Ezer éve nem olvastam egy jó történelmi romantikust a régens korból. Mostanság azt hiszem kissé megcsappantak az ilyen típusú könyvek kiadása Magyarországon, de szerencsére a Menő könyvek gondoskodott az új ellátmányról, így nem csak, hogy egy kis időre visszatérhettem a bálok és ármánykodás világába egy rövid időre, de azt is megtudhattam, hogy Jenni Fletcher előző könyvéből, a Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alattból, mi történt Essie unokatestvérével és hogyan folytatódott az ő története az előző könyv főszereplőjének esküvője után. Bár molyon sincs jelezve, hogy a könyv folytatás lenne és tökéletesen értelmezhető önálló olvasmányként is, én mégiscsak szeretnék egyfajta sorozatként tekinteni a két könyvre, így megemlíteném, hogy az első részről itt írtam is a blogon.

Fülszöveg:

Caro Foyle-nak elege van a szezonból. Megpróbál talpra állni a szökéses botránya után, és egyetlen porcikája sem kíván a bálterembe lépni. Mielőbb haza akar jutni, hogy távol a társaság éles szemétől és élénk fantáziájától kitalálja, mit kezdjen az életével. Azonban nagymamája tanácsára úgy dönt, mégis kivár, mert London elhagyásával csak még több figyelmet vonna magára.

Amikor a szomszéd házba beköltözik egy jóképű herceg és annak megnyerő féltestvére, Caro minden korábbi terve fenekestül felfordul.

Egy újabb elsőbálozós romantikus regény a Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című kötet szerzőjétől.

Én és a könyv:

Nagyon tetszett Jenni Fletcher legutóbbi könyve is, mondhatni felüdülés volt, hogy a Bridgerton sorozat után egy olyan történetet ismerhettem meg, ahol abszolút nem a pikáns jeleneteken volt a hangsúly, sokkal inkább a szereplők kapcsolatain és érzelmi világán. Ez ember azt gondolná, hogy így bugyutábbá válnak ezek a történetek, de erről szó sincs ebben az esetben. Egyszerűen ezek tényleg csak szimpla romantikus regények, nem pedig erotikusak.

A mostani főhősünket már ismertük az előző könyvből, bár be kell vallanom, annyi minden történt az előző regény olvassa óta, hogy nekem rendkívül nehezen esett le, hogy a sztori egy részét már "ismertem", ahogy a karakterek közül is jó párat. Ez viszont azt is bizonyította, hogy tökéletesen működik önmagában, egyedül is ez a regény, és egyáltalán nem támaszkodik az előző kötet történéseire, hanem az új főhősnőnk szemszögéből minden lényeges történést teljes értékűen prezentál ebben a könyvben is. Azt el is felejtettem, hogy milyen érzéseim voltak Caro felé az előző könyvben, de itt szépen lassan abszolút a szívemhez nőtt és teljesen meg tudtam érteni a döntéseit és motivációit, ami szerintem egyébként az ilyen fiatal lányokról szóló történetekben ritka. 

A fülszöveg első olvasására kissé egy szerelmi háromszöget sejtettem, amit én személy szerint kedvelek, szerintem érdekes téma és jó "trope", de aki egyébként nem szívesen nyit az ilyen téma felé, az se csüggedjen, igazán trükkösen van itt ez reprezentálva, és én nem is mondanám annak, sőt. 

A könyvben van pár borzasztóan kedves mellék szál, amik közül talán a legnagyobb hangsúlyt a főhősnő írói ábrándjai teszi ki. A fejezetek között megismerkedhetünk a készülő regényével is egy-egy részleten keresztül, ami szerintem rendkívül aranyos volt. Emellett pedig az olyan apróságok is tetszettek, mint hogy véletlenül rózsaszínűre festette a haját rögtön a történet legeslegelején, így mindig megmosolyogtatott elképzelnem, ahogy egy-egy komoly és elegáns bálon, rágógumi színű frizurával jelent meg.

A férfi főszereplőnk kiváltképp tetszett, egy csupaszív, csak látszatra bajkeverő, aki a tökéletes választás, csak éppen nem konvencionálisan. Ez azt hiszem nem túl spoileres megjegyzés. Ne legyünk álszentek, igen hamar össze lehet rakni, mi is fog itt kisülni a dologból. Én nagyon bírtam kettőjük dinamikáját, igazi friends to lovers történet. 

Összességében nagyon tetszett és kellemes olvasmány volt. Sajnos, ha jól láttam még angolul sem jelent meg más könyv a szerzőtől ettől a témában, amit viszont észrevettem, hogy van pár Formula-1 története az írónőnek, amint nagyon remélem, hogy a Menő könyvek el fog hozni nekünk magyarul is. 

Nyereményjáték:

Miss Caro Foyle az elsőbálozó időszakát Londonban tölti a nagymamájánál, de hamar rászedi egy alattomos férfi. Bár nem kompromittálódott, mégis úgy dönt, hogy nem érdekli a férjfogás, ám Londonba érkező édesanyja vérszemet kap, amikor a szomszédságba beköltözik a Campion hercege a féltestvérével.  

Tartsatok bloggereinkkel A herceg nem jár egyedül című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

Ezúttal nemesi rangokat / címeket keresünk! Minden oldalon találtok egy rövid jellemzést, amiből ki kell találnotok, melyik rangra gondoltunk, és be kell írnotok a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A középkori Nyugat- és Közép-Európában, valamint a történelmi Magyarországon a második legalacsonyabb főnemesi rang volt (a gróf és a nemes között), amely a királytól közvetlenül függő, nagy földbirtokkal rendelkező réteget jelölte.

További állomások:

Blogturné Klub

06.19 - Hagyjatok! Olvasok!

06.21 - Kelly és Lupi olvas

06.23 - Dreamworld

06.25 - Ambivalentina

 Az évem felfedezettje Taylor Jenkins Reid, akit egyébként senkinek se kell szinte bemutatni, én kapcsoltam igazán későn, de mostmár azért kezdem utolérni a többieket. Persze, ha valakinek új lenne a neve, akkor mostmár én is büszkén válok térítővé - csak én nem a szokásos Taylort választottam -, hogy tőle muszáj olvasni, mert nem lehet mellényúlni érettebb női olvasóként. Bár még csak idén fedeztem fel magamnak, de már négy könyvet is olvastam tőle, és bár felfedezhetőek hasonló elemek, mindegyik mást és mást nyújtott. Azt hiszem, ha választanom kéne, hogy mégis melyik könyve állt eddig a legközelebb hozzám, akkor gondolkodás nélkül az Atmoszférát választanám.

Fülszöveg:

Joan Goodwin gyerekkora óta a csillagok bűvöletében él.  A csendes, elmélyült nő a Rice Egyetem fizika- és csillagászattan-oktatójaként és a koraérett Frances nagynénjeként elégedett az életével. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy hirdetésre, amiben először keresnek női tudósokat a NASA űrsiklóprogramjához. Joannak ettől fogva minden vágya bekerülni azon kevesek közé, akik feljuthatnak az űrbe. Miután 1980 nyarán több ezer jelentkező közül őt is beválasztják az űrhajósjelöltek kivételes csapatába, megkezdi a kiképzést a houstoni Johnson Űrközpontban.  Míg az újonnan verbuválódott csapat tagjai az első repülésükre készülnek, Joan olyan érzéseket tapasztal meg, amikről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Egy elsöprő szerelem alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit addig tudni vélt a világegyetemben betöltött helyéről.  Ám 1984 decemberében, az STS-LR9 küldetésen egy pillanat alatt megváltozik minden…  Egy lebilincselő, felemelő és megrendítő regény bátorságról, önazonosságról és a szeretet mindent átalakító erejéről… ezúttal a csillagok között.

Én és a könyv:

Taylor Jeninse Reid, vagy ahogy sokan hivatkoznak rá TJR, azért nagyon különleges író a számomra, mivel nagyon gördülékenyen ír felnőtt női irodalmat. Ami nem romantikus. Ami nem attól felnőtt mert szexjelenet van benne. Jószerivel nincs is, ha pedig mégis megjelenik, akkor sokkal inkább a lélektani részén van a hangsúly, mintsem a vágygerjesztő aktus megörökítésén. 

Ez a könyve is hasonló. Bár megjelenik a szerelmes szál, egyáltalán nem nevezném a könyvet romantikus olvasmánynak, mert egyszerűen nem erről szól, nem ezen van a hangsúly. Hanem a csillagokon, az űrkutatáson, a repülésen és a női jövőképeken és karriereken. Mégse mondanám feministának. Ugyanakkor úgy ábrázolja a kora 80-as évek Amerikáját, ahogy azt ismerjük és még rá is tesz egy lapáttal, ahogy elgondolkodtat azon, hogy mennyi női elsőnek kellett megtörténnie ahhoz, hogy ma ilyen köníveket olvashassunk, nőként, női szerzőktől, akiknek a történetük valós női életutakon és karriereken inspirálódva készült el. 

Szerintem rendkívül fontos belegondolni ebbe, ráadásul külön öröm volt számomra, hogy egy olyan "műszakisabb" könyv jelent meg mostmár magyar nyelven is, ami egy olyan érdeklődési kört és területet mutat be, ami a mai napig többnyire a férfiak által van uralva. Nem sci-fi, ahogy a műfajt mi ismerjük, de mégis egy olyan történet űrutazásról, a NASA-nál való munkáról, ami öbbnyire a férfiak számára érdekes, de részben azért is, mert az ismeretterjesztők és mondhatni "promotáló anyagok" többnyire mind férfiaknak készülnek. 

Ezzel szemben itt van ez a könyv, ami komolyan veszi a témát, nem csak valami egyszerű körítésként egy cuki romantikus történethez, és szó szerint motiválja az embert, hogy nézzen utána jobban az asztronautáknak, az űrsiklóknak, az űrprogramnak. Szerintem ez több, mint fantasztikus.

Közben pedig a szokásos TJR módon szórakoztat. Annyira könnyen olvasható, egyszerűen pörögnek a lapok az ember kezépben és egyszer csak azon kapja magát, hogy nemhogy már a könyv felénél jár, de igazából már csak tíz oldal van hátra az egész regényből. 

Én rendkívüli módon megkedveltem a főhősünket, Joant, és nagyon izgalmas volt vele végigmenni a jelentkezés, kiképzés és asztronautává válásának útján. De a könyv ennél sokkal több. Nem csak ezt mutatja be. A különleges mellékszereplőkkel több apró szál is kirajzolódik, és olyan párbeszédek és gondolatok fogalmazódnak meg a lapokon, amik aktívan elgondolkodtatnak, barátságról, családról és az életbeli célokról. 

Egyetlen apróságot hiányoltam a történetből és az egy utószó vagy legalább még egyetlen fejezetecske, mert bár igazán felemelő pillatban lett vége a könyvnek. (Tényleg, szinte láttam, hogan is működne ez filmen.) Mégis jó lett volna csak egy icipici betekintés, hogy hogy is lettek a dolgok azután.

Ezt az egyet leszámítva tökéletes olvasmény volt, a legjobb, amit eddig az írónőtől olvastam, pedig az eddigiekre is ezt hittem. Olvassátok!

Nyereményjáték:

Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből!

A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik bolygó körül található a híres „Nagy Vörös Folt”?

a) Jupiter

b) Szaturnusz

c) Neptunusz 

További állomások:

Blogturné Klub

06.04. Kitablar

06.06. Readinspo

06.08. Pandalány olvas

06.10. Veronika’s Reader Feeder

06.12. Spirit Bliss - Sárga könyves út

06.14. Zakkant olvas

06.16. Utószó

06.18. Ambivalentina

 Alig vártam már, hogy magyarul olvashassam a What the river knows, azaz A folyó tudásának folytatását, ami egyben a duológia lezáró kötete is. Az első rész abszolút megfogott, pedig viszonylag ritkásan olvasok már vörös pöttyös besorolású könyveket, hiszen ezek kifejezetten fiataloknak szóló történetek, többnyire kalandos fantasyk. Mégis, az egyiptomi régészes téma a mai napig meg tud fogni, hát még ha izgalmas legendák és veszélyes sírok után erednek a főhősök. Az első rész olyan szinten berántott ebbe a világba, hogy nem bírtam ki, és hála a Tiktok világának, kicsit lespoilereztem, hogy mi is fog történni a második részben, de így is olyan meglepetések értek, amikre nem számítottam. Alig vártam már, hogy beszámolhassak az élményeimről!

Fülszöveg:

A What the River Knows – A folyó tudása páratlanul izgalmas folytatása!

Inez Olivera a világ túlsó felére, Egyiptomba utazott, hogy válaszokat találjon szülei rejtélyes és tragikus halálára. Ám kutatásai veszélyes ösvényre vezették, amely szívfájdalommal, árulással és sötét, múltba nyúló mágiával szőtte át a sorsát.

Amikor Ricardo bácsikája váratlan ultimátumot ad az öröksége ügyében, Ineznek egyetlen valódi lehetősége marad: hozzámegy Whitford Hayeshez.

Whit, a volt brit katona, Inez egykori ellenfele és nagybátyjának alkalmazottja maga is titkokat rejteget, amelyek Egyiptomhoz láncolják. Mikor a boldogság és a jövő forog kockán, Inez kénytelen sorsát ahhoz az emberhez kötni, akinek titkos tervei mindent elpusztíthatnak, amit eddig felépített…

Buja, magával ragadó történelmi fantasy Egyiptom egzotikus díszletei között, tele izgalmas kalandokkal és egy páratlan, „ellenségekből lett szerelmesek” történettel.

Én és a könyv:

Őszintén kicsit félve kezdtem bele a történetbe, akármennyire is szerettem az első részt és vártam a következőt. Sajnos, a Tiktokon látott spoilerek kicsit elvették a kedvem, és tanácstalanul is álltam az állítólagos fordulatok előtt, mert egyszerűen nem bírtam elképzelni, hogy tényleg ez vár rám a második részben. 

Az elején még minden jól indult, Whit tényleg megkérte a Inez kezét és tényleg úgy beszélt jövendőbelijéről, mint akit őszintén és tiszta szívből szeret. Aztán jött a sokk... Egy ponton én már teljesen kikészültem, hogy ebben a könyvben egy normális jó karakter sincsen, és már Barbit kérdeztem meg, hogy nyugtasson meg, megéri tovább olvasni és a végén a jó győz ugye. Mivel ez egy duológia lezárása volt, ráadásul vörös pöttyös besorolásban, így tényleg nem tudtam hova tenni, hogy ennyire sok ármánykodás, egymás ellen fordulás és kegyetlenkedés szorult a szereplőink szívébe. 

Sok részen őszintén meglepett a történet, és olyan csavarokat dobott elém, amikre egyáltalán nem számítottam, viszont ennek ellenére volt olyan is, ami egészen egyértelmű volt számomra és egyszerűen fájt Inez karakterét követni, mert annyira evidens volt, hogy a vesztébe rohan. Ez egyébként egészen gyakori jelenséggé vált a számomra a második részben, hogy mindenféle meggondoltság nélkül teljesen random döntések és motivációk által mozgott a főhősnőnk, ezáltal pedig egyre kevésbé tudtam azonosulni vele vagy éppen sajnálni. 

Be kell valljam, nem kis lelki hullámvasút volt a számomra ez a kötet, de minden esetre, határozottan lekötött, miután megnyugodtam, hogy muszáj lesz itt pozitív végkifejletre kifutni és akármennyire is kilátástalannak is látszik a helyzet jelenleg, biztosan rendben lesz a végére. Whit karakterét amennyire szerettem az előző részben, annyira utáltam a másodikban. Nem tudtam megérteni, hogy miért nem tudott szimplán egyenes lenni. Teljesen felesleges feszültségnek éreztem a helyzetet, bár közben, mégsem tudom azt mondani, hogy teljes mértékben hibás a dologban.

Minden esetre egy izgalmas és fordulatos lezárást kapott a Isabel Ibanez egyiptomi történelmi fantasy sorozata, amelynek utolsó oldala abszolút azt sugallták, hogy habár Inez történetétől elköszöntünk, az írónőnek még van mondanivalója, kifejezetten a mellékszereplőként megismert karakterekről. Kíváncsian várom ezeket a sztorikat is!

Nyereményjáték:

Megjelent a What the river knows folytatása, és a kalandot Inezzel ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Az első rész igazán izgalmas pillanatban ért véget, így már alig vártuk, hogy kezünkbe kerülhessen a folytatás, aminek a borítója most is egyszerűen szemet gyönyörködtető. Tarts a Blogturné Klub csapatával és merülj el ebben az egyiptomi kalandban állomásról állomásra, ha pedig helyesen válaszolsz a kérdésekre, esélyed nyílik egy saját példányt nyerni a kötetből!

A könyvtárak nem mindig ott rejtőznek, ahol elsőre keresnénk őket. Indulj el egy különleges utazásra a tudás múltján és jelenén át! A játék során négy állomáson keresztül vezet az utad. Minden állomáson egy kérdés vár rád, amely a könyv témáihoz – az elveszett, átalakult vagy rejtett könyvtárakhoz – kapcsolódik. Ha mind a négy kérdésre helyesen válaszolsz, esélyed nyílik megnyerni a nyereményt. Készen állsz?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

További állomások:

Blogturné Klub

Azt hiszem már senki sem lepődik meg, hogyha egy újabb ázsaiai témájú kötettel érkezem a blog felületére. Ma sincs ez másképp, hiszen elindul a Szohó mester utolsó teája című könyv turnéja, amire még jó, hogy jelenkeztem és alig vártam, hogy olvashassam a Trend kiadó újdonságát. Nagyon kíváncsi voltam mit tud adni ez a rövidke regény, mert hogy alig 150 oldalon bontakozik ki a cselekmény és habár témájában ázsiai, az írója egy francia úriember.

Fülszöveg:

Cyril Gely kisregénye költőien szép utazás a 19. századi, Meidzsi-kori Japánba, ahol minden átalakulóban van, csak a fecskék suhannak megszokott röptükkel, a fák borulnak virágba minden tavasszal, és a teaszedőnők éneke csendül fel újra meg újra.

Én és a könyv:

 Ha jól számolom, idén ez volt az első régesnkorban játszódó romantikus kötetem, aminek éppen itt volt már az ideje, mert már kezdtek elvonási tüneteim lenni. Magam sem értem, hogyan tudtam ennyire beleszerelmesedni ebbe a zsánerbe, de ha egyszer egérfogóval akarnának elkapni, egyértelműen csak egy ilyen tipusú kötetet kéne a csali helyére rakni, meg mondjuk egy matcha lattét. ( Igen, engem is elért az őrület, bár hozzá kell tegyem, hogy nekem remek alternatíva, hiszen nem kávézhatok.)

Visszatérve a könyvre, amint megláttam, hogy a Menő Könyvek gondozásában meg fog jelenni, egyből tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell, illetve igyekeztem blogger társaimnak is jelezni, hogy ezt bizony nekik is kéne. Enyhén szólva be voltam sózva, amit külön tetézett, hogy a kötet egy iazán izgalmas módon jelent meg: félig élfestve. ( Erről rögtön a Harry Potter félig fej nélküli diskurzusa ugrott be, mert hát hogy is lehet egy könyv félig élfestve.) A kötet élén a körvonalak vannak berajzolva feketével, így amúgy már magában is nagyon mutatós, de az olvasónak lehetősége van szinezőként értelmezni és így a maga képére formálni. Szerintem rendkívül aranyos ötlet, bár én magam kicsit félek megvalósítani, még gyűjtöm a kurázsit, mert hát mégiscsak egy könyv.

Fülszöveg:

Miss Essie Cravent gyermekkorában eljegyzik egy fiúval, akivel csupán egyszer találkozott élete során, de akkor szörnyű benyomást tett rá. Időközben a gőgös, fekete hajú, kék szemű fiú vonzó fiatal férfivá cseperedik, és Denholm grófságának örököseként társaságszerte partiképes agglegénynek számít.

A két fiatal házasságkötésének napját már kitűzték, ám a temperamentumos Essie többről álmodik, mint hogy grófné legyen, és bármit képes elkövetni a vágyai beteljesítéséért. Egymás után szövi a terveket, ám a grófot keményebb fából faragták, mint először sejtette. És mialatt egyre csak telnek a hetek, maga is elbizonytalanodik: valójában miért is akarja elveszíteni a férfit?

Én és a könyv:

A betegségnek vannak jó pontjai is, vagy legalábbis most nagyon igyekszem úgy látni, mert kell, hogy legyen valami pozitív egy hét ágyban fekvésben. Az egyik, amit találtam, az az, hogy van időm bűntudat nélkül olvasni és őszintén, amióta kézhez kaptam a könyvet, alig vártam, hogy végre belemerüljek. 

Tipikusan az az olvasmány volt, amit együltödbe el tudsz olvasni, de közbe mégis úgy érzed, hogy óvatosan és lassan kell, mert így túl kevés ideig fog tartani. Hiába igyekeztem lassítani, így is másfél betegeskedős napba telt, míg végigpörgettem a könyvet.

Hiába a szokásos körítés és alapszitáció, nagyon kellemes és jó humorral fűszerezi az írónő (és a fordító is) ezt a történetet, ahol a dacos főszereplőnk nem szeretne grófné lenni. Az ilyen történetekben nálam sokszor ott borul kicsit az összkép, amikor túlságosan is feministává változtatják a női szereplőket és túl sok modern elemet emlenek bele, ami által átesik a tipikus netflixes csodák kategóriájába, ahelyett, hogy egy szórakoztató romanticizált régenskori történet lenne. Ez szerencsére ebben a kötetben nem volt így, pont annyi lázadás és felvilágosult eszme szorult bele, amennyi kell, így pont annyira volt korhű is, amennyire annak kell lennie. 

Ami számomra nagyon megfogó volt, az a humor. Több helyzetkomikumot és csipkelődő beszélgetést is átélhettem a fejezetek során, amik volt, hogy akár hangosan is megnevettettek, de mindenképp mosoylt csaltak az arcomra. Ezt azért én egészen ritka pillanatnak élem meg. 

Emellett pedig külön tetszett, hogy a történetben egy nagyon hangsúlyos mellékszál is szerepet kapott, így főhősnőnk unokatestvérének első bálszezonját is figyelemmel kisérhettük, ami szépen hatott ki a főszálunk történéseire. Így nem egy szokványos itt a gróf és itt a csitri, összemelegednek, bumm házasság sztorit kaptunk, hanem kissé árnyaltabbat. Emellett pedig az őket felvigyázó gardedám, a nagymama karaktere is bőven vitte a prímet. Rá kell ébredjek, hogy teljesen odáig vagyok a karakán, nyers és csípős nagymamakarakterektől, akik már fittyet hánynak arra, hogy mit hogyan illik, mégis mindenki számára egyélrteműen lejön, hogy baromi menők.

Összességében egy szuper olvasási élményt kaptam a Hogyan veszítsünk el egy grófot 10 hét alatttól, és még meg kell jegyeznem, hogy bár nem vágytam különösebben a pikáns jelenetekre, kíváncsi voltam, hogy így, hogy a Menő könyveknél jelenik meg, mennyire lesz gyermeteg és fiataloknak szóló, amolyan méhecskés és beporzós a történet. Azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes egyensúlyban volt. Konkrét aktusok nem kerültek leírásra, viszont a szereplők közti vonzalom és az első lépések, illetve kémia felhevülése teljese mértékben átadásra került, így egy nagyon izléses és izgalmas olvasmány kerekedett ki belőle. Nyugodtan olvashatja a fiatalabb krosztály is, viszont az idősebbek számára is izgalmas és érdekes tud marandi, engem abszolút megvett. A régenskori romantikusok rajongóinak pedig kötelező darab!

Nyereményjáték:

Mit tehet Miss Essie Cravent, akinek esze ágában sincs hozzámenni a férfihoz, akivel már gyerekkorukban eljegyezték? Természetesen mindent megtesz, hogy ne váljon belőle grófné! Bár azért be kell vallania magának, hogy Denholm grófság örököse elég vonzó férfivá érett…

Tartsatok bloggereinkkel a Hogyan ​veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című regény blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani, ugyanis egy olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak hála!

Játékunk ezúttal igazán meg fogja mozgatni azokat a bizonyos kis szürke agysejteket! Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és ki kell találnotok, hogy vajon mi lehetett az eredeti. (Mindegyik szónak köze van a könyvhöz.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Ritkán látok ennyire lélegzetelállítóan szép borítót, mint amit az Our Infinite Fates magyar kiadása kapott. Amellett, hogy maga a grafikai munka gyönyörű, olyan nyomdai megvalósítások tetőzik tovább az egész megjelenését, mint a csillogó arany elemek vagy éppen az élfestés, ami abszolút találóan és egyértelműen utal magára a történetre. (Őszintén én nem vagyok hatalmas rajongója az élfestésnek, de ennél a könyvnél abszolút működik, leginkább azért, mert úgy érzem plusz értéket ad a borítónak, és nem csak valami random minta lett odanyomva, csak hogy felüljön az élfestés hype-vonatjára.) 

A kiadó jóvoltából  könyvvel együtt egy egész kis meglepetés csomag érkezett, ami amellett, hogy egy nagyon kedves gesztus, és melengette a szívemet, nagyon találó is volt. A könyv mellé érkezett egy olyan piros szalag is, amelyre a könyv egyik legfontosabb idézetét nyomtatták, és maga a szalag is többszőr megjelent a történetben, így szinte merch-nek mondható. Emellett pedig egy nagyon cuki matrica, egy írói levél fordítás és egy kis notesz is volt a csomagban. Az utóbbira pedig szintén egy szép idézet került a kötetből, ami kifejezetten tetszik, illetve mindig hiányában vagyok ezeknek az apró noteszeknek. (Valószínű, hogy a méretük miatt is, hiszen baromi gyorsan betelnek...dehát annyira praktikusak... megintcsak valószínűleg a méretükből is kifolyólag.) 

A könyv alapkoncepciójának megismerése után alig vártam, hogy fejestugorhassak ebbe a fantasztikus romantikus kötetbe, az érdeklődésemet pedig csak tetézte, hogy egy ennyire friss megjelenésről van szó, hiszen még csak március van és a könyv 2025-ben, azaz idén jelent meg eredeti nyelven is.

Fülszöveg:

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.
De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.
Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:
1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.
2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.
És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Én és a könyv:

Rögtön az első fejezetben belecsaptunk a dolog sűrűjébe és csak próbáltam lépést tartani a történésekkel és karakterekkel, ami bevallom eleinte nem volt könnyű. Részben azért sem, mert egyből ezer évvel ezelőttről kezdtünk, másrészt pedig mert a karakterek nevei minden reinkarnációban változtak, nem beszélve a nemeikről, így újból és újbol kicsit ki kellett szakadnom abból a flowból, ami egyébként annyira könnyen és lágyan szippantott be, csak hogy újból kitaláljam és aktívan elképzeljem a főhőseinket. 

Alapvetően nem akartam volna egy ilyen kevésbé pozitív felütéssel kezdeni a gondolataimat a kötetről, viszont úgy érzem szerves részét képezte az olvasási élményemnek. Emellett viszont maga a tény, hogy fejezetenként új évbe (akár évszázadba) és helyszínre kerültünk, egy nagyon izgalmas dinamikát adott a történetnek, nem beszélve a rengeteg kultúra és időszak sajátosságának a beemeléséről, amik mind szinesítették a történetet. (Külön örültem az Osztrák-Magyar Monarchia fejezetnek, ahol az egyik főszereplőnk ráadásul magyarnak született, magyar névvel. Ez abszolút közelebb hozta hozzám a történetet, pedig igazán csak egy apróság.) 

Emiatt a csavar miatt lényegében legalább hét különböző történet bontakozott ki előttem, és persze ért véget ugyanazzal a végkifejlettel. Őszintén baromi kíváncsi voltam, hogy mi lesz a megoldás, mi lesz az magyarázat, ami segít megérteni, hogy miért és hogyan ragadtak benne ebben a spirálban, hogy újból és újból le kell számolniuk egymással. Észre sem vettem, mennyire gyorsan pörögnek az oldalak, a fejezetek és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak alig nyolcvan oldal van hátra, és még mindig nem tudom, mi történik úgy igazán. 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen ambivalensen tudtam érezni a két főszereplővel kapcsolatban. Hiszen a könyv jószerivel beszippantott és alig három nap leforgása alatt az elejétől a végéig végigrohantam a könyvön, mégis nem éreztem, hogy úgy igazán hozzámnőttek volna a karakterek, miközben egyértelműen szurkoltam nekik. Valahol talán pont ez volt a varázsa a dolognak, hogy a szerelem egy olyan megközelítését alkalmazta az írónő, ami nagyon ritka az ilyen ifjúsági kötetekben, hiszen nem volt szenvedélyes és lángoló, mégse lehetett slow-burn-nek sem nevezni... mégis ott volt (bár tudom, ezt sokan megkérdőjelezik), én határozottan úgy éreztem, hogy ott volt, viszont ezer év alatt átformálódott és egy groteszk szintre ért, hiszen egyszerre érlelődött és komolyodott, miközben mégis örök tinédzserek nevelgették. Mégis úgy érzem, egy picivel több kellett volna, csak egy picivel több szenvedély, hiszen olyan erősen volt erre a mindentelsöprő érzésre kihegyezve az egész történet, hogy a jelenben játszódó részek, ami a könyv nagyrészét kitették, valahogy nem adták át azt a történetet, ami állítólag minden életükben megtörtént, hogy akarva akaratlanul, de a sors egymás mellé helyezte őket és egymásba szerettek. Ehelyett egy igazán furcsa megoldást választott az írnő, aminek azért meg kell jegyeznem, hogy megvolt a maga bája, hiszen az abszurditása az így kialakított helyzeteknek azért mosolyt csalt az arcomra, de csak egy icipicivel több szenvedély és kevesebb részlet az oszmán birodalom sajátosságairól abszolút jót tett volna a történetnek.

Ugyanakkor ez csak egy ifjúsági könyv, ami a célnek abszolút megfelel: lebilincsel és szórakoztat, ráadásul kifejezetten jól. Így nagyon ajánlom mindenkinek, aki nyitott egy izgalmas koncepcióra, egy kissé groteszk szerelmes macska-egér játékra és nem egy klasszikus romantikus ifjúsági kötetet keres. 

Nyereményjáték:

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Be kell valljam, ez egy olyan könyv, amit nagyjából 80%-ban azért választottam az olvasmányaim közé, mert egyszerűen annyira megtetszett a borítója. A maradék 20% pedig az a gyermeki rajongás volt, amit kicsi koromtól kezdve a fáraók és piramisok után éreztem. A korombeliek biztosan emlékeznek azokra az egyiptomi témás könyvekre, ami annyira hihetetlenül színesen és szagosan mutatta be az ókori fáraók világát, hogy nem lehetett egyszerűen nem beleszerelmesedni, nem is említve a rengeteg múzeumi kiállítást és a popkultúrában is gyakorta megjelenő elemeket. A kétezres évek elején gyerekként azt hiszem lehetetlen volt kikerülni ezt a témát, és mire az iskolában már tanultunk volna róla, már rég kívülről fújtuk az egyiptomi istenek neveit. Hasonló volt a helyzet a görög istenekkel is, hála a Percy Jackson könyveknek. Viszont érdekes módon, nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az a mese vagy könyv (a kifejezetten ismeretterjesztőkön kívül), ami miatt ilyen szinten rajtunk ragadt ez a fajta rajongás a téma iránt. 

Ami viszont biztos, hogy a mai napig hihetetlenül izgalmas az ókori egyiptomról olvasni és hallani, így nagyon reméltem, hogy amilyen csodás külsőt kapott ez a kötet, olyan csodás lesz a belseje is, azaz a történet.

Fülszöveg:

A bolíviai–argentin Inez Olivera a tizenkilencedik századi Buenos Aires csillogó felső tízezréhez tartozik. Ahogy a világ többi részén, a városban is a régi világ mágiája uralkodik, amely nagyrészt már feledésbe merült. Ineznek mindene megvan, amit egy lány kívánhat, kivéve szíve leghőbb vágyát, a világjáró szüleit, akik gyakran magára hagyják őt.

Amikor tragikus halálhírük érkezik, Inez megörökli hatalmas vagyonukat és egy titokzatos gyámot, egy régészt, aki egyiptomi sógorával dolgozik. Inez válaszok után kutatva Kairóba hajózik, magával viszi a vázlatfüzetét és egy ősi aranygyűrűt, amelyet apja a halála előtt küldött neki. Ám megérkezésekor a gyűrűhöz kötődő ősi mágia olyan ösvényre sodorja, ahol hamarosan rájön: a szülei eltűnése többről szól, mint amit a gyámja elhitet vele.

Mivel gyámjának dühítően jóképű asszisztense úton-útfélen keresztbe tesz neki, Ineznek az ősi mágiára kell hagyatkoznia, hogy kiderítse az igazságot a szülei eltűnésével kapcsolatban – vagy kockáztatnia kell, hogy a játszma részévé válik, amely az életét is követelheti…

Isabel Ibañez BookTok-kedvenc kötete A múmia és a Halál a Níluson szerelemgyereke. Egy magával ragadó, buja történelmi romantasy, tele kalanddal, veszéllyel és szenvedéllyel. Lélegzetelállító ellenségekből szerelmesek románc.

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Éld át a legérzelmesebb, varázslatos egyiptomi kalandokat!

Én és a könyv:

Bár lassan indult a történet, de egy ponton túl egyszerűen letehetetlenné vált a számomra. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan pörögtek az ujjaim alatt a lapok, és egyetlen egy hosszú éjszakázás, meg egy rövid reggeli szessön elég volt ahhoz, hogy a végére is érjek, majd pedig elkeseredve realizáljam, hogy nem egy egykötetes történetről van szó, hanem egy duológiáról, és bizony a második részre még várnom kell, hogy megjelenjen.

Azt hiszem nem meglepő, mennyire meg lehetett engem venni az egyiptomi körítéssel, nem mellesleg pedig a ténnyel, ami mindaddig teljesen elkerülte a fdigyelmemet, hogy ez egy történelmi fantasy regény, így a szereplőink ráadásul a szívemnek olyan kedves 19. században kalandoztak, ami a Bridgerton sorozat óta teljes mértékben rajongásom tárgyává vált. 

A fantasy vonal számomra érdekes volt, ugyanakkor a könyv nagy részében nagyjából el is felejtettem, hogy része a történetnek, olyan szinten nem volt lényeges úgy nagy általánosságban. Talán nem is ez a legjobb megfogalmazás rá, hanem hogy ez nem is volt igazán igazi fantasy. A történet maga nagyon közel állt számomra az Indiana Jones filmekhez, amikben szintén benne van az a misztikum és varázslat, mégse sorolnánk a fantasy filmek közé őket. Így érzek a A folyó tudása kapcsán is, hiszen az egyiptomi sírok feltárása és kalandozások alapból magukkal hozzák a régi elfeledett kor misztikumát és varázslatát, ami így egy YA történetben nagyjából el is várt, hogy legyen izgalom, legyen valami világon túli, mágikus dolog is. 

Viszont, tekintve, hogy mostanság már nem vagyok a fantasy műfaj legnagyobb rajongója, nekem kifejezetten jól esett, hogy csak ilyen szinten és módon jelent meg a mágikus világ a történetben, így számomra abszolút fogyasztható volt, ráadásul a koncepciót, amin keresztül be lett vezetve a világba, leginkább mágikus tárgyakon keresztül, kifejezetten érdekesnek és izgalmasnak találtam, szóval alig várom, hogy a következő részben újra találkozzak velük és mégtöbb kreatív megoldást mutasson be az írónő.

Ami viszont egyértelműen meghozta a kedvemet a következő és egyben lezáró rész elolvasásához, az nem más, mint a már fülszövegben is emlegetett segéd férfiú, Withford Hayes, akibe úgy hiszem lehetetlen nem belehabarodni a történet olvasása közben. (Hát még ha az ember meglátja a róla rajzolt képet, ami hivatalos illusztráció a könyvben.) A közte és főhősnőnk között elhangzó párbeszédek rendkívül kellemesek (és szellemesek, haha) és nagyon nagyon jót tesz nekik a tény, hogy mindez egy olyan időben és társadalomban történik, ahol nagyon komoly etikai szabályok vonatkoztak mind a nőkre, mind a férfiakra, de legfőgkébb az előbbi csoportra. (Az pedig, hogy főhősnőnket ez egy fikarcnyit sem érdekli sokszor, elmondhatatlanul szerethetőbbé és szimpatikusabbá tette a számomra.)

A sok jó ellenére ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ez egy YA történet, a maga minden bájával és bajával is. Sem a történet, sem a karakterek nem tökéletesek, és az írónő sokszor használja ugyanazt a fordulatot, amitől kissé ármánykodó szappanoperává tud változni a történet, illetve néhol a horror és akciófilmek legbutább jeleneteit is előveszi. (Igen, arról beszélek, amikor valami gyanus és fura történik a sötét szobában, és a főhősünk mégis egyedül bemegy oda...) 

Ugyanakkor ezt a történetet így is lehet szeretni, és abszolút ellensúlyozza a kalandos és szórakoztató utazása a főhősnőnknek. Illetve valószínüleg valamennyire már én vagyok túlkoros az ilyen YA kötetek olvasásához, így jobban előjönnek bennem az ilyen problémák, ugyanakkor én magam is teljesen elvesztem a történetben olvasás közben, és alig várom, hogy a következő részt is a kezeimbe vehessem.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható Isabel Ibañez nagysikerű, duológiájának első része, A folyó tudása. Ez a lenyűgöző egyiptomi kaland bloggereinket is elvarázsolta és már most tűkön ülve várjuk a folytatást. Tartsatok velünk, derítsük ki együtt, hogy milyen titkokat rejt Egyiptom és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet. 

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kiadó által feltöltött beleolvasó fájlt és válaszolni a feltett kérdésekre, a megoldást pedig beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Le sem tudom tagadni,hogy ez az évem a régenskori romantikus könyvek körül forgott. Bár magukról a Brigerton könyvekről nem írtam a blogon, de egymás után faltam őket és egyértelműen nekik (is) köszönhetem, hogy visszataláltam az olvasáshoz hosszú évek kihagyása után. Így az év végére még szerencsére belefért egy igazán izgalmas darab, nem meglepő módon régens kori romantikus, ugyanakkor egy picit szokatlanabb formában, hiszen a Törékeny varázs nem történelmi fikció, hanem egy abszolút romantasy varázslással és egy teljesen új világgal. Kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe, hiszen ilyen megoldással eddig nem találkoztam.

Fülszöveg:

CSUPA ​SZÍVDOBBANÁS! EGY INTRIKÁKKAL ÉS BOTRÁNYOKKAL ÁTSZŐTT, FELEJTHETETLEN SZERELMI TÖRTÉNET!

Míg a csillogó Újvilágban a nemesség gyertyafényes bálokon mulat, a munkásosztály körében felüti fejét az elégedetlenség. Niamh-et, a híres ruhakészítőt bízzák meg, hogy alkossa meg a herceg ruhatárát a királyi menyegzőre. Ám a vérében csörgedező mágia, amely érzelmekkel és emlékekkel képes átszőni az általa hímzett kelmét, ugyanaz a varázserő, mely végül a szívét is követeli. Az átok sújtotta, magányos Niamh egyszer csak azon kapja magát, hogy vonzalmat érez a bosszantóan ellenséges, rideg herceg iránt, és egy valószínűtlen, a barátságnál többet ígérő kapcsolat kezd szárba szökkenni köztük. Mígnem egy álnéven megjelenő pletykarovat felfedi az egymás iránti érzelmeiket, és a botrány kitöréssel fenyeget. Ahogy a feszültség egyre nő a királyi udvarban, úgy terjed az elégedetlenség a falakon kívül, így Niamh-nek döntenie kell: mekkora árat hajlandó fizetni egy lehetetlennek tűnő jövőért és a szerelemért?

ADD ÁT MAGAD A SODRÁSÁNAK!

Én és a könyv:

Tegnap fejeztem be a könyvet, és ma már többszőr azon kaptam magamat, hogy szeretném tovább olvasni és visszatérni a világába. Ez azt hiszem szépen mutatja, hogy mennyire élveztem és mennyire volt összességében jó élmény maga a történet.

Ezzel szemben sajnos, rengeteg kritikát tudok megfogalmazni a szereplőkkel, történetvezetéssel és a világalkotással szemben. Ezt nem tudom spoiler mentesen megtenni, így aki szeretné megvéeni magát ettől, az ugorjon az utolsó bekezdéshez. Kezdjük a szereplőkkel:
Niamh karaktere abszurd módon ellentétes, amilyen precízen és ügyesen tud varrónőként dolgozni, annyira kétbalkezesnek mutatja be az író közbe, ami számomra egyszerűen hiteltelen, de lehet én vagyok korlátozott ezekben a gondolatokban. A többiek nagyjából rendben vannak, kivéve a meleg szál, amibe tudom, hogy nem feltétlenül szerencsés belekötni, de én mégis így teszek. Nem tartom reprezentatívnak azt, amikor indokolatlanul egy fél mondat erejéig benyögik a karakterek, hogy ők egyébként biszexek. Ennek így nincs értelme. Én értem a szándékot, de akkor kezdjünk is valamit az információval, legyen lényeges valamilyen módon a történet során... Ráadásul, ha le van írva, hogy mennyire ritka és mennyire elfogadhatatlan helyzet ez ebben a világban, és mindezek mellett nincs kezdve semmi ezzel a szállal, akkor kicsit abszurd, ahogy szinte minden főbb karakter egy ponton megemlíti, hogy "ja amúgy én is", majd továbbra is nem kezdünk semmit ezzel az egésszel. 

Az ilyen fantasy könyvek nagy problémája tud lenni a világalkotás, hiszen nincs elég idő egy ténylegesen működő világot felépíteni, és mivel nem is ezen van a hangsúly, így abszolút megvan rá az esély, hogy harminc oldalon belül az író ellentmond önmagának. Ez itt is megtörténik, de mivel alapvetően a romantikus szálra fókuszál az olvasó is, így nem zavaró.

Ami viszont furcsa, és én továbbra is nehezen tudtam hova tenni, az a főszereplő megválasztása, pontosabban annak is a foglalkozásának a megválasztása. Miközben égyertelműsítve van, hogy a pornép díszes példánya, egy kitaszított fajé, akinek a fajtársait nyomorúságos helyzetben tartják, őt valamiért mégis nem csak, hogy emberszámba veszik, de rögtön úgy kezelik, mint egy előkelő hölgyeményt, aki lényegében szabadon jár kel, játszik és bálozik nem csak, hogy a nemességgel, de egészen pontsan a királyi családdal, úgy hogy minderre a király személyesen kéri fel, anélkül, hogy ebben a királynak bármiféle érdeke lenne. Tehát nem taktikai lépés, egyszerűen nincs is indoka rá, miért jó ez így neki.

Összességében viszont mégis egy végtelenül kedves, aranyos és cuki történet a Törékeny varázs, ami azért megdobogtatja az ember szívét, és ízléses romantikus jelenetekkel rendelkezik, szóval aki nem tündérpornót keres, hanem egy tényleg egyszerűen megfogalmazhattalanul kedves és egyszerűen cukorborsó történetet, annak egyértelműen jó választás ez a kötet. A fantasy oldalról pedig vannak benne nagyon jó ötletek, mint például a z érzelmek belevarrása egy-egy ruhába, vagy a tövises növényeket növesztő érzelmi kitörések, ezek mind szerintem nagyon szép megoldások, amik jól illenek ehhez a romantasy kötethez, és egyszerűen csak el kell nézni neki, hogy nem tökéletes. Kíváncsi lennék az írónő más köteteire is. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Allison Saft: A Fragile Enchantment - Törékeny varázs című regénye. Az Újvilágba érkező Naihm különleges tehetség birtokában van: bele tudja szőni az érzelmeket az általa készített ruhákba. Nagy lehetőség számára, hogy egy királyi esküvőn ő készítheti el a menyasszony és a vőlegény öltözékét, de arra nem számított, hogy az életét megbolygatja az oltárhoz készülő herceg. A kötelességek idején van lehetőség a szerelemnek virágot hajtania? Tarts te is a bloggereinkkel, és ha helyesen válaszolsz az állomásokon található feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A nyereményjátékunk a történelmi fantasy zsánerbe kalauzol el titeket. Az állomásokon idézeteket találtok ide tartozó könyvek fülszövegéből, a ti feladatotok, hogy a Rafflecopter dobozba írjátok a megfejtés szerzőjét és címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 Mindig tervezem, hogy elkezdek tényleg nagyobb számban magyar íróktól olvasni, de valahogy a rengeteg friss megjelenés között mégis elvesznek a magyar nevek. Őszintén erre a kötetre is inkább a borító hívta fel a figyelmemet, azt hittem először, hogy a kiadó Érzelmes klasszikusok című sorozatának új tagja jelent meg, de amikor közelebről is megvizsgáltam a dolgot, akkor vettem észre, hogy ez nem éppen így van. Bár a magyar történelmi fikciós regényekkel sokszor meggyűlt már a bajom, úgy éreztem itt az ideje egy újabb próbálkozásnak, mivel a fülszöveg alapján izgalmas történetnek ígérkezett, ráadásul a főszereplő olyan csibész hírében állt, ami megmozgatta már előre a fantáziámat, így reménykedve vetettem bele magam az olvasásba. 

Fülszöveg:

"Ki vagy te valójában, Késmárki Bertalan?"

Erre a kérdésre talán még maga az érintett sem tud válaszolni.

Lelencbe adott csibész, akit zseniális elméje nem mindig a legtörvényesebb megoldások felé terel? Páratlan szorgalmú könyvesbolti inas, aki pillanatok alatt ráérez a kereskedő lét ízére? Pest irigyelt suhanca, aki bejáratos a város kétes hírű fényírdájába, ahol nem csak az úri közönség fényképeszkedik? Esetleg szeretetéhes ifjú, aki az ujja köré csavar egy ártatlan kisasszonyt is? Egy biztos, ahol ő felbukkan, ott felbolydul a város.

Iglódi Csaba kiváló alapanyagból gyúrja meg hősét - fiatal kora ellenére traumákban bővelkedő gyerekkorral, pengeéles ésszel és kellő mennyiségű zsiványsággal -, majd visszanyúl a kalandregény műfajához, és a közepébe állítja őt. Csepegtet bele az 1860-as évek izgalmas érdekességeiből jócskán, csavar a kalandokon párat, és... ígérjük, hogy Késmárki Bertalan kalandjainak első része után a következőért nyúl az olvasó. Mert az ígéret szép szó…

Én és a könyv:

Bár zötykölődve indult be a történet, az első negyedén túljutva már teljesen magával ragadott Késmárki Bertalan élete. Egyszerűen lehetetlen volt nem megkedvelni ezt az éleseszű, szórakoztató és végtelenül pimasz fiút. Az a fajta főhős, akit egyszerre szeretsz, de mégis picit utálod, de közbe mégis megérted a tettei mögött meghúzódó motivációkat és életfelfogást. Ezt abszolút értékeltem, hogy Iglódi Csaba nem próbált egy szerencsétlen koldusból makulátlan királyfit varázsolni a kötet szerény, alig 300 oldalán. 

Mivelhogy pedig a kötet maga is igen nyurga, így a kellő felvezetés után egyből hamar szövődtek is a szálak, történések sokasága zúdúlt az olvasóra, azaz rám, néhol kicsit kapkodtam is fejem, ahogy a különböző helyszínek és szereplők között ugráltunk, hogy pontosan ki miért is fontos és lényeges, és kicsit sajnálom is, hogy ez még nem derült igazán ki számomra a sorozat első részének végére érve. Mert ugye ez egy sorozat első kötete, ami Késmárki Bertalan kalandjait hivatott elmesélni, arról meg már jobb ha nem is teszek említést, hogy milyen elvarratlan szálakkal lett vége az első ívnek, miközben a leglényegesebbként bemutatott mondhatni teljesen egyértelmű kifejlettel bír. 

Mégis, a hibáival együtt, alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet, mert egyértelműen meggyőzött az író, hogy ez az a fajta magyar fikciós történelmi sorozat, ami az én lelkemnek kell. Nagyon könnyen el tudtam veszni a lapok között, bele tudtam merülni a történetbe, ami szerintem nagy részben az író stílusának köszönhető. Hallottam, hogy másoknak ez pont, hogy problémás volt, hiszen nem volt korhű és nagyon mostani, gördülékeny és fiatalos kifejezésekkel élt, mégis számomra ez végtelenül elősegítette az olvasást, és nem láttam problémaként, hiszen minden egyébbel megteremtette azt az atmoszférát, amivel el tudtam helyezni a történetet térben és időben. 

Külön szeretném kiemelni, hogy mennyire jó volt több erős és talpraesett női karakterrel is találkozni a történet során, akik mind másképp mutatták be ezen tulajdonságaikat, tehát nem egy kaptafára íródtak, ami hihetetlen felüdülés volt a számomra. 

Összességében nagyon ajánlom a sorozatot, leginkább olyanoknak, akik még nem tapasztalt olvasók ebben a témakörben, hiszen ez egy biztos kezdés ahhoz, hogy megszeresse és tovább olvasson az ember fia/lánya. Nem mellesleg pedig olyan borítóval rendelkezik, ami gyönyörű ajándékkönyvé teszi, vagy éppen a könyvespolc egyik ékévé.

Nagyon örülök, hogy ovlashattam, és alig várom, hogy újabb kalandba kezdhessek Késmárkival.

Nyereményjáték:

Kicsoda Késmárki Bertalan? A Blogturné Klub négy bloggere ered Iglódi Csaba 19. századi suhancának nyomába, egészen Pest utcáiig, hogy kiderüljön: gazfickó vagy igazi hős a zseniális elmével, ám a törvényes kereteket gyakran áthágó fiatalember. Tartsatok velünk, s a turné végén akár a tiétek is lehet az Athenaeum gondozásában megjelent, páratlan külsejű kötet!

Késmárki Bertalannal lehetőségünk van bejárni az 1860-as évek eleji Pest utcáit. Játékunkban pedig 19. században élt magyar személyek, vagy a század folyamán emelt építmények felderítésére invitálunk titeket, melyek valamilyen formában megjelennek a történetben. A rövid információkból kell rájönnötök a helyes megfejtésre, s beírni azt a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

További állomások:

 Újabban hihetetlen rajongással hódolok a régenskori történeteknek. Persze, ebben nagy szerepet játszott a Bridgerton sorozat, majd pedig az az alapjául szolgáló könyvek. (Azt hiszem nem meglepő, hogy a könyveket ezerszer jobbnak találom a sorozatnál, ez egy alapvetés az adaptációknál.) Viszont, a Bridgertonban komoly szerepet kap a testi vágy és erotika, ami egyrészt a fiatalabb közönség számára nem biztos, hogy szerencsés, illetve nem mindig érzi az ember szükségét. Éppen ezért nagyon örültem, amikor rátaláltam az Egyetlen szál holdfény kötetére, ami vörös pöttyös besorolást kapott, nem pedig rubin pöttyöset, ezzel is mutatva, hogy nem erotikus regény, nem ezen lesz a hangsúly. Úgy érzem ez fontos, mivel ilyenkor sokkal nagyobb szerepet kap más szál a történetben, például egy jó nyomozás vagy a mellékszereplők jobban előtérbe kerülnek.

Fülszöveg:

Iris Grey idilli otthona hét évvel ezelőtt mostohája kezére került, és a lány a szolgasortól menekülve megszökött. Most az ország leggazdagabb hölgyeinek varr ruhákat, ahelyett, hogy egy lenne közülük. Egy nap a rideg, káprázatosan jóképű Nicholas Wynter bukkan fel Iris ajtajában, hogy tálcán kínálja a bosszút. Vajon a lány képes kilépni az árnyékból, és újra elfoglalni az őt megillető helyet a társadalomban? A viktoriánus korban játszódó pompás Hamupipőke-regény, mely egy merőben új és imádni való formában meséli újra a történetet. Ez a Hamupipőke nemcsak szép, de okos, elbűvölő, és küzd az álmaiért. De ha nem vigyáz, a szerelem könnyen az útjába állhat…

Én és a könyv:

A történet egy klasszikus hamupipőke újraírás, ami így az események folyását és a végkifejletet erősen meghatározza, ugyanakkor pont ez adja az izgalmát, hiszen ilyenkor az számít igazán, hogy milyen köntösbe bújtatja, hogyan tálalja másképp és új módon ezt a lényegében lerágott csontot. 

A történet központjában a bosszú állt, hiszen mind Nicholas, mind Iris a főszereplőnk, legfőbb motivációja, hogy elégtételt vegyen ellenségein, akik a múltban ártottak nekik és szeretteiknek. Ez persze, mint minden tündérmesében, itt is beteljesedik, a jó győzedelmeskedik, a kérdés az, hogy hogyan. 

Én rendkívül élveztem a kalandozást Irisszel, végtelenül szerethető és vagány főszereplő hölgy volt, akinek tudott az olvasó szurkolni és remélni, hogy egy jobb sors vár rá. Nyilván, ez egy ifjúsági kötet, így nem egy bonyolult olvasmány, a történetben sincsenek hatalmas csavarok, és a karakterek is igen kiszámíthatóak, sablonosak, mégis kellemesen idézik azt a varázst és atmoszférát, ami miatt annyira bele vagyunk szerelmesedve, én és több ezer másik ember, a régenskor romanticizált világába. Imádok időről-időre visszatérni ebbe a korba, ebben a körítésben, mer tegyszerűen jó az ember lelkének hercegekről, bálokról és szép ruhákról, na meg pletykákról olvasnia. 

Külön ki szeretném viszont emelni az egyik mellékszereplőnket, Cassiet, a gonosz mostohánk kisebbik lányát, aki a maga korabeli feminizmusával végtelenül a szívemhez nőtt és rendkívül élveztem azokat az apró részleteket, amiket így kaptunk, például a biciklioktatásról, vagy éppen arról, hogy bár kitanulta a jogászat tudományát, nem praktizálhat, hiszen nő. Nem is említve azt a megbotránkoztató tényt, hogy gyakran nadrágot hord, hiszen sokkal könnyebb és kénylemesebb benne mozogni.

Ezek olyna történelmi apróságok, amik úgy gondolom jól használják ki, hogy a könyv elsősorban fiataloknak szól, akik ezzel is tanulhatnak, illetve elkezdhet mozgatni bennük olyan érzéseket és gondolatokat, amikre még egy hercegekről, bálokról és szép ruhákról olvasó lánynak is érdemes tudnia: hogy az, hogy most egyetemre járhatunk, tanulhatunk és bármilyen abszurd is ma már ezt leírni, de nadrágot hordhatunk nőként, az mind ilyen embereknek, ilyen korabeli furcsa felfogású nőknek köszönhető, és amennyire most alapvetésnek vesszük ezeket és kellemetlenül nézünk, a mostsangág történő változásokra, hosszú távon pont ezek vihetnek minket előre.

Összességében rendkívül élveztem a kötetet, mindenképp tudom ajánlani az idősebb korosztálynak is, hiszen nagyon szórakoztató, és kellemesen visszarepít a régenskor világába. Most, hogy befejeztem kicsit szomorú is vagyok és már vadászom a következő ebben a korban játszódó történetre, mert a sok komolyabb olvasmány között ezek hihetetlenül feltöltik az ember lelkét. 

Nem kell sokat várni tőle, viszont egy pár órás szórakoztatásra több, mint tökéletes, és biztosan tudom állítani, hogy nem csalódhat benne az ember.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Wood: A Single Thread of Moonlight - Egyetlen szál holdfény regényét, mely egy történelmi romantikus köntösbe bújtatott, a késő viktoriánus időkbe repítő Hamupipőke retelling. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted Iris és Nicholas történetét a kiadó felajánlásában. 

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"Milyen művészetre tanította Irist az édesanyja?"

a Rafflecopter giveaway

További állomások: