Alig vártam, hogy végre a kezemben tarthassam a Silver Pines Ranch sorozat következő részét. Bár a cowboy románcok világa teljesen új volt a számoma az első kötet olvasásánál, határozottan olyan pozitív benyomást tett rám, hogy nem csak a sorozatnak lettem elkötelezett rajongója, de a műfajnak is, így már el is kezdtem gyűjtögetni az ajánlásokat, hogy mit érdemes még elolvasni a témában. Ha nektek is van ötletetek, ne tartsátok magatokban, szóval minden jó cowboyos könyvet várok a kommentszekcióban! 

Fülszöveg:

Wade-nek kell a segítség, hogy felkészítse a Kentucky Derbyre a legjobb lovát. Ivy sokkal jobban megbízik az állatokban, mint az emberekben. Az az álma, hogy egyszer felnevelhessen egy versenylovat. Ivy maga a káosz, Wade pedig maga a rend. Apránként valami megváltozik. Lehet, hogy szikra lobban kettejük közt?

Igazi fülledt cowboy románc: egy mogorva ranchtulajdonosnak és egy vidám lóidomárnak kell megtanulnia együttműködni a Silver Pines Ranch-sorozat második kötetében.

Én és a könyv:

Jó ideje nem került a kezeim közé egy jóféle romantikus könyv. Igazából ez úgy igaz teljesen, hogy jó ideje nem volt dolgom sima, nem fantasy romantikus kötettel, főleg nem ennyire spicy verzióval. A teljes igazsághoz pedig az is hozzá tartozik, hogy már kezdett hiányozni is a téma. Így hát csak tetézte a várakozást és lelkesedést mindez, a Silver Pine Ranch sorozat következő része felé. Már az első kötet baromira tetszett és megfogott, olyannyira, hogy a rikító rózsaszín élfestése és retro rózsaszín borítója ellenére is elővettem mindenféle tömegközlekedési eszközön, csak hogy haladjak a sztorival. (Itt most hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a pikáns részeket milyen lehet megélni egy zötyögő buszon a belvárosban, és nézzük úgy, hogy ezek a dolgok soha nem történtek meg senkivel, így velem sem.) 

A mostani sztori onnan indult, ahol a másik abbamaradt, csak éppen a hangsúly átkerült a cuki hugi és hokis mostohabátyó kombóról a farmvezető legidősebb fiúra és a friss munkaerőre, az új lótréner lányra. Egy klasszikus grumpy x sunshine kombó a mostani főszerplő páros, és meg kell mondjam, hogy én baromira élveztem. Jó volt a kapcsolati dinamikájuk és a legidősebb Ashby fiú, Wade két oldala ( leginkább a grumpyn túli) is nagyon tetszett, egészen hamar átalakította a sorrendet és Nash (az előző kötet férfi főszereplője) fölé kerekedett, így ő lett a top befutó a sorozatból, ami úgy érzem így is fog maradni, hiába a további legalább két rész. 

Ivy tehát a sunshine, a cukiság és vidámság megtestesítője, aki mellette rendkívül béna (clumsy) így folyamatosan majd széttöri magát, ami által a kapcsolati dinamikájukban hamar elindul egyfajta oltalmazó-oltalmazott viszony, kicsit alá-felé rendeltség, ami nyilván a pikáns jelenetekben teljesedik ki igazán. A könyv elejében elhelyezett figyelmeztetés után, ami őszintén nekem még mindig új, hogy belekerül a könyvekbe, mivel figyelmeztetés helyett sokkal inkább olyan, mint egy étlap, hogy mi kerül majd ezen a 400 oldalon keresztül felszolgálásra, szóval a figyelmeztetés után, egészen sokáig kellett várni az első smut jelenetre, de az írónő egyáltalán nem aprózta el onnantól. 

Számomra azért az első jelenet kissé furcsa és meglepő volt, mondhatni éles váltás az addigiakhoz képest, viszont ennyire jól megírt smut jeleneteket igazán régen láttam. Ízléses, nem okoz szekunder szégyenérzetet és úgy igazán hagyja belemerülni az olvasót, igazán olvasmányos.

Nekem kifejezetten tetszett az is, hogy felesleges drámázás nem igazán kapott helyet a történetben, persze a szokásos kisvárosi problémák mind előjöttek, de olyan fölöslegesen szakítós, hisztizős jelenetek nem voltak, cserébe viszont a belső dilemmákról és érzésekről többet részletezett az írónő, így a legtöbb konfliktus belső elbeszélésben valósult meg, nem pedig felesleges tányérdobálás keretei között.

Az Ashby család továbbra is zseniális. Imádtam most is, ahogy mindenkinek jut szerep és mondanivaló és az az atmoszféra, amit megidéznek a nagy közös családi vacsorák alkalmával egyszerűen fantasztikus. Szinte azt kívánom bárcsak egyszer én is vendégeskedhetnék Jo mamánál. Különösen tetszett az is, hogy az egész család szerves részét képezte a történetnek, így pedig az eddig megismert karakterek is visszatértek és szórakoztattak két pikáns jelenet között.

Az egyetlen, amit sajnáltam, az a történetnek az időbeosztása. A vége felé sok nagyobb, akár éves ugrás is történt, míg az eleje nagyon részletesen napról napra mutatta be a történéseket. Értettem, hogy a szükséges helyzetek kialakításához ez meg az kell, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor én szívesen kísértem volna tényleg figyelemmel, hogy hogyan készítik fel a nagy nehezen kiválasztott versenylovukat a derbyre, amiről végül alig 10-20 oldal szólt, miközben az egész történet központi elemeként volt beharangozva. 

Ugyanakkor ezt leszámítva ismét egy szuper olvasási élményben volt részem, és alig várom, hogy a következő két rész is megjelenjen magyarul, és visszatérhessek Silver Pines Ranch lakóihoz, mert gyanús, hogy a következő párosunk különösképp szórakoztató lesz. 

Nyereményjáték:

Igazi fülledt cowboy románc: egy mogorva ranchtulajdonosnak és egy vidám lóidomárnak kell megtanulnia együttműködni a Silver Pines Ranch-sorozat második kötetében.

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy, a Kentucky Derby-re vonatkozó kérdést találtok. Az ezekre adott helyes válaszokat várjuk a Tally űrlap megfelelő soraiba.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik évben tartották az első Kentucky Derby-t?

További állomások: