ifjúsági
kossuth
romantikus
Kőgazdag ázsiaiak || Könyves
12:13
Amint megláttam a Kossuth kiadói csoport friss megjelenései között ezt a könyvet, rögtön tudtam, hogy ez egy olyan darab, amit olvasnom kéne. Egyrészt mert ázsiai téma, amire mint tudjátok, mindig, de tényleg mindig vevő vagyok. Másrészt pedig épp egy hosszabb balatoni pihenős időszak előtt álltam és azt hiszem mindenkinek ismerős a vágy, hogy valami könnyed, szórakoztató "limonádét" olvasson napozás és úgy unblock a nyaralás alatt.
Szóval nézzük is, hogy teljesített a Kőgazdag ázsiaiak, avagy a 48 karátos strandolós olvasmány.
Szóval nézzük is, hogy teljesített a Kőgazdag ázsiaiak, avagy a 48 karátos strandolós olvasmány.
A fülszöveg:
Amikor Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is.
A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott.
Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.
A szereplők:
Őszintén szólva nem tudtam igazán megszeretni Rachelt. Valahogy pont olyan semmilyen karakter maradt a szememben, akivel "mindenki tud azonosulni", csak nekem pont valahogy nem sikerült. Ugyanakkor nem idegesített, nem volt különösebb bajom vele és érdekelt a története, csak néha túl naiv és picit butus volt számomra.Nicket is talán ez jellemezte a legjobban, egyszerűen mindketten olyan naivak voltak, hogy az néha kissé fájt így olvasás közben. Ugyanakkor szerethető karakter, nem úgy mint a család (klán) szinte bármelyik másik tagja. Egyszerűen mindenkiben ott volt a tüske, ami miatt minimum három lépés távolságot tartottam még én, olvasó is, nem beszélve az össze-vissza áskálódásról, ami miatt tényleg képtelen voltam úgy igazán pártolni bárkit is.
Viszont ezzel együtt volt igazán reális maga a regény, hisz senki se fehér vagy fekete, tisztán jó vagy rossz.
A történet:
Ezzel pedig elérkeztünk a kötet egy érdekes pontjához, ami nem más, mint a történet, ami valljuk be, kicsit gyenge, mondhatni lerágott csont lenne, ha nem Szingapúrban játszódna. Viszont ott játszódik és így elmondhatjuk, hogy a könyv fele igazából nem is Rachel kalandjairól szól, hanem a kőgazdag ázsiaiakról, a szingapúri társadalomról, erről a felsőbb rétegről, aminek az életét el se tudja képzelni az átlagember, vagy erősen tévesen ítéli meg (legnagyobb valószínűséggel).
Sajnos ez a része a regénynek nem a legszerencsésebb, hisz csak azokat köti le, aki fogékonyak erre, míg aki csak valami könnyed sztorit szeretne olvasni, annak ez mind felesleges és érdektelen rizsa. Bár tény, hogy a klánokat és családi viszonyokat sem egyszerű átlátni és a sok névbe egyszerűen belekavarodik az ember, még akkor is, ha történetesen szinte mindenkinek angol keresztnevet adtak.
Nem egyszer zavarodtam én is bele a sztoriba, hisz fejezetenként ugrálunk a helyszínek és szereplők között, ezzel pedig csak a történet felétől sikerült csak nagyjából lépést tartanom, akármennyire is igyekeztem.
Nem egyszer zavarodtam én is bele a sztoriba, hisz fejezetenként ugrálunk a helyszínek és szereplők között, ezzel pedig csak a történet felétől sikerült csak nagyjából lépést tartanom, akármennyire is igyekeztem.
Ugyanakkor én rendkívül élveztem. Egy tényleg létező és érdekes problémára világít rá az első kötet (hisz egy konkrét trilógiáról beszélünk) és könnyed sztori mellett folyamatos "agytágítást" is kap a kedves olvasó a szingapúri társadalomról, történelemről, szokásokról és természetesen nem utolsó sorban az ételekről is.
Én kifejezetten várom a második részt, hisz az elsőnek pont az egyik legizgalmasabb pontnál lett vége és annyi megoldatlan történetszál lóg még a levegőben, hogy abból parókát is lehetne akár szőni.
Én kifejezetten várom a második részt, hisz az elsőnek pont az egyik legizgalmasabb pontnál lett vége és annyi megoldatlan történetszál lóg még a levegőben, hogy abból parókát is lehetne akár szőni.
Illetve nemrég rábukkantam pár előzetesre is (itt és itt), szóval alig várom, hogy megnézhessem ezt a változatát is. (Őszintén lesokkolódtam, mennyire olyanok a szereplők, mint ahogy azt én elképzeltem. Szóval még egy indok, amiért érdemes minél gyorsabban kézbe venni a könyvet, hisz számomra az egyik legjobb élmény, amikor a könyv olvasása után nézhetem meg a filmet.)
Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla?
1 komment
Nekem is ajanlotta egyik barátnőm, hogy olvassam el. Érdekel az ázsiai téma miatt és hamarosan jön belőle a film is, ha minden igaz. A színésznő, aki szerepel benne egyik kedvencem, az Amerika Huangjai című sorozatban láttam eddig miket produkált és abban ő a kedvenc szereplőm, szóval így mégjobban érdekel a film is.
VálaszTörlés