Vannak dolgok, amiket régóta szeretek és vannak egészen új felfedezéseim is, amikor pedig ezek a dolgok találkoznak, na azokra a fúziókra különösen kíváncsi tudok lenni. Azt hiszem kicsit ilyen ez a mostani könyv is. Igen, igen, ha távol-keleti szerzőről van szó, akkor én biztosan felkapom a fejem, és újabban a véres gyilkosos krimiktől is egészen odiág vagyok, így amint megláttam a véres ujjlnyomatokat a Vaj borítóján, na meg az író egyértelműen japán nevét, rögtön tudtam, hogy ez a könyv nekem szól. De ahogy azt mondani szokták, ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, amilyen felszínesen vágtam neki az olvasásnak, annyira lepődtem meg, hogy mennyire mást adott ez a könyv, de a lehető legjobb értelemben.

Fülszöveg:

Kadzsii Manako a tokiói fegyházban ül, miután elítélték három gyilkosság vádjával. Az egykori gourmet hobbiszakács rémtettei teljes izgalomban tartják az országot, miután a sorozatgyilkos a címlapokra került. A nő nem hajlandó szóba állni a sajtóval, azonban Rikának, a harmincas éveiben járó, egy hetilapnál dolgozó újságírónőnek sikerül több interjút is készíteni vele, miközben egyre jobban magával ragadják Kadzsii szeszélyes szavai és tettei.

Juzuki Aszako lenyűgöző regénye valós események ihlette történet szeretetről, megszállottságról, és a japán ételek bársonyos, mély ízvilágában rejlő gyönyörökről.

Én és a könyv:

Őszintén megmondom, baromira megrökönyödtem a kötet testességétől. Nem olvastam még ilyen tömött sorokkal, több, mint 500 oldallal bővelkedő krimi kötetet. Vagyis hát őszintén? Ez a könyv abszolút nem krimi a szó klasszikus értelmében, én így nem is akarom igazán akként kezelni. 

Hiába kapta meg a thriller és krimi jelzőket molyon, számomra teljesen más utazást nyújtott ez a történet. Sokkal inkább volt egy fajta elmélkedés és társadalomkritika, ami különböző életutakat és szerepeket fejtegetett, leginkább a nők szempontjából. Én ettől pedig teljesen odáig voltam. Abszolút beszippantott a történet, teljesen az ujja köré csavart és amíg olvastam, egyszerűen nem tudtam másról beszélni, lényegében senkivel. 

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik megkérdőjelezik és firtatják, hogy mi is az a társadalmi szerep, ami egy nőnek való, hogy ez mennyire lehet változatos, mennyire polarizált különböző előre meghatározott szerepkörökre. Itt is már az elejétől olyan különböző életutak jelentek meg, mint a házas háztartásbeli, a karrierista - lényegében - szingli, az egyedülálló anya, a karrierjét háttérbe szorító anya, na és persze az a furcsa kettősség, ami a szabadság és a prostitúció egyvelege. Ahol igazából hisz abban a nő, hogy a férfinek támogató társra van szüksége, hogy nőként ezt a támogató szerepet kell megadni, ugyanakkor mégis szabadon válogat a férfiak között mindaddig míg rá nem un mindegyikre. 

Nagyon érdekes volt látni a surlódást a két főbb szereplő között, az elítélt, de szabadelvű Manako és a szabálykövető, társadalomba szigorúan beilleszkedni próbáló Rika között. Teljesen mást képviseltek, mégis mindketten hatással voltak egymásra. Baromi izgalmas volt számomra, ahogy az ételek útján kapcsolódni tudtak és ezzel egyfajta bizarr rajongás és szexuális felhang is belekerült kettőjük kapcsolatába.

Őszintén az ételeknek legalább akkora szerepük volt a könyvben, mint az emberi kapcsolatoknak. Egészen kínzó módon étvágygerjesztően voltak bemutatva a külnböző fogások és ízek, így minduntalan éhes lettem, akár ha csak egy oldalt is olvastam a történetből. Emellett pedig őszintén az a szexuális kéjes felhang, ami az ételeket és az evést övezte, teljes mértékben a legtökéletesebb definíciója volt a foodporn kifejezésnek, miközben többnyire ezt olyan elcsépelten hazsnáljuk a szociális médiában, hogy már jelentését is vesztette. Mégis, ha valaki egyszer szó szerint szeretné értelmezni, csak olvassa el ezt a könyvet.

A címben is szereplő összetevő, a vaj, annyira sokszor jelent meg szimbolikusan és fizikailag is, hogy teljesen elszégyeltem magam, hogy tejérzékeny vagyok, legszívesebben jelenleg minden ételemre egy kis vajat tennék, de leginkább a rízsre, egy kis szójaszósszal. Olyan ízélmények és apró tippek voltak leírva a könyvben, amiket úgy érzem egyszerűen muszáj kipróbálnom, szóval ne lepődjetek meg, ha a közeljövőben esetleg Quatre Quart vagy egyéb furcsa nevű dolgokról posztolnék instán, szimplán még mindig a hatás alatt vagyok a könyvnek. 

A kötet belső boríóján már a kiadó jelezte, hogy dolgoznak az írónő másik könyvén is, ami egy szintén egészen elgondolkodtató és elborult thrillernek ígérkezik, így alig várom, hogy azt is olvashassam. Juzuki Aszako abszolút felkerült a figyeltjeim listára, így szívből ajánlom midnenkinek, aki úgy érzi fogékony a fent felsorolt témákra. 

Nyereményjáték:

Juzuki Aszaki regényének főszereplője egy gourmet hobbiszakács, akit sorozatgyilkosság vádjával ítéltek el. Történetét egy hetilap újságírónőjének meséli el, aki több interjút is készít vele… 

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, amit valós események ihlettek, ugyanis a turné végén a Kossuth Kiadónak köszönhetően egy példány is gazdára talál a Vaj című regényből. 

Ezúttal úgy gondoltuk, hogy egy egyszerű játékot találunk ki nektek. A Kossuth Kiadó oldalán található beleolvasót használva válaszolnotok kell az állomásokon feltett kérdéseinkre!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi az a két dolog, ami sosem érdekelte Rikát?

További állomások:

Blogturné Klub

05.08. - Hagyjatok! Olvasok! extra

05.11. - Hagyjatok! Olvasok! ajánló

05.14. - Ambivalentina