Volt egy időszak, amikor iszonyatosan menőnek számítottak Pinteresten, na meg máshol is, talán leginkább még Youtubeon a dark academia hangulatú alkotások. Képek, zenék, videók, outfitek. Őszintén, nekem is baromira bejött ez a borongós, zord és kissé gótikus, akadémiai hangulat, de akkoriban nem igazán találkoztam olyan történettel, ami ezt igazán megragadta volna. Továbbra is a legközelebb a Harry Potter sorozat volt hozzá a számomra, később pedig a Wednesday sorozat. De itt sokkal kevésbé jelent meg a gótikus fantasztikum, és a klasszikus vámpíros, csodalényes irányba ment el a dolog. Így alig vártam, hogy megismerkedjek Keri Lake világával, mert úgy éreztem, ez pontosan az a dark academia vibe lesz, amire már évek óta ácsingózom. Nos, nem csalódtam.

Fülszöveg:

Mortui vivos docent. A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Én és a könyv:

Szóval ezelőtt még nem olvastam igazán dark romance könyvet, sem pedig olyat, ami ilyen erősen gótikus és dark academia hangulatot árasztott volna, de őszintén meg kell mondanom már most az elején, hogy ezen mindenképpen változtatni szeretnék, mert ez a könyv meggyőzött róla, hogy ez a dolog nagyon is nekem való. 

Nagyon élveztem ezt a fajta fantasy vonalat, ahol nem furcsa új emberszerű lények jelentek meg és nem is valami mágikus dolog jelent meg, hanem egyszerűen csak egy kitalált kór alkotta a fantasztikus elemét és alapját a könyvnek. Ezáltal sokkal nagyobb hangsúly volt magukon a laboratóriumi jeleneteken, a boncolásokon, a kór lefolyásának dokumentálásán. 

Ami nagy erőssége volt a könyvnek számomra, az a főszereplők szerethetősége. Lehet velem van a baj, de mind a női, mind a férfi főszereplő motivációit, viselkedését és reakcióit könnyen meg tudtam kedvelni, ami igazán izgalmas ilyen karakterek esetében, hisz főleg a férfi főszereplőnk morálisan igen csak megkérdőjelezhető figura. Az ilyen rosszfiús karakterek gyakran abban buknak el, hogy csak rájuk van ragasztva ez a jelző, de igazából túlságosan is kedvesek, nem igazán csinálnak semmi extrák, csak max végtelen mód ki vannak varrva. 

Ezzel szemben Dr. Halál nem ilyen. Nincs egy darab tetoválása sem, és mégis kellően elvetemült és őrült, hogy abszolút a saját szabályai szerint játszon, ami a történet során többször be is bizonyosodik. A fejezetek nagyjából váltottan vannak, így mindkét szemszögből megismerhetjük a karakterek gondolatait, ismereteit és hátterét, ami itt kifejezetten jól működött, szépen segített kerekké tenni a könyvben feldolgozott életutakat. 

A romantikus szál igazán lassan érlelődött és formálódott, amiről már előre tudtam, hiszen hála a Tiktoknak sikerült lespoilereznem önmagam számára, hogy hanyadik oldalon érnek egymáshoz először a főszereplők. Hát, nem az első száz oldalon és nem is a második száz oldalon. Őszintén, nekem ez most baromi jól működött, mert tényleg azt a benyomást keltette, hogy a karakterek között kiépült a feszültség, voltak olyan párbeszédek és jelenetek, amik megalapozták az érdeklődést egymás iránt és a tiltott gyümölcs utáni vágy igen csak kézzelfoghatóvá vált a lapokon előre haladva.

Őszintén számomra ez a kötet egy rendkívül jó olvasási élmény volt, és rendkívül kíváncsivá tett az írónő többi munkájára, így az Anatema fel is került a kívánságlistámra, alig várom, hogy azt is olvashassam. Így, ha ti sem próbálkoztatok még a gótikus, dark academia és dark romance irányába, de egytényleg szerethető férfi főszereplőt szeretnétek és inkább a boncolós trancsirozós horror felé húz a szívetek, ami megborzongat, mintsem a vámpírok és vérfarkasok világa felé, akkor a Nocticadia több, mint tökéletes választás. Számomra 2025 egyik kiemelkedően legjobb olvasási élménye volt, egyszerűen nem tudtam és nem is akartam letenni.

Nyereményjáték:

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket. Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Mit dolgozik Lilia?

További állomások:

Blogturné

01.18 Insane Life

01.19 Kelly és Lupi olvas

01.20 Ambivalentina

01.21 Angelika blogja

01.22 Kitablar

01.23 Hagyjatok! Olvasok!

 Idén valami megváltozott bennem és elkezdtem nyitni a krimik és thrillerek iránt. Valahogy ezek a műfajok eddig egyáltalán nem vonzottak, és őszintén nem is igazán tudom, hogy mi történt, hogy ez a változás beállt bennem. Viszont íme itt vagyunk és ez már a sokadik, de idén várhatóan utolsó ilyen műfajban írt élménybeszámolóm. Ez volt az első találkozásom az írónővel, A. R. Torre-val, viszont ezt már most elárulhatom, hogy biztosan nem az utolsó. Olyan élményben volt részem általa, amit már jó ideje hiányoltam.

Fülszöveg:

Hat meggyilkolt kamasz. Egy gyanúsított rács mögött. Egy kétségbeesett apa. Egy rendkívül ködös ügy, melyben az igazság könnyen rejtve marad.

Dr. Gwen Moore pszichiáter a gyilkosok szakértője. Egy évtizede foglalkozik Kalifornia legelvetemültebb ragadozóival, és igyekszik megfejteni az indítékaikat. Ilyen ragadozó a „Véres Szív" sorozatgyilkos is, akinek legutóbbi kamasz áldozata megszökött, és az egyik helybéli középiskolai tanárt nevezte meg fogvatartójaként. A vád a tanár ellen súlyos, és egyértelműen igaz is Gwen és a média szerint. De adódik egy újabb fejlemény…

Robert Kavin védőügyvéd traumatizált apa, akinek a fia szintén a VSZ gyilkos egykori áldozata. Mivel meggyőződése, hogy a gyanúsított férfi ártatlan, ezért önként jelentkezik jogi képviselőjének.

Miközben Gwen és Robert közelebb kerülnek egymáshoz, súlyos kérdések vetődnek fel…

Én és a könyv:

Bár nincs beható ismeretem a thriller és krimi könyvekről, mégis akadt a kezembe szűk egy év alatt igazán brilliáns, olvasmányos és csavaros darab, ugyanakkor olyan is, ami idegesítő, kellemetlen és túl egyszerű volt. Ez a mostani sokkal inkább az első kategóriába tartozik. Egy hétvége elég volt, hogy végigpörgessem a kötet lapjait, úgy faltam a fejezeteket, még úgy is, hogy közben bőven lett volna tennivalóm. Mégis, Gwen és Robert, a két főszereplő macska-egér tánca határozottan beszippantott és magához láncolt. 

Nagyon izgalmas volt megfigyelni, ahogy a pszichiáter nő és az ügyvéd férfi megismerkedik egymással és a tagadhatatlan kémia munkálkodása ellenére is munkaviszonyba kerülnek és megpróbálnak együtt a rejtély végére járni. Igazából egyikőjükkel sem tudtam igazán azonosulni, de mégis, minden kétes döntésük és megnyilvánulásuk ellenére, abszolút szerettem és szurkoltam a kapcsolatuknak. Hiszen valahol ez egy romantikus regény is, ami miatt molyon meg is kapta a dark romance címkét, amin én őszintén nagyon meglepődtem, dehát innentől kezdve újabb eddig nem ismert kaput nyitottam meg magam előtt. 

A történet egyébként rövidecske, és én egészen meglepődve konstatáltam jóval a vége előtt, hogy még mindig úgy érzem, hogy az ügy legelején vagyunk, valahogy nem érzem azt a hihetetlen feszültséget, nincsenek nagy drámai történések, csak szépen lassan kerülnek elő a puzzle darabok. Aztán végül szép nyugodtan helyére került az utolsó darab is és ahogy kirajzolódott előttem a teljes kép annyira evidensnek tűnt minden. Végig ott volt az orrom előtt én pedig egyáltalán nem jöttem rá. Nagyon tetszett, hogy így meg tudott trükközni ez a történet, rég olvastam már ilyen jól összerakott sztorit, ami ráadásul ennyire gördülékenyen és olvasmányosan kötött le egész végig.

Külön tetszett az a szofisztikált báj, ahogy a hangulatot kezelte az írónő. Szépen lassan építette fel a feszültséget, és nem használt olyan klasszikus elcsépelt fordulatokat, amikkel más krimi kötetekben találkoztam eddig. Az egész történet lezárása is kifejezetten kellemes lett, nem túlságosan cukormázas, nem túl véres, de pont olyan, amivel kényelmesen és kellemesen tudtam elköszönni a szereplőktől és a történettől.

Őszintén, A. R. Torre abszolút felkerült a radaromra, és alig várom, hogy mást is olvashassak tőle. Szerencsére, az eddig megjelent 25 regényéből már más is megjelent magyar fordításban a Kossuth kiadó jóvoltából. Így viszont nagyon bízom benne, hogy egyre több könyve került lefordításra majd a későbbiekben. 

Krimi és thriller rajongóknak abszolút jó választás, de olyanoknak is kifejezetten ajánlanám, akik csak belekóstolnának egy sorozatgyilkosos sztoriba. Én nekem ez volt az első, de abszolút meghozta a kedvem, hogy ehhez hasonlókat keressek a jövőben.

Nyereményjáték:

Képzeld el: hat kamasz halt meg, egyetlen gyanúsított már a rácsok mögött – de az igazság messze nem fekete-fehér. A. R. Torre krimijében, A jó hazugság-ban Dr. Gwen Moore pszichológus az igazság rejtettebb oldalait kutatja, míg egy apa, Robert Kavin, saját fiát gyászolva mindent kockára tesz, hogy feloldja a múlt titkait. Ez a történet nem csak gyilkosságról szól: a hazugság és a bizalom határai folyamatosan elmosódnak. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából.

Mostani játékunkban híres magyar pszichológusok neveit keressük. A feladatotok, hogy a leírás alapján kitaláljátok kire gondoltunk, és a helyes megfejtést beírjátok a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

1935. szeptember 21-én született Budapesten Friedrich Anna gyermekeként.Főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.

További állomások: