Carley Fortune nem a kedvencem, eddig egy könyvét olvastam és bár nem volt rossz, annyira nem fogott meg. Viszont Tiktokon és Instagramon folyton látom a nevét és a kötetet fel-felbukkanni, így úgy voltam vele, adnom kéne neki még egy esélyt, mert igazán szeretném érteni, hogy az emberek miért kedvelik ennyire.

Ennél jobb második próba könyvet pedig nem is választhattam volna a célra. Nem tudom, hogy mi van köztem és a nyaralós nagymamás könyvekkel, de úgy érzem furcsa mód ez az a trope, ami igazán rezonál velem. Így hadd meséljek erről a furcsa perverzióról nektek, ami köztem és ezek között a könyvek között alakult ki, ezen a köteten keresztül.

Fülszöveg:

Sosem számítottam Charlie Florekre.

A nagymama mindig azt mondta, hogy a tónál jó dolgok történnek, és Alice pontosan tudja, hogy ez igaz. Tizenhét éves volt, amikor Nan vidéki házikójában töltött egy nyarat Barry's Bayben; ott készült az a fénykép, amin három vigyorgó kamasz feszít egy sárga motorcsónakban, és ami örökre megváltoztatta a lány életét.

Mostanra Alice a kamera másik oldalán él. Fotósként a háttérben érzi magát igazán otthon, hagyva, hogy mások legyenek a középpontban. De az utóbbi időben egyre erősebben vágyik valami többre. Így, amikor Nan váratlanul elesik és eltöri a csípőjét, Alice elhatározza, hogy mindketten visszamennek Barry's Baybe, még egy nyárra a régi, varázslatos helyre.

Csakhogy a csendes újrakezdést hamar megzavarja egy ismerős sárga motorcsónak zúgása... és a férfi, aki vezeti. Charlie Florek tizenkilenc volt, amikor Alice titokban lefotózta. Mostanra magabiztos és megnyerő felnőtté vált: a humora még Nan arcára is mosolyt csal, Alice-nek pedig eszébe juttatja, milyen volt tizenhétnek lenni, amikor az élet még egyszerű volt, a fotózás pedig csak játék.

A tóparti napok és az éjszakai csónakázások gyógyírként hatnak Alice lelkére, egészen addig, míg Charlie tekintete össze nem fonódik az övével. Mert Alice látja az embereket - ezért is olyan jó a munkájában -, de most először érzi, hogy valaki őt is igazán látja. És talán épp ez a tekintet az, ami miatt újra hinni kezd a szerelemben.

Én és a könyv:

Őszintén be kell vallanom már it az elején, hogy egy dolgot egészen csúnyán benéztem a könyv kiválasztása során. Márpedig azt, hogy ez egy sorozat része, és nem, sajnos véletlenül sem az első rész. Ezzel egyáltalán nem számoltam, és csak mikor Molyon bejelöltem, hogy elkezdtem olvasni, vettem észre, hogy bizony ez egy második rész. 

Aggodalomra viszont semmi ok, tökéletesen érthető és kerek egészet alkot, ahogy a hasonló helyen játszódó több párossal operáló romantikus sorozatok is. Ha nem tudtam volna, hogy ez egy sorozat része, akkor nem is vettem volna észre, illetve őszintén, egészen addig nem is volt teljesen tiszta számomra, hogy az első rész miről szól, amíg el nem olvastam az írónő köszönetnyilvánítás utáni rövid írását erről a kötetről és a sorozatról. Egyébként, ha nem szerettem volna meg nagyon az írónőt már a kötet olvasása közben, akkor az a köszönetnyilvánítás utáni szösszenet lett volna az a pont, ahol a szívembe zárom. Nagyon szeretem, amikor az írók nyíltan beszélnek egy kötet iránt kialakult érzéseikről, a mögöttes tartalmukról, arról, hogy mit szerettek volna ábrázolni és mennyit merítettek a saját életükből. Nehéz erről ennyire transzparensen írni, de szerintem csodálatos.

Miután jól az egész kötet végével kezdtem, azt hiszem jobba, ha visszakanyarodunk az elejére, bár még van egy gondolatom a könyv végével (és nem a történet végével) kapcsolatom, de azt mostmár tényleg csak a bejegyzés végén. Szóval, adott nekünk egy fotós hölgy, már nem olyan frissen, de egy nagy szakítás után, korai harmincas éveiben, aki beletemetkezik a munkájába. Ez egy egészen klasszikus főszereplő választás, főleg hogy visszahúzódó, aki a tinikora óta bénábbnak, esetlenebbnek és unalmasabbnak érzi magát a többieknél. Tökéletes, mert mindenki tud vele azonosulni, így a belépő működik. Majd pedig jön egy családi baleset, ami miatt az egész nyarat kettesben tölti a nagymamájával, az öreglány hőnszeretett nyaralójában, egy tóparton, messze a város zajától és megszokott mókuskeréktől. Végül pedig nyilván nyilván nyilván van egy srác a szomszédban, aki vigyáz a házra, szerel, segít és mellette NYILVÁN Porschéval jár és olyan izmai vannak, hogy a Dávid szobor megirigyelné. Egyszóval minden adott egy tökéletes nyári romantikus regényhez. Carley Fortune pedig tökéletesen bánik a hozzávalóival és olyan mesterien főz velük, hogy a nagy habzsolás végén azon kapja magát az ember, hogy kegyetlenül teleette magát. 

Nagyjából így mködött nálam is ez a regény. Együltömben pörgettem végig a lapokat és csak azért tettem le, mert az óra már hajnali egyet mutatott, nekem pedig már jó ideje aludnom kellett volna. Rendkívül pörgősen olvastatta magát, pedig abszolút lassan haladnak a dolgok a főszereplőink között. Számomra mégis tökéletes slowburn románc volt ez, olyan csodajó mellékszereplőkkel, mint a már fent emlegetett nagymama, illetve mindkét család többi tagja, akik azért rendszeresen megjelent a nyaralás során, ezzel egy nagyon kellemes családi hangulatot is kölcsönözve a regénynek.

Számomra remek pillanatban érkezett ez a régény, rendkívül élveztem és úgy érzem végre értem, mi is ez a felhajtás az írónő körül. Nagyon kíváncsi vagyok a többi regényére is, főleg ennek a sorozatnak az első részére, bár egészen biztos vagyok benne, hogy azt a különleges helyet, amit ez a könyv elfoglalt a szívemben, már nem tudja más könyve megugrani. Ez most tényleg pont jókor pont jó volt.

Amit pedig még fentebb említett magáról a könyv végéről: Az egyik, hogy nagyon tetszett, hogy egy mini könyvajánlót is kaptunk a legvégén az írónőtől. Felsorolta azokat a könyveket, amiket írás közben olvasott és nagyon szeretett, ami szerintem egy nagyon izgalmas és közvetlen gondolat, hogy ezeket megossza az olvasóival. Ráadásul, az egyik nagy kedvencem is helyet kapott a listán, így külön örültem, és talán egy fokkal komolyabban is vettem az ajánlásokat, tudván, hogy az egyik tétel, egy tényleg nagyon jó kötetet.

A másik pedig, egy olyan gyakorlat, amit mostanában kezdtem el észrevenni könyvek hátuljában. Az írók feltesznek pár kérdést vagy leírnak pár rövid gondolatot a történetről, amiket mind beszélgetésindítónak szánnak egy könyvklubhoz. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet és remélem egyre több könyv hátuljában fogok vele találkozni.:)

Nyereményjáték:

Ideje visszatérni egy nyár erejéig Barry’s Baybe az Egy aranyló nyárral, ahol kedvenc Florek testvéreinkkel újabb kalandban lehet részünk. Ám ezennel az idősebbik fivér kerül a rivaldafénybe, és megtudhatjuk, hogyan talál rá a szerelem Charlie-ra, amikor a legkevésbé sem számít rá. Hiszen a tónál mindig csak jó dolgok történnek. Tartsatok velünk, és mivel egy szerencsés nyertes megkaphatja a turné végén a kötetet!

A nyereményjátékunk középpontjában olyan regények állnak, amelyekben fontos szerepet játszik a nyár. Nektek az idézetekből kell kitalálni, melyik az a kötet, és a szerző nevét és a könyv címét írjátok a Tally dobozba! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.”

További állomások:

Blogturné Klub

04.08. Kitablar

04.10. Pandalány olvas

04.12. Ambivalentina