A Sötét Velence sorozat első része Mélyvíz címmel jelent meg a General Press kiadó gondozásában, és ahogy már a cím, illetve a borító is sugallja, bajlós árnyak vetülnek a különleges olasz városra. Olaszország egészen érdekes módon vált számomra különlegessé: soha nem értettem, hogy miért vannak annyira odáig tőle az emberek, én nem különösebben rajongtam a gasztronómiájukért sem, sem a ráérős életvitelükért. Viszont, egyre olyan emberekkel hozott össze a sors, akik teljes mértékben odáig voltak ettől a kultúrától, így egyre inkább felmerült bennem a kérdés, hogy oké, de mit esznek annyira rajta? Így, gondoltam nagyot és merészet és Erasmusra első helyen jelöltem meg egy olasz intézményt. Így végül fél évet éltem kint, ami azóta is egy nagyon meghatározó élményem, és abszolút nyitottá tett az olyan irodalmi alkotások iránt, amik a cserediákság, a külföldön töltött félév és az utazás, migráció, és költözés témáit járják körül. Ilyen alkotás a Mélyvíz is, ráadásul Velencében játszódik, ahova én is ellátogattam egy csodajó német barátnőmmel az Erasmusfélévem során, szóval nagyon kíváncsi voltam, mennyire lesz nosztalgikus a hangulat, milyen érzés lesz ez a történet.

Fülszöveg:

Amikor a német diáklány, Merle egy szemeszterre a festői Velencébe érkezik, egyetlen dolog jár a fejében: hogy kiderítsen egy nagy családi titkot. A lagúnák városában találkozik egy fiatal olasz lánnyal, aki habozás nélkül felajánl neki egy ágyat a Casa Nera szállodában. Míg azonban Giulia tárt karokkal fogadja a patinás épületben, a négy fiú lakótársa hűvösen és távolságtartóan viselkedik Merlével szemben. Leginkább az arrogáns, ám rendkívül vonzó Matteo nehezményezi a lány érkezését.

Merle képtelen szabadulni a megérzésétől, miszerint a fiú valamit rejteget előle. Egy darabig ő is titokban tartja az utazása valódi okát, ám hamarosan segítséget kell kérnie Matteótól a nyomozáshoz. Amikor az egyetemen pletykákat hall a klikkről, nem csak a fiú pillantásai miatt remeg meg a térde. Hiszen ebben a félévben több forog kockán, mint a szíve: az igazság.

Én és a könyv:

Nem voltak igazánnagy elvárásaim, de mindenképpen egy nem szokványos aspektusból közelítettem meg a könyvet, a fent leírt okok miatt is. Mivel sok némettel találkoztam már, ráadásul különösen az olasz félévem során, így volt egy elképzelésem, a tapasztalataim alapján, hogy milyen hely is egy német számára Olaszország. Ez pedig kellett is, mert számomra érezhető volt, hogy német író, elsődlegesen német közönségnek írta ezt a könyvet, ami leginkább a humorfaktorában jött ki. (Amikor az anyuka karakter bedobta, hogy úgy kéne lázadnia a lányának, hogy elmegy egy hétre Mallorcára, az nálam mindent vitt, mert egyszerűen annyira igaz és tipikus volt.) 

Nem akarok kötözködni, de számomra ez is egy érdekes dolog volt, hogy annyira zseniálisan jól beszélt olaszul a főhősnő, hogy soha egyszer az életben nem volt problémája a nyelvvel és mindig tökéletesen és szofisztikáltan tudta kifejezni magát vele. Ez egy szerintem teljesen kihagyot ziccer volt, mert a külföldi féléveknek ez az egyik legszebb pontja, amikor már kézzel lábbal magyaráztok és a legnyakatekertebb mondatokat rakjátok össze a legkevésbé odaillő szavakkal, mert másképp nem megy, főleg nem két európai nyelv esetében, mint itt a német és olasz.

Ettől eltekintve egyébként a velencei hangulatot hozta a könyv, tényleg érezhető volt, hogy behatóan ismeri az írónő a szigeteket, a különböző részeket és mindennapi élet ritmusát a híres vizivárosban. Ennek nagyon örültem, hogy nem aprózta el, tényleg tudatosan odafigyelt a hangulatfestésre, és nem a klasszikus és elcsépelt általános olasz toposzokkal jött, hanem kifejezetten helyspecifikusak voltak, megemlítve fontos tradícionális elemeket is.

Ami számomra furcsán jött le, hogy egyszerre volt kedvesen ifjúsági ez a könyv és fiatal felnőtt is. Perzse, ez a korosztály miatt érthető, hiszen egyetemistákról van szó, de valahogy az eleje számomra olyan meglepő volt az a szexista trágárság, ami a férfi szereplők oldaláról jött, hogy nem igazán tudtam hova tenni. Emellett pedig folyamatosan mindenki titkokról beszélt, de semmilyen apró félinfo vagy sejtés nem alakult ki bennem, hogy pontosan mi is lehet a háttérben, így én egész végig azon imádkoztam, hogy csak ne legyen valami gagyi olasz maffiás sztori ebből, és ennyit azt hiszem elárulhatok már most is, hogy nem kell ettől félni, nem lett. 

Viszont így a könyv első nagyjából 150-200 oldala nehezen csúszott a számomra. Nem igazán tudtam hova tenni, pedig Merle, a főhősnő karaktere kifejezetten tetsett és Matteo is szépen lassan vonzóvá vált számomra, szóval működött az ellenségekből szerelmesek trope, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy kicsit túl sok irányba próbál markolni ez a sztori, és nem tudom mire kéne igazán koncentrálni. 

Ezzel szemben a könyv legvégén olyan titkok derülnek ki, amik teljesen új színben tüntetik fel az eddig történteket, és ezáltal abszolút meghozta a kedvemet, hogy folytassam a sorozatot, mert ezeknek az információknak a tudatában, már teljesen másképp értelemzhetőek a különböző szereplők. Én őszintén úgy érzem, hogy nem ez volt a jó megoldás, hogy végig a tudatlanság ködében tartja az olvasót és érdektelenül nyomasztja az elejétől az írónő, hanem , hogy mondjuk szépen lassan adagolta volna, vagy néhol visszaemlékezett volna. De legalább több utalást tett volna az elejétől kezdve, ezzel is építkezve a könyv igazi konfliktusa felé. 

Összességében tehát kíváncsi vagyok a következő részre, ami ha jól tudom, már a lezáró kötet is, hiszen ez egy duológia jelen pillanatban. Bár a széles szereplőgárda miatt van benne potenciál, hogy mások történetét és felépítse és elmesélje az írónő, ami jó lenne, hiszen több probléma is felmerül, amit más karakterek szemén keresztül jobb lenne boncolgatni. Kíváncsi vagyok mit hoz a folytatás.

Nyereményjáték:

A General Press Kiadó gondozásában megjelent Antonia Wesseling Mélyvíz című regénye Velence varázslatos világába repít minket, ahol a romantika, a vágyak és a múlt titkai könnyen összekeveredhetnek. Merle egy családi titok nyomában érkezik a lagúnák városába, ám arra nem számít, hogy Velence nemcsak válaszokat, hanem különleges találkozásokat és talán szerelmet is tartogat a számára.

Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, merüljetek el Velence romantikus hangulatában, ismerjétek meg Merle történetét, és fedezzétek fel velünk, milyen titkok rejtőznek a felszín alatt! A turné végén pedig ne felejtsetek el részt venni a nyereményjátékban, ahol a General Press felajánlásának köszönhetően egy példányt is nyerhettek Antonia Wesseling Mélyvíz című regényéből.

Fejtsétek meg a következő anagrammákat, és írjátok bele a helyes megfejtést a Tally megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

További állomások:

Blogturné Klub

Augusztus 10 - Kelly & Lupi olvas

Augusztus 12 - Könyv és más

Augusztus 14 - Ambivalentina

Mint ahogy azt már a sorozat első részéről szóló posztomnál is elmondtam, engem teljes mértékben beszippantott az Elemésztő erdő és annak világa. Egyszerűen elrabolta a szívemet ez a horrorisztikus, gótikus fantasyvilág. Alig vártam, hogy folytathassam, és szerencsére már itt is csücsült a polcomon a frissen megjelent második rész, így rögtön az első kötet után tudtam folytatni. Ez az ilyen részletes és komplex világfelépítésű, na meg cselekményű könyveknél azért nagyon pozitívan tud elsülni, hiszen mind a szereplők, mind a történések még frissen élnek az ember emlékezetében.

A felvezető első rész, mint ahogy azt már említettem, engem teljesen megnyert magának, így nagyon kíváncsi voltam, mit hoz a második kötet, ami ráadásul vaskosabb is, mint az első. Ez pedig azt is jelentette számomra, hogy még hosszabb időt tölthetek ebben a romlott világban, aminek nem tudom elmondani, mennyire örültem.

Fülszöveg:

Ami szunnyad, azt nem szabad felébreszteni

Térj vissza az Elemésztő erdőbe, ahol árnyak vadásznak, szörnyek lakomáznak, s ahol sűrű mágia hatja át az éjszakát. Csak egyetlen szabály számít: éld túl… ha tudod.

A gigantikus sikerű Anatéma folytatásában Maevythnek és Zevandernek át kell kelnie a halandók veszedelmekkel teli birodalmán, hogy megszabadítsák Zevandert az ősi, gonosz entitástól, amely pusztulással fenyegeti mindkét világot.

Ősi varázs ébredezik, amely sötétbe borítja a halandók világát.

Hidegebb lett. Mindenki éhesebb. Pestisként szaporodnak a húsevő szörnyetegek, terjed a baljós átok, Gyűszűvirág hitközségben már az emberiesség utolsó szikrája is rég kihunyt. Maevyth és Zevander csak úgy menekülhetnek, ha újra átkelnek az Elemésztő erdőn. A sors azonban újraszőtte a hálóját, a végzet fonalai összegabalyodtak. Talán nem is lesz olyan egyszerű az átkelés Etíriába.

Az árnyak egyre közelebb lopóznak.

Zevandernek ráadásul fogytán az ideje: minél tovább kell nélkülöznie a létfontosságú vivicantemet, annál inkább eluralkodik szellemén a téboly. Lehet, hogy Maevyth ezúttal már nem lesz képes megmenteni őt.

Keri Lake Elemésztő erdő sorozata tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a gótikus, karakterközpontú, atmoszférikus történeteket, valamint a különleges mágiát, amit lassan kibontakozó romantika és csipetnyi horror fűszerez.

Én és a könyv:

Valahol picit meg is ijedtem a nagyon pozitív olvasási élmény után, amit az első rész nyújtott. Nagyon kevés sorozat képes a második részben legalább annyit adni, mint az elsőben, és különösen a trilógiák esetében gyakori, hogy a második kötet egyfajta átvezető. Szinte csak azért létezik, hogy eljussunk az epikus lezáráshoz a harmadik részben, ami igazából lehetett volna rögtön a másodikban is, csak hát duológiát írni nem olyan menő, mint trilógiát. Bár egyébként ez a berögződés azt hiszem, szépen lassan változik, és egyre több duológia jelenik meg.

Itt szerencsére nem éreztem úgy, hogy az írónő csak húzná az időt, bár be kell vallanom, a könyv elején kialakuló konfliktust, ami teljes mértékben párkapcsolati jellegű, nem igazán tudtam hova tenni, és kicsit ügyefogyottnak találtam. Ugyanakkor valahol érthető is, ha az ember úgy fogja fel, hogy eléggé speciális lelkiállapotban vannak a szereplők, hiszen a történet onnan indul, hogy egy rozoga kis házban ücsörögnek, miközben félig ember, félig pók, öntudatlan, lényegében zombiszerű lények akarják megtámadni és megenni őket. Ez egyébként engem rendkívül emlékeztetett a The Walking Deadre, ami egy nagyon izgi, kicsit túlélős és posztapokaliptikus hangulatot adott a folytatásnak.

Most először a történet egyszerre játszódott a jelenben és a múltban. Miközben a jelen történéseit követtük nyomon, ahol egyébként így is történt jó pár fejlemény, amire abszolút nem számítottam, a múltbeli visszaemlékezések egy szép ívet mutattak be egészen onnan kezdve, hogy Zevandert és az apját elhurcolják a bányákba rabszolgaként, odáig, hogy végül hogyan szabadította fel őt a király. Közben pedig nemcsak a bányák kegyetlenségét ismerhettük meg, hanem Loyce tábornokot, igen, a hírhedt fogvatartót és a kínzási technikáit is meglehetősen részletesen.

Itt én úgy éreztem, hogy nagyon eltalálta azt az arany középutat az írónő, ahol kellően sok részletet mutat meg ahhoz, hogy mélysége legyen Zevander szenvedéseinek, és ezáltal ténylegesen formálja a karakterét, illetve teljesen hihetővé tegye a traumáit. Ugyanakkor nem lett túl sok, nem fordul fel az olvasó gyomra a jelenetektől, és nem mellesleg a szexuális bántalmazás sincs furcsa módon fetisizálva vagy romantizálva.

Nekem ezek a visszaemlékezések különösen tetszettek, mert nagyon kerek képet adtak mind Zevander karakteréről, mind a családjáról és az egész történet mögött szövődő szálakról. Több helyen izgalmas volt felfedezni a neveket és a köztük rejlő összefüggéseket, így pedig kifejezetten izgalmassá vált az olvasási élmény. Alig tudtam letenni ezt a könyvet is.

Közben a jelenben folytatódott a harc a túlélésért a halandók földjén. Izgalmas volt, hogy olyan szereplők kaptak most nagyobb hangsúlyt, akiket bár már bemutattak, különösebben nagy szerepük nem volt az előző könyvben. Így viszont a barátságok és szövetségek az olvasó szemében is megerősödtek, és el tudtam hinni, hogy ki kiért tenné tűzbe a kezét.

Ráadásul Zevander letalisz barátai külön fejezeteket is kaptak, így most már nemcsak a két főhős váltott férfi és női szemszögéből követhettük az eseményeket, hanem a barátaik közül is volt, aki saját részt kapott. Egy idő után tehát több szálon futott a történet, ami egyébként nagyon jól működött. Izgalmas volt és könnyen követhető.

A szójegyzék ugyanakkor ismét nagyon jól jött a könyv végén, ahogy a térképmelléklet is. Miután továbbra is egy klasszikus high fantasyről beszélünk, a furcsa nevek, fajok, anyagok és szerek mind-mind magyarázatra szorultak, de kivétel nélkül mindent könnyen megtaláltam a könyv hátuljában lévő jegyzékben. Ugyanakkor magában a sztoriban is általában tiszta volt, hogy mi micsoda.

A térképen pedig nagyon izgalmas volt látni, hogy mennyivel nagyobb terület került ebben a részben bejárásra, így még inkább értelmet nyert a már előre felvázolt világ. Én nagyon élveztem lekövetni, ahogy a különböző szereplőcsoportok mozogtak, és ezzel újabb és újabb területeket, kultúrákat és összefüggéseket mutattak be. Engem egyszerűen elvarázsolt ez a bizarr, gótikus világ. Úgy érzem, nagyon nekem találták ki, egyszerűen passzol hozzám.

Amivel viszont picit elégedetlen vagyok, az a hirtelen jött, örök szerelmi mámor, amivel a főszereplőink egymás iránt viseltetnek. Úgy érzem, hogy annak a tudata, hogy ők egymás párjai, kissé mesterségesen kapcsolta át őket az egymásért izzó hősökből Rómeó és Júliává, gyakorlatilag a semmiből. Egy ilyen szépen, részletesen felépített és átgondolt történet esetében ez azért picit fura volt.

Összességében tűkön ülve várom az utolsó részt, és nagyon-nagyon boldoggá tesz a tudat, hogy Keri Lake mind az előző részt, mind a mostanit úgy zárta le, hogy az rendkívül izgalmas legyen, mégse érződjön igazán függővégnek. Ott van ugyanis az a pozitív biztosíték, hogy jó dolgok is várnak ránk a következő részben.

Ráadásul ez már a lezáró kötet lesz, szóval valószínűleg még vaskosabb és részletesebb lesz, mint az eddigiek. Egyelőre még angolul sem jelent meg, így fene tudja, mikor fog magyarul érkezni, de azt hiszem, bízhatunk a Next21-ben, hogy a lehető leghamarabb elhozzák nekünk a folytatást.

Nyereményjáték:

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdő sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal. 

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a Next21 kiadó által felajánlott  könyv egy példánya!

Az Igézet a gótikus hangulatú romantikus regények kedvelőinek szól, ezért a mostani játékunk során gótikus regényekkel kapcsolatos kérdéseket találtok és a megfejtés rubrikájába a helyes válasz megfelelő betűjelét kell beírnotok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Melyik állítás igaz a gótikus irodalomra és az Igézet című regényre?

A) A sötét atmoszféra és a titkok fontos szerepet játszanak.

B) A történet kizárólag humorra épül.

C) A természetfeletti elemek teljesen hiányoznak.

D) Csak valós történelmi eseményeket mutat be.

További állomások:

Blogturné Klub

08.04 Insane Life

08.07 Kelly & Lupi olvas

08.10  Ambivalentina - Anatéma

08.13  Ambivalentina

A turné keretein belül igazából az Igézetről írnak a többiek, de én gondoltam egy nagyot és merészet, és úgy döntöttem, csatlakozom hozzájuk úgy, hogy egy turné keretein belül behozom a lemaradásomat mindkét könyvvel. Ez egyébként több mint 1400 oldalt jelent lényegében egy hét alatt, de hát szeretem a kihívásokat. Abba pedig már csak félúton gondoltam bele, hogy nem is ettől kell a legjobban tartanom, hanem attól, mi lesz, ha már az első rész sem tetszik. (Hatalmas szenvedés, mint később rájöttem.) Viszont legnagyobb szerencsémre úgy magával ragadott az Elemésztő erdő első része, hogy hajnali háromkor azon kaptam magam, hogy befejeztem a könyvet. Na meg azon, hogy hajnali három van, miközben én már éjfél körül bőven aludni terveztem.

Fülszöveg:

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Én és a könyv:

Az első olvasmányom Keri Lake-től még a tavaly karácsony környékén megjelent Nocticadia volt, ami egy gótikus és sötét romantikus történet egy hátborzongató, mégis patinás egyetemen. Igazi dark academy hangulat, ami tényleg olyan, amilyennek az ember a moodboardok és playlistek alapján elképzeli. Engem teljes mértékben elvarázsolt, olyannyira, hogy alig várom, hogy kicsit hidegebbre forduljon az idő, és egy borzongós őszi napon újraolvassam.

Viszont most nem erről a könyvről kellene regélnem nektek. Ha esetleg felkeltettem az érdeklődéseteket, akkor a linken megtaláljátok a róla írt bejegyzésemet.

Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy az írónő abszolút levett a lábamról, és az általam követett alkotók közé került, így alig vártam, hogy az eddig egyetlen másik, magyarul megjelent kötetét is olvashassam. Szerencsére mire idáig jutottam, már meg is jelent még egy könyve, történetesen ennek a folytatása. Egyébként imádok úgy sorozatokat olvasni, hogy nem kell éveket várnom a következő részre (és közben elfelejtenem, mi történt az előzőben), hanem rögtön folytathatom. Ahogy viszont fent is említettem, egy turné esetében mindig benne van a rizikó, hogy már az első kötet sem fog tetszeni. De tetszett. Nagyon is.

Már a kötet nyitánya is egy ritkán megrázó jelenet, bár a fantasyk gyakran élnek ezzel az eszközzel. Itt azonban ez nem csupán egy kis ízelítő abból, hogy majd a végén milyen komoly csatákra számíthatunk, hanem az egész könyv hangulatát meghatározza. Nagyjából nincs benne egyetlen felhőtlen, boldog pillanat sem, mert valami mindig beárnyékolja azt. A kilátástalanság állandó, ahogy a megaláztatás is.

Ugyanakkor a már jól ismert romantasy-elemek itt is megjelennek: van egy hatalmas, erős és nem mellesleg kifejezetten szexi férfi főhősünk, egy nagyszájú és vakmerő női főszereplőnk, több száz év korkülönbség, halhatatlanság, sorsszerűség és még sorolhatnám. Éppen ezért nem abban látom ennek a könyvnek az erejét, hogy valami teljesen újat mutatna, hanem abban, ahogyan a jól ismert elemeket használja.

Itt a rettegős, félelmetes jelenetek tényleg horrorisztikusak. Megráznak, felkavarnak. A sóvárgás pedig annyira jól van felépítve, hogy olvasóként már én is majdnem testi tüneteket produkáltam. A szereplők döntései és motivációi pedig emberiek; nem pusztán azért történnek meg, hogy előrébb vigyék a cselekményt.

Rá kell ébrednem, hogy vagy megöregedtem, vagy egyszerűen team slow burn lettem, de mostanában ez a típus működik nálam a legjobban romantika terén. Keri Lake pedig nagyon is beszéli a nyelvemet, mert olyan lassan izzó varázst szőtt a főhősei közé, hogy azt egyszerűen élmény volt olvasni. Szépen, fokozatosan építkezett (tégláról téglára, haha), és mielőtt elérkeztünk volna a beteljesüléshez, olyan kitérőket dobott be, amelyek szerintem abszolút kreatív és okos megoldások voltak, ráadásul olvasói élményként is remekül működtek.

Külön tetszett az is, hogy mennyi idő jutott a világ és a helyszínek bemutatására. Meglepően egyszerű volt számomra átlátni a fajok és országok rendszerét. Olvasás közben mindig pont annyi új információ érkezett, amennyit még könnyedén be tudtam illeszteni a már meglévő kirakósba, és a könyv végén található szószedet is sokat segített, amikor valamit véletlenül elfelejtettem. A nevek sem voltak túlbonyolítottak, és nem is hasonlítottak túlságosan egymásra, így könnyű volt elkülöníteni a karaktereket. A váltott nézőpont pedig külön segített abban, hogy mindig az adott szereplő szemszögéből ismerhessem meg a mellékszereplőket és a helyszíneket.

A történet első nagyjából kétszáz oldalán a főhősök még csak nem is találkoznak, de őszintén szólva ez egyáltalán nem zavart. Már addig is annyi izgalmat kaptam, hogy a könyv az első oldalaktól kezdve teljesen lekötötte a figyelmemet, és ez az érzés csaknem hétszáz oldalon keresztül kitartott. Borzongtam, izgultam, kuncogtam olvasás közben. Mert bár az ember sejti, hogy a főhősök nem fognak meghalni, a könyv szereplői viszont úgy hullanak, mint a legyek. Én pedig imádtam, hogy az írónő ezt meg meri lépni, mert így tényleg súlya van a rettegésnek, a félelemnek és a gonosznak beállított karaktereknek.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt! Úgy érzem, lassan teljesen a dark fantasy rabja leszek, na meg Keri Lake-é, mert eddig még egyetlen könyvével sem tudott mellényúlni nálam.

Nyereményjáték:

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdők sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal. 

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az alábbi idézetek közül melyik tükrözi leginkább a gótikus romantikus regények hangulatát?

A) „A szerelem néha a legsötétebb titkok árnyékában születik meg.”

B) „A sikerhez vezető út kemény munkával van kikövezve.”

C) „A nyári szünet legjobb része a tengerpart és a fagylalt.”

További állomások:

Blogturné Klub

08.04 Insane Life

08.07 Kelly & Lupi olvas

08.10  Ambivalentina - Anatéma

08.13  Ambivalentina

Tudjátok, hogy a távol-keleti dolgok a gyengéim, és mi lehetne az abszolút gyengepontom, ha nem a távol-keleti kaják? A Corvina Kiadó gondozásában egy végtelenül cuki szakácskönyv jelent meg, amely kifejezetten a nyugati kultúrában elterjedt, úgymond popkulturális gasztrojelenségekre fókuszál, ahogy azt már a címe is mutatja. Ezek azok az ételek és italok, amelyeket k-pop idolokon keresztül ismerhetünk meg, vagy animéken, esetleg koreai, kínai, japán vagy thai drámákban látunk.

Ezek egyre nagyobb teret nyernek itthon is, hiszen ma már szinte bárhol tudunk sushit, bubble teát vagy akár mochit is venni. Viszont ezeket otthon is elkészíthetjük magunknak, a könyvből pedig az is kiderül, hogy hogyan!

Fülszöveg:

Tanuld meg elkészíteni ezeket a 100%-ig kawaii recepteket! Ebből a gazdagon illusztrált kézikönyvből egy pillanat alatt, könnyedén megtanulhatunk makit, onigirit, mochit vagy éppen buborékteát készíteni. Az alapfogások elsajátítása után kedvünk szerint kísérletezhetünk az ízekkel.

Én és a könyv:

Hogy én mit nem adtam volna tizenévesként egy ilyen könyvért! Kezdő animésként és a keleti kultúra rajongójaként, aki alig beszélt a magyaron kívül bármilyen nyelvet, egyszerűen éheztem az ilyen tartalmakra. Abban az időben azonban még nem sok minden volt elérhető magyarul az interneten. Emlékszem, egyetlen ramenreceptet találtam a Nosaltyn, ami annyira volt autentikus, hogy három darab húsleveskockát használt az alaplé elkészítéséhez. Lássuk be, ez nem túl kawaii.

Ezzel szemben ez a könyv kívül-belül az. Már maga a borító, a kemény fedél és a lekerekített sarkok is egy minőségi, ugyanakkor aranyos és játékos hangulatot árasztanak, ami tökéletesen passzol a kawaii stílushoz, miközben megmarad benne annyi komolyság, hogy azért mégse nézzék az emberek gyerekszakácskönyvnek.

Belül pedig rendkívül igényes grafikai megoldások kaptak helyet, amelyek könnyen érthetővé és követhetővé teszik a recepteket. Minden elkészíthető ételhez és italhoz tartozik fotó, így nem árul zsákbamacskát, ráadásul a technikásabb részekhez illusztrációk és lépésről lépésre haladó útmutatók is készültek. Emiatt a kötet szerintem simán felveszi a versenyt a YouTube- vagy TikTok-videókkal is.

Ez egyébként nagy kedvencem a kiadónál: annyira igényes vizuális megjelenéssel adják ki a könyveiket, hogy már a legutóbbi illusztrált kötetüknél is csak lestem. Egyszerűen jó érzés végiglapozni a könyvet, és gyönyörködni az elrendezésekben, az illusztrációkban, az infografikákban, a fotókban, de még a tördelésben is. Grafikailag tényleg nagyon nívós az, amit kiadnak a kezükből.

A kötet négy nagy témát jár körbe, amelyek közül három kifejezetten japán eredetű ételcsoport, míg az egyetlen italos fejezet tajvani eredetű. (Ez nagyon fontos, mert vérre menő viták születnek a témában, hogy honnan is származik a bubble tea. Ha engem kérdeztek, én is Tajvanra szavazok. Ráadásul szerencsére a könyv is.) A négy nagy téma közül három már a címben is megjelenik, a negyediket pedig az előbb lelőttem.

Mindegyik fejezet ugyanazt a felépítést követi. Először bemutatja, hogy mi is az adott étel vagy ital, majd végigveszi a hozzávalókat és az alapelkészítés fortélyait. Ezután több különböző receptet is mutat, hiszen az ízesítési lehetőségek szinte végtelenek. A teljesség igénye nélkül válogat, de a legikonikusabb és legklasszikusabb változatok mind helyet kaptak benne.

Személy szerint gyakran készítek makit és onigirit. Bubble teával már egyszer-kétszer próbálkoztam házilag, de be kell vallanom, az évek során teljesen leszoktam róla. A mochit pedig sosem sikerült igazán megszeretnem.

Viszont sokáig dolgoztam egy bubble tea shopban, ahol nap mint nap több liter számra készítettem a gyöngyteákat. Ráadásul akkoriban még sushit is árult az üzlet, így a maki elkészítése sem volt teljesen új számomra. (Egyébként mochit is árultunk, de hiába próbálkoztam vele többször is, egyszerűen nem lett a kedvencem.)

Így a könyvben leginkább az onigirik érdekeltek, mert bár sushirizst már megtanultam készíteni, még mindig úgy érzem, hogy lenne mit csiszolnom rajta.

Főleg azért, mert Budapesten is egyre több olyan ázsiai kisbolt nyílik, ahol helyben elkészítheted az instant tésztádat, és készételeket – például onigirit – is lehet venni. Őszintén szólva ezért az ételért néha ölni tudnék, és komoly versenyfutás szokott lenni, hogy még ebédidő előtt leérjek a boltba, mielőtt elkapkodják az összeset. Nem egyszer találtam már teljesen kifosztva a hűtőt, úgyhogy igen nagy a motivációm, hogy elkezdjem itthon magamnak készíteni.

A kötetet tehát kissé régi motoros attitűddel, de kíváncsian lapoztam fel, és szerencsére elmondhatom, hogy így is értek meglepetések.

Az egyik, ami nagyon érdekes volt számomra – és ez talán már túl specifikus is –, hogy nekem még sosem jutott eszembe, és nem is láttam olyat, hogy kombut tegyenek a sushirizshez főzés közben. Ugyanakkor nagyon megtetszett az ötlet, ezért ki is próbáltam, és tényleg izgalmas ízvilágot kölcsönöz a friss rizsnek.

A másik, ami már sokkal általánosabb, egy olyan apróság, amely szerintem minden receptnél baromi fontos lenne, mégis gyakran hiányzik a végéről: hogy mennyi ideig áll el, és hogyan érdemes tárolni a kész ételt vagy italt. Ez az információ itt szerencsére minden receptnél szerepel, ami különösen hasznos, hiszen ezekhez az ételekhez sok speciális hozzávaló kell, amelyek első használatkor teljesen ismeretlenek lehetnek.

Amit én egy icipicit hiányoltam a kötetből – bár egy külföldi szerzős szakácskönyvnél ez teljesen érthető –, az a beszerzési tippek hiánya. A könyv végén ugyan található egy általános útmutató arról, hogy hol érdemes keresni ezeket az alapanyagokat, mégis mindig örülök, amikor egy magyar kiadás kicsit jobban igazodik a hazai lehetőségekhez. Például azt is leírja, hogy mivel lehet helyettesíteni egy-egy hozzávalót, ha az ember lánya nem szeretné felvásárolni az Ázsia Center teljes gasztrokínálatát.

Mindezek ellenére ez egy rendkívül igényes és korrekt recepteskönyv. A leírások világosak, a lépések könnyen követhetők, ráadásul tömörek is. Az illusztrációk szépek és étvágygerjesztők, a felépítés jól átgondolt, a tartalom pedig valóban releváns és trendi.

Úgy érzem, hogy tizenévesként ez lett volna a bibliám, így nagyon ajánlom minden ázsiai gasztronómia iránt érdeklődőnek, anime- és k-pop-rajongónak, kortól függetlenül. Mondhatni az egész MondoCon közösségnek.

Nyereményjáték:

Nagyon izgalmas turnéra invitálunk titeket! Merüljetek el bloggereinkkel a közismert és jól kinéző ázsiai finomságok elkészítésében. Ráadásul egy szerencsés olvasónk a turné végén a Corvina Kiadónak köszönhetően megnyeri a Maki, ​onigiri, mochi stb című receptkönyvet.

Játékunk nagyon egyszerű, minden állomáson ki kell találnotok a négy felsorolt hozzávaló közül azt, amelyik nem illik az adott ételhez. (Tekintve, hogy autentikusan készítjük el.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik a kakukktojás, ha onigirit készítünk?

sushi rizs

majonéz

tápiókagyöngy

norilap

További állomások:

Blogturné Klub

08. 04. Ambivalentina

08. 11. Hagyjatok! Olvasok! 

Ezer éve nem olvastam már kínai fantasyt, bár azt sem tudom, helyes-e egyáltalán annak nevezni ezt a regényt, hiszen nem klasszikusan kínai történet. Érezhetően nyugati motívumok is hatottak rá, ami nem meglepő, hiszen az írónő ugyan Kínában született, de gyerekkora óta Kanadában él. Ez az érdekes kulturális egyveleg, na meg a csodálatos borító – és persze a mesés élfestés – rögtön felkeltette a figyelmemet, így alig vártam, hogy belekezdhessek. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, amit végül kaptam.

Fülszöveg:

A császár haldoklik, birodalmának lakói pedig éheznek. A nincstelen Vej Jin kénytelen jelentkezni az Azálea-dinasztia egyik trónörököse, Ter-zsen háremébe, hogy megmentse éhínségtől sújtott családját és faluját.

Az intrikákkal teli palotában veszély és halál leselkedik rá minden sarkon. A hercegek hatalmi játszmáiban az egyik legfontosabb fegyver a költészet: egy jól megírt mágikus vers gyógyít, vagy éppen halálos sebet ejt, a betűbűvölő szándéka szerint.

Vej Jin jól tudja: ha meg akarja védeni magát Ter-zsen kegyetlenkedéseivel szemben, a költészet mesterévé kell válnia, s bár ez a nők számára szigorúan tilos: titokban írni és olvasni tanul. Egy ponton rádöbben, hogy nemcsak a saját jövője a tét, a birodalom sorsa is tőle függ.

Ez a történet úgy hat, mint egy lassan megforgatott penge a szívben: kegyetlen, brutális, és mégis ellenállhatatlan.

Én és a könyv:

Már az elején szeretném leszögezni, hogy számomra ez volt a hónap legkellemesebb meglepetése. Sejtettem – vagy inkább nagyon reméltem –, hogy szeretni fogom, de közben végig ott motoszkált bennem egy adag kétely is. Az ázsiai történeteket ugyanis bár imádom, az utóbbi időben kissé szkeptikusan állok hozzájuk, hogy megelőzzem a csalódásokat.

Arra számítottam, hogy egy újabb, sötétnek (dark) beállított romantasyt kapok, ahol a mindenki által rettegett hercegről végül kiderül, hogy valójában érző lelke van, amit természetesen csak a felkapaszkodott parasztlány képes meglátni a maszk mögött. Miután egymásba szeretnek, együtt leszámolnak az ellenségeikkel, boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és közben a spicy-jelenetekből sincs hiány, hogy az olvasók pulzusa se maradjon nyugalomban.

Ehhez képest ahogy haladtam előre a történetben, ezek a megszokott elemek valahogy egyáltalán nem jelentek meg. Sőt, amikor jobban megnéztem a mellékelt könyvjelzőt – amit a Next21 kiadótól már megszoktam, hiszen mindig idézetekkel és a történetet jellemző kulcsszavakkal egészítik ki –, feltűnt valami. A szokásos kis paprikák, amelyek a könyv "forróságát" hivatottak jelezni, egyszerűen hiányoztak. Egyetlen paprika sem volt rajta. Ezzel szemben a hívószavak annál ígéretesebbek voltak: political fantasy, dark fantasy, feminist fantasy... Romantikáról viszont szó sem esett.

És ennek nagyon jó oka van.

Ez ugyanis nem romantasy. Sőt, őszintén nem értem, miért kapott romantikus címkét a Molyon, mert szerintem ez kifejezetten félrevezető. Ez egy klasszikus fantasy, viszonylag egyszerűen követhető mágikus rendszerrel, politikai intrikákkal, árulásokkal és középkori túlélőjátékkal. Olvasás közben többször is a Trónok harca jutott eszembe, ahogy egyre több szereplő szemszögéből ismertük meg ugyanazokat az eseményeket, és ahogy a jó és a rossz közötti határ folyamatosan elmosódott, mígnem szinte teljesen megkülönböztethetetlenné vált.

A történet végig kiszámíthatatlannak érződött. Bár elsőre úgy tűnt, egy egyenes vonalon halad előre, a visszaemlékezések – amelyek szerintem a könyv legizgalmasabb részei közé tartoztak – folyamatosan új megvilágításba helyezték a jelent. Emiatt a végkifejlet is újra és újra megkérdőjeleződött, míg végül az írónő olyan érzelmi cunamit zúdított az olvasóra, amire egy elsőkönyves szerzőtől egyáltalán nem számítottam.

És talán ez emelte még magasabbra az egész olvasási élményt. Már önmagában is fantasztikusan szórakoztam, de amikor tudatosult bennem, hogy ez Shen Tao első regénye, még inkább lenyűgözött. Ha már most ilyen erős történetet tett le az asztalra, kíváncsian várom, mire lesz képes néhány könyvnyi tapasztalattal a háta mögött. Egy biztos: felkerült azoknak a szerzőknek a listájára, akiknek a jövőbeli megjelenéseit biztosan figyelemmel fogom követni.

Ami számomra különösen érdekes volt, az az, hogy a gonosz herceget tényleg gonosznak merte ábrázolni. Az írónő nem finomkodott: nem riadt vissza a kegyetlenségtől, az erőszaktól vagy a sötétebb témáktól, és a könyv elején szereplő trigger warning valóban indokolt volt, nem pusztán formalitás. Ennek köszönhetően a karakterek is sokkal mélyebbek lettek: a szenvedéseik, bosszúik és cselszövéseik valódi súlyt kaptak, amit én személy szerint nagyon élveztem.

A kötet végét pedig be kell vallanom, hogy megkönnyeztem. Nagyon elégedett voltam ezzel a lezárással, mert úgy éreztem, méltó befejezést adott a történetnek, és valóban el tudtam engedni a szereplők kezét. Egy újabb emlékezetes kedvenc került így a polcomra. Nagyon örülök, hogy esélyt adtam neki, és őszintén ajánlom mindenkinek, aki nyitott a sötétebb hangvételű, politikai intrikákkal átszőtt, nem romantikus fantasykre. Ez a könyv abszolút megérdemli a figyelmet.

Nyereményjáték:

A Next21 Kiadó gondozásában megjelent fantasy egy sötét, intrikákkal teli világba kalauzolja az olvasókat, ahol a hatalomért folytatott harc és a morálisan összetett karakterek kerülnek a középpontba. Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, ismerjétek meg a könyvet több blogger szemén keresztül, és a bejegyzések végén ne felejtsetek el részt venni a nyereményjátékban!

A Blogturné Klub és a Next21 Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasó megnyerheti a könyv egy példányát.

A játék során minden állomáson találtok egy állítást a kötetről. A feladatotok csupán annyi, hogy eldöntsétek: igaz vagy hamis, majd a helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A könyv romantasy.

További állomások:

Blogturné Klub

07.31 - Ambivalentina

08.02 - Readinspo

08.04 - Kelly és Lupi olvas

A tavaly megjelent Szerb Antal-kötet után nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a sorozat következő része. Míg Szerb Antalt elsősorban az írói munkássága miatt szeretem, József Attila egészen más helyet foglal el nálam: ő az egyik kedvenc magyar költőm. Verseihez rendszeresen visszatérek, és bár az iskolai irodalomórák óta valószínűleg mindannyian ismerünk tőle néhány meghatározó művet, mindig úgy érzem, hogy még bőven van mit felfedezni az életművében. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, hogyan sikerül ezt egy olyan kötetben megmutatni, amelynek célja, hogy egy teljes éven keresztül kísérje az olvasót.

Fülszöveg:

Ki a legnagyobb magyar költő? Sokak számára egyértelműen József Attila, de hogy szinte mindenki az első három között említi, az egészen biztos. Bennünk élnek és visszhangoznak nagy versei, újra meg újra átérezzük tragikus sorsát, magányát és kívülállóságát, felidézzük filozófiáját. De ismerjük-e igazából, vagy csupán az irodalomórák emlékének fényében látjuk? Prieger Zsolt „szubjektív-szerelmes” válogatása nemcsak árnyalja, de jócskán ki is tágítja József Attiláról alkotott képünket. Felfedezhetjük benne a költő kísérletező kedvét, játékos oldalát – a sokat idézettek mellett expresszionista, avantgárd költeményeit, rögtönzéseit, reklámverseit is olvashatjuk –, de levél-, cikk- és naplórészleteiből apróbb rezdüléseit, életeseményeit, legmélyebb érzéseit és gondolatait is megismerhetjük. A személyes, mégis átfogó összeállítás nyomán 365 lépésben, napról napra kerülhetünk közelebb irodalmunk egyik legmeghatározóbb alakjához.

Én és a könyv:

Mivel már ismertem a sorozat koncepcióját, ezt a könyvet is pontosan úgy szerettem volna használni, ahogyan azt Prieger Zsolt megálmodta. Nem egy délután alatt végiglapozni az összes idézetet, hanem minden nap csak azt az egyet elolvasni, amelyik az adott dátumhoz tartozik. Az előző kötetnél is nagyon megszerettem ezt a kis reggeli rituálét, és örömmel tapasztaltam, hogy József Attilával ugyanolyan természetesen épült be a napjaimba. Mindössze néhány percet vesz igénybe, mégis gyakran elég ahhoz, hogy az ember gondolatai egészen más irányba induljanak el.

Persze most sem bírtam ki, hogy néha ne lapozzak előre vagy hátra. Kíváncsi voltam, milyen szövegek várnak rám az év későbbi szakaszaiban, illetve arra is, mennyire sikerült változatos válogatást összeállítani. Szerencsére a kötet messze nem csak a legismertebb versekből válogat. Külön örültem annak, hogy levelek, naplórészletek, cikkek és kevésbé ismert írások is helyet kaptak benne, hiszen ezek egészen más oldaláról mutatják meg József Attilát. Sokkal emberibbé válik tőlük, és egy olyan alkotót ismerhetünk meg, aki nemcsak a verseiben volt kivételesen érzékeny, hanem a hétköznapi gondolataiban is.

Természetesen itt is akadtak olyan idézetek, amelyek kevésbé szólítottak meg, vagy első olvasásra nem igazán tudtam mit kezdeni velük. Ugyanakkor legalább ennyi olyan gondolat is volt, amely hosszú órákra vagy akár napokra velem maradt. Ez számomra egy ilyen könyv legnagyobb erőssége. Nem az a célja, hogy minden egyes oldala ugyanolyan erős legyen, hanem hogy időről időre találkozzunk egy olyan mondattal, ami váratlanul telibe talál, és még jóval azután is vissza-visszatér a gondolatainkba, hogy becsuktuk a könyvet.

Azt is nagyon szerettem, hogy a válogatás nem próbál kizárólag a tragikus sorsú költő képére építeni. Persze ez elválaszthatatlan része József Attila életének, de emellett ugyanúgy megjelenik a játékossága, a humora, a kíváncsisága és az a fajta kísérletező kedv is, amiről talán kevesebbet beszélünk. Emiatt úgy érzem, hogy ez a kötet azoknak is tud újat mutatni, akik egyébként úgy gondolják, jól ismerik az életművét.

Egyetlen apróság volt, amit sajnáltam, és ez egyáltalán nem a tartalomhoz kapcsolódik. Mivel ez egy sorozat, örültem volna, ha a megjelenés is egységes marad. Az előző, Szerb Antal-kötet gyönyörű élfestéssel jelent meg, ez viszont már nem kapta meg ezt a pluszt. Tudom, hogy ez csak esztétikai kérdés, és természetesen semmit sem von le a könyv értékéből, de gyűjtőként és könyvmolyként szeretem, amikor egy sorozat darabjai harmonikusan mutatnak egymás mellett a polcon. Emiatt egy picit csalódott voltam.

Összességében azonban ismét egy olyan kötetet kaptam, amely szerintem pontosan azt nyújtja, amit ígér. Nem egy klasszikus verseskötet, amit az ember elejétől a végéig egy ültő helyében elolvas, hanem egy társ a mindennapokra. Egy olyan könyv, amelyből naponta néhány perc is elég ahhoz, hogy megálljunk egy pillanatra, elgondolkodjunk, vagy egyszerűen csak közelebb kerüljünk irodalmunk egyik legnagyobb alakjához. Ha pedig valaki egyébként is szereti József Attilát, akkor szerintem különösen szép ajándék lehet – akár saját magának, akár valaki másnak.

Nyereményjáték:

József Attila időtálló versei, gondolatai és töredékei elevenednek meg Prieger Zsolt válogatásában, az Egy évem József Attilával című kötetben, amely az év minden napjára kínál egy-egy inspiráló vagy elgondolkodtató szöveget. Ez a különleges kiadvány nemcsak a költő életművéhez visz közelebb, hanem arra is hív, hogy nap mint nap új szemszögből találkozzunk József Attila örökérvényű soraival. Tartsatok bloggereinkkel a turné során, hiszen a végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!

A nyereményjáték során József Attiláról írunk állításokat - nektek az lesz a feladatotok, hogy megfejtsétek: igazak vagy hamisak. A helyes megoldást írjátok a Tally boxba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.26. Kitablar

07.28. Szembetűnő

Janice Hallett már nem volt ismeretlen név számomra. Bár csak idén fedeztem fel, azonnal beleszerettem a levélregényeibe, amelyekben gyilkossági ügyeket göngyölít fel e-mailek, chatüzenetek és más alternatív szövegtípusok segítségével. Baromi ötletesek, rendkívül olvasmányosak és végig izgalmasak, ezért teljesen logikus lépésnek tűnt, hogy ne csak a felnőtt, hanem a fiatalabb olvasókat is megszólítsa.

Már a megjelenés előtt magam előtt láttam azokat a büszke tizenéveseket, akik diadalmasan mesélik, hogy egy ilyen vaskos könyvet olvastak el egyedül, miközben sunyi mosollyal elhallgatják, hogy a több száz oldal valójában nem folyamatos szövegből áll, hanem levelekből, chatüzenetekből és egyéb izgalmas dokumentumokból. Alig vártam, hogy én is kézbe vehessem a könyvet. A Könyvhéten végül meg is jelent a Manó Könyvek gondozásában, én pedig – majdnem augusztusra – végre eljutottam odáig, hogy elolvassam.

Fülszöveg:

Amikor Ava és Luke egy papírokkal teli rejtélyes dobozt találnak a padláson, egyből kíváncsiak lesznek, milyen titkok lapulhatnak a sorok között. Amint olvasni kezdik a naplóbejegyzéseket, leveleket, újságcikkeket, rendőrségi jegyzőkönyveket és meghallgatják a bizalmas hangfelvételeket, rádöbbennek, hogy egy régi, máig megoldatlan gyilkossági ügy kellős közepébe csöppentek. Elhatározzák, hogy felgöngyölítik a szövevényes bűntényt, amely felbolygatta egy negyven évvel ezelőtti nyári tábor napjait. Ám ahogy nyomozni kezdenek, kiderül, hogy a gyilkos még mindig szabadlábon van – ráadásul sokkal közelebb, mint gondolnák… Találd meg a bizonyítékokat, és keress újabb nyomokat Avával és Luke-kal együtt, hogy fény derüljön az igazságra!

Én és a könyv:

A vizsgáztató volt az első Janice Hallett-könyv, amit olvastam. Az is csak idén jelent meg magyarul, mégis azonnal belopta magát a szívembe. Más művét addig nem ismertem, ezért nagyon örültem, amikor kiderült, hogy újabb könyve érkezik magyarul, ráadásul lehetőségem is nyílt ilyen hamar elolvasni.

Egészen új élmény volt egy kifejezetten brutális, véres krimi után az írónőt gyerekkönyves közegben megismerni. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz leegyszerűsítve a történet vagy maga a nyomozás. Szerencsére a cím – Dobozba zárt gyilkosságok – nem ígért félrevezetően könnyed történetet: itt egyáltalán nem eltűnt cukormázas fánkok után nyomoznak a szereplők.

Különösen tetszett, hogy bár a hangvétel gyerekeknek szól, és a főszereplők is kora tizenévesek, az írónő jól felismerhető stílusa és a korábbi könyveiből ismert sajátosságai megmaradtak. Ilyen például az a finom misztikum, amely ebben a történetben talán még jobban működött. Egy erdő melletti nyári cserkésztábor szinte kiált egy olyan kísértethistóriáért, amellyel évről évre ijesztgetik az új cserkészeket. És persze ott van maga a gyilkossági ügy is, amelyet Hallett ezúttal sem bagatellizált el. A főszereplők ugyan még csak tizenévesek, de bátran – sőt, néha már vakmerően – vetik bele magukat a nyomozásba.

Ami egy kicsit meglepett, az a naplóbejegyzések hangsúlyos szerepe volt. Minden sátornak saját naplót kellett vezetnie, így rengeteg gyermeki fogalmazással, vagyis hosszabb folyószöveggel találkozhatunk. Ezek néha már túlságosan is élethűek voltak: többször azon kaptam magam, hogy kezdek belefáradni a sok lényegtelennek tűnő részletbe és a "rizsázásba". Aztán rendre kiderült, hogy Hallett ezeket sem véletlenül írta bele, mert valamilyen apró információval mindig előrébb vitték a nyomozást.

Nagyon tetszett az is, hogy a történet egyszerre játszódik napjainkban és a nyolcvanas években. A jelenben élő gyerekek a nyomozás során fokozatosan fedezik fel a múlt tárgyait és kifejezéseit, ami szerintem remekül működött. Gyerekkönyveknél mindig figyelem azt is, milyen pluszt adhatnak az olvasóknak, és itt különösen tetszett, hogy a szereplők maguk néztek utána a számukra ismeretlen fogalmaknak, majd elmagyarázták egymásnak, mit jelentenek. Így teljesen természetesen kerültek szóba olyan dolgok, mint a walkman vagy a filmes fényképezőgép, anélkül hogy az egész tanító jellegűvé vagy szájbarágóssá vált volna.

Egyetlen dolognál akadtam el igazán. A gyerekek naplóiban szándékosan sok helyesírási hiba szerepel, ami egyrészt nagyon hiteles és sokat hozzátesz a karakterekhez. Másrészt viszont elgondolkodtam rajta, hogy ez milyen hatással lehet a fiatal olvasókra. Ha egy gyerek többször találkozik ugyanazzal a hibásan leírt szóval – ráadásul egy könyvben –, vajon nem rögzülhet-e benne rosszul? Őszintén nem tudom, van-e erre bármilyen kutatás vagy egyértelmű válasz, de olvasás közben többször is eszembe jutott. Ettől függetlenül értem, hogy az írónő miért döntött emellett: a naplók ettől lettek igazán életszerűek, és sokat hozzáadtak a szereplők hitelességéhez.

Összességében szerettem ezt a könyvet. Izgalmas volt, érdekes bepillantást engedett a cserkészet világába, és külön ki kell emelnem a vizuális megjelenését is. Nagyon jól álltak neki az illusztrációk és a különféle grafikai megoldások: a kézírást imitáló betűtípusok, a gyerekrajzok és a különböző levélpapírok apró díszítései rengeteget hozzáadtak az atmoszférához. Mindez még inkább életre keltette a történetet, amely végig szórakoztató, olvasmányos és fordulatos maradt. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt szívből ajánlom.

Nyereményjáték:

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett a fiatalabb korosztálynak is bemutatkozik, a Manó könyvek jóvoltából. Legújabb regénye gyerekekről szól, akik régi dokumentumok alapján próbálnak megfejteni egy bűnügyet. Ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A dobozba zárt gyilkosságok című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Az ifjúsági krimi népszerű műfaj, ezekből hozunk párat a rejtvényben. Feladat egyszerű: a fülszöveg részlet alapján kitalálni a regényt és íróját, s ezt felvinni a kérdőívbe.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

"Ünneplés közben azonban valaki MEGHAL, és minden jel arra utal, hogy MEGMÉRGEZTÉK!

Kint ítéletidő tombol, szakad az eső, mindent elönt a víz, így a házat senki nem tudja elhagyni – és a rendőrség sem tudja megközelíteni a bűntett színhelyét. Az ódon kastélyban egyre feszültebb a légkör. Senki sem az, akinek látszik, és MINDENKI REJTEGET EGY-KÉT TITKOT. "

További állomások:

Blogturné Klub

05.16 Olvasónapló

05.18 Spirit Bliss, Sárga könyves út

05.20 Csak olvass!

05.23 Könyv és Más

05.24 Ambivalentina 

Nem tudom elmondani, mennyire a hatása alá kerültem, amikor elkezdtem nézni a Heated rivalry sorozatot. Még csak az első két rész volt kint streaming platforomon itthon, így kénytelen voltam teljesen random thai BL weboldalakat felkeresni, ahol rossz minőségben, és furcsa vágott verzióban izgultam végig a részeket egyetlen éjszaka alatt. Majd másnap újrakezdtem a sorozatot az első résztől. Meg lehet, hogy letöltöttem a teljes playlistet, és megállás nélkül hallgattam. Lehet, hogy ez azóta is tart. Így azt hitem érthető, mennyire vártam, hogy magyar nyelven is megjelenjenek a könyvek. Végre itt van az első, és már biztos, hogy igen hamar érkeznek a következők is, így a lelkesedésem a tetőfokára hágott és alig vártam, hogy elmesélhessem nektek az élményeimet.

Fülszöveg:

Scott Hunter, a New York Admirals sztárhokisa szentül hisz a meccs előtti rituáléban.

De mi van, ha ezúttal nem a smoothie hozza meg a szerencséjét… hanem a pasi, aki készítette?

Scott mindig felismeri, ha valami jó. Amikor megkóstolja Kip Grady smoothie-ját egy bárban, és a balszerencse-sorozata hirtelen megszakad a jégen, mindent megtesz, hogy megismételhesse a sikert… és hogy közelebbről is megismerhesse a pult mögött álló szexi, szórakoztató srácot.

Kip érzi, hogy Scott nem csak az ital miatt tér vissza újra és újra, de azt elképzelni sem meri, hogy a férfi egyszer felhívja magához. Vagy hogy szanaszét csókolja, és mindenhol kényezteti. Amikor ez mégis megtörténik, az egész hihetetlenül intenzív és ellenállhatatlan… és újra meg újra megismétlődik. De mindig Scott feltételei szerint, zárt ajtók mögött. Scottnak szüksége van Kipre. De közeleg a rájátszás, és minden eddiginél nagyobb figyelem irányul rá. Most nem engedheti meg magának, hogy bármi veszélyeztesse a karrierjét… Márpedig pontosan ez történne, ha felvállalná a kapcsolatukat a világ előtt.

Kip készen áll mindent beleadni. De meddig lehet úgy szeretni valakit, hogy közben láthatatlannak kell maradnod?

Ismerd meg az HBO Max világsikerű Heated Rivalry-sorozatának alapjául szolgáló könyveket!

Engedd, hogy egy titkos kapcsolat felforgassa a világodat!

Én és a könyv:

Be kell vallanom, teljes mértékben belehabarodtam a sorozat miatt Rozanov és Hollander kettősébe, így bár érdeklődve, de kicsit vonakodva kezdtem neki a könyvsorozat első részének, ami nem a fent megnevezett srácokról szól, sőt. Egyikük még csak meg sincs nevezve ebben a részben, ami valahol igazából fals elvárás volt a részemről, hiszen a könyvek voltak előbb, szóval egyáltalán nem kéne a feldolgozás alapján elvárásokat támasztanom az alapművek felé.

Ettől függetlenül a mostani főszereplők, Kip és Scott is megjelentek a feldolgozásban, egy teljes részt kaptak, ami összefoglalta az ő könyvüket, így nem volt teljesen új a számomra, mi történt a fejezetekben. Igazából elég szerencsés dolog, amikor egy történetet úgy ültetnek át képernyőre, hogy nem változtatnak a fordulatokon és cselekményen, így igazából nagyon is boldog voltam, hogy nem értek meglepetések.

A fenti állítás pedig igazából nem is állja meg a helyét, hiszen ért meglepetés. Nagyon furcsa volt számomra egy ennyire "férfiszerelmet" látni, ahol az érzelmi oldal valahogy alig jelent meg, még a kizárólagosság is sokáig elvarratlan szálként lebegett a főhősök feje fölött és számomra nagyjából a semmiből rukkoltak elő a szerelmi vallomásukkal egymás felé. 

Ezt az érzést valószínüleg az is okozta, hogy az elbeszélés E/3-ban íródott, így még nehezebb volt magamhoz közel éreznem a karaktereket, nem láttam igazán bele a fejükbe, és így az érzéseiket sem tudtam annyira empatikusan megélni. 

Ettől függetlenül aranyos olvasmány volt, meglepően sok szexjelenettel. De tényleg, nem aprózta el az írónő, ezek a srácok ha csak tehették egymásnak estek és egész részletes, na meg ötletes és változatos leírásokat kaptunk. Ez a része amúgy számomra nagy pozitívum volt. Nem éreztem unalmasnak őket, és egyértelműen látszódott a folyamat, ahogy az annyira még nem tapasztalt és félős hokisztár szépen lassan előbújik és megéli a saját szexualitását. Ez szerintem kifejezetten szépen lett ábrázolva.

A romantikus részek nagyon elenyészően voltak viszont jelen. Inkább volt a könyv erotikus, mint romantikus. Valahogy, ahogy fent is említettem, az érzelmi rész nekem hiányzott az egész könyvből, de így is rendkívüli módon várom, hogy olvashassam a következő részt. Remélem minél hamarabb érkezik!

Nyereményjáték:

Kip és Scott párosa a Heated Rivalry c. sorozatban meghódította a nézőket, és most végre magyarul is megjelent a róluk szóló könyv, a Game Changer.

Ismerd meg a történetüket, és játssz velünk, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted az egyik példányt.

A mostani nyereményjátékunk során olyan LMBTQ regényekből találsz idézeteket, amiket bátran ajánlunk, ha szereted Scott és Kip párosát. A feladatod, hogy felismerd mely kötetből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"– Azt javaslom, találj ki valamit, amitől el tudod viselni, hogy hozzám kell érned.

– Oké. – Semmi okos nem jutott eszembe, így aztán kimondtam azt, ami elsőként átfutott az agyamon. – Szexeljünk!

Oliver szája furcsán megrándult.

– Nem hiszem, hogy egy alapítványi bálon ez lenne a helyénvaló viselkedés."

További állomások:

Blogturné Klub

07.20. - Sorok között

07.21. - Hagyjatok! Olvasok! Blog

07.23. - Ambivalentina

07.25. - Zakkant olvas

07.27. - Spirit Bliss

07.29. - Readinspo

 Hihetetlen, hogy máris az utolsó részénél tartunk Nick és Charlie kalandjának. Tudom, klisés ilyet mondani, de mintha csak tegnap lett volna, hogy megjelent az első rész a kiadónál és együltömben végigpörgettem a teljes kötetet, majd megnéztem a sorozat első évadát. (Majd pedig kezdtem előről a kötettel és a sorozattal.) Csakúgy, mint rengeteg másik embernek, nekem is abszolút a szívemhez nőttek Alice Oseman karakterei. Nem csak a két főhős, hanem a családjuk, barátaik és még a háziállataik is. Furcsé érzés volt úgy olvasni ezt a kötetet, hogy tudtam itt a vége, de erről bővebben lejjebb.

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS

VÉGZŐS BÁL

Kezdés: 19:00

St George's Hotel

1 fő részére

szia

szeretlek,

örökké :)

C x

Világszenzáció! Fedezd fel a sorozatot, amely több mint tízmillió olvasó életét változtatta meg, örökre.

Én és a könyv:

Alice Oseman valami teljesen újat hozott az LMBTQ irodalomba, amikor megjelent a Heartstopper képregénye. Nem is beszélve arról, hogy mekkora újdonságot jelentett ez a magyar piacon, a magyar ifjúsági melegséggel foglalkozó könyvek között. Akárki, akárhogy is érez a művel kapcsolatban, ezt nem lehet elvenni tőle, hogy egy olyan tündérmesét, egy olyan optimista és életigenlő romantikus történetet tárt elénk az írónő, amire nem igazán volt eddig példa a nyomtatott irodalomban. 

Sok olyan kiritkát olvastam, ahol azt firtatják, hogy mennyire nem reális, valóságos az ábrázolása a kapcsolatoknak, embereknek, élethelyzeteknek. Ugyanakkor szerintem, nem muszáj, hogy ez mindig így legyen, sok "sima" omantikus kötetben is pont ezt a fajta tündérmesei bájt és kedvességet szeretjük, ami elrepít minket a csúnya hétköznapokból. A legtöbb melegséget vagy másságot feldolgozó mű amúgy is tele van szenvedéssel és nehézségekkel, miért ne lehetne egyszer csak a jóra koncentrálni.

Persze, ez sem igaz teljes mértékben, hiszen így is jószerivel igyekszik foglalkozni a sorozat különböző mentális problémákkal, mint anorexia, étkezési zavarok, OCD, vagy kellemetlen jelenségekkel, mint kireksztés és zaklatás, de az olvasó a hatodik részre már biztos lehet benne, hogy ez az a hely, ez az a sorozat, ahol mindig minden végül happy enddel zárul és ez így is van jól. 

Őszintén, kicsit le voltam már maradva, hogy pontosan hol is búcsúztam el legutóbb Nicktől és Charlietól, na meg a párizsi csapatuktól, így végül arra jutottam, hogy az lesz a legbiztosabb, ha gyorsan elolvasom az előző öt részt is, és mennyire jól döntöttem! Szuper érzés volt egymás után a kezembe venni a köteteket, és átélni, ahogy szépen lassan fejlődnek és idősödnek a karakterek. Érdekes volt felfedezni így, hogy mennyit változott az írónő rajzolási stílusa is, és hogyan érzékeltette finoman kötetről kötetre a változást a fiúk között. 

Az utolsó részben volt pár visszaemlékezést, ahol tényleg látványos volt, mennyire pufibb, babaarcuk volt a szereplőknek, míg a végée mennyivel csontosabbak, megnyúltabbak lettek. Ez a részlet nagyon tetszett mennyire tudatos volt, és nem csak egyik pillanatról a másikra történő változás volt.

Az utolsó rész számomra méltó lezárást nyújtott a sorozatnak, kellő idót adott, hogy el tudjam engedni a karaktereket, megtudjam, hogyan folytatódott az életük a történet lezárta után és a kérdéses összekuszált szálakat is mind kisimította. Őszintén, rá kellett jönnöm, hogy Tori az egyik kedvenc karakterem és még nem olvastam az ő történetét feldolgozó könyvet, pedig az volt a szerző első irománya. Ezen remélem minél hamarabb változtatni tudok!

Összességében méltó lezárást kaptunk, Nickék még mindig rendkívül cukik és szeretnivalóak, ahogy a teljes köréjük gyűlt baráti társaság és támogatói kör is az. Hiányozni fognak, de szerencsére bármikor visszatérhetek hozzájuk. A filmet pedig alig várom, hogy megnézzem!

Nyereményjáték:

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog, amiről valaha hallottam."

További állomások:

Blogturné Klub

07.08. - Sorok Között

07.09. - Spirit Bliss Sárga könyves út

07.10. - Booktastic Boglinc

07.12. - Hagyjatok! Olvasok! blog

07.14. - Utószó

07.16. - Readinspo

07.18. - Dreamworld 

07.20. - Ambivalentina

07.22. - Könyv és más

 Egy jó krimi bármikor jöhet, de deleginkább ennyi romantikus és fantasy olvasmány után. Alice Feeneytől ezelőtt még nem olvastam, de ebből a konkrét könyvéből már Netflix-sorozat is készült, ami azért meggyőző volt a számomra. A fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezett, így úgy éreztem abszolút jó esélyekkel indul, de lássuk inkább, hogy hogyan teljesített.

Fülszöveg:

A Netflix nagy sikerű sorozata alapjául szolgáló regény!

Minden történetnek két oldala van. A tiéd és az enyém. A miénk és az övék. A férfié és a nőé. És valaki mindig hazudik.

Anna Andrews végre elérte, amire vágyott: a BBC híradósaként sikeres, független és messze jár a múltjától. Élete mégis kártyavárként omlik össze, amikor tudósítania kell egy brutális gyilkosságról Blackdownban. Itt nőtt fel, és tizenhat évesen, egy máig kísértő rémálom elől menekült el. A sokk akkor válik teljessé, amikor megtudja, hogy az áldozat az egyik gyerekkori barátnője.

Jack Harper főfelügyelő Londont hátrahagyva próbált új életet kezdeni Blackdownban, de most a saját nyomozása középpontjában találja magát. Nem elég, hogy az ügyben a volt feleségével, Annával kell viaskodnia, Jack egy sötét titkot is őriz: az áldozat a szeretője volt, ráadásul ő látta utoljára élve a nőt.

Kisvártatva pedig újabb gyilkosság történik. Ahogy a holttestek száma növekedni kezd a ködös angol faluban, Anna és Jack macska-egér játékba kezd egymással és a gyilkossal is. Mindketten gyanúsítottak, mindketten nyomoznak, és mindketten bármire képesek, hogy a saját igazságukat védjék, kerüljön az bármibe.

Ebben a történetben csak egyvalami biztos: valaki hazudik. Vajon ki rántja le hamarabb a leplet a másikról?

Alice Feeney pszichothriller mesterműve több mint húsz nyelven jelent meg világszerte, vezette a sikerlistákat, és 2026-ban a Netflix népszerű sorozatot készített belőle Minden történetnek két oldala van címmel, Tessa Thompson és Jon Bernthal főszereplésével. 

Én és a könyv:

Már megszokhattátok, hogy magát a cselekményt nem szoktam elnarrálni nektek a bejegyzéseimben, abból a lényeg úgyis kiderül a fülszövegben többnyire, és az pedig mindig itt van rögtön a bejegyzés legelején. Tehát az én és a könyv rész sokkal inkább reflekció az olvasási élményemről, mintsem beszámoló a könyvről. 

Nagyon szeretem a borzongós thrillereket és krimiket, bár olyankor kissé kevésbé, amikor kivételesen egyedül alszom otthon, ráadásul másnap korán szól az ébresztő, én pedig nyugtalanul forgolódom a takaró alatt hajnalokig, mert a lakás minden eszköze és bútorzata egyszerre kezd el kattogni, zakatolni, puffanni. Ez történt most is, viszont ha pozitív szemlélettel nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy hatással volt rám a könyv, nem is kicsit. (Annyira, hogy a cikk írása közben a semmiből leszakadt a fürdőszobai tárolóm, tudjátok az a cuppantós IKEA-s, és akkorát sikoltottam ijedtemben, hogy átkopogott a szomszéd, hogy minden rendben van-e.)

Bár az eleje nehezen indult, az első száz oldal után már azon kaptam magamat, hogy nem nézegetem, hogy hol is tartok, egyszerűen teljesen belemerültem az olvasásba. Én személy szerint nehezen bírom az olyan "antihős" főszereplőket, akikről ordít, hogy elcseszett az értékrendjük, nem lehet hogyan azonosulni velük, így ez volt az egy elsődleges bőkkenőm a kötet legelején, hogy a női főszereplő teljes mértékben megtestesítette a fent leírtak. A másodlagos pedig az, hogy az ismeretlen gyilkos elbeszélései túlságosan is gyanúsan őrá illettek. Itt pedig nehéz volt eldönteni, hogy ez a könyv tényleg így fog végigmenni, hogy egyértelmű ki a gyilkos a legelejétől kezdve, szóval "reverse krimi", vagy pedig ennyire erősen próbálja az írónő sugallni, hogy kit kéne a gyilkosnak éreznem, mint olvasó. 

Végül szép lassan az utóbbi felé billent a belső mérlegem, de a könyv során többszőr megkérdőjeleztem ezt, a legvégén pedig teljsen őszintén értetlenül álltam. Persze, egy rövid magyarázat után kitisztult a kép, de nagyon tetszett, hogy egészen a könyv legvégéig nem lett számomra egyértelmű, hogy ki is a gyilkosunk, sőt... De nem szeretnék spoilerezni. 

Nagyon izgalmas olvasási élmény volt. A gyilkosságok számomra elég részletesen lettek leírva, ráadásul meglepő brutalitást festettek le, ami kifejezetten meglepett egy-egy ponton. Nem számítottam rá egy ilyen könyvben. 

A kedvenc felfedezésem pedig olvasás után az volt, ahogy rábámultam a becsukott könyvre és rájöttem, hogy a borító mit is reprezentál. Nagyon találó, utólag jót kuncogtam magamban, főleg, hogy olvasás közben kicsit sem esett le ezekből semmi. Mondhatni teljesen "vakon voltam".

Szerencsére nem kell sokat várni, hogy ismét az írónőtől olvashasson a magyar közönség, csakúgy, mint most, a Magnólia kiadó gondozásában érkezik a következő regénye szeptemberben. Alig várom, mindenképp szeretném elolvasni.

Nyereményjáték:

Alice Feeney legújabb regénye Higgy nekem címmel egy feszült thriller, melyben Anna Andrews, BBC híradós egy brutális gyilkosság miatt kénytelen visszatérni szülővárosába, Blackdownba. Nemcsak múltjával, hanem volt férjével is szembe kell néznie a nyomozás során, miközben még egy gyilkosság történik. Mindketten gyanúsítottak és nyomozók egyszerre, de vajon kiderül-e az igazság és melyikük hazudik? Tartsatok bloggereinkkel és a Magnólia Kiadó jóvoltából nyerhettek belőle egy példányt!

Játékunk során minden állomáson egy hiányos borítót találtok, melyek mindegyike egy izgalmas thrillerhez tartozik. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok az író nevét és a könyvcímet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.11. Könyv és más

07.15. Olvasónapló

07.17. Pandalány olvas

07.19. Ambivalentina

 Miután tavaly és idén is annyit hangoztattam, hogy igyekszem tágítani az általam olvasott könyvek zsánerpalettáját, ebből pedig szorosan következet, hogy igyekszem változatosan olvasni, nos, itt egy újabb romantasy, ami se nem új a palettámon, se nem változatos az olvasásaim között, hiszen csak az utóbbi hat bejegyzésemből, négy romantasy volt. Mit lehet erre mondani, mostanság betalált nálam a dolog. Éppen ezért márt kicsit lankadó figyelemmel fogtam bele a Vér és acél kötetébe, de egész hamar azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet.

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.

Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete. 

Én és a könyv:

Be kell vallanom, bár nagyon izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján a könyv, és szerintem különösen csinos is a borítója, na meg az élfestése, de kicsit féltem belekezdeni. Mostanság sok romantasyt olvastam és kezdtem azt érezni, hogy el vagyok tompulva, előre sejtem, hogy mi lesz a sztori és nem állok készen még egy tucat furcsa krikszkraksz névre, amit nem tudok kimondani fejben és így hamar átkeresztelődik nálam Pityura. 

Nos, a legnagyobb szerencsémre nem így történt és már mikor belekezdtem a kötetbe, együltömben elolvastam belőle 150 oldalt, majd másnap a maradék karcsú cirka 430 oldal is mellécsúszott. Egyszerűen nem akartam lerakni. Pedig annyira komoly izgalmak nem történtek, a kötet egy sorozat első része, így kissé felvezetőnek érződött, ami megalapozza a komolyabb fejlődést és cselekményt a sorozat további részeinek. Ez viszont nem volt gond, mert az a világ, amit az írónő bemutatott nagyon is tetszetős volt a számomra.

Először is a főszereplőnk egy amolyan fiús lány, egy harcos, aki teljesen megszállotja annak, hogy lovaggá váljon egy olyan világban, ahol nőkből nem válhat kardforgató. Egyszer régen ez nem így volt és a nők szabadon választhatták a lovagi pályafutást, de egy jövendölés miatt minden nőt eltilottak a fegyverviseléstől. Ettől függetlenül főhősünk megrögzötten próbálja elsajátítani a tudást és minden vágya csatlakozni a harcosokhoz. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem egy olyan karaktert kellett követnünk, aki gyönyörű és nőies, és mellette teljesen véletlenszerűen született kardforgató, hanem egy teljesen esendő leendő kiskatona bukdácsolásait követhettük. 

Bár várható volt, mi lesz az az út, amin főhősünk égighalad, mégis szépen lassan tette ezt meg, sok edzéssel és gyakorlatozással, így a fejlődés is érezhető volt és nem valami isteni csodának volt tekinthető. Nekem kicsit a shounen animék világára emlékeztető volt ez a része a könyvnek, ahogy a rendkívül makacs és kitartó, eleinte gyenge főszereplő megindul a saját harcos útján. Ez nekem egészen újkeletű volt a romantasyk világából. 

Ráadásul nem is tudom, hogy mennyire romantasy ez igazából. Mindenképpen fantasy, hiszen egy elképzelt világban játszódik. Vannak furcsa kények, sőt mágia is, de elenyésző mennyiségben, így egyelőre nem kellett bonyolult mágiarendszert megjegyezni, és még csak a problémákat sem megoldani így, ami azért megmenti a legtöbb történetet jó pár logikai bukfenctől. 

Visszatérva a romantikus vonalra: abszolút nincs előtérben a történetben, ami nekem kifejezetten jól esett. Nem gyerekes, egyáltalán, ami van benne, de nagyon-nagyon lassan fejlődik ki, ami a tropera egyébként egészen jellemző és pozitív. (Legalábbis szerintem.) Mentor-mentorált viszony alakul ki szépen lassan a fejezetek között, és bár a vonzódás nyilán kifejezésre jutott már a legelejétől, a kiteljesedésre rengeteget kellet várni, ami nekem igazából baromira tetszett, szeretem az ilyen slow-burn románcokat. A könyv lezárása pedig újabb problémákat és kérdéseket vet fel, így igazából továbbra is tűkön ülve várom, hogy mi lesz kettejük kapcsolatából.

Összességében én kifejezetten élveztem ezt a történetet. Mást adott, mint a legtöbb romantasy és nekem nagyon kellemes volt, ahogy a hangsúly a kiképzésre, a bajtársiasságra, a harcra összpontosult. Persze, a jóslat, a különböző titkok és furcsaságok beárnyékolják ezeket és pont ettől lett igazán izgalmas és érdekes Thezmarr legendái sorozatának első része. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és szerencsére a könyv belső borítóján a kiadó már fel is tüntette, hogy érkeznek a további részek.

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni. 

Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

Július 13 - Kelly & Lupi olvas

Július 15 - Dreamworld /késik/

Július 17 - Ambivalentina