A múlthéten lehetőségem nyílt a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megnézni, a Marked men, azaz a Tetovált srácok című filmet, ami egy könyvadaptáció, és azt hiszem nem meglepetés, ha azt mondom, hogy a fent említett kiadó gondozásában jelent meg újra, ráadásul két borítóval is, hiszen a filmes verziót is elhozták most nekünk.

A film megnézése előtt még nem olvastam a könyvet, viszont már bekértem recenzióra, így jutottam el egy olyan érdekes pontra a blogger-karrierem alatt, amit még nem tapasztaltam: féltem elkezdeni a könyvet.

Fülszöveg:

Shaw ​Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt.

A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni.

Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.

Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.

De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni.

A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Én és a könyv:

Szóval be kell valljam, hogy én ennél rosszabb filmet régen láttam. Nyilván szubjektíven rossz, tehát az én ízlésemnek nem jött be, dehát nehéz az ilyen dolgokat objektívan megítélni, már ha egyáltalán lehetséges. Az a fajta romantikus vígjáték volt, aminek a nézése közben a mellkasomban egyre csak növekedett a szekunder szégyenérzet és a "nagy poénoknál" már kínomban nevettem. Lehet csúnya dolog ezt így leírni, de egyszerűen nem értettem, hogy hogyan mehetett át ez a film több ponton is a szűrőn, például, hogy pár sor hogyan jutott át nem csak a szövegírón, a rendezőn, de még a színészen is, majd a vágó sem szabadult meg tőle. Számomra ez hihetetlen.

Amit viszont érdekes volt látni, hogy hogyan alakították át ezt az eredetileg kétezres évek elején játszódó történetet úgy, hogy ma is fogyasztható legyen. A tetkós srácok már nem rockerek voltak, a piercingeket lecserélték.... hát szimplán csak kivették a képből és a punk tarajos és színeshajú szétvarrt főszereplőnk, Rule... Nos egy babaarcú, doodle tetkós softboy lett. (Aki kemény monológokat tolt arról, miért is varrja ki magát az ember, de az egész kegyetlenül nevetségesen jött le... hát még a verekedései.) 

Szóval összességében nehéz volt eldönteni, hogy pontosan mit is szerettek volna elérni a filmmel. Lehet én néztem rossz szemmel és igazából az egész egy paródia ezekre a típusú new adult könyvekre, akkor egy ponton jobban tudom értékelni...

Viszont magával az alaptörténettel nem éreztem úgy, hogy baj lenne, hozta a szokásos rubin pöttyös kategóriárt, így egy enhye reménysugárként vetült a film miatt kialakult félelmeimre a könyvvel szemben.

Maga a könyv nekem mérföldekkel jobban tetszett, mint a film. Mint már fentebb is említettem, az újvonalas rosszfiúk helyett, egy rakás jól ismert és klasszikus rocker-tetkós-piercinges srácot kaptunk, akikhez a bunyózás és keménykedés abszolút jobban passzolt, hát még a leírt életmód. (Nem mellesleg pedig az én szájízemhez is közelebb álltak.) Emellett pedig ezerszer nagyobb volt a hangsúly magán a két főszereplő dinamikáján és kapcsolatán, így a mellékszereplők jelenléte egészen eltörpült az eredeti változatban, azaz a könyvben.

Őszintén igazából élveztem a könyvet, bele is tudtam merülni, órákat olvasva egyhuzamban, viszont az utolsó száz oldal előtt valahogy megtorpantam, és meglepődve vettem észre, hogy még mindig ennyi van hátra a köynvből, pedig úgy érzem már mindent láttunk és minden fent és lent szituáció ki lett pipálva, ami egy ilyen könyvben kell. (Persze a világ nem lett megmentve, a gonosz anyukák se lettek jók és az őrült ex is őrült maradt.) Viszont számomra mégis kerek volt a történet, és jó szívvel tettem volna le a könyvet. 

Ezzel szemben viszont itt indult el az igazán oldjuk meg a problémáinkat és generáljunk mégtöbbet lavina, amire enyhén toxikus módon folyamatosan a szexualitás volt a megoldás, ami számomra egy ponton túl már fogyaszthatatlanná vált. Sajnálom, mivel a könyv eleje nagyon jó volt, élveztem, jó volt szurkolni nekik, hogy egymásra találjanak, viszont egy borzasztó egészségtelen kapcsolat lett a végére bemutatva, amiben én úgy éreztem, hogy nem lett kellően kiemelve, hogy ez igazából abszolút nem normális.

Összességében tehát a filmnél ezerszer jobb választás a könyvhöz nyúlni, viszont főleg azoknak ajánlom, akik már veteránok a rubin pöttyösök világában és keresik a következő áldozatukat a kategóriában. 

Köszönöm a lehetőséget a Könyvmolyképző kiadónak, hogy nem csak a könyvet olvashattam el, de a filmet is megnézhettem!