Amikor megláttam ezt a könyvet, őszintén megmondom nem az egész borítót betöltő címe ragadott meg, sokkal inkább az a rövidke alcím, ami szinte el is veszik, ha az összhatást szemléljük. Nyár Walesben. Anno, gimnazista koromban jártam ott, Nagy-Britanniában pedig majdhogynem minden második évben felsős koromtól kezdve. Csodás kirándulások voltak ezek, amiknek a hatására teljesen beleszerelmesedtem a brit szigetekbe. (Persze valószínüleg egészen komoly befolyásoló tényező volt a One Direction nevű banda is, lehet ti is hallottatok már róluk, haha.)

Fülszöveg:

Állj félre a saját utadból!

Lili rajong a zenéért. Az anyukájával és két testvérével él, és van egy fantasztikus barátnője, Rozi, aki ráveszi, hogy jelentkezzenek egy katedrálisokat restauráló diáktáborba, és vonatozzanak keresztül Európán.

Az utolsó pillanatban azonban Rozi kénytelen otthon maradni, és Lili egyedül érkezik a tengerparti dél-wales-i kisvárosba, hogy részt vegyen a helyi parókián rendezett táborban. A beilleszkedés a vártnál nehezebben alakul, de a lány hamarosan barátokra talál a spanyol Paola és a wales-i Dylan személyében.

A felnövéstörténetet és road movie-t ötvöző könyv nem csupán az elengedésről, első szerelemről és felnőtté válásról szól, nyomon követjük Lili vívódásait a valódi alkotásért és önkifejezésért is.

Én és a könyv:

Vannak könyvtípusok, amik egyértelműen az olvasásomért kiáltanak. Többek között ilyenek számomra az Angliában játszódóak, nem mellesleg pedig azok, amik cserediákságról szólnak. Több ilyet is olvastam, mielőtt én is cserediák lettem, és hihetetlenül meghozták a kedvemet az utazáshoz, a tapasztaláshoz, hogy ki merjek lépni a komfortzónámból. Miután pedig túlestem a magam csereidőszakán, még jobban a szívemhez nőttek az ilyen típusú könyvek, hiszen egy számomra olyan hőn szeretett időszakot és érzést örökítenek meg, amit öröm újból és újból, mindig másképp megélni.

Erre talán nem is a cserediákság az igazán jó szó, sokkal inkább az a jelenség, amikor tiniként vagy fiatal felnőttként hirtelen kikerül az ember egy másik országba, a szülői felügyelet nélkül. Szerencsére ilyenre többszőr is volt lehetőségem, bár az Angliai tanulmányutakon mindig kifejezetten erős felügyeletet kaptunk, addig a német tanulmányutakon sokkal lazább volt a hangulat, és azokból az emlékekből egész sok felrémlett, miközben a One cup of coffeet olvastam.

Az ilyen élményekért nagyon hálás vagyok, mindig csodás visszarepülni a felnőtté válás egy ennyire specifikus pontjára számomra. Ezek miatt az apró közösségi jelenetek miatt sokat jelentett számomra a könyvé s könnyű volt megkedvelnem.

Viszont a pozitívumok mellett voltak olyan furcsa részei a könyvnek, amiken én őszintén nagyon meglepődtem. Az egyik az az aktuálpolitika hirtelen megjelenése, az egyébként kedvesen felszínes lányregénybe. Mert akárhogy is nézzük, ez egy kedves ifjúsági történet, ami nem akar elméletileg nagy bölcsességeket mondani, inkább szórakoztatni. Mindezek ellenére egyszer csak benne találja magát az olvasó egy egész hosszas gondolatmenetben nem hogy az aktuális globális politikai helyzetről, hanem konkrétan a magyar aktuálpolitikáról, ami nekem nagyon furcsa érzést keltett egy ilyen típusú kötetben. 

Prsze olyan szempontból értettem a dolgot, hogy a karaktereket is formálta a ebben a beszélgetésben való állásfoglalásuk, így kerekebb képet kapott az olvasó is, de mégis nagyon furcsa irányba sodorta el a történet ívét. Nem is említve a tényt, hogy a könyv központi eleme a főszereplő lány, Lili, szüleinek a válása, ami szerintem egy olyan kapcsolódási pont az olvasóval, amit jó nem elszalasztani, nem is említve kifejezetten Lili anyukáját, aki éppen ebben a kényes tini időszakban egyáltalán nem találja a megfelelő közös hangot a lányával. Én nagyon sajnáltam, hogy ezekre a szálakra nem koncentrált többet az írónő, szerintem nagyon izgalmas részek lehettek volna, amik megalapozták volna azt a fajta mélységet is, ami például az aktuális politikai helyzet behozatala megkívánt volna.

Összességében egy kellemes élményben volt részem a One more cup of coffeet olvasva, meghozza az ember  kedvét, hogy beiratkozzon egy nyári külföldi táborba és kimozduljon a komfortzónájából, mi szerintem kifejezetten szuper.

Nyereményjáték:

Somfai Anna legújabb ifjúsági regényén keresztül Walesbe repíti az olvasókat, ahol egy fiatal zongorakedvelő lány élete nagy kalandját éli át egy táborban, ahol nem csak kalandokra, de lassan önmagára is rálel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

A regényben nagy szerepe van a zenének, így a mostani játékunk során olyan előadók neveinek betűit rejtettük el a bejegyzésekben, akik helyet kaptak a történetben. A feladat az, hogy a betűket helyes sorrendbe állítva kitaláljátok, hogy kire gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

Blogturné Klub

04/17 Veronika’s Reader Feeder

04/20 Csak olvass!

04/22 Könyv és más

04/23 Spirit Bliss Sárga könyves út

04/27 Kelly és Lupi olvas

04/29 Ambivalentina