Legyen az ember akármekkora könyvmoly, általában alig van a polcán egy-egy novelláskötet. Persze, a klasszikusok még ott vannak, vagy valami véletlenszerűen szerzett antológia, de azt hiszem elmondható, hogy az emberek nem nagyon olvasnak manapság novellákat. Többek között én magam sem, ami olyan szempontból igazán nevetséges, hogy írni viszont szinte csak novellákat írtam. Pedig alapvetően egy hálás műfaj, mind íróként, mind olvasóként. A megalkotása is kevesebb idő, mint egy regényé, illetve az elolvasása is, így könnyebben befogadható például buszra várás során, vagy ha egyszerűen az embernek nincs sok ideje együltében maradni. 

Mint már régebbi posztjaimban is írtam, mostanában igyekszem tudatosabban olvasni, azaz egy minimális szinten erőszakosabban rávenni önmagamat, hogy a megszokottaktól eltérő köteteket is levegyek a polcról, vagy elhozzak magammal a könyvesboltból. Nos, így került hozzám Fiala Borcsa novelláskötete is, bár őszintén: nem nagyon kellett hozzá győzködnöm magam. Ahogy az instagrammon is nagyon élvezem a párkapcsolatokról szóló webcomic-okat, úgy az ilyen rövid, szórakoztató, könnyed és kellemes történeteket is. 

Mind olyan kellemesen ismerős, még akkor is, ha sose történt meg, se velem, se a közeli ismerőseimmel, de igazából simán megtörténhetett volna, és ez egy nagyon erős pontja a kötetnek. 

A novellák igen rövidkék, de a legpozitívabb értelemben. Pont annyira ismerteti a szereplőit, hogy azok rendesen körvonalazódjanak az olvasóban, nem csepegtet lényegtelen információkat, és nem tereli el az ember figyelmét a történésről semmilyen nagyon irodalmi gondolatmenettel. (Lehet nem a legmegfelelőbb novellákat olvastam eddig, de ezek fontos szempontok voltak nálam.) A történetek mind cselekmény-orientáltak, sokszor csak "a férfi" és "a nő" jelenik meg, de ez pont elég, hiszen az ilyen fantomképek mögé még jobban beleláthatjuk ismerőseinket, akikre éppen illenek a körülmények, ezzel még közelebb hozva magunkhoz a sztorit.

Ami különösen tetszett, hogy nem csak a szó legszorosabb értelmében vett párkapcsolati novellák színesítették a kötetet, hanem a legkülönbözőbb aspektusokból megragadva, a párkapcsolat minden időszakára és helyzetére kiterjedve járta körbe a témát a szerző. Szó esik az anyai és feleségi önfeláldozásról, a női-férfi szerepekről, de még az anyós téma is előkerül a novellákba, csak hogy pár nem evidens példáit hozzak. Persze a klasszikusok is megjelennek, mint a megcsalás, a félreértések és a mindennapi házastársi civakodás.

Fiala Borcsától eddig még nem olvastam, így egészen meglepő volt, mennyire dinamikusan és lényegre törően ír. A kifejezésmódja választékos, mégse csicsás és nem él barokkos körmondatokkal és ahogy fentebb is már megfogalmaztam, az egész egyszerűen olyan valós, olyan emberi, mintha csak leülne az olvasóval egy laza beszélgetésre, ahol elmeséli milyen történeteket hallott az ismerőseitől.

Összességében nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet, és mindenképpen ajánlanám a hozzám hasonló Catana Comics és egyéb romantikus webcomic rajongóknak. Ha azokat szeretitek, ezt a könyvet is biztos, hogy fogjátok!