Volt egy időszak, amikor iszonyatosan menőnek számítottak Pinteresten, na meg máshol is, talán leginkább még Youtubeon a dark academia hangulatú alkotások. Képek, zenék, videók, outfitek. Őszintén, nekem is baromira bejött ez a borongós, zord és kissé gótikus, akadémiai hangulat, de akkoriban nem igazán találkoztam olyan történettel, ami ezt igazán megragadta volna. Továbbra is a legközelebb a Harry Potter sorozat volt hozzá a számomra, később pedig a Wednesday sorozat. De itt sokkal kevésbé jelent meg a gótikus fantasztikum, és a klasszikus vámpíros, csodalényes irányba ment el a dolog. Így alig vártam, hogy megismerkedjek Keri Lake világával, mert úgy éreztem, ez pontosan az a dark academia vibe lesz, amire már évek óta ácsingózom. Nos, nem csalódtam.

Fülszöveg:

Mortui vivos docent. A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Én és a könyv:

Szóval ezelőtt még nem olvastam igazán dark romance könyvet, sem pedig olyat, ami ilyen erősen gótikus és dark academia hangulatot árasztott volna, de őszintén meg kell mondanom már most az elején, hogy ezen mindenképpen változtatni szeretnék, mert ez a könyv meggyőzött róla, hogy ez a dolog nagyon is nekem való. 

Nagyon élveztem ezt a fajta fantasy vonalat, ahol nem furcsa új emberszerű lények jelentek meg és nem is valami mágikus dolog jelent meg, hanem egyszerűen csak egy kitalált kór alkotta a fantasztikus elemét és alapját a könyvnek. Ezáltal sokkal nagyobb hangsúly volt magukon a laboratóriumi jeleneteken, a boncolásokon, a kór lefolyásának dokumentálásán. 

Ami nagy erőssége volt a könyvnek számomra, az a főszereplők szerethetősége. Lehet velem van a baj, de mind a női, mind a férfi főszereplő motivációit, viselkedését és reakcióit könnyen meg tudtam kedvelni, ami igazán izgalmas ilyen karakterek esetében, hisz főleg a férfi főszereplőnk morálisan igen csak megkérdőjelezhető figura. Az ilyen rosszfiús karakterek gyakran abban buknak el, hogy csak rájuk van ragasztva ez a jelző, de igazából túlságosan is kedvesek, nem igazán csinálnak semmi extrák, csak max végtelen mód ki vannak varrva. 

Ezzel szemben Dr. Halál nem ilyen. Nincs egy darab tetoválása sem, és mégis kellően elvetemült és őrült, hogy abszolút a saját szabályai szerint játszon, ami a történet során többször be is bizonyosodik. A fejezetek nagyjából váltottan vannak, így mindkét szemszögből megismerhetjük a karakterek gondolatait, ismereteit és hátterét, ami itt kifejezetten jól működött, szépen segített kerekké tenni a könyvben feldolgozott életutakat. 

A romantikus szál igazán lassan érlelődött és formálódott, amiről már előre tudtam, hiszen hála a Tiktoknak sikerült lespoilereznem önmagam számára, hogy hanyadik oldalon érnek egymáshoz először a főszereplők. Hát, nem az első száz oldalon és nem is a második száz oldalon. Őszintén, nekem ez most baromi jól működött, mert tényleg azt a benyomást keltette, hogy a karakterek között kiépült a feszültség, voltak olyan párbeszédek és jelenetek, amik megalapozták az érdeklődést egymás iránt és a tiltott gyümölcs utáni vágy igen csak kézzelfoghatóvá vált a lapokon előre haladva.

Őszintén számomra ez a kötet egy rendkívül jó olvasási élmény volt, és rendkívül kíváncsivá tett az írónő többi munkájára, így az Anatema fel is került a kívánságlistámra, alig várom, hogy azt is olvashassam. Így, ha ti sem próbálkoztatok még a gótikus, dark academia és dark romance irányába, de egytényleg szerethető férfi főszereplőt szeretnétek és inkább a boncolós trancsirozós horror felé húz a szívetek, ami megborzongat, mintsem a vámpírok és vérfarkasok világa felé, akkor a Nocticadia több, mint tökéletes választás. Számomra 2025 egyik kiemelkedően legjobb olvasási élménye volt, egyszerűen nem tudtam és nem is akartam letenni.

Nyereményjáték:

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket. Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Mit dolgozik Lilia?

További állomások:

Blogturné

01.18 Insane Life

01.19 Kelly és Lupi olvas

01.20 Ambivalentina

01.21 Angelika blogja

01.22 Kitablar

01.23 Hagyjatok! Olvasok!

Lassan egy éve megbarátkoztam a thrillerek és krimik világával. Sőt, lehet lassan egészen rajongójukká is váltam, hiszen szinte minden friss megjelenést, ami ebbe zsánerbe tartozik figyelemmel követek és többnyire olvasom is. Így idén sem tervezem ezt másképp csinálni: igyekszem írni nektek minél több izgalmas és kissé hátborzongató történetről, ami a kezem ügyébe kerül. Az év első ilyen kötete pedig nem más lesz, mint a Lány az ablakban, a General Press kiadó gondozásában. Ezelőtt, még nem olvastam Fitzektől, viszont kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet a tény, hogy egy német íróról van szó, tehát nem egy szokásos amerikai történetet fog kapni az olvasó, ami egészen kellemes vérfrissítés volt a számomra.

Fülszöveg:

„A te terved. A te bosszúd. Ragaszkodj hozzá!"

Tizenegy évvel ezelőtt Almát csecsemőként örökbeadták. A lány születésének körülményeit homály fedi, az aktáját titkosították, és minden személyes adatot visszatartottak a vér szerinti szülőkről. Most azonban Alma súlyos betegségben szenved, és sürgősen szüksége van egy csontvelődonorra.

Hogy megmentse örökbefogadott lánya életét, Olivia Rauch kétségbeesett keresésbe kezd a biológiai szülők után. Az erőszakos bűncselekményekre szakosodott pszichológus Olivia a kutatása közben rábukkan a „naptárlány" legendájára: egy fiatal nő történetére, aki egykor, karácsony táján egy félreeső házikóba vonult vissza a havas Frank-erdőbe. És akit egy pszichopata arra kényszerített, hogy kinyisson egy horrorisztikus adventi naptárat…

Én és a könyv:

Amennyire örültem annak, hogy a kötet szerzője német, annyira lepődtem meg rögtön az első oldalon, elolvasva a szereplők és a helyszínek neveit. Ez nem volt túl logikus lépés a részemről, hiszen enyhén szólva is várható volt, hogy német nevű szereplők fognak Németországban bojongani, de mégis valahogy az elején efölött egészen nehezen tudtam szemet hunyni. Természetesen a végére már baromira tetszett és még erősségének is éreztem a regénynek.

Mivelhogy van valami kellemesen groteszk és félelmetes ebben a kultúrában, azon túl is, amivel olyannyira szeretnek viccelődni a filmekben, ami maga a német nyelv. Híres példa, hogy minden másik nyelvvel ellentétben, ahol is a pillangó szépségét még a neve is képviseli, németül olyan, mintha átkot szornának, amikor kimondják a pillangó nevét. Nos, miután több mint tizenkét évig tanultam németül, sőt még a sváb hagyományok őrzésében is bőségesen kivettem a részem, úgy érzem ezen a részén már felül tudtam emelkedni a kultúrának. Ugyanakkor van még emögött is bőségesen. A különböző hagyományok és népszokások is bővelkednek bizar és kissé félelmetes elemekkel, kifejezetten a téli időszakban. 

Éppen ezért is, na meg az erdei falusi környezet leírásával, nagyon jól tudott működni ez a havas-télies időben játszódó rémálom. Több szempontból is hátborzongató volt a számomra, így kicsit lassabban is haladtam vele, nem bírtam együltömben végigolvasni. Kellett idő, hogy feldolgozzam és kicsit összerakjam a fejemben, hogy ki kicsoda és mi is történik. Érdekes volt, hogy a fejezetek úgy következtek egymást után, hogy nem új lapról kezdődtek, így néhol egészen elfelejtettem, hogy új fejezetbe kezdtünk, ahol még az idő és a karakter szemszöge is változott. 

Egyébként ez remekül működött, Fitzek nagyon finoman adagolta az információt és mindig tudott egyet csavarni a helyzeten ezáltal, hiszen lényegében három idősíkon és legalább 4-5 elbeszélő váltakozó nézetéből ismerhettük meg a naptárlány történetét. 

Őszintén nem számítottam ilyen szintű kegyetlenkedésre, bár inkább volt említve, mint részletesen taglalva, így azért attól nem kell félnie a gyéngébb idegzetűeknek sem, hogy ezután ne tudnának egy jót aludni. Viszont mindenképpen egy nagyon intenzív és izgalmas regéynről van szó, ami megszorongatja az ember lelkét és beinditja az agytekervényeit. Nekem őszintén meglepetést okozott az utolsó pár fejezet, nem godnoltam volna, hogy ez lesz a végkifejlett, de ahogy visszagondoltam a könyv elejére, szépen kerek egésszé vált az egész. Jól átgondolt és szépen felépített történet, ami szinte fejezetről fejezetre vált izgalmasabbá és nyakatekertebbé. 

Én igazából csak azt sajnálom, hogy a naptárlány rész nem volt annyira kifejtve, szerintem pár érzékletes leírással az még dobott volna a történet hátborzongatóságán, így egy kicsit rövidnek éreztem. Viszont összességében egy izgalmas olvasmány volt, szívesen olvasnék még az írótól.

Nyereményjáték:

Sebastian Fitzek végre új thrillerrel ajándékozta meg rajongóit! A Lány az ablakban című regény egyik főhőse egy anya, aki kétségbeesetten keresi beteg lánya vér szerinti szüleit, de a nyomozás során sokkal többet talál, mint eredetileg tervezte. Ismerjétek meg bloggereinkkel ti is a Naptárlány sötét legendáját, eredjünk együtt a rejtély nyomába, játsszatok velünk, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt! 

Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A legtöbb vallás a halált csak átmenetnek tekintette, ahol a test hátramarad, de a lélek utazik. De vajon mi történik akkor, ha a lélek már régen elutazott?”

További állomások:

Blogturné Klub

 James Norbury már az első kötetével belopta magát a szívembe. Alapvetően nem szeretem az olyan köteteket, amik az élet nagy igazságait hírdetik és amolyan önsegítő, okoskodó katagóriába sorolhatóak, de valahogy a buddhista irányból erről értekezőkkel egészen meg tudtam barátkozni az évek során. Nem meglepő módon, Norbury kötetei is a buddhista tanításokon alapulnak, de ami igazán közel hozta a szívemhez ezeket a könyveket, azok az író illusztrációi, amiken Kis Sárkány és Nagy Panda úgy elvenednek meg a gyönyörű, tradícionálisnak ható kaligrafikus képeken, hogy az nem tud nem egészen az ember szívéig hatolni. Kíváncsi voltam, hogy ez az erő vajon még az ötödik kötetében is benne van-e, tud-e újat mutatni. 

Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.

Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.

Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.

Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.

Én és a könyv:

Mesekönyvekkel vetekedően szép az illusztrációja ennek a kötetnek. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy ez eddig megjelent Norbury kötetek között is kimagasló, abszolút "rátettek egy lapáttal" érzetet kelt. A mostani könyvbe úgy érzem az eddiginél is több színes illusztráció került, illetve egész oldalas kép. Ezek a lényeges apróságok méginkább segítettek abban, hogy a történet beszippantson és átfogóbb élményt adjon a rövidke gondolatok olvasása közben. 

Nagyon tetszett, ahogy a kötet fel lett építve. Kicsit olyan érzésem volt, mintha most forrt volna ki igazán a Norbury-kötet felépítése. A legelső lapokon található egy rövid eligazítás, ami segít az értelmezésben és iránytmutat, hogyan érdemes ehhez a kötethez nyúlni. Három lehetésges opciót sorol fel, ezek közül én az elsővel próbálkoztam: szépen egymás után olvasva az oldalakat, egy egybefüggő történetként értelmezve a a lapok egymásutánját. Ezen a módon kívül két másik opciót javasol még a szerző: Az egyik, hogy naponta lapozz bele és csak egy-egy oldalt olvass, majd azt próbáld értelmezni, rágódj rajta kicsit. A másik viszont a célzott segítség keresése. A könyv több rövidke fejezetre van bontva, mindegyik más problémakört jár körül, így a nihilt, a magányosságo, az önbizalomhiányt és így tovább. 

Mint összefüggő történet, abszolút értelemzhető volt a kötet és ez nekem borzasztón tetszett. Jó érzés volt, hogy a megannyi elgondolkodtató és szép vagy éppen kedves gondolat között el volt rejtve egy út, amin végigvezette az olvasót. Ezáltal több jelenetnél is éreztem egyfajta többlet jelentést, ami úgy érzem nem lett volt benne, ha csak úgy felcsaptam volna a kötetet és egy oldalt kiragadva a kontextusából olvastam volna el.

Izgalmas volt érezni, ahogy egy-egy gondolat megszólított. Egyértelműen megtaláltam azokat a gondolatokat, amik a jelenlegi élethelyzetemben értelmezhetőek és iránymutatást jelentenek. Ezeket a gondolatokat meg is osztottam Instagrammon, így ha érdekel titeket, @ambivalentina.books oldalon a highlightoknál meg is találhatjátok.

Összességében ismét nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtot számomra ez a kötet, és rendkívül örülök, hogy Norbury eddig összes magyrul megjelenet kötett a polcomon tudhatom. Már anyukámnak is megrendeltem, hiszen a családban nem én vagyok az egyetlen rajongó, édesanyám és az öcsém is lelkesen olvassák ezeket a gyönyörű köteteket, így továbbra is, az egyik legjobb ajándéknak gondolom ezeket a darabokat, hiszen könnyen fogaszthatóak, mutatósak, mégis értéket rejtenek. A barátomnak már olvasás közben is mutogattam azokat az oldalakat, amik rá emlékeztettek, vagy a kapcsolatunkra. 

Nyereményjáték:

Megjelent James Norbury ötödik könyve, A csodálatos világ a 21. Század kiadónál a magyar rajongók nagy örömére. Régi barátaink, Nagy Panda és Kicsi Sárkány ezúttal nagy útra indulnak, hogy megkeressék a világ legszebb helyét!

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

Minden állomáson találtok egy idézetet James Norbury valamelyik magyarul megjelent könyvéből, és nektek ki kell találnotok, hogy melyikből! A helyes könyv címét írjátok be a Tally megfelelő helyére.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 “A virág virágzik, akkor is, ha túl bánatos vagy ahhoz, hogy észrevedd.”

További állomások:

 Az olvasás mellett az egyik kedvenc kikapcsolódásom a sütés, rögtön a kézműveskedés mellett. A kettőben az a nagyon szuper közös, hogy nem csak maga a folyamat ad valamit, hanem az előállított produktum is, így például egy szép horgolt felső, vagy éppen egy nagy tál finom és édes hókifli. Számomra a nagymamai ízek kissé kimaradtak, sokkal inkább a modern sütikkel ismerkedtem meg eddig, pedig itt-ott ettem már egy jó csörögefánkot vagy női szeszélyt. Így nagyon kíváncsi voltam erre a receptgyűjteményre, ami azt ígérte, hogy az ilyen tipikus régi magyar szokásos ízeket mind bemutatja, ráadásul egy megbízható és jó recepttel.

Fülszöveg:

Szívbéli ajándék ez a kötet szerzőknek, olvasóknak egyaránt.

Mautner Zsófi falusi örökségéhez ismét visszanyúlva, a legendás kunmadarasi családi vendéglő megálmodójával, Kálmán Évával karöltve eleveníti fel az otthon ízeit. Ebben a csoda szép fotókkal illusztrált, varázslatos hangulatú süteményeskönyvben 65 könnyen elkészíthető, hagyományos, ikonikus recept hívja életre a pici falu ékszerdobozának autentikus desszertjeit.

A címadó Ferdinánd különböző változataitól kezdve a házi pitéken át a vendégváró süteményekig minden felbukkan, mi szem-szájnak ingere, hogy visszarepítsen bennünket a nagymamai ház utánozhatatlan illatai közé.

Én és a könyv:

Maga a receptes kötet már kívülről iszonyatosan vonzó volt a számomra. Mostanság nagyon tetszik a piros és rózsaszín párosítása és mivelhogy a borító is ilyen színekben pompázik, már a polcon is megfogott, hát még amikor belelapoztam és felismertem a kedvenceimet és megannyi más olyan receptet, amire nagyon is kíváncsi voltam már, hogy hogyan kell elkészíteni. 

Sok esetben úgy érzem, hogy hiába található a neten megannyi recept és leírás, egszerűen nehéz egyet választani és kipróbálni, leginkább azért, mert nehéz bizalmat szavazni egynek, és kevés embernek van ideje hosszú ideig próbálkozni, és különböző módokat próbálgatni a siker érdekében. Éppen ezért is voltam kíváncsi az ebben a kötetben leírt receptekre, hiszen már a szerzői nevek is egyfajta validálást jeleztek számomra arra, hogy ezek igenis jó és használható receptek lesznek. 

Én hosszas vívódás után maradtam a számomra jól ismert és szeretett ízek mellett, így egy hókifli receptet próbáltam ki. Hiába, ez az egyik kedvencem, még sose készítettem el magamtól, és érdekes módon idén pont hiányzott az ünnepi asztalról is, így úgy láttam minden adott, hogy az első próbálkozásom Guba mama kiflije néven kerüljön a krónikákba, hiszen A Ferdinánd süteményeskönyvében is így található meg. Már előre tudtam, hogy nem egy bonyolult recept, illetve maga a leírás és a hozzávalók is egyszerűek és rövidek voltak. 

Maga a sütés könnyen és gyorsan zajlott, bár a 5 cm körüli ceruza vékony kis csíkok engem elősnek igencsak megijesztettek, mivel a képek alapján sokkal nagyobbaknak tűntek a kis kiflik, és úgy éreztem ez olyan vékonyka lesz, hogy a sütőben igen hamar meg fog pirkanni. Anyukámmal is vitatkoztunk egy sort róla, mivel az ő receptje alapján a kifli sokkal nagyobb kéne legyen, legalább négyszer akkora, mint ezek, így kicsit izgultam is, hogy mi lesz a vége ennek a próbálkozásnak.

Lehet nekem van túl műszaki fejem, de itt fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha egy 1:1-es ábrát is mellékelnének a receptek mellé, hogy tényleg biztosan eltaláljuk a méreteket, dehát azt hiszem különösen egy nagymama receptnél ez nem elvárható, és szinte már örülni kell, hogy a leírás nem használ olyan kifejezéseket, mint hog "érzésre", illetve "ha már jónak tűnik". Mert hát ha arra gondolunk, hogy ki vesz ma nagymama ízei szakácskönyvet, akkor valószínüleg olyan ember, aki nem érzésre süt-főz és ez a fajta családi tanítás kimaradt az életéből.

Ettől eltekintve viszont nagyon is jól sikerültek a kiflik. Gyorsan is megvoltam velük, és rengeteg lett, bőven száz darab fölött, így bőven volt mit vinnem a másnapi szilveszteri buliba, ahol rendkívül nagy sikere volt, nemcsak, hogy elfogyott, de a receptet is elkérték tőlem és nem egy dicséretet zsebeltem be. A vicces számomra az volt, hogy a vita alapja, azaz a kifli mérete végül a lehető legpozitívabban sült el, mivelhogy az emberek nagyon is örültek, hogy egyetlen harapás a süti, így kevésbé morzsál és a sok porcukor sem olvad meg az ember kezén. (Az már csak egy apró részlet, hogy én prajdi sót használtam, ami nagyszemű, így a só íze is kiérződött, amiről én azt hittem rossz, de mint kiderült az emberek élvezték, hogy mégsem olyan édes, így sokat lehet belőle enni.) 

Összességében így én abszolút bizalmat szavaztam ennek a gyűjteménynek és már be is jelölgettem, hogy melyik recepteket szerentém még kipróbálni. Most, hogy vége a karácsonyi szezonnak és jön a farsang, alig várom, hogy a különböző fánkreceptekkel kísérletezzek például. 

Nyereményjáték:

A kiskunmadarasi Ferdinánd vendéglő tulajdonosa, Kálmán Éva és a híres gasztroblogger, Mautner Zsófi közös szakácskönyve 65 könnyen elkészíthető, hagyományos receptet tartalmaz. Tartsatok bloggereinkkel ennek a gyönyörű fotókkal illusztrált könyvnek a blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a 21. Század kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyeri A Ferdinánd süteményeskönyvet!

Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, amiből kijön az egyik könyvben szereplő (egy vagy két szavas) desszert neve! Találjátok ki, mi lehet az, és írjátok be a helyes válaszokat a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

01/08 - Ambivalentina

01/11 - Könyv és más

01/14 - Hagyjatok! Olvasok! 

01/18 - Olvasónapló

 Könyves bloggerként könyves adventi kalendárium dukál. Ez nem kérdés, ugyanakkor minden egyes napra egy új kötettel megajándékozni magunkat nem olcsó mulatság, habár nagyon remélem, hogy egyszer ide is eljutok, de egyelőre nem éppen egy kivitelezhető projekt lenne a számomra. Így nagyon tetszett a Móra kiadó által bemutatott alternatíva: egy olyan adventi kalendárium, ami egyetlen egy kötet, viszont 24 külön lezárt, de összefüggő fejezettel. Még novemberben zajlott le a könyvbemutató, onnantól pedig tűkön ülve vártam, hogy végre belekezdhessek és felbonthassam az első nap fejezetét. Rég kísértem ennyi várakozással és izgulással végig az adventi időszakot, és erről nagy mértékben ez a kötet tehet. Bár instán már mutattam pár képet róla nektek, alig vártam, hogy hosszabban is értekezhessek erről az élményről.

Fülszöveg:

24 nap, és lesz egy új, szerelmes szívem.

A nevem Avril, 18 éves vagyok. Egy szívrendellenességgel születtem, amibe akár bele is halhattam volna. Három évvel ezelőtt volt egy szívtranszplantációm. Azóta megváltozott az életem. Idén apukámnál töltöm a karácsonyt, egy alpesi síparadicsomban, ami az adventi időszakban mindig különösen varázslatos. Vajon mit szól az új szívem a régen látott helyekhez és a régen látott ismerősökhöz? Amikor Augustint megpillantom, rádöbbenek, hogy az új szívemben új érzések ébredhetnek… "Szenteste van. A karácsony képes megállítani az időt, és ettől újra gyereknek érezzük magunkat. Nem számít, hány évesek vagyunk, szeretnénk hinni benne, hogy ez az év legszebb napja, és hogy ilyenkor bármi megtörténhet. Anyám, miközben tizenkét főre főzi a vacsorát nekünk hármunknak, iszonyú hamisan énekli az All I Want For Christmas Is You-t. Apám azt hiszi, hogy a nyolcvanas években vagyunk, és elővette az ősrégi girlandokat, amiket vigyorogva akaszt fel a lépcsőkorlátra. Én meg nézem, hogy a szüleim olyan boldogok, amilyenek csak régen voltak. Ez a megdönthetetlen bizonyítéka, annak, hogy karácsonykor tényleg bármi megtörténhet.

Én és a könyv: 

Hatalmas lelkesedéssel vágtam bele a könyvbe, amitől őszintén annyit vártam, hogy napról napra szórakoztasson picit és adjon egy kis ünnepi és karácsonyi hangulatot már december elsejétől kezdve. Mivel YA kötet, így nagyon spicy jelenetekre sem számítottam, sőt csókon kívüli testi kontaktus említésére sem. Az előbbi nem is volt, de az utóbbi megesett és érdekes volt számomra egy fiatal lány szájából hallani az írónő gondolatait is erről. 

Visszakanyarodvba a lényeges részekhez, nagyon vártam és élveztem azt a social médiás jelenséget, amit ez a kötet gerjesztett. Mindenki is posztolt róla, napról napra és abszolút téma volt mind Instagramon, mind Tiktokon. Viszont számomra igazán furcsa volt a nemzetközi  visszhangja, mivel az angol nyelvű videókban egy idő után hihetetlen módon elkezdték szídni a történetet. Őszintén nem értettem, mivel számomra magyarul olvasva kifejezetten szórakoztató és szerethető volt. Nem egy összetett történet, de arra pont jó, hogy napról napra egy kicsit kikapcsoljon és örömöt szerezzen. Rádásul nem én vagyok az elsődleges célközönsége a dolognak, hanem azok a fiatalok, akik még most ismerkednek az olvasással, és én úgy érzem számukra nagyon is könnyen fogyasztható volt ez a kötet. Gyönyörű a borító, izgi minden nap felnyitni egy újabb fejezetet, ami rövidke, de mégis fenntartja a feszültséget és várakozást kelt a következő fejezetig. 

Én végül arra jutottam, hogy valószínüleg az angol fordításon bukott el a dolog, hiszen az írónő maga francia, így a regény is elsőnek franciául jelent meg. Azt nem tudom, hogy vajon franciából vagy angolból lett fordítva a magyar változat, de biztosan sokat köszönhetünk a fordítónak, hiszen nagyon is élvezhető és életszerű volt a történet hangvétele és a karakterek közötti párbeszédek. Őszintén úgy érzem, hogy egyszerűen csak nem lett kellően kommunikálva, hogy ez egy YA kötet, tehát elsődlegesen a fiatalabb korosztálynak íródott, így nagyon cukimuki, cukormázas, egyszerű és igen, néhol gyerekes. Ezzel viszont nincs gond, ha az ember úgy is áll neki, hogy ezekkel tisztában van. 

Én őszintén rendkívül élvezetem, szigorúan betartottam, hogy csak aznap nyithatom ki a fejezeteket, így nem egyszer maradtam fent éjfélig, hogy minél gyorsabban megtudhassam mit tartogat még a történet és karácsonyra már abszolút hangulatba kerültem köszönhetően ennek a kötetnek is. (Ez nálam alapvtően nagy szó, mivel nem vagyok egy nagy karácsony-rajongó.) 

A fejezetek felnyitásában találtam egy kis nehézséget, eleinte nagyon nem tudtam eltalálni a perforálást és így nagyon egyeletlenné váltak az oldalak szélességei, ami őszintén nem mutatott a legszebben. Az első pár alkalommal pedig nagyon megszeppentem, amikor szembe találtam magamat a levélvágóval és realizáltam, hogy én most egy könyvet kell szétvagdosnom. A végére viszont megtanultam a mozdulatot: nem lefelé, hanem kifelé kell húzni a levélvágót és így már szebb lett az eredmény, de nagyon furcsa volt elsőre.

Számomra rendkívül jó élmény volt, és nagyon remélem, hogy jövőre is jelenik meg ilyen kötet, mert a legjobb adventi kalendárium ez egy könyvmoly számára. 

 Alig vártam már, hogy magyarul olvashassam a What the river knows, azaz A folyó tudásának folytatását, ami egyben a duológia lezáró kötete is. Az első rész abszolút megfogott, pedig viszonylag ritkásan olvasok már vörös pöttyös besorolású könyveket, hiszen ezek kifejezetten fiataloknak szóló történetek, többnyire kalandos fantasyk. Mégis, az egyiptomi régészes téma a mai napig meg tud fogni, hát még ha izgalmas legendák és veszélyes sírok után erednek a főhősök. Az első rész olyan szinten berántott ebbe a világba, hogy nem bírtam ki, és hála a Tiktok világának, kicsit lespoilereztem, hogy mi is fog történni a második részben, de így is olyan meglepetések értek, amikre nem számítottam. Alig vártam már, hogy beszámolhassak az élményeimről!

Fülszöveg:

A What the River Knows – A folyó tudása páratlanul izgalmas folytatása!

Inez Olivera a világ túlsó felére, Egyiptomba utazott, hogy válaszokat találjon szülei rejtélyes és tragikus halálára. Ám kutatásai veszélyes ösvényre vezették, amely szívfájdalommal, árulással és sötét, múltba nyúló mágiával szőtte át a sorsát.

Amikor Ricardo bácsikája váratlan ultimátumot ad az öröksége ügyében, Ineznek egyetlen valódi lehetősége marad: hozzámegy Whitford Hayeshez.

Whit, a volt brit katona, Inez egykori ellenfele és nagybátyjának alkalmazottja maga is titkokat rejteget, amelyek Egyiptomhoz láncolják. Mikor a boldogság és a jövő forog kockán, Inez kénytelen sorsát ahhoz az emberhez kötni, akinek titkos tervei mindent elpusztíthatnak, amit eddig felépített…

Buja, magával ragadó történelmi fantasy Egyiptom egzotikus díszletei között, tele izgalmas kalandokkal és egy páratlan, „ellenségekből lett szerelmesek” történettel.

Én és a könyv:

Őszintén kicsit félve kezdtem bele a történetbe, akármennyire is szerettem az első részt és vártam a következőt. Sajnos, a Tiktokon látott spoilerek kicsit elvették a kedvem, és tanácstalanul is álltam az állítólagos fordulatok előtt, mert egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy tényleg ez vár rám a második részben. 

Az elején még minden jól indult, Whit tényleg megkérte a Inez kezét és tényleg úgy beszélt jövendőbelijéről, mint akit őszintén és tiszta szívből szeret. Aztán jött a sokk... Egy ponton én már teljesen kikészültem, hogy ebben a könyvben egy normális jó karakter sincsen, és már Barbit kérdeztem meg, hogy nyugtasson meg, megéri tovább olvasni és a végén a jó győz ugye. Mivel ez egy duológia lezárása volt, ráadásul vörös pöttyös besorolásban, így tényleg nem tudtam hova tenni, hogy ennyire sok ármánykodás, egymás ellen fordulás és kegyetlenkedés szorult a szereplőink szívébe. 

Sok részen őszintén meglepett a történet, és olyan csavarokat dobott elém, amikre egyáltalán nem számítottam, viszont ennek ellenére volt olyan is, ami egészen egyértelmű volt számomra és egyszerűen fájt Inez karakterét követni, mert annyira evidens volt, hogy a vesztébe rohan. Ez egyébként egészen gyakori jelenséggé vált a számomra a második részben, hogy mindenféle meggondoltság nélkül teljesen random döntések és motivációk által mozgott a főhősnőnk, ezáltal pedig egyre kevésbé tudtam azonosulni vele vagy éppen sajnálni. 

Be kell valljam, nem kis lelki hullámvasút volt a számomra ez a kötet, de minden esetre, határozottan lekötött, miután megnyugodtam, hogy muszáj lesz itt pozitív végkifejletre kifutni és akármennyire is kilátástalannak is látszik a helyzet jelenleg, biztosan rendben lesz a végére. Whit karakterét amennyire szerettem az előző részben, annyira utáltam a másodikban. Nem tudtam megérteni, hogy miért nem tudott szimplán egyenes lenni. Teljesen felesleges feszültségnek éreztem a helyzetet, bár közben, mégsem tudom azt mondani, hogy teljes mértékben hibás a dologban.

Minden esetre egy izgalmas és fordulatos lezárást kapott a Isabel Ibanez egyiptomi történelmi fantasy sorozata, amelynek utolsó oldala abszolút azt sugallták, hogy habár Inez történetétől elköszöntünk, az írónőnek még van mondanivalója, kifejezetten a mellékszereplőként megismert karakterekről. Kíváncsian várom ezeket a sztorikat is!

Nyereményjáték:

Megjelent a What the river knows folytatása, és a kalandot Inezzel ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Az első rész igazán izgalmas pillanatban ért véget, így már alig vártuk, hogy kezünkbe kerülhessen a folytatás, aminek a borítója most is egyszerűen szemet gyönyörködtető. Tarts a Blogturné Klub csapatával és merülj el ebben az egyiptomi kalandban állomásról állomásra, ha pedig helyesen válaszolsz a kérdésekre, esélyed nyílik egy saját példányt nyerni a kötetből!

A könyvtárak nem mindig ott rejtőznek, ahol elsőre keresnénk őket. Indulj el egy különleges utazásra a tudás múltján és jelenén át! A játék során négy állomáson keresztül vezet az utad. Minden állomáson egy kérdés vár rád, amely a könyv témáihoz – az elveszett, átalakult vagy rejtett könyvtárakhoz – kapcsolódik. Ha mind a négy kérdésre helyesen válaszolsz, esélyed nyílik megnyerni a nyereményt. Készen állsz?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

Blogturné Klub