Bár pont nemrég volt szó arról, mégis milyen applikációk boldogítják a telefonomon a mindennapjaimat, mégis most még egyszer kitérnék erre a témára, mégpedig egyetlen alkalmazásra, egy játékra, a Taichi Pandára. 

Ez egy egyelőre csak telefonon játszható akció RPG játék, ami kb fél óra játékidő után végérvényesen belopta magát a szívembe, így nyugodt szívvel ajánlom nektek is.
Elsőnek is négy "faj" vagy lehet inkább karakter közül választhatunk. Aki játszott már ilyen kaliberű játékkal, annak ismerős lehet a dolog, vannak közelharcos és távolharcos arcok, a szokásos harcos, aki egy karddal nyomul, itt is megjelenik, illetve van egy ninja, ami szintén igen tipikus, egy mágus, illetve maga a panda és most igen erősen belezavarodtam a dologba, mert lehet, hogy inkább öten vannak, mert van egy lövöldözős hapsi is, de róla semmi infóm nincs és semmilyen hivatalos lapon nem jelenik meg, mégis a játékban választható. 

Bár mostanában elég nagy volt a kihagyás, most ismét itt vagyok és koptatom a billentyűzetet. Nincs sok mentségem arra miért nem volt friss, de talán az egy elég elfogadható érv, hogy nem volt gépem. Mindegy is, a lényeg az, hogy jelenleg van, szóval kezdjünk is neki ennek a VKP posztnak, ami most kifejezetten tetszetős témát kapott, ugyanis a kedvenc alkalmazásaimról kellene most írnom. 

Azt hiszem a blogger körökben kevés az olyan delikvens aki nem fordítani elég nagy figyelmet a telefonjára. Egyrészt néha kénytelenek vagyunk vele fotózni a posztokhoz, meg hát mégis milyen az a blogger a mai világban, aki nem oszt meg percenként egy képet instán, vagy nem csiripel valamit twitteren. (Persze ez rám pont, hogy nagyon nem érvényes, de hát ez van.)  Szóval a szoc. médiás ikonok feltétlen helyet kapnak ugye rögtön az első oldalon.

Nos azt hiszem két hónap kihagyás után igazán visszahozhatnám eme posztsorozatot, melyben más blogok bejegyzéseit ajánlom az olvasóimnak. Bár a blogon nem voltam valami aktív az elmúlt időszakban (ezt a hónap alatt összegyűlt összesen 6 poszt is bizonyítja) viszont a többiek blogjait folyamatosan figyeltem, így össze is gyűlt pár igen érdekes és ajánlani való bejegyzés! Tehát kezdjünk is bele: 

Elsőnek is kezdjük a kedvencek legbiztosabb pontjával, Natival. Oké, tudom, hogy szinte mindig bekerül, de hát mit lehet tenni? Jól ír, érdekeseket és én meg szeretem olvasni. Szóval ezen nincs mit ragozni, itt a helye, mégpedig a legutóbbi bejegyzésével, amiben a "gap year"-ről ír, tehát a gimnázium utáni, de az egyetem előtti lehetséges időről. Én eddig csak egy brit vloggertől (Jacksgap) hallottam erről, de jó volt részletesebben olvasni a dologról, hisz itthon egyáltalán nem elterjedt a dolog, bár én minek is beszélek, hisz van még bő 4 évem... ha nem több... c: 

Most igyekeztem valamiféle rendszert fölállítani, hogy minél színesebb legyen az ajánló, ezért most következzen Gabi, aki szintén sokszor szerepel a kedvencek között. Ezúttal egy egyszerű, de nagyszerű diy-t mutatnék tőle. Igazából szerintem mindenki ismeri ezt a befőttes üveg mizériát, de ha valaki rendesen elkezdi csinálni, akkor nyár végére rengeteg boldog és vidám pillanatot szerezhet magának, amit szeptember közeledtével el is felejthetne, de így nem. ^^

Ha már élményeket gyűjtünk, akkor itt az ideje, hogy belekezdjünk. Itt jön a képbe a Pretty Pointless Posts által bemutatott játék, példának okáért, a Town of Salem. A legutóbbi játékbemutatójuk is megfogott, a Shelter 2, de ez a TOS most még inkább. Nem tudom emlékeztek e a táborokból ismert "elalszik a város", "gyilkosos" játékra. Na ez majdnem ugyanaz, csak online játékként. Egyébként egy hosszú szünet volt az oldalon, de a lányok most visszatértek és remélhetőleg várhatjuk az újabb játékajánlókat és egyebeket! c: 

Persze nem veszélytelen leülni egy rövid játékra, hisz ha velünk lakik egy nyávogó szőrgombóc, igen hamar lelkiismeret furdalást érezhetünk, hogy nem vele foglalkozunk. Persze más egyéb tény is föltűnhet egy macsek mellett, erről írt Panna egy nem régi igen mosolyogtató posztjában.  c: 

Sajnos a történetet nem tudom hova fokozni, meg mostmár igazán gázul is hangzana, szóval jöjjön a két utolsó bejegyzés, amit be szeretnék nektek mutatni. Először is, mint tudjátok a blog eleinte outfit posztokkal indult, így nem maradhat ki valami ilyesmi se, jelen esetben a My Sweetest Heaven részéről. Dina blogján folyamatosan friss outfiteket találhatunk, ami miatt én hihetetlenül becsülöm és elismerem, mert nekem hamar elfogyott az energiám, hogy összekaparjam magam és szépen kinézve pózolgassak a kamerának. Az egyik legutóbbi kaktuszos összeállítása különösen tetszett, szóval engedjétek, hogy megoszthassam veletek. ^^ 

Utoljára pedig jöjjön egy kis Dél-Korea, de sajnos nem valami Kpop, hanem egy teljesen más megközelítésből és azt hiszem már mindenki tudja miről is beszélek. Természetesen Vikiről és a blogjáról, az Oh My Brush-ról, ahol előszeretettel mutat be nekünk koreai kozmetikumokat. Sajnos nem tudtam különösen kedvenc posztot kiválasztani a az elmúlt egy hónap tárlatából, de mindenképp ajánlom, hogy nézzetek be, bár nem valami pénztárca kímélő cselekedet ez. Jelen pillanatban én erre a Lotionra éhezek, hisz rá kellett jönnöm, hogy szörnyűséges, hogy nem volt nekem ilyenem eddig. Szörnyű. c: 

Remélem tetszettek a bejegyzések, kommentben kíváncsi lennék, hogy nektek melyik poszt volt ebben a hónapban a legemlékezetesebb! ^^

Bár elismerem, hihetetlen nagy hibám, hogy nem tudom különösebben megszeretni a The Gazette zenéjét, azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így, viszont épp ezért íródik ez a cikk, hogy a japán rockzene amolyan másik oldalára is rávilágítson, mégpedig az én 3 nagy kedvencemre. 

Mert alapvetően, ha megkérdezel bárkit egy Conon, hogy ugyan már mondjon pár j-rock együttest, biztos, hogy a Gazetto lesz az egyik az első háromból. Persze, most megkövezhettek, hogy miért pont őket mondom példaként, főleg, hogy visual kei bandáról van szó, de mégis számomra a vk sokkal inkább a j-rock alfaja, mint különálló zenei irányzat, műfaj. 

Alapvetően számomra (aki az angolok valahogy erőteljesebb, rágósabb kiejtésére hangolódott) nehéz elfogadni, megszeretni egy-egy ilyen igaz egész mély férfihangot, ami cseng és üdítő a számokban. Ettől függetlenül kétség kívül jó zene.

Na de az én kedvenceim, szépen időrendi sorrendben (majdnem):

One Ok Rock

Először is muszáj leszögeznem, hogy Yamashita Toru, a gitáros feleségül fog venni. Szóval igen, kifejezetten kedvelem az egész zenekart, mert őrültek és őrült zenét csinálnak. Egyszerű, kellemes dallamos rock, gyönyörű hangú énekessel. Őszintén nem mondanám, hogy bármiben is hihetetlenül különlegesek. Nincsenek a számaikban fület gyönyörködtető gitárszólók, semmi igazán bonyolult, a szövegeik se túlságosan elgondolkodtatók (ettől függetlenül vannak kivételek!), viszont az ő történetük is pont ilyen, csak csinálják. Csak zenélnek, mert szeretik ezt csinálni és csak így, ebből szép lassan idáig eljutottak, hogy a szomszédban (Ausztria) már koncerteztek is....:)

A legutolsó lemezüket őszintén megmondom nem igazán tudtam megszeretni. Valahogy minden rockbanda kísérletezget most a techno/dubstep effektekkel, pedig nagyon-nagyon nem kéne. Szomorú... Minden esetre ajánlom figyelmetekbe ezt a négy idióta srácot.

A zenéjükben sokszor használnak torzításokat és jellemző rájuk a folytonos hangulatváltozás, számomra ezért is zseniálisak. No meg egy zűrös nap után hazafele hihetetlen feszültséglevezető egy kis édes hörgés-üvöltés kombót hallgatni, természetesen aranyos zenei aláfestéssel.

Azt hiszem már valaki érdeklődött nálam, hogy ugyan "nálatok laknak-e állatok?", de az is lehet, hogy egy random tényezős posztban én magam árultam el eme titkot. 

Szóval igen, laknak, méghozzá ketten is. Felhő és Gofri a két leopárd gekkó.

Történetük visszanyúlik még általános iskolás koromba, pontosan az utolsó alsós évem karácsonyára. Akkor kaptuk öcsivel őket a kereszt szüleinktől. Nos, rólam tudni kell, hogy abnormálisan imádom a hüllőket. Furcs vagy sem, de nagyon sokáig inkább kergettem a kertben fali gyíkokat, minthogy a szomszéd macskáját simogassam (más kérdés, hogy nem is volt neki). Szóval igen, szeretem a gyíkokat, a gekkókat a kígyókat, a békákat és egyik barátom megfogalmazása szerint, mindent amitől más ember undorodik. Haha, azért nem egészen. 

Lényeg a lényeg, hogy szerelem volt első látásra a két kis töpörtyű. Felhő hivatalosan öcsié és nem hivatalosan a lány, Gofri pedig az enyém és nem hivatalosan ő a fiú. Még sose vittük őket senkihez, aki meg tudta volna a nemüket állapítani, de nem lehetnek mindketten fiúk (mert különben már régóta csak egy gekkóval gazdálkodnánk....), de még sose raktak tojásokat se (sajnos), minden esetre Felhő farkából hiányzik egy kevés, feltehetőleg Gofri harapta le, így ő a dominánsabb szerintem. 

Alapvetően nem valami "megszokott" házikedvencek, ezért is gondoltam, hogy írok róluk, mert igazán aranyosak, kis helyen elférnek, nincs szőrük, nem különösebben büdösek (tényleg nem) viszont boldogságot tudnak az ember életébe vinni. No meg, nagyon sokáig kibírják etetés nélkül, így az utazásoknál nem kell senkire se különösebben bízni őket és ilyen szempontból igen "gyermekbarátak".

Ha elgondolkodtál azon, hogy magad mellé veszel 1-2 ilyen cukiságot, akkor itt egy egyszerű gyorstalpaló, hogyan legyünk kedvelt szülei négylábú barátainknak illetve pár érdekesség meg miegymás. 

Tehát, alapvetően terráriumban élnek, amit fontos kiegészíteni egy itatótállal, búvóhellyel, lámpával (bár ez általában beépített)  és mászófa se árt. Továbbá talajnak a homok a legalkalmasabb számukra. 

Etetni 2-3 naponta kell őket, de nem akárhogy. Ha úgy döntesz gekkót tartasz, akkor számolnod kell azzal is, hogy heti  20 tücsök is veled együtt fog élni (esetleg lehet adni nekik még lisztkukacot, de a mieink nem annyira szeretik, vagy szopós egeret, de ahhoz nincs szívem). A tücsköket állatkereskedésben lehet beszerezni és egy kis dobozban tartani. Az ő dobozuk kialakításáról röviden:  tojástartó darabok széttépkedve, egy petpalack kupakban víz és karikákra vágott sárgarépa darabok mindenhol. 

Emellet szükség lesz még egy csipeszre, amivel kivadásszuk a dobozból a tücsköket, és egy fehérje/vitamin porra, amibe az elfogott tücsköt belemártogatjuk. Ezután a gekko elé (látómezejébe) dobjuk a terráriumban a tücsköt ő pedig elkezdi rázni a farkát, majd az áldozatára vetődik. 2-3 tücsköt érdemes adni fejenként a gekkóknak 1-1 etetésnél. Egyébként ez elég menő látvány szokott lenni. ;) 

Más dolgunk nem nagyon van velük. Amikor etetünk, akkor érdemes (ha nem hamarabb) összeszedni az ürüléküket, ami általában a terrárium legelejében helyezkedik el (mindig ugyanott). Ehhez a művelethez egy műanyagkanálra és egy zsepire van csak szükség. 

Néha továbbá érdemes a homokjukat átmozgatni, illetve kivenni a csöppségeket és nagy figyelmemmel játszani velük. Ha a kezedben tartod sokáig, akkor érzi a szívverésed úgymond, a hőmérsékleted és így képes beazonosítani, mint gazdát. Persze, ehhez szükséges, hogy sokat foglalkozz kedvenceddel, különben félni fog tőled és folyamatosan menekül. 

Érdekesség, hogy magasat ugranak és néha képesek a kezünkből is random kiugrani. Ilyenkor furcsa mód a padlóra az oldalukkal lefelé esnek és mint egy gumilabda pattannak vissza. Minden esetre, ezt nem kéne kipróbálni a megszerzett kedvencekkel.... 

Nem nőnek meg túl nagyra, a max méret egy felnőtt tenyér hossza kb., viszont sokáig élnek 10-15 évig is akár. Emellett érdekes lehet még, hogy ugye a színük egyre-egyre halványul, mert ugye vedlenek, de ezzel se kell foglalkozni, miután megeszik az önmaguk levedlett bőrét ami csöppet sem furcsa vagy undi, szinte nem is látunk belőle semmit.
A farkuk pedig egyedi, úgymond szerintem nektek is föltűnt a képeken, hogy milyen hihetetlen vaskos. Ugyanis ők itt tartalékolják a "zsírjukat".

Szóval ők lettek volna röviden Felhő és Gofri, illetve a fajtájuk, maga a leopárd gekkó. Mit gondoltak, aranyosak, vagy inkább hozzájuk nem érnétek? 

Ismét itt lennék és talán összejön lassan ez a minimum két/három naponta lévő frissítés. 

Nemrég kaptam egy kis noteszt (az elejére föl van írva, hogy 2015).. igazából anyu kapta, de miután a tavalyi naptárt is lenyúltam, így erre is rögtön pályáztam. Utólag derült ki, hogy ez csak egy vaskos jegyzet füzet, de segáz. 

Kicsit babonás és furi vagyok, szóval lehet, hogy ez épp egy égi jel, hogy kezdjek el rendszerezni és írjam össze a gondolataimat? Na jó, lehet, hogy csak újítani akartak és az idei csak egy notesz, jövőre meg megint kalendárium, de had képzeljek bele világmegváltó dolgokat. Végül is még gyerek vagyok. 

Szóval elkezdtem összeírni az ötleteimet, papírformára is, hisz hiába írogattam eddig az Evernote-ba, egyszerűen sose került megnyitásra sehol és mindig csak elfelejtkezek róla, pedig amúgy egy hihetetlen pöpec kis app, csak meg kell tanulni alkalmazkodni (?) hozzá...

*feljebb csak a hülyeségeim és rizsázásom olvasható, semmi különös*

Ezután a hosszúra nyúlt bevezető után végre bele is fognék a mai poszt témájába, mégpedig a kedvenc külföldi bloggereim listájába. Nincs sok, nem kell megijedni és nem is kell félni tőle, hogy sokáig bírnék róluk beszélni, mert magamon és a könyveken kívül mindenről egész tömören fogalmazok. Also.