ifjúsági
kossuth
romantikus
SZÍVEM ÉS EGYÉB FEKETE LYUKAK || KÖNYVES
13:00
Régen volt már, hogy egy könyvajánló megírását ennyire vártam volna. Sajnos sokáig halogattam ezt a könyvet, mígnem egy szép korai nyári reggelen sikerült végre valahára leülnöm és elolvasnom ezt a minicsodát. Mint tudjátok, ritkán vagyok odáig egy könyvért, és ezt a mostanit sem szeretném az egekig magasztalni, hisz volt benne jószerivel hiba, de - és ez itt egy hatalmas de- iszonyatosan régen olvastam ennyire szerethető karakterekről.
Valamiért a depresszióról és öngyilkosságról szóló könyvek mostanában nagyon betalálnak nálam (aggodalomra semmi ok) és magam sem tudom miért, de rendkívül jól működnek ezek a szerethető, elesett és kilógó karakterek. Éppen ilyen volt Aysel és Roman személyisége is számomra. Semmi csicsa, felesleges kockák vagy csábító szöveg, de még csak a lassan klisének számító túlsúly vagy kényszeres feltűnési kísérletek sem fordultak meg a történetben. Ez pedig nekem most baromi jól esett.
A fülszöveg:
A tizenhat éves fizikazseni, Aysel az öngyilkosságát tervezi. Minden oka megvan rá. Egy anya, aki összerezzen, ha ránéz. Osztálytársak, akik a háta mögött sugdolóznak. Egy apa, akinek erőszakos bűncselekménye megrázta a kisvárost. Aysel felkészült, hogy helyzeti energiáját megsemmisítse.
Csak egy gond van: lesz bátorsága egyedül megtenni? Amikor rábukkan egy honlap Öngyilkossági társkereső fórumára, tudja, hogy megtalálta a megoldást. A JégRobot néven regisztrált fiú (igazi nevén Roman), akit egy családi tragédia kísért, szintén partnert keres.
Bár elsőre úgy tűnik, Ayselben és Romanben nincs semmi közös, lassanként mégis kezdik kitölteni az űrt egymás életében. Csakhogy, amint közeledik az időpont, amiben megállapodtak, Aysel egyre kevésbé biztos benne, hogy azt szeretné. Végül választania kell: meg akar-e halni, vagy inkább meggyőzni Romant, hogy maradjanak életben, esélyt adva maguknak arra, hogy együtt fedezzék fel a helyzeti energiájukban rejlő lehetőségeket.
Megrendítő könyv a kapcsolatok mindent átalakító erejéről.
A szereplők:
Mint már mondtam, Aysel és Roman karaktere jó volt. Kifejezetten jó. A témából kifolyólag sokan asszociálnak ilyenkor rögtön egy nyavalygós, világfájdalmas főszereplőre, de szerencsére itt szó sincs erről. Viszont bár számomra nagyon kecsegtetően hangzott elsőre, hogy a főszereplő hölgyemény szereti a fizikát... Valahogy nagyon bénácskának éreztem ezt a vonalat, főleg, amikor elmélázott a helyzeti energiáról és annak se füle, se farka nem volt, legalábbis az én tudásom szerint. (De ha valaki jobban képben van, akkor magyarázza már el, hogy mi a különbség a helyzeti energiánkkal halálunk előtt és után.)
Persze lehet, hogy fordításbeli probléma mindez, mert több helyen voltak megmosolyogtató bakik, amik egyébként nem vészesek vagy zavaróak, szimplán elvigyorodtam, mikor például a számológép helyett főhősünk a kalkulátort vette elő. Nyilván mindenki tudja miről van szó, de bárki használja ezt a szót?
Amit eleinte nehezen értettem, az a szülők karaktere, főleg Ayselnél, vagy éppen a testvéreinek az érzelmi kötődése.. De a regény végére szépen letisztult és őszintén úgy éreztem, hogy élt a könyv. Ezt persze úgy értem, hogy maguk a szereplők emberek voltak, nem karakterek számomra, és ez baromi jó érzés volt. Egyszerűen voltak árnyalataik, jó és rossz cselekedeteik és a mindennapi életbe is simán megtalálhatjuk őket, mégse voltak igazán típuskarakterek. Hova ragozzam, hogy a szívemhez nőttek?
A történet:
A történet egy öngyilkossági kísérlet előtti nagyjából egy hónapot meséli el, ez már a legelején kiderül a regénynek, így folyamatosan lehet keresni a jeleket, hogy vajon sikerülni fog-e nekik, vagy csak az egyikőjüknek, vagy tanító jelleggel megmenekülnek és happy enddel zárunk.
Nem szeretném lelőni a végét, viszont meg kell, hogy mondjam én nem teljesen ezt vártam, de megértem miért ez lett. Azt hiszem nem túlságosan kiszámítható, így az utolsó oldalakig lekötött és kíváncsian vártam hogyan is lesz a végén. Persze könnyű dolga volt, hisz a kötet igen csak vékonyka és az oldalakon sincs betűtúláradat, szóval alig pár óra alatt a végére lehet jutni, viszont ez nem azt jelenti, hogy összedobott munka lenne vagy éppen kevés.
Viszont talán egy picit mégis túl gyorsan történtek a dolgok, túl hamar alakultak ki kötelékek a szereplők között és így picit furcsa volt belegondolni, hogy hirtelen mekkora lelki társak lettek azok, akik alig pár napja ismerik egymást. Persze láttam már ennél sokkal, de tényleg sokkal durvább példát, szóval meg sem szólalok ennek a könyvnek az esetében.
Összességében egy ritka szerethető, kellemes és nem túl megterhelő olvasmány a Szívem és egyéb fekete lyukak. Bármikor jó választás és tényleg csak ajánlani tudom, hogyha valaki szeretne egy olyan ya regényt olvasni, amitől nem veri a fejét a falba, inkább csak belemosolyog egyszer-egyszer a kötetébe.
Ti olvastátok már? ♥ Mit gondoltok róla? Ha a témában más könyvek is érdekelnének, akkor mindenképp ajánlom A sündisznó eleganciáját vagy a Veled minden hely ragyogó című köteteket.
0 komment