Az erdő istene olvasása után abszolút megjött a kedvem, hogy elkezdjek thrillereket olvasni. Ahogy már sokszor hangoztattam itt, ez egyike annak a tényleg csak pár műfajnak, amihez eddig szinte egyáltalán nem nyúltam. Ennek részben az az oka, hogy egy végtelenül félős és beszari ember vagyok, aki a mai napig képes rosszul aludni egy ijesztőbb film után, hát még egy könyv után, ahol ráadásul én képzelhetem el a borzalmakat. (Ha pedig egyszer már beköltözött a fejembe, akkor igazán nehéz kiverni onnan, nem úgy, mint a filmek esetében.) Ennek ellenére a legutóbbi ilyen műfajú könyv annyira magával ragadt, hogy úgy éreztem, muszáj tovább próbálkoznom.

Fülszöveg:

Nic nővére, Kasey hét éve tűnt el. Nic élete akkor akadt el, és azóta se indult be újra. Most huszonnégy éves, otthon ül a lepukkant lakásban, és ugyanazon a munkahelyen dolgozik, ahol már középiskolásként is.

Kasey-ről azóta sincs hír, annak idején az autóját otthonától százötven kilométerre találták meg. Két héttel Kasey eltűnése előtt, nagyon hasonló körülmények között egy másik lánynak is nyoma veszett. A rendőrség egyik esettel se tudott mit kezdeni, aztán a nyomok kihűltek.

De Nicnek most lett egy barátja: Jenna. Ő a másik hét éve eltűnt lány húga. Ketten együtt talán mennek valamire? Nic olyasmit érez, amire már jó ideje nem volt példa: reménykedni kezd.

Én és a könyv:

Kíváncsian vártam ezt a megjelenést, mert a fülszöveg baromi ígéretesnek hangzott. Eltűnt testvérek, két külön családból, mégis valami kapcsolat kell legyen a két ügy között. Tetszett az a kontraszt is, hogy bár mindkét családban két lánygyermek volt, az egyiknél a nővér, míg a másiknál a húg kezdett bele a nyomozásba, így a karaktereknek is megvolt az a plusz dinamikája, ami a közös "vegyes" csapatukat mint egy puzzle egymásba illesztette. A húg, aki gyászolja a nővérét és a nővér, aki gyászolja a húgát. Együtt mégis a hiányzó felük egy darabját megtalálhatták egymásban. Nagyon szép volt számomra, ahogy a könyvben ez a vonal egyre szebben kibontakozott.

A főszereplők alapvetően nem pozitív karakterek, mondhatni antihősök, vagy legalábbis a realitás egy azon részét valósítják meg, ami az emberi tökéletlenség legfőbb részeit képezi. Valahol egészen felüdülés volt a számomra ilyen karakterekről olvasni, akik kicsit a legrosszabb napjaimra emlékeztettek. Ez alapvetően idegesítő lenne, hisz ki akarna depresszív, fásult és temperamentumos, robbanékony idegroncsokról olvasni, de valahogy annyira működőképes volt az egész elbeszélés, hogy észre sem vettem és már a végére is értem.

A fejezetek abszolút rövidkék és mindig valami olyan függővéggel érnek véget, hogy muszáj a következő oldalra lapozni, hogy az olvasó megtudja, hogy most mi derült ki, milyen csavarra derült fény és mi az, amire eddig nem is gondolt. Engem egész végig lázban tartott és azt vettem észre magamon, hogy még főzés közben is a könyvön jár az eszem és próbálom kilogikázni, hogy mi lehet a megoldás, mi lezs a végkifejletben. 

Természetesen nem sikerült rájönnöm, és pont erre a befejezésre egyeltalán nem számítottam. Még mindig van pár kérdőjelesebb rész a számomra a történetben, de összességében kielégító magyarázatot kaptam a legtöbb szálra és egy újabb pozitív thriller élménnyel gazdagodtam, így azt hiszem egészen felbátorodtam, hogy tényleg megrendeljek pár további kötetet a kiadótól ebben a műfajban. (Vagy négyet is sikerült kinéznem már.)

Amit viszont muszáj megjegyeznem, az a fordítói munka. A könyv egyik sarkalatos pontja, hogy az egyik szereplőnknek a húga, míg a másiknak a nővére tűnt el. Erre a két szóra az angol ugyanazt a "sister" kifejezést használja, így érthető, hogy nem volt egyértelmű minden alkalommal csak a szóból, hogy éppen melyik magyar forma a helyes, de számomra hihetetlen, hogy úgy jutott el ez a könyv a kiadásig, hogy több helyen is fel lett cserélve a kettő. Ez igazából azért is volt zavaró, hisz így többszőr is belezavarodtam, hogy most kiről van szó, hiszen nem mindegy. Remélem, ha lesz utánnyomás, akkor ezt a későbbiekben javítják.

Ezt leszámítva egy végtelenül kellemes olvasmány volt (bár be kell vallanom még így is sikerült megoldanom, hogy picit parázzak, de be kell látnom, hogy igazán a semmin tettem ezt). Kifejezetten tudom ajánlani a hozzám hasonló "kezdő thrillerezőknek", hiszen gyorsan csúszik és a legvégéig leköt. Tökéletes strand könyv, ha kivételesen nem valami lightos romantikus limonádéra vágyik az ember!

Nyereményjáték:

Ashley Flowers és Alex Kiester legújabb regényében amit a Next21 Kiadó hozott el, hét éve eltűnt testvéreik után kezd el nyomozni a két hátrahagyott lány. Próbálják felgöngyölíteni, mi is történt azon a nyáron, s meglepő titkokat tárnak fel. Tartsatok ti is a lányokkal és bloggereinkkel, s ha részt vesztek a játékban megnyerhettek egy példányt a regényből.

A regény központjában lánytestvérek állnak, úgyhogy a játékban olyan regényekből találtok idézetet, amelyekben szintén  fontos elem a nővérek közötti kapcsolat. A Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be annak a könyvnek a szerzőjét és címét, amelyben szerepeltek.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Egy test felcímkézhető, de egy személy nem, és a kettő közötti különbség a mellkasunkban lévő izomtól függ. Attól a drága szervtől, amely nem érzékel, nem tudatos, nincsenek érzései, csak pumpál, hogy életben tartson”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Talán egy vagy két évvel az előtt fejeztem be a teniszezést, hogy elindítottam ezt a blogot. A blog pedig már túlvan a 10. évén is, így azt hiszem könnyen kikövetkeztethető, hogy az már igazán régen volt. Viszont, most ennyi év(tized) kihagyás után, újból teniszpályára tévedtem, és részben emiatt is, nagyon lelkesen vártam, hogy megjelenjen egy újabb Rafa Nadal könyv, amit végre én is elolvassak. 

Fülszöveg:

A mester című New York Times bestseller szerzőjétől

Rafael Nadal 209 héten át vezette az ATP ranglistát, és öt évet zárt a lista első helyén. 22 Grand Slam győzelmet aratott, ebből 14-szer a francia nyílt bajnokságon, ez utóbbi rekordot képvisel. Olimpián is nyert aranyérmet. 

Salakon, ahol a lassú játék leginkább kedvez taktikai fenoménjének, gyilkos tenyeresének és gladiátorokéval vetekedő szellemének, egyeduralkodó volt: egy alkalommal zsinórban 81 salakpályás meccset nyert. Wimbledonban ő játszotta a valaha feljegyzett leghosszabb férfi egyes döntőt: 2008-ban 4 óra 48 perc alatt győzte le Roger Federert. John McEnroe azt mondta, életében nem látott még ilyen jó meccset. 

Mallorca szigetén, egy negyvenezres városban, Manacorban született. Hároméves korában kezdett teniszezni, jobbkezes, de bal kézzel fogja az ütőt. Egyéni sportágakban alig találunk Nadaléhoz fogható karriert a 21. században. 

Clarey hosszú éveken át készített interjúkat a spanyol géniusszal és riválisaival is, így például Roger Federerrel. A harcos több, mint egyszerűen teniszről szóló könyv. Betekintést nyerhetünk Nadal módszereibe, ahogyan a játékra koncentrál, és a külvilágot kizárja. Igazi lecke ez az állhatatosságról, amiből mindenki leszűrheti, mit gondolt Rafael Nadal, és hogyan állt hozzá a versenyzéshez. 

Ez a kötet azt a hihetetlen utat mutatja be, amelyet Rafael Nadal bejárt, egy nem mindennapi történet arról, hogyan lett a mallorcai kisfiúból a teniszpályák királya.

A könyv színes képmelléklettel jelenik meg. 

Én és a könyv:

Nem ez az első könyv Nadalról, illetve nem ez az első könyve az írónak teniszezőről. Fontos már az elején leszögetzni, hogy ez egy életrajzi, de nem önéletrajzi kötet, így a címszereplőnek nem volt ráhatása igazán arra, hogy mi is kerül be és hogyan ebbe a gyűjtésbe róla, leszámítva persze a rengeteg interjút, amit az évek során a könyv írója, Christpher Clarey vele készített, hiszen apalvetően sportújságíróként tevékenykedik a mindennapokban, illetve tevékenykedett Rafa egész karrierje alatt is. Na meg azelőtt, hiszen olyan hihetetlen mértékű tenisztörténelmi információt ad át ebben az írásában, ami úgy érzem azt is kiműveli ebben a témában, aki nem hogy nem követi a sportot, de azt se tudja igazán mi az a Grand Slam. 

Ugyanakkor úgy érzem így volt igazán értelme olvasni, hogy tudtam nagy vonalakban ki kicsoda, illetve hogyan is zajlanak ezek a tenisztornák. Amíg én is aktívan játszottam kicsiként, folyamatosan követtem és a későbbiekben is a különböző tornákat, megvoltak a kedvenceim és a szobámban teniszes díszítés volt, hatalmas teniszlabdával, Babolatos vászonposzterrel, illetve egy régebbi teniszütőmmel. Őszintén mostmár simán lehet, hogy rosszul emlékszem, de azt hiszem egy Nadal vagy Roddick teniszütő volt így kihelyzeve dísznek, vagyis pontosabban annek egy junior változata, amit időközben kinőttem. 
Lényeg a lényeg, a tenisz nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekkoromban, hiszen egészen kicsiként, másodikos vagy harmadikos koromban kezdtem el, ha jól emlékszem, amikor is pont az új Open-éra mesterhármasa a szárnyait bontogatta, így Nadal is még egészen fiatalként robbant be a profi sport világába. Ennek megfelelően pedig évről évre, bár egyre távolabbról azért figyelemmel kísértem az útját.

Pontos tényekkel és statisztikákkal ugyanakkor nem voltam tisztában, ahogy a finom részletekkel sem. Ezzel szemben viszont a környezetemben kézről kézre jártak a különböző teniszes életrajzi és önéletrajzi kötetek, melyeket én be kell, hogy valljam, hogy eddig nem olvastam el, viszont tisztában voltam, hogy vannak közöttük igazán rosszak, amik olyanok, mintha csak kinyomtatták volna a nyers statisztikáját a címszereplő sportolónak. Az egyik ilyen könyv Federerről íródott, és az ebben a bejegyzésben taglalt kötetnek a testvére, ami találóan A mester címet kapta, is szintén a svájci teniszezőről íródott. Kicsit féltem, hogy ez egy és ugyanaz az író, viszont igen hamar kiderült számomra, hogy ez biztos nincsen így, mert rendkívül olvasmányos és sokrétű olvasmánnyal találtam szemben magamat. 

Nagyon tetszett, ahogy nem csak Nadal életúját követhettem végig a fejezeteken keresztül, de a külön fejezetekben egyre jobban kontextusba helyezte számomra az író az egész Nadal "jelenséget". Erre az egyik legékesebb példa a salak páláyk részletekbemenő taglalása. Ez elsőre egészen unalmasnak hangozhat, de huhetetlenül érdekesen taglalta Cristopher egy egész fejezeten keresztűl nem csak azt, hogy miért is lényeges Nadal életében a salakpálya, de azt is, hogy milyen féle salakpályák léteznek egyltalán a világban, milyen egyéb próbálkozások voltak még, és egyáltalán hogy is kerül a Roland Garros pályájára az a vörös salak, ami annyira ikonikus lett nem csak Nadal, de minden teniszrajongó életében. 

Ha már itt tartunk, a könyvből az is kiderül, hogyan indult útjára az egyetlen salakon játszott Grand Slam torna, hogyan nyerte el mai státuszát és ki az a Roland Garros, aki egyáltalán nem volt teniszező. Emellett rengeteg egyéb triviat is felsorakoztat, mindig frappánsan beszúrva az éppen aktuális témába, miközben a lényeg marad ugyanaz: végigkísérjük Rafat egészen a házuk melletti teniszpályától az utolsó hivatalos meccséig. Közben pedig szóba kerül minden, ami ahhoz kell, hogy a tizennégyszeres Roland Garros bajnoki cím nagyságát megértse az olvasó.

Bár az ilyen könyveket egyszerűen nem lehet gyorsan olvasni, hiszen muszáj az információáradatot feldolgozni, mégis a kötet abszolút olvastatta magát és folyton rá-rácsodálkoztam, ahogy újabb és újabb fejezet végére értem, hogy ez is milyen gyorsan elröppent. 

Összességében egy remekül megírt kerek egész ez a könyv, ami abszolút méltó módon tiszteleg nem csak Rafael Nadal előtt, de az egész sportág és annak történelme, valamint a salak és a Roland Garros előtt. Nagyon részletes és mély kutatómunka eredménye ez, amiből érződik az író dedikáltsága és rutinja a sportírás világában. Abszolút ajánlom, nekem nagyon meghozta a kedvem, hogy a témában többet olvassak és mindenképpen beszerezzem az író másik könyvét is, ami a nagy hármas egyik másik tagjáról szól, Roger Federerről. (Így pedig felmerül a kérdés, hogy vajon tervez-e írni a hármas utolsó tagjáról is, Novak Djokovicról is. Remélem igen.)

Nyereményjáték:

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb teniszcsillagát most egy új perspektívából ismerhetjük meg, Cristopher Clarey tolmácsolásában.Rafael Nadal és teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg nem, amikor a salakos borításon teniszről beszélünk. Megismételhetetlennek tűnő bravúrját méltó módon mutatja be a kötet, melyet most bloggereink által tüzetesebben is megismerhetsz. Tarts velünk és játssz a nyereménykötetért, hogy te is jobban megismerhesd a spanyol harcos életútját és annak jelentőségét!

Az Open-éra kétségkívül három nagy férfi tenisz csillaggal büszkélkedhet, akik gyakran kerülnek említésre Cristopher Clarey kötetében is, hisz megkerülhetetlenek, nem csak a Grand Slam tornák döntőiben, de akkor is ha a mai korban teniszről akarunk beszélni. A turné három állomásán, három leírást találhattok ezekről a híres férfi teniszezőkről. A feladat, hogy a megfelelő helyre írjátok be a felismert személy nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szerb sportoló, akit mentális ereje és fizikai rugalmassága emel a legjobbak közé. Többszörös Grand Slam-győztes, és sokszor tért vissza lehetetlen helyzetekből. Ki ő?”

További állomások:

 Az Off-Campus turné robog tovább, és már a harmadik könyvnél tartunk, ahol két, már jól ismert szereplő talál egymásra. Dean és Allie története mindközül a kedvencem, már első olvasásra is ez a történet lopta be magát leginkább a szívembe. A többi kötethez képest egyértelműen ezt olvastam a legtöbbszőr újra, így viszont most a sokadik olvasásra fel is ötlött bennem a gondolat, hogy lehet ennél a könyvnél nem vártam eleget az utolsó olvasás óta, mert a másik kettőhöz képest most kivételesen lassabban csúszott. 

Nagyon érdekes volt újból átélni a történetüket, leginkább azért, mert mostmár tényleg olyan apróságok is feltűntek, amik eddig nem és így néhol teljesen új fénybe helyezte számomra a helyzetet, de erről lentebb részletesebben is beszámolok.

Fülszöveg:

A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

Én és a könyv:

Azt hiszem Dean és Allie történetét részben azért is érzem enyire közel magamhoz, mert valóságosabbnak tűnik az alapszituáció, mint bármelyik másik részben. Ismerik egymást már hosszabb ideje és szépen lassan válnak fontossá egymás számára úgy, hogy nincs előtte utálat vagy bármilyen negatív érzés egyik fél irányából sem. (Nem pedig random a semmiből jelenik meg az egyikük a másikuk ajtajában, khm khm Logan, igen rólad beszélek.)

Persze közbe a habosbabos rózsaszín körítés is ott van, mint hogy az egyik főszereplőnk egy végtelenül tehetséges színésznő, míg a másik olyan gazdag családból jön, hogy arany kanállal lapátolták belé a dajkák a bébipapit is. Nyilván ez mind kell ahhoz, hogy igazán pörgősen történjenek a dolgok és az olvasó egy "olyan világba kapjon betekintést, amiben valószínüleg soha se lesz része". 

De ha úgy nézzük, hogy hogyan lehet majdnem ugyanazt a sztorit megírni harmadjára is, akkor elkerülhetetlen, hogy elkezdjünk szélsőségek felé menni, hiszen az egyszerűbb karakterek már "megíródtak" az előző részekben. (Nem beszélve arról, hogy az írónőtől még hátra van alsóhangon hat kötet ugyanezzel a hokis alapfelállással.) 

Mindezek ellenére szerintem a legnagyobb erőssége a kötetnek a humora. Elle Kennedy a harmadik részre fejlesztette tökélyre a helyzetkomikumokat és csípős párbeszédeket, ráadásul mind Allie, mind Dean karaktere igazán tűzről pattant és magabiztos. Illetve mostmár a legtöbb megjelnő karaktert régi ismerősként tudjuk üdvözülni mi olvasók is, így pedig csakúgy mint egy összeszokott társaságban, itt is könnyebb viccelődni egymással. 

Külön kiemelném viszont a számomra legviccesebb párost, aki nem más, mint Dean és Allie apukája. Az ő beszélgetéseik és helyzeteik egyszerűen zseniálisak és nagyon-nagyon szerettem ahogy szépen lassan összecsiszolódtak. (Oké őszintén nagyon bírom alapból Allie apukáját, szerintem a szülőkarakterek közül toronymagasan a top számomra.) 

Ahogy már az előző értékelésekben is említettem, így sokadik olvasásra nagyon izgalmas látni, hogy mennyire átgondolt sorozat is az Off-campus, illetve a Briar U is, hiszen két páros, azaz két könyv alapja is ebben a kötetben már le lett fektetve és a kedves főszereplők is megismerték egymást. Őszintén szuper ezt látni, hogy mennyire nem véletlenszerűen jönnek egymás után a kötetek és párosítások. 

Bár be kell vallanom, hogy így, hogy már az összes rész megjelent és most ennek a turnénak a keretein belül mindegyiket újraolvasom, ráadásul az első hármat szigorúan egymás után sikerült, kicsit megcsömörlöttem és úgy érzem, muszáj valami mást is olvasnom mielőtt folytatom a sorozatot, valami olyat, ami nem romantikus és nem hokis. Ne értsetek félre, csodajók ezek a sztorik, de kicsit olyan ez mint amikor parfümöt próbálgat az ember. Egy idő után telítődik az orra, és képtelen új szagokat befogadni, és ilyenkor muszáj megszagolni egy kis kávébabot is, hogy nyugodtan lehessen folytatni. 

Összességében nem véletlenül a harmadik rész még mindig a kedvencem, ráadásul Dean Di Laurentis továbbra is a rövidke book boyfriend listám éllovasa, ezt az az évek és az újraolvasások egyre csak megerősítik. Olvassátok, szeressétek!

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

A turné végén egy szerencsés olvasó megnyeri a teljes sorozatot – élfestett, gyönyörű kiadásban! Hogy részt vegyél a játékban, nem kell mást tenned, mint segítened Jensen edzőnek, akit a fiúk csúnya mód megtrükköztek és szanaszét hordták a korongjait, nem csak a kampuszon, de turné állomásain is. Keresd ki melyik szó mögött bújik meg egy hoki korong képe az egyes állomásokon és a szót írd be a megfelelő állomás nevéhez a dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ezen a nyáron igazán nem panaszkodhatok kevés szórakoztató romantikus olvasmányra. Itt az egész Off-Campus sorozat, hogy újraolvassam és értékeljem. Az első részeket még azelőtt olvastam, hogy elkezdtem volna rendszeresen beszámolni az olvasási élményeimről. Ha jól emlékszem, ezt a részt pedig elsőnek nem is itthon olvastam, hanem még kint Kanadában, ahol is gondoltam, hogy biztos hangulatos lesz valami hokisat olvasni. Nos ez igaznak is bizonyult anno, így nagyon kíváncsi voltam, milyen élmény lesz most itthon, a nyári melegben visszatérni a Briar jegére.

Fülszöveg:

A ​srác nem csak a pályán szeret játszani…

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…

A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos.

Az egyik legnépszerűbb New Adult-sorozat újabb szenvedélytől izzó része. Vesd bele magad!

Én és a könyv:

Logan és Grace története emlékeimben egy stabil második részként lett elraktározva. Benne a második részekre jellemző hibákkal és értékekkel. Viszont ahogy most olvastam, egészen rácsodálkoztam, mert egyáltalán nem így emlékeztem a történetre vagy az olvasási élményre. 

A történet szinte ott veszi föl a fonalat, ahol az előző részben, a The Deal-ben abbamaradt. Hannah és Garret fürdőznek a boldogságukban, míg Logan egyre jobban belemerül a keserűségbe, hisz meg van róla győződve, hogy beleszeretett a legjobb barátjának a barátnőjébe. Innen indulunk és kerülünk bele szép lassan abba az alapszituációba is, amit a fülszöveg taglalt feljebb. 

Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire a részletekben rejlik Elle Kennedy zsenialitása. Az írónő már az első részben annyira ügyesen hintett el történéseket és mutatott be karaktereket, amik és akik a későbbiekben fontossá válnak, hogy olvasóként csak így, a többedik olvasásra vált teljesen egyértelművé, milyen szépen megtervezett és felépített eseményláncolatok végkifejletét láthatjuk a következő részekben. 

Logan és Grace egymásratalálása merőben más dinamikát kapott, mint az előző rész szerelmeseié. Időben sokkal hosszabbra nyúlt a cselekmény, két egyetemi félévet is felölelt, ráadásul egy egész nagy szünettel, hiszen egy teljes nyár lezajlott a két "felvonás" között.
Így sokadik olvasásra is annyira élveztem a szép és lassú karakterfejlődést, amin mindkét főszereplőnk keresztül ment. Ez egészen természetes dolog az ember korai huszas éveiben, egy-egy egyetemi félév között hatalmasat képesek változni az emberek, és úgy érzem, ezt nagyon jól bemutatta ez a kötet is. Nagyon szerettem Grace visszatérését, ahogy lassan megtanult kiállni magáért és irányítani az életét. 

Őszintén el is felejtettem, hogy az alapszituációban mennyire rossz barátokkal vette körül magát. Az én fejemben úgy volt meg, mint a fülig szerelmes és kedves rádiós lány, aki Logan barátnője. Viszont eddig is el kellett jutnia, és ezt nagyon szépen mutatta be a könyv. Utólagosan rácsodálkozva, nagyon örültem, hogy csak úgy, mint az előző résznek is, volt komolyabb és okító része is, ami szerintem az ilyen fiataloknak szóló könyveknél tök fontos tud lenni, hiszen nagyon sokszor a látott és olvasott mintákat magunkra vesszük. Így nagyon tetszett, ahogy Kennedy a régi, de rossz baráti kapcsolatokat bemutatta, hogy Grace mert kiállni önmagáért és nemet mondani úgy is, hogy egy kisgyermekkori barátságról volt szó, illetve jószerivel az egyetlen barátjáról. 

Logan átalakulása és fejlődése is szép lassan az orrunk előtt ment végbe és nagyon szerettem azt az ominózus beszélgetést, ahol Hannah és Logan végül kibogarássza mik is Logan valós érzései és pontosan kitől mit szeretne és hogyan. Ez egy nagyon fontos felismerés és nem tudom elégszer elmondani, mennyire szeretem ezt a csapatot, hogy Hannah is pont egy olyan karakter, akiben abszolút benne van, hogy egy ilyen szituációban beleálljon és meg akarja beszélni a helyzetet és erősítse a srácok összetartozását. 

Amit még külön kiemelnék, az a szülők szerepe a könyvben. Bár egészen tipikus felállás az eddigiek alapján, hogy a lány karakter szülei kedvesek és szupportívak, míg a férfi főszerpelő szülei problémásak, ami itt sincs másképp, mégis olyan problémákat hoztak be a kötetbe, amik kellő érzékenységgel lettek kezelve, mégis mélységet adtak a karaktereknek és valós megoldandó problémákat. Azt hiszem ezt szeretem nagyon Elle Kennedyben, hogy nehéz és fontos témákat hoz be a történeteibe, mégse csinál belőle szappanoperát.

Összességében meglepett, mennyire szerettem újbólolvasva azt a könyvet, bár emlékeimben toronymagasan a harmadik könyv volt a kedvencem, most nagyon nagyon közel érzem magamhoz mind Garreth, mind Logan történetét is. Még mindig cska ajánlani tudom ezt a sorozatot, mert a rubin pöttyös könyvek között toronymagasan az egyik legjobb. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

06.16 - Zakkant olvas (The Deal)
06.18 - This is my (book) universe. (The Deal)
06.20 - Ambivalentina (The Deal)
06.22 - Hagyjatok! Olvasok! (The Deal)
06.24 - Kitablar (The Deal)
06.26 - Sorok között (The Deal)
06.28 - Ambivalentina (The Mistake)
06.30 - Zakkant olvas (The Mistake)
07.02 - Kitablar (The Mistake)
07.04 - Hagyjatok! Olvasok! (The Mistake)
07.06 - This is my (book) universe. (The Mistake)
07.08 - Sorok között (The Mistake)
07.10 - Ambivalentina (The Score)
07.12 - Kitablar (The Score)
07.14 - Sorok között (The Score)
07.16 - Hagyjatok! Olvasok! (The Score)
07.18 - Zakkant olvas (The Score)
07.20 - This is my (book) universe. (The Score)
07.22 - Zakkant olvas (The Goal)
07.24 - Ambivalentina (The Goal)
07.26 - Kitablar (The Goal)
07.28 - Hagyjatok! Olvasok! (The Goal)
07.30 - Sorok között (The Goal)
08.01 - This is my (book) universe. (The Goal)
08.03 - Ambivalentina (The Legacy)
08.05 - Kitablar (The Legacy)
08.07 - Zakkant olvas (The Legacy)
08.09 - Sorok között (The Legacy)
08.11 - This is my (book) universe. (The Legacy)
08.13 - Hagyjatok! Olvasok! (The Legacy)

 Alice Oseman neve már ismerősen csenghet. Ő írta és rajzolta a méltán híres Heartstopper képregényt, ami a Netflixen már két évadot is megélt sorozattá nőtte ki magát. Anno még a blogon is írtam ezekről a kötetekről, hiszen magyarul is megjelentek a Könyvmolyképző gondozásában, és nem titok, hogy abszolút betaláltak nálam, és nagyon közel állnak a szívemhez. Így viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a fiatal írónő mi újjal tud előrukkolni még, ráadásul kizárólag írott formában, hiszen az Arra születtem egyáltalán nem képregény. 

Fülszöveg:

– Meg fogok halni. Tökre meg fogok halni!

– Ezt nem javasolnám – mondja Juliet, mintha kéthetes nyaraláson járt volna a Túlvilágon, és a TripAdvisoron ötből két pontot adott volna neki.

Angel számára az élet egyetlen dologról szól: a The Arkról, egy tinédzserfiúkból álló pop-rock trióról, akik rohamléptekkel hódítják meg a világot. Mindent, amit szeret, a The Ark-fandomnak köszönhet: a barátját, Julietet, az álmait, a helyét a világban.

Jimmy mindent a The Arknak köszönhet. Ő a frontemberük – és egy bandában játszani a haverjaival minden, amiről valaha álmodott.

De az álmok nem mindig úgy alakulnak, ahogyan azt gondoljuk, és amikor Jimmy és Angel váratlanul találkoznak, rájönnek, milyen furcsa és meglepő lehet szembenézni a valósággal.

Vicces és bölcs. Lenyűgözően mutatja meg, milyen ereje van annak, ha hiszünk valamiben – különösen önmagunkban.

Hagyd, hogy magával ragadjon!

Abszolút rajongó típus vagyok. A fiatalkoromat végikísérte, hogy valami iránt rajongjak, kezdve általánosan a rock zenével, majd pedig az egyértelműbb és tipikusabb lányos választásokkal, mint a One Direction, majd a kpop bandák végtelen sora. Jelenleg pedig a Forma 1 tölti be ezt a szerepet az életemben. Valahogy valami mindig van. 

A rajongásom szintje és módja persze változott az évek alatt. Viszont tiniként egy igen egyértelműen biztos pontot jelentett az életemben, amire mindig támaszkodhattam. Ezeket leírni valahol furcsa, mivel pontosan tudom, mennyire megbélyegzi magát ezzel az ember és mennyire béna rajongóként felcímkézni önmagamat. Nevetséges, hogy ez egy olyan dolog, amire támaszkodni tud az ember, mégis igaz és működik...

Abszolút meglepett ez a könyv, mivel még a fülszöveg ismeretében is mást vártam. Valami könnyed romantikus rajongós, kicsit fanfiction érzetű kedves történetet. Olyan Alice Oseman típusút, mint a Heartstopper, ahol fontos témákat is érintünk, de mégiscsak egy léleksimogató az egész. 

Nos, azt hiszem ilyen felvezetés után nem meglepő, ha azt mondom: egyáltalán nem ezt kaptam. A történetben igazából nincs románc, főleg nem a két főszereplő, Angel és Jimmy között nincs. Viszont cserébe van egy teljes lenyomata annak, ahogy az elmúlt 10 évben lányok (és fiúk) milliói nőttek fel rajongva egy-egy előadóért. 

Őszintén furcsa és izgalmas volt egy olyan történetet olvasni, amiben rendkívül gyakran magamra és a saját tinikoromra ismertem. 
Ott van az online barátkozás, a tumblr, a twitter folyamatos checkolása, a twitter trendek, a fanfictionök, a shippelések és az általános rajongói életmód, mert hát ez tényleg elég sokban befolyásolja az ember életét. 
Az egészben az egyik kedvenc hasonlóságom talán a londoni találkozás volt, mivel én is ott találkoztam először egy internetes barátnőmmel, ami gondolhatjátok mennyire ijesztő és bizarr volt anyukámnak. Bár az én esetemben ő is ott volt, és távolról követtek minket a barátnőm anyukájával. 

Összességében a történet maga számomra nem volt annyira izgalmas, viszont nagyon érdekes volt látni egy valós lenyomatát a tinikoromnak, a maga rendkívül specifikus sajátosságaival. 

Nyereményjáték:

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmy-t mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya. 

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a történetüket. És ne felejtsetek el játszani sem, mert a turné végén a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri az I Was Born For This – Erre születtem című regényt!

 Alig vártam, hogy kezdetét vegye ez a turné. Végre, megjelentek új köntösben az Off-Campus részei, így már nyílvános helyeken is nyugodtan lehet olvasni a Briar egyetem hokisainak a történetét. Tinikorom egyik kedvenc olvasmánya volt, így nagyon kíváncsi voltam, hogy így, felnőtt fejjel újraolvasva milyen élmény lesz. Bár be kell valljam, annyira még mindig nem állok távol ettől a korosztálytól, hisz még mindig egyetemistaként tengetem a mindennapjaimat, de erről majd inkább egy másik bejegyzésben mesélek részletesen. 

Hannah és Garret története volt anno az, ami behúzott a Briar univerzumba, így alig vártam, hogy nosztalgiázhassak és újból átélhessem a történetüket. Hogy milyen volt újraolvasni a kötetet? Lejjebb bővebben is kifejtem.

Fülszöveg:

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Én és a könyv:

Annyira örültem, amikor kiderült, hogy újból kiadják, ráadásul ilyen cuki új borítóval az egész sorozatot. Be kell vallanom, hogy részben a borító miatt is, én eddig csak e-könyv változatban olvastam a részeket, mert nagyon zavarbaejtőnek éreztem volna ilyen borítós könyveket lapozgatni nyilvánosan a tömegközlekedésen vagy parkokban.

Ez az egyszerűsített vektoros borítótrend nekem nagyon szimpatikus alapból, ennek a sorozatnak az esetében pedig nagyon praktikus és imádnivaló is. Pont annyira körvonalazza a főszereplőket, hogy felismerhetőek legyenek, de mégse határozza meg túlságosan, hogyan képzeljük el őket magunknak. (Bár ennek lassan lőttek, most hogy már tudni lehet melyik színészek fogják játszani a főbb karaktereket a sorozatban. Mert igen, TV sorozat lesz a könyvsorozatból!)

Őszintén meglepődtem mennyire beszippantott a történet. Pedig már olvastam, tudtam milyen fordulatokra számíthatok és a vicceket is már rongyosra ismételgette a Tiktokom. Mégis, alig vártam minden nap, hogy végre legyen időm olvasni belőle picit és visszatérhessek a Briar kampuszára. 

Sokadjára is, de elvarázsolt Garret és Hannah barátsága, hiszen elsődlegesen ők barátok lettek, majd csak utána szerelmesek, aminek a mintáját személy szerint én nagyon szeretem. Olyan szépen lassan épül fel a kapcsolat kettejük között, hogy olvasóként el is tudom hinni, hogy ennyire egymásra találnak és elkezdenek ragaszkodni a másikhoz. 

Ami viszont meglepett, hogy az elején tényleg borzasztóan tahó megszólalásai voltak Garretnek, amire őszintén nem emlékeztem, mert a későbbi hokis olvasmányokban az írónő nagyon hamar bemutatta, hogy férfi főhősei mind félreértett cukorbogyók. Ezzel szemben itt még merőben más volt a felállás, és még olvasóként is idő kellett, hogy megkedveljem a Garret Graham karakterét. (Annak ellenére, hogy emlékeimben már aranyba foglaltam a nevét.) 

Hannah ezzel szemben az egyik legkedvelhetőbb off-campus lány, részben azért is, mert szépen ki lett dolgozva a karaktere, egyértelműek a motivációi és az érdeklődései és a karakterjegyei is. Nagyon szerettem az éles nyelvét és megszólalásait. Ha van valami, ami kiemeli az Elle Kennedy könyveket a többi hokis könyv közül, az egyértelműen az írónő humora, ami annyira felpezsdíti ezeket a történeteket, hogy eléri, hogy olvasóként ne csak annak szurkoljak, hogy a főszereplők egymásra találjanak, hanem arra is késztet, hogy megpróbáljak beiratkozni erre az egyetemre és összehaverkodni a szereplőkkel. 

Összességében a sokadik újraolvasásnál sem tudtam csalódni ebben a könyvben és nem tudom elégszer mondani, hogy az egyik legjobb választás, ha az ember egy kellemes egyetemi, sportrománcra vágyik. A hokis könyvek koronázatlan királya. 

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

További állomások:

Túlzás lenne azt állítani, hogy követem a booktokot. Túlzás lenne azt állítani, hogy hiszek is neki. Túlzás lenne azt állítani, hogy rajongom a romantasy történetekért. Mégis itt vagyunk, egy abszolút booktok szenzációt, egy romantasyt tervezek ajánlani nektek. Ajánlani. Attól még, hogy egy könyvről írok, nem jelenti rögtön, hogy az a poszt egy ajánló is egyben, de nem tudok mi t tenni, már itt az elején le kell lőnöm, hogy engem ez a hype abszolút megvett, lentebb pedig el is mesélem, hogy hogyan és miért.

Fülszöveg:

Ne ​nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot! Ne nyisd ki a kaput!

A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért.

A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.

Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat, de… kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet.

Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára…

De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik…

Én és a könyv:

Az utolsó romantasy hypevonat, amire felültem, az a méltán híres ACOTAR volt. Emlékszem, egy egész szilvesztert azzal töltöttem, hogy csak olvastam és olvastam, annyira beszippantott. Be kell vallanom, hogy már vágytam egy hasonló élményre, de hiába fogtam bele hasonló könyvekbe, egyáltalán nem ragadtak magukkal.

Tavaly télen volt egy KMK évzáró esemény, ahol beharangozták, hogy milyen új címek fognak megjelenni. Bevallom én ott találkoztam először a Quicksilver nevével, de egyből felkeltette az érdeklődésemet, és most, hogy kijött, egyből rá is raboltam. Hálistennek sikerült egy egy hetes betegség közepére időzíteni a dolgot, így bár a gyógyuláson volt a hangsúly, mégis belefért hajnalokbanyúlóan olvasni, és nem tudom elmondani, hogy mennyire jó érzés volt. Annyira magával ragadt a könyv, annyira addiktív módon vártam, hogy olvashassam és csak akkor tettem le, amikor már tényleg összefolytak előttem a betűk, hogy úgy éreztem, megint egy könyvmoly kis tini vagyok, mint anno x évvel ezelőtt. Ezért az érzésért mérhetetlenül hálás vagyok a könyvnek, ráadásul abszolút visszahozta a hitemet a romantasy könyvekbe, szóval most bőszen vadászom, hogy mi az, amit kihagytam az évek alatt és érdemes lenne pótolni, hiszen az elmúlt években már egészen sikerült meggyőznöm magamat, hogy már kinőttem a fantasy történetekből és már egyszerűen nem nekem valók. 

A történet maga nem zseniális, nem dobod el tőle az agyadat és nincs igazán olyan világelem, ami annyira új és extra lenne, mégis magávalragad. A felmerülő logikai kérdésekre szépen lassan ad választ az írónő, persze nem az összesre, de közbe nincsenek benne olyan logikai bukfencek, amik kizökkentenék az olvasót, vagy hiteltelenné tennék a sztorit. Ez nekem nagyon sokat számított. Illetve azért egy alapvetően kellemesen felépített világba csöppen bele az ember, amin hálisten egészen gyorsan ki lehet igazodni, nincs túl sok furcsa nyelv vagy elnevezés, ami miatt lapozgathatnám a könyvet napestig, hogy pontosan mit is jelentett és mire jó. 

A főszereplők nagyon jól működtek számomra. Néhol be kell vallanom, a főszereplő hölgyeményünk, Saeirs kicsit idegesített, de összességében nagyon vagánynak tartottam, a tolvajból lett kovács lányt és nagyon élveztem, amilyen csípős nyelve és tűzrőlpattant személyisége volt. 

A férfi főszereplőnk, Kingfisher, vagy röviden csak Fisher, abszolút book boyfriend material. Őszintén, nálam kenterbe verte Rhyst az ACOTAR sorozatból, és nagyon sokszor valahogy a Witcher-ből ismert Geraltra asszociáltam róla, de lehet csak a farkasos szimbólumok miatt. 

A kettőjük közötti kémia abszolút megvolt, és én nem tudtam elmondani, mennyire élveztem, a szépen lassan adagolt pikantériát és feszültséget, illetve az apró gesztusokat, amik megjelentek közben. Nagyon szép utat járt be a kapcsolatuk, és úgy hiszem ezzel nem árulok el nagy titkot, hogy mivel ez egy romantikus kötet, a két főszereplő között alakul valami. 

Ami nagy erőssége ennek a könyvnek, az a humora, amit leginkább a mellékszereplők adnak hozzá. Carrion Smithegymagában végeláthatatlan komikumforrást hozott magával, de Ren és a többiek rezzenései és mondatai és gyakran mosolyt csaltak az arcomra. 

Végezetül pedig meg kell említenem, hogy mennyire csodálatosan éreztem magam a könyv vége felé, amikor is nem lett kijelentve, hogy az egész világ elpusztul, ha mi most x-en nem védjük meg... az ilyen helyzetekben, főleg ha elkezdik borzasztóan hangsúlyozni, akkor teljesen rosszul tudok lenni. (Ezért vagyok morcos az ACOTAR harmadik részére.) A másik nehéz pont számomra az ilyen könyveknek a vége, hiszen ahogy az lenni szokott, Quicksilver csak az első része egy tervezett trilógiának. (Illetve az írónő tervez még két további mellékszereplő sztorit is kiadni.) Ebből pedig adódik, hogy a lehető legnagyobb függővéggel zárják az írók ilyenkor a köteteiket, hogy kellően fel legyünk spanolva a folytatás elolvasására. Na már most, ezt lehet jól és rosszul csinálni, és szerencsére itt teljesen nyugodtan tudtam túllapozni az utolsó oldalon. 

Aminek nagyon örülök, hogy a magyar kiadásba belekerült a kötet végére még egy plusz rész, ami eredeileg csak az írónő weboldalán volt fenn (aztán lehet az új kiadásban már benne van alapból) Kingfisher szemszögéből, ami jól esett a frissen megélt függővég után, akármennyire is nem volt annyira durva és meglepő. 

Összességében alig várom, hogy olvashassam a következő részt is, és nagyon remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön leszavazták a Kingfisheres borítót, így már a második részt csak feliratos borítóval tervezik megjelentetni, szóval ennek ellenére a Könyvmolyképző valami hasonló borítóval fog előrukkolni a következő részhez is, mert őszintén nekem baromira tetszik minden hibájával együtt. ( Igen rólad beszélek, nagyon furcsa alakú jobb kéz.) 

Azt meg úgy érzem már meg sem kell említenem, hogy a filmes jogait is már megvették a könyvnek/sorozatnak, így előre félek, hogy milyen adaptáció fog születni belőle. De hátha nem lesz borzasztó!

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a nagysikerű Quicksilver, ami hatalmas sikernek örvend számos országban.
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, ahol minden csak látszat és az igazság lepel alatt lapul. Legyetek részese Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összeköti őket…
Kövessétek a blogturnét, sőt ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

További állomások:

 Ha jól számolom, idén ez volt az első régesnkorban játszódó romantikus kötetem, aminek éppen itt volt már az ideje, mert már kezdtek elvonási tüneteim lenni. Magam sem értem, hogyan tudtam ennyire beleszerelmesedni ebbe a zsánerbe, de ha egyszer egérfogóval akarnának elkapni, egyértelműen csak egy ilyen tipusú kötetet kéne a csali helyére rakni, meg mondjuk egy matcha lattét. ( Igen, engem is elért az őrület, bár hozzá kell tegyem, hogy nekem remek alternatíva, hiszen nem kávézhatok.)

Visszatérve a könyvre, amint megláttam, hogy a Menő Könyvek gondozásában meg fog jelenni, egyből tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell, illetve igyekeztem blogger társaimnak is jelezni, hogy ezt bizony nekik is kéne. Enyhén szólva be voltam sózva, amit külön tetézett, hogy a kötet egy iazán izgalmas módon jelent meg: félig élfestve. ( Erről rögtön a Harry Potter félig fej nélküli diskurzusa ugrott be, mert hát hogy is lehet egy könyv félig élfestve.) A kötet élén a körvonalak vannak berajzolva feketével, így amúgy már magában is nagyon mutatós, de az olvasónak lehetősége van szinezőként értelmezni és így a maga képére formálni. Szerintem rendkívül aranyos ötlet, bár én magam kicsit félek megvalósítani, még gyűjtöm a kurázsit, mert hát mégiscsak egy könyv.

Fülszöveg:

Miss Essie Cravent gyermekkorában eljegyzik egy fiúval, akivel csupán egyszer találkozott élete során, de akkor szörnyű benyomást tett rá. Időközben a gőgös, fekete hajú, kék szemű fiú vonzó fiatal férfivá cseperedik, és Denholm grófságának örököseként társaságszerte partiképes agglegénynek számít.

A két fiatal házasságkötésének napját már kitűzték, ám a temperamentumos Essie többről álmodik, mint hogy grófné legyen, és bármit képes elkövetni a vágyai beteljesítéséért. Egymás után szövi a terveket, ám a grófot keményebb fából faragták, mint először sejtette. És mialatt egyre csak telnek a hetek, maga is elbizonytalanodik: valójában miért is akarja elveszíteni a férfit?

Én és a könyv:

A betegségnek vannak jó pontjai is, vagy legalábbis most nagyon igyekszem úgy látni, mert kell, hogy legyen valami pozitív egy hét ágyban fekvésben. Az egyik, amit találtam, az az, hogy van időm bűntudat nélkül olvasni és őszintén, amióta kézhez kaptam a könyvet, alig vártam, hogy végre belemerüljek. 

Tipikusan az az olvasmány volt, amit együltödbe el tudsz olvasni, de közbe mégis úgy érzed, hogy óvatosan és lassan kell, mert így túl kevés ideig fog tartani. Hiába igyekeztem lassítani, így is másfél betegeskedős napba telt, míg végigpörgettem a könyvet.

Hiába a szokásos körítés és alapszitáció, nagyon kellemes és jó humorral fűszerezi az írónő (és a fordító is) ezt a történetet, ahol a dacos főszereplőnk nem szeretne grófné lenni. Az ilyen történetekben nálam sokszor ott borul kicsit az összkép, amikor túlságosan is feministává változtatják a női szereplőket és túl sok modern elemet emlenek bele, ami által átesik a tipikus netflixes csodák kategóriájába, ahelyett, hogy egy szórakoztató romanticizált régenskori történet lenne. Ez szerencsére ebben a kötetben nem volt így, pont annyi lázadás és felvilágosult eszme szorult bele, amennyi kell, így pont annyira volt korhű is, amennyire annak kell lennie. 

Ami számomra nagyon megfogó volt, az a humor. Több helyzetkomikumot és csipkelődő beszélgetést is átélhettem a fejezetek során, amik volt, hogy akár hangosan is megnevettettek, de mindenképp mosoylt csaltak az arcomra. Ezt azért én egészen ritka pillanatnak élem meg. 

Emellett pedig külön tetszett, hogy a történetben egy nagyon hangsúlyos mellékszál is szerepet kapott, így főhősnőnk unokatestvérének első bálszezonját is figyelemmel kisérhettük, ami szépen hatott ki a főszálunk történéseire. Így nem egy szokványos itt a gróf és itt a csitri, összemelegednek, bumm házasság sztorit kaptunk, hanem kissé árnyaltabbat. Emellett pedig az őket felvigyázó gardedám, a nagymama karaktere is bőven vitte a prímet. Rá kell ébredjek, hogy teljesen odáig vagyok a karakán, nyers és csípős nagymamakarakterektől, akik már fittyet hánynak arra, hogy mit hogyan illik, mégis mindenki számára egyélrteműen lejön, hogy baromi menők.

Összességében egy szuper olvasási élményt kaptam a Hogyan veszítsünk el egy grófot 10 hét alatttól, és még meg kell jegyeznem, hogy bár nem vágytam különösebben a pikáns jelenetekre, kíváncsi voltam, hogy így, hogy a Menő könyveknél jelenik meg, mennyire lesz gyermeteg és fiataloknak szóló, amolyan méhecskés és beporzós a történet. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes egyensúlyban volt. Konkrét aktusok nem kerültek leírásra, viszont a szereplők közti vonzalom és az első lépések, illetve kémia felhevülése teljese mértékben átadásra került, így egy nagyon izléses és izgalmas olvasmány kerekedett ki belőle. Nyugodtan olvashatja a fiatalabb krosztály is, viszont az idősebbek számára is izgalmas és érdekes tud marandi, engem abszolút megvett. A régenskori romantikusok rajongóinak pedig kötelező darab!

Nyereményjáték:

Mit tehet Miss Essie Cravent, akinek esze ágában sincs hozzámenni a férfihoz, akivel már gyerekkorukban eljegyezték? Természetesen mindent megtesz, hogy ne váljon belőle grófné! Bár azért be kell vallania magának, hogy Denholm grófság örököse elég vonzó férfivá érett…

Tartsatok bloggereinkkel a Hogyan ​veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

Játékunk ezúttal igazán meg fogja mozgatni azokat a bizonyos kis szürke agysejteket! Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és ki kell találnotok, hogy vajon mi lehetett az eredeti. (Mindegyik szónak köze van a könyvhöz.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán ragadnak magukkal sorozatok, de ahogy azt láthatjátok, az Érzelmes klasszikusoknak abszolút sikerült, hisz ez már a negyedik olvasmányom az eddig megjelent "részeik" közül, és az ötödik is már az éjjeliszekrényemen csücsül. Ezúttal a legújabb megjelenésre esett a választásom, aminek csakúgy, mint elődeinek, gyönyörű borítója teljesen levett a lábamról. Ritkán beszélek ennyire szuperlatívuszokban, és elcsépeltnek is tartom, amikor valaki így tesz, de az eddigi tapasztalataim alapján mind külsőleg, mind belsőleg hihetetlen minőséget mutat ez a sorozat. A gyönyörű borítókkal pedig engem sikerült meggyőzni, hogy nyissak jobban a klasszikusok felé és olvassak több szépirodalmat. Nagyon remélem, hogy ez nem csak rám igaz, így ti is kíváncsiak vagytok, hogy a sorozat legújabb "része" mi újat mutat az Érzelmes klasszikusok rajongóinak.

Fülszöveg:

A kaméliás hölgy (La Dame aux Camélias) ifjabb Alexandre Dumas 1848-ban megjelent regénye, amely egy tragikus szerelmi történetet mesél el, hősei a 19. századi párizsi társasági élet szereplői.

A mű középpontjában Marguerite Gautier, a fiatal és gyönyörű kurtizán áll, aki beleszeret a tiszta lelkű Armand Duvalba. Bár Marguerite őszintén szereti Armand-t, a társadalmi elvárások végül elválasztják őket egymástól.A regény Dumas saját élményeiből merít, és valós személy, Marie Duplessis sorsa ihlette. Dumas művében élesen bírálja a korabeli erkölcsöket. A történet világhírűvé vált, amelyből Giuseppe Verdi Traviata című operája született.

Én és a könyv:

Azt hiszem a blog tartalmát átvizsgálva, nem meglepő, ha kijelentem, hogy kifejezetten kedvelem a romantikus történeteket. Nagyon szeretem a kedves és szórakoztató, esetenként megható sztorikat arról, hogyan találják meg az emberek azt a nagy szerelmet, egymást és hogyan válik ez teljes egésszé. Ugyanakkor a sokadik csöpögős nyálas cukimuki történet után megjelenik az emberben az igény, hogy valami valóságosabbról olvasson, és ilyenkor érzem úgy, hogy itt az idő valami komolyabb felé nyúlni. A akméliás hölgy története pont ilyen. Érzelmes, megható, de rendkívül életszerű és valóságos, amire nekem most hastározottan szükségem volt. 

Az ilyen komoly történeteknél általában ijesztő a kötet terjedelme, hiszen imádunk indokokat találni, hogy miért is nem fér bele valami agyrohasztó szórakozáson kívül mással is töltenünk az időnket. Viszont ez a történet csak úgy végigpörög az ember ujjai között és a maga 318 oldalával, illetve a könyv kicsiny alakjával számolva, könnyű belátni, hogy egy nagyon kis rövid olvasmányról van szó. 

Mégis, az az idő, amit a könyv olvasásával eltöltöttem, lassan telt. Nem azért, mert untatott volna, sokkal inkább azért, mert ahogy belemerültem az 1800-as évek Párizsi forgatagába, úgy éreztem kissé lelassult az idő körülöttem, ami hihetetlenül jól esett így a félév végi nagy hajrák után. 

Be kell vallanom, hogy mielőtt megjelent volna a sorozat részeként, nem hallottam A akméliás hölgyről, így nem is igen tudtam, hogy mire számítsak, mit rejt a csodás borító.
Maga a történet egy fiatal jóravaló fiú, és egy kurtizán szerelmét taglalja, kissé hasonló módon elbeszélve, mint a sorozat egy másik kötetében, a Kreuzer szonátában, ami őszintén jelenleg a kedvenc kötetem a sorozatból. Tehát a két főszereplőn kívül esik az elbeszélőnk, ami számomra így egy érdekes kontextusba helyezte az elbeszélést, kifejezetten tetszett. 

Ami érdekes volt, hogy nem tudtam igazán együttérezni a főszerplőkkel, maga a kapcsulatuk sem nőtt igazán a szívemhez, de valahogy úgy éreztem, ez nem is az a fajta történet, ahol görcsösen szurkolni kéne a szerelmükért és a beteljesülésükért. Sokkal inkább a kíváncsiság hajtott, és mire a történet végére értem, elégedetten tudtam letenni a kötetet, mivel hogy úgy éreztem, jó emberekről olvastam. Ráadásul igen, emberekről, akik megelevenedtek előttem és úgy követtek el hibákat, ahogy azt én is szoktam. Kicsit hiányzott már, hogy így érezzek.

Összességében egy nagyon szép történetet ismerhettem meg, amit mindenképpen tudok ajánlani, hiszen remek olvasási élmény volt és nem mellesleg megadta azt a kellemes érzést is, amit az ember azután érez, hogy valami olyat tett, ami után többnek érezheti magát. 

Nyereményjáték:

Az Athenaeum Kiadó újabb klasszikussal lepte meg olvasóit, s az Érzelmes klasszikusok sorozat Ifj. Alexandre Dumas regényével, A kaméliás hölggyel gazdagodott. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, s ismerkedjetek meg velünk egy félvilági nő történetével! A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát.

További állomások:

 Szerettem volna azzal a felütéssel kezdeni ezt a bejegyzést, hogy ugyan mégis kit lep meg, hogy egy újabb hokis románcról írok. Ugyanakkor rá kellett ébrdenem, hogy az ilyan olvasmányaim több, mint 90%-ról soha nem írtam a blogon. Őszintén nem is tudom, hogy miért, egyszerűen így jött ki a lépés. Viszont, ez egyértelműen változni fog a jövőben, így ti is megtapasztalhatjátok, amit már pár blogger társammal nagyon jól tudunk, hogy a legjobb és legszórakoztatóbb limonádék a hokis könyvek. (Nem kevés ilyen tartalom van tervben, dehát mindenről majd a maga idejében.)

Így hát be kell vallanom, hogy a könyv olvasását megelőzte mérhetetlen mennyiségű Elle Kennedy kötet, ami kellő alapot adott, hogy értsem a hokis részét - ez egy jó vicc, mert még mindig nem értem teljesen - illetve kellő elfogultságot, hogy már az elejétől úgy legyek vele, hogy "mennyire jó, hogy ez a könyv megjelent", hiszen hokis románc. 

Fülszöveg:

Rhys ​Koteskiy visszatért – legalábbis elméletben.

Az előző évi Fagyos Négyes alatt, a Waterfell Egyetem NHL-várományos hokikapitánya brutális sérülést szenvedett a jégen, aminek nemcsak agyrázkódás lett a következménye, hanem és egy új, kellemetlen érzés is, ami kísérti, ha a jégre lép. Rémálmok és pánikrohamok gyötrik, és Rhys azon gondolkozik, vajon fog-e még játszani az életben, sőt, egyáltalán akar-e.

Sadie Brown ebben a félévben összeszedi magát – bármi áron.

Jelenleg betemetik a tennivalók az adósságok, az öccsei felügyeleti pere és a korcsolyaedzések körül, és csak próbál talpon maradni. Tüzes műkorcsolyázó, aki a rossz magatartásáról és a gyakori eltűnéseiről ismert. Már hírnevet szerzett a kampuszon, és nem jót.

Véletlenül tanúja lesz a szépreményű hokikapitány egyik pánikrohamának, és megpróbál segíteni neki, ami után furcsa megállapodást kötnek.

Nincsenek kérdések. Csak kellemes dolgok.

De Rhys rájön, hogy vonzódik Sadie-hez.

Míg a fiú üresnek érzi magát, és csak az árnyéka annak az embernek és játékosnak, aki korábban volt, Sadie-nek látszólag minden érzelme a maximumon ég.

Egymásra van szükségük a gyógyuláshoz, de a gyógyulásba nem férnek bele a titkok. Ráadásul mindketten vékony jégen korcsolyáznak, leheletnyire attól, hogy kibillenjenek.

Én és a könyv:

Őszintén be kell, hogy valljam, nagyon félek a TikTok-szenzáció feliratú könyvektől. Ami igazából hülyeség, hiszen elméletben ez azt kéne fémjelezze, hogy nagyon sok embernek tetszett, viszont bennem valamiért kialakult az a gondolat, hogy a TikTok felhasználói köre, akik felkapják ezeket a köynveket, lényegében még nem olvastak előtte mást, így minden hirtelen nagyon szupernek tűnik. 

Ennek ellenére erre a könyvre azt hiszem jogosan pingálhatják rá. A maga műfajában kifejezetten jó könyv, élvezetes volt olvasni és olyan új felállást mutatott, amit még egy hasonló könyvben sem láttam. Mondhatni nagyon Z generációs, vagy legalábbis 21. századi, hiszen a nemek közötti sztereotipikus szerepek egészen felcserélődnek itt, de a lehető legjobb értelemben. Nem arról van szó, hogy a női főhősünk kezd hipermaszkulin jegyeket felvenni, hanem egyszerűen a keződő kapcsolatuk dinamikájában nem a szokványos hokirománcokra jellemző jegyek jelennek meg. 

Nagyon izgalmas és felemelő volt számomra egy ilyen könyvet olvasni, abszolút új volt a lelkemnek, ráadásul úgy érzem, hogy abszolút jó gondolat ezeket a mintákat erősebben bemutatni, hiszen ahogy az én és az előttem lévő generációk is részben ezekből a történetekből szocializálódtak, úgy a jövő generációi számára is, az ilyen tartalmakon keresztül tudunk bizonyos mintákat normalizálni. Ilyen például a mentális problémák megjelenése és kezelése is, vagy a fentebb is említett férfi-női szerepek és karakterjegyeknek az alakítása. Hiszen az a férfi is férfi, aki nem ősemberként veri a mellkasát, hanem csendesen figyel, alkalmazkodik és érzékenyen viszonyul a környezetéhez. Ez pedig egy olyan erősítendő minta, amibe nem tudom ki és hogyan tudna belekötni, mégsem "normális" a mindennapokban.

Ami még külön izgalmas volt a számomra, az a mérhetetlen mennyiségű zene, ami az egész történetet végigkísérte. Szerencsére a lelkes olvasók már készítettek egy teljes playlistet a könyvben megjelenő dalokból. (Bár konkértan a könyv legelején listázva vannak ezek cím és előadó szerint.) Így nagyon élveztem úgy olvasni a könyvet, hogy az éppen aktuálisan említett zenét is hozzávettem háttérzajnak. Meg kell hogy mondjam, nagyon jó válogatást rakott össze az írónő, így már ezért abszolút megérte a könyv. 

Összességében egy nagyon kedves és aranyos hokirománcot olvashattam, ami abszolút kikapcsolt és kellemesen kapcsolt ki a félév végi nagy hajrá alatt. Abszolút ajánlom, hokirománcok rajongóinak főleg, hiszen a műfaján belül egy kifejezetten jó alkotás, ami nem Elle Kennedy, viszont az egyszerű egyetemi románcok kedvelőinek is jó választás. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó legújabb hokirománca Peyton Corinne tollából! Rhys egy jégen történt baleset következményeként PTSD-vel küzd, és a legváratlanabb pillanatokban tör rá egy roham. Sadie az elérhetetlen műkorcsolyázó, akinek minden idejét lekötik a családi gondok, szinte egyedül és segítség nélkül neveli a két öccsét, miközben a sportágában a legjobb szeretne lenni. Két megtört lélek szenvedélyes története. Tarts velünk te is a blogturnén, és ha helyesen válaszolsz az állomás feladványaira, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Utazzunk együtt a jégkorong világába! A nyereményjáték során minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig az a feladatotok, hogy a könyv szerzőjét és címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.”

További állomások:

 Nem szoktam thrillereket olvasni. Talán ez és a krimi vagy horror műfaja áll tőlem a legtávolabb, bár érdekes módon, ha jól emlékszem, az első két könyves értékelésem a blogon (még a Blogturné klub előtt) pont ezekben a témákban íródott. Viszont, ahogy még az év eleji bejegyzéseimben is említettem, idén elhatároztam, hogy egy picit jobban odafigyelek arra, hogy miylen könyveket olvasok. Tavaly az volt a cél, hogy szépen lassan visszarázódjak az olvasáshoz, mint aktív hobbihoz, viszont most, hogy ez határozottan megvan, itt az ideje kicsit oda is figyelni arra, hogy változatosan olvassak és kipróbáljak új irányokat. 

Így került hozzám Az erdő istene is, aminek az előzetes viszhangja és értékelései annyira pozitívak voltak, hogy úgy éreztem mindenképpen jó választás lesz, igezán nem említve a kötet külső csomagolását... Egyszerűen gyönyörű és bár elsőre is nagyon tetszett a lecsöppenő rózsaszín festéknyom a borítón, most a könyv olvasása után egyszerűen odáig vagyok milyen szinten találó és lényeges apróság.

Fülszöveg:

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Én és a könyv:

Kiskoromban rengeteg időt töltöttünk az erdőben, sokat jártunk túrázni is, de többnyire csak játszottunk kettesben az öcsémmel vagy a többi gyerekkel, hiszen ott volt az utca végén és úgy ismertük azt a részt, mint a tenyerünket. Abszolút ennek az időszaknak az emlékeit hozta elő bennem ez a könyv eleinte, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy néhol, hiszen a történet egyszerre fut a múltban és a jelenben legalább hat különböző karakter nézőpontjából. 

Ez persze elsőre kissé ijesztően hangzik, hiszen ebbe csak igazán könnyű belebukni íróként, ráadásul olvasóként is jól meg tud kavarni, hogy ki kicsoda és éppen hol vagyunk térben is időben. Érdekes módon, ezzel nem volt problémám egyáltalán. Egyik oldalról nagyon kellemesen el lehetett különíteni a karaktereket egymástól, hiszen merőben más életet éltek és szerencsére hasonló nevek sem fordultak elő, illetve nem voltak fejezetek, hanem mindig éppen az aktuális szemszög nevével kezdődött új rész, illetve egy apró felirattal, ahol jelölve volt, hogy a lehetséges idősíkok közül éppen melyikben járunk. Ez rendkívül sokat segített. 

Maga a történet egyszerre öleli fel a két testvér eltűnését, de ennél sokkal több szálat tartogat. A 60-70-es évek Amerikájában annyira sok érzékeny és jelentős téma tud feljönni egy ilyen kötet kapcsán, hogy nem győztem kapkodni a fejem, ahogy mindegyikbe kissé bele is kóstoltatott minket olvasókat az írónő. 

Először is adott egy nyomozó, aki igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Ebben eddig semmi izgalmas nincs, de legyen ez a nyomozó nő és történetesen az első női nyomozó egész New York államban. Rögtön izgalmasabb a helyzet. Persze, itt el lehet kezdeni pampogni, hogy ma már nem lehet semmit eladni kisebbségek megjelenítése nélkül, viszont itt én úgy éreztem egy nagyon fontos aspektusát mutatta be az írónő a helyzetnek, ami gyakran háttérbe kerül. Az egy dolog, hogy nyilván megjegyzéseket kap a munkatársaktól a nyomozónő, illetve jobban kell bizonyítania, viszont ami igazán érdekes, és ritkásan van tárgyalva, hogy erre hogyan reagál a családja. Mennyore hatalmas változás az, hogy ma már élhet egy nő egyedül, férj nélkül és dolgozhat és ez mennyire furcsa és groteszk elképzelés tudott lenni akkoriban. 

Ehhez kapcsolódik a válások témája is, amit szintén érint a kötet, hiszen bár már van lehetőség válni, mégis, megbélyegzik az elvált nőt, még akkor is, ha igazából a férj volt a hűtlen. 
Számos ilyen és ehhez hasonló társadalmi problémát jelenít meg az írónő a történet során, amik úgy érzem, hogy így, hogy kellően távolinak tűnik a könyv lapjain mind időben és térben, sokkal könnyebben feldolgozhatóbbá és ezáltal elgondolkodtatóbbá teszik ezeket a rendkívül fontos kérdéseket. 

Rég olvastam ennyire elragadó, lebilincselő és olvasmányos kötetet. Az egész stílusa, felépítése és végkimenetele olyan volt, ami úgy érzem még sokáig a gondolataimban velem lesz és még magamban is gondolkodnom kell, nem csak a felhozott témákon, de magán a történeten és a különböző szálak lezárásain is. 

Mindenképpen nagyon ajánlom, kifejezetten az olyanok számára, akik szkeptikusak a thriller műfajával, mivel engem egyértelműen berántott és alig várom, hogy az írónő másik könyvét is olvashassam.

Nyereményjáték:

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!
Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.
Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módja annak, hogy ivóvizet szerezzünk az erdőben?

A) Esővíz gyűjtése

B) Folyóvíz közvetlen fogyasztása

C) Bogyós gyümölcsök fogyasztása

D) Fa kérgének rágása

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Az elmúlt időszakban eléggé zajlott az élet, ráadásul mind a munka, mind a suli elég nagy nyomást helyezett rám, így borzasztóan jól esett valami könnyedet és szórakoztatót olvasni. Csak rá kell nézni a borítóra, és egyből látszik, hogy ebben a könyvben nem lesznek kellemetlen és fojtogató érzelmek, sem világmegváltó filozofálások. Szimplán szórakozást ígér és ezt be is tartja, ráadásul a nerdy szívemnek végtelenül találóan. Ha valaki szerette az Agymenőket, ez a könyv mindenképp rajta kell legyen a kívánságlistáján.

Fülszöveg:

Az űrmérnökként dolgozó Esther Abbott nem hisz a szerelemben: neki elég, hogy tökéletesen boldog életet él, miközben szívből gyűlöli a hipsztersapkás forgatókönyvíró szomszédját, Jonathant. A nyugodt mindennapoknak azonban vége szakad, amikor kénytelen lesz ördögi alkut kötni a sráccal: ha Jonathan eltereli a legjobb barátnője figyelmét egy kínos exről, Esther lesz a tudományos tanácsadója az éppen készülő sci-fi forgatókönyvéhez.

A lány türelmét erősen próbára teszi, amikor teljesítenie kell az alku rá eső részét. Ám minél több időt tölt Jonathannel, ráébred, hogy a fiú nem is annyira vészes, és a gyűlölet egyre inkább vonzalommá alakul át. Már csak az a kérdés, Esther képes lesz-e túllépni önmaga árnyékán, vagy az élete egyenesen a katasztrófa felé száguld…

Én és a könyv:

Bár első ránézésre azt gondolná az ember, hogy semmi közöm az űrmérnökséghez – és őszintén szólva, a könyv fülszövege alapján nem is sejtettem, hogy ennyire személyesen fog megérinteni –, olvasás közben egyre inkább úgy éreztem, mintha Esthert kifejezetten nekem írták volna. Nem a szó szoros értelmében azonosulok vele, hiszen én sem tartom magam igazi mérnöknek, még ha papíron bizonyos szintig annak is számítanék. Mégis, az a gyakorlatias, határozott, karakán attitűd, amit Esther képvisel, nagyon ismerős és otthonos volt számomra. Talán nem is a szakma a lényeg, hanem az a női tapasztalat, amit „mérnökként nőnek lenni” jelent: egyszerre próbálni helytállni egy hagyományosan férfias világban, miközben közben nőként is érvényesülni, önazonosnak maradni.

Nagyon izgalmas volt ezt a világot belülről, egy intelligens, ambiciózus és mégis esendő nő szemszögéből megélni. A történet dinamikáját pedig számomra különösen izgalmassá tette Jonathan karaktere, aki Esterh határozottságának tökéletes ellentéte: egy művészlélek, álmodozó, simulékony, néha már-már komikus módon szerencsétlen – de mindeközben borzasztó szerethető. Ő az a típus, aki nem tolakodik, nem ural, hanem szeretne kapcsolódni, csak nem mindig találja meg az utat hozzá. Be kell vallanom, nekem néha túl sok volt a tesze-toszasága, és emiatt nehezen tudtam igazán megszeretni, de az Estherral való párbeszédeik még így is működtek. Olyan fura kis kémia volt köztük, ami nem harsány, nem szenvedélyes, hanem finoman, lassan építkező – de pont ettől lett hiteles és igazán megnyerő. Egy olyan kapcsolat, amiért tényleg szurkolni kellett, mert nem adta könnyen magát, és ez különösen jól esett egy olyan műfajban, ahol sokszor minden túl gyorsan, túl simán történik.

Ami viszont számomra igazán különlegessé tette a könyvet, az a női barátság ábrázolása. Ritkán találkozni olyan történettel, ahol a nő és nő közötti kapcsolódás nemcsak jelen van, de központi szerepet is kap. Itt viszont a barátság nem egy mellékszál volt, hanem szinte a történet gerince. Nem csupán kiegészítette a romantikus szálat, hanem időnként át is vette a fókuszt – és ez valami elképesztően frissítő és őszinte élményt adott. A női barátság minden rétege – a támogatás, az irigység, a bűntudat, az újraközeledés, a feltétel nélküli szeretet – hihetetlen érzékenységgel volt kibontva, és engem személy szerint sokkal jobban megérintett, mint a romantikus szál.

Különösen elgondolkodtatott, hogy milyen hatással lenne a női kapcsolatok alakulására a való életben, ha több ilyen motívum jelenne meg a nőknek szánt szórakoztató irodalomban. Ha nem csak arról olvasnánk, hogyan találja meg egy nő a „nagy Ő”-t, hanem arról is, hogyan marad meg a legjobb barátnője mellett, hogyan dolgozza fel a sebeket és hogyan építi újra a bizalmat. Talán több könyvben lenne helye annak, amit egyre többen próbálunk megélni a valóságban is: az őszinte, mély, és egymást felemelő női barátságnak.

Nagyon ajánlom ezt a kötetet azoknak, akik egy kis kikapcsolódást keresnek és egy egyszerűen szerethető történetet. Különösképp pedig ajánlanám azoknak, akik maguk is kicsit nerdyk és jól esne nekik kissé "reprezentálva" lenni egy romantikus kötet lapjain.

Nyereményjáték:

Most kiderül, mennyire figyeltetek a kémiaórákon! A turné állomásain összegképleteket találhattok, Nektek pedig az a feladatotok, hogy az elem nevét beírjátok a Rafflecopter dobozba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

További állomások: