Egy jó krimi bármikor jöhet, de deleginkább ennyi romantikus és fantasy olvasmány után. Alice Feeneytől ezelőtt még nem olvastam, de ebből a konkrét könyvéből már Netflix-sorozat is készült, ami azért meggyőző volt a számomra. A fülszöveg alapján izgalmasnak ígérkezett, így úgy éreztem abszolút jó esélyekkel indul, de lássuk inkább, hogy hogyan teljesített.

Fülszöveg:

A Netflix nagy sikerű sorozata alapjául szolgáló regény!

Minden történetnek két oldala van. A tiéd és az enyém. A miénk és az övék. A férfié és a nőé. És valaki mindig hazudik.

Anna Andrews végre elérte, amire vágyott: a BBC híradósaként sikeres, független és messze jár a múltjától. Élete mégis kártyavárként omlik össze, amikor tudósítania kell egy brutális gyilkosságról Blackdownban. Itt nőtt fel, és tizenhat évesen, egy máig kísértő rémálom elől menekült el. A sokk akkor válik teljessé, amikor megtudja, hogy az áldozat az egyik gyerekkori barátnője.

Jack Harper főfelügyelő Londont hátrahagyva próbált új életet kezdeni Blackdownban, de most a saját nyomozása középpontjában találja magát. Nem elég, hogy az ügyben a volt feleségével, Annával kell viaskodnia, Jack egy sötét titkot is őriz: az áldozat a szeretője volt, ráadásul ő látta utoljára élve a nőt.

Kisvártatva pedig újabb gyilkosság történik. Ahogy a holttestek száma növekedni kezd a ködös angol faluban, Anna és Jack macska-egér játékba kezd egymással és a gyilkossal is. Mindketten gyanúsítottak, mindketten nyomoznak, és mindketten bármire képesek, hogy a saját igazságukat védjék, kerüljön az bármibe.

Ebben a történetben csak egyvalami biztos: valaki hazudik. Vajon ki rántja le hamarabb a leplet a másikról?

Alice Feeney pszichothriller mesterműve több mint húsz nyelven jelent meg világszerte, vezette a sikerlistákat, és 2026-ban a Netflix népszerű sorozatot készített belőle Minden történetnek két oldala van címmel, Tessa Thompson és Jon Bernthal főszereplésével. 

Én és a könyv:

Már megszokhattátok, hogy magát a cselekményt nem szoktam elnarrálni nektek a bejegyzéseimben, abból a lényeg úgyis kiderül a fülszövegben többnyire, és az pedig mindig itt van rögtön a bejegyzés legelején. Tehát az én és a könyv rész sokkal inkább reflekció az olvasási élményemről, mintsem beszámoló a könyvről. 

Nagyon szeretem a borzongós thrillereket és krimiket, bár olyankor kissé kevésbé, amikor kivételesen egyedül alszom otthon, ráadásul másnap korán szól az ébresztő, én pedig nyugtalanul forgolódom a takaró alatt hajnalokig, mert a lakás minden eszköze és bútorzata egyszerre kezd el kattogni, zakatolni, puffanni. Ez történt most is, viszont ha pozitív szemlélettel nézzük, akkor ez azt jelenti, hogy hatással volt rám a könyv, nem is kicsit. (Annyira, hogy a cikk írása közben a semmiből leszakadt a fürdőszobai tárolóm, tudjátok az a cuppantós IKEA-s, és akkorát sikoltottam ijedtemben, hogy átkopogott a szomszéd, hogy minden rendben van-e.)

Bár az eleje nehezen indult, az első száz oldal után már azon kaptam magamat, hogy nem nézegetem, hogy hol is tartok, egyszerűen teljesen belemerültem az olvasásba. Én személy szerint nehezen bírom az olyan "antihős" főszereplőket, akikről ordít, hogy elcseszett az értékrendjük, nem lehet hogyan azonosulni velük, így ez volt az egy elsődleges bőkkenőm a kötet legelején, hogy a női főszereplő teljes mértékben megtestesítette a fent leírtak. A másodlagos pedig az, hogy az ismeretlen gyilkos elbeszélései túlságosan is gyanúsan őrá illettek. Itt pedig nehéz volt eldönteni, hogy ez a könyv tényleg így fog végigmenni, hogy egyértelmű ki a gyilkos a legelejétől kezdve, szóval "reverse krimi", vagy pedig ennyire erősen próbálja az írónő sugallni, hogy kit kéne a gyilkosnak éreznem, mint olvasó. 

Végül szép lassan az utóbbi felé billent a belső mérlegem, de a könyv során többszőr megkérdőjeleztem ezt, a legvégén pedig teljsen őszintén értetlenül álltam. Persze, egy rövid magyarázat után kitisztult a kép, de nagyon tetszett, hogy egészen a könyv legvégéig nem lett számomra egyértelmű, hogy ki is a gyilkosunk, sőt... De nem szeretnék spoilerezni. 

Nagyon izgalmas olvasási élmény volt. A gyilkosságok számomra elég részletesen lettek leírva, ráadásul meglepő brutalitást festettek le, ami kifejezetten meglepett egy-egy ponton. Nem számítottam rá egy ilyen könyvben. 

A kedvenc felfedezésem pedig olvasás után az volt, ahogy rábámultam a becsukott könyvre és rájöttem, hogy a borító mit is reprezentál. Nagyon találó, utólag jót kuncogtam magamban, főleg, hogy olvasás közben kicsit sem esett le ezekből semmi. Mondhatni teljesen "vakon voltam".

Szerencsére nem kell sokat várni, hogy ismét az írónőtől olvashasson a magyar közönség, csakúgy, mint most, a Magnólia kiadó gondozásában érkezik a következő regénye szeptemberben. Alig várom, mindenképp szeretném elolvasni.

Nyereményjáték:

Alice Feeney legújabb regénye Higgy nekem címmel egy feszült thriller, melyben Anna Andrews, BBC híradós egy brutális gyilkosság miatt kénytelen visszatérni szülővárosába, Blackdownba. Nemcsak múltjával, hanem volt férjével is szembe kell néznie a nyomozás során, miközben még egy gyilkosság történik. Mindketten gyanúsítottak és nyomozók egyszerre, de vajon kiderül-e az igazság és melyikük hazudik? Tartsatok bloggereinkkel és a Magnólia Kiadó jóvoltából nyerhettek belőle egy példányt!

Játékunk során minden állomáson egy hiányos borítót találtok, melyek mindegyike egy izgalmas thrillerhez tartozik. Az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekről van szó és az adatlap megfelelő sorába beírjátok az író nevét és a könyvcímet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

07.11. Könyv és más

07.15. Olvasónapló

07.17. Pandalány olvas

07.19. Ambivalentina