.ambivalentina

2021. október 10., vasárnap

Hová lettél szép világ || Blogturné klub

Sally Rooney neve mellett nem igazán lehet elmenni manapság. Én, személy szerint lemaradtam az első két könyvéről, így kifejezetten kíváncsian vágtam neki a Hová lettél szép világnak, hiszen bár sokat hallottam az írónő munkáiról, ez volt az első alkalom, hogy találkoztam is vele.

Még a könyv olvasását megelőzően, a Facebook fel is dobott egy értékelést a kötetről, ráadásul nem is egy egyszerű blogger tollából, amit persze, nem degradálásnak szánok, hanem egy sokak által olvasott hírportál újságírójától.

Mindez azért fontos, mert ott borzasztóan lehúzták a regényt, és végtelenül negatívan álltak nem csak a karakterekhez, hanem az írónő motivációjához is, ami feltehetően a kötet mögött rejlik.

Így kifejezetten kíváncsian kezdtem bele az olvasásba, és persze, kicsit félve is, mert magam sem tudom miért, de nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet.

Fülszöveg:

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések c. könyvek szerzőjétől

Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

Sally Rooney Sunday Times és New York Times bestsellerszerző. Eddig megjelent regényei: Baráti beszélgetések, Normális emberek – utóbbi átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.

Én és a könyv:

A történet két főhőse egy barátnő páros, Eileen és Alice, illetve még fontos karakterek a lányok szerelmei, Simon és Felix. A könyv felét a lányok egymásnak írt e-mailjei teszik ki, míg a másik felét egy-egy apró történés, felváltva, mindig az egyik leányzó életéből. Így az egész regény alatt sokkal nagyobb a hangsúly az érzelmeken és gondolatokon, mint a konkrét cselekedeteken.

Én úgy látom, hogy sokaknak pont ez az, ami elvette a kedvüket ettől a regénytől, hiszen a két lány e-mailváltásai többnyire ugyanolyanok, mint bármelyik értelmiségibb huszonéves barátnő beszélgetése: érzelmek, világmegváltó gondolatok, politika, eszmék és normák megkérdőjelezése, vallás és útkeresés.

Mindez persze egy baráti beszélgetés komolyságával és őszinteségével, ami nem meglepő módon, kívülről nézve néha nevetséges és buta hatást kelthet.

A könyv elején én is így éreztem. Nem értettem teljesen, mit is várhatok ettől a történettől, ettől az írótól, és ahogy előjöttek az első nagy megvilágosodások és gondolatoka két lány e-mailjeiben, kicsit úgy éreztem, hogy ó igen, már megint egy nagyon nyugatias, minden trendet meglovagoló, most nagyon megmondom könyv, ami hihetetlenül butának tartja az olvasóját és előkével és műanyag kiskanállal akarja az olvasó szájába adni a szépen megrágott gondolatdarabkákat, amiket az író se hisz el, vagy csak tisztában van vele, de semmit se kezd vele, csak meglovagolja és hirdeti, mint az a rakat influencer, akiknek kétes a szavahihetősége. (Persze nem mind ilyen, ez csak egy csoportja az ezzel foglalkozóknak.)

A kezdeti kiakadás után viszont, elkezdett tetszeni a könyv. Valahogy a lányok egymással megosztott gondolataival is egyre jobban tudtam azonosulni és csak remélni tudom, hogy ez nem valami észrevétlen agymosás volt, amin a könyv elejétől fogva résztvettem, hanem ténylegesen megváltoztak kicsit a témák és tényleg fontos és érdekes dolgokra világított rá az írónő.

Nagyon tetszett, ahogy Istenről és a vallásról vitatkoztak a főhősnők, mivel egyikük sem volt hívő, mégis felfedezték benne azt az értéket, amit átemelhetnek belőle a saját életükbe és megpróbálták megérteni, hogy másnak, például közös barátjuknak, Simonnak miért fontos ez és mit lát benne, miben és hogyan segíti az életét.

Egy egészen szokatlan módon volt hullámvasút ez a könyv. Mikor már épp elkezdtem élvezni és belemerültem az olvasásba, hirtelen megint kilökött a flow élményből.

Ahogy a lányok szerelmi élete alakult és szép lassan eljutottak az első szexuális aktusig, még azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy ilyen nyíltan és fesztelenül kezeli az írónő a szexuális tartalmú jeleneteket, viszont ahogy haladtam előre a könyvben, úgy vált érezhetővé, hogy egyre több és egyre részletesebb szexjelenet van megörökítve és papírra vetve a kötetben.

Egy ponton már úgy éreztem, hogy ez nem viszi előre a történetet, sem a lányok lelki világát, hiszen maga a tény, hogy két szereplő lefeküdt, fontos, viszont annak részletezése, egyáltalán nem.

Ugyanitt, meglepő volt, hogy a sok olvasónak szánt iránymutatásban kihagyta az írónő az óvszer létezését és fontosságát, illetve egyáltalán nem taglalta a tabletta szedésének problémáit, ha már minden más ehhez hasonló apróságról szó esett a könyv során.

De akármennyire is kötök bele itt a dolgokba, nem tudom tagadni, hogy nagyon élveztem olvasni ezt a regényt és a sok felvetett téma és gondolat között bőven találtam én is olyat, a két lány eszmecseréiben, amit legszívesebben kiemeltem volna szövegkiemelővel a könyvben.... bár ezt sajnos baromi nagy rongálásnak tekintem, főleg egy ilyen szép kiadásban.

Könnyen tudtam azonosulni a lányokkal, még úgy is, hogy nem igazán volt közös pontom egyikőjükkel sem, de mégis azt hiszem, hogy a húszas éveinkben szinte mind ugyanazokat a dolgokat éljük meg, ugyanazt az útkeresést, emberi kapcsolatok komplikációit, érzelmeket, szerelmeket és szertefoszló reményeket. (Amik helyére persze szerencsés esetben mindig jön egy újabb.)

Összességében alig várom, hogy Sally Rooney többi könyvét is olvashassam, remélhetőleg hasonlóan pozitív és elgondolkodtató élményben lesz részem, hiszen rengetegszer nem is kellett kifejteni egy-egy témát, elég volt csak kiragadni a lányok beszélgetéséből és ez pont elég volt arra, hogy az olvasó számára meglegyen, miről gondolkozzon a buszon zötykölődve, vagy ebéd közben.

Nyereményjáték:

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések szerzőjének új könyve már magyarul is olvasható. Az ugyancsak az emberi kapcsolatok mélységét pedzegető Hová lettél, szép világot külföldön Sally Rooney legjobb írásaként emlegetik. Hogy ebben mennyi igazság van, azt mindenki döntse el maga – de csak miután végigolvastátok, mit gondolnak róla a bloggereink.

A regényben több európai nagyváros is előkerül, így a játékunk ehhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson anagrammákat láttok, a feladatotok pedig annyi, hogy kitaláljátok, melyik városra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ksh neili

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

10.05. Readinspo

10.06. A Szofisztikált Macska

10.08. Pandalány olvas

10.10. Ambivalentina

10.12. Könyv és más

10.14. Könyvvilág

2021. szeptember 18., szombat

Egy tiszta nő || Blogturné Klub

Bár a Blogturné klub alapvetően friss megjelenésekkel foglalkozik, mégis a mai turném nem másról szól, mint egy olyan klasszikus kötetről, aminek, ha a történetét nem is, de a címét, bizonyára sokan ismerik.

Talán az lehet az előbbiben a bökkenő, hogy sokáig szinte beszerezhetetlen volt ez a kötet, mivel régóta nem kapott újabb kiadást és egyszerűen kikopott a könyvesboltok polcairól. (Anno, amikor Edgar Allan Poe-t szerettem volna olvasni, meg is tapasztaltam a fent leírtakat, egyszerűen sehol se lehetett kapni bármit is az ő művei közül. Egészen addig, persze, amíg a Helikon zsebkönyveknél meg nem jelent két novellás gyűjteménye is.)

Így rögtön tudtam, hogy nekem éppen itt az ideje elolvasnom, és picit csiszolnom a klasszikus irodalmi ismereteimet, mikor megláttam, hogy az Athenaeum kiadó gondozásában meg fog jelenni, ráadásul mennyire eszméletlenül szép és igényes borítóval.

Ha valaki régebb óta követi a blogot, tudja, hogy csak igazán ritka alkalmakkor teszek említést a történetet körülölelő fizikális megjelenésre, viszont én is emberből vagyok, és most tényleg úgy érzem, hogy egy rettentően megfelelő designt kapott a borító. Egyszerű, mégis kicsit cirádás, régies hatású, de mégis modernebb megközelítésben, és mindenképp megadja előre a történet várható komolyságát és fontosságát.

Illetve, ne felejtsük el, hogy ez a kiadó egy új sorozatának, az Érzelmes klasszikusoknak az első, nyitó kötete, és ahogy a könyv utolsó lapjain láttam, a következő rész borítója is ugyanezt a stílust viszi tovább, így már felcsigáztak, hogy lehetőleg olvassam és szerezzem meg az egész sorozatot, mert gyönyörű ékköve lesz a könyvespolcomnak. (Lássuk be, ez egy bizarrul motiváló dolog arra, hogy az ember klasszikusokat olvasson.)

Fülszöveg

Tess Durbeyfield becsületes, szorgalmas, a jobb életért küzdő nő, aki családját mindennél előbbre helyezi. Számítását azonban már egészen fiatalon keresztülhúzza a gőgös Alec d'Urberville, amikor egy éjjel erőszakot tesz rajta. Hogyan birkózik meg a szégyennel, majd a gyásszal egy lány az ezernyolcszázas évek derekán? Ha maga mögött hagyja fájó múltja színhelyét, kezdhet-e új életet egy szerető, gondoskodó férfi oldalán?
Az Egy tiszta nő Thomas Hardy időtlen klasszikusa; kulcskérdései a bűn és a bűnhődés kettősségét, az életet behálózó titkok hatalmát, a szeretet, a vágy és az elfogadás morálon felülemelkedő erejét járják körül.
Az Athenaeum Kiadó 2021-ben útjára indított Érzelmes klasszikusok sorozatának célja, hogy - a tizenkilencedik és a huszadik század alkotásaival megszólítva a huszonegyedik század olvasóközönségét - korszakokon átívelő párbeszédet teremtsen olyan kérdések mentén, amelyeken az emberiség a kezdetek kezdete óta töpreng.

Én és a könyv

Úgy ültem neki a történetnek, hogy még csak a fülszöveget sem olvastam el. Nem akartam róla tudni semmit se előre, kíváncsi voltam, hogy így milyen élményt fog adni az olvasás. Nos, a könyv első harmada után már úgy kellett visszafogjam magam, hogy ne keressek utána, és ne nyugtassam meg a lelkem, hogy a vége olyan lesz az egésznek, mint ahogy szeretném... De kezdjük is inkább a történet elejéről:

Adott egy kicsi falu, ahol éldegél egy szegény család, a szülők alkoholproblémákkal küszködnek, a gyerekek csak úgy potyognak kifelé édesanyjukból, mintha muszáj lenne minden évben szülni és adott a legidősebb gyermek, egy lány, aki a falu szépe. Ő Tess Durbeyfield, történetünk főhőse.

A történet indító mozzanata, hogy ezek a drága iszákos szülők megtudják, hogy egy kihalt nemesi család leszármazottai, ami arra készteti őket, hogy mostantól úgy is gondoljanak magukra, mint nagyurakra, akiknek jár minden, csak éppen ez senkit sem hat meg.

Ennek megfelelően elküldik legidősebb lányukat - egy jó kis érzelmi zsarolással - az újonnan felkeresett rokonokhoz, akiknek a mai napig nagy birtokaik vannak, bár igaz, ami igaz, csak felvették a régi család nevét, hogy ne tűnjenek annyira újgazdag jöttmenteknek.

Persze, ezek a rokonok kihasználják a helyzetet, vagyis hát rokon, de ez nem is lényeges, hiszen az embernek már itt az első gondolata, hogy mégis milyen oktondi édesanya az olyan, aki mindenféle felkészítés nélkül küldi a lányát egy idegen fiatal férfi mellé dolgozni. Egyáltalán pedig miért is várják, hogy a gazdag család fel fogja karolni a szegényt....

Az érdekes az egész történetben, hogy telis-tele van ilyen és ehhez hasonló idegesítő és buta helyzetekkel, amiknek mind-mind Tess sínyli meg a végkimenetelét, mégis, az író valami olyan lágy és nyugodt hangvétellel tudja elsimítani az ügyeket, hogy az olvasónak, vagy legalábbis nekem, sokáig fel se tűnt, mennyire nem oké minden, sőt, tudtam hinni benne, hogy márpedig ennek még jóra kell fordulnia.

Végül a történet előrehaladtával egy nagyon érdekes állapotba kerültem: rettentően lekötött a könyv, nem is akartam nagyon megszakítani az olvasást, csak ha muszáj volt. Még annak ellenére se, hogy mint szinte minden régebbi irományban, ebbe is tömve voltak a lapok tájleírásokkal. Nem tudom, vajon én öregedtem meg annyira, hogy most már ezeket élvezni tudom, vagy Thomas Hardy és Szabó Lőrinc közös munkája során olyan rettentő jóra sikerült a megírás és fordítás egyvelege, hogy ennyire lebilincselő tájleírásokat sikerült alkotni.

Viszont, ami az említett állapotomat illeti, a legérdekesebb része, hogy egy idő után már nem szurkoltam neki. Meghalt az a vágyam, hogy valami hatalmas csoda által egy olyan végkifejletet kapjon a történet, amiben Tess boldog lesz, mégis vártam a végkifejletet és lekötött az olvasás. Ilyen élményre nem igazán emlékszem az eddigi olvasásaim közül, talán az Édes Anna volt hasonló, Kosztolányitól.

Ami még mindenképp érdekes élmény volt, hogy ebben a könyvben mindenkit lehet utálni. Mert tökéletesen elhiteti, hogy Tess csak egy lányka, akinek semmi szabad akarata nincs és úgy lehet irányítani, ahogy az ember épp akarja, amennyiben az érzelmeire tud hatni.

Bár a legtöbben, ahogy utána néztem a könyv olvasása után, a férfi karaktereket átkozzák, nekem mégis a legerősebben elítélt karakter a könyvben mégis az édesanyja és édesapja volt. Mindig csak magukra és a nemesi család látszatának kiépítésére gondoltak, és a lányuktól várták a megoldást, amit csakis egy rajta keresztül megakasztott férfi hozhatott... Mintha a lányuk egy érzéstelen bábu lett volna.

Emellett pedig Tess egyre fokozódó önutálata és önsanyargatása is egyre jobban eltérített attól, hogy neki szurkoljak és átérezzem a fájdalmát. Tényleg, egy tiszta nő volt, aki a légynek se akart volna ártani, de hogy egy percig nem tudott magáért kiállni, még a szülei előtt sem, és ugyanolyan balga maradt, mint ők, nos emiatt az én olvasói szimpátiámat is elveszítette.

A fent leírtak általánosan azt az eredményt jelentenék, hogy egy rossz olvasási élményen vagyok túl, ez még sincs így, amit már igyekeztem hangsúlyozni is: Egy nagyon érdekes, elgondolkodtató és meglepő élményeket adó könyv ez, aminek a mai napig megvan a maga létjogosultsága, mivel olyan gondolatokat feszeget a nők és férfiak között, anyák és lányaik között, amiket újra értelmezve, a mai világunkra rávetítve is fontos értelmeznünk és beszélnünk róla.

Mindenképpen ajánlom, egy fontos olvasmány a mai fiatalok számára is, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a húszas éveim előtt még nem tudtam volna megfelelően értékelni és fejben igazán hova tenni ezt a történetet, így én csak efölött a kor fölött ajánlanám.

Nyereményjáték

Thomas Hardy örökérvényű regénye, Tess Durbeyfield tragikus története, az Egy tiszta nő végre újra elérhető a magyar olvasóközönség számára, hála az Athenaeum Kiadó új, Érzelmes klasszikusok sorozatának! Turnénkban ezúttal Tess sorsát kísérjük végig. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt ebből a csodaszép a kötetből!

Thomas Hardy legismertebb alkotása az Egy tiszta nő, de ezen kívül még számos remek könyvet írt, amelyek nagy részét le is fordították magyarra a múltban. Játékunkban ezúttal ezekből a Hardy kötetekből idéztünk, a feladatotok pedig megírni az idézetek forrásának címét.

“Van egy sötét zugolya az agynak, ahonnan hívatlan, gazdátlan, bitang gondolatok indulnak el néha, s nagy utat bejárnak, mielőtt tanyájukra visszazavarnák őket.”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

19.12: A Szofisztikált Macska

09.14 : Kelly és Lupi olvas

09.16: Csak olvass!

09.18: Ambivalentina

2021. szeptember 6., hétfő

Balatoni futár || Blogturné klub

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gyerekkoromban én is megtanultam, mit jelent "balatoni gyereknek" lenni. Ezer és egy emlékem kötődik a nagy magyar tengerhez, ahol kicsiként árultunk még limonádét a kertkapuban, és kicsit nagyobbacskaként elsőnek mehettem randira: egészen két utcára, a jégkrémeshez. A hosszú balatoni vakációk alatt megszoktam az egész napos mezítlábas jövés-menést, és nagyvárosi gyerekként igazán szabadnak érezhettem magam, mert ház és a strand között fel-alá ingázhattunk, és akár az egész települést bebarangolhattuk. Sokat jelentenek nekem ezek az élmények, hát még a többi, amit fel se soroltam. Így azt hiszem érezhető, hogy bizony nagy helyet foglal el a szívemben a Balaton.

Fülszöveg

Édesvízi mediterrán – A kezdetek

Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…

Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…

Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…

Én és a könyv

Ez nincs másképp a Balatoni futár írójánál, Tóth Gábor Ákosnál sem. A kötetből egyértelműen érezhető, mennyire szereti, tiszteli és csodálja ezt az "édesvízi mediterránt". Lenyűgöző odafigyeléssel és tudatossággal viszi bele az Olvasót Csengődi, a főszereplő, kalandjába a Balaton körül, miközben folyamatosan történelmi érdekességeket hint el a sorok között.

Személy szerint ezeket kifejezetten érdekesnek találtam. Mindig is szerettem az úgynevezett "fun fact"-eket, azaz az érdekes tényeket, amiket egy-egy témához oda lehet biggyeszteni, aztán a társaság eldönti, hogy vajon ez tényleg igaz-e. Számomra az egyik legemlékezetesebb az a balatoni fürdőzés téma volt, hogy mégis mióta nyaralnak itt az emberek, mióta mennek is be a vízbe, vagy hogy ez a két kérdés egyáltalán elválik-e egymástól. (Ha valakit szintén foglalkoztat ez a kérdéskör, akkor a könyvben egész hamar megkapja a választ, sőt többszőr visszatér a téma kisebb-nagyobb további részletezésekkel.)

A könyv egy érdekessége, hogy rettentő mód nem eszázdai: lassú, csapongó és ráérős. Ez minden, ami az én majdnem Z generációs fejemnek fájdalmas tud lenni, hisz szomorú bevallani, de tényleg teljes mértékben a felgyorsult világhoz vagyok szokva, és igen, már egy 10 másodperces tiktok videó elejére is rá tudok unni. (Ez tényleg nem egy jó tendencia, én is tudom.) Igyekszem is tenni ez ellen, próbálom kicsit lelassítani önmagamat, ugyanakkor ez a kötet számomra túl nagy falatnak bizonyult, csakúgy, mint anno gimnáziumban Jókait olvasni. Ezt be kell valljam, úgy érzem nem én vagyok az a korosztály, aki számára ez a regény íródott, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne, avagy, hogy korombeliek ne tudnák értékelni.

Amit viszont tényleg nehéz volt lenyelni, az az ebből adódó negatív főszereplőnk karakterfejlődése. Ami persze ott van és létezik, de mire egyről a kettőre jutunk, addigra annyi, de annyi víz lefolyik a Dunán, hogy azzal már nem egy, hanem két sáros bálnát is tisztára moshatnánk.
Ugyanis Csengődi, a mi kedves pletykahajhász, újságíró főhősünk egyáltalán nem egy szeretnivaló alak, sőt pont, hogy személy szerint az ilyen jellemű embereket kedvelem én személyesen a legkevésbé. Eleinte úgy voltam vele, hogy nem is baj, legalább van hova fejlődnie. Viszont a már fent taglalt lassú és ráérős idővezetéssel, Csengődi a szememben egyre idegesítőbb lett.
Persze, ez megint csak a fentebb említett okok miatt van így.

Amit még sajnáltam: A könyv borítója azt az érzést kelti, hogy egy romantikus művel van dolga a kedves Olvasónak, ugyanakkor ez így ebben a formában egyáltalán nem állja meg a helyét. Van a könyvben romantika, de nem lehet azt mondani rá, hogy romantikus mű.

Ugyanakkor az a tudás, amit a könyv próbál átadni, és ahogy átadja, mindenképpen becsülendő, hát még a munka, ami a kötetbe bele lett fektetve, hogy a lehető leginkább egyezzen a valós történelemmel, de mégis maradjon fikció, és egy szórakoztató történet.

Bár tényleg igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy ez bizony a legbalatonibb strandkönyv, mégis muszáj kiegészítenem. Ez nem az a könyv, amit az ember csak úgy elolvas egy napozás alatt, mert kellemes limonádé az egész. Ez sokkal inkább az a kötet, amit egy idősebb rokon vesz elő az árnyékban, miközben figyel a gyerekek homokozására. (Meg úgy általában, egész nyaralás alatt lehet olvasni, nem egy hamar végez vele az ember.)

Összességében tehát egy érdekes és izgalmas új élmény volt. Megtanultam, hogy még mindig vannak olyan könyvek, amikhez kevés vagyok, amiknek még mindig nem most van itt az ideje, és ez teljesen jól van így. Viszont ez mindenkinél máshogy van, nem lehet korosztály alapján bíráskodni, így hiába nekem nem optimális jelenleg, de simán elképzelhető, hogy egy nálam fiatalabbnak pedig a legkellemesebb olvasmány lehet így a nyár végén.

Nyereményjáték

Tóth Gábor Ákos legújabb könyvében a millenniumi Balatonra kalauzol el bennünket, egész pontosan Balatonfüredre. Bloggereink egy utolsó balatoni kiruccanásra invitálnak benneteket, mielőtt elbúcsúzunk az idei nyártól. Tartsatok velünk, és ha ügyesen válaszoltok az állomásokon feltett kérdésekre, egy nyereménypéldányt is nyerhettek a kötetből!

A Balatoni futár főszereplője, Csengődi, a könyv során több balatoni helyszínen is megfordult. Minden egyes állomáson koordinátákat találtok, amelyek alapján megtalálhattok egy-egy nevezetességet a Balaton körül. Az állomáshoz tartozó rubrikába ennek a nevezetességnek a nevét várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

46.914010, 17.889123

a Rafflecopter giveaway

További állomások

szeptember 6. - Ambivalentina

szeptember 8. - Kelly és Lupi olvas

szeptember 10. - Csak olvass!

2021. szeptember 2., csütörtök

Tagadj mindent! || Blogturné Klub

Idén úgy döntöttem, hogy a lehető legnyitottabban fogok állni a blogtunés könyvekhez, így különösen figyelek, hogy ha valahol csak egy ember hiányzik a turnéhoz, akkor lehetőleg csatlakozzak. (Persze önmagam túlvállalása nélkül.) Ennek köszönhetően az év során már több olyan kötet is a kezembe került, amit magamtól nem próbáltam volna meg, mégis azóta büszkén nézek rá a könyvespolcomon, mert igen jó élményeket köszönhetek neki.

Azt hiszem nem meglepő, hogy Tavi Kata ifjúsági regénye is így jutott el hozzám. Nem terveztem olvasni, de a magyar szerzőkre egyébként is érzékeny vagyok, és azt muszáj elismernem, hogy tudom magamról, hogy nem ismerem eléggé a Könyvmolyképző kiadó magyar szerzőit.

Az írónőtől ezelőtt nem olvastam, hiszen ez az első komolyabbnak tekinthető regénye. Az előző sorozata, a Sulijegyzetek nekem már sajnos későn jelent meg, hogy élvezni tudjam. Persze, a Tagadj mindent is ifjúsági regény, mégis olyan dolgokkal is foglalkozik, amik szerintem az egy fokkal érettebbeknek szólnak, illetve általánosan nem csak a szórakoztatás a cél, hanem az elgondolkodtatás is. (Ami tegyük hozzá, hogy baromira szükséges a megjelölt célközönség, azaz a 15+ fiatalok számára.)

Fülszöveg

Szeress azért, aki vagyok.

Váradi Emma tizenhét éves, és úgy érzi, nincs sem otthona, sem igazi családja. Rideg nagynénje és nagybátyja koloncként tekint rá, ráadásul az iskola mellett kénytelen dolgozni az éttermükben, nehogy kitegyék a házukból.
Bármit megtenne azért, hogy megtalálja távoli rokonait, akik végre szeretettel fordulnának felé. Egy kis lógás az iskolából és némi betörés cseppet sem tűnik nagy árnak. Csak éppen azzal nem számol, hogy Barabás Konrád, az eszméletlenül helyes, huszonkét éves rendőr tetten éri.
A fiú alkut ajánl Emmának: nem tartóztatja le, de más módszert kell választania, hogy rendbe tegye az életét.
Az út, amit Konrád javasol, sokkal ijesztőbb, mint betörni valahová, sőt, még Emma egykori legjobb barátnőjének bosszújánál is ijesztőbb.
Ez az út elvezeti Emmát önmaga megismeréséhez. Ez az út randik és vonzalmak között vezet. Ez az út megmutatja, hogy a szeretetnek mennyi arca van. Ez az út ráébreszti Emmát, hogy ő sem tévedhetetlen. Ez az út segít Emmának megnyílni és felvállalni az érzéseit.
Te mit tennél meg azért, hogy megtaláld a helyed a világban?
Tarts Emmával ezen a különleges úton a boldogság felé!

Emma le se tagadhatná, hogy 17 éves, hiszen minden porcikájából a tinikre jellemző, meg nem értettség, zárkózottság és elutasítás áramlik. Bár a kötet elején ez erősen idegesített és csak úgy, mint Konrád, én is egy csitrinek láttam, talán pont ez volt a cél az író szemében, hisz így még érdekesebb lett a karakterfejlődése főhősünknek.

Összességében már most muszáj lelőnöm, hogy igen, kifejezetten tetszett a kötet, olyan egy napos kis kellemes darab, amit tökéletes magunkkal vinni például a strandra, vagy csak egy teraszos vagy kerti napozásra. De ha már strandolás: A könyv egyik nagyon erős pontja, hogy az egyik legkedveltebb fürdőhelyet tette meg helyszínéül, a Velencei-tavat. Ugyanakkor a történet nem csak egy nyári románc, hanem lényegében Emma "éretté válása", hiszen a gimi két utolsó évét járhatjuk vele végig, illetve a kettő közötti nyáriszünetét ismerhetjük meg.

Huszonévesként egyszerre sírok és nevetek a magyar ifjúsági irodalmon általában. Kacagok, mert olyan emlékeket idéznek fel bennem, amik velem is megtörténtek és jól esik a nosztalgia. Ilyen az utolsó év, a szalagavató, a hosszú buszozás egy kínos randi után és maga a Velencei-tó, hiszen ezek mind közelebb hozzák hozzám a történetet, és felelevenítik bennem a saját hasonló élményeimet is.

Ugyanakkor, mivel úgy érzem ismerem én ezeket az érzéseket és helyzeteket, sokkal kritikusabban állok az egészhez, olykor-olykor megkérdőjelezem magát az írót, hogy ez biztos így vagy épp úgy működik. Persze, ezek a történetek mind fiktívek, tehát mondhatjuk, hogy ebben a képzelt világban úgy van, de vannak olyan részletek, amiket nem kéne ennyire elhanyagolni vagy eltúlozni.

Ilyen például a rendőrös-drogos szál a történetben. Amikor észrevettem, hogy kezd egyre nagyobb hangsúlyt kapni a kábítószer-probléma a fiatalok körében a kötetben, őszintén megörültem. Szerintem fontos lenne ezzel foglalkozni, ugyanakkor nem direktben. (Ahogy a könyvben is történt. Küldhetnek be akármilyen szuperhelyes rendőrfiúcskát az iskolába előadni, az nem lesz célravezető.) Viszont itt van egy olyan lehetőség a könyvek és filmek képében, amik által egyfajta puha úton lehet feltűnés mentesen nevelni a fiatalokat, értem ezt nem csak a drog-témára, hanem általánosan, egy pozitív útmutatást tudnak magukba foglalni ezek az egyébként szórakoztató történetek.

Szeretném azt mondani, hogy éppen ezért egy hatalmas plusz volt nekem ebben a könyvben a szóban forgó szál, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nálam elég csúnyán elhasalt.

A drog = fű, és annál nincs veszélyesebb dolog, ezerszer rosszabb az alkoholnál is, legalábbis a könyv szerint. Ha az ember igazán csak röviden is utánakeres, akkor meglátja, hogy bármilyen tudósok által felállított toplistában a fű általában meg sem jelenik, míg az alkohol mindig dobogós.

Persze az alkoholról is van itt szó, hisz Emma édesanyja alkoholista volt, ami miatt főszereplőnk erősen kerüli ezt a szert, vagyis néha mégse, de többnyire elmondása szerint igen.

Nekem kicsit klisésre sikerült így Emma karaktere, hiszen bár Magyarországon annak az esélye, hogy valakinek a családjában problémaként jelenjen meg az alkoholizmus lehetősen nagy, itt mégis olyan "még egy indok, hogy sajnáljuk a főhőst" formában jelent meg a téma, de nem lett lelkiekben és élményekben kifejezetten boncolgatva. Ezt egyszerre sajnáltam, és megértettem, hisz mégis egy szórakoztató ifjúsági történetről van szó. (Bár hatalmas bravúr lett volna, ha a fönti dolgok benne lettek volna.)

Mégis, ezek olyan problémák, amik az én szeszélyes szememet szúrják, de egy átlag olvasót nem hiszem, hogy túlzottan megilletnének. Így viszont szeretnék kitérni az olvasmányosságára a könyvnek, ami nálam elég jól bizonyított. Egyszerűen alig bírtam letenni, egészen hajnali hétig olvastam, amiért utána kaptam is a fejemre, mert másnap elég sűrű programunk volt barátommal.

A történet befejezése után viszont végre visszakaptam a lelkibékém, hiszen a dolgok úgy fejeződtek be, ahogy egy frissen érettségizett leányzónál kell, és a kezdetben 17 éves főhősünk viharos és zűrzavaros élete is olyan fordulatokat vett, amik megbékítették kérges szívemet. Persze, spoiler nélkül is nagyjából tudjuk mire számíthatunk, mégis a fentebb leírtakat mind enyhítette a történet vége.

Mindenképp egy felfrissítő és pozitív élmény volt olvasni a Tagadj mindent!, és úgy érzem Tavi Kata legközelebbi kötetére is kíváncsi leszek. Illetve muszáj megemlítenem, hogy ugyancsak borzasztó kíváncsi lennék az írónőtől egy new adult történetre is, remélem a jövőben ilyet is láthatunk tőle.

Nyereményjáték

A Sulijegyzetek sorozata után ezúttal egy Stand alone könyv érkezik Tavi Kata tollából. A Tagadj mindent! könyvhétre jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, amelyről a blogturné tagjai is elmondják véleményüket. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy a 17 éves Emmának milyen nehézségekkel kell szembenéznie a felnőtté válás küszöbén, tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a könyv egy példányért.

A mostani játékunkban egy könyvben és/vagy filmben szereplő rendőrről/ nyomozóról/ ügynökről találtok leírást és képet minden állomáson. A feladat természetesen az lesz, hogy megfejtések kiről van szó, és beírjátok a nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Az olasz származású, divatra, luxusra igénytelen rendőrségi nyomozó, a tökéletes kispolgár megtestesítője. Látszólag naiv, lassú észjárású, ezért a tettesek eleinte félvállról veszik, míg ki nem derül számukra, hogy a látszat csal. Van egy sohasem látható felesége. Kép itt!

a Rafflecopter giveaway

További állomások

08.30. Könyvvilág
09.01. Ambivalentina
09.03. Sorok Között értékelés
09.05. Csak olvass!
09.07. Kelly és Lupi olvas
09.09. Spirit Bliss Sárga könyves út extra állomás
09.11. Sorok Között extra állomás

2021. augusztus 26., csütörtök

Vele tűrök, vele szenvedek || Blogturné klub

Legyen az ember akármekkora könyvmoly, általában alig van a polcán egy-egy novelláskötet. Persze, a klasszikusok még ott vannak, vagy valami véletlenszerűen szerzett antológia, de azt hiszem elmondható, hogy az emberek nem nagyon olvasnak manapság novellákat. Többek között én magam sem, ami olyan szempontból igazán nevetséges, hogy írni viszont szinte csak novellákat írtam. Pedig alapvetően egy hálás műfaj, mind íróként, mind olvasóként. A megalkotása is kevesebb idő, mint egy regényé, illetve az elolvasása is, így könnyebben befogadható például buszra várás során, vagy ha egyszerűen az embernek nincs sok ideje együltében maradni.

Mint már régebbi posztjaimban is írtam, mostanában igyekszem tudatosabban olvasni, azaz egy minimális szinten erőszakosabban rávenni önmagamat, hogy a megszokottaktól eltérő köteteket is levegyek a polcról, vagy elhozzak magammal a könyvesboltból. Nos, így került hozzám Fiala Borcsa novelláskötete is, bár őszintén: nem nagyon kellett hozzá győzködnöm magam. Ahogy az instagrammon is nagyon élvezem a párkapcsolatokról szóló webcomic-okat, úgy az ilyen rövid, szórakoztató, könnyed és kellemes történeteket is.

Fülszöveg

Miért pusztítjuk el azt, akit szeretünk? Hogyan válik a szülői, házastársi kapcsolat mérgezővé? Miért van a pokolhoz vezető út jószándékkal kikövezve? Miért fontos, hogy felismerjük a sorsdöntő pillanatokat, tűnjenek akármilyen jelentéktelennek az adott helyzetben? Hogyan válhat a gyönyörű királylány és a snájdig herceg idővel varangyos békává a másik szemében? És vajon segíthet-e még rajtuk a csók?

Fiala Borcsa ízig-vérig mai „egypercesei” rólunk szólnak, amint párkapcsolatok útvesztőiben bukdácsolunk, kapcsolódni igyekszünk, hogy aztán szenvedjünk a kötelék szorításától. Hősei életközepi válságokban, félrecsúszott házasságokban, friss szerelmekben és bonyolult családi viszonyokban igyekeznek jól-rosszul helytállni, elrejteni gyengeségüket, félelmeiket, olykor megalkuvásaikat. A szerző görbe tükröt tart esendő szereplői elé, de nem hiányzik belőle az empátia és a humor, írásait olvasva így sokszor egyszerre sírunk és nevetünk…

FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a furcsa halotti szertartásokon át a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket és reklámfilm-forgatókönyvet is. A Vele tűrök, vele szenvedek a harmadik, felnőtteknek szóló kötete.

A könyv olvasása során az az érzésem volt, mintha a szerző sorra vette volna az ismerőseit, és mindenkinek egy vicces, kínos, de mindenképpen nosztalgikus sztoriját lejegyzetelte. Mintha összeültek volna sörözni, felröppent volna a téma, azaz a párkapcsolatok, és mindenki csak úgy benyögte volna a maga emlékezetes sztoriját.

Miután pedig az ilyen sztorizós esték általában kifejezetten jól sikerülnek, és az ember csak úgy várja, hogy ki licitálja túl az előző sztorit, úgy ez a könyv is egyszerűen csak úgy olvastatja magát a rövidke, de csattanós novelláival.

Mind olyan kellemesen ismerős, még akkor is, ha sose történt meg, se velem, se a közeli ismerőseimmel, de igazából simán megtörténhetett volna, és ez egy nagyon erős pontja a kötetnek.

A novellák igen rövidkék, de a legpozitívabb értelemben. Pont annyira ismerteti a szereplőit, hogy azok rendesen körvonalazódjanak az olvasóban, nem csepegtet lényegtelen információkat, és nem tereli el az ember figyelmét a történésről semmilyen nagyon irodalmi gondolatmenettel. (Lehet nem a legmegfelelőbb novellákat olvastam eddig, de ezek fontos szempontok voltak nálam.) A történetek mind cselekmény-orientáltak, sokszor csak "a férfi" és "a nő" jelenik meg, de ez pont elég, hiszen az ilyen fantomképek mögé még jobban beleláthatjuk ismerőseinket, akikre éppen illenek a körülmények, ezzel még közelebb hozva magunkhoz a sztorit.

Ami különösen tetszett, hogy nem csak a szó legszorosabb értelmében vett párkapcsolati novellák színesítették a kötetet, hanem a legkülönbözőbb aspektusokból megragadva, a párkapcsolat minden időszakára és helyzetére kiterjedve járta körbe a témát a szerző. Szó esik az anyai és feleségi önfeláldozásról, a női-férfi szerepekről, de még az anyós téma is előkerül a novellákba, csak hogy pár nem evidens példáit hozzak. Persze a klasszikusok is megjelennek, mint a megcsalás, a félreértések és a mindennapi házastársi civakodás.

Fiala Borcsától eddig még nem olvastam, így egészen meglepő volt, mennyire dinamikusan és lényegre törően ír. A kifejezésmódja választékos, mégse csicsás és nem él barokkos körmondatokkal és ahogy fentebb is már megfogalmaztam, az egész egyszerűen olyan valós, olyan emberi, mintha csak leülne az olvasóval egy laza beszélgetésre, ahol elmeséli milyen történeteket hallott az ismerőseitől.

Összességében nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet, és mindenképpen ajánlanám a hozzám hasonló Catana Comics és egyéb romantikus webcomic rajongóknak. Ha azokat szeretitek, ezt a könyvet is biztos, hogy fogjátok!

Nyereményjáték

Fiala Borcsa 38 novellája kegyetlen őszinteséggel mutatja be a párkapcsolatok sokszínűségét. Bloggereink által ti is betekintést kaphattok a kötetbe, ráadásul most meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt!

Játékunk során egy-egy idézetet láthattok az írónő valamelyik megjelent kötetéből. A ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, melyik könyvből idéztünk, és az adott könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

„Csak az a baj, hogy mostanában (nem tudom, régebben hogy volt) az emberek nem hisznek el senkinek semmit, amíg azt a saját bőrükön meg nem tapasztalták.”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

08. 23. – Fanni’s Library

08. 26. – Ambivalentina

08. 29. – Spirit Bliss Sárga Könyves Út

2021. augusztus 3., kedd

6 tipp, hogy szersd az instafeeded

A social média manipulál és befolyásol minket. Ezt jól tudjuk és elfogadjuk, próbálunk úgy tenni, mintha nem dőlnénk be neki, mintha mi ki tudnánk védeni és okosabbak lennénk nála, de ugyan már. Te is pontosan tudod, hogy amikor a sokadik tengerpartos, summerbodys és egyszerűen tökéletes sminkes, ruhás, párkapcsolatos, családos, kisállatos képet látod, egyszerűen elgondolkozol, hogy neked miért nem ilyen az életed. Te miért nem így nézel ki... Miközben őszintén igazából nem is akarsz olyan lenni, de valahogy mégis tetszik.

Éppen ezért gondolom úgy, hogy ez ellen tenni kell és lehet is, így most szeretném bemutatni az én 6 tippemet arra, hogy ahányszor csak felmész az instára, úgy érezd, hogy ez tényleg szórakoztató kikapcsolódás és van értelme erre áldoznod az idődből.

1. Töröld a celebeket

De tényleg, attól még, hogy híres, neked nem kell követned és akkor sem, ha pár számát szereted, vagy egyszerűen mutatni akarod a profilodon bámészkodóknak, hogy te bizony szereted vagy éppen egyszerűen csak ismered x-t és y-t. Csak olyan kövess, akinek tényleg érdekel a munkássága, a képei és szereted is.
Személy szerint én csak azokat hagytam meg, akikről tényleg szeretek hallani, ha látom egy képét, arra valahogy reagálok is, vagy éppen olyan dolgokat oszt meg, amikről szívesen olvasok, valamilyen pluszt ad számomra. Ilyen például a SKAM volt színésze is @imanmeskini, aki különböző információkat oszt meg a vallásáról, az iszlámról. Ezeket általában rövid képsorokban teszi, színesen és élvezetesen. (Például te tudod, hogy mit is jelent igazából az "Allahu akbar"? Vagy mik a Ramadán szabályai?)

2. Csínján a mémekkel

Bár lehet ebben az egy dologban igazán máshogy vélekedek, mint a többiek, mert igazán kevés meme oldal van, amit tényleg szeretek és nem érzem tőlük totális szennynek az instafeedem. Félreértés ne essék, viccesnek viccesek, de miután a huszadik ugyanolyan fárasztó és rossz poén jön velem szembe, plusz tele van szponzorált tartalmakkal az egész, akkor egy idő után legszívesebben kikövetném az összeset.
Éppen ezért ha az ember lánya egyszer már eljutott arra az elhatározásra, hogy kicsit átnézni, kiket és miket követ, akkor érdemes ezek közül az oldalak közül csak a tényleg számunkra is vicceseket meghagyni, hogy ne vegyék el a helyet mások elől. (A hasonlókból, mint mondjuk a pubity vagy nugget, szerintem bőven elég egyet követni, ha az ember ragaszkodik hozzájuk.)

3. Kövess webcomic oldalakat
Ha te is olyan fura szerzet vagy, hogy nem különösebben szórakoztatnak a klasszikus mémek, akkor érdemes bekövetni pár ügyes kezű webcomic rajzolót. Személy szerint az én legnagyobb kedvencem @catanacomics és @mrs.frollein képei, amiket valószínűleg már láttatok facebookon vagy pinteresten. Ők többnyire lányokról rajzolnak, illetve sok a párkapcsolatokról szóló rövid képsorozatuk is. De ha valakinek ezek nem jönnének be, akkor rajtuk kívül még őket is követem és szívesen ajánlom:

♣@artbymoga

♣@dailypurrr

♣@randomninjakitty

♣@agathesorlet

♣@murrzstudio

♣@justpeachycomic

♣@poorlydrawnlines

4. Barátod, vagy csak ismerősöd?

Ne legyél leselkedő vénasszony és ne kövess olyanokat, akikkel nem is vagy jó kapcsolatban. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akikkel egyszer futottál össze egy házibulin, anno általánosban egyel feletted járt, vagy valakinek a tesója, akivel amúgy sem beszéltél soha. Egyszóval mindenki, akinek a képeit csak úgy megszokásból látod, de igazából semmi, de semmi közöd hozzájuk, és a képeit sem lájkolod. Egyrészt felesleges információkkal árasztod el a feeded, másrészt pedig nagyobb az esélye annak, hogy megszólal benned az az apró és gonosz hangocska (igen, a féltékenységről beszélek), hogy ez is meg az is milyen mázlista, milyen szép helyeken jár, milyen jót eszik épp valahol és milyen szép/helyes a párja, na meg így tovább. Legyél őszinte magaddal: Kell ez neked? Ugye, hogy nem.
(Jaj mamám, kezdek úgy fogalmazni, mintha valami béna női magazin szerkesztője lennék.)
Az én törlési taktikám, az, hogy végig gondolom, ha most összefutnánk, köszönnénk-e egymásnak. Ha nem, akkor minek lássam, hogy mi történik vele, lényegében egy idegen számomra...

5. Töltsd ki a holtidődet valami hasznossal

Rengeteg olyan instaoldal jött létre az elmúlt években, amik szórakoztató módon adhatnak új ismereteket. Ilyen például a @holegyekma, ami különböző éttermekről posztol, általában egy rövid véleménnyel és persze képekkel kiegészítve, hogy ők mit ettek ott. Ilyen instaoldalakból több is akad, érdemes szétnézni.
Emellett ténylegesen edukálóbb célzattal is akadnak bőven profilok. Még kint Erdélyben ismertem meg egy lányt, aki mesélt a saját kezdeményezésükről: pár fogorvosissal együtt összefogtak és csináltak egy profilt a helyes szájápolásról. Ez a @dentinfo_. Iszonyatosan jó rajzolt illusztrációs képekkel mutatják be, hogy például hogyan válasszunk megfelelő fogkefét, vagy mennyit várjunk étkezés után a fogmosással. De érdekességeket is megosztanak a témában.
Ezek mellett persze rengeteg más téma is megjelenik instán: több oldal is lett dedikálva nyelvtanulásra, történelmi ismeretekre, vagy irodalmi rövidekre. Mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt, amivel az ilyen holtidőben is észrevétlenül edukálhatja magát.

6. Kövess alkotókat

Rengeteg tehetséges alkotó osztja meg a tevékenységét az instagram felületén. Fotósok, írók, tetoválók, művészek és persze mi, bloggerek is. Nekünk alkotóknak ez az egyik legjobb lehetőségünk megosztani veletek a munkáinkat, illetve értesíteni arról, hogy a saját felületünkön új tartalmakat találhattok. Így, ha valakinek a tevékenységével naprakész szeretnél lenni, a legjobb, amit tehetsz, ha követed az insta oldalát. Emellett pedig, persze lehet gyönyörködni a különböző képekben. (A bookstagram még mindig az egyik személyes kedvenc gyönyörködő szigetem az insta nagy tengerében.)
Illetve ne feledkezzünk meg a kisvállalkozókról sem, nekem például az egyik kedvencem a @vilagoklangja, akik tematikus szójaviasz illatgyertyákat gyártanak. De rengeteg ilyen kisebb projektre lehet rátalálni instán, amiről máshonnan nem is nagyon lehet hallani.

Remélem hasznotokra válik ez a pár gondolat, illetve, ha már amúgy is tervezgettetek valami kis rendrakást eszközölni instán, akkor ez a poszt elég motivációt ad, hogy tényleg belevágjatok. Az ember mentális egészsége sok apróságon múlik, így egy kevés odafigyeléssel sokat tudunk dobni a mindennapjaink hangulatán. Ti hogy használjátok az instát? Mennyire érzitek rákattanva magatokat? Jutott eszetekbe valamilyen tipp, amit kihagytam a felsoroltak közül? Osszátok meg velem kommentben!

Hová lettél szép világ || Blogturné klub

Egy tiszta nő || Blogturné Klub

Balatoni futár || Blogturné klub

Tagadj mindent! || Blogturné Klub

Vele tűrök, vele szenvedek || Blogturné klub

6 tipp, hogy szersd az instafeeded

A szerkesztőről

Facebook

Blogger

Legnépszerűbb bejegyzések

Ezt olvasom

Blogarchívum