Már olvastam korábban Sebastian Fitzektől, sőt nemrég egy olyan könyv is a kezembe került, amelyben rá hivatkoztak, így egyre jobban körvonalazódott előttem a „Fitzek-jelenség”. Németországban ő maga a koronázatlan thrillerkirály, és bár a General Press által elhozott előző könyve, A lány az ablakban annyira nem győzött meg, mégis kíváncsi voltam, mi emeli ki ennyire ezt az írót a műfajban. Mi az, amit én eddig nem vettem észre a zsenialitásából?

Fülszöveg:

Josy, a neves pszichiáter, Viktor Larenz tizenkét éves lánya rejtélyes körülmények között eltűnik. A kitartó nyomozás ellenére az ügy megoldatlan marad: nincs holttest, nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, amelyeken elindulhatnának.

Dr. Larenz a válása után egy eldugott nyaralóba vonul vissza, ahová négy évvel a lánya eltűnése után egy gyönyörű nő kopog be. Az ismeretlen nőt téveszmék gyötrik: újra és újra megjelenik előtte egy kislány, akinek az eltűnése kísértetiesen hasonlít Josy esetéhez. Viktor vonakodva ugyan, de megkezdi a terápiát, ami egyre inkább drámai kihallgatássá válik…

A terápia Sebastian Fitzek 2006-ban megjelent debütáló regénye, amely megalapozta a szerző későbbi sikerét. A kötetből, amely több héten át vezette a német Spiegel magazin bestsellerlistáját, azóta több mint nyolcmillió példányt adtak el világszerte. 2023-ban tévésorozatot készítettek belőle.

Én és a könyv:

A terápia Fitzek első regénye volt, ami egyébként a két köszönetnyilvánításnál is nagyon szépen megmutatkozik. Tudom, nem szerencsés rögtön a könyv végén kezdeni, és az olvasást természetesen én sem így kezdtem, a bejegyzésben viszont már az elején szeretném kiemelni ezt az apró, kedves részletet. A kötet végén ugyanis két köszönetnyilvánítás kapott helyet: az eredeti és egy évekkel később hozzáadott változat. Az elsőben olyan kedves lelkesedéssel köszöni meg Fitzek az olvasónak, hogy az ő könyvét választotta, hogy még az e-mail-címét is megadja arra az esetre, ha valaki szeretné megosztani vele a véleményét arról, hogyan tetszett neki a történet. Utólag, ismerve a könyv sikerét és azt, hová jutott vele az író, különösen szerethető volt ezt olvasni.

Hatalmas sikert hozott számára a debütáló kötete, amit őszintén meg is tudok érteni. Nagyon jó receptet alkalmazott. Egyrészt meglehetősen rövid a könyv, így könnyű rászánnia magát az olvasónak, és akár egy vonat- vagy buszútra is magával vinni. Másrészt egészen kiszámíthatatlan.

Fitzek folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és mindig valami egészen mást sejtet, mint ami a következő pillanatban történni fog. Hiába gondolja úgy az ember, hogy most már sikerült kilogikáznia a valós eseménysort, mindig akad még egy apró csavar, amitől megint egy kicsit másképp látjuk az addig történteket, és máshogy csapódik le a valóság.

Nagyon élveztem, ahogy egy-egy fejezet után ráeszméltem, hogy teljesen megváltozott a különböző karakterekről alkotott véleményem. Szinte folyamatosan változott, hogy kit kedvelek, kinek hiszek és kiben kételkedem, miközben a történet kifejezetten kevés szereplővel operál. Talán pont emiatt működött ennyire jól: nem kellett egy hatalmas szereplőgárdát fejben tartanom, mégis állandóan újra kellett értékelnem azt a néhány embert, akiket már azt hittem, ismerek.

Mindezek ellenére a történet könnyen követhető maradt. Ugyanakkor úgy érzem, egyszer még el kellene olvasnom a könyvet, mert folyamatosan voltak benne olyan utalások és félmondatok, amelyekre most, hogy már ismerem a végét, nagyon kíváncsi lennék. Vajon másodjára hamarabb összeállna a kép? Észrevenném azokat a jeleket, amelyek elsőre jelentéktelennek tűntek? Vagy esetleg találnék olyat is, ami a teljes történet ismeretében már nem annyira logikus?

Mindenképpen újraolvasnám, ami nálam egészen ritka érzés. Azt hiszem, ezzel végre sikerült Fitzeknek megmozgatnia bennem valamit, és talán arra is választ kaptam, miért szeretik ennyien. Ezek után kifejezetten kíváncsi lettem A meghívásra is, amely a harmadik, General Press gondozásában magyarul megjelent kötete az írónak.

Összességében annak, aki egy klasszikusan jó, borzongós pszichothrillert szeretne olvasni, és kifejezetten kedveli a pszichiátriai, pszichés vonalat, A terápia szerintem nagyon jól fog működni. De annak is jó választás lehet, aki még csak ismerkedik a műfajjal: rövid, könnyen olvasható, gyorsan halad, közben pedig éppen elég csavart tartogat ahhoz, hogy megmutassa, miért lett Sebastian Fitzekből az, akit ma a thriller egyik legismertebb európai szerzőjeként tartanak számon.

Blogturné Klub:

Sebastian Fitzek legismertebb és legnépszerűbb regényét új kiadásban hozta el nekünk a General Press Kiadó. A történet középpontjában egy pszichiáter orvos áll, akinek a lánya évekkel ezelőtt nyom nélkül eltűnt, és akit különös téveszmékkel keres fel egy rejtélyes beteg. Tartsatok velünk ennek a csavaros, fordulatokban gazdag pszichothrillernek a blogturnéján!

További állomások:

09.25. Könyv és más

09.27. Pandalány olvas

09.29. Ambivalentina