Mint ahogy azt már a sorozat első részéről szóló posztomnál is elmondtam, engem teljes mértékben beszippantott az Elemésztő erdő és annak világa. Egyszerűen elrabolta a szívemet ez a horrorisztikus, gótikus fantasyvilág. Alig vártam, hogy folytathassam, és szerencsére már itt is csücsült a polcomon a frissen megjelent második rész, így rögtön az első kötet után tudtam folytatni. Ez az ilyen részletes és komplex világfelépítésű, na meg cselekményű könyveknél azért nagyon pozitívan tud elsülni, hiszen mind a szereplők, mind a történések még frissen élnek az ember emlékezetében.

A felvezető első rész, mint ahogy azt már említettem, engem teljesen megnyert magának, így nagyon kíváncsi voltam, mit hoz a második kötet, ami ráadásul vaskosabb is, mint az első. Ez pedig azt is jelentette számomra, hogy még hosszabb időt tölthetek ebben a romlott világban, aminek nem tudom elmondani, mennyire örültem.

Fülszöveg:

Ami szunnyad, azt nem szabad felébreszteni

Térj vissza az Elemésztő erdőbe, ahol árnyak vadásznak, szörnyek lakomáznak, s ahol sűrű mágia hatja át az éjszakát. Csak egyetlen szabály számít: éld túl… ha tudod.

A gigantikus sikerű Anatéma folytatásában Maevythnek és Zevandernek át kell kelnie a halandók veszedelmekkel teli birodalmán, hogy megszabadítsák Zevandert az ősi, gonosz entitástól, amely pusztulással fenyegeti mindkét világot.

Ősi varázs ébredezik, amely sötétbe borítja a halandók világát.

Hidegebb lett. Mindenki éhesebb. Pestisként szaporodnak a húsevő szörnyetegek, terjed a baljós átok, Gyűszűvirág hitközségben már az emberiesség utolsó szikrája is rég kihunyt. Maevyth és Zevander csak úgy menekülhetnek, ha újra átkelnek az Elemésztő erdőn. A sors azonban újraszőtte a hálóját, a végzet fonalai összegabalyodtak. Talán nem is lesz olyan egyszerű az átkelés Etíriába.

Az árnyak egyre közelebb lopóznak.

Zevandernek ráadásul fogytán az ideje: minél tovább kell nélkülöznie a létfontosságú vivicantemet, annál inkább eluralkodik szellemén a téboly. Lehet, hogy Maevyth ezúttal már nem lesz képes megmenteni őt.

Keri Lake Elemésztő erdő sorozata tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a gótikus, karakterközpontú, atmoszférikus történeteket, valamint a különleges mágiát, amit lassan kibontakozó romantika és csipetnyi horror fűszerez.

Én és a könyv:

Valahol picit meg is ijedtem a nagyon pozitív olvasási élmény után, amit az első rész nyújtott. Nagyon kevés sorozat képes a második részben legalább annyit adni, mint az elsőben, és különösen a trilógiák esetében gyakori, hogy a második kötet egyfajta átvezető. Szinte csak azért létezik, hogy eljussunk az epikus lezáráshoz a harmadik részben, ami igazából lehetett volna rögtön a másodikban is, csak hát duológiát írni nem olyan menő, mint trilógiát. Bár egyébként ez a berögződés azt hiszem, szépen lassan változik, és egyre több duológia jelenik meg.

Itt szerencsére nem éreztem úgy, hogy az írónő csak húzná az időt, bár be kell vallanom, a könyv elején kialakuló konfliktust, ami teljes mértékben párkapcsolati jellegű, nem igazán tudtam hova tenni, és kicsit ügyefogyottnak találtam. Ugyanakkor valahol érthető is, ha az ember úgy fogja fel, hogy eléggé speciális lelkiállapotban vannak a szereplők, hiszen a történet onnan indul, hogy egy rozoga kis házban ücsörögnek, miközben félig ember, félig pók, öntudatlan, lényegében zombiszerű lények akarják megtámadni és megenni őket. Ez egyébként engem rendkívül emlékeztetett a The Walking Deadre, ami egy nagyon izgi, kicsit túlélős és posztapokaliptikus hangulatot adott a folytatásnak.

Most először a történet egyszerre játszódott a jelenben és a múltban. Miközben a jelen történéseit követtük nyomon, ahol egyébként így is történt jó pár fejlemény, amire abszolút nem számítottam, a múltbeli visszaemlékezések egy szép ívet mutattak be egészen onnan kezdve, hogy Zevandert és az apját elhurcolják a bányákba rabszolgaként, odáig, hogy végül hogyan szabadította fel őt a király. Közben pedig nemcsak a bányák kegyetlenségét ismerhettük meg, hanem Loyce tábornokot, igen, a hírhedt fogvatartót és a kínzási technikáit is meglehetősen részletesen.

Itt én úgy éreztem, hogy nagyon eltalálta azt az arany középutat az írónő, ahol kellően sok részletet mutat meg ahhoz, hogy mélysége legyen Zevander szenvedéseinek, és ezáltal ténylegesen formálja a karakterét, illetve teljesen hihetővé tegye a traumáit. Ugyanakkor nem lett túl sok, nem fordul fel az olvasó gyomra a jelenetektől, és nem mellesleg a szexuális bántalmazás sincs furcsa módon fetisizálva vagy romantizálva.

Nekem ezek a visszaemlékezések különösen tetszettek, mert nagyon kerek képet adtak mind Zevander karakteréről, mind a családjáról és az egész történet mögött szövődő szálakról. Több helyen izgalmas volt felfedezni a neveket és a köztük rejlő összefüggéseket, így pedig kifejezetten izgalmassá vált az olvasási élmény. Alig tudtam letenni ezt a könyvet is.

Közben a jelenben folytatódott a harc a túlélésért a halandók földjén. Izgalmas volt, hogy olyan szereplők kaptak most nagyobb hangsúlyt, akiket bár már bemutattak, különösebben nagy szerepük nem volt az előző könyvben. Így viszont a barátságok és szövetségek az olvasó szemében is megerősödtek, és el tudtam hinni, hogy ki kiért tenné tűzbe a kezét.

Ráadásul Zevander letalisz barátai külön fejezeteket is kaptak, így most már nemcsak a két főhős váltott férfi és női szemszögéből követhettük az eseményeket, hanem a barátaik közül is volt, aki saját részt kapott. Egy idő után tehát több szálon futott a történet, ami egyébként nagyon jól működött. Izgalmas volt és könnyen követhető.

A szójegyzék ugyanakkor ismét nagyon jól jött a könyv végén, ahogy a térképmelléklet is. Miután továbbra is egy klasszikus high fantasyről beszélünk, a furcsa nevek, fajok, anyagok és szerek mind-mind magyarázatra szorultak, de kivétel nélkül mindent könnyen megtaláltam a könyv hátuljában lévő jegyzékben. Ugyanakkor magában a sztoriban is általában tiszta volt, hogy mi micsoda.

A térképen pedig nagyon izgalmas volt látni, hogy mennyivel nagyobb terület került ebben a részben bejárásra, így még inkább értelmet nyert a már előre felvázolt világ. Én nagyon élveztem lekövetni, ahogy a különböző szereplőcsoportok mozogtak, és ezzel újabb és újabb területeket, kultúrákat és összefüggéseket mutattak be. Engem egyszerűen elvarázsolt ez a bizarr, gótikus világ. Úgy érzem, nagyon nekem találták ki, egyszerűen passzol hozzám.

Amivel viszont picit elégedetlen vagyok, az a hirtelen jött, örök szerelmi mámor, amivel a főszereplőink egymás iránt viseltetnek. Úgy érzem, hogy annak a tudata, hogy ők egymás párjai, kissé mesterségesen kapcsolta át őket az egymásért izzó hősökből Rómeó és Júliává, gyakorlatilag a semmiből. Egy ilyen szépen, részletesen felépített és átgondolt történet esetében ez azért picit fura volt.

Összességében tűkön ülve várom az utolsó részt, és nagyon-nagyon boldoggá tesz a tudat, hogy Keri Lake mind az előző részt, mind a mostanit úgy zárta le, hogy az rendkívül izgalmas legyen, mégse érződjön igazán függővégnek. Ott van ugyanis az a pozitív biztosíték, hogy jó dolgok is várnak ránk a következő részben.

Ráadásul ez már a lezáró kötet lesz, szóval valószínűleg még vaskosabb és részletesebb lesz, mint az eddigiek. Egyelőre még angolul sem jelent meg, így fene tudja, mikor fog magyarul érkezni, de azt hiszem, bízhatunk a Next21-ben, hogy a lehető leghamarabb elhozzák nekünk a folytatást.

Nyereményjáték:

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdő sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal. 

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a Next21 kiadó által felajánlott  könyv egy példánya!

Az Igézet a gótikus hangulatú romantikus regények kedvelőinek szól, ezért a mostani játékunk során gótikus regényekkel kapcsolatos kérdéseket találtok és a megfejtés rubrikájába a helyes válasz megfelelő betűjelét kell beírnotok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Melyik állítás igaz a gótikus irodalomra és az Igézet című regényre?

A) A sötét atmoszféra és a titkok fontos szerepet játszanak.

B) A történet kizárólag humorra épül.

C) A természetfeletti elemek teljesen hiányoznak.

D) Csak valós történelmi eseményeket mutat be.

További állomások:

Blogturné Klub

08.04 Insane Life

08.07 Kelly & Lupi olvas

08.10  Ambivalentina - Anatéma

08.13  Ambivalentina

 Miután tavaly és idén is annyit hangoztattam, hogy igyekszem tágítani az általam olvasott könyvek zsánerpalettáját, ebből pedig szorosan következet, hogy igyekszem változatosan olvasni, nos, itt egy újabb romantasy, ami se nem új a palettámon, se nem változatos az olvasásaim között, hiszen csak az utóbbi hat bejegyzésemből, négy romantasy volt. Mit lehet erre mondani, mostanság betalált nálam a dolog. Éppen ezért márt kicsit lankadó figyelemmel fogtam bele a Vér és acél kötetébe, de egész hamar azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet.

Fülszöveg:

Althea Zoltaire halálát előre megjövendölték: mindössze három éve maradt arra, hogy valóra váltsa az álmát, és legendás harcossá váljon. A nők számára tiltott a fegyverforgatás, ezért egész életében titokban kellett gyakorolnia. Versenyt futva az idővel próbál kiharcolni magának egy helyet az öt királyság védelmével megbízott elit céhben.

Az újoncokra váró megmérettetések során nemegyszer az életét kockáztatja, de ennél is nagyobb veszélynek teheti ki a felügyeletével megbízott harcos, a feladatát kelletlenül végző Wilder Hawthorne iránti növekvő vonzalma. Cselszövések sora zajlik körülöttük, és a távolban sötét erők gyülekeznek.

Vajon képes lesz Althea teljesíteni a veszedelmes beavatási próbát, és Thezmarr bajnokainak sorába lép – vagy a támadásba lendülő gonosz hatalom elorozza tőle az esélyt is?

A Vér és acél a szívszorítóan izgalmas, epikus romantasysorozat, a Thezmarr legendái első kötete. 

Én és a könyv:

Be kell vallanom, bár nagyon izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján a könyv, és szerintem különösen csinos is a borítója, na meg az élfestése, de kicsit féltem belekezdeni. Mostanság sok romantasyt olvastam és kezdtem azt érezni, hogy el vagyok tompulva, előre sejtem, hogy mi lesz a sztori és nem állok készen még egy tucat furcsa krikszkraksz névre, amit nem tudok kimondani fejben és így hamar átkeresztelődik nálam Pityura. 

Nos, a legnagyobb szerencsémre nem így történt és már mikor belekezdtem a kötetbe, együltömben elolvastam belőle 150 oldalt, majd másnap a maradék karcsú cirka 430 oldal is mellécsúszott. Egyszerűen nem akartam lerakni. Pedig annyira komoly izgalmak nem történtek, a kötet egy sorozat első része, így kissé felvezetőnek érződött, ami megalapozza a komolyabb fejlődést és cselekményt a sorozat további részeinek. Ez viszont nem volt gond, mert az a világ, amit az írónő bemutatott nagyon is tetszetős volt a számomra.

Először is a főszereplőnk egy amolyan fiús lány, egy harcos, aki teljesen megszállotja annak, hogy lovaggá váljon egy olyan világban, ahol nőkből nem válhat kardforgató. Egyszer régen ez nem így volt és a nők szabadon választhatták a lovagi pályafutást, de egy jövendölés miatt minden nőt eltilottak a fegyverviseléstől. Ettől függetlenül főhősünk megrögzötten próbálja elsajátítani a tudást és minden vágya csatlakozni a harcosokhoz. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem egy olyan karaktert kellett követnünk, aki gyönyörű és nőies, és mellette teljesen véletlenszerűen született kardforgató, hanem egy teljesen esendő leendő kiskatona bukdácsolásait követhettük. 

Bár várható volt, mi lesz az az út, amin főhősünk égighalad, mégis szépen lassan tette ezt meg, sok edzéssel és gyakorlatozással, így a fejlődés is érezhető volt és nem valami isteni csodának volt tekinthető. Nekem kicsit a shounen animék világára emlékeztető volt ez a része a könyvnek, ahogy a rendkívül makacs és kitartó, eleinte gyenge főszereplő megindul a saját harcos útján. Ez nekem egészen újkeletű volt a romantasyk világából. 

Ráadásul nem is tudom, hogy mennyire romantasy ez igazából. Mindenképpen fantasy, hiszen egy elképzelt világban játszódik. Vannak furcsa kények, sőt mágia is, de elenyésző mennyiségben, így egyelőre nem kellett bonyolult mágiarendszert megjegyezni, és még csak a problémákat sem megoldani így, ami azért megmenti a legtöbb történetet jó pár logikai bukfenctől. 

Visszatérva a romantikus vonalra: abszolút nincs előtérben a történetben, ami nekem kifejezetten jól esett. Nem gyerekes, egyáltalán, ami van benne, de nagyon-nagyon lassan fejlődik ki, ami a tropera egyébként egészen jellemző és pozitív. (Legalábbis szerintem.) Mentor-mentorált viszony alakul ki szépen lassan a fejezetek között, és bár a vonzódás nyilán kifejezésre jutott már a legelejétől, a kiteljesedésre rengeteget kellet várni, ami nekem igazából baromira tetszett, szeretem az ilyen slow-burn románcokat. A könyv lezárása pedig újabb problémákat és kérdéseket vet fel, így igazából továbbra is tűkön ülve várom, hogy mi lesz kettejük kapcsolatából.

Összességében én kifejezetten élveztem ezt a történetet. Mást adott, mint a legtöbb romantasy és nekem nagyon kellemes volt, ahogy a hangsúly a kiképzésre, a bajtársiasságra, a harcra összpontosult. Persze, a jóslat, a különböző titkok és furcsaságok beárnyékolják ezeket és pont ettől lett igazán izgalmas és érdekes Thezmarr legendái sorozatának első része. Alig várom, hogy olvashassam a további részeket, és szerencsére a könyv belső borítóján a kiadó már fel is tüntette, hogy érkeznek a további részek.

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó egy izgalmas fantasyvel készült a műfaj rajongóinak! Egy profécia, ami miatt a nők nem foghatnak fegyvert Thezmarrban. És egy fiatal nő, aki ennek ellenére harcos akar lenni. 

Ismerd meg bloggereinkkel a történetet, válaszolj az állomásokon található kérdésekre, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Játékunk során minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ a beleolvasóban találjátok. A válaszokat a lenti kérdőív megfelelő sorába tudjátok beírni. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

Július 13 - Kelly & Lupi olvas

Július 15 - Dreamworld /késik/

Július 17 - Ambivalentina

 Az Öröktenger első része abszolút beszippantott és nem ereszt azóta sem. Tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a folytatása, és bár egész sokat kellett várnom, na nem a kiadó miatt, hanem magam miatt, arra hogy elolvassam. Nemrég írtam nektek róla, most pedig már itt is a harmadik rész, ami már nem Livia és Erik történetét követi tovább, hanem átadja a vezetést egy másik párosnak. Őszintén, a második rész végén még nem tudtam, hogyan is érzek pontosan ezzel a párossal kapcsolatban, de mostmár határozottan tudom, hogy megkedveltem őket.

Fülszöveg:

A lány megpróbálta megölni, ezért a férfi feleségül vette

Skadi először csatában találkozott leendő férjével, aki pengével a kezében állt vele szemben. Skadi veszített, és a férfi igényt tart a jutalomra.

 Az árnytündék királya – Skadi legnagyobb rémületére – beleegyezik, hogy feleségül adja őt Jonashoz, a tündebirodalom hercegéhez, hogy így egyesítsék királyságaikat a közös ellenség, a fénytündék ellen. Skadi tudja, hogy a házasság nem több politikai játszmánál, és érzelmeknek nincs helye benne.

 Azonban a férje megnehezíti, hogy ne szeressen belé.

 Amikor új veszélyek bukkannak fel, Skadinak el kell döntenie, hogy szereti-e ellenségét, vagy életben tartja azzal, hogy elárulja egy másiknak.

Én és a könyv:

A második rész grandiózus harcai után kíváncsi voltam, hogy hogyan fog az élet továbbfolyni, milyen kalamajkát tartogat még az írónő. Ugye az már biztos volt, hogy Jonas, az alvér herceg leteszi a fogadalmat Skadival, az elfek hercegnőjével, hogy megvédje a tündéket fenyegető erőt, amit Skadi képviselt. A képessége olyan lehetőségeket rejtegetett magában, amiket egy fogadalom tudott csak egfékezni, hisz így nem tudja megtámadni a sajátjait a hercegnő. (Nem mintha igazából akarta volna.) 

Így rögtön az egész regényt egy elrendezett házasssággal indítottuk, ami egyébként nem a kedvenc fűszerem egy romantasyhoz, de itt kifejezetten jól működött. Nagyon nagy élvezettel vetettem bele magam az ellenségesen viselkedő ara és vőlegény részeibe, ahol meg voltak győződve arról, hogy mennyire nem kedvelik egymást, dehát a kötelesség az kötelesség. 

Perszer, közben tagadhatatlanul forrt és izzot a levegő kettejük között és nagyon jól működött kettőjük adok-kapokja párbeszédek formájában. Emellett pedig megérkeztek a földi királyságok tagjai is, akik mostmár sokkal nagyobb szerepet kaptak, mint eddig és őszintén, nem lehetett nem kedvelni őket se. Talán a legerősebb pontja ennek az egész világnak a szereplők közötti csípős és szórakoztató párbeszédekben rejlik. Ebből pedig nem volt hiány Jonas és rokonai, na meg "udvartartása" személyeiben.

A könyv első harmada szépen lassan építette fel a bizalmat a házaspár között. Jó volt olvasni, ahogy egymásra találnak, megnyilnak és megbíznak egymásban. Ez viszont jó hamar átfordult kéjes és erotikus epekedésbe, aminél persze örülönk egy jó spicy jelenetnek, és nem is arra akarok kilukadni, hogy túl sok volt belőle, de egészen hamar, a könív fe3létől már egyáltalán nem volt kérdés, hogy főszereplőink mennyire szerelmesek is egymásba, mennyire rajonganak is egymásért és mennyire egymás örökkön-örökké lelkitársai. Ezzel szemben utána is többszőr felmerült olyan "konfliktus", ami arról szólt, hogy de mi van, ha a másik mégse szeret, csak megtűr, csak a kötelességét végzi, stb, stb. Számomra ez eléggé hihetetlen volt és kissé idegesítő is, hogy na ennél lehetne komolyabb és valósabb problémát is felvetni.

Nagyon szeretem ezt a világot, nagyon szeretem a karaktereket is és izgalmasnak is találom a történéseket, és azt is értem, hogy tündékről és elfekről (és alverekről) szól, de lehetne, hogy nem ennyire tündérmese az egész? Ott az elején egy teljes lista, hogy mennyi megrázó dolgot tartalmaz, aztán minden már azelőtt boldog és csodás, mintsem, hogy a konfliktushoz érnénk, utána pedig hirtelen minden úgy alakul, hogy a karakterek teljesen csak áldozataivá váljanak a helyzetnek. 

Emiatt egy picit morcos voltam, de összességében izgalmas volt ez a harmadik rész, és tudtam is szorkolni azért a főhősöknek, hogy találjanak egymásra és az akadályokat is győzzék le, amik az útjukba kerülnek. A lezárás pedig szerencsére egészen biztosan megerősítette, hogy a sorozatnak itt még nincs vége, és a számomra már nagyon várt páros következik. Igen, bizony, mostmár Derű és Mira következik, és el se tudom mondani, hogy ezt mennyire várom. Viszont, sajnos még angolul se jelent meg a könyv, így valószínüleg nem egyhamar jut majd a mi, magyar olvasók kezébe ez a történet. 

Viszont, ami szintén jó hír, hogy a könyv utolsó oldalán már fel van tüntetve, hogy az írónő egy másik sorozata, azaz duológiája is érkezik magyarul. Ez pedig a Broken ​Souls and Bones. Kíváncsian várom.

Nyereményjáték:

Az Öröktenger-sorozat új kötete, LJ Andrews: The Mistthief – A Ködtolvaj végre magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, és ismét egy varázslattal, intrikákkal és izzó romantikával teli világba kalauzolja az olvasókat. A Blogturné Klub bloggerei ezúttal is végigkísérik a regény útját, hogy megosszák benyomásaikat erről a lebilincselő fantasyról. Tarts velünk a turné állomásain, és ne felejts el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!

Most olyan regényeket veszünk sorra, ahol a politikai házasság a cselekmény legfőbb részét képezi. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik regényről van szó! A regény szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások

Blogturné Klub

07.07. Könyv és más

07.08. Kitablar

07.11. Ambivalentina

07.14. Ambivelentina

 A sorozat első részét, Az örökkirályt, még a tavalyi könyvhéten vettem meg, mert bár a turnéról lemaradtam, baromira megfogott a kalózos fantasy vonal, amit olyan ritkán lehet megtalálni a romantasyk világában, pedig nekem abszolút kedvencem, mint ahogy aztmár vagy ezerszer hangoztattam is ezen a blogon. (Továbbra is lobbizom minden kiadónál azért, hogy több kalózos fantasyt jelentessen meg, mert higgyetek nekem, erre totálisan szüksége van a népnek.) Később lekéstem a második rész turnéját is, de végre íme itt vagyok és csatlakozom a harmadik résznél, igaz előtte gyorsan beszámolok az előző két részről.

Fülszöveg:

Elérkezett Erik és Livia szívfájdító románcának befejező része.

A Dalosmadár:

Fogoly. Gyógyító. Királynő.

Az ellenségei elrabolták a férfitól, akinek odaadta a szívét. Gyengének tartják őt, csupán egy bábunak a gonosz játszmájukban, ám valójában közülük egyik sem lehet ellenfele az első örökkirálynőnek.

Hadd higgyék, hogy győztek! Az ő szíve a szépséges szörnyetegé, és addig nem adja fel a harcot, amíg vissza nem tér ölelő karjába.

A Kígyó:

Fogvatartó. Gonosztevő. Király.

Az ellenségei elrabolták a nőt, aki elhódította a szívét. Kapzsiságtól és hatalomvágytól hajtva elárulták őt, de nem ezért az árulásért fognak meghalni. Nem.

Azért fognak meghalni, mert bántották, aki mindennél fontosabb neki.

Az ő szíve a lenyűgöző madárkáé, és soha nem hagy fel a keresésével. Addig nem, amíg ellenségeinek vére a királynője lába elé nem ömlik, és a nyakába nem akaszthatja a csontjaikat.

Üdvözlünk újra Örökkönben, ahol kalózok és vikingek csapnak össze véres csatákban, találnak egymásra szenvedélyes románcokban, és tárnak eléd egy felejthetetlen, sötét fantasyvilágot!

Én és a könyv:

Mielőtt azonban belevágnék a történetbe, muszáj kiemelnem valamit, amit egyszerűen zseniális ötletnek tartok. A könyv elején ugyanis találunk egy rövid összefoglalót arról, hogy mi történt az előző részben. Elsőre talán apróságnak tűnik, de szerintem elképesztően hasznos, főleg egy ilyen többkötetes fantasy sorozatnál.

Én például már jó ideje olvastam Az örökkirályt, így rengeteg apró részlet megkopott az emlékezetemben. Ez a néhány oldal viszont pont annyira frissítette fel a történetet, hogy teljesen képbe kerüljek, anélkül hogy újra kellett volna olvasnom az előző kötetet, vagy az internetet bújnom összefoglalók után.

Őszintén szólva még sosem találkoztam ilyesmivel fantasy könyvben, pedig nagyon szeretném, ha ez bevett szokássá válna, főleg ezeknél a hatszáz oldalas, többkötetes "féltégla" fantasyknál. Mire megérkezik a folytatás, az ember addigra már elolvas még tíz másik könyvet, teljesen természetes, hogy nem emlékszik minden karakterre és eseményre. Ez az apró gesztus pedig rengeteg frusztrációt megspórol az olvasónak, és szerintem sokkal több szerzőnek kellene átvennie.

Az első részt nagyon gyorsan daráltam végig, és alig vártam, hogy jöjjön a folytatás. Amint megjelent, le is csaptam rá, de az olvasással sajnos egészen mostanáig várnom kellett. Szerencsére nagyon gyorsan sikerült visszarázódni a történetbe, hiszen a könyv gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol Az örökkirály abbahagyta.

Nagyon szerettem, hogy ezúttal is váltott szemszögből követhettük Livia és Erik történetét. Mivel a regény elején hosszú időre különválnak az útjaik, kifejezetten izgalmas volt látni, hogyan próbálnak mindketten a saját eszközeikkel túlélni, miközben a másikat keresik. Ettől végig megmaradt bennem az a kellemes feszültség, hogy vajon mikor találkoznak újra.

Külön örültem annak is, hogy ezúttal sokkal nagyobb szerepet kaptak a szárazföldi tündék. Az első részben már megismerhettük őket, de ott még inkább csak felvillantak, most viszont végre kibontakozhattak. Nagyon szerettem ezt az egész társaságot, szerintem rengeteget adott a könyv hangulatához. Jó volt egy kicsit kilépni a hajók és a tengeri csaták világából, miközben a történet ettől még egyáltalán nem veszítette el azt a sajátos atmoszférát, ami miatt beleszerettem ebbe a sorozatba.

Ami viszont nekem kevésbé működött, az a könyv közepe volt. Az eleje nagyon erősen indított, a vége pedig ismét tele volt izgalommal, de a kettő között úgy éreztem, mintha egy kicsit elfogyott volna a lendület. Nem unatkoztam, de többször is azt vettem észre, hogy kevésbé visz előre a kíváncsiság, mint az első kötetnél. Emiatt nálam ez a rész összességében egy árnyalattal gyengébben teljesített.

Persze amikor elérkezünk a végjátékhoz, ismét minden felgyorsul. Megkapjuk a nagyszabású összecsapásokat, a várva várt érzelmi pillanatokat és természetesen a happy endet is, ami szerintem méltó lezárása volt Erik és Livia történetének. Úgy éreztem, hogy a szerző szépen lezárta azt az ívet, amit az első részben elkezdett, ugyanakkor szerencsére hagyott még bőven olyan szálakat, amelyek miatt érdemes lesz visszatérni Örökkön világába.

Bár már tudom, hogy melyik párossal folytatódik a sorozat, őszintén szólva engem nem feltétlenül ők érdekelnek a legjobban. Volt egy másik karakterpáros, akik minden egyes közös jelenetükkel felkeltették a kíváncsiságomat, és nagyon remélem, hogy egyszer róluk is kapunk egy teljes történetet, mert szerintem rengeteg lehetőség van bennük.

Összességében továbbra is azt gondolom, hogy az Öröktenger sorozat az egyik legszórakoztatóbb romantasy, ha valaki a megszokott tündeudvarok helyett végre kalózokat, tengeri csatákat, viking hangulatot és egy kicsit sötétebb világot keres. Már csak ezért is örülök, hogy a Kossuth kiadó elhozta magyarul ezt a sorozatot, és továbbra is kitartóan lobbizom amellett, hogy minél több kalózos fantasy jelenjen meg nálunk.

Nyereményjáték:

Az Öröktenger-sorozat új kötete, LJ Andrews: The Mistthief – A Ködtolvaj végre magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában, és ismét egy varázslattal, intrikákkal és izzó romantikával teli világba kalauzolja az olvasókat. A Blogturné Klub bloggerei ezúttal is végigkísérik a regény útját, hogy megosszák benyomásaikat erről a lebilincselő fantasyról. Tarts velünk a turné állomásain, és ne felejts el játszani, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasó megnyerheti a regény egy példányát!

Most olyan regényeket veszünk sorra, ahol a politikai házasság a cselekmény legfőbb részét képezi. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik regényről van szó! A regény szerzőjét és címét írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást.”

További állomások:

Blogturné Klub

07.07. Könyv és más

07.08. Kitablar

07.11. Ambivalentina

07.14. Ambivelentina

 Szépen lassan közeledem a harmincadik születésnapom felé és ez több dolgot is jelent. Ami a könyv szempontjából releváns, az az, hogy én még az a generáció vagyok, aki Harry Potterrel együtt nőt fel, habár azért volt köztünk egy-két év korkülönbség, de még emlékszem, mennyire hatalmas dolog volt, amikor kijött az utolsó rész és az iskolakönyvtárunk beszerzett belőle egy kötetet. Heteket, ha nem hónapokat kellett várni, hogy végre kikölcsönözhesse az ember. Így, amikor megtudtam, hogy a Könyvmolyképző kiadó hoz egy eredetileg Dramione fanfictiont (Draco és Hermione) magyarul, úgy éreztem muszáj olvasnom, ha már az Alchemised kimaradt.

Fülszöveg:

A háborúnak vége, a sötét erők győzedelmeskedtek, és a hős, akinek meg kellett volna mentenie őket, halott.

Miután kastélyát elfoglalja az ellenség, Briony Rosewood hercegnőt foglyul ejtik, megfosztják varázserejétől, és elárverezik annak, aki a legmagasabb ajánlatot adja rá.

Így kerül Toven Hearst tulajdonába: egy olyan család sarjához, amely hírhedt mágikus erejéről. A két fiatal nagyon jól ismeri egymást, hiszen egy varázslóiskolába jártak. És Toven a lány régóta tartó, soha le nem zárt szerelmének tárgya.

Bár új világa borzalmas, és a szerep, amit el kell benne sajátítania, félelmetes, mégsem veszett el minden. A segítség – és a remény – a legváratlanabb helyeken is felbukkanhat…

Julie Soto Dramione gyökerű, finoman szexi romantasykötete tele van érzelemmel, intrikával és mágiával. Ellenállhatatlan ellenségekből szerelmesek románc.

Én és a könyv:

Kisebb koromban rengeteg fanfictiont olvastam, elvétve egy két Dramionet is, de valahogy anno kevésbé mozgatott meg ez a dark vonal. Na de most! Elöljáróban ki kell emelnem, hogy én nem olvastam az Alchemised-ot, szóval nem tudom mennyire hasonlít a kettő, illetve magát a topicot sem érzem lerágott csontnak, hiszen a dark vonalból sincsen sok tapasztalatom, talán egy-két könyvet olvastam ilyen témában. (Meg pár ikonikus kpop fanfictiont anno 13 évesen.) 

Ami nekem nagyon tetszett, hogy ez a könyv tényleg hozta azt a nyomasztó, sötét és embertelen hangulatot, de ízlésesen. Nem lett tőltolva, viszont végre itt már úgy éreztem, hogy az elején felsorolt figyelmeztetések tényleg valósak és nem csak egy túlérzékeny világban. Persze, a főhősnőnk így is sok mindent elkerül és kivételezet helyzete van, de nem feltűnően, mondhatni éppen hogy csak, és ez nekem amennyire utáltam, annyira tetszett is.

Hiszen Briony karakterével abszolút tudtam aznosulni, persze tipikusan a fanfictionökből megszokott Hermione volt, éppen ezért nagyon izgultam is érte, hogy jobbra forduljon a sora és nem mellesleg egymásra találjanak a Tovennel (azaz Dracoval). Erre viszont kellett várni, olyan lassan őröltek abban a malomban, hogy majdhogynem vége is lett a könyvnek, mire valami történt köztük fizikailag, de a levegő már többszáz oldalon keresztül izzott közöttük. Nagyon nagyon jól működött ez a számomra, ahogy a cselekmény is. Tetszett, hogy nem világmegváltó csaták során pattogtunk végig, hanem szépen komótosan épült fel a szépnek nem nevezhető új világ, ahol főhőseinknek meg kellett találnia a helyüket. 

Ami még különösen tetszett, az a nők és a nők egymást tamágotó leírások és jelenetek. Nagyon szépen lett megragadva és prezentálva, amiből még olvasóként is erőt tudott meríteni az ember lánya. 

Összességében számomra letehetetlen volt ez a kötet. Nem tudom, hogy pont jókor talált-e meg engem, vagy mi történt, hogy ennyire hihetetlenül magávalragadó élményt okozott a számomra, de nem bírtam letenni. Amikor nem olvastam, akkor is benn ragadtam a világában és a történésein gondolkodtam és olvasás közben pedig úgy vigyorogtam és szörnyülködtem, mint akit hipnotizáltak. Számomra az egyik legjobb fantasy lett, ami valaha megjelent a Könyvmolyképző kiadónál. Velem ennyire rezonált. Alig várom, hogy érkezzen a foltatás!

Nyereményjáték:

Miután a sötét erők győzedelmeskednek, Briony Rosewood hercegnő elveszíti szabadságát és varázserejét, majd egy árverésen annak a férfinak a kezébe kerül, akihez fájdalmas múlt köti. Julie Soto Rose in Chains - Leláncolt rózsa című romantasy regénye sötét intrikákkal, ellenségekből szerelmesek dinamikával és lebilincselő mágiával ragadja magával az olvasót. Most pedig itt a lehetőség, hogy megnyerj egy példányt a kötetből!

A Leláncolt rózsa egy Dramione fanfiction - ezért Dracóról és Hermionéról teszünk fel nektek a nyereményjátékon belül kérdéseket. A helyes válaszokat a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a közös Hermione és Draco pálcájában?

További állomások:

Blogturné Klub

07.04. Kitablar

07.07. Dreamworld

07.10. Ambivalentina

 A tavalyi év megkerülhetetlen szenzációja volt a Quicksilver, a Tündék és Alkímia sorozat első része. Bár régebben faltam a fantasy regényeket, az elmúlt időszakban, ami alatt az utóbbi 5-6 évre gondolok, nem igazán olvastam már ebből a műfajból jószerivel semmit. Mégis, valahogy a Quicksilver annyira sok helyről jött szembe velem, úgy éreztem érdemes lenne adnom neki egy esélyt, és nem bántam meg: segített visszatalálni a romantasyk világába, és emlékszem, amikor olvastam teljesen a függőévé tett. Alig bírtam letenni. Így pedig rendkívül vártam már a folytatást, hiszen az első rész egy igen izgalmas és feszült pillanatban ért véget.

Fülszöveg:

Kötelesség. Vér. Becsület. Hatalom.

Saeris Fane nem vágyott hatalomra. Semmi örömét nem leli abban, hogy az egész udvar az ő nevét suttogja. Sőt, most, hogy a Vér-udvar királynőjévé koronázták, rádöbben: egy királynőnek nem lehet saját élete. Súlyos teher nehezedik a vállára.

Nevelője és öccse visszavárja őt a szülőföldjén… csakhogy azok a változások, amelyek erősebbé tették Saerist, bizonyos szempontból meg is gyengítették: most biztosan meghalna a két perzselő nap alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ismét mást kell küldenie maga helyett…

Kingfisher hadseregeket győzött le és hátborzongató szörnyűségeket élt túl, de a Zilvarenbe vezető út Carrion Swift oldalán talán kifog rajta. Az a fickó egyszerűen képtelen csendben maradni. Miközben teljesíteniük kell a küldetést, Ezüstváros szűk sikátoraiban rejtett veszélyek várnak rájuk, és Fishernek meg kell fékeznie a csempészt is, ha újra látni akarja a párját.

Sötétség borult Yveliára. Saeris és Fisher tűzön, vízen és kénkövön keresztül küzd, hogy megmentsék a világot.

Én és a könyv:

Rettentően vártam már a második rész megjelenését, és amint lehetett rá is vetettem magam az új kötetre, és el is kezdtem olvasni. A bibi csak ekkor jött, hiszen az előző könyv olvasása óta mégiscsak igen sok idő eltelt, így bár azt hittem, hogy tökéletesen emlékszem mi is történt, de ez egyáltalán nem így volt. Nem hogy a történet végére nem emlékeztem, de még a karakterek neveire sem. Az első pár oldal után föl is adtam ideiglenesen a harcot, és inkább elkezdtem különböző tiktok és youtube videókat keresni, ahol összefoglalják röviden mi is volt az előző részben, na meg, hogy ki kicsoda, hiszen egyszerűen sajnos nem volt időm rá, hogy újraolvassam a Quicksilvert.

Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy az ilyen hosszú sorozatok esetében milyen jó lenne, ha betennétek az elejére egy rövid összefoglalót a térképek és egyebek mellé. Ez nem teljesen ördögtől való ötlet, ha azt nézzük, hogy a nem könyv sorozatok esetében, a Netflix és társain már bevett szokás "az előző részek tartalmából" lévő összevágással kezdeni az aktuális részt. Én mindenképpen díjaznám, ha ez valahogy szokássá válna.

Miután sikerült felfrissítenem az emlékezetemet, már egy fokkal bátrabban vágtam bele az olvasásba. Őszintén, kellett is a bátorság, mert egy pillanatig sem lazsált Saeris és Kingfisher párosa. Ha teljesen őszinte akarok lenni, olyan érzés volt az olvasás közben, mintha percenként történt volna valami teljesen új dolog velük és a társaikkal. Egy minimális szinten közel volt a követhetetlenséghez, viszont egy teljesen szokatlan módon. Nem a furcsa nevek és helyek miatt, hanem mert annyira gyors egymásutánban történt minden, hogy az aranyhal memóriám szinte el is felejtette, hogy az aktuális kaland előtt milyen kalandok is történtek. 

Ennek örömére viszont rendkívül pörgős és izgalmas volt a második rész. Egy perc nyugta nem volt sem a párosnak, sem nekem, az olvasónak. Így pedig megint csak nehezemre esett letenni a történetet, mert olyanná vált, mint egy rossz drog. Garantált volt, hogy valami történni fog, hogy még lehet ezt tetézni, de lövésem sem volt róla, hogy mi lehet az. 

Ami számomra kicsit furcsa volt, és az előző részben nem így emlékeztem rá, az Saeris megszólalásai és gondolatai. Lehet, hogy most a fordítás lett kissé más hangvételű, bár ugyanaz a fordítója az első két résznek, de egyszerűen furcsa és tájidegen volt számomra néhol. Illetve néhol már kissé zavaróan butának, vakmerőnek és tiszteletlennek éreztem, aminél már kicsit idegesített, de közbe valahogy a történeten belül sose ütötte meg ezért a bokáját, így valószínűbb, hogy én vagyok erre érzékenyebb. 

Mégis, a főhősnőnk mellett annyi egyéb szerethető karakter jelenik meg, hogy könnyű elengedni így a nézeteltéréseimet Kingfisher társával hiszen igazából a fókusz sokkal inkább az egész csapaton van, mint a főszereplőn, vagy éppen a kettősükön. Én ezt nagyon élveztem.

Nem egyszerű második részt írni. A főhőseink már összejöttek, a folyamatos izzás kettőjük között így már elhalványul, állandósul, nem olyan izgalmas, viszont így is, a Brimstone egy rendkívül izgalmas és jó olvasmány. Valahol mégis egyfajta összekötő. Kicsit epizodikus, ami valahol elkezdődött és valahol abbamaradt. Kétség kívül egy nagyon érdekes pillanatban lett vége, bár őszintén, több ilyen pont is volt a második részben. 

Így hát nincs más hátra, mint hátradőlni ismét és várni a harmadik részt. Alig várom, hogy az összes titokra fény derüljön, hiszen elméletileg a harmadik rész már a lezárás lesz és az eddigieknél is vaskosabb és hosszabb kötetre számíthatunk. Angolul már idén várhatóan megjelenik az év végén. Reméljük, hogy a Könyvmolyképzőnél is minél hamarabb olvasni tudjuk majd!

Nyereményjáték:

Érkezik Callie Hart nagysikerű Quicksilver című kötetének a folytatása, a Brimstone, amely ismét egy sötét, szenvedéllyel teli világba rántja az olvasót. A történet tovább mélyíti az előző rész izgalmait, miközben új titkok és veszélyek kerülnek felszínre. Tartsatok velünk a blogturné során, és ne feledjétek: a végén kisorsolunk egy példányt a könyvből a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint elolvasni figyelmesen a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen épületben vannak a főszereplők a regény elején?

További állomások:

Blogturné Klub

04.07. Kitablar

04.09. Ambivalentina

04.11. Angelika blogja

04.13. Milyen könyvet olvassak?