerencsére nagyon kicsi az esélye annak, hogy mindegyik egy kaptafára lesz felhúzva. 

Olvasás közben szinte filmként láttam magam előtt az egészet, bár ez lehet annak is betudható, hogy az ilyen típusú romantikus filmek a kedvenceim, ellenben könyvben még nem igen volt dolgom ezzel a felállással. Engem nagyon meglepett mennyire behúzott és magávalragadt a történet, még a buszon is faltam a fejezeteket, pedig az én megjelenésemhez igazán nem illik ez a rikító rózsaszín, ráadásul rózsaszínen élfestett könyv. 

Nagyon könnyed, nagyon kedves olvasmány, bőkezűen megszórva forróbbnál forróbb jelenetekkel. Aki vevő az ilyenre, annak bátran tudom ajánlani. Én biztosra veszem, hogy a következő részekről is olvashattok majd a blogon, mert engem megvett magának és már most alig várom, hogy visszatérhessek Silver Pine Ranch-re.

Nyereményjáték:

Egy igazi fülledt cowboy románc: a nő hazatér, és a bátyja legjobb barátjával csakhamar egymásba gabalyodnak a Silver Pines Ranch-sorozat első kötetében.

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy betűhalmazt találtok, amelyekből a 21. Század Kiadó egy-egy románc szerzőjének nevét kell összeállítani, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

aaaceFhiilMMnrr

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Szerb Antalt nem kell bemutatni senkinek. Gimnáziumi éveink alatt biztosan találkoztunk vele mind, és egészen valószínű az is, hogy könyvei azok között a kötelező olvasmányok között voltak, amiket szívesen forgatott a kezei között az ember diákéveiben. Ugyanakkor kevés ennél megosztóbb regény is van, mint az övéi közül az egyik, az Utas és holdvilág. Személy szerint, nekem a mai napig a kedvenc könyveim rövid listáját szinesíti, és akárkivel beszéltem róla, vagy hihetetlen utálatot vagy hatalmas szeretetet váltott ki a másikból. Így nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, és alig vártam, hogy írhassak nektek róla.

Fülszöveg:

Ki ​szerinted a legolvasottabb magyar író? Erre a kérdésre évtizedeken át rávágtuk, hogy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Móricz Zsigmond. Aztán némi szünet után hozzátettük: de lehet, hogy Rejtő Jenő? És melyik a kedvenc könyved? Itt viszont, alighanem, az Utas és holdvilág nyerne, ugyanis hosszú évek óta ez az egyik legnépszerűbb magyar regény, nemzedékek rajongva szeretett irodalmi alapélménye. Ebből tanuljuk Itáliát, a kamaszkort, a barátságot, az életközépi válságot, az erotikát… Ám Szerb Antal többi regénye és a novellái is fantasztikusak, és akkor még nem beszéltünk a két irodalomtörténetről: minden olvasó család könyvespolcán bérelt helyük van. És itt felmerül a kérdés: hogyan lehet valaki ilyen sokszínű? Hogyan képes egy író ilyen sok műfajban ennyi maradandó művet létrehozni?

Prieger Zsolt ebben a válogatásban megmutatja nekünk az életmű mélységeit és magasságait. Az év minden napjára talált valamilyen elgondolkodtató vagy vicces, egymondatos vagy egy bekezdésnyi szöveget – hogy jól teljen az évünk Szerb Antallal.

Én és a könyv:

A könyv koncepciója az, hogy minden egyes naptári naphoz tartozik egy rövidebb vagy hosszabb Szerb Antal idézet, így az olvasó eltölthet egy évet az íróval, hiszen minden napra jut tőle egy gondolat.
Még Könyvhéten kaptam kézhez a könyvet, így azóta volt időm tüzetesen átnézni, viszont fontos volt számomra, hogy rendeltetésszerűen használjam, ne egy nap alatt fussak át az idézeteken, hanem éljem át azt az élményt, amit a kötetet összeállító Prieger Zsolt megálmodott.

Így minden nap csak a dátumnak megfelelő idézetet olvastam el, ami egész szép rutinommá is vált, így szerves része lett az éjjeliszekrényemnek a kötet. Reggel ébredés után, napindítónak olvastam el mindig az adott nap gondolatát, és nagyon megszerettem ezt az igen egyszerű, de kellemes rituálét. 

Persze időközben bele-bele lapoztam, mivel így csak a júniusi és júliusi gondolatokkal találkozhattam, és kíváncsivá tett mennyire évszaknak vagy időszaknak megfelelőek a választott idézetek. Amit itt fontos megjegyeznem, hogy a félreértések elkerülése végett ez a könyv minden évben olvasható, nem kötődik szorosan 2025-höz, a dátumok mellé nincs írva konkrét nap, így szerencésre július másodika minden évben van, ezáltal pedig a könyv nem összekeverhető egy naptárral, sőt még a jövőben az unokák is élvezhetik. (Amikor a könyvről meséltem ismerősöknek, ez a kérdés többszőr felmerült, így úgy éreztem fontos lehet megemlíteni itt is.) 

Az idézetek végtelenül változatosak, de nagyon is az író sajátjai, ez érződik minden sorában. Őszintén nem tetszett az összes és nem is tudtam értelmezni az összeset, viszont azt hiszem ez nem is elvárható egy ilyen helyzetben. Ami viszont igen, és hálisten meg is történt, az az, hogy új kedvenceket avassak és találkozzak olyan rövid szövegekkel, amik elgondolkodtatnak, morfondírozásra késztetnek és akár nem csak aznap maradnak velem, de több napon keresztül is tart, mire az ízlelgetés és cincálás befejeződik és el tudom engedni. Ez szerintem egy gyönyörű és fontos eredmény egy ilyen kötet esetében, és határozottan ki tudom jelenteni, hogy ez számomra teljesítésre került. 

Amit külön élveztem, hogy nem csak irodalmi, de politikai kérdések is felmerültek, ráadásul olyan nyers és frappáns megfogalmazásban, amit öröm volt olvasni. Úgy érzem az egész könyv elfogyasztása után az olvasó jogosan érezheti úgy, mintha egy igen hosszú, egy évig tartó borozáson vett volna részt Szerb Antallal, aki részletesen és a sokrétűek kifejtette mindezt, ami egy borozás alkalmával szóba jöhet. 

Öröm volt olvasni számomra, és tipikusan egy olyan kötetnek tartom, amit érdemes ajándékba venni, nem csak magunknak, de olyan ismerősöknek és barátoknak is, akik vevők az elmélkedésre és a múlt nagyjainak gondolatain való gondolkodásra. (Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem rendkívül tetszik a kötet megjelenése, az éldíszítés pont annyi, ami emeli a könyv értékét, de nem túl csicsás, a borító pedig kellően modern, de nem idegen és furcsa a múlt egy ilyen alakjának gondolatainak becsomagolásához.)

Nyereményjáték:

Szerb Antal páratlan életműve most egyetlen, gyönyörű éldekorált kötetbe sűrűsödik ‒ Prieger Zsolt Egy évem Szerb Antallal című válogatása minden napra jutó gondolattal, iróniával és bölcsességgel kísér végig bennünket az év 365 napján. Tarts bloggereinkkel, akik nem csak magáról a kötetről mesélnek a turnénk során, de az íróhoz való kötődésükről is, hiszen mindannyiunknak eszébe jut valami Szerb Antal nevének hallatán.

A kötetben Szerb Antal több művéből is idéz Prieger Zsolt, melyek mind nagyon közel állnak bloggereink szívéhez. A nyereményjáték során minden állomáson egy kiemelt idézetet találhattok, melyről csak annyit árulunk el, hogy bizony Szerb Antal nevéhez kapcsolódik, és az adott blogger számára igencsak fontos, viszont hogy melyik műből idéztük, azt nektek kell megállapítani és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! Előfordulhat, hogy több állomáson is ugyanabból a műből idéztünk, így ugyanaz a megoldás.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Az erdő istene olvasása után abszolút megjött a kedvem, hogy elkezdjek thrillereket olvasni. Ahogy már sokszor hangoztattam itt, ez egyike annak a tényleg csak pár műfajnak, amihez eddig szinte egyáltalán nem nyúltam. Ennek részben az az oka, hogy egy végtelenül félős és beszari ember vagyok, aki a mai napig képes rosszul aludni egy ijesztőbb film után, hát még egy könyv után, ahol ráadásul én képzelhetem el a borzalmakat. (Ha pedig egyszer már beköltözött a fejembe, akkor igazán nehéz kiverni onnan, nem úgy, mint a filmek esetében.) Ennek ellenére a legutóbbi ilyen műfajú könyv annyira magával ragadt, hogy úgy éreztem, muszáj tovább próbálkoznom.

Fülszöveg:

Nic nővére, Kasey hét éve tűnt el. Nic élete akkor akadt el, és azóta se indult be újra. Most huszonnégy éves, otthon ül a lepukkant lakásban, és ugyanazon a munkahelyen dolgozik, ahol már középiskolásként is.

Kasey-ről azóta sincs hír, annak idején az autóját otthonától százötven kilométerre találták meg. Két héttel Kasey eltűnése előtt, nagyon hasonló körülmények között egy másik lánynak is nyoma veszett. A rendőrség egyik esettel se tudott mit kezdeni, aztán a nyomok kihűltek.

De Nicnek most lett egy barátja: Jenna. Ő a másik hét éve eltűnt lány húga. Ketten együtt talán mennek valamire? Nic olyasmit érez, amire már jó ideje nem volt példa: reménykedni kezd.

Én és a könyv:

Kíváncsian vártam ezt a megjelenést, mert a fülszöveg baromi ígéretesnek hangzott. Eltűnt testvérek, két külön családból, mégis valami kapcsolat kell legyen a két ügy között. Tetszett az a kontraszt is, hogy bár mindkét családban két lánygyermek volt, az egyiknél a nővér, míg a másiknál a húg kezdett bele a nyomozásba, így a karaktereknek is megvolt az a plusz dinamikája, ami a közös "vegyes" csapatukat mint egy puzzle egymásba illesztette. A húg, aki gyászolja a nővérét és a nővér, aki gyászolja a húgát. Együtt mégis a hiányzó felük egy darabját megtalálhatták egymásban. Nagyon szép volt számomra, ahogy a könyvben ez a vonal egyre szebben kibontakozott.

A főszereplők alapvetően nem pozitív karakterek, mondhatni antihősök, vagy legalábbis a realitás egy azon részét valósítják meg, ami az emberi tökéletlenség legfőbb részeit képezi. Valahol egészen felüdülés volt a számomra ilyen karakterekről olvasni, akik kicsit a legrosszabb napjaimra emlékeztettek. Ez alapvetően idegesítő lenne, hisz ki akarna depresszív, fásult és temperamentumos, robbanékony idegroncsokról olvasni, de valahogy annyira működőképes volt az egész elbeszélés, hogy észre sem vettem és már a végére is értem.

A fejezetek abszolút rövidkék és mindig valami olyan függővéggel érnek véget, hogy muszáj a következő oldalra lapozni, hogy az olvasó megtudja, hogy most mi derült ki, milyen csavarra derült fény és mi az, amire eddig nem is gondolt. Engem egész végig lázban tartott és azt vettem észre magamon, hogy még főzés közben is a könyvön jár az eszem és próbálom kilogikázni, hogy mi lehet a megoldás, mi lezs a végkifejletben. 

Természetesen nem sikerült rájönnöm, és pont erre a befejezésre egyeltalán nem számítottam. Még mindig van pár kérdőjelesebb rész a számomra a történetben, de összességében kielégító magyarázatot kaptam a legtöbb szálra és egy újabb pozitív thriller élménnyel gazdagodtam, így azt hiszem egészen felbátorodtam, hogy tényleg megrendeljek pár további kötetet a kiadótól ebben a műfajban. (Vagy négyet is sikerült kinéznem már.)

Amit viszont muszáj megjegyeznem, az a fordítói munka. A könyv egyik sarkalatos pontja, hogy az egyik szereplőnknek a húga, míg a másiknak a nővére tűnt el. Erre a két szóra az angol ugyanazt a "sister" kifejezést használja, így érthető, hogy nem volt egyértelmű minden alkalommal csak a szóból, hogy éppen melyik magyar forma a helyes, de számomra hihetetlen, hogy úgy jutott el ez a könyv a kiadásig, hogy több helyen is fel lett cserélve a kettő. Ez igazából azért is volt zavaró, hisz így többszőr is belezavarodtam, hogy most kiről van szó, hiszen nem mindegy. Remélem, ha lesz utánnyomás, akkor ezt a későbbiekben javítják.

Ezt leszámítva egy végtelenül kellemes olvasmány volt (bár be kell vallanom még így is sikerült megoldanom, hogy picit parázzak, de be kell látnom, hogy igazán a semmin tettem ezt). Kifejezetten tudom ajánlani a hozzám hasonló "kezdő thrillerezőknek", hiszen gyorsan csúszik és a legvégéig leköt. Tökéletes strand könyv, ha kivételesen nem valami lightos romantikus limonádéra vágyik az ember!

Nyereményjáték:

Ashley Flowers és Alex Kiester legújabb regényében amit a Next21 Kiadó hozott el, hét éve eltűnt testvéreik után kezd el nyomozni a két hátrahagyott lány. Próbálják felgöngyölíteni, mi is történt azon a nyáron, s meglepő titkokat tárnak fel. Tartsatok ti is a lányokkal és bloggereinkkel, s ha részt vesztek a játékban megnyerhettek egy példányt a regényből.

A regény központjában lánytestvérek állnak, úgyhogy a játékban olyan regényekből találtok idézetet, amelyekben szintén  fontos elem a nővérek közötti kapcsolat. A Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be annak a könyvnek a szerzőjét és címét, amelyben szerepeltek.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Egy test felcímkézhető, de egy személy nem, és a kettő közötti különbség a mellkasunkban lévő izomtól függ. Attól a drága szervtől, amely nem érzékel, nem tudatos, nincsenek érzései, csak pumpál, hogy életben tartson”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Talán egy vagy két évvel az előtt fejeztem be a teniszezést, hogy elindítottam ezt a blogot. A blog pedig már túlvan a 10. évén is, így azt hiszem könnyen kikövetkeztethető, hogy az már igazán régen volt. Viszont, most ennyi év(tized) kihagyás után, újból teniszpályára tévedtem, és részben emiatt is, nagyon lelkesen vártam, hogy megjelenjen egy újabb Rafa Nadal könyv, amit végre én is elolvassak. 

Fülszöveg:

A mester című New York Times bestseller szerzőjétől

Rafael Nadal 209 héten át vezette az ATP ranglistát, és öt évet zárt a lista első helyén. 22 Grand Slam győzelmet aratott, ebből 14-szer a francia nyílt bajnokságon, ez utóbbi rekordot képvisel. Olimpián is nyert aranyérmet. 

Salakon, ahol a lassú játék leginkább kedvez taktikai fenoménjének, gyilkos tenyeresének és gladiátorokéval vetekedő szellemének, egyeduralkodó volt: egy alkalommal zsinórban 81 salakpályás meccset nyert. Wimbledonban ő játszotta a valaha feljegyzett leghosszabb férfi egyes döntőt: 2008-ban 4 óra 48 perc alatt győzte le Roger Federert. John McEnroe azt mondta, életében nem látott még ilyen jó meccset. 

Mallorca szigetén, egy negyvenezres városban, Manacorban született. Hároméves korában kezdett teniszezni, jobbkezes, de bal kézzel fogja az ütőt. Egyéni sportágakban alig találunk Nadaléhoz fogható karriert a 21. században. 

Clarey hosszú éveken át készített interjúkat a spanyol géniusszal és riválisaival is, így például Roger Federerrel. A harcos több, mint egyszerűen teniszről szóló könyv. Betekintést nyerhetünk Nadal módszereibe, ahogyan a játékra koncentrál, és a külvilágot kizárja. Igazi lecke ez az állhatatosságról, amiből mindenki leszűrheti, mit gondolt Rafael Nadal, és hogyan állt hozzá a versenyzéshez. 

Ez a kötet azt a hihetetlen utat mutatja be, amelyet Rafael Nadal bejárt, egy nem mindennapi történet arról, hogyan lett a mallorcai kisfiúból a teniszpályák királya.

A könyv színes képmelléklettel jelenik meg. 

Én és a könyv:

Nem ez az első könyv Nadalról, illetve nem ez az első könyve az írónak teniszezőről. Fontos már az elején leszögetzni, hogy ez egy életrajzi, de nem önéletrajzi kötet, így a címszereplőnek nem volt ráhatása igazán arra, hogy mi is kerül be és hogyan ebbe a gyűjtésbe róla, leszámítva persze a rengeteg interjút, amit az évek során a könyv írója, Christpher Clarey vele készített, hiszen apalvetően sportújságíróként tevékenykedik a mindennapokban, illetve tevékenykedett Rafa egész karrierje alatt is. Na meg azelőtt, hiszen olyan hihetetlen mértékű tenisztörténelmi információt ad át ebben az írásában, ami úgy érzem azt is kiműveli ebben a témában, aki nem hogy nem követi a sportot, de azt se tudja igazán mi az a Grand Slam. 

Ugyanakkor úgy érzem így volt igazán értelme olvasni, hogy tudtam nagy vonalakban ki kicsoda, illetve hogyan is zajlanak ezek a tenisztornák. Amíg én is aktívan játszottam kicsiként, folyamatosan követtem és a későbbiekben is a különböző tornákat, megvoltak a kedvenceim és a szobámban teniszes díszítés volt, hatalmas teniszlabdával, Babolatos vászonposzterrel, illetve egy régebbi teniszütőmmel. Őszintén mostmár simán lehet, hogy rosszul emlékszem, de azt hiszem egy Nadal vagy Roddick teniszütő volt így kihelyzeve dísznek, vagyis pontosabban annek egy junior változata, amit időközben kinőttem. 
Lényeg a lényeg, a tenisz nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekkoromban, hiszen egészen kicsiként, másodikos vagy harmadikos koromban kezdtem el, ha jól emlékszem, amikor is pont az új Open-éra mesterhármasa a szárnyait bontogatta, így Nadal is még egészen fiatalként robbant be a profi sport világába. Ennek megfelelően pedig évről évre, bár egyre távolabbról azért figyelemmel kísértem az útját.

Pontos tényekkel és statisztikákkal ugyanakkor nem voltam tisztában, ahogy a finom részletekkel sem. Ezzel szemben viszont a környezetemben kézről kézre jártak a különböző teniszes életrajzi és önéletrajzi kötetek, melyeket én be kell, hogy valljam, hogy eddig nem olvastam el, viszont tisztában voltam, hogy vannak közöttük igazán rosszak, amik olyanok, mintha csak kinyomtatták volna a nyers statisztikáját a címszereplő sportolónak. Az egyik ilyen könyv Federerről íródott, és az ebben a bejegyzésben taglalt kötetnek a testvére, ami találóan A mester címet kapta, is szintén a svájci teniszezőről íródott. Kicsit féltem, hogy ez egy és ugyanaz az író, viszont igen hamar kiderült számomra, hogy ez biztos nincsen így, mert rendkívül olvasmányos és sokrétű olvasmánnyal találtam szemben magamat. 

Nagyon tetszett, ahogy nem csak Nadal életúját követhettem végig a fejezeteken keresztül, de a külön fejezetekben egyre jobban kontextusba helyezte számomra az író az egész Nadal "jelenséget". Erre az egyik legékesebb példa a salak páláyk részletekbemenő taglalása. Ez elsőre egészen unalmasnak hangozhat, de huhetetlenül érdekesen taglalta Cristopher egy egész fejezeten keresztűl nem csak azt, hogy miért is lényeges Nadal életében a salakpálya, de azt is, hogy milyen féle salakpályák léteznek egyltalán a világban, milyen egyéb próbálkozások voltak még, és egyáltalán hogy is kerül a Roland Garros pályájára az a vörös salak, ami annyira ikonikus lett nem csak Nadal, de minden teniszrajongó életében. 

Ha már itt tartunk, a könyvből az is kiderül, hogyan indult útjára az egyetlen salakon játszott Grand Slam torna, hogyan nyerte el mai státuszát és ki az a Roland Garros, aki egyáltalán nem volt teniszező. Emellett rengeteg egyéb triviat is felsorakoztat, mindig frappánsan beszúrva az éppen aktuális témába, miközben a lényeg marad ugyanaz: végigkísérjük Rafat egészen a házuk melletti teniszpályától az utolsó hivatalos meccséig. Közben pedig szóba kerül minden, ami ahhoz kell, hogy a tizennégyszeres Roland Garros bajnoki cím nagyságát megértse az olvasó.

Bár az ilyen könyveket egyszerűen nem lehet gyorsan olvasni, hiszen muszáj az információáradatot feldolgozni, mégis a kötet abszolút olvastatta magát és folyton rá-rácsodálkoztam, ahogy újabb és újabb fejezet végére értem, hogy ez is milyen gyorsan elröppent. 

Összességében egy remekül megírt kerek egész ez a könyv, ami abszolút méltó módon tiszteleg nem csak Rafael Nadal előtt, de az egész sportág és annak történelme, valamint a salak és a Roland Garros előtt. Nagyon részletes és mély kutatómunka eredménye ez, amiből érződik az író dedikáltsága és rutinja a sportírás világában. Abszolút ajánlom, nekem nagyon meghozta a kedvem, hogy a témában többet olvassak és mindenképpen beszerezzem az író másik könyvét is, ami a nagy hármas egyik másik tagjáról szól, Roger Federerről. (Így pedig felmerül a kérdés, hogy vajon tervez-e írni a hármas utolsó tagjáról is, Novak Djokovicról is. Remélem igen.)

Nyereményjáték:

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb teniszcsillagát most egy új perspektívából ismerhetjük meg, Cristopher Clarey tolmácsolásában.Rafael Nadal és teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg nem, amikor a salakos borításon teniszről beszélünk. Megismételhetetlennek tűnő bravúrját méltó módon mutatja be a kötet, melyet most bloggereink által tüzetesebben is megismerhetsz. Tarts velünk és játssz a nyereménykötetért, hogy te is jobban megismerhesd a spanyol harcos életútját és annak jelentőségét!

Az Open-éra kétségkívül három nagy férfi tenisz csillaggal büszkélkedhet, akik gyakran kerülnek említésre Cristopher Clarey kötetében is, hisz megkerülhetetlenek, nem csak a Grand Slam tornák döntőiben, de akkor is ha a mai korban teniszről akarunk beszélni. A turné három állomásán, három leírást találhattok ezekről a híres férfi teniszezőkről. A feladat, hogy a megfelelő helyre írjátok be a felismert személy nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szerb sportoló, akit mentális ereje és fizikai rugalmassága emel a legjobbak közé. Többszörös Grand Slam-győztes, és sokszor tért vissza lehetetlen helyzetekből. Ki ő?”

További állomások: