Magam sem tudom miért, de attól a ponttól fogva, hogy megtudtam, hogy létezik ez a könyv, és megjelenik a 21. század kiadó gondozásában, eszméletlenül húzott felé valami. Azt hiszem nem is specifikusan a borító, a fülszöveget pedig csak futólag olvastam, sokkal inkább a méltatások. A modern kori Állatfarmként hivatkoznak rá, ami nem titok, hogy az egyik legmeghatározóbb olvasmányom volt kistini koromban. Így hát rendkívül vártam, hogy a kezembe vehessem ezt a könyvet és magamnak is felfedezhessem vajon mennyire igaz ez a méltatás.

Fülszöveg:

Tudod, mi a vesztenivalód. Mindent megnyerhetsz. A győztes mindent visz.

Lily - unott, szép huszonéves nő - egy távoli, sivatagi komplexumban van, mellette tizenkilenc másik versenyző - mindannyian egy borzasztóan népszerű valóságshow-ban vesznek részt. Aki legtovább itt tud maradni a Komplexumban, az nyer. Közben vetélkedniük kell, hogy megkapjanak néhány luxusholmit, de olyan alapdolgokat is, mint az ennivaló.

Minden irányból kamerákat állítottak rájuk, de Lilyt már ez sem zavarja: miért akarná elhagyni a Komplexumot, ha odakint minden széthullóban van? A verseny kiéleződik, a játékosok között intim kapcsolatok szövődnek, elmosódik a határ vágy és kétségbeesés között.

A láthatatlan producerek emelik a tétet, felkavaró, sőt veszélyes helyzetekbe kényszerítik bele a résztvevőket. Játék ez még, vagy a túlélésért folytatott küzdelem?

Ha Lily végig tudja csinálni, akkor övé a legszebb álmait túlszárnyaló nyeremény. De mit kell ezért megtennie?

Én és a könyv:

Tehát, a történet lényegében az Állatfarm és a Love Island szerelemgyermeke, vagyis igazából a létező összes dating/randi shownak, melyek közül szerintem konkrétan csak a Love Island-et nem láttam még soha. Sajnos, vagy nem sajnos, én is abszolút vevő vagyok ezekre a tartalmakra, így a Netflixes reality univerzum majdnem összes műsorát láttam már, persze nem az összes évaddal együtt. Minden esetre, így hogy amúgy is kedvelem ezt a fajta formátumot, kifejezetten érdeklődve vetettem bele magam a történetbe, hiszen könyves verzióban még nem találkoztam ezzel, ha csak Az éhezők viadalát nem számoljuk ebbe a kategóriába. 

A másik ikonikus kötet, amihez még szívesen hasonlítják A komplexumot, az a legyek ura, ami amúgy valamilyen módon megint csak visszavisz minket Az éhezők vidalához, hiszen ezt a sztori is enyhén vérengzős, túlélős játék. Ami viszont egy komoly csavar a 2010-es évek disztópikus játszmáihoz képest, hogy itt nem kell igazán szélsőséges helyzetbe taszítani a résztvevőket ahhoz, hogy kiforduljanak magukból. A fogyasztói társadalom szatírája ez a történet, hogy az ember milyen szintű gyarlóságra képes azért, hogy tárgyakat birtokoljon. Hogy milyen szinten üldözünk olyan ideákat, amiknek lehetetlen megfelelni, hogy milyen szinten a külsőségek irányítják az életünket és kapcsolatainkat. 

Ezzel persze a nagytöbbség tisztában van, nem kell igazán felhívni a figyelmét, mégis, szép lenyomatát képezi ez a történet, ahol egy szép rúzsért vagy luxusmárkás ruháért az ember képes nyilvánosan szarni is kamerák előtt. Az egészben pedig valahol az az abszúrd, hogy a történetben nem kellet túlzásokba esni ahhoz, hogy hatása legyen. A hatás megtörtént abban a pillanatban, amikor az olvasó felismerte, hogy milyen igaz is, hogy emberek képesek Tiktok live-ban felgyújtani magukat csak a nézettség és a "rózsák" vagy egyéb jutalmak miatt. 

A történet során Lily perspektívájából ismerjük meg a benti létet, aki igen csak tökéletes sztereotípiája a szőke, szép, bugyuta lánynak, aki az ilyen műsorok fő fogyasztója és lelkes jelentkezője is. Bár olvasóként így úgy éreztem, hogy nehezebb volt azonosulni vele, mégis, jó választás volt, hiszen jól bemutatta a téma sarkalatos részeit, a tárgyak iránti rajongást és a megrögzött ideákhoz való ragaszkodást, mint hogy a műsort meg kell nyerni. 

Mivel hogy a műsorban párokat kell alkotniuk a bentlakóknak, így szinte muszáj volt a romantikus szálakat is beemelni a történetbe, ami egyébként a könyv nagy részében jól működött és elengedhetetlen része az ilyen realityknek, mégis a vége felé én már egyáltalán nem értettem, hogy miért is van ez erőltetve. Így pedig el is érkeztünk az egyetlen nagy kérdésemhez a könyvvel kapcsolatban. 

Maga az egész koncepció zseniális. A történet izgalmas, érdekes, olvastatja magát, teljesen működik az a fajta reality tv hangulat, ami miatt ezeket a műsorokat is nézi, illetve várja az ember. A szereplők között volt, akit lehetett utálni, volt akinek tudott szurkolni az ember, ami megint csak egy pipa a jó könyvek összetevőinek listáján. Minden nagyon szép és jó, egészen addig amíg a lezárás szóba nem kerül. 

A lezárás sem rossz egyébként. Viszont nem is jó. Nem jött el az a komoly fordulópont, az a katarzis, az csavar, amire úgy várna az ember. Úgy érzem az írónő, nem merte meglépni azt, amire szükség lett volna ahhoz, hogy igazán nagyot üssön ez a történet. Számomra túl egyszerű és semmilyen a lezárás, sőt talán még azt is megkockáztatom, hogy túl kedves. 

Összességében viszont egy nagyon jó könyvélménnyel gazdagodtam. Szinte faltam a fejezeteket olvasás közben, és amikor nem ovlastam, vártam, hogy végre folytathassam a könyvet. Talán ezért is hangsúlyozódott ki bennem ennyire, hogy a lezárástól többet vártam. Viszont mindenképpen ajánlom ezt a kötetet, hiszen egy olyan elgondolkodtató mégis izgalmas metszetben helyezkedik el, hogy nagyon széles körben kedvelhető az olvasók között. 

Az írónőnek egyébként ez volt az első kötete, így valahol betudható ez a dolog rutintalanságnak is, viszont azt is előre mutatja, hogy Aisling Rawle nevére érdemes lehet odafigyelni a jövőben. Így hát újabb megfigyelt ír írónőt avathatok. Őszintén nem tudom mit tesznek az írek müzlijébe, hogy ilyen izgalmas írókkal örvendeztetik meg az irodalmi köröket. 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a 21. Század Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A magamon való gondolkodásnak egyetlen hozadéka van: a világ többi része rímel.”

További állomások:

Blogturné Klub

03.30. Kitablar

03.31. Könyv és más

04.03. Pandalány olvas

04.05. KönyvParfé

04.06. Ambivalentina

 James Norbury már az első kötetével belopta magát a szívembe. Alapvetően nem szeretem az olyan köteteket, amik az élet nagy igazságait hírdetik és amolyan önsegítő, okoskodó katagóriába sorolhatóak, de valahogy a buddhista irányból erről értekezőkkel egészen meg tudtam barátkozni az évek során. Nem meglepő módon, Norbury kötetei is a buddhista tanításokon alapulnak, de ami igazán közel hozta a szívemhez ezeket a könyveket, azok az író illusztrációi, amiken Kis Sárkány és Nagy Panda úgy elvenednek meg a gyönyörű, tradícionálisnak ható kaligrafikus képeken, hogy az nem tud nem egészen az ember szívéig hatolni. Kíváncsi voltam, hogy ez az erő vajon még az ötödik kötetében is benne van-e, tud-e újat mutatni. 

Fülszöveg:

„Az egyik legnagyobb dolog, ha ma megtalálod azt a szépséget, amit tegnap még nehezen találtál."

Nagy Panda és Kicsi Sárkány felkerekednek, hogy megtalálják a világ legszebb helyét. Birtokukba kerül egy térkép, amely elvileg odaviszi őket. Az út nehézségekkel teli, sötét erdőkön, rémisztő romok és sötét barlangok mellett vezet.

Hiába veszik igénybe őket a megpróbáltatások, Nagy Panda és Kicsi Sárkány mindvégig kitartanak. A kezdetben ijesztőnek látszó helyek is tartogatnak számukra valami szépséget, kedvességet és fényt.

Ez a történet megmutatja, hogy a csodálatos dolgokra gyakran a legvalószínűtlenebb környezetben bukkanunk rá.

Életigenlő buddhista bölcsességek kínálnak megnyugtató tanulságokat a Nagy Panda és a Kicsi Sárkány újabb kalandjának minden egyes lapján.

Én és a könyv:

Mesekönyvekkel vetekedően szép az illusztrációja ennek a kötetnek. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy ez eddig megjelent Norbury kötetek között is kimagasló, abszolút "rátettek egy lapáttal" érzetet kelt. A mostani könyvbe úgy érzem az eddiginél is több színes illusztráció került, illetve egész oldalas kép. Ezek a lényeges apróságok méginkább segítettek abban, hogy a történet beszippantson és átfogóbb élményt adjon a rövidke gondolatok olvasása közben. 

Nagyon tetszett, ahogy a kötet fel lett építve. Kicsit olyan érzésem volt, mintha most forrt volna ki igazán a Norbury-kötet felépítése. A legelső lapokon található egy rövid eligazítás, ami segít az értelmezésben és iránytmutat, hogyan érdemes ehhez a kötethez nyúlni. Három lehetésges opciót sorol fel, ezek közül én az elsővel próbálkoztam: szépen egymás után olvasva az oldalakat, egy egybefüggő történetként értelmezve a a lapok egymásutánját. Ezen a módon kívül két másik opciót javasol még a szerző: Az egyik, hogy naponta lapozz bele és csak egy-egy oldalt olvass, majd azt próbáld értelmezni, rágódj rajta kicsit. A másik viszont a célzott segítség keresése. A könyv több rövidke fejezetre van bontva, mindegyik más problémakört jár körül, így a nihilt, a magányosságo, az önbizalomhiányt és így tovább. 

Mint összefüggő történet, abszolút értelemzhető volt a kötet és ez nekem borzasztón tetszett. Jó érzés volt, hogy a megannyi elgondolkodtató és szép vagy éppen kedves gondolat között el volt rejtve egy út, amin végigvezette az olvasót. Ezáltal több jelenetnél is éreztem egyfajta többlet jelentést, ami úgy érzem nem lett volt benne, ha csak úgy felcsaptam volna a kötetet és egy oldalt kiragadva a kontextusából olvastam volna el.

Izgalmas volt érezni, ahogy egy-egy gondolat megszólított. Egyértelműen megtaláltam azokat a gondolatokat, amik a jelenlegi élethelyzetemben értelmezhetőek és iránymutatást jelentenek. Ezeket a gondolatokat meg is osztottam Instagrammon, így ha érdekel titeket, @ambivalentina.books oldalon a highlightoknál meg is találhatjátok.

Összességében ismét nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtot számomra ez a kötet, és rendkívül örülök, hogy Norbury eddig összes magyrul megjelenet kötett a polcomon tudhatom. Már anyukámnak is megrendeltem, hiszen a családban nem én vagyok az egyetlen rajongó, édesanyám és az öcsém is lelkesen olvassák ezeket a gyönyörű köteteket, így továbbra is, az egyik legjobb ajándéknak gondolom ezeket a darabokat, hiszen könnyen fogaszthatóak, mutatósak, mégis értéket rejtenek. A barátomnak már olvasás közben is mutogattam azokat az oldalakat, amik rá emlékeztettek, vagy a kapcsolatunkra. 

Nyereményjáték:

Megjelent James Norbury ötödik könyve, A csodálatos világ a 21. Század kiadónál a magyar rajongók nagy örömére. Régi barátaink, Nagy Panda és Kicsi Sárkány ezúttal nagy útra indulnak, hogy megkeressék a világ legszebb helyét!

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

Minden állomáson találtok egy idézetet James Norbury valamelyik magyarul megjelent könyvéből, és nektek ki kell találnotok, hogy melyikből! A helyes könyv címét írjátok be a Tally megfelelő helyére.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 “A virág virágzik, akkor is, ha túl bánatos vagy ahhoz, hogy észrevedd.”

További állomások:

 Az olvasás mellett az egyik kedvenc kikapcsolódásom a sütés, rögtön a kézműveskedés mellett. A kettőben az a nagyon szuper közös, hogy nem csak maga a folyamat ad valamit, hanem az előállított produktum is, így például egy szép horgolt felső, vagy éppen egy nagy tál finom és édes hókifli. Számomra a nagymamai ízek kissé kimaradtak, sokkal inkább a modern sütikkel ismerkedtem meg eddig, pedig itt-ott ettem már egy jó csörögefánkot vagy női szeszélyt. Így nagyon kíváncsi voltam erre a receptgyűjteményre, ami azt ígérte, hogy az ilyen tipikus régi magyar szokásos ízeket mind bemutatja, ráadásul egy megbízható és jó recepttel.

Fülszöveg:

Szívbéli ajándék ez a kötet szerzőknek, olvasóknak egyaránt.

Mautner Zsófi falusi örökségéhez ismét visszanyúlva, a legendás kunmadarasi családi vendéglő megálmodójával, Kálmán Évával karöltve eleveníti fel az otthon ízeit. Ebben a csoda szép fotókkal illusztrált, varázslatos hangulatú süteményeskönyvben 65 könnyen elkészíthető, hagyományos, ikonikus recept hívja életre a pici falu ékszerdobozának autentikus desszertjeit.

A címadó Ferdinánd különböző változataitól kezdve a házi pitéken át a vendégváró süteményekig minden felbukkan, mi szem-szájnak ingere, hogy visszarepítsen bennünket a nagymamai ház utánozhatatlan illatai közé.

Én és a könyv:

Maga a receptes kötet már kívülről iszonyatosan vonzó volt a számomra. Mostanság nagyon tetszik a piros és rózsaszín párosítása és mivelhogy a borító is ilyen színekben pompázik, már a polcon is megfogott, hát még amikor belelapoztam és felismertem a kedvenceimet és megannyi más olyan receptet, amire nagyon is kíváncsi voltam már, hogy hogyan kell elkészíteni. 

Sok esetben úgy érzem, hogy hiába található a neten megannyi recept és leírás, egszerűen nehéz egyet választani és kipróbálni, leginkább azért, mert nehéz bizalmat szavazni egynek, és kevés embernek van ideje hosszú ideig próbálkozni, és különböző módokat próbálgatni a siker érdekében. Éppen ezért is voltam kíváncsi az ebben a kötetben leírt receptekre, hiszen már a szerzői nevek is egyfajta validálást jeleztek számomra arra, hogy ezek igenis jó és használható receptek lesznek. 

Én hosszas vívódás után maradtam a számomra jól ismert és szeretett ízek mellett, így egy hókifli receptet próbáltam ki. Hiába, ez az egyik kedvencem, még sose készítettem el magamtól, és érdekes módon idén pont hiányzott az ünnepi asztalról is, így úgy láttam minden adott, hogy az első próbálkozásom Guba mama kiflije néven kerüljön a krónikákba, hiszen A Ferdinánd süteményeskönyvében is így található meg. Már előre tudtam, hogy nem egy bonyolult recept, illetve maga a leírás és a hozzávalók is egyszerűek és rövidek voltak. 

Maga a sütés könnyen és gyorsan zajlott, bár a 5 cm körüli ceruza vékony kis csíkok engem elősnek igencsak megijesztettek, mivel a képek alapján sokkal nagyobbaknak tűntek a kis kiflik, és úgy éreztem ez olyan vékonyka lesz, hogy a sütőben igen hamar meg fog pirkanni. Anyukámmal is vitatkoztunk egy sort róla, mivel az ő receptje alapján a kifli sokkal nagyobb kéne legyen, legalább négyszer akkora, mint ezek, így kicsit izgultam is, hogy mi lesz a vége ennek a próbálkozásnak.

Lehet nekem van túl műszaki fejem, de itt fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha egy 1:1-es ábrát is mellékelnének a receptek mellé, hogy tényleg biztosan eltaláljuk a méreteket, dehát azt hiszem különösen egy nagymama receptnél ez nem elvárható, és szinte már örülni kell, hogy a leírás nem használ olyan kifejezéseket, mint hog "érzésre", illetve "ha már jónak tűnik". Mert hát ha arra gondolunk, hogy ki vesz ma nagymama ízei szakácskönyvet, akkor valószínüleg olyan ember, aki nem érzésre süt-főz és ez a fajta családi tanítás kimaradt az életéből.

Ettől eltekintve viszont nagyon is jól sikerültek a kiflik. Gyorsan is megvoltam velük, és rengeteg lett, bőven száz darab fölött, így bőven volt mit vinnem a másnapi szilveszteri buliba, ahol rendkívül nagy sikere volt, nemcsak, hogy elfogyott, de a receptet is elkérték tőlem és nem egy dicséretet zsebeltem be. A vicces számomra az volt, hogy a vita alapja, azaz a kifli mérete végül a lehető legpozitívabban sült el, mivelhogy az emberek nagyon is örültek, hogy egyetlen harapás a süti, így kevésbé morzsál és a sok porcukor sem olvad meg az ember kezén. (Az már csak egy apró részlet, hogy én prajdi sót használtam, ami nagyszemű, így a só íze is kiérződött, amiről én azt hittem rossz, de mint kiderült az emberek élvezték, hogy mégsem olyan édes, így sokat lehet belőle enni.) 

Összességében így én abszolút bizalmat szavaztam ennek a gyűjteménynek és már be is jelölgettem, hogy melyik recepteket szerentém még kipróbálni. Most, hogy vége a karácsonyi szezonnak és jön a farsang, alig várom, hogy a különböző fánkreceptekkel kísérletezzek például. 

Nyereményjáték:

A kiskunmadarasi Ferdinánd vendéglő tulajdonosa, Kálmán Éva és a híres gasztroblogger, Mautner Zsófi közös szakácskönyve 65 könnyen elkészíthető, hagyományos receptet tartalmaz. Tartsatok bloggereinkkel ennek a gyönyörű fotókkal illusztrált könyvnek a blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a 21. Század kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyeri A Ferdinánd süteményeskönyvet!

Minden állomáson találtok egy betűhalmazt, amiből kijön az egyik könyvben szereplő (egy vagy két szavas) desszert neve! Találjátok ki, mi lehet az, és írjátok be a helyes válaszokat a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

01/08 - Ambivalentina

01/11 - Könyv és más

01/14 - Hagyjatok! Olvasok! 

01/18 - Olvasónapló

 Ha ázsiai regényről van szó, egészen biztosak lehettek benne, hogy valahol az első sorban fogok megjelenni. Így történt ez most is, amikor megláttam, hogy a 21. század kiadó gondozásában egy új japán regény jelenik meg, ami kívülről és belülről is bevált recepttel dolgozik. Nem lehet elmenni a gyönyörű borító mellett, ami a cseresznyevirágzás lélegzetelállító mivoltát illusztrálja, na meg a kalikó cica mellett sem, hiszen ez is egy olyan pont, ami már előre megalapozza a történet hangulatát. Alig vártam, hogy belülről és jobban megismerjem ezt a történetet, szóval tartsatok velem és a többi bloggerrel ezen az igen korán jött tavaszi blogturnén!

Fülszöveg:

Ahogy lehull a végső szirom, az utolsó oldalra lapozol…

Üdvözlünk a Cseresznyevirág Könyvesboltban, a könyvrajongók menedékében, amely csak cseresznyevirágzáskor jelenik meg. Amikor kipattannak a finom szirmok, oltalomra találnak a búslakodók, a múlt miatt szenvedők. A boltban a titokzatos fiatal tulajdonos, Sakura, és bölcs kalikó macskája, Kobako várja azokat, akiknek törődésre van szükségük, akik gyógyulni szeretnének.

E könyv négy évszak történetét mondja el: mind a négy látogató egy-egy könyvet tart a kezében, amelyek hidat vernek múlt és jelen között, amelyek által el tudnak jutni a megértéshez, az elfogadáshoz. A könyvesbolt békebeli berendezését frissen főtt kávé illata lengi be. Sakura és Kobako a történetek erejével segít látogatóinak, hogy szembenézzenek a bánatukkal, és újult reményekkel léphessenek tovább.

Én és a könyv: 

Őszintén úgy érzem jobban bele kéne vetnem magam a japán kultúra és irodalom megismerésébe. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ez egy olyan könyv értékelésében miért vetődik fel, ami pont ezeket az ismereteket tudja bővíteni. Viszont úgy érzem, hogy olyan állandó elemekkel találkozom újból és újból, amikra szeretnék egy egyértelmű magyarázatot kapni. Ugyanakkor lehet, hogy nincs semmiféle kultúrális alapja ezeknek az ismétlődő mintáknak, szimplán egyfajta jelenleg aktuális trendről van szó. 

De hogy végre ki is fejtsem miről beszélek: Az elmúlt időszakban az általam olvasott japán regényekben több olyan központi elem is volt, ami ismétlődöt. Ilyen például egy vendéglátó egység fontossága és az epizodikusság. Avagy a kötet több kisebb történetre épül fel, amikben mind az a közös, hogy végső soron ugyanabban a vendéglőegységben játszódnak. Mindegyikben a központban a megbánt és el nem mondott szavak és nem jól lezárt kötelékek állnak, így a halál jelensége szinte folyamatosan jelen van valamilyen módon, na meg a szellemek is, de egyfajta kedves misztériumként, mintha "cozy fantasy" lenne. Ráadásul a mini történetekből rendre mindig négy darab van, amiből egy arról szól, hogy hogyan is alakult ki ez a vendéglátóegység. A macskák fontosságát pedig már nem is említem.

Viszont mindezek ellenére valahogy mégis mindegyik könyv más és más élményt tud nyújtani, és mást mond számomra el az életről, halálról, emberi kapcsolatokról. Ezt a mostani kötetet egy végtelenül intenzív karácsony előtti időszakban olvastam el, amikor úgy éreztem egy pillanatig se tudok lenyugodni és folyamatosan csak gyűlnek előttem a teendők. Viszont ez a könyv mindig segített lelassítani, megyugtatni és egy kicsit elmerengeni és belemerülni egy olyan idilli állapotba, ami egyértelműen feltöltött és segített folytatni az élet adta kihívásokat. Más hasonló könyvekkel ellentétben, ezt a könyvet nem tudtam igazán szomorúnak érezni. Nem volt megterhelő olvasni, még úgy sem, hogy a szereplők elveszítették szeretteiket. Úgy érzem nem tudom igazán jól szavakba önteni, milyen is a bája ennek a történetnek, hogy mennyire szerethető Szakura, a könyvesbolt eladója, na meg a kedves macskája.

Úgy érzem, hogy a jövőben ezt a könyvet újból elő kell vegyem. Lehetőleg egy tavaszi napsütéses napon, amikor virágzik a cseresznyefa. :) Összességében csak ajánlani tudom, kívül belül csodálatos kötet, amit jó érzés kézben tartani és jó érzés átélni. Macska és Japán rajongóknak pedig egészen kötelező!

Nyereményjáték:

A Cseresznyevirág Könyvesboltban Sakura, a tulajdonos és  Kobako, a bölcs kalikó macskája várják a betévedő könyvmolyokat! Ezúttal négy múlton merengőnek nyújtanak vigaszt a kezükbe kerülő könyvek.

Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén, és ne felejtsetek el játszani se, mert a 21. Század Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

További állomások:

[Blogturné Klub]

 Talán egy vagy két évvel az előtt fejeztem be a teniszezést, hogy elindítottam ezt a blogot. A blog pedig már túlvan a 10. évén is, így azt hiszem könnyen kikövetkeztethető, hogy az már igazán régen volt. Viszont, most ennyi év(tized) kihagyás után, újból teniszpályára tévedtem, és részben emiatt is, nagyon lelkesen vártam, hogy megjelenjen egy újabb Rafa Nadal könyv, amit végre én is elolvassak. 

Fülszöveg:

A mester című New York Times bestseller szerzőjétől

Rafael Nadal 209 héten át vezette az ATP ranglistát, és öt évet zárt a lista első helyén. 22 Grand Slam győzelmet aratott, ebből 14-szer a francia nyílt bajnokságon, ez utóbbi rekordot képvisel. Olimpián is nyert aranyérmet. 

Salakon, ahol a lassú játék leginkább kedvez taktikai fenoménjének, gyilkos tenyeresének és gladiátorokéval vetekedő szellemének, egyeduralkodó volt: egy alkalommal zsinórban 81 salakpályás meccset nyert. Wimbledonban ő játszotta a valaha feljegyzett leghosszabb férfi egyes döntőt: 2008-ban 4 óra 48 perc alatt győzte le Roger Federert. John McEnroe azt mondta, életében nem látott még ilyen jó meccset. 

Mallorca szigetén, egy negyvenezres városban, Manacorban született. Hároméves korában kezdett teniszezni, jobbkezes, de bal kézzel fogja az ütőt. Egyéni sportágakban alig találunk Nadaléhoz fogható karriert a 21. században. 

Clarey hosszú éveken át készített interjúkat a spanyol géniusszal és riválisaival is, így például Roger Federerrel. A harcos több, mint egyszerűen teniszről szóló könyv. Betekintést nyerhetünk Nadal módszereibe, ahogyan a játékra koncentrál, és a külvilágot kizárja. Igazi lecke ez az állhatatosságról, amiből mindenki leszűrheti, mit gondolt Rafael Nadal, és hogyan állt hozzá a versenyzéshez. 

Ez a kötet azt a hihetetlen utat mutatja be, amelyet Rafael Nadal bejárt, egy nem mindennapi történet arról, hogyan lett a mallorcai kisfiúból a teniszpályák királya.

A könyv színes képmelléklettel jelenik meg. 

Én és a könyv:

Nem ez az első könyv Nadalról, illetve nem ez az első könyve az írónak teniszezőről. Fontos már az elején leszögetzni, hogy ez egy életrajzi, de nem önéletrajzi kötet, így a címszereplőnek nem volt ráhatása igazán arra, hogy mi is kerül be és hogyan ebbe a gyűjtésbe róla, leszámítva persze a rengeteg interjút, amit az évek során a könyv írója, Christpher Clarey vele készített, hiszen apalvetően sportújságíróként tevékenykedik a mindennapokban, illetve tevékenykedett Rafa egész karrierje alatt is. Na meg azelőtt, hiszen olyan hihetetlen mértékű tenisztörténelmi információt ad át ebben az írásában, ami úgy érzem azt is kiműveli ebben a témában, aki nem hogy nem követi a sportot, de azt se tudja igazán mi az a Grand Slam. 

Ugyanakkor úgy érzem így volt igazán értelme olvasni, hogy tudtam nagy vonalakban ki kicsoda, illetve hogyan is zajlanak ezek a tenisztornák. Amíg én is aktívan játszottam kicsiként, folyamatosan követtem és a későbbiekben is a különböző tornákat, megvoltak a kedvenceim és a szobámban teniszes díszítés volt, hatalmas teniszlabdával, Babolatos vászonposzterrel, illetve egy régebbi teniszütőmmel. Őszintén mostmár simán lehet, hogy rosszul emlékszem, de azt hiszem egy Nadal vagy Roddick teniszütő volt így kihelyzeve dísznek, vagyis pontosabban annek egy junior változata, amit időközben kinőttem. 
Lényeg a lényeg, a tenisz nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekkoromban, hiszen egészen kicsiként, másodikos vagy harmadikos koromban kezdtem el, ha jól emlékszem, amikor is pont az új Open-éra mesterhármasa a szárnyait bontogatta, így Nadal is még egészen fiatalként robbant be a profi sport világába. Ennek megfelelően pedig évről évre, bár egyre távolabbról azért figyelemmel kísértem az útját.

Pontos tényekkel és statisztikákkal ugyanakkor nem voltam tisztában, ahogy a finom részletekkel sem. Ezzel szemben viszont a környezetemben kézről kézre jártak a különböző teniszes életrajzi és önéletrajzi kötetek, melyeket én be kell, hogy valljam, hogy eddig nem olvastam el, viszont tisztában voltam, hogy vannak közöttük igazán rosszak, amik olyanok, mintha csak kinyomtatták volna a nyers statisztikáját a címszereplő sportolónak. Az egyik ilyen könyv Federerről íródott, és az ebben a bejegyzésben taglalt kötetnek a testvére, ami találóan A mester címet kapta, is szintén a svájci teniszezőről íródott. Kicsit féltem, hogy ez egy és ugyanaz az író, viszont igen hamar kiderült számomra, hogy ez biztos nincsen így, mert rendkívül olvasmányos és sokrétű olvasmánnyal találtam szemben magamat. 

Nagyon tetszett, ahogy nem csak Nadal életúját követhettem végig a fejezeteken keresztül, de a külön fejezetekben egyre jobban kontextusba helyezte számomra az író az egész Nadal "jelenséget". Erre az egyik legékesebb példa a salak páláyk részletekbemenő taglalása. Ez elsőre egészen unalmasnak hangozhat, de huhetetlenül érdekesen taglalta Cristopher egy egész fejezeten keresztűl nem csak azt, hogy miért is lényeges Nadal életében a salakpálya, de azt is, hogy milyen féle salakpályák léteznek egyltalán a világban, milyen egyéb próbálkozások voltak még, és egyáltalán hogy is kerül a Roland Garros pályájára az a vörös salak, ami annyira ikonikus lett nem csak Nadal, de minden teniszrajongó életében. 

Ha már itt tartunk, a könyvből az is kiderül, hogyan indult útjára az egyetlen salakon játszott Grand Slam torna, hogyan nyerte el mai státuszát és ki az a Roland Garros, aki egyáltalán nem volt teniszező. Emellett rengeteg egyéb triviat is felsorakoztat, mindig frappánsan beszúrva az éppen aktuális témába, miközben a lényeg marad ugyanaz: végigkísérjük Rafat egészen a házuk melletti teniszpályától az utolsó hivatalos meccséig. Közben pedig szóba kerül minden, ami ahhoz kell, hogy a tizennégyszeres Roland Garros bajnoki cím nagyságát megértse az olvasó.

Bár az ilyen könyveket egyszerűen nem lehet gyorsan olvasni, hiszen muszáj az információáradatot feldolgozni, mégis a kötet abszolút olvastatta magát és folyton rá-rácsodálkoztam, ahogy újabb és újabb fejezet végére értem, hogy ez is milyen gyorsan elröppent. 

Összességében egy remekül megírt kerek egész ez a könyv, ami abszolút méltó módon tiszteleg nem csak Rafael Nadal előtt, de az egész sportág és annak történelme, valamint a salak és a Roland Garros előtt. Nagyon részletes és mély kutatómunka eredménye ez, amiből érződik az író dedikáltsága és rutinja a sportírás világában. Abszolút ajánlom, nekem nagyon meghozta a kedvem, hogy a témában többet olvassak és mindenképpen beszerezzem az író másik könyvét is, ami a nagy hármas egyik másik tagjáról szól, Roger Federerről. (Így pedig felmerül a kérdés, hogy vajon tervez-e írni a hármas utolsó tagjáról is, Novak Djokovicról is. Remélem igen.)

Nyereményjáték:

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb teniszcsillagát most egy új perspektívából ismerhetjük meg, Cristopher Clarey tolmácsolásában.Rafael Nadal és teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg nem, amikor a salakos borításon teniszről beszélünk. Megismételhetetlennek tűnő bravúrját méltó módon mutatja be a kötet, melyet most bloggereink által tüzetesebben is megismerhetsz. Tarts velünk és játssz a nyereménykötetért, hogy te is jobban megismerhesd a spanyol harcos életútját és annak jelentőségét!

Az Open-éra kétségkívül három nagy férfi tenisz csillaggal büszkélkedhet, akik gyakran kerülnek említésre Cristopher Clarey kötetében is, hisz megkerülhetetlenek, nem csak a Grand Slam tornák döntőiben, de akkor is ha a mai korban teniszről akarunk beszélni. A turné három állomásán, három leírást találhattok ezekről a híres férfi teniszezőkről. A feladat, hogy a megfelelő helyre írjátok be a felismert személy nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szerb sportoló, akit mentális ereje és fizikai rugalmassága emel a legjobbak közé. Többszörös Grand Slam-győztes, és sokszor tért vissza lehetetlen helyzetekből. Ki ő?”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Nem szoktam thrillereket olvasni. Talán ez és a krimi vagy horror műfaja áll tőlem a legtávolabb, bár érdekes módon, ha jól emlékszem, az első két könyves értékelésem a blogon (még a Blogturné klub előtt) pont ezekben a témákban íródott. Viszont, ahogy még az év eleji bejegyzéseimben is említettem, idén elhatároztam, hogy egy picit jobban odafigyelek arra, hogy miylen könyveket olvasok. Tavaly az volt a cél, hogy szépen lassan visszarázódjak az olvasáshoz, mint aktív hobbihoz, viszont most, hogy ez határozottan megvan, itt az ideje kicsit oda is figyelni arra, hogy változatosan olvassak és kipróbáljak új irányokat. 

Így került hozzám Az erdő istene is, aminek az előzetes viszhangja és értékelései annyira pozitívak voltak, hogy úgy éreztem mindenképpen jó választás lesz, igezán nem említve a kötet külső csomagolását... Egyszerűen gyönyörű és bár elsőre is nagyon tetszett a lecsöppenő rózsaszín festéknyom a borítón, most a könyv olvasása után egyszerűen odáig vagyok milyen szinten találó és lényeges apróság.

Fülszöveg:

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Én és a könyv:

Kiskoromban rengeteg időt töltöttünk az erdőben, sokat jártunk túrázni is, de többnyire csak játszottunk kettesben az öcsémmel vagy a többi gyerekkel, hiszen ott volt az utca végén és úgy ismertük azt a részt, mint a tenyerünket. Abszolút ennek az időszaknak az emlékeit hozta elő bennem ez a könyv eleinte, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy néhol, hiszen a történet egyszerre fut a múltban és a jelenben legalább hat különböző karakter nézőpontjából. 

Ez persze elsőre kissé ijesztően hangzik, hiszen ebbe csak igazán könnyű belebukni íróként, ráadásul olvasóként is jól meg tud kavarni, hogy ki kicsoda és éppen hol vagyunk térben is időben. Érdekes módon, ezzel nem volt problémám egyáltalán. Egyik oldalról nagyon kellemesen el lehetett különíteni a karaktereket egymástól, hiszen merőben más életet éltek és szerencsére hasonló nevek sem fordultak elő, illetve nem voltak fejezetek, hanem mindig éppen az aktuális szemszög nevével kezdődött új rész, illetve egy apró felirattal, ahol jelölve volt, hogy a lehetséges idősíkok közül éppen melyikben járunk. Ez rendkívül sokat segített. 

Maga a történet egyszerre öleli fel a két testvér eltűnését, de ennél sokkal több szálat tartogat. A 60-70-es évek Amerikájában annyira sok érzékeny és jelentős téma tud feljönni egy ilyen kötet kapcsán, hogy nem győztem kapkodni a fejem, ahogy mindegyikbe kissé bele is kóstoltatott minket olvasókat az írónő. 

Először is adott egy nyomozó, aki igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Ebben eddig semmi izgalmas nincs, de legyen ez a nyomozó nő és történetesen az első női nyomozó egész New York államban. Rögtön izgalmasabb a helyzet. Persze, itt el lehet kezdeni pampogni, hogy ma már nem lehet semmit eladni kisebbségek megjelenítése nélkül, viszont itt én úgy éreztem egy nagyon fontos aspektusát mutatta be az írónő a helyzetnek, ami gyakran háttérbe kerül. Az egy dolog, hogy nyilván megjegyzéseket kap a munkatársaktól a nyomozónő, illetve jobban kell bizonyítania, viszont ami igazán érdekes, és ritkásan van tárgyalva, hogy erre hogyan reagál a családja. Mennyore hatalmas változás az, hogy ma már élhet egy nő egyedül, férj nélkül és dolgozhat és ez mennyire furcsa és groteszk elképzelés tudott lenni akkoriban. 

Ehhez kapcsolódik a válások témája is, amit szintén érint a kötet, hiszen bár már van lehetőség válni, mégis, megbélyegzik az elvált nőt, még akkor is, ha igazából a férj volt a hűtlen. 
Számos ilyen és ehhez hasonló társadalmi problémát jelenít meg az írónő a történet során, amik úgy érzem, hogy így, hogy kellően távolinak tűnik a könyv lapjain mind időben és térben, sokkal könnyebben feldolgozhatóbbá és ezáltal elgondolkodtatóbbá teszik ezeket a rendkívül fontos kérdéseket. 

Rég olvastam ennyire elragadó, lebilincselő és olvasmányos kötetet. Az egész stílusa, felépítése és végkimenetele olyan volt, ami úgy érzem még sokáig a gondolataimban velem lesz és még magamban is gondolkodnom kell, nem csak a felhozott témákon, de magán a történeten és a különböző szálak lezárásain is. 

Mindenképpen nagyon ajánlom, kifejezetten az olyanok számára, akik szkeptikusak a thriller műfajával, mivel engem egyértelműen berántott és alig várom, hogy az írónő másik könyvét is olvashassam.

Nyereményjáték:

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!
Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.
Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módja annak, hogy ivóvizet szerezzünk az erdőben?

A) Esővíz gyűjtése

B) Folyóvíz közvetlen fogyasztása

C) Bogyós gyümölcsök fogyasztása

D) Fa kérgének rágása

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

Végtelenül vártam ezt a könyvet, hogy megérkezzen hozzám. Nem is maga a cím, vagy a szerző volt az, ami miatt ennyire izgatott lettem, hanem az, hogy valamiért úgy éreztem, erre most tényleg szükségem van. Valahogy mindig jókor talál rám egy-egy ilyen útmutató, és Shunmyo Masuno zen-mester könyve pont egy olyan időszakban érkezett, amikor úgy éreztem, ideje elengedni néhány dolgot – vagy talán mindent, ami nem visz előre.

Fülszöveg:

A ​Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.

A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.

2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.

15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.

19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.

40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.

75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.

90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.

Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.

Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.

Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.

Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.

Én és a könyv:

A könyv alapja a zen filozófia, és Masuno mester 99 rövid fejezeten keresztül ad kézzelfogható tippeket arra, hogyan tehetjük egyszerűbbé az életünket. De ne gondolj bonyolult meditációs gyakorlatokra vagy elérhetetlen ideálokra! Az itt megosztott tanácsok olyan hétköznapi apróságokról szólnak, mint például a rendrakás fontossága, a reggeli rutin átalakítása, vagy hogy miként találjunk örömet egy csésze tea felett.

Ez a kötet pont jókor talált rám. Mostanában rengeteget foglalkoztam azzal, hogyan egyszerűsítsem le a napjaimat, és hogyan teremtsek több teret azoknak a dolgoknak, amik valóban számítanak. És bár a könyv tartalma nem feltétlenül hozott világmegváltó újdonságokat, valahogy mégis olyan volt, mintha minden egyes fejezet egy apró lámpás lenne, ami a helyes irányba vezet.

Az egyik kedvenc tanácsom például az volt, hogy a reggelek rendrakással kezdődjenek. Ez az egyszerű gyakorlat nemcsak fizikai, hanem mentális rendet is teremt. És ez olyan dolog, amit azóta is igyekszem beépíteni a mindennapjaimba.

A könyv minden egyes gondolatával arra ösztönöz, hogy állj meg egy pillanatra, és gondold végig: Ez most tényleg fontos? Nem túlzás azt mondani, hogy minden egyes fejezet egy kis mindfulness-gyakorlat. Olvasás közben folyamatosan azon kaptam magam, hogy belső párbeszédet folytatok: Mit engedhetnék még el? Mi az, amit feleslegesen cipelek magammal? És az a csodálatos ebben a könyvben, hogy nincs benne semmi ítélkezés, csak finom útmutatás.

Ha te is úgy érzed, hogy a napjaid túlzsúfoltak, vagy egyszerűen csak keresel valamit, ami segít egy kis nyugalmat találni, akkor ez a könyv neked szól. Nem kell nagy átalakításokban gondolkodnod, Masuno mester lépésről lépésre vezet egy könnyebben élhető, harmonikusabb élet felé.

A Hogyan engedd el, ami nem fontos? nemcsak egy könyv, hanem egy utazás önmagadhoz. Egy szelíd emlékeztető arra, hogy a boldogságot nem a tárgyakban vagy a teljesítményben találjuk meg, hanem abban, hogy képesek vagyunk elengedni mindazt, ami nem számít. És ez az a gondolat, amit biztosan magammal viszek a jövőbe is.

Nyereményjáték:

Nagyon könnyedén tanácsoljuk egymásnak, hogy szimplán “engedjük el” a felmerülő problémát, de arra már nemigen van válaszunk, ezt mégis hogyan kell csinálni. Shunmyo Masuno, a japán zen buddhista szerzetes legújabb könyvében ezt a kérdéskört járja körül. A Hogyan engedd el, ami nem fontos gyönyörű kiadványa a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg 2024 karácsonya előtt. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

Játékunkban a feladatotok, hogy megkeressétek az éppen elrepülő darut – illetve a képét. Az adott állomás bejegyzésének szövegében egy szó alá linkeltük a daru képét. A feladatotok, hogy írjátok meg a Rafflecopter megfelelő sorában, melyik szó alatt találtátok meg.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

 Végtelenül vártam ezt a könyvet. Ez így persze nem teljesen pontos, hiszen igazából azt vártam, hogy Sally Rooney mikor ír valami újat, mikor jelenik meg megint valami tőle, mikor térhetek vissza a borús írországi karakterei közé. Szerencsére csak pár évet kellett várni, és pont úgy, ahogy a legutóbbi könyvét is, a Hová lettél szép világ-ot, ezt is sikerült egy nagy változás közepette a kezembe vennem. Legutóbb pont egy szakítás folyamatán segített át a könyv, míg ez a mostani egy kevésbé drámai, de számomra jelentős dolgon, az új egyetem kezdésén. Erről majd a későbbiekben szeretnék többet írni, hiszen eddig is sokszor beszámoltam az egyetemi tapasztalataimról, és talán érdekes lehet, hogy kerültem a műszaki pályáról a művészetire. Viszont erről később, most vessük bele magunkat Dublin borús utcáinak történéseibe az Intermezzon keresztül.

Fülszöveg:

Az Intermezzo középpontjában egy testvérpár áll, Peter és Ivan Koubek, akik nem is lehetnének egymástól elütőbb egyéniségek.

Peter túl van a harmincon, sikeres dublini ügyvéd. Magabiztos, kompetens, lehengerlő. De apjuk halála után csak gyógyszerrel tud aludni, és nem boldogul a párkapcsolati bonyodalommal, amibe belenavigálta magát. Napjai két nagyon eltérő nő vonzásában telnek: Sylvia Peter régi első szerelme, akivel máig meghitt a kapcsolatuk, Naomi pedig egyetemista, aki egyelőre mindent brahira vesz.

Peter öccse, Ivan huszonkét éves, és versenyszerűen sakkozik. Visszahúzódó, feszengő típus, nagyszájú bátyjának tökéletes ellenpárja. A gyász első heteiben ismerkedik meg Margarettel, egy idősebb nővel, aki problémákkal küszködik. Ivan és Margaret viszonya gyorsan komolyra fordul.

A két testvér élete – és szeretteiké is – új szakaszba ér: vágyak, kétségek és lehetőségek őrlik fel őket. Rá kell jönniük, mennyit bír el az élet, mennyit bírnak el ők maguk.

Én és a könyv:

Sally Rooneynak van egy bevált receptje, és bár nagyon kedveltem a eddigi történeteit, de mindben volt olyan hasonlóság, olyan karakterjegy, ami ismétlődött és egyfajta csalásnak érződött a számomra. Kíváncsi voltam és nagyon reménykedtem, hogy itt nem így lesz. Az egyik ilyen, ami szerintem nagyon jó példa is, hogy eddig minden kötetében volt egy író főszereplő, ami lássuk be olyan szempontból komoly könnyítés, hogy nem kell utánanézni, hogyan is működik, és akarva-akaratlanul is azonosítja az ember magával a könyv szerzőjével, így olyan, mintha önmagát írta volna bele a történeteibe. Őszintén engem többszőr elgondolkodtatott, hogy vajon mennyiben kitaláltka ezek a történetek, és mennyiben a saját élettapasztalatait adagolja szépen lassan kötetről kötetre nekünk. 

Akárhogy is teszi, az nem vitás, hogy amit ír, az végtelenül fogyasztható, és nem a szöveg könnyedsége vagy történet bugyutrasága miatt. Pont ellenkezőleg. A szöveg értelmezése kifejezetten problémás tud lenni, hiszen nem tesz különbséget a dialógusok, leírások és cselekmények leírása között, egyetlen folyószövegben váltakozik a három, így néha nehéz is követni, hogy éppen a karakter csak gondolja, hogy ezt kimondja, vagy valóban el is hangoznak a szavai. Ugyanígy a karakter csak gondolja, hogy ezt tenné és azt tenné, de valójában nem tesz semmit... vagy mégis? 

Ezzel viszont olyan szinten ültet fel a szereplők gondolat-hullámvasútjára, hogy az ember el se várja, hogy a szereplők teljes kerek gondolatokat tárjanak elénk. Olyan emberi és olyan érzékletes a szereplők lelkivilága, olyan szépen ad rá betekintést, hogy olvasóként úgy érzed, a karakterek tudják, hogy te majd érteni fogod őket, nem is kell befejezni a gondolatot, te már érted mit akar ezzel mondnai, meg nem is számít, hiszen a dolgok történnek és ilyen az élet. Na és ez az az érzés, amit én egyszerűen imádok az írónő köynveiben. Annyira életszerűek, annyira realisztikusak, hogy msot eszembe is jutott az a mondat, amit anno a Szent Johanna Gimi könyvsorozat első kötetére véstek fel: "Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!" Bár ez az előbb említett könyvre abszolút nem igaz, az Intermezzora nagyon is. A történések, érzések mind hétköznapiak, lehet már te is éreztél így, én is egészen biztosan, és ez adja az t a varázst, ami végtelenül jól van tálalva, mert nem túl sok, nem túl sötét, mégis valós képet formál valós problémákkal. 

A mostani kötetben tehát egyik újítás, hogy nincs író főszereplőnk, a másik pedig, hogy nincs igazán női főszereplőnk, ilyen pedig eddig egyáltalán nem volt, hiszen eddig vagy két barátnő vagy egy fiú-lány páros életét követhettük egy darabon az eddig megjelent köteteiben. Most viszont egy férfi testvérpár rögös útját örökítette meg a gyászfolyamat egészen kezdetétől, abszolút nem a végéig, de mégis egy katarzisponton túli ideális állapotig. 

Mert hát most az egyszer ezen is változtatott az írónő, és nem hiszem, hogy nagy spoiler lenne, ha megosztom, hogy számomra annyira felüdülés volt egy olyan véget kapni, ahol nem minden tökéletes, nem boldogan éltek stb, viszont mégis nyugodt szívvel teheti le a könyvet az olvasó és úgy érezheti, hogy azért mégsincs minden veszve a mai világban. 

Be kell valljam, a két történetszál közül, nekem a fiatalabbik fiú, Ivan története érdekesebbnek bizonyult, vagy legalábbis önkétlenül is az ő fejezeteit vártam jobban. Nagyon érdekes volt látni a karakterfejlődését és valamilyen szinten "férfivá válását", miközben a testvére, Peter fejezeteiben meg jobban élveztem a filozófiai merengéseket, amiből most is volt bőven, mint ahogy az egy Rooney könyvben lenni szokott. 

Összességében nehéz a történetről anélkül beszélni, hogy az ember komoly spoilereket írna le, így nem is tenném, a fülszövegben minden benne van, amennyit az embernek tudnia kell. Én mindenképpen nagyon ajánlom, ugyanakkor nem mondanám, hogy ez legyen az első könyv, amit elolvas az ember Sally Rooney tollából. Határozottan vontatottabb, nehezebben csúszik, mint a többi, mégis egy remek mű és nagyon boldog vagyok, hogy eolvashattam. Talán első könyvnek még mindig a Hová lettél szép világot mondanám, hisz nekem is az volt az első és utána olvastam csak a további két könyvét, a Normális embereket és a Baráti beszélgetéseket. Így belegondolva, nem is tudom, hogyan tudnám rangsorolni a könyveit, az Intermezzoban úgy érzem van egyfajta nagyobb komolyság, kicsit felnőttebb, érződik hogy eltelt pár év az eddigi könyveihez képest. 

Viszont száz szónak is egy a vége: újabb remek történet az írónő tollából és mindenképpen csak ajánlani tudom. Továbbra is a kortárs irodalmunk egyik kiemelkedő alkotója és alig várom, hogy újbol olvashassak valamit tőle.

Nyereményjáték:

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve, az Intermezzo végre magyarul is megjelent! Tarts bloggereinkkel a sakktáblák, a gyász és a testvéri kapcsolatok kacifántos útján, hogy újból átéld a Sally Rooney által elénktárt ír világ sajátos báját, no meg megtudd, hogy mit gondolnak a kötetről a Blogturné Klub tagjai.

Ez a kötet az írónő negyedik megjelent könyve, így a nyereményjáték során az eddig háromból szemezgettünk idézeteket.  A feladatotok, hogy felismerjétek őket és megírjátok nekünk, melyik kötetből való az állomáson található idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

További állomások:

 Mikor leültem, hogy megírjam a könyvértékelésemet, őfelsége, avagy nekem csak "szaros", úgy döntött, hogy most jött el az idő, hogy felugorjon mellém és a szuszt is kigyömöszöljem belőle. Ezek igen értékes pillanatok, mivel az időpontot és időtartamot mindig ő határozza meg, így én csak annyit tehetek, hogy alkalmazkodom a döntéseihez, ha ki szeretném élvezni a macskatartás boldog pillanatait. 

Most viszont, hogy eleget tettem a dögönyözés kívánalmainak, rá is térhetek a mai könyvünkre, ami nem áll messze a fent leírt soraimtól sem, hiszen egy "tipikus japán macskás könyv" van terítéken. Alapvetően macskarajongóként, na meg a Távol-Kelet csodálójaként azt hiszem adott, hogy érdekelt a könyv, de ezt még az is tetézte, hogy a borítón egy olyan név is megjelent, ami igen közel áll a szívemhez, a Your Name című zseniális anime rendezőjé, Makoto Shinkai.

Fülszöveg:

Tokió ​egyik külkerületében, amelyet helyiérdekű vasútvonal szel át, macskák és gazdáik élik az életüket, próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken.

Egy Chobi nevű macska néma bátorítást sugároz egy fiatal nőnek, igyekszik rábírni, hogy lépjen ki működésképtelen párkapcsolatából.

Egy tehetséges festő teljesen félreérti, hogy a főnöke miért érdeklődik a képei iránt. Egy mangarajongó a barátja halála után bezárkózik. A macskája, Cookie tervet sző, hogyan csalogassa ki a lakásból.Egy nő, aki távol levő férjének szenteli az életét, a macskájától kap leckét, hogyan függetlenedjen.

Az Ő és a macskája a mindennapok szelíd varázsát kelti életre. A háttérben a vasút zaja, emberi sorsok, köznapi gondok. Ezt az éleslátó, meghitt hangulatú könyvet olvasva ráébredünk, hogy a legkilátástalanabb helyzetekbe is derűt visz, ha megoszthatjuk valakivel, ha kapcsolódunk valakihez – legyen az egy barát, vagy a háziállatunk.

Makoto Shinkai világhírű anime készítő. Legismertebb alkotásai: Your Name, Weathering with You.

Naruki Nagakawa játékok és anime filmek forgatókönyvírója, regényíró.

Az Ő és a macskája (She and Her Cat) Makoto Shinkai azonos című, díjnyertes animéje alapján készült. Írója Nagakawa. Ez a könyv világ számtalan országában megjelent és zajos sikert aratott.

Én és a könyv:

Bevallom, eleinte féltem, hiszen a japán irodalom nem szokott mindig gond nélkül csúszni nálam, és így történt, hogy habár több "slice of life" macskás regény is megjelent már magyar nyelven japán íróktól, habár belekezdtem többe is, de egyetlen egyet sem sikerült még befejeznem. Szerencsére ezzel a kötettel nem így lett és magam is meglepődtem, hogy milyen játszi könnyedtséggel pörgettem végig a lapokat. A történet beszippantott, pedig nem is egyetlen szálon fut és nem is lehet igazán történetnek nevezni. Több gazdát és macskát ismerünk meg, akiknek az élete néhol keresztezi egymást az élet váratlan és mégis tipikus mozgatórugója által. Számomra az első történet volt talán az egyik legközelebbi élmény, egy fiatal felnőtt lány helykeresése a világban, na meg a bonyolult kapcsolatok megértésének nehézsége. Borzasztóan jól esett olvasni, és szívmelengető volt a macskák gondolatait is látni, habár a tudományos énem kötve hiszi, hogy ilyen szépen és odaadón próbálnak párbeszédre kelni velünk, emberekkel. Mégis a lelkemnek jól esett úgy érzeni, hogy ez a szürke szőrcsomó is itt mellettem azon van, hogy boldoggá tegyen, és ez az érzés kölcsönös. 

A könyvben négy macska gazdi egymásratalálást élhet át az olvasó. A cicák életében ezek általában egy névadással és otthonratalálással járnak, ugyanakkor az emberek számára nem csak egy újabb családtag érkezését jelenti egy-egy szőrmók felbukkanása. Mindannyian egy nagyobb fordulat előtt állnak az életben, amit a macska érkezése csak beindít, hogy végül együtt vészeljék át és lépjenek egy új fejezetbe. Nekem nagyon tetszett, hogy ezek az életesemények mind végtelenül realisztikusak voltak, az ember tudott velük azonosulni, mégis néhol olyan szélsőségesek, hogy a helyzet mélysége mindenképp eltalált az olvasó szívéig. 

A helyzet komikuma, hogy a könyv címe "Ő és a macskája", mégis számomra a legkedvesebb karakter Jon volt, aki valahol mindegyik történetet összekötötte és történetesen se nem ember, se nem macska. Jon, a kutya egy kedvesen oktondi bölcs, akinek a gondolatait végtelenül élveztem, ahogy azt is, ahogyan nagypapásan felügyelte a rendet a környéken. Kicsit úgy érzem valahol ő adott igazán lelket ennek az egész kötetnek.

Nyereményjáték:

A 21. Század Kiadó újabb különleges történetet hozott el a japán regények szerelmeseinek. Makoto Shinkai és Naruki Nagakawa Ő ​és a macskája című kötetében hétköznapi emberek és macskáik sorsát követhetjük nyomon, miközben az elmesélt történetek folyamatosan tanítanak minket szeretetről, felelősségről, elfogadásról, barátságról és bátorságról. Tartsatok velünk a blogturné három állomásán keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Az elmúlt időszak igen szellősre sikeredett a blogon, ugyanakkor milyen kötet lenne a tökéletes visszatérő, avagy visszacsalogató darab számomra a blogolás világába, ha nem egy Harry Potter tematikájú? 

Én is abba a generációba tartozom bele, akiknek a Harry Potter még egy aktív élmény volt a gyerekkorában, hiszen egy-egy könyv vagy film megjelenésénél mindenhonnan is körülvett a varázsvilág, mindenki is elment megnézni és mivel én még ekkoriban kisiskolás voltam, nyílván a szülinapi bulik is ilyen dekorációkkal és programokkal tartódtak, hiszen mind égtünk a vágytól, hogy részei lehessünk a varázslók és boszorkányok mágikus iskolájának és világának.

Az évek során rengeteg rajongói relikviát halmoztam fel, melyek a mai napig kint díszelegnek a polcomon, köztük például egy saját varázspálca, egy roxforti felvételről szóló levél, vagy a személyes kedvencem, egy Draco Malfoy Funko-Pop figura. Ezek mellett természetesen én is elvégeztem a nagy Harry Potter házbeosztó tesztet, így a büszke hollóhátasként beszereztem többek között a háznak megfelelő színekben, zoknit, pólót, pizsamát és természetesen az ikonikus kék-ezüst sálat is, bár sajnos egy kicsit gagyibb kiadásban. 

Amióta pedig kijött a Hogwarts Legacy, teljes mértékben újból Harry Potter lázban égek, így pont a legjobbkor akadt a kezembe ez kötet, hiszen segítségével otthonra is varázsolhatok Harry Potter hangulatot, nem is akárhogyan.

Mióta lement a turné a másik Downton Abbey szakácskönyvvel, tűkön ülve vártam, hogy végre ez a rövidebb kötet is sorra kerüljön, hiszen az előző könyvvel ellentétben itt a desszertekre helyezték a hangsúlyt, ami nekem egyértelműen a gyengém, nézzétek csak vissza az eddigi gasztroposztokat...Haha. 

Fülszöveg:

Külön fejezetet kaptak:

A sütemények, tészták és kekszek, köztük az olyan klasszikusok, mint a tejszínkrémes scone, a Chelsea-zsemle, vagy az olyan különlegességek, mint a málnás habcsók és az ekler fánk.

Torták, kosárkák és pástétomok: színpompás Battenberg-torták, citromos kosárkák, melengető, fűszeres sötét mézeskalács, ragacsos karamellfelfújt… ellenállhatatlan sütemények mindenféle ízlésvilág számára.

A teához kínált szendvicsek és sós falatok: mini sertéshúsos pite, cornwalli batyuk, gondosan formára vágott szendvicsek, amelyeket finom kencék egészítenek ki.

A gyümölcsdzsemek és egyéb finomságok: zamatos eper-rebarbara lekvár, ribizlizselé, citromkrém, amelyeket mind frissiben, odahaza készíthetünk el.

Én és a könyv:

Őszintén, már az előző kötet szépségétől is elolvadtam, de valahogy ez a mostani kompaktabb kisebb kötet jobban elvarázsolt. Mind kinézetre, mind tartalmilag. Számomra régiesen hat ez az arannyal díszített szövet kötés, így azt hiszem jól megragadta a hangulatot, és szinte el se hiszem, hogy egy könyv borítójával kezdem a bejegyzést, vagy egyáltalán egy mondatnál többet szólok róla. Nem szeretem a borítójuk alapján megítélni a könyveket, de itt egyszerűen nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire csodás körítést kapott ez a rengeteg süti és keksz recept. 

A kötet elején egy történelmi és kultúrális eligazítással kezdünk, ahol a szerző elmeséli, hogyan is alakult ki a legendás és világ szinten ismert angol ötórai tea fogalma, illetve a teák terén is megismerkedünk a korban legfogyasztottabb darabokkal. A rövid bevezető után pedig nem is marad más hátra, mint a rengeteg édesebbnél édesebb recept leírása. 

Minden szakácskönyv turnéján az a szokás, hogy a véleményező bloggerek elkészítenek egy ételt a kötet ajánlatai közül, így ez most sem volt másképp. Az én választottam, nem kevés gondolkozás és lapozgatás után, a Csurgatott citromtora névvel ellátott édesség lett. Összetevőiben igen egyszerű, ugyanakkor elég speciális sütőformát igényelt a recept, ami nekem nem volt, így jóval vékonyabb és szélsesebb lett a torta, mint kellett volna. Így kicsit elcsúsztam a torta pontos elkészítésével, ráadásul nekem meglepően hígnak tűnt a massza sütés előtt, ami így sütés után is számomra szembetűnő, kicsit gumis lett az állaga, pedig pontosan azokat a mennyiségeket tettem bele, amik a receptben írva voltak. Ugyanakkor az állagát eltekintve, rettentően finom és kellemes édes-savanykás ízvilága van, már el is fogyott a torta fele egyetlen este alatt, így azt hiszem, hogy enyhébb javítgatások mellett, de stabilan felkerül a bevált receptek közé. 

A választást egyébként az is nehezítette, hogy ahogy a testvérkötetben is, itt sem volt minden egyes recept mellé fotó is rendezve, illetve ha volt is, többszőr voltak ezek a képek a sorozatból kiragadva úgy, hogy több ételt is megjelenítettek, így nem volt egyélrteműen észrevehető, a recept melyik süti elkészítését próbálja bemutatni. 

Az egyes receptek felépítése megint csak a másik Downton Abbey szakácskönyvre hasonlított. Itt is négy részből állt össze: egy rövid leírás a recept történelmi és kultúrális hátteréről, első lejegyzséről, majd az összetevők listája, az elkészítés menete és legvégü pedig egy rövid idézet a sorozatból, ami ehhez az ételhez köthető. Sok helyen pedig természetesen mindezt egy fotó és követte az elkészült desszertről. (Be kell valjam, hogy eddig nem tudtam, hogy rajongok a porcelán étkészletekért, de az itteni képek ráébresztettek, hogy minden vágyam két díszes csésze és egy tálaló.) 

Összességében nagyon boldoggá tesz, hogy ez az apró babakék kötet helyet kaphatott a polcomon, így is, hogy még nem láttam végig a sorozatot. A receptek így is bőven érdekesek tudnak lenni bárki számára, aki kicsit is vonzódik az angol teasütemények felé vagy csak egyszerűen a finom és különleges desszertekért. Mindenképpen megéri beszerezni, egy díszdarab a szakácskönyvek között. 

Nyereményjáték:

További állomások: