Miután kifejezetten közkedvelt poszt lett az előző rész, melyben az első kalandjaimat illetve az azt megelőző gondjaimat fejtettem ki, úgy gondoltam, miután úgyis mostanság e körül forog az életem, megosztom veletek a második látogatást a dokinál úgymond. 

Szóval igen, az eredmények megérkeztek, így jöhetett a következő lépés, mégpedig a gasztroenterológus meglátogatása. Pont tegnap voltunk, nem volt semmi különös, elbeszélgettünk... Kiderült, hogy nagy valószínűséggel a tejes rész nem fog meggyógyulni, úgymond a tejtől örökre búcsút vehetek. Emellett pedig jövőhéten kell még egy vérvétel (jaj anyám az összes vérem kiszívják lassan!), hogy megnézzék, nem vagyok e glutén érzékeny. Őszintén, iszonyatosan remélem, hogy ez szóba se fog jönni végül, mert már így is nagyon sok, a tojás és a tej kettőse. 

Persze, mindig hozzá kell tennem, hogy ez nem a világ vége, illetve lehetne sokkal rosszabb is, de akárhogy is nézem, ki fogom bírni. Egyrészt, mert muszáj lesz, másrészt pedig a világ számomra legcsodálatosabb anyukáját tudhatom magam mellett. Például ma is csak jöttem haza, letörten, hisz hogyan máshogy cammog haza az ember lánya az iskolából? És mi várt? Az asztalon ott volt egy adag muffin, tej és tojás mentes, ráadásul Hello Kittys sütőpapírban! c: 

Tudjátok igazából az ilyen pici figyelmességek tudnak nagyon jól esni. Mert egyszerűen olyan jó amikor nem kell, furának és különcnek érezned magad már csak az étkezési szokásaid miatt is. Mert hát, akárhogy is nézzük, az általános megoldás az szokott lenni, hogy inkább kihagyják az ilyen étkezési gondokkal küzdő embereket és ezek nem tűnnek nagy dolognak, hogy amikor megkínálnak csokival, akkor mosolyogva mondom, hogy nem ehetek ilyet, de igazából ez egy picit mindig belém karcol belül. Tudom tudom, apró dolog és dolgok, de ahogy gyűlnek, egyre nagyobb sebet tudnak ejteni. Persze, részben az én hibám is, sőt, az enyém konkrétan, hisz csak bele kell törődnöm, hogy én ilyet nem ehetek és nem lehetek mérges arra akai megkínált, hogy elfelejtette.

Viszont épp ezért olyan nagy dolog, amikor valaki odafigyel erre, konkrétan a figyelmesség egy óriási dolog ebben a világban. 

Egyébként érdekesség képen még megemlíteném, hogy megvolt az év első fagyizása, mégpedig a Diamante fagyizdában, ahol egy brazil csokit ettem. Alapvetően nem vagyok az a "mutimiteszel" instagrammer, ezt az is mutatja, hogy nem örökítettem meg ezt a jeges pillanatot, de gondoltam megosztom veletek, hogy egyrészt zseniális és nagy adag fagyikat adnak ott, illetve több tejmentes csoda is helyet szokott kapni. (Erdeigyümis és brazilcsokis mindig van!)

Ebből kiindulva pedig szeretnék minél több cukrászdát és ilyesmi helyet fölkeresni itt Pesten, hogy tudjak írni egy nagy összefoglaló posztot ebben a témában, mivel én sehol nem találtam egy rendes nagy mindenmentes helyek panoráma cikket. c: 

Ti tudtok valami jó helyet? Titeket nem szokott bántani, amikor elfelejtik, hogy te ilyet-olyat nem ehetsz és mégis megkínálnak? 

Tudjátok,már meséltem, hogy 3 éve lassan küzdök valami behatározhatatlan étkezési zavarral és hasfájással. Többször voltam miatta kórházban, több orvosnál is, de sehol senki nem tudott semmi konkrétat mondani. Felfázástól kezdve a laktózérzékenységen keresztül lassan eljutottunk a vakbélgyulladásig. De mondanom se kell, egyik se bizonyult igaznak.

Aztán egy hete anyu elvitt vérvételre. Azt mondták abból le tudják tesztelni az érzékenységem 200+ ételre. Na itt már jött a következő bibi.. Vérvétel=TŰ! 

Oké, végül sikeresen kibírtam, nem ájultam el és semmi különös, nem tudom, hogy csináltam, de sikerült, szóval minden tűfóbiás olvasómtól kérek egy pacsit és higgyétek el ki lehet bírni! A cél érdekében persze.

Szóval elkészültünk, nagyon aranyosak voltak az ott dolgozók mind, tényleg, mondták, hogy két hét múlva küldik az eredményt. Én pedig onnantól kezdve indultam és számoltam vissza a napokat. Most komolyan, gondoljatok bele, milyen az amikor egyszer csak valaki odaállít eléd, hogy 2 hét múlva megmondom a megoldást a problémádra és te tudod, hogy helyes lesz a megoldás... vagyis hát reméled, de tényleg, olyan reményt adott ez az egész.

Aztán két-három napja megjött és srácok, nagyon furcsa eredmények születtek. Azt persze mondjuk már sejtettük, hogy tejet nem ihatok, de hogy ilyen szinten nem... Lehengerlő komolyan, pedig meg kell, hogy mondjam hosszú-hosszú ideig tehenész szerettem volna lenni, hogy minden nap annyi tejet ihassak amennyit szeretnék. Nem tudom érdekel e titeket, de megosztom a listát, hogy mégis mi mindenre vagyok érzékeny:
-Tejfélék: tehéntej, juh tej, kazein, kecsketej +tojásfehérje és sárgája
-Gabonafélék: zab, gliadin
-Fűszernövények: mustármag
-Olajos magvak: mandula, mogyoró, kesudió, földimogyoró
-Zöldségek: borsó, vörös vesebab
-Egyéb: agar-agar
Szóval igen, nem olyan sok, de egyáltalán nem kevés. Főleg, hogyha azt nézzük, hogy oké, hogy itthon tudok magamnak olyat készíteni, tudok olyat enni amitől semmi bajom nem lesz, de hát srácok 16 évesen az ember barátokkal jár-kel és tuti, hogy belebotlik egy-egy gyorsétterembe. Onnan pedig szinte semmit nem ehetek. Na de ne csak sajnáltassam itt magam.. Szóval annyit szerettem volna összehozni ebből, hogy ha nektek is van ilyesmitek vagy csak kíváncsiak vagytok, akkor én a foodtest.hu-t nagyon tudom ajánlani, most akciós is az ára (mert különben csillagászati) és nekem eddig használt. 

Egyébként pockyt továbbra is tudok fogyasztani! \^--^/