A tavaly megjelent Szerb Antal-kötet után nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a sorozat következő része. Míg Szerb Antalt elsősorban az írói munkássága miatt szeretem, József Attila egészen más helyet foglal el nálam: ő az egyik kedvenc magyar költőm. Verseihez rendszeresen visszatérek, és bár az iskolai irodalomórák óta valószínűleg mindannyian ismerünk tőle néhány meghatározó művet, mindig úgy érzem, hogy még bőven van mit felfedezni az életművében. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, hogyan sikerül ezt egy olyan kötetben megmutatni, amelynek célja, hogy egy teljes éven keresztül kísérje az olvasót.

Fülszöveg:

Ki a legnagyobb magyar költő? Sokak számára egyértelműen József Attila, de hogy szinte mindenki az első három között említi, az egészen biztos. Bennünk élnek és visszhangoznak nagy versei, újra meg újra átérezzük tragikus sorsát, magányát és kívülállóságát, felidézzük filozófiáját. De ismerjük-e igazából, vagy csupán az irodalomórák emlékének fényében látjuk? Prieger Zsolt „szubjektív-szerelmes” válogatása nemcsak árnyalja, de jócskán ki is tágítja József Attiláról alkotott képünket. Felfedezhetjük benne a költő kísérletező kedvét, játékos oldalát – a sokat idézettek mellett expresszionista, avantgárd költeményeit, rögtönzéseit, reklámverseit is olvashatjuk –, de levél-, cikk- és naplórészleteiből apróbb rezdüléseit, életeseményeit, legmélyebb érzéseit és gondolatait is megismerhetjük. A személyes, mégis átfogó összeállítás nyomán 365 lépésben, napról napra kerülhetünk közelebb irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjához.

Én és a könyv:

Mivel már ismertem a sorozat koncepcióját, ezt a könyvet is pontosan úgy szerettem volna használni, ahogyan azt Prieger Zsolt megálmodta. Nem egy délután alatt végiglapozni az összes idézetet, hanem minden nap csak azt az egyet elolvasni, amelyik az adott dátumhoz tartozik. Az előző kötetnél is nagyon megszerettem ezt a kis reggeli rituálét, és örömmel tapasztaltam, hogy József Attilával ugyanolyan természetesen épült be a napjaimba. Mindössze néhány percet vesz igénybe, mégis gyakran elég ahhoz, hogy az ember gondolatai egészen más irányba induljanak el.

Persze most sem bírtam ki, hogy néha ne lapozzak előre vagy hátra. Kíváncsi voltam, milyen szövegek várnak rám az év későbbi szakaszaiban, illetve arra is, mennyire sikerült változatos válogatást összeállítani. Szerencsére a kötet messze nem csak a legismertebb versekből válogat. Külön örültem annak, hogy levelek, naplórészletek, cikkek és kevésbé ismert írások is helyet kaptak benne, hiszen ezek egészen más oldaláról mutatják meg József Attilát. Sokkal emberibbé válik tőlük, és egy olyan alkotót ismerhetünk meg, aki nemcsak a verseiben volt kivételesen érzékeny, hanem a hétköznapi gondolataiban is.

Természetesen itt is akadtak olyan idézetek, amelyek kevésbé szólítottak meg, vagy első olvasásra nem igazán tudtam mit kezdeni velük. Ugyanakkor legalább ennyi olyan gondolat is volt, amely hosszú órákra vagy akár napokra velem maradt. Ez számomra egy ilyen könyv legnagyobb erőssége. Nem az a célja, hogy minden egyes oldala ugyanolyan erős legyen, hanem hogy időről időre találkozzunk egy olyan mondattal, ami váratlanul telibe talál, és még jóval azután is vissza-visszatér a gondolatainkba, hogy becsuktuk a könyvet.

Azt is nagyon szerettem, hogy a válogatás nem próbál kizárólag a tragikus sorsú költő képére építeni. Persze ez elválaszthatatlan része József Attila életének, de emellett ugyanúgy megjelenik a játékossága, a humora, a kíváncsisága és az a fajta kísérletező kedv is, amiről talán kevesebbet beszélünk. Emiatt úgy érzem, hogy ez a kötet azoknak is tud újat mutatni, akik egyébként úgy gondolják, jól ismerik az életművét.

Egyetlen apróság volt, amit sajnáltam, és ez egyáltalán nem a tartalomhoz kapcsolódik. Mivel ez egy sorozat, örültem volna, ha a megjelenés is egységes marad. Az előző, Szerb Antal-kötet gyönyörű élfestéssel jelent meg, ez viszont már nem kapta meg ezt a pluszt. Tudom, hogy ez csak esztétikai kérdés, és természetesen semmit sem von le a könyv értékéből, de gyűjtőként és könyvmolyként szeretem, amikor egy sorozat darabjai harmonikusan mutatnak egymás mellett a polcon. Emiatt egy picit csalódott voltam.

Összességében azonban ismét egy olyan kötetet kaptam, amely szerintem pontosan azt nyújtja, amit ígér. Nem egy klasszikus verseskötet, amit az ember elejétől a végéig egy ültő helyében elolvas, hanem egy társ a mindennapokra. Egy olyan könyv, amelyből naponta néhány perc is elég ahhoz, hogy megálljunk egy pillanatra, elgondolkodjunk, vagy egyszerűen csak közelebb kerüljünk irodalmunk egyik legnagyobb alakjához. Ha pedig valaki egyébként is szereti József Attilát, akkor szerintem különösen szép ajándék lehet – akár saját magának, akár valaki másnak.

Nyereményjáték:

József Attila időtálló versei, gondolatai és töredékei elevenednek meg Prieger Zsolt válogatásában, az Egy évem József Attilával című kötetben, amely az év minden napjára kínál egy-egy inspiráló vagy elgondolkodtató szöveget. Ez a különleges kiadvány nemcsak a költő életművéhez visz közelebb, hanem arra is hív, hogy nap mint nap új szemszögből találkozzunk József Attila örökérvényű soraival. Tartsatok bloggereinkkel a turné során, hiszen a végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!

A nyereményjáték során József Attiláról írunk állításokat - nektek az lesz a feladatotok, hogy megfejtsétek: igazak vagy hamisak. A helyes megoldást írjátok a Tally boxba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.26. Kitablar

07.28. Szembetűnő

Janice Hallett már nem volt ismeretlen név számomra. Bár csak idén fedeztem fel, azonnal beleszerettem a levélregényeibe, amelyekben gyilkossági ügyeket göngyölít fel e-mailek, chatüzenetek és más alternatív szövegtípusok segítségével. Baromi ötletesek, rendkívül olvasmányosak és végig izgalmasak, ezért teljesen logikus lépésnek tűnt, hogy ne csak a felnőtt, hanem a fiatalabb olvasókat is megszólítsa.

Már a megjelenés előtt magam előtt láttam azokat a büszke tizenéveseket, akik diadalmasan mesélik, hogy egy ilyen vaskos könyvet olvastak el egyedül, miközben sunyi mosollyal elhallgatják, hogy a több száz oldal valójában nem folyamatos szövegből áll, hanem levelekből, chatüzenetekből és egyéb izgalmas dokumentumokból. Alig vártam, hogy én is kézbe vehessem a könyvet. A Könyvhéten végül meg is jelent a Manó Könyvek gondozásában, én pedig – majdnem augusztusra – végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Fülszöveg:

Amikor Ava és Luke egy papírokkal teli rejtélyes dobozt találnak a padláson, egyből kíváncsiak lesznek, milyen titkok lapulhatnak a sorok között. Amint olvasni kezdik a naplóbejegyzéseket, leveleket, újságcikkeket, rendőrségi jegyzőkönyveket és meghallgatják a bizalmas hangfelvételeket, rádöbbennek, hogy egy régi, máig megoldatlan gyilkossági ügy kellős közepébe csöppentek. Elhatározzák, hogy felgöngyölítik a szövevényes bűntényt, amely felbolygatta egy negyven évvel ezelőtti nyári tábor napjait. Ám ahogy nyomozni kezdenek, kiderül, hogy a gyilkos még mindig szabadlábon van – ráadásul sokkal közelebb, mint gondolnák… Találd meg a bizonyítékokat, és keress újabb nyomokat Avával és Luke-kal együtt, hogy fény derüljön az igazságra!

Én és a könyv:

A vizsgáztató volt az első Janice Hallett-könyv, amit olvastam. Az is csak idén jelent meg magyarul, mégis azonnal belopta magát a szívembe. Más művét addig nem ismertem, ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy újabb könyve érkezik magyarul, ráadásul lehetőségem is nyílt ilyen hamar elolvasni.

Egészen új élmény volt egy kifejezetten brutális, véres krimi után az írónőt gyerekkönyves közegben megismerni. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz leegyszerűsítve a történet vagy maga a nyomozás. Szerencsére a cím – Dobozba zárt gyilkosságok – nem ígért félrevezetően könnyed történetet: itt egyáltalán nem eltűnt cukormázas fánkok után nyomoznak a szereplők.

Különösen tetszett, hogy bár a hangvétel gyerekeknek szól, és a főszereplők is kora tizenévesek, az írónő jól felismerhető stílusa és a korábbi könyveiből ismert sajátosságai megmaradtak. Ilyen például az a finom misztikum, amely ebben a történetben talán még jobban működött. Egy erdő melletti nyári cserkésztábor szinte kiált egy olyan kísértethistóriáért, amellyel évről évre ijesztgetik az új cserkészeket. És persze ott van maga a gyilkossági ügy is, amelyet Hallett ezúttal sem bagatellizált el. A főszereplők ugyan még csak tizenévesek, de bátran – sőt, néha már vakmerően – vetik bele magukat a nyomozásba.

Ami egy kicsit meglepett, az a naplóbejegyzések hangsúlyos szerepe volt. Minden sátornak saját naplót kellett vezetnie, így rengeteg gyermeki fogalmazással, vagyis hosszabb folyószöveggel találkozhatunk. Ezek néha már túlságosan is élethűek voltak: többször azon kaptam magam, hogy kezdek belefáradni a sok lényegtelennek tűnő részletbe és a "rizsázásba". Aztán rendre kiderült, hogy Hallett ezeket sem véletlenül írta bele, mert valamilyen apró információval mindig előrébb vitték a nyomozást.

Nagyon tetszett az is, hogy a történet egyszerre játszódik napjainkban és a nyolcvanas években. A jelenben élő gyerekek a nyomozás során fokozatosan fedezik fel a múlt tárgyait és kifejezéseit, ami szerintem remekül működött. Gyerekkönyveknél mindig figyelem azt is, milyen pluszt adhatnak az olvasóknak, és itt különösen tetszett, hogy a szereplők maguk néztek utána a számukra ismeretlen fogalmaknak, majd elmagyarázták egymásnak, mit jelentenek. Így teljesen természetesen kerültek szóba olyan dolgok, mint a walkman vagy a filmes fényképezőgép, anélkül hogy az egész tanító jellegűvé vagy szájbarágóssá vált volna.

Egyetlen dolognál akadtam el igazán. A gyerekek naplóiban szándékosan sok helyesírási hiba szerepel, ami egyrészt nagyon hiteles és sokat hozzátesz a karakterekhez. Másrészt viszont elgondolkodtam rajta, hogy ez milyen hatással lehet a fiatal olvasókra. Ha egy gyerek többször találkozik ugyanazzal a hibásan leírt szóval – ráadásul egy könyvben –, vajon nem rögzülhet-e benne rosszul? Őszintén nem tudom, van-e erre bármilyen kutatás vagy egyértelmű válasz, de olvasás közben többször is eszembe jutott. Ettől függetlenül értem, hogy az írónő miért döntött emellett: a naplók ettől lettek igazán életszerűek, és sokat hozzáadtak a szereplők hitelességéhez.

Összességében szerettem ezt a könyvet. Izgalmas volt, érdekes bepillantást engedett a cserkészet világába, és külön ki kell emelnem a vizuális megjelenését is. Nagyon jól álltak neki az illusztrációk és a különféle grafikai megoldások: a kézírást imitáló betűtípusok, a gyerekrajzok és a különböző levélpapírok apró díszítései rengeteget hozzáadtak az atmoszférához. Mindez még inkább életre keltette a történetet, amely végig szórakoztató, olvasmányos és fordulatos maradt. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt szívből ajánlom.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett a fiatalabb korosztálynak is bemutatkozik, a Manó könyvek jóvoltából. Legújabb regénye gyerekekről szól, akik régi dokumentumok alapján próbálnak megfejteni egy bűnügyet. Ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A dobozba zárt gyilkosságok című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Az ifjúsági krimi népszerű műfaj, ezekből hozunk párat a rejtvényben. Feladat egyszerű: a fülszöveg részlet alapján kitalálni a regényt és íróját, s ezt felvinni a kérdőívbe.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Ünneplés közben azonban valaki MEGHAL, és minden jel arra utal, hogy MEGMÉRGEZTÉK!

Kint ítéletidő tombol, szakad az eső, mindent elönt a víz, így a házat senki nem tudja elhagyni – és a rendőrség sem tudja megközelíteni a bűntett színhelyét. Az ódon kastélyban egyre feszültebb a légkör. Senki sem az, akinek látszik, és MINDENKI REJTEGET EGY-KÉT TITKOT. "

További állomások:

Blogturné Klub

05.16 Olvasónapló

05.18 Spirit Bliss, Sárga könyves út

05.20 Csak olvass!

05.23 Könyv és Más

05.24 Ambivalentina 

Nem tudom elmondani, mennyire a hatása alá kerültem, amikor elkezdtem nézni a Heated rivalry sorozatot. Még csak az első két rész volt kint streaming platforomon itthon, így kénytelen voltam teljesen random thai BL weboldalakat felkeresni, ahol rossz minőségben, és furcsa vágott verzióban izgultam végig a részeket egyetlen éjszaka alatt. Majd másnap újrakezdtem a sorozatot az első résztől. Meg lehet, hogy letöltöttem a teljes playlistet, és megállás nélkül hallgattam. Lehet, hogy ez azóta is tart. Így azt hitem érthető, mennyire vártam, hogy magyar nyelven is megjelenjenek a könyvek. Végre itt van az első, és már biztos, hogy igen hamar érkeznek a következők is, így a lelkesedésem a tetőfokára hágott és alig vártam, hogy elmesélhessem nektek az élményeimet.

Fülszöveg:

Scott Hunter, a New York Admirals sztárhokisa szentül hisz a meccs előtti rituáléban.

De mi van, ha ezúttal nem a smoothie hozza meg a szerencséjét… hanem a pasi, aki készítette?

Scott mindig felismeri, ha valami jó. Amikor megkóstolja Kip Grady smoothie-ját egy bárban, és a balszerencse-sorozata hirtelen megszakad a jégen, mindent megtesz, hogy megismételhesse a sikert… és hogy közelebbről is megismerhesse a pult mögött álló szexi, szórakoztató srácot.

Kip érzi, hogy Scott nem csak az ital miatt tér vissza újra és újra, de azt elképzelni sem meri, hogy a férfi egyszer felhívja magához. Vagy hogy szanaszét csókolja, és mindenhol kényezteti. Amikor ez mégis megtörténik, az egész hihetetlenül intenzív és ellenállhatatlan… és újra meg újra megismétlődik. De mindig Scott feltételei szerint, zárt ajtók mögött. Scottnak szüksége van Kipre. De közeleg a rájátszás, és minden eddiginél nagyobb figyelem irányul rá. Most nem engedheti meg magának, hogy bármi veszélyeztesse a karrierjét… Márpedig pontosan ez történne, ha felvállalná a kapcsolatukat a világ előtt.

Kip készen áll mindent beleadni. De meddig lehet úgy szeretni valakit, hogy közben láthatatlannak kell maradnod?

Ismerd meg az HBO Max világsikerű Heated Rivalry-sorozatának alapjául szolgáló könyveket!

Engedd, hogy egy titkos kapcsolat felforgassa a világodat!

Én és a könyv:

Be kell vallanom, teljes mértékben belehabarodtam a sorozat miatt Rozanov és Hollander kettősébe, így bár érdeklődve, de kicsit vonakodva kezdtem neki a könyvsorozat első részének, ami nem a fent megnevezett srácokról szól, sőt. Egyikük még csak meg sincs nevezve ebben a részben, ami valahol igazából fals elvárás volt a részemről, hiszen a könyvek voltak előbb, szóval egyáltalán nem kéne a feldolgozás alapján elvárásokat támasztanom az alapművek felé.

Ettől függetlenül a mostani főszereplők, Kip és Scott is megjelentek a feldolgozásban, egy teljes részt kaptak, ami összefoglalta az ő könyvüket, így nem volt teljesen új a számomra, mi történt a fejezetekben. Igazából elég szerencsés dolog, amikor egy történetet úgy ültetnek át képernyőre, hogy nem változtatnak a fordulatokon és cselekményen, így igazából nagyon is boldog voltam, hogy nem értek meglepetések.

A fenti állítás pedig igazából nem is állja meg a helyét, hiszen ért meglepetés. Nagyon furcsa volt számomra egy ennyire "férfiszerelmet" látni, ahol az érzelmi oldal valahogy alig jelent meg, még a kizárólagosság is sokáig elvarratlan szálként lebegett a főhősök feje fölött és számomra nagyjából a semmiből rukkoltak elő a szerelmi vallomásukkal egymás felé. 

Ezt az érzést valószínüleg az is okozta, hogy az elbeszélés E/3-ban íródott, így még nehezebb volt magamhoz közel éreznem a karaktereket, nem láttam igazán bele a fejükbe, és így az érzéseiket sem tudtam annyira empatikusan megélni. 

Ettől függetlenül aranyos olvasmány volt, meglepően sok szexjelenettel. De tényleg, nem aprózta el az írónő, ezek a srácok ha csak tehették egymásnak estek és egész részletes, na meg ötletes és változatos leírásokat kaptunk. Ez a része amúgy számomra nagy pozitívum volt. Nem éreztem unalmasnak őket, és egyértelműen látszódott a folyamat, ahogy az annyira még nem tapasztalt és félős hokisztár szépen lassan előbújik és megéli a saját szexualitását. Ez szerintem kifejezetten szépen lett ábrázolva.

A romantikus részek nagyon elenyészően voltak viszont jelen. Inkább volt a könyv erotikus, mint romantikus. Valahogy, ahogy fent is említettem, az érzelmi rész nekem hiányzott az egész könyvből, de így is rendkívüli módon várom, hogy olvashassam a következő részt. Remélem minél hamarabb érkezik!

Nyereményjáték:

Kip és Scott párosa a Heated Rivalry c. sorozatban meghódította a nézőket, és most végre magyarul is megjelent a róluk szóló könyv, a Game Changer.

Ismerd meg a történetüket, és játssz velünk, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted az egyik példányt.

A mostani nyereményjátékunk során olyan LMBTQ regényekből találsz idézeteket, amiket bátran ajánlunk, ha szereted Scott és Kip párosát. A feladatod, hogy felismerd mely kötetből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"– Azt javaslom, találj ki valamit, amitől el tudod viselni, hogy hozzám kell érned.

– Oké. – Semmi okos nem jutott eszembe, így aztán kimondtam azt, ami elsőként átfutott az agyamon. – Szexeljünk!

Oliver szája furcsán megrándult.

– Nem hiszem, hogy egy alapítványi bálon ez lenne a helyénvaló viselkedés."

További állomások:

Blogturné Klub

07.20. - Sorok között

07.21. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

07.23. - Ambivalentina

07.25. - Zakkant olvas

07.27. - Spirit Bliss

07.29. - Readinspo

 Hihetetlen, hogy máris az utolsó részénél tartunk Nick és Charlie kalandjának. Tudom, klisés ilyet mondani, de mintha csak tegnap lett volna, hogy megjelent az első rész a kiadónál és együltömben végigpörgettem a teljes kötetet, majd megnéztem a sorozat első évadát. (Majd pedig kezdtem előről a kötettel és a sorozattal.) Csakúgy, mint rengeteg másik embernek, nekem is abszolút a szívemhez nőttek Alice Oseman karakterei. Nem csak a két főhős, hanem a családjuk, barátaik és még a háziállataik is. Furcsé érzés volt úgy olvasni ezt a kötetet, hogy tudtam itt a vége, de erről bővebben lejjebb.

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS

VÉGZŐS BÁL

Kezdés: 19:00

St George's Hotel

1 fő részére

szia

szeretlek,

örökké :)

C x

Világszenzáció! Fedezd fel a sorozatot, amely több mint tízmillió olvasó életét változtatta meg, örökre.

Én és a könyv:

Alice Oseman valami teljesen újat hozott az LMBTQ irodalomba, amikor megjelent a Heartstopper képregénye. Nem is beszélve arról, hogy mekkora újdonságot jelentett ez a magyar piacon, a magyar ifjúsági melegséggel foglalkozó könyvek között. Akárki, akárhogy is érez a művel kapcsolatban, ezt nem lehet elvenni tőle, hogy egy olyan tündérmesét, egy olyan optimista és életigenlő romantikus történetet tárt elénk az írónő, amire nem igazán volt eddig példa a nyomtatott irodalomban. 

Sok olyan kiritkát olvastam, ahol azt firtatják, hogy mennyire nem reális, valóságos az ábrázolása a kapcsolatoknak, embereknek, élethelyzeteknek. Ugyanakkor szerintem, nem muszáj, hogy ez mindig így legyen, sok "sima" omantikus kötetben is pont ezt a fajta tündérmesei bájt és kedvességet szeretjük, ami elrepít minket a csúnya hétköznapokból. A legtöbb melegséget vagy másságot feldolgozó mű amúgy is tele van szenvedéssel és nehézségekkel, miért ne lehetne egyszer csak a jóra koncentrálni.

Persze, ez sem igaz teljes mértékben, hiszen így is jószerivel igyekszik foglalkozni a sorozat különböző mentális problémákkal, mint anorexia, étkezési zavarok, OCD, vagy kellemetlen jelenségekkel, mint kireksztés és zaklatás, de az olvasó a hatodik részre már biztos lehet benne, hogy ez az a hely, ez az a sorozat, ahol mindig minden végül happy enddel zárul és ez így is van jól. 

Őszintén, kicsit le voltam már maradva, hogy pontosan hol is búcsúztam el legutóbb Nicktől és Charlietól, na meg a párizsi csapatuktól, így végül arra jutottam, hogy az lesz a legbiztosabb, ha gyorsan elolvasom az előző öt részt is, és mennyire jól döntöttem! Szuper érzés volt egymás után a kezembe venni a köteteket, és átélni, ahogy szépen lassan fejlődnek és idősödnek a karakterek. Érdekes volt felfedezni így, hogy mennyit változott az írónő rajzolási stílusa is, és hogyan érzékeltette finoman kötetről kötetre a változást a fiúk között. 

Az utolsó részben volt pár visszaemlékezést, ahol tényleg látványos volt, mennyire pufibb, babaarcuk volt a szereplőknek, míg a végée mennyivel csontosabbak, megnyúltabbak lettek. Ez a részlet nagyon tetszett mennyire tudatos volt, és nem csak egyik pillanatról a másikra történő változás volt.

Az utolsó rész számomra méltó lezárást nyújtott a sorozatnak, kellő idót adott, hogy el tudjam engedni a karaktereket, megtudjam, hogyan folytatódott az életük a történet lezárta után és a kérdéses összekuszált szálakat is mind kisimította. Őszintén, rá kellett jönnöm, hogy Tori az egyik kedvenc karakterem és még nem olvastam az ő történetét feldolgozó könyvet, pedig az volt a szerző első irománya. Ezen remélem minél hamarabb változtatni tudok!

Összességében méltó lezárást kaptunk, Nickék még mindig rendkívül cukik és szeretnivalóak, ahogy a teljes köréjük gyűlt baráti társaság és támogatói kör is az. Hiányozni fognak, de szerencsére bármikor visszatérhetek hozzájuk. A filmet pedig alig várom, hogy megnézzem!

Nyereményjáték:

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog, amiről valaha hallottam."

További állomások:

Blogturné Klub

07.08. - Sorok Között

07.09. - Spirit Bliss Sárga könyves út

07.10. - Booktastic Boglinc

07.12. - Hagyjatok! Olvasok! blog

07.14. - Utószó

07.16. - Readinspo

07.18. - Dreamworld 

07.20. - Ambivalentina

07.22. - Könyv és más

 Egy jó krimi bármikor jöhet, de deleginkább ennyi romantikus és fantasy olvasmány után. Alice Feeneytől ezelőtt még nem olvastam, de ebből a konkrét könyvéből már Netflix-sorozat is készült, ami azért meggyőző volt a számomra. A fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezett, így úgy éreztem abszolút jó esélyekkel indul, de lássuk inkább, hogy hogyan teljesített.

Fülszöveg:

A Netflix nagy sikerű sorozata alapjául szolgáló regény!

Minden történetnek két oldala van. A tiéd és az enyém. A miénk és az övék. A férfié és a nőé. És valaki mindig hazudik.

Anna Andrews végre elérte, amire vágyott: a BBC híradósaként sikeres, független és messze jár a múltjától. Élete mégis kártyavárként omlik össze, amikor tudósítania kell egy brutális gyilkosságról Blackdownban. Itt nőtt fel, és tizenhat évesen, egy máig kísértő rémálom elől menekült el. A sokk akkor válik teljessé, amikor megtudja, hogy az áldozat az egyik gyerekkori barátnője.

Jack Harper főfelügyelő Londont hátrahagyva próbált új életet kezdeni Blackdownban, de most a saját nyomozása középpontjában találja magát. Nem elég, hogy az ügyben a volt feleségével, Annával kell viaskodnia, Jack egy sötét titkot is őriz: az áldozat a szeretője volt, ráadásul ő látta utoljára élve a nőt.

Kisvártatva pedig újabb gyilkosság történik. Ahogy a holttestek száma növekedni kezd a ködös angol faluban, Anna és Jack macska-egér játékba kezd egymással és a gyilkossal is. Mindketten gyanúsítottak, mindketten nyomoznak, és mindketten bármire képesek, hogy a saját igazságukat védjék, kerüljön az bármibe.

Ebben a történetben csak egyvalami biztos: valaki hazudik. Vajon ki rántja le hamarabb a leplet a másikról?

Alice Feeney pszichothriller mesterműve több mint húsz nyelven jelent meg világszerte, vezette a sikerlistákat, és 2026-ban a Netflix népszerű sorozatot készített belőle Minden történetnek két oldala van címmel, Tessa Thompson és Jon Bernthal főszereplésével. 

Én és a könyv:

Már megszokhattátok, hogy magát a cselekményt nem szoktam elnarrálni nektek a bejegyzéseimben, abból a lényeg úgyis kiderül a fülszövegben többnyire, és az pedig mindig itt van rögtön a bejegyzés legelején. Tehát az én és a könyv rész sokkal inkább reflekció az olvasási élményemről, mintsem beszámoló a könyvről. 

Nagyon szeretem a borzongós thrillereket és krimiket, bár olyankor kissé kevésbé, amikor kivételesen egyedül alszom otthon, ráadásul másnap korán szól az ébresztő, én pedig nyugtalanul forgolódom a takaró alatt hajnalokig, mert a lakás minden eszköze és bútorzata egyszerre kezd el kattogni, zakatolni, puffanni. Ez történt most is, viszont ha pozitív szemlélettel nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy hatással volt rám a könyv, nem is kicsit. (Annyira, hogy a cikk írása közben a semmiből leszakadt a fürdőszobai tárolóm, tudjátok az a cuppantós IKEA-s, és akkorát sikoltottam ijedtemben, hogy átkopogott a szomszéd, hogy minden rendben van-e.)

Bár az eleje nehezen indult, az első száz oldal után már azon kaptam magamat, hogy nem nézegetem, hogy hol is tartok, egyszerűen teljesen belemerültem az olvasásba. Én személy szerint nehezen bírom az olyan "antihős" főszereplőket, akikről ordít, hogy elcseszett az értékrendjük, nem lehet hogyan azonosulni velük, így ez volt az egy elsődleges bőkkenőm a kötet legelején, hogy a női főszereplő teljes mértékben megtestesítette a fent leírtak. A másodlagos pedig az, hogy az ismeretlen gyilkos elbeszélései túlságosan is gyanúsan őrá illettek. Itt pedig nehéz volt eldönteni, hogy ez a könyv tényleg így fog végigmenni, hogy egyértelmű ki a gyilkos a legelejétől kezdve, szóval "reverse krimi", vagy pedig ennyire erősen próbálja az írónő sugallni, hogy kit kéne a gyilkosnak éreznem, mint olvasó. 

Végül szép lassan az utóbbi felé billent a belső mérlegem, de a könyv során többszőr megkérdőjeleztem ezt, a legvégén pedig teljsen őszintén értetlenül álltam. Persze, egy rövid magyarázat után kitisztult a kép, de nagyon tetszett, hogy egészen a könyv legvégéig nem lett számomra egyértelmű, hogy ki is a gyilkosunk, sőt... De nem szeretnék spoilerezni. 

Nagyon izgalmas olvasási élmény volt. A gyilkosságok számomra elég részletesen lettek leírva, ráadásul meglepő brutalitást festettek le, ami kifejezetten meglepett egy-egy ponton. Nem számítottam rá egy ilyen könyvben. 

A kedvenc felfedezésem pedig olvasás után az volt, ahogy rábámultam a becsukott könyvre és rájöttem, hogy a borító mit is reprezentál. Nagyon találó, utólag jót kuncogtam magamban, főleg, hogy olvasás közben kicsit sem esett le ezekből semmi. Mondhatni teljesen "vakon voltam".

Szerencsére nem kell sokat várni, hogy ismét az írónőtől olvashasson a magyar közönség, csakúgy, mint most, a Magnólia kiadó gondozásában érkezik a következő regénye szeptemberben. Alig várom, mindenképp szeretném elolvasni.

Nyereményjáték:

Alice Feeney legújabb regénye Higgy nekem címmel egy feszült thriller, melyben Anna Andrews, BBC híradós egy brutális gyilkosság miatt kénytelen visszatérni szülővárosába, Blackdownba. Nemcsak múltjával, hanem volt férjével is szembe kell néznie a nyomozás során, miközben még egy gyilkosság történik. Mindketten gyanúsítottak és nyomozók egyszerre, de vajon kiderül-e az igazság és melyikük hazudik? Tartsatok bloggereinkkel és a Magnólia Kiadó jóvoltából nyerhettek belőle egy példányt!

Játékunk során minden állomáson egy hiányos borítót találtok, melyek mindegyike egy izgalmas thrillerhez tartozik. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok az író nevét és a könyvcímet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.11. Könyv és más

07.15. Olvasónapló

07.17. Pandalány olvas

07.19. Ambivalentina

 Miután tavaly és idén is annyit hangoztattam, hogy igyekszem tágítani az általam olvasott könyvek zsánerpalettáját, ebből pedig szorosan következet, hogy igyekszem változatosan olvasni, nos, itt egy újabb romantasy, ami se nem új a palettámon, se nem változatos az olvasásaim között, hiszen csak az utóbbi hat bejegyzésemből, négy romantasy volt. Mit lehet erre mondani, mostanság betalált nálam a dolog. Éppen ezért márt kicsit lankadó figyelemmel fogtam bele a Vér és acél kötetébe, de egész hamar azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet.

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.

Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete. 

Én és a könyv:

Be kell vallanom, bár nagyon izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján a könyv, és szerintem különösen csinos is a borítója, na meg az élfestése, de kicsit féltem belekezdeni. Mostanság sok romantasyt olvastam és kezdtem azt érezni, hogy el vagyok tompulva, előre sejtem, hogy mi lesz a sztori és nem állok készen még egy tucat furcsa krikszkraksz névre, amit nem tudok kimondani fejben és így hamar átkeresztelődik nálam Pityura. 

Nos, a legnagyobb szerencsémre nem így történt és már mikor belekezdtem a kötetbe, együltömben elolvastam belőle 150 oldalt, majd másnap a maradék karcsú cirka 430 oldal is mellécsúszott. Egyszerűen nem akartam lerakni. Pedig annyira komoly izgalmak nem történtek, a kötet egy sorozat első része, így kissé felvezetőnek érződött, ami megalapozza a komolyabb fejlődést és cselekményt a sorozat további részeinek. Ez viszont nem volt gond, mert az a világ, amit az írónő bemutatott nagyon is tetszetős volt a számomra.

Először is a főszereplőnk egy amolyan fiús lány, egy harcos, aki teljesen megszállotja annak, hogy lovaggá váljon egy olyan világban, ahol nőkből nem válhat kardforgató. Egyszer régen ez nem így volt és a nők szabadon választhatták a lovagi pályafutást, de egy jövendölés miatt minden nőt eltilottak a fegyverviseléstől. Ettől függetlenül főhősünk megrögzötten próbálja elsajátítani a tudást és minden vágya csatlakozni a harcosokhoz. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem egy olyan karaktert kellett követnünk, aki gyönyörű és nőies, és mellette teljesen véletlenszerűen született kardforgató, hanem egy teljesen esendő leendő kiskatona bukdácsolásait követhettük. 

Bár várható volt, mi lesz az az út, amin főhősünk égighalad, mégis szépen lassan tette ezt meg, sok edzéssel és gyakorlatozással, így a fejlődés is érezhető volt és nem valami isteni csodának volt tekinthető. Nekem kicsit a shounen animék világára emlékeztető volt ez a része a könyvnek, ahogy a rendkívül makacs és kitartó, eleinte gyenge főszereplő megindul a saját harcos útján. Ez nekem egészen újkeletű volt a romantasyk világából. 

Ráadásul nem is tudom, hogy mennyire romantasy ez igazából. Mindenképpen fantasy, hiszen egy elképzelt világban játszódik. Vannak furcsa kények, sőt mágia is, de elenyésző mennyiségben, így egyelőre nem kellett bonyolult mágiarendszert megjegyezni, és még csak a problémákat sem megoldani így, ami azért megmenti a legtöbb történetet jó pár logikai bukfenctől. 

Visszatérva a romantikus vonalra: abszolút nincs előtérben a történetben, ami nekem kifejezetten jól esett. Nem gyerekes, egyáltalán, ami van benne, de nagyon-nagyon lassan fejlődik ki, ami a tropera egyébként egészen jellemző és pozitív. (Legalábbis szerintem.) Mentor-mentorált viszony alakul ki szépen lassan a fejezetek között, és bár a vonzódás nyilán kifejezésre jutott már a legelejétől, a kiteljesedésre rengeteget kellet várni, ami nekem igazából baromira tetszett, szeretem az ilyen slow-burn románcokat. A könyv lezárása pedig újabb problémákat és kérdéseket vet fel, így igazából továbbra is tűkön ülve várom, hogy mi lesz kettejük kapcsolatából.

Összességében én kifejezetten élveztem ezt a történetet. Mást adott, mint a legtöbb romantasy és nekem nagyon kellemes volt, ahogy a hangsúly a kiképzésre, a bajtársiasságra, a harcra összpontosult. Persze, a jóslat, a különböző titkok és furcsaságok beárnyékolják ezeket és pont ettől lett igazán izgalmas és érdekes Thezmarr legendái sorozatának első része. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és szerencsére a könyv belső borítóján a kiadó már fel is tüntette, hogy érkeznek a további részek.

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni. 

Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

Július 13 - Kelly & Lupi olvas

Július 15 - Dreamworld /késik/

Július 17 - Ambivalentina

 Az Öröktenger első része abszolút beszippantott és nem ereszt azóta sem. Tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a folytatása, és bár egész sokat kellett várnom, na nem a kiadó miatt, hanem magam miatt, arra hogy elolvassam. Nemrég írtam nektek róla, most pedig már itt is a harmadik rész, ami már nem Livia és Erik történetét követi tovább, hanem átadja a vezetést egy másik párosnak. Őszintén, a második rész végén még nem tudtam, hogyan is érzek pontosan ezzel a párossal kapcsolatban, de mostmár határozottan tudom, hogy megkedveltem őket.

Fülszöveg:

A lány megpróbálta megölni, ezért a férfi feleségül vette

Skadi először csatában találkozott leendő férjével, aki pengével a kezében állt vele szemben. Skadi veszített, és a férfi igényt tart a jutalomra.

 Az árnytündék királya – Skadi legnagyobb rémületére – beleegyezik, hogy feleségül adja őt Jonashoz, a tündebirodalom hercegéhez, hogy így egyesítsék királyságaikat a közös ellenség, a fénytündék ellen. Skadi tudja, hogy a házasság nem több politikai játszmánál, és érzelmeknek nincs helye benne.

 Azonban a férje megnehezíti, hogy ne szeressen belé.

 Amikor új veszélyek bukkannak fel, Skadinak el kell döntenie, hogy szereti-e ellenségét, vagy életben tartja azzal, hogy elárulja egy másiknak.

Én és a könyv:

A második rész grandiózus harcai után kíváncsi voltam, hogy hogyan fog az élet továbbfolyni, milyen kalamajkát tartogat még az írónő. Ugye az már biztos volt, hogy Jonas, az alvér herceg leteszi a fogadalmat Skadival, az elfek hercegnőjével, hogy megvédje a tündéket fenyegető erőt, amit Skadi képviselt. A képessége olyan lehetőségeket rejtegetett magában, amiket egy fogadalom tudott csak egfékezni, hisz így nem tudja megtámadni a sajátjait a hercegnő. (Nem mintha igazából akarta volna.) 

Így rögtön az egész regényt egy elrendezett házasssággal indítottuk, ami egyébként nem a kedvenc fűszerem egy romantasyhoz, de itt kifejezetten jól működött. Nagyon nagy élvezettel vetettem bele magam az ellenségesen viselkedő ara és vőlegény részeibe, ahol meg voltak győződve arról, hogy mennyire nem kedvelik egymást, dehát a kötelesség az kötelesség. 

Perszer, közben tagadhatatlanul forrt és izzot a levegő kettejük között és nagyon jól működött kettőjük adok-kapokja párbeszédek formájában. Emellett pedig megérkeztek a földi királyságok tagjai is, akik mostmár sokkal nagyobb szerepet kaptak, mint eddig és őszintén, nem lehetett nem kedvelni őket se. Talán a legerősebb pontja ennek az egész világnak a szereplők közötti csípős és szórakoztató párbeszédekben rejlik. Ebből pedig nem volt hiány Jonas és rokonai, na meg "udvartartása" személyeiben.

A könyv első harmada szépen lassan építette fel a bizalmat a házaspár között. Jó volt olvasni, ahogy egymásra találnak, megnyilnak és megbíznak egymásban. Ez viszont jó hamar átfordult kéjes és erotikus epekedésbe, aminél persze örülönk egy jó spicy jelenetnek, és nem is arra akarok kilukadni, hogy túl sok volt belőle, de egészen hamar, a könív fe3létől már egyáltalán nem volt kérdés, hogy főszereplőink mennyire szerelmesek is egymásba, mennyire rajonganak is egymásért és mennyire egymás örökkön-örökké lelkitársai. Ezzel szemben utána is többszőr felmerült olyan "konfliktus", ami arról szólt, hogy de mi van, ha a másik mégse szeret, csak megtűr, csak a kötelességét végzi, stb, stb. Számomra ez eléggé hihetetlen volt és kissé idegesítő is, hogy na ennél lehetne komolyabb és valósabb problémát is felvetni.

Nagyon szeretem ezt a világot, nagyon szeretem a karaktereket is és izgalmasnak is találom a történéseket, és azt is értem, hogy tündékről és elfekről (és alverekről) szól, de lehetne, hogy nem ennyire tündérmese az egész? Ott az elején egy teljes lista, hogy mennyi megrázó dolgot tartalmaz, aztán minden már azelőtt boldog és csodás, mintsem, hogy a konfliktushoz érnénk, utána pedig hirtelen minden úgy alakul, hogy a karakterek teljesen csak áldozataivá váljanak a helyzetnek. 

Emiatt egy picit morcos voltam, de összességében izgalmas volt ez a harmadik rész, és tudtam is szorkolni azért a főhősöknek, hogy találjanak egymásra és az akadályokat is győzzék le, amik az útjukba kerülnek. A lezárás pedig szerencsére egészen biztosan megerősítette, hogy a sorozatnak itt még nincs vége, és a számomra már nagyon várt páros következik. Igen, bizony, mostmár Derű és Mira következik, és el se tudom mondani, hogy ezt mennyire várom. Viszont, sajnos még angolul se jelent meg a könyv, így valószínüleg nem egyhamar jut majd a mi, magyar olvasók kezébe ez a történet. 

Viszont, ami szintén jó hír, hogy a könyv utolsó oldalán már fel van tüntetve, hogy az írónő egy másik sorozata, azaz duológiája is érkezik magyarul. Ez pedig a Broken ​Souls and Bones. Kíváncsian várom.

Nyereményjáték:

Az Öröktenger-sorozat új kötete, LJ Andrews: The Mistthief – A Ködtolvaj végre magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, és ismét egy varázslattal, intrikákkal és izzó romantikával teli világba kalauzolja az olvasókat. A Blogturné Klub bloggerei ezúttal is végigkísérik a regény útját, hogy megosszák benyomásaikat erről a lebilincselő fantasyról. Tarts velünk a turné állomásain, és ne felejts el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!

Most olyan regényeket veszünk sorra, ahol a politikai házasság a cselekmény legfőbb részét képezi. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik regényről van szó! A regény szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások

Blogturné Klub

07.07. Könyv és más

07.08. Kitablar

07.11. Ambivalentina

07.14. Ambivelentina

 Kisebb koromban teljes mértékben odáig voltam az ismeretterjesztő kötetekért. Borzasztó irigy voltam mindenkire, akinek voltak Mi Micsoda könyvei, otthon pedig boldogan lapozgattam a Búvár Zsebkönyveket. Hogy őszinte legyek, persze érdekeltek az érdekes információk, de leginkább a képek ragadtak meg. Sokszor rajzoltam is belőlük, de amire a leginkább emlékszem, az egy pingvin volt, mivel még általános iskolában mindenkinek választania kellett egy madarat, hogy ő melyik lenne és én természetesen egy fekete-fehér röpképtelen fajt választottam, magamhoz hűen. A Corvina kiadó gondozásában most egy újabb gyönyörű madaras könyv jelent meg, amit már alig vártam, hogy a kezembe vegyek, hiszen lélegzetelállító illusztrációkkal látták el. 

Fülszöveg:

Több mint tízezer madárfaj él a Földön – ez a könyv közülük a legkülönlegesebbeket mutatja be. Kontinensről kontinensre repít, a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Nem határozó, hanem személyes utazás, egy grafikus-alkotó szenvedélyes válogatása: tisztelgés a szárnyas lények szépsége, sokszínűsége és kulturális jelentősége előtt. Egy csodás könyv mindazoknak, akik képesek csendben figyelni.

Bolygónk ökológiai egyensúlyának kulcsszereplői, a madarak jelen vannak a tundra jeges csendjében, az amazóniai esőerdők párás félhomályában, az afrikai szavannák végtelen horizontján – és jelen vannak a történeteinkben is. Ez a gazdagon illusztrált kötet különleges módon mutatja be őket: Latin-Amerika színpompás tukánjai és quetzaljai, a Galápagos-szigetek különös endemikus fajai, Afrika ikonikus nektármadarai és gyurgyalagjai, a Falkland-szigetek pingvinjei vagy az amazóniai tangarafélék mind saját történettel és vizuális karakterrel jelennek meg. Egyszerre szól a tapasztalt madarászhoz és ahhoz, aki először emeli fel a fejét, hogy meghallgasson egy madárdalt.

Én és a könyv:

Bevallom, ahogy idősödtem, egyre kevésbé nyúltam az ismeretterjesztő könyvek irányába, de mint azt már sokat hagoztattam az elmúlt két évben, igyekszem tudatosan bővítnei és tágítani az általam olvasott zsánerek palettáját. Ehhez pedig kifejezetten jó kezdő kötet volt számomra A madarak nagykönve, hiszen nem klasszikus irányból közelíti meg ezt a fajta műfajt.

Az író maga grafikus művész, hobbimadarász, ami meg is látszik a könyvön több zseniális szempontból. Az első, és szerintem legfontosabb az a vizuális minőség, ami ezt az egész kötetet jellemzi. Egyszerűen csodálatos és szemet gyönyörködtető minden egyes illusztráció, ami mind az író által kézzel lett elkészítve. Igen, bizony, az író maga rajzolta, festette és dolgozta fel a könyvben szereplő madarak mindegyikét. Hihetetlen részletességgel és igényességgel, ami a mai felgyorsult és automatizált világban méginkább lehengerlő szerintem. 

Én odáig voltam mind a csoportképekért, mind pedig a külön-külön kialakított madárportrékért. Ami viszont méginkább tetézte a pozitív benyomást, az maga a kötet esztétikus és grafikusi szintet megütő tördelése és elrendezése. Annyira kellemes és jó stílusban lett kialakítva az egész kötet felépítése, hogy szemetgyönyörködtető volt még a hasábokat is nézni. Egyszerűen az egészről üvöltött a szakmaiság és az esztétika.

A harmadik pont pedig már maga a tartalom. Nagyon tetszett, hogy nem próbál teljes részletességgel bemutatni minden egyes madárfajt, csoportot és nem próbál egy teljes rendszertant az ember szájába rágni. A legtöbb madárról egyetlen mondantban értekezett, és azt is úgy, hogy a hozzá kapcsolódó érdekességeket említette meg, azt, ami egy laikusnak mondhat valamit, ami figyelemfelkeltő, ami meghozza az ember kedvét, hogy jobban utánanézzen ezeknek az állatoknak.

Maga a kötet felépítése is hobbimadarászoknak és érdkelődőknek kedvezett: földrajzi csoportokba gyűjtve először egy nagy csoportos leírásban, majd röviden egyesével jellemezte a különböző helyeken élő madarakat. Ez számomra nagyon könnyen fogyasztható volt és egészen elképesztett, az a sok apró érdekesség, amit megosztott velem ez a kötet. Tudtátok, hogy az Alcatrazt eredetileg az ot élő gödények után nevezték el? Vagy hogy egész sok poligám madár él a földön, de vannak, akik egy életre választanak társat? 

Nagyon tetszett, ahogy a nyelvészeti, mitológiai és néphagyományok világának vonazatait is beleemlte az írónő. Több, a különböző fajokhoz tartozó legendát is említ, nem mellesleg pedig tévhiteket is eloszlat oldalról-oldalra a kötet, ami így méginkább érdekessé és könnyen befogadhatóvá vált egyszerű laikus olvasóként.

Örültem, hogy olvashattam ezt a kötetet és abszolút díszévé vált a könyvespolcomnak. Ajánlom gyerekeknek, madárrajongóknak és egyszerű érdeklődőknek is, akik szretnek gyönyörködni csodás akvarell képekben.

Nyereményjáték:

Tudtátok, hogy több mint tízezer madárfaj él a Földön? A Madarak nagykönyve a legkülönlegesebb példányokat mutatja be. Kontinensről kontinensre repít, a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Ez az informatív és csodaszép kötet elrabolta madárrajongó bloggereink szívét is. Tartsatok velünk a turnén és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Mennyire ismeritek a madarakat? Ebben a játékban most tesztelhetitek a tudásotokat. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a választ beírni a megfelelő helyre. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete.)

Hány fokban tudják a baglyok forgatni a fejüket? 

További állomások:

Blogturné Klub

07.05.: Csak olvass!

07.07.: Könyv és más

07.09.: Hagyjatok! Olvasok!

07.11.: Spirit Bliss Sárga könyves út

07.13.: Ambivalentina

07.15.: Veronika's Reader Feeder

 Mostmár őszintén nem titkolhatom tovább, el kell mondjam nektek. Tudom, borzasztóan átlátszó volt eddig is, de itt és most be kell vallanom: Eltökélt szándékom, hogy Sven Nordqvist összes létező könyvét, amihez akár csak hozzá szagolt, megszerzem és elolvasom. Meg persze gyönyörködöm és kacagok a megannyi csodás és lleményes illusztrációban. Oké, talán leginkább ezen van a hangsúly az egész projektben. Így hát alig vártam, hogy egy újabb könyv jelenjen meg magyar nyelven, ez pedig nem más, mint a Muklavonat, aminek a koncepciója egészen eltér az eddigi köteteitől.

Fülszöveg:

Hamarosan indul a vonat Muklalak állomásról. De várjunk csak! Hányan is férnek el a vonaton? És mi történik, ha a vonat megtelik?

Utazz velük, és számold meg, hány mukla száll fel és le a vonatról! És vajon hányan térnek vissza Muklalakra?

Én és a könyv:

Már a címből is kiderül, hogy ezuttal nem Pettson és Findusz fog a főszerepbe kerülni, ugyanakkor továbbra is az ő világukban járunk, hiszen náluk ismertük meg ezeket a kedves apró lényeket, a muklákt. Most, ebben a kötetben övék a főszerep és ha nem csal az emlékezetem, akkor ilyen még nem történt. 

Nekem, személy szerint a kedvenc karaktereim Nordqvist könyveiben, így nagyon örültem, hogy ezúttal csak rjuk koncentrálunk, vagyis egészen pontosan az ő vonatjukra. Mivelhogy, bizony, nekik van saját vonathálózatuk, vagy legalábbis egy útjuk egészen biztosan. 

Nem ez az egyetlen változás a megszokott Nordqvist receptben. A kötet nem egy történetet mesél el, vagyis nem igazán lehet igazán annak nevezni, sokkal inkább egy gyermekek számára izgalmas foglalkoztató könyv, ami segíti a számolás elsajátítását. Minden egyes megállóban szüksége van a masinisztának az olvasóra, hogy segítsen fejben tartani, hogy hány utas utazik még mindig vele, és vajon ők mind felférnek-e a vagonokba. Nem egyszerű dolog ez, hiszen a muklák nem tudnak segíteni, mivelhogy ők nem tanultak meg számolni.

Aranyos és trükkös foglalkoztatókönyv, bár a feladatok nem nehezek, mégis sok extra lehetőséget bevetett az író, hogy még plusz számolásokat adjon hozzá a feladatokhoz egy-egy későn érkező vagy lezállás mellett döntő utassal. 

A humorra most sem lehet panasz. Az illusztrációk amellett, hogy csodásak, nagyon leleményesek, nekem az egyik kedvencem az a túl hosszú pulcsiujjszerűen megrajzolt szélmalom lapátok voltak, de a megállók elnevezésein is jót mosolyogtam. (A kedvenem itt Taplód volt.) Bár rövidke a könyv, de kellemes kikapcsolódást okozott, még így, felnőtt fejjel is.

Nyereményjáték:

Felszállásra felkészülni! A Muklavonat hamarosan kigördül Muklalak állomásról, fedélzetén egy csapat szeretnivaló muklával, rengeteg vidám kalanddal és egy kis számolgatással. Vajon mindenki felfér a vonatra? Hány utas száll fel útközben, és hányan integetnek búcsút az állomásokon?

A következő napokban mi is felszállunk erre a különleges utazásra, és több állomáson megállva mutatjuk be Sven Nordqvist legújabb, kedves és játékos mesekönyvét. Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a Muklavonat világát, és ne felejts el minden állomáson játszani, hiszen a turné végén a General Press Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy példányát!

A Muklavonat lapjain a muklák számolása sem maradhat el, így a blogturnén is számoké lesz a főszerep! Mindhárom állomáson találtok egy-egy, Sven Nordqvist műveihez kapcsolódó számolós kérdést. Keressétek meg a helyes választ, majd a három számot küldjétek be a Tally megfelelő mezőjébe! A helyesen válaszolók között a General Press Kiadó jóvoltából kisorsolunk egy példányt a Muklavonat című könyvből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Hány olyan könyv jelent meg magyar nyelven, aminek Sven Nordqvist az írója?

További állomások:

Blogturné Klub

07.12 - Ambivalentina

07.17 - Veronika’s Reader Feeder

07.21 - Könyv és más

 A sorozat első részét, Az örökkirályt, még a tavalyi könyvhéten vettem meg, mert bár a turnéról lemaradtam, baromira megfogott a kalózos fantasy vonal, amit olyan ritkán lehet megtalálni a romantasyk világában, pedig nekem abszolút kedvencem, mint ahogy aztmár vagy ezerszer hangoztattam is ezen a blogon. (Továbbra is lobbizom minden kiadónál azért, hogy több kalózos fantasyt jelentessen meg, mert higgyetek nekem, erre totálisan szüksége van a népnek.) Később lekéstem a második rész turnéját is, de végre íme itt vagyok és csatlakozom a harmadik résznél, igaz előtte gyorsan beszámolok az előző két részről.

Fülszöveg:

Elérkezett Erik és Livia szívfájdító románcának befejező része.

A Dalosmadár:

Fogoly. Gyógyító. Királynő.

Az ellenségei elrabolták a férfitól, akinek odaadta a szívét. Gyengének tartják őt, csupán egy bábunak a gonosz játszmájukban, ám valójában közülük egyik sem lehet ellenfele az első örökkirálynőnek.

Hadd higgyék, hogy győztek! Az ő szíve a szépséges szörnyetegé, és addig nem adja fel a harcot, amíg vissza nem tér ölelő karjába.

A Kígyó:

Fogvatartó. Gonosztevő. Király.

Az ellenségei elrabolták a nőt, aki elhódította a szívét. Kapzsiságtól és hatalomvágytól hajtva elárulták őt, de nem ezért az árulásért fognak meghalni. Nem.

Azért fognak meghalni, mert bántották, aki mindennél fontosabb neki.

Az ő szíve a lenyűgöző madárkáé, és soha nem hagy fel a keresésével. Addig nem, amíg ellenségeinek vére a királynője lába elé nem ömlik, és a nyakába nem akaszthatja a csontjaikat.

Üdvözlünk újra Örökkönben, ahol kalózok és vikingek csapnak össze véres csatákban, találnak egymásra szenvedélyes románcokban, és tárnak eléd egy felejthetetlen, sötét fantasyvilágot!

Én és a könyv:

Mielőtt azonban belevágnék a történetbe, muszáj kiemelnem valamit, amit egyszerűen zseniális ötletnek tartok. A könyv elején ugyanis találunk egy rövid összefoglalót arról, hogy mi történt az előző részben. Elsőre talán apróságnak tűnik, de szerintem elképesztően hasznos, főleg egy ilyen többkötetes fantasy sorozatnál.

Én például már jó ideje olvastam Az örökkirályt, így rengeteg apró részlet megkopott az emlékezetemben. Ez a néhány oldal viszont pont annyira frissítette fel a történetet, hogy teljesen képbe kerüljek, anélkül hogy újra kellett volna olvasnom az előző kötetet, vagy az internetet bújnom összefoglalók után.

Őszintén szólva még sosem találkoztam ilyesmivel fantasy könyvben, pedig nagyon szeretném, ha ez bevett szokássá válna, főleg ezeknél a hatszáz oldalas, többkötetes "féltégla" fantasyknál. Mire megérkezik a folytatás, az ember addigra már elolvas még tíz másik könyvet, teljesen természetes, hogy nem emlékszik minden karakterre és eseményre. Ez az apró gesztus pedig rengeteg frusztrációt megspórol az olvasónak, és szerintem sokkal több szerzőnek kellene átvennie.

Az első részt nagyon gyorsan daráltam végig, és alig vártam, hogy jöjjön a folytatás. Amint megjelent, le is csaptam rá, de az olvasással sajnos egészen mostanáig várnom kellett. Szerencsére nagyon gyorsan sikerült visszarázódni a történetbe, hiszen a könyv gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol Az örökkirály abbahagyta.

Nagyon szerettem, hogy ezúttal is váltott szemszögből követhettük Livia és Erik történetét. Mivel a regény elején hosszú időre különválnak az útjaik, kifejezetten izgalmas volt látni, hogyan próbálnak mindketten a saját eszközeikkel túlélni, miközben a másikat keresik. Ettől végig megmaradt bennem az a kellemes feszültség, hogy vajon mikor találkoznak újra.

Külön örültem annak is, hogy ezúttal sokkal nagyobb szerepet kaptak a szárazföldi tündék. Az első részben már megismerhettük őket, de ott még inkább csak felvillantak, most viszont végre kibontakozhattak. Nagyon szerettem ezt az egész társaságot, szerintem rengeteget adott a könyv hangulatához. Jó volt egy kicsit kilépni a hajók és a tengeri csaták világából, miközben a történet ettől még egyáltalán nem veszítette el azt a sajátos atmoszférát, ami miatt beleszerettem ebbe a sorozatba.

Ami viszont nekem kevésbé működött, az a könyv közepe volt. Az eleje nagyon erősen indított, a vége pedig ismét tele volt izgalommal, de a kettő között úgy éreztem, mintha egy kicsit elfogyott volna a lendület. Nem unatkoztam, de többször is azt vettem észre, hogy kevésbé visz előre a kíváncsiság, mint az első kötetnél. Emiatt nálam ez a rész összességében egy árnyalattal gyengébben teljesített.

Persze amikor elérkezünk a végjátékhoz, ismét minden felgyorsul. Megkapjuk a nagyszabású összecsapásokat, a várva várt érzelmi pillanatokat és természetesen a happy endet is, ami szerintem méltó lezárása volt Erik és Livia történetének. Úgy éreztem, hogy a szerző szépen lezárta azt az ívet, amit az első részben elkezdett, ugyanakkor szerencsére hagyott még bőven olyan szálakat, amelyek miatt érdemes lesz visszatérni Örökkön világába.

Bár már tudom, hogy melyik párossal folytatódik a sorozat, őszintén szólva engem nem feltétlenül ők érdekelnek a legjobban. Volt egy másik karakterpáros, akik minden egyes közös jelenetükkel felkeltették a kíváncsiságomat, és nagyon remélem, hogy egyszer róluk is kapunk egy teljes történetet, mert szerintem rengeteg lehetőség van bennük.

Összességében továbbra is azt gondolom, hogy az Öröktenger sorozat az egyik legszórakoztatóbb romantasy, ha valaki a megszokott tündeudvarok helyett végre kalózokat, tengeri csatákat, viking hangulatot és egy kicsit sötétebb világot keres. Már csak ezért is örülök, hogy a Kossuth kiadó elhozta magyarul ezt a sorozatot, és továbbra is kitartóan lobbizom amellett, hogy minél több kalózos fantasy jelenjen meg nálunk.

Nyereményjáték:

Az Öröktenger-sorozat új kötete, LJ Andrews: The Mistthief – A Ködtolvaj végre magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, és ismét egy varázslattal, intrikákkal és izzó romantikával teli világba kalauzolja az olvasókat. A Blogturné Klub bloggerei ezúttal is végigkísérik a regény útját, hogy megosszák benyomásaikat erről a lebilincselő fantasyról. Tarts velünk a turné állomásain, és ne felejts el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!

Most olyan regényeket veszünk sorra, ahol a politikai házasság a cselekmény legfőbb részét képezi. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik regényről van szó! A regény szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást.”

További állomások:

Blogturné Klub

07.07. Könyv és más

07.08. Kitablar

07.11. Ambivalentina

07.14. Ambivelentina

 Szépen lassan közeledem a harmincadik születésnapom felé és ez több dolgot is jelent. Ami a könyv szempontjából releváns, az az, hogy én még az a generáció vagyok, aki Harry Potterrel együtt nőt fel, habár azért volt köztünk egy-két év korkülönbség, de még emlékszem, mennyire hatalmas dolog volt, amikor kijött az utolsó rész és az iskolakönyvtárunk beszerzett belőle egy kötetet. Heteket, ha nem hónapokat kellett várni, hogy végre kikölcsönözhesse az ember. Így, amikor megtudtam, hogy a Könyvmolyképző kiadó hoz egy eredetileg Dramione fanfictiont (Draco és Hermione) magyarul, úgy éreztem muszáj olvasnom, ha már az Alchemised kimaradt.

Fülszöveg:

A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.

Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.

Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.

Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…

Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Én és a könyv:

Kisebb koromban rengeteg fanfictiont olvastam, elvétve egy két Dramionet is, de valahogy anno kevésbé mozgatott meg ez a dark vonal. Na de most! Elöljáróban ki kell emelnem, hogy én nem olvastam az Alchemised-ot, szóval nem tudom mennyire hasonlít a kettő, illetve magát a topicot sem érzem lerágott csontnak, hiszen a dark vonalból sincsen sok tapasztalatom, talán egy-két könyvet olvastam ilyen témában. (Meg pár ikonikus kpop fanfictiont anno 13 évesen.) 

Ami nekem nagyon tetszett, hogy ez a könyv tényleg hozta azt a nyomasztó, sötét és embertelen hangulatot, de ízlésesen. Nem lett tőltolva, viszont végre itt már úgy éreztem, hogy az elején felsorolt figyelmeztetések tényleg valósak és nem csak egy túlérzékeny világban. Persze, a főhősnőnk így is sok mindent elkerül és kivételezet helyzete van, de nem feltűnően, mondhatni éppen hogy csak, és ez nekem amennyire utáltam, annyira tetszett is.

Hiszen Briony karakterével abszolút tudtam aznosulni, persze tipikusan a fanfictionökből megszokott Hermione volt, éppen ezért nagyon izgultam is érte, hogy jobbra forduljon a sora és nem mellesleg egymásra találjanak a Tovennel (azaz Dracoval). Erre viszont kellett várni, olyan lassan őröltek abban a malomban, hogy majdhogynem vége is lett a könyvnek, mire valami történt köztük fizikailag, de a levegő már többszáz oldalon keresztül izzott közöttük. Nagyon nagyon jól működött ez a számomra, ahogy a cselekmény is. Tetszett, hogy nem világmegváltó csaták során pattogtunk végig, hanem szépen komótosan épült fel a szépnek nem nevezhető új világ, ahol főhőseinknek meg kellett találnia a helyüket. 

Ami még különösen tetszett, az a nők és a nők egymást tamágotó leírások és jelenetek. Nagyon szépen lett megragadva és prezentálva, amiből még olvasóként is erőt tudott meríteni az ember lánya. 

Összességében számomra letehetetlen volt ez a kötet. Nem tudom, hogy pont jókor talált-e meg engem, vagy mi történt, hogy ennyire hihetetlenül magávalragadó élményt okozott a számomra, de nem bírtam letenni. Amikor nem olvastam, akkor is benn ragadtam a világában és a történésein gondolkodtam és olvasás közben pedig úgy vigyorogtam és szörnyülködtem, mint akit hipnotizáltak. Számomra az egyik legjobb fantasy lett, ami valaha megjelent a Könyvmolyképző kiadónál. Velem ennyire rezonált. Alig várom, hogy érkezzen a foltatás!

Nyereményjáték:

Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!

A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a közös Hermione és Draco pálcájában?

További állomások:

Blogturné Klub

07.04. Kitablar

07.07. Dreamworld

07.10. Ambivalentina

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a többiek lelkesedése és a szép borító győzőtt meg, hogy ezt a könyvet elolvassam. Egészen eddig lemaradtam Alix E Harrow munkásságáról, de a többi bloggertársaim olyan lelkesen fogadta új könyvének a megjelenését, hogy engem is elkapott az ár és belesodort ebbe a számomra igencsak furcsa, új és bravúros történetbe.

Fülszöveg:

Egy legenda. Egy hazugság. Egy felejthetetlen szerelem.

Ez a történet ott kezdődik, ahol majd véget is ér: a tiszafa alatt. Ez az ősi fa oly hatalmasra nőtt, hogy egy külön világot alkot; azt beszélik, a lombja alatt másképp telik az idő. Miután egy árva lány kihúz egy kardot a kérgéből, sir Örökkévaló Una néven lovaggá és nemzete legnagyobb hősévé válik.

Évszázadokkal később Owen Mallory, a bukott katona és nehézségekkel küszködő tudós beleszeret Una legendájába. A nő története háborúba, poros levéltárak mélyére, végül pedig egyenesen a múltba vezeti. Owen azért utazik vissza az időben, hogy Una biztosan beteljesítse a sorsát… még ha ez minden alkalommal össze is töri a férfi szívét.

Kettejük élete különös módon kapcsolódik össze: arra ítéltettek, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a hősies tragédiát, hogy a legenda ezer év múltán is fennmaradjon.

Az egyik találkozásuk során azonban valami megváltozik, és ez hatással lehet a végzetükre is. Mindketten rájönnek arra, hogy egy új befejezés írásához nemcsak magát a történelmet kell megváltoztatniuk, hanem azt is, amit eddig magukról hittek. És ehhez életük legnehezebb küzdelmét kell megvívniuk.

Alix E. Harrow, a Tízezer ajtó és A Starling-ház sikerszerzője eddigi legambiciózusabb műve igazi csúcspont az életművében, letehetetlen könyv a legendákról, szerelemről és árulásról – arról, amiért fantasyt olvasunk.

Én és a könyv:

Nem igazán tudom, hogy mit vártam ettől a könyvtől, amikor belekezdtem. Talán egy klasszikusabb fantasy történetet lovagokkal, legendákkal és nagy sorsfordító csatákkal. Részben ezt is kaptam, de közben valami teljesen mást is. Az örökkévaló ugyanis sokkal inkább szól a történetekről, mint magáról a kalandról. Arról, hogy hogyan lesz egy emberből legenda, egy legendából nemzeti mítosz, majd végül egy olyan történet, amit mindenki ismer, de talán már senki sem ért igazán.

És ez volt számomra a regény legerősebb része. Rendkívül érdekes volt végigkövetni, hogyan formálódik Una története az évszázadok során. Hogy hogyan vesznek el részletek, hogyan kerülnek hozzá újabbak, hogyan alakítják át az emberek saját céljaiknak megfelelően. Különösen tetszett, ahogy a szerző bemutatja, hogy egy-egy hős története miként válhat politikai eszközzé, propagandává vagy akár egy egész nemzet identitásának alapkövévé. Ez a gondolatmenet szerintem kifejezetten izgalmas volt, és sokkal tovább velem maradt, mint maga a cselekmény.

A másik dolog, ami nagyon jól működött számomra, az az időutazás kezelése volt. Az ilyen történeteknél mindig fennáll a veszélye annak, hogy az ember néhány fejezet után már csak legyint a logikai bukfencekre, itt viszont végig azt éreztem, hogy Harrow pontosan tudja, mit csinál. Nem magyarázza túl a rendszert, nem próbál minden apró részletet tudományosan igazolni, de mégis szépen összeáll a kép. Az események logikusan következnek egymásból, és ritkán éreztem azt, hogy valami csak azért történik, mert a történetnek éppen arra van szüksége.

Ami viszont számomra kevésbé működött, az maga a történet érzelmi része volt. Tudom, hogy sokaknál pont a romantikus szál és a tragikus szerelmi történet volt az, ami igazán betalált, nálam azonban valahogy nem alakult ki az a kötődés, amit vártam volna. Érdekesnek találtam Una és Owen kapcsolatát, de ritkán éreztem azt a fajta érzelmi intenzitást, amit a könyv láthatóan szeretett volna kiváltani belőlem. Emiatt időnként azt vettem észre, hogy sokkal jobban érdekel maga a legenda, a történelem és az időutazás mechanikája, mint a szereplők szerelmi története.

Ugyanakkor nagyon izgalmas élmény volt egy ilyen fantasyt olvasni. Másoknál láttam rá a low fantasy megnevezést, és azt hiszem, valóban ez áll hozzá a legközelebb. Nem találkozunk tucatnyi különböző fajjal, mágikus birodalmakkal vagy bonyolult varázsrendszerekkel. Sokkal inkább egy középkori legendára emlékeztető történetet kapunk lovagokkal, királynőkkel, csatákkal és éppen csak annyi természetfelettivel, amennyi szükséges ahhoz, hogy a mese működjön.

Különösen tetszett az is, hogy a jelen szála sem igazán modern. Sokszor inkább a huszadik század közepére, a második világháború körüli időszakra emlékeztetett, mintsem arra a jelenre, amit mi ismerünk. Emiatt az egész könyvnek volt egy furcsa, időn kívüli hangulata, ami nagyon jól illett a történet alapötletéhez.

Összességében örülök, hogy elolvastam Az örökkévalót, még akkor is, ha nem lett új kedvenc. Voltak részei, amiket kifejezetten szerettem, és voltak olyan gondolatai, amelyek szerintem sokkal érdekesebbek voltak, mint maga a cselekmény. Nem feltétlenül a romantikus történet miatt fogok emlékezni rá, hanem azért, ahogy a legendák születéséről, a történelem alakításáról és az emlékezet működéséről mesél. És azt hiszem, ez önmagában is elég különlegessé teszi.

Nyereményjáték:

Alix E. Harrow legújabb regénye, Az örökkévaló egy különleges utazásra hívja az olvasót legendákon, évszázadokon és időhurkokon keresztül. Una, a legendás lovag és Owen, a múlt megszállott kutatója újra és újra egymás útjába sodródnak, miközben a történelem és a sors láthatatlan szálai összekötik őket. Vajon mennyit ér egy történet? És mi történik, ha valaki megpróbálja átírni a legendát? Tartsatok velünk a blogturné állomásain, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a kötetből!

Az örökkévaló középpontjában legendák, hősök és évszázadokon át fennmaradó történetek állnak. Ennek apropóján a blogturné állomásain híres mítoszokkal, legendákkal és mondakörökkel kapcsolatos kérdéseket találtok. A feladatotok, hogy a helyes válasz betűjelét beírjátok a Tally  megfelelő mezőjébe!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

Blogturné Klub

07.05 - Ambivalentina

07.07 - Utószó

07.09 - Könyv és más

07.11 - Readinspo

07.13 - Olvasónapló