Ritkán ragadnak magukkal sorozatok, de ahogy azt láthatjátok, az Érzelmes klasszikusoknak abszolút sikerült, hisz ez már a negyedik olvasmányom az eddig megjelent "részeik" közül, és az ötödik is már az éjjeliszekrényemen csücsül. Ezúttal a legújabb megjelenésre esett a választásom, aminek csakúgy, mint elődeinek, gyönyörű borítója teljesen levett a lábamról. Ritkán beszélek ennyire szuperlatívuszokban, és elcsépeltnek is tartom, amikor valaki így tesz, de az eddigi tapasztalataim alapján mind külsőleg, mind belsőleg hihetetlen minőséget mutat ez a sorozat. A gyönyörű borítókkal pedig engem sikerült meggyőzni, hogy nyissak jobban a klasszikusok felé és olvassak több szépirodalmat. Nagyon remélem, hogy ez nem csak rám igaz, így ti is kíváncsiak vagytok, hogy a sorozat legújabb "része" mi újat mutat az Érzelmes klasszikusok rajongóinak.

Fülszöveg:

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Én és a könyv:

Azt hiszem a blog tartalmát átvizsgálva, nem meglepő, ha kijelentem, hogy kifejezetten kedvelem a romantikus történeteket. Nagyon szeretem a kedves és szórakoztató, esetenként megható sztorikat arról, hogyan találják meg az emberek azt a nagy szerelmet, egymást és hogyan válik ez teljes egésszé. Ugyanakkor a sokadik csöpögős nyálas cukimuki történet után megjelenik az emberben az igény, hogy valami valóságosabbról olvasson, és ilyenkor érzem úgy, hogy itt az idő valami komolyabb felé nyúlni. A akméliás hölgy története pont ilyen. Érzelmes, megható, de rendkívül életszerű és valóságos, amire nekem most hastározottan szükségem volt. 

Az ilyen komoly történeteknél általában ijesztő a kötet terjedelme, hiszen imádunk indokokat találni, hogy miért is nem fér bele valami agyrohasztó szórakozáson kívül mással is töltenünk az időnket. Viszont ez a történet csak úgy végigpörög az ember ujjai között és a maga 318 oldalával, illetve a könyv kicsiny alakjával számolva, könnyű belátni, hogy egy nagyon kis rövid olvasmányról van szó. 

Mégis, az az idő, amit a könyv olvasásával eltöltöttem, lassan telt. Nem azért, mert untatott volna, sokkal inkább azért, mert ahogy belemerültem az 1800-as évek Párizsi forgatagába, úgy éreztem kissé lelassult az idő körülöttem, ami hihetetlenül jól esett így a félév végi nagy hajrák után. 

Be kell vallanom, hogy mielőtt megjelent volna a sorozat részeként, nem hallottam A akméliás hölgyről, így nem is igen tudtam, hogy mire számítsak, mit rejt a csodás borító.
Maga a történet egy fiatal jóravaló fiú, és egy kurtizán szerelmét taglalja, kissé hasonló módon elbeszélve, mint a sorozat egy másik kötetében, a Kreuzer szonátában, ami őszintén jelenleg a kedvenc kötetem a sorozatból. Tehát a két főszereplőn kívül esik az elbeszélőnk, ami számomra így egy érdekes kontextusba helyezte az elbeszélést, kifejezetten tetszett. 

Ami érdekes volt, hogy nem tudtam igazán együttérezni a főszerplőkkel, maga a kapcsulatuk sem nőtt igazán a szívemhez, de valahogy úgy éreztem, ez nem is az a fajta történet, ahol görcsösen szurkolni kéne a szerelmükért és a beteljesülésükért. Sokkal inkább a kíváncsiság hajtott, és mire a történet végére értem, elégedetten tudtam letenni a kötetet, mivel hogy úgy éreztem, jó emberekről olvastam. Ráadásul igen, emberekről, akik megelevenedtek előttem és úgy követtek el hibákat, ahogy azt én is szoktam. Kicsit hiányzott már, hogy így érezzek.

Összességében egy nagyon szép történetet ismerhettem meg, amit mindenképpen tudok ajánlani, hiszen remek olvasási élmény volt és nem mellesleg megadta azt a kellemes érzést is, amit az ember azután érez, hogy valami olyat tett, ami után többnek érezheti magát. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

További állomások:

 Szerettem volna azzal a felütéssel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy ugyan mégis kit lep meg, hogy egy újabb hokis románcról írok. Ugyanakkor rá kellett ébrdenem, hogy az ilyan olvasmányaim több, mint 90%-ról soha nem írtam a blogon. Őszintén nem is tudom, hogy miért, egyszerűen így jött ki a lépés. Viszont, ez egyértelműen változni fog a jövőben, így ti is megtapasztalhatjátok, amit már pár blogger társammal nagyon jól tudunk, hogy a legjobb és legszórakoztatóbb limonádék a hokis könyvek. (Nem kevés ilyen tartalom van tervben, dehát mindenről majd a maga idejében.)

Így hát be kell vallanom, hogy a könyv olvasását megelőzte mérhetetlen mennyiségű Elle Kennedy kötet, ami kellő alapot adott, hogy értsem a hokis részét - ez egy jó vicc, mert még mindig nem értem teljesen - illetve kellő elfogultságot, hogy már az elejétől úgy legyek vele, hogy "mennyire jó, hogy ez a könyv megjelent", hiszen hokis románc. 

Fülszöveg:

Rhys ​Koteskiy visszatért – legalábbis elméletben.

Az előző évi Fagyos Négyes alatt, a Waterfell Egyetem NHL-várományos hokikapitánya brutális sérülést szenvedett a jégen, aminek nemcsak agyrázkódás lett a következménye, hanem és egy új, kellemetlen érzés is, ami kísérti, ha a jégre lép. Rémálmok és pánikrohamok gyötrik, és Rhys azon gondolkozik, vajon fog-e még játszani az életben, sőt, egyáltalán akar-e.

Sadie Brown ebben a félévben összeszedi magát – bármi áron.

Jelenleg betemetik a tennivalók az adósságok, az öccsei felügyeleti pere és a korcsolyaedzések körül, és csak próbál talpon maradni. Tüzes műkorcsolyázó, aki a rossz magatartásáról és a gyakori eltűnéseiről ismert. Már hírnevet szerzett a kampuszon, és nem jót.

Véletlenül tanúja lesz a szépreményű hokikapitány egyik pánikrohamának, és megpróbál segíteni neki, ami után furcsa megállapodást kötnek.

Nincsenek kérdések. Csak kellemes dolgok.

De Rhys rájön, hogy vonzódik Sadie-hez.

Míg a fiú üresnek érzi magát, és csak az árnyéka annak az embernek és játékosnak, aki korábban volt, Sadie-nek látszólag minden érzelme a maximumon ég.

Egymásra van szükségük a gyógyuláshoz, de a gyógyulásba nem férnek bele a titkok. Ráadásul mindketten vékony jégen korcsolyáznak, leheletnyire attól, hogy kibillenjenek.

Én és a könyv:

Őszintén be kell, hogy valljam, nagyon félek a TikTok-szenzáció feliratú könyvektől. Ami igazából hülyeség, hiszen elméletben ez azt kéne fémjelezze, hogy nagyon sok embernek tetszett, viszont bennem valamiért kialakult az a gondolat, hogy a TikTok felhasználói köre, akik felkapják ezeket a köynveket, lényegében még nem olvastak előtte mást, így minden hirtelen nagyon szupernek tűnik. 

Ennek ellenére erre a könyvre azt hiszem jogosan pingálhatják rá. A maga műfajában kifejezetten jó könyv, élvezetes volt olvasni és olyan új felállást mutatott, amit még egy hasonló könyvben sem láttam. Mondhatni nagyon Z generációs, vagy legalábbis 21. századi, hiszen a nemek közötti sztereotipikus szerepek egészen felcserélődnek itt, de a lehető legjobb értelemben. Nem arról van szó, hogy a női főhősünk kezd hipermaszkulin jegyeket felvenni, hanem egyszerűen a keződő kapcsolatuk dinamikájában nem a szokványos hokirománcokra jellemző jegyek jelennek meg. 

Nagyon izgalmas és felemelő volt számomra egy ilyen könyvet olvasni, abszolút új volt a lelkemnek, ráadásul úgy érzem, hogy abszolút jó gondolat ezeket a mintákat erősebben bemutatni, hiszen ahogy az én és az előttem lévő generációk is részben ezekből a történetekből szocializálódtak, úgy a jövő generációi számára is, az ilyen tartalmakon keresztül tudunk bizonyos mintákat normalizálni. Ilyen például a mentális problémák megjelenése és kezelése is, vagy a fentebb is említett férfi-női szerepek és karakterjegyeknek az alakítása. Hiszen az a férfi is férfi, aki nem ősemberként veri a mellkasát, hanem csendesen figyel, alkalmazkodik és érzékenyen viszonyul a környezetéhez. Ez pedig egy olyan erősítendő minta, amibe nem tudom ki és hogyan tudna belekötni, mégsem "normális" a mindennapokban.

Ami még külön izgalmas volt a számomra, az a mérhetetlen mennyiségű zene, ami az egész történetet végigkísérte. Szerencsére a lelkes olvasók már készítettek egy teljes playlistet a könyvben megjelenő dalokból. (Bár konkértan a könyv legelején listázva vannak ezek cím és előadó szerint.) Így nagyon élveztem úgy olvasni a könyvet, hogy az éppen aktuálisan említett zenét is hozzávettem háttérzajnak. Meg kell hogy mondjam, nagyon jó válogatást rakott össze az írónő, így már ezért abszolút megérte a könyv. 

Összességében egy nagyon kedves és aranyos hokirománcot olvashattam, ami abszolút kikapcsolt és kellemesen kapcsolt ki a félév végi nagy hajrá alatt. Abszolút ajánlom, hokirománcok rajongóinak főleg, hiszen a műfaján belül egy kifejezetten jó alkotás, ami nem Elle Kennedy, viszont az egyszerű egyetemi románcok kedvelőinek is jó választás. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó legújabb hokirománca Peyton Corinne tollából! Rhys egy jégen történt baleset következményeként PTSD-vel küzd, és a legváratlanabb pillanatokban tör rá egy roham. Sadie az elérhetetlen műkorcsolyázó, akinek minden idejét lekötik a családi gondok, szinte egyedül és segítség nélkül neveli a két öccsét, miközben a sportágában a legjobb szeretne lenni. Két megtört lélek szenvedélyes története. Tarts velünk te is a blogturnén, és ha helyesen válaszolsz az állomás feladványaira, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Utazzunk együtt a jégkorong világába! A nyereményjáték során minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig az a feladatotok, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.”

További állomások:

 Nem szoktam thrillereket olvasni. Talán ez és a krimi vagy horror műfaja áll tőlem a legtávolabb, bár érdekes módon, ha jól emlékszem, az első két könyves értékelésem a blogon (még a Blogturné klub előtt) pont ezekben a témákban íródott. Viszont, ahogy még az év eleji bejegyzéseimben is említettem, idén elhatároztam, hogy egy picit jobban odafigyelek arra, hogy miylen könyveket olvasok. Tavaly az volt a cél, hogy szépen lassan visszarázódjak az olvasáshoz, mint aktív hobbihoz, viszont most, hogy ez határozottan megvan, itt az ideje kicsit oda is figyelni arra, hogy változatosan olvassak és kipróbáljak új irányokat. 

Így került hozzám Az erdő istene is, aminek az előzetes viszhangja és értékelései annyira pozitívak voltak, hogy úgy éreztem mindenképpen jó választás lesz, igezán nem említve a kötet külső csomagolását... Egyszerűen gyönyörű és bár elsőre is nagyon tetszett a lecsöppenő rózsaszín festéknyom a borítón, most a könyv olvasása után egyszerűen odáig vagyok milyen szinten találó és lényeges apróság.

Fülszöveg:

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Én és a könyv:

Kiskoromban rengeteg időt töltöttünk az erdőben, sokat jártunk túrázni is, de többnyire csak játszottunk kettesben az öcsémmel vagy a többi gyerekkel, hiszen ott volt az utca végén és úgy ismertük azt a részt, mint a tenyerünket. Abszolút ennek az időszaknak az emlékeit hozta elő bennem ez a könyv eleinte, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy néhol, hiszen a történet egyszerre fut a múltban és a jelenben legalább hat különböző karakter nézőpontjából. 

Ez persze elsőre kissé ijesztően hangzik, hiszen ebbe csak igazán könnyű belebukni íróként, ráadásul olvasóként is jól meg tud kavarni, hogy ki kicsoda és éppen hol vagyunk térben is időben. Érdekes módon, ezzel nem volt problémám egyáltalán. Egyik oldalról nagyon kellemesen el lehetett különíteni a karaktereket egymástól, hiszen merőben más életet éltek és szerencsére hasonló nevek sem fordultak elő, illetve nem voltak fejezetek, hanem mindig éppen az aktuális szemszög nevével kezdődött új rész, illetve egy apró felirattal, ahol jelölve volt, hogy a lehetséges idősíkok közül éppen melyikben járunk. Ez rendkívül sokat segített. 

Maga a történet egyszerre öleli fel a két testvér eltűnését, de ennél sokkal több szálat tartogat. A 60-70-es évek Amerikájában annyira sok érzékeny és jelentős téma tud feljönni egy ilyen kötet kapcsán, hogy nem győztem kapkodni a fejem, ahogy mindegyikbe kissé bele is kóstoltatott minket olvasókat az írónő. 

Először is adott egy nyomozó, aki igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Ebben eddig semmi izgalmas nincs, de legyen ez a nyomozó nő és történetesen az első női nyomozó egész New York államban. Rögtön izgalmasabb a helyzet. Persze, itt el lehet kezdeni pampogni, hogy ma már nem lehet semmit eladni kisebbségek megjelenítése nélkül, viszont itt én úgy éreztem egy nagyon fontos aspektusát mutatta be az írónő a helyzetnek, ami gyakran háttérbe kerül. Az egy dolog, hogy nyilván megjegyzéseket kap a munkatársaktól a nyomozónő, illetve jobban kell bizonyítania, viszont ami igazán érdekes, és ritkásan van tárgyalva, hogy erre hogyan reagál a családja. Mennyore hatalmas változás az, hogy ma már élhet egy nő egyedül, férj nélkül és dolgozhat és ez mennyire furcsa és groteszk elképzelés tudott lenni akkoriban. 

Ehhez kapcsolódik a válások témája is, amit szintén érint a kötet, hiszen bár már van lehetőség válni, mégis, megbélyegzik az elvált nőt, még akkor is, ha igazából a férj volt a hűtlen. 
Számos ilyen és ehhez hasonló társadalmi problémát jelenít meg az írónő a történet során, amik úgy érzem, hogy így, hogy kellően távolinak tűnik a könyv lapjain mind időben és térben, sokkal könnyebben feldolgozhatóbbá és ezáltal elgondolkodtatóbbá teszik ezeket a rendkívül fontos kérdéseket. 

Rég olvastam ennyire elragadó, lebilincselő és olvasmányos kötetet. Az egész stílusa, felépítése és végkimenetele olyan volt, ami úgy érzem még sokáig a gondolataimban velem lesz és még magamban is gondolkodnom kell, nem csak a felhozott témákon, de magán a történeten és a különböző szálak lezárásain is. 

Mindenképpen nagyon ajánlom, kifejezetten az olyanok számára, akik szkeptikusak a thriller műfajával, mivel engem egyértelműen berántott és alig várom, hogy az írónő másik könyvét is olvashassam.

Nyereményjáték:

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!
Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.
Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módja annak, hogy ivóvizet szerezzünk az erdőben?

A) Esővíz gyűjtése

B) Folyóvíz közvetlen fogyasztása

C) Bogyós gyümölcsök fogyasztása

D) Fa kérgének rágása

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Az elmúlt időszakban eléggé zajlott az élet, ráadásul mind a munka, mind a suli elég nagy nyomást helyezett rám, így borzasztóan jól esett valami könnyedet és szórakoztatót olvasni. Csak rá kell nézni a borítóra, és egyből látszik, hogy ebben a könyvben nem lesznek kellemetlen és fojtogató érzelmek, sem világmegváltó filozofálások. Szimplán szórakozást ígér és ezt be is tartja, ráadásul a nerdy szívemnek végtelenül találóan. Ha valaki szerette az Agymenőket, ez a könyv mindenképp rajta kell legyen a kívánságlistáján.

Fülszöveg:

Az űrmérnökként dolgozó Esther Abbott nem hisz a szerelemben: neki elég, hogy tökéletesen boldog életet él, miközben szívből gyűlöli a hipsztersapkás forgatókönyvíró szomszédját, Jonathant. A nyugodt mindennapoknak azonban vége szakad, amikor kénytelen lesz ördögi alkut kötni a sráccal: ha Jonathan eltereli a legjobb barátnője figyelmét egy kínos exről, Esther lesz a tudományos tanácsadója az éppen készülő sci-fi forgatókönyvéhez.

A lány türelmét erősen próbára teszi, amikor teljesítenie kell az alku rá eső részét. Ám minél több időt tölt Jonathannel, ráébred, hogy a fiú nem is annyira vészes, és a gyűlölet egyre inkább vonzalommá alakul át. Már csak az a kérdés, Esther képes lesz-e túllépni önmaga árnyékán, vagy az élete egyenesen a katasztrófa felé száguld…

Én és a könyv:

Bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy semmi közöm az űrmérnökséghez – és őszintén szólva, a könyv fülszövege alapján nem is sejtettem, hogy ennyire személyesen fog megérinteni –, olvasás közben egyre inkább úgy éreztem, mintha Esthert kifejezetten nekem írták volna. Nem a szó szoros értelmében azonosulok vele, hiszen én sem tartom magam igazi mérnöknek, még ha papíron bizonyos szintig annak is számítanék. Mégis, az a gyakorlatias, határozott, karakán attitűd, amit Esther képvisel, nagyon ismerős és otthonos volt számomra. Talán nem is a szakma a lényeg, hanem az a női tapasztalat, amit „mérnökként nőnek lenni” jelent: egyszerre próbálni helytállni egy hagyományosan férfias világban, miközben közben nőként is érvényesülni, önazonosnak maradni.

Nagyon izgalmas volt ezt a világot belülről, egy intelligens, ambiciózus és mégis esendő nő szemszögéből megélni. A történet dinamikáját pedig számomra különösen izgalmassá tette Jonathan karaktere, aki Esterh határozottságának tökéletes ellentéte: egy művészlélek, álmodozó, simulékony, néha már-már komikus módon szerencsétlen – de mindeközben borzasztó szerethető. Ő az a típus, aki nem tolakodik, nem ural, hanem szeretne kapcsolódni, csak nem mindig találja meg az utat hozzá. Be kell vallanom, nekem néha túl sok volt a tesze-toszasága, és emiatt nehezen tudtam igazán megszeretni, de az Estherral való párbeszédeik még így is működtek. Olyan fura kis kémia volt köztük, ami nem harsány, nem szenvedélyes, hanem finoman, lassan építkező – de pont ettől lett hiteles és igazán megnyerő. Egy olyan kapcsolat, amiért tényleg szurkolni kellett, mert nem adta könnyen magát, és ez különösen jól esett egy olyan műfajban, ahol sokszor minden túl gyorsan, túl simán történik.

Ami viszont számomra igazán különlegessé tette a könyvet, az a női barátság ábrázolása. Ritkán találkozni olyan történettel, ahol a nő és nő közötti kapcsolódás nemcsak jelen van, de központi szerepet is kap. Itt viszont a barátság nem egy mellékszál volt, hanem szinte a történet gerince. Nem csupán kiegészítette a romantikus szálat, hanem időnként át is vette a fókuszt – és ez valami elképesztően frissítő és őszinte élményt adott. A női barátság minden rétege – a támogatás, az irigység, a bűntudat, az újraközeledés, a feltétel nélküli szeretet – hihetetlen érzékenységgel volt kibontva, és engem személy szerint sokkal jobban megérintett, mint a romantikus szál.

Különösen elgondolkodtatott, hogy milyen hatással lenne a női kapcsolatok alakulására a való életben, ha több ilyen motívum jelenne meg a nőknek szánt szórakoztató irodalomban. Ha nem csak arról olvasnánk, hogyan találja meg egy nő a „nagy Ő”-t, hanem arról is, hogyan marad meg a legjobb barátnője mellett, hogyan dolgozza fel a sebeket és hogyan építi újra a bizalmat. Talán több könyvben lenne helye annak, amit egyre többen próbálunk megélni a valóságban is: az őszinte, mély, és egymást felemelő női barátságnak.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik egy kis kikapcsolódást keresnek és egy egyszerűen szerethető történetet. Különösképp pedig ajánlanám azoknak, akik maguk is kicsit nerdyk és jól esne nekik kissé "reprezentálva" lenni egy romantikus kötet lapjain.

Nyereményjáték:

Most kiderül, mennyire figyeltetek a kémiaórákon! A turné állomásain összegképleteket találhattok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy az elem nevét beírjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások: