Újabban hihetetlen rajongással hódolok a régenskori történeteknek. Persze, ebben nagy szerepet játszott a Bridgerton sorozat, majd pedig az az alapjául szolgáló könyvek. (Azt hiszem nem meglepő, hogy a könyveket ezerszer jobbnak találom a sorozatnál, ez egy alapvetés az adaptációknál.) Viszont, a Bridgertonban komoly szerepet kap a testi vágy és erotika, ami egyrészt a fiatalabb közönség számára nem biztos, hogy szerencsés, illetve nem mindig érzi az ember szükségét. Éppen ezért nagyon örültem, amikor rátaláltam az Egyetlen szál holdfény kötetére, ami vörös pöttyös besorolást kapott, nem pedig rubin pöttyöset, ezzel is mutatva, hogy nem erotikus regény, nem ezen lesz a hangsúly. Úgy érzem ez fontos, mivel ilyenkor sokkal nagyobb szerepet kap más szál a történetben, például egy jó nyomozás vagy a mellékszereplők jobban előtérbe kerülnek.

Fülszöveg:

Iris Grey idilli otthona hét évvel ezelőtt mostohája kezére került, és a lány a szolgasortól menekülve megszökött. Most az ország leggazdagabb hölgyeinek varr ruhákat, ahelyett, hogy egy lenne közülük. Egy nap a rideg, káprázatosan jóképű Nicholas Wynter bukkan fel Iris ajtajában, hogy tálcán kínálja a bosszút. Vajon a lány képes kilépni az árnyékból, és újra elfoglalni az őt megillető helyet a társadalomban? A viktoriánus korban játszódó pompás Hamupipőke-regény, mely egy merőben új és imádni való formában meséli újra a történetet. Ez a Hamupipőke nemcsak szép, de okos, elbűvölő, és küzd az álmaiért. De ha nem vigyáz, a szerelem könnyen az útjába állhat…

Én és a könyv:

A történet egy klasszikus hamupipőke újraírás, ami így az események folyását és a végkifejletet erősen meghatározza, ugyanakkor pont ez adja az izgalmát, hiszen ilyenkor az számít igazán, hogy milyen köntösbe bújtatja, hogyan tálalja másképp és új módon ezt a lényegében lerágott csontot. 

A történet központjában a bosszú állt, hiszen mind Nicholas, mind Iris a főszereplőnk, legfőbb motivációja, hogy elégtételt vegyen ellenségein, akik a múltban ártottak nekik és szeretteiknek. Ez persze, mint minden tündérmesében, itt is beteljesedik, a jó győzedelmeskedik, a kérdés az, hogy hogyan. 

Én rendkívül élveztem a kalandozást Irisszel, végtelenül szerethető és vagány főszereplő hölgy volt, akinek tudott az olvasó szurkolni és remélni, hogy egy jobb sors vár rá. Nyilván, ez egy ifjúsági kötet, így nem egy bonyolult olvasmány, a történetben sincsenek hatalmas csavarok, és a karakterek is igen kiszámíthatóak, sablonosak, mégis kellemesen idézik azt a varázst és atmoszférát, ami miatt annyira bele vagyunk szerelmesedve, én és több ezer másik ember, a régenskor romanticizált világába. Imádok időről-időre visszatérni ebbe a korba, ebben a körítésben, mer tegyszerűen jó az ember lelkének hercegekről, bálokról és szép ruhákról, na meg pletykákról olvasnia. 

Külön ki szeretném viszont emelni az egyik mellékszereplőnket, Cassiet, a gonosz mostohánk kisebbik lányát, aki a maga korabeli feminizmusával végtelenül a szívemhez nőtt és rendkívül élveztem azokat az apró részleteket, amiket így kaptunk, például a biciklioktatásról, vagy éppen arról, hogy bár kitanulta a jogászat tudományát, nem praktizálhat, hiszen nő. Nem is említve azt a megbotránkoztató tényt, hogy gyakran nadrágot hord, hiszen sokkal könnyebb és kénylemesebb benne mozogni.

Ezek olyna történelmi apróságok, amik úgy gondolom jól használják ki, hogy a könyv elsősorban fiataloknak szól, akik ezzel is tanulhatnak, illetve elkezdhet mozgatni bennük olyan érzéseket és gondolatokat, amikre még egy hercegekről, bálokról és szép ruhákról olvasó lánynak is érdemes tudnia: hogy az, hogy most egyetemre járhatunk, tanulhatunk és bármilyen abszurd is ma már ezt leírni, de nadrágot hordhatunk nőként, az mind ilyen embereknek, ilyen korabeli furcsa felfogású nőknek köszönhető, és amennyire most alapvetésnek vesszük ezeket és kellemetlenül nézünk, a mostsangág történő változásokra, hosszú távon pont ezek vihetnek minket előre.

Összességében rendkívül élveztem a kötetet, mindenképp tudom ajánlani az idősebb korosztálynak is, hiszen nagyon szórakoztató, és kellemesen visszarepít a régenskor világába. Most, hogy befejeztem kicsit szomorú is vagyok és már vadászom a következő ebben a korban játszódó történetre, mert a sok komolyabb olvasmány között ezek hihetetlenül feltöltik az ember lelkét. 

Nem kell sokat várni tőle, viszont egy pár órás szórakoztatásra több, mint tökéletes, és biztosan tudom állítani, hogy nem csalódhat benne az ember.

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Laura Wood: A Single Thread of Moonlight - Egyetlen szál holdfény regényét, mely egy történelmi romantikus köntösbe bújtatott, a késő viktoriánus időkbe repítő Hamupipőke retelling. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe meg is nyerheted Iris és Nicholas történetét a kiadó felajánlásában. 

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"Milyen művészetre tanította Irist az édesanyja?"

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Végtelenül vártam ezt a könyvet. Ez így persze nem teljesen pontos, hiszen igazából azt vártam, hogy Sally Rooney mikor ír valami újat, mikor jelenik meg megint valami tőle, mikor térhetek vissza a borús írországi karakterei közé. Szerencsére csak pár évet kellett várni, és pont úgy, ahogy a legutóbbi könyvét is, a Hová lettél szép világ-ot, ezt is sikerült egy nagy változás közepette a kezembe vennem. Legutóbb pont egy szakítás folyamatán segített át a könyv, míg ez a mostani egy kevésbé drámai, de számomra jelentős dolgon, az új egyetem kezdésén. Erről majd a későbbiekben szeretnék többet írni, hiszen eddig is sokszor beszámoltam az egyetemi tapasztalataimról, és talán érdekes lehet, hogy kerültem a műszaki pályáról a művészetire. Viszont erről később, most vessük bele magunkat Dublin borús utcáinak történéseibe az Intermezzon keresztül.

Fülszöveg:

Az Intermezzo középpontjában egy testvérpár áll, Peter és Ivan Koubek, akik nem is lehetnének egymástól elütőbb egyéniségek.

Peter túl van a harmincon, sikeres dublini ügyvéd. Magabiztos, kompetens, lehengerlő. De apjuk halála után csak gyógyszerrel tud aludni, és nem boldogul a párkapcsolati bonyodalommal, amibe belenavigálta magát. Napjai két nagyon eltérő nő vonzásában telnek: Sylvia Peter régi első szerelme, akivel máig meghitt a kapcsolatuk, Naomi pedig egyetemista, aki egyelőre mindent brahira vesz.

Peter öccse, Ivan huszonkét éves, és versenyszerűen sakkozik. Visszahúzódó, feszengő típus, nagyszájú bátyjának tökéletes ellenpárja. A gyász első heteiben ismerkedik meg Margarettel, egy idősebb nővel, aki problémákkal küszködik. Ivan és Margaret viszonya gyorsan komolyra fordul.

A két testvér élete – és szeretteiké is – új szakaszba ér: vágyak, kétségek és lehetőségek őrlik fel őket. Rá kell jönniük, mennyit bír el az élet, mennyit bírnak el ők maguk.

Én és a könyv:

Sally Rooneynak van egy bevált receptje, és bár nagyon kedveltem a eddigi történeteit, de mindben volt olyan hasonlóság, olyan karakterjegy, ami ismétlődött és egyfajta csalásnak érződött a számomra. Kíváncsi voltam és nagyon reménykedtem, hogy itt nem így lesz. Az egyik ilyen, ami szerintem nagyon jó példa is, hogy eddig minden kötetében volt egy író főszereplő, ami lássuk be olyan szempontból komoly könnyítés, hogy nem kell utánanézni, hogyan is működik, és akarva-akaratlanul is azonosítja az ember magával a könyv szerzőjével, így olyan, mintha önmagát írta volna bele a történeteibe. Őszintén engem többszőr elgondolkodtatott, hogy vajon mennyiben kitaláltka ezek a történetek, és mennyiben a saját élettapasztalatait adagolja szépen lassan kötetről kötetre nekünk. 

Akárhogy is teszi, az nem vitás, hogy amit ír, az végtelenül fogyasztható, és nem a szöveg könnyedsége vagy történet bugyutrasága miatt. Pont ellenkezőleg. A szöveg értelmezése kifejezetten problémás tud lenni, hiszen nem tesz különbséget a dialógusok, leírások és cselekmények leírása között, egyetlen folyószövegben váltakozik a három, így néha nehéz is követni, hogy éppen a karakter csak gondolja, hogy ezt kimondja, vagy valóban el is hangoznak a szavai. Ugyanígy a karakter csak gondolja, hogy ezt tenné és azt tenné, de valójában nem tesz semmit... vagy mégis? 

Ezzel viszont olyan szinten ültet fel a szereplők gondolat-hullámvasútjára, hogy az ember el se várja, hogy a szereplők teljes kerek gondolatokat tárjanak elénk. Olyan emberi és olyan érzékletes a szereplők lelkivilága, olyan szépen ad rá betekintést, hogy olvasóként úgy érzed, a karakterek tudják, hogy te majd érteni fogod őket, nem is kell befejezni a gondolatot, te már érted mit akar ezzel mondnai, meg nem is számít, hiszen a dolgok történnek és ilyen az élet. Na és ez az az érzés, amit én egyszerűen imádok az írónő köynveiben. Annyira életszerűek, annyira realisztikusak, hogy msot eszembe is jutott az a mondat, amit anno a Szent Johanna Gimi könyvsorozat első kötetére véstek fel: "Srácok, akik olyanok, mint te és mégis mások. A történet rólad is szól!" Bár ez az előbb említett könyvre abszolút nem igaz, az Intermezzora nagyon is. A történések, érzések mind hétköznapiak, lehet már te is éreztél így, én is egészen biztosan, és ez adja az t a varázst, ami végtelenül jól van tálalva, mert nem túl sok, nem túl sötét, mégis valós képet formál valós problémákkal. 

A mostani kötetben tehát egyik újítás, hogy nincs író főszereplőnk, a másik pedig, hogy nincs igazán női főszereplőnk, ilyen pedig eddig egyáltalán nem volt, hiszen eddig vagy két barátnő vagy egy fiú-lány páros életét követhettük egy darabon az eddig megjelent köteteiben. Most viszont egy férfi testvérpár rögös útját örökítette meg a gyászfolyamat egészen kezdetétől, abszolút nem a végéig, de mégis egy katarzisponton túli ideális állapotig. 

Mert hát most az egyszer ezen is változtatott az írónő, és nem hiszem, hogy nagy spoiler lenne, ha megosztom, hogy számomra annyira felüdülés volt egy olyan véget kapni, ahol nem minden tökéletes, nem boldogan éltek stb, viszont mégis nyugodt szívvel teheti le a könyvet az olvasó és úgy érezheti, hogy azért mégsincs minden veszve a mai világban. 

Be kell valljam, a két történetszál közül, nekem a fiatalabbik fiú, Ivan története érdekesebbnek bizonyult, vagy legalábbis önkétlenül is az ő fejezeteit vártam jobban. Nagyon érdekes volt látni a karakterfejlődését és valamilyen szinten "férfivá válását", miközben a testvére, Peter fejezeteiben meg jobban élveztem a filozófiai merengéseket, amiből most is volt bőven, mint ahogy az egy Rooney könyvben lenni szokott. 

Összességében nehéz a történetről anélkül beszélni, hogy az ember komoly spoilereket írna le, így nem is tenném, a fülszövegben minden benne van, amennyit az embernek tudnia kell. Én mindenképpen nagyon ajánlom, ugyanakkor nem mondanám, hogy ez legyen az első könyv, amit elolvas az ember Sally Rooney tollából. Határozottan vontatottabb, nehezebben csúszik, mint a többi, mégis egy remek mű és nagyon boldog vagyok, hogy eolvashattam. Talán első könyvnek még mindig a Hová lettél szép világot mondanám, hisz nekem is az volt az első és utána olvastam csak a további két könyvét, a Normális embereket és a Baráti beszélgetéseket. Így belegondolva, nem is tudom, hogyan tudnám rangsorolni a könyveit, az Intermezzoban úgy érzem van egyfajta nagyobb komolyság, kicsit felnőttebb, érződik hogy eltelt pár év az eddigi könyveihez képest. 

Viszont száz szónak is egy a vége: újabb remek történet az írónő tollából és mindenképpen csak ajánlani tudom. Továbbra is a kortárs irodalmunk egyik kiemelkedő alkotója és alig várom, hogy újbol olvashassak valamit tőle.

Nyereményjáték:

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve, az Intermezzo végre magyarul is megjelent! Tarts bloggereinkkel a sakktáblák, a gyász és a testvéri kapcsolatok kacifántos útján, hogy újból átéld a Sally Rooney által elénktárt ír világ sajátos báját, no meg megtudd, hogy mit gondolnak a kötetről a Blogturné Klub tagjai.

Ez a kötet az írónő negyedik megjelent könyve, így a nyereményjáték során az eddig háromból szemezgettünk idézeteket.  A feladatotok, hogy felismerjétek őket és megírjátok nekünk, melyik kötetből való az állomáson található idézet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

További állomások:

 Szinte már a napját se tudom, mikor írtam utoljára a blogra, hát még, hogy mikor írtam nem blogturnés bejegyzést. Bevallom, hiányzott már, hogy itt pötyögjek, és annyi élmény és gondolat cikázik az elmémben, hogy alig várom, hogy megoszthassam veletek, hiszen az élet nem állt meg, amíg inaktívkodtam, így sok mindenről mesélek majd a közeljövőben, például az erasmusos élményeimről. Viszont most először egy szokásos könyvajánlóval szeretnék visszatérni a blogos közegbe. Ez a könyv már viszonylag hosszabb ideje, több mint egy éve csücsült a polcomon, és várta, hogy végre sorrakerüljön.

Nem tudom, hogy pont jókor olvastam-e, vagy  csak kellően megértem rá, esetleg már egy évvel ezelőtt is ennyire nyomot hagyott volna bennem, ha tudtam volna időt keríteni rá. De azt hiszem ennyiből már rá is jöhettetek, hogy ez egyértelműen egy ajánló bejegyzés lesz, hiszen határozottan tetszett a könyv.

Fülszöveg:

„Nem ​kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.” 1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagyhatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.

Nori szerelemgyerek, egy japán nemesúr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.

Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.

„Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.” Kristin Hannah

Asha Lemmie a Boston College-ban diplomázott: irodalmat és kreatív írást tanult, majd New Yorkba költözött, és a könyvkiadásban helyezkedett el. Egyedi nézőpontból elmesélt történelmi regényeket ír, és az idejét New York, London és Kiotó között osztja meg.

Én és a könyv:

Ez a történet nem egy virágos kert, nem egy laza kis szerelmes történet és néha még én is meglepődtem, mennyire felkavar lelkileg egy egy jelenet. Ennek ellenére, bár első kötetes íróról van szó, úgy tudta formálni a történetet, úgy tudta megírni ezt a könyvet, hogy szabályosan behúzott a világába, és nem eresztett egészen a sztori legvégéig. Nem tudom mikor olvastam ilyen rendszerességgel utoljára, de egy tökéletes visszazökkentő olvasmány volt ez, mert úgy éreztem magam ismét, mint tini koromban, amikor még egy fejezetet és még egyet el kell olvasnom, mert itt még nem hagyhatom abba, miközbe tudom jól, hogy már hajnali kettő van és bőven aludnom kéne. 

A történet főszereplője, Nori, egy hányatott sorsú lány, akiről nehéz nem spoileresen beszékni, így már most szeretném leszögezni, hogy aki nyitott egy kicsit is erre a történetre és nem szeretne spoilereket látni, akkor ez itt az a pont, ahol elmondom, hogy én mindenképpen ajánlom a könyvet és úgy a legjobb élmény, ha az ember nem tud semmi nagyobb részletet, amit itt a későbbiekben megosztok.

Most, hogy ezen túl vagyunk, szeretném megemlíteni, hogy mennyire különleges és érdekes ötlet, a főszereplőnk választása, illetve a térben és időben való elhelyezése. Nori fattyúként születik, egy kifejezetten nemesi japán családba, a világháború után, amikor is az amerikaiak egyértelműen ellenséget jelentettek a felkelő nap országában élők számára. Nori félig amerikai, ami nem lenne annyira szembetűnő, ha édesapja fehér bőrű lenne, viszont a kislányt szerencsétlenségére sötét bőrrel és göndör hajzuhataggal áldotta meg a sors, így letagadhatatlan, hogy nem "tökéletesen japán".

Ez pedig egyértelmű szégyenfolt a nagyméltóságú család számára, főleg, hogy Norit nagymamája neveli fel, hiszen anyukája már fiatal korában lelép mellőle. A kislány gyermekkora egyáltalán nem idilli. Lényegében a padláson elzárva nevelkedik, távol mindentől és mindenkitől így az egyetlen igazság, amit ismer, az a nagymamája igazsága, aki minden létező módszerrel bántja a kislányt és próbálja kifehéríteni a bőrét. Ezeket a kislány pedig készségesen tűri, hiszen honnan is tudná, hogy lehet dacolni és fel lehet lázadni ezen gondolatok ellen. 

A történet ott fordul nagyot, amikor is beköltözik a házba Noriko féltestéve is, egy fiú, akivalahogy mégis megtalálják a közös hangot, és lassan kialakul közöttük egy testvéri kapocs. Innentől kezdve pedig elindul kettejük kalandos élete. 

Gyönyörű történet, tele érdekes és kidolgozott karakterekkel. Megrendítő és nehéz olvasmány, nem egy romantikus darab, de abszolút szívhez szóló, így én csak ajánlani tudom. A történetről tudjátok, hogy nem szeretek sokat mesélni, akit az érdekel, olvassa el a fülszöveget, abból el tudja dönteni, hogy érdekes-e számára.

 Mikor leültem, hogy megírjam a könyvértékelésemet, őfelsége, avagy nekem csak "szaros", úgy döntött, hogy most jött el az idő, hogy felugorjon mellém és a szuszt is kigyömöszöljem belőle. Ezek igen értékes pillanatok, mivel az időpontot és időtartamot mindig ő határozza meg, így én csak annyit tehetek, hogy alkalmazkodom a döntéseihez, ha ki szeretném élvezni a macskatartás boldog pillanatait. 

Most viszont, hogy eleget tettem a dögönyözés kívánalmainak, rá is térhetek a mai könyvünkre, ami nem áll messze a fent leírt soraimtól sem, hiszen egy "tipikus japán macskás könyv" van terítéken. Alapvetően macskarajongóként, na meg a Távol-Kelet csodálójaként azt hiszem adott, hogy érdekelt a könyv, de ezt még az is tetézte, hogy a borítón egy olyan név is megjelent, ami igen közel áll a szívemhez, a Your Name című zseniális anime rendezőjé, Makoto Shinkai.

Fülszöveg:

Tokió ​egyik külkerületében, amelyet helyiérdekű vasútvonal szel át, macskák és gazdáik élik az életüket, próbálnak úrrá lenni a felmerülő nehézségeken.

Egy Chobi nevű macska néma bátorítást sugároz egy fiatal nőnek, igyekszik rábírni, hogy lépjen ki működésképtelen párkapcsolatából.

Egy tehetséges festő teljesen félreérti, hogy a főnöke miért érdeklődik a képei iránt. Egy mangarajongó a barátja halála után bezárkózik. A macskája, Cookie tervet sző, hogyan csalogassa ki a lakásból.Egy nő, aki távol levő férjének szenteli az életét, a macskájától kap leckét, hogyan függetlenedjen.

Az Ő és a macskája a mindennapok szelíd varázsát kelti életre. A háttérben a vasút zaja, emberi sorsok, köznapi gondok. Ezt az éleslátó, meghitt hangulatú könyvet olvasva ráébredünk, hogy a legkilátástalanabb helyzetekbe is derűt visz, ha megoszthatjuk valakivel, ha kapcsolódunk valakihez – legyen az egy barát, vagy a háziállatunk.

Makoto Shinkai világhírű anime készítő. Legismertebb alkotásai: Your Name, Weathering with You.

Naruki Nagakawa játékok és anime filmek forgatókönyvírója, regényíró.

Az Ő és a macskája (She and Her Cat) Makoto Shinkai azonos című, díjnyertes animéje alapján készült. Írója Nagakawa. Ez a könyv világ számtalan országában megjelent és zajos sikert aratott.

Én és a könyv:

Bevallom, eleinte féltem, hiszen a japán irodalom nem szokott mindig gond nélkül csúszni nálam, és így történt, hogy habár több "slice of life" macskás regény is megjelent már magyar nyelven japán íróktól, habár belekezdtem többe is, de egyetlen egyet sem sikerült még befejeznem. Szerencsére ezzel a kötettel nem így lett és magam is meglepődtem, hogy milyen játszi könnyedtséggel pörgettem végig a lapokat. A történet beszippantott, pedig nem is egyetlen szálon fut és nem is lehet igazán történetnek nevezni. Több gazdát és macskát ismerünk meg, akiknek az élete néhol keresztezi egymást az élet váratlan és mégis tipikus mozgatórugója által. Számomra az első történet volt talán az egyik legközelebbi élmény, egy fiatal felnőtt lány helykeresése a világban, na meg a bonyolult kapcsolatok megértésének nehézsége. Borzasztóan jól esett olvasni, és szívmelengető volt a macskák gondolatait is látni, habár a tudományos énem kötve hiszi, hogy ilyen szépen és odaadón próbálnak párbeszédre kelni velünk, emberekkel. Mégis a lelkemnek jól esett úgy érzeni, hogy ez a szürke szőrcsomó is itt mellettem azon van, hogy boldoggá tegyen, és ez az érzés kölcsönös. 

A könyvben négy macska gazdi egymásratalálást élhet át az olvasó. A cicák életében ezek általában egy névadással és otthonratalálással járnak, ugyanakkor az emberek számára nem csak egy újabb családtag érkezését jelenti egy-egy szőrmók felbukkanása. Mindannyian egy nagyobb fordulat előtt állnak az életben, amit a macska érkezése csak beindít, hogy végül együtt vészeljék át és lépjenek egy új fejezetbe. Nekem nagyon tetszett, hogy ezek az életesemények mind végtelenül realisztikusak voltak, az ember tudott velük azonosulni, mégis néhol olyan szélsőségesek, hogy a helyzet mélysége mindenképp eltalált az olvasó szívéig. 

A helyzet komikuma, hogy a könyv címe "Ő és a macskája", mégis számomra a legkedvesebb karakter Jon volt, aki valahol mindegyik történetet összekötötte és történetesen se nem ember, se nem macska. Jon, a kutya egy kedvesen oktondi bölcs, akinek a gondolatait végtelenül élveztem, ahogy azt is, ahogyan nagypapásan felügyelte a rendet a környéken. Kicsit úgy érzem valahol ő adott igazán lelket ennek az egész kötetnek.

Nyereményjáték:

A 21. Század Kiadó újabb különleges történetet hozott el a japán regények szerelmeseinek. Makoto Shinkai és Naruki Nagakawa Ő ​és a macskája című kötetében hétköznapi emberek és macskáik sorsát követhetjük nyomon, miközben az elmesélt történetek folyamatosan tanítanak minket szeretetről, felelősségről, elfogadásról, barátságról és bátorságról. Tartsatok velünk a blogturné három állomásán keresztül, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

További állomások:

 Még gimnazista koromban ragadt be nálam az Off-Campus sorozat, de valahogy cikkek róla, és az univerzumában játszódó regényekről csak elvétve vannak a blogon. Ez igazából nem is lényeges, hiszen még ha kevésszer írok is a Briar hokis csodáiról, egyértelmű, mennyire szeretem őket. Ez a többszörös könyvsorozat abszolút a szívemhez nőtt, és most folytatódik a következő generációval. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mit tud újat mutatni Elle Kennedy ebben a hokis románcban, így azt hiszem mindenképp megéri beszélnünk a Graham-hatásról, hiszen ez egy újabb négyes sorozat indító kötete, melyben Garreth Graham lánya talál párra.

Fülszöveg:

Gigi ​Grahamnek pontosan három célja van: bekerülni a női hokiválogatottba, aranyat szerezni az olimpián, és kilépni híres apja árnyékából. Eddig minden rendben is lenne, ha nem lenne két apró probléma… Na jó, egy apró és egy nagy, mogorva probléma. Giginek javítania kell a játékát a kapu mögött, és ehhez Luke Ryder segítségére van szüksége.

Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös. De akkor is ő az ellenség.

Persze a Briar új hoki társcsapatkapitányának is megvannak a maga céljai. A férficsapatot összevonták egy rivális hokiprogrammal, így Rydernek egy olyan kerettel kell dolgoznia, amiben mindenki utál mindenkit. És ha ez nem lenne elég, a nyári edzői lehetőség, amit meg akar szerezni a legendás Garrett Graham mellett, elérhetetlennek tűnik, miután sikerült a lehető legrosszabb első benyomást tennie példaképére. Szóval a Gigivel kötött kis alkuval mindketten csak nyernek. Ryder segít a lánynak bekerülni a válogatottba, cserébe ő dicséri egy kicsit az apjának.

Az egyetlen bökkenő? Az a csontig hatoló, érzékeket zsongító, szédületes vonzalom, amit próbálnak figyelmen kívül hagyni. Veszélyes játékot játszanak, de a végén talán mégis megéri a kockázat.

Én és a könyv:

Elle Kennedy hokis könyvei jelentik a legnagyobb bűnös élvezetet a számomra évek óta. Egyszerűen kellemes, vidám és szórakoztató történetek, ahol a jó győz, a vége mindig happy end és természetesen mindenki végtelenül menő valamilyen módon. Ez egyébként nem receptje egy jól működő romantikus sorozatnak, mégis valahogy működik, több mint minimum kilenc köteten át jelenleg. 

A Graham-hatás szép újításokat hozott, például most először kaptunk hokis lányt főszereplőnek, ami azért merőben megváltoztatta a szokásos dinamikát, hiszen az edzőközpont így kiváltképp kiemelkedő helyszín lett. Emellett pár első generációs szereplő is vissza-vissza köszönt a lapokról, ami egy olyan  plusz nosztalgiát adott a könyvnek, ami megbocsátatta velem az apróbb logikai bakikat a történetben, mert bizony volt benne pár. (Mindenkivel előfrdul, hogy miután kijött az ajtón még egyszer kijön rajta, ugye?) 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó újra Elle Kennedy hokibirodalmába kalauzol el bennünket. A Graham-hatás Garrett Graham lányának, Giginek a története, aki apja árnyékából szeretne kitörni. De sosem gondolta volna, hogy ehhez az egykori rivális iskola játékosával kell alkut kötnie. Tarts te is velünk a turné során, és ha megfejted az állomások feladványait, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

A mostani nyereményjáték Elle Kennedy könyveinek szereplőire fókuszál. Minden állomáson találtok egy-egy nevet, amelyből kihagytunk pár betűt. A Ti dolgotok megfejteni, melyik karaktert rejti a feladvány. A megoldást írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

10.06. Kitablar
10.09. Ambivalentina
10.12. Kelly és Lupi olvas
10.15. Angelika blogja

 Az elmúlt időszakban azért olvastam, mert jól esett. Jól esett, hogy szabadon kiválaszthatok egy könyvet, belemékyedhetek és nem kell róla beszámolnom. Majd megint eljött az a pillanat, hogy egyszerűen ott ültem a befejezett könyv fölött és annyira szerettem volna beszélni róla, annyira éreztem, hogy nekem erről be kéne számolnom, hogy végre valahára éreztem, hogy van bennem annyi mondanivaló, ami miatt megéri megnyitni egy bejegyzés piszkozatát és nekiállni gépelni. 

Be kell vallanom, hogy ezt a folyamatot nem a fent megnevezett kötet indította el, hanem a sokak által, sőt szinte biztosan mindenki által ismert - hiszen a Netflix korszakban nehéz elmenni az ilyenek mellett - a Bridgerton sorozat. Annak is a könyvsorozata, melyet egyszer már elkezdtem, de szegény Colin történeténél leragadtam anno, most pedig újult erővel belevetve magamat egészen a végéig kitartott a lelkesedésem, és végérvényesen beleszerettem a régenskor történeteibe. Így amikor megláttam, hogy a Lampion könyvek egy ebben a korszakban játstzódó könyvet fog megjeleníteni, ráadásul csodás borítóval (ez az első éldekorált könyvem, és kezdem érteni mi ez a hype körülötte), tudtam, hogy na erre a könyvre mindenképp jelentkeznem kell, olvasnom kell, mert ezekből az ármánykodós, bálozós drámákból sosem elég a kis szívemnek. 

Én és a könyv:

A mellékszereplőkre mindenképp megéri kitértni, mert szerintem nagyszerűen életre keltek, nem voltak feleslegesek életszerűen keresztezték a főhősnőnk útját úgy, hogy a barátságot mint megbecsülendő értéket mutatták be az olvasónak. Nem mellesleg pedig kellemes humorforrása is voltak a történetnek, én rendkívül élveztem, amikor megjelentek a herceg barátai, de a lányneveldés jelenetekben is bőven akadtak kedves pillanatok. 

Azt hiszem ez tetszett az egészben úgy igazán, hogy nyilván egy nagyon kellemes és könnyed történet, mondhatni tündérmese, ahol úgyis győz a jó és a gonosz elnyeri méltó büntetését, de ezt mesei vonalat olyan üditően és szórakoztatóan sikerült papírra vinnie az írónak, hogy alig két nap kellett ahhoz, hogy elégedetten tegyem le a kötetet egy nagyon jó olvasási élménnyel gazdagodva. 

Viszont pont ezt is nevezhetjük a kötet hibájának, hogy a gonosz azért gonosz, mert....csak. Mert kell egy gonosz karakter. Persze, az irigység, mint indíték nyomós indok tud lenni, de közben mégsem bélyegzi meg így az embert. Ilyen szempontból sajnos a főgonoszunk személyisége abszolút laposra és egysíkúra sikerült, de egy ilyen szórakoztató bosszúhadjáratban ezt egyáltalán nem lehet zavaró tényezőnek mondani, hiszen az olvasási élménybe egyáltalán nem rondít bele, csak ha elemezni szeretnénk a történetet, akkor válik jelentősebb problémává. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez csak egy kedves történet, egy könnyű limonádé, ami egy nyari napozáshoz, strandoláshoz, vagy éppen vonatozáshoz több, mint tökéletes. A szórakozás és a pozitív olvasási élmény garantált, és azt az erősségét a kötetnek mindenképp ki kell emeljem, ahogy már egyszer megtettem, hogy zseniálisan működőképes felnőttként is, míg nagyjából 12 éves kortól gyerekeknek is egy jó választás lehet. Ez pedig mindenképp dicséretes.

Szóval, ha egy pikantériáktól mentes, de kellemes romantikus történetre vágysz és nem mellesleg szereted a Bridgerton történeteket, akkor ez a könyv mindenképpen egyértelműen neked lett kitalálva. Én nem igazán szoktam pontozni a könyveket, de ezt most a mindenkori max pontra sorolnám mert kategóriájában egyélrtelműen kiemelkedő. 

Nyereményjáték:

A régenskorszak szerelmeseinek újabb kalandot tartogat Amalie Howard első magyarul megjelent kötete a Lampion könyvek gondozásában. Gyere és tarts bloggereinkkel Ela fondorlatos sakkjátszámájában, melynek a végén a kiadó jóvoltából nyereménykönyvvel is gazdagodhatsz! 

                       

Állomások:

08/07 - Kitablar

08/09 - Kelly és Lupi olvas

08/11 - Ambivalentina

08/13 - Dreamworld

08/15 - Zakkant olvas