A szellemíró || Blogturné Klub
21:00Ha arra gondolok, mikor olvastam utoljára szórakoztató irodalmat, tehát nem szakmai tartalmat vagy tananyagot... nos, így hirtelen meg sem ...
Mostanában teljesen rákattantam a romantikus filmekre, mégis olvasni, valami olyat szerettem volna most, ami nem erről szól, amiben nincsenek útjukat kereső fiatalok, sem szerelmes kislányok, mondhatni ki voltam éhezve egy antihősre. A Szellemíróban pedig azt hiszem, hogy minden felsorolt igényemet kielégítették.
Nehéz úgy beszélni a történetről, hogy az ember ne spoilerezzen lehetőleg semmit. Talán azt elmondhatom, hogy én valmailyen szinten meg voltam győződve az elején arról, hogy ez egy romantikus kötet lesz. Persze, közbe nem akartam romantikust olvasni, és ahányszor arrafele kezdtek el a szálak vezetni, meg-meg borzongtam, hogy csak kérlek, kérlek NE. Szerencsére elmondhatom, hogy nem ez nem egy romantikus kötet, sőt még erotikus se, habár ha most igaz-hamist akarnánk játszani, igaz lenne az az állítás, hogy szó van benne bizony, az erotikáról.
De egyáltalán nem ezen van a hangsúly. A lényeg itt egy titok. Egy titok, aminek a végét ismered, pontosan tudod, hogy mivel lesz vége a történetnek és a titoknak is. Az egyetlen kérdés, hogy miért. A főszereplő hölgy annyira utálatos és zsémbes, hogy ha negyen évvel idősebb lenne, még szerethető is lehetne, mint édes zsörtölődő vénasszony, de a maga harminc évével tényleg még az olvasót is meglepi a mogorvasága. Mégis, nem jött, hogy emiatt lerakjam a könyvet. Valahogy teljesen ki voltam békülve ezzel a helyzettel, és ha véletlenül egyszerűen csak normálisan viselkedett a főhősünk, már annak bőven örültem. Persze ez változott, ahogy telt az idő és egyre mélyebbre ástunk az írónő életében.
Nagyon tetszett, ahogy minden fejezet elején beleolvashattunk a történeten belül íródó könyvbe, így több szálon futtatva a sztorit. Egyrészt az írőnő jelenében követhettük nyomon, ahogy saját életéről szóló könyvét írja, másrészt pedig az íródó könyvön keresztül megismerhettük egészen kicsi korától kezdve, megértve, miért és hogyan jutott oda, ahol jelenleg tart: egyedül egy óriási házban. Ezekkel a váltásokkal és előreutalgatásokkal olyan feszültséget generált egy olyn sztoriba, aminek a kifejletét ismertem, hogy egyszerűen nem jött esténként, hogy letegyem ezt a könyvet. Tudni akartam, miért történt, hogyan történt és így végül két éjszakán át is inkább a végkifejletet sürgettem, mintsem aludtam volna.
Összességében azt hiszem, hogy pont egy ilyen könyvre volt szükségem. Megkaptam azt az élményt, ami után vágyakoztam és teljes mértékben fejbe vert, hogy igen, olvasni még mindig borzalamsan jó program, ideje lenne időt szakítanod rá megint. Csak ajánlani tudom, ha kicsit eleged van a romantikus nyáladzásokból, valami izgalmasra és könnyedre, de mégis kissé nyomasztóra és véletlenül sem csicsás boldogságosra vágysz.
A napokban jelent meg Alessandra Torre lenyűgöző regénye, A szellemíró, aminek a főhőse egy nagyon súlyos titkot cipel.
A történet főhőse egy rákbetegséggel küzdő író, aki úgy dönt, az utolsó hónapjaiban megírja az élettörténetét.
A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézeteket, amiknek a főhőse vagy halálos betegséggel küzd, vagy író. A feladatotok, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott könyv címét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Úgy tartja a mondás, hogy soha ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján, viszont mi van akkor, ha valahogy sikerült beleolvasnod a könyvbe, mielőtt láttad volna a borítót? És mi van, ha nagyon tetszik, amit olvastál? Persze, amikor a könyv közelébe kerülsz, és először fogod látni a borítóját, akkor reméled, hogy olyan lesz, amilyet vonzónak találsz. Mert ki akar egy olyan bámulatosan jól megírt könyvet a polcára, ha egy szar borítót kell bámulnia?
