Mióta elindult az első magyar könyves meglepetés doboz, azaz a Book A Sloth Club, azóta kíváncsian figyeltem őket és vártam a megfelelő alkalmat, hogy én is lecsapjak egy dobozra.

Őszintén eleinte féltem rendelni, hisz erősen a YA vonalra építenek, amit én már annyira nem szívlelek és nem szívesen adok rá ki pénzt így, zsákbamacskaként. Viszont, miután előrukkoltak az ötlettel, hogy angol dobozokat is összeállítanak, úgy gondoltam eljött az én időm, hát még, amikor kiderült, hogy a márciusi téma nem más, mint az Alice in Wonderland, azaz az Aliz Csodaországban, amiről már itt a blogon is írtam és bár maga az eredeti történet nem a legnagyobb kedvencem, de maga Csodaország határozottan az, így egyértelmű volt, hogy ezt a dobozt meg kell rendelnem.

Mivel hogy Jennifer Niven első kötete után napokig nem bírtam magamhoz térni, egyértelmű volt számomra, hogy ez a nő tud valamit, vagyis szeretném, hogy tudjon valamit, éppen ezért le is vadásztam (amint csak lehetett) a következő regényét, ami nem más, mint a Holding up the universe, azaz a Veled teljes a világ. Én az eredeti angol változatot szereztem meg, (vágytam egy kis kihívásra, na) szóval igazán izgatottan kezdtem bele az olvasásba, és erre már csak hab volt a tortán, hogy az Egymás szemében könyvklub márciusi körében is Jennifer Nivent kaptam, mint választott kedvenc írót Masnitól.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádok sütni, főleg olyankor, amikor ezer más dolgom lenne, de legfőképp a tanulás. Ilyenkor valami szuper érzés, hogy picit ki tudom kapcsolni az agyamat és totálisan bele tudok feledkezni a sütögetésbe. 

Nemrégiben fedeztem fel a nosalty.hu oldalán ezt az amerikai csokis keksz receptet és hirtelen felindulásból el is készítettem, de mivel tényleg szuperül sikerült, pár napra rá, már megint megsütöttem és ismét nem csalódtam a receptben. Fantasztikus, na meg egyszerű.

Őszintén szólva az osztálytársaimon kívül nincs olyan ismerősöm, aki nem második nyelvként kezdett foglalkozni a némettel, így az átlagos esetben az ember fia vagy éppen lánya az angol nyelv elsajátítása után feledkezik bele a cikk témájaként megnevezett németbe. 

Éppen ezért elsőre sok meglepő, ismeretlen és idegesítő nyelvtani és egyéb dolog tűnhet fel, melyek rögtön el is ijesztik az embert, no de éppen ezért íródik ez a cikk, hogy megnézzük, mégis miért éri meg németül tanulni?

Néha felröppennek a blogger-körökben különböző projektek, összefogások, amik sajnos általában nem élnek igazán sokáig és valahogy nem is érik el a kívánt célt, az olvasók megmozgatását és a közös szórakozást. Most viszont azt hiszem ezt nagyon is meg fogjuk cáfolni az Egymás szemében csapatával (facebookon itt találtok minket), hisz már ez az első hónap is szuperül pörgött és olyan élményben volt részem, amit egyrészt mindenképp meg akarok osztani veletek, másrészt pedig ennek a programnak köszönhetem... no de mi is ez? 

Őszintén új nekem ez a se veled, se nélküled kapcsolat. Nem is hittem, hogy megtapasztalom, de ez a könyv valahogy mégis erre a sorsra jutott, vagyis jutottunk így ketten. Egymással. Mikor olvastam, megmondom őszintén nem kötött le, mégis mikor nem került a kezeim közé, észrevétlenül is beférkőzte magát a fejembe és sehogy sem bírtam kiverni belőle azokat a kavargó gondolatokat, amik mind-mind ehhez az egy kötethez kötődtek. 

De nézzük is, miért és mitől lett ilyen a kapcsolatunk, avagy miért beszélek egy könyvről úgy, mintha érző személy lenne és miért örülök neki, hogy a Tébolyda a mi korunkban már nem üzemel. (Ez utóbbi egyébként könnyű: már tuti bezártak volna engem is.)