Sokat gondolkoztam, hogy turnézzak-e ezzel a könyvvel. Mint sokan mások, én is szeretem a jó verseket, és nem rettent vissza a modernebb felfogás sem, ami alapján egy vers nem attól jó, hogy rímel és bármiféle logikus, szabályszerű szerkezettel rendelkezik. Gondolok itt az anno hatalmas népszerűségnek örvendő Polaroidokra Simon Mártontól, vagy Rupi Kaur lassacskán ikonikusnak számító Tej és méz kötetére. Ha már akkoriban könyves blogot írtam volna, nem tudom írtam volna-e róluk, pedig mindkét kötet ott díszeleg a polcomon, és bár mind tudjuk, hogy ez nem jelenti, hogy a kedves tulajdonos olvasta is a köteteket, így ezt is leszögezném, hogy olvastam őket, éppen ezért nem tudom írtam-e volna róluk. 

Ugyanakkor ebben a kötetben, az Amikor a hercegnő menti meg önmagát-ban találtam pár olyan témát, amiről beszélni akarok. Egyrészt, hogy miért kéne elolvasnia minden fiatalabb lánynak, másrészt, hogy miért lenne jobb, ha az ember csak idősebb korában venné kézbe ezt a könyvet.

Amanda Lovelace verseit mesei elemeket használva meséli el az olvasónak, hogy is erősödött meg, hogyan állt fel egy-egy nehezebb helyzetből, és hogyan vált azzá, aki önmagát menti meg. Ebben a felépítésben az a szép, hogy a kötet elején, ha valaki kicsit is ráismer a saját nyomorára a szomorkásabb, kiábrándult versekben, akkor úgy hiszem, hogy nagyon erős hatással tud lenni a könyv a további részében az olvasóra. Ez persze jó, mert ki ne akarná legyűrni a saját démonjait és végre behegedve látni a sebeit. Ugyanakkor számomra egy idő után ez túl sok volt. Olyan irányokat feszegetett számomra, ami már nekem, és itt hangsúlyoznám, hogy ez csakis az én véleményem, egyszerűen nem fért bele. Ez több témakörben is jelentkezett, egyrészt nekem kicsit túl feminista lett a végére, ami érdekes, mivel nem tartom magam túl konzervatívnak, és olyan nő lévén, aki a műszaki világba próbál bejutni épp, sokszor találkozom a ténnyel, hogy nőnek lenni nem ugyanolyan és sokszor rosszabb, mint férfinak. Ugyanakkor nem is az a járható út, amit a könyvben olvastam, legalábbis szerintem. Főleg, ha fiatalabbak kezébe kerül a könyv, túl radikális, túl mérges az a hang és mód, ahogy a könyv kommunikál. Túlságosan is befolyásolható életkorban szerintem veszélyes lehet ilyet olvasni, ha az ember nem tudja megfelelő módon kezelni, vagy nem tudja megbeszélni a gondolatait mással.

De közbe mégse rossz a könyv, több versecskét el is mentettem magamnak, hiszen egy-egy még az én lelkecskémre is hatott. Az egyik kedvencem azt hiszem az "óda a striáimhoz". Jó volt ilyen témáról olvasni, valamilyen minimális szinten úgy is érzem, hogy segített lelkiekben is, de én mindenképp azt mondanám, hogy csak úgy érdemes olvasni, ha az ember csak egy kedves kis könyvként gondol rá, és nem veszi túl komolyan. 

Mindenesetre egy érdekes olvasmány, kifejezetten ajánlom az idősebb korosztálynak. Nézzétek meg mi lett a régi tumblr lányokból! De ne felejtsétek, hogy nem szabad ezeket túl komolyan venni, mert egy olyan szélmalomharcba keverhetnek, ami teljesen felesleges, hiszen igazából senki nem vív senkivel.

 Ez a könyv különleges volt számomra, már azelőtt is, hogy elolvastam volna. Nosztalgikus belegondolni, hogy annó 2018 szeptemberében ennek a sorozatnak az első részével vettem részt elsőnek blogturnéban. Azóta pedig kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de itt vagyok és igyekszem kiválogatni Nektek a legjobb olvasnivalókat. 

Már akkor, az első rész posztjában is, amit itt tudtok elolvasni, utaltam rá, hogy nagyon-nagyon kíváncsian várom, mi történik a következő és egyben utolsó részben. Meglepő volt számomra a tudat, hogy a divatos trilógia megoldás helyett, ez csak egy duológia lesz. Olyan furcsán hangzik ez a szó a számomra, azt hiszem ebből érződik, hogy nem sokszor találkoztam vele könyves pályafutásom során. 

Fülszöveg:
Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek.
Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.
Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.
Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya.
A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása.
Szárnyalj vele!

Őszintén, nem emlékeztem, hogy hogyan fejeződött be az előző kötet, így fejest ugrottam az ismeretlenbe az első fejezet alatt. Szép lassan kitisztultak a helyszínek, a szereplők és az alap konfliktus is, bár tény, hogy nem sokáig kellett gondolkoznom, a könyv elején olyan hihetetlen gyorsasággal rohantunk előre, hogy kialakuljon az a bizonyos alapkonfliktus, hogy csak nézni tudtam, mégis mi történik itt. Igen, emlékeztem rá, hogy már az első résznek is megvoltak a maga hibái, de ennek ellenére borzasztóan élveztem azt a könyvet. Ez mostsem volt másként: A könyv izgalmas volt és olvastatta magát, olyannyira, hogy megint szinte egyetlen nap alatt szaladtam végig az egész történeten és egyszerűen nem tudtam letenni. 

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Tricia Levenseller nagysikerű duológiájának második része, A szirénkirálynő lánya. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei vitorlát bontanak és tengerre szállnak, hogy elkísérhessék Alosa kapitányt utolsó, veszedelmes kalandjára.

Befejeződött a harmadik félévem, mindjárt itt a negyedik, és ez az első alkalom, hogy online oktatással kezdünk. Az előző két félévben csak év közben váltottunk a jelenlétiről erre, de most elsőnek ezzel a megoldással kezdünk... Ha ez az egész félévben kitart, akkor már majdnem a fél (tervezett) egyetemi képzésemet online folytattam... és ebbe nagyon furcsa belegondolni. 

Adatbázisok

Programozás alapjai 3.

Valószínűségszámítás

Kommunikáció

Szerettem volna felvenni egy szakmaibb szabadon választható tárgyat is, ami azért nem alapoz túl komoly ismeretekre és nem terhel le nagyon a kötelező tárgyak mellett. Egy felsőbbéves barátom ajánlotta a szerver oldali javascriptet, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hisz mindig is szerettem weboldalakkal szöszmötölni. Erre azt hiszem a legjobb példa jelenleg ez a blog, bár tény, hogy merőben más megközelítése volt a tárgynak, hisz nem tartalmat kellett gyártani, hanem egy weblap keretrendszerét kellett megalkotni. Szabadon választhattunk projekt témát, én egy csoki cserélő oldalt készítettem, ahol az emberek be tudtak regisztrálni, a profiljukhoz hozzá tudtak adni csokikat, amiket kerestek vagy kínáltak... és logikus lenne, hogy utána még az oldalon belül fel s tudták volna venni egymással a kapcsolatot, de idáig nem terjedt a tudásom, már ezekkel a fent felsorolt lehetőségekkel is bőven megszenvedtem. Az előadó nagyon fiatal, így elég lazák és szórakoztatóak az órák, ráadásul már korona előtt feltöltötte az egész féléves anyagot youtube-ra is, szóval, ha esetleg gondolkozol, hogy felvennéd, vagy akár csak egyszerűen érdekelne a dolog, nyugodtan nézz rá a videósorozatára ITT. 
Szerintem egy baromi jó szab.vál. tárgy, amivel tanul is az ember, szórakoztatja is, és nem terheli le túlságosan. 

ZH-k száma: 0 || Kredit: 2 || Félévközi jegy, házi feladat

Szóval így telt a harmadik félévem. Néhol élveztem, hogy online kell teljesíteni a tárgyakat, hisz sokkal jobban tudtam a magam ütemében haladni, viszont maga az egyetemi élmény borzasztóan hiányzott. A ZH-k utáni ünneplések, a fizikailag is közös tanulások és készülések, na meg a különböző körök és kolis bulik. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb ezek a dolgok is a félévünk részét fogják képezni ismét, mert nagyon elkeserítő lenne, ha úgy fejeznénk be az egyetemet, hogy összesen egy félévig élhettük volna meg az egyetemista lét egészét a VIK-en. 

Ha bármi kérdés felmerült volna benned, nyugodtan hagyj egy kommentet itt alul, vagy email-ben is megkereshetsz: nina.ambivalentina@gmail.com

 Azt hiszem kicsit megkéstem a második félévem beszámolójával. Már legalább három különböző időpontban nekiültem ennek a bejegyzésnek, de csak nem akart elkészülni. Most, hogy már a következő, azaz harmadik félévem lenne a terítéken, úgy döntöttem, muszáj befejeznem ezt a posztot, hisz szeretném, ha kerek egész lenne az egyetemi beszámolóm, elejétől a végéig. 

Persze, sajnos itt már belerondítottam az elképzelésbe, hisz lassan egy év távlatából szemlélem a második félévemet, már tudom, mi várt rám ezután... De remélem így is tudok hasznos információkkal szolgálni azoknak, akik esetleg a BME mérnökinfó szakán gondolkoznak. 

Talán senkinek se kell megemlítenem, hogy beütött a korona, így nagyjából a 4-5. héttől kezdve online oktatásra váltottunk, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve Erdélybe költöztem egy kis időre. Egy kis, beláthatatlan intervallumú időre. (Bár eleinte ezt nem tudtam.) Persze, ez nem volt annyira abszurd, mint ahogy leírva tűnhet. A barátom onnan származik, szóval hozzájuk mentünk haza, Székelyudvarhelyre. 

Így a második félévem lényegében úgy telt, mintha Erasmusoztam volna. Mivel barátom barátait is hazaparancsolta az egyetem, így végre megismerhettem őket, hisz igen, ez előtt csak egyszer voltam náluk pár napot, és akkor nem igen találkoztam sok ismerősével, barátjával... Utólag belegondolva tényleg igazán őrült ötlet volt vele tartani, de azt hiszem, egy igazán nagy kaland kerekedett ki belőle számomra, aminek nagyon-nagyon hálás vagyok, hiszen minden klisé és túlzás nélkül egy tényleg nagy élményben volt részem: új ország, új emberek, új szavak és új helyek.
Külön érdekes volt számomra megtapasztalni a határon túli magyarok életét, hisz én, aki Budapesten született és nőtt fel, nem nagyon láttam bele soha, mégis mit jelent kisebbségként élni egy országban. 

Viszont ez a bejegyzés még mindig főleg az egyetemről szól, így térjünk is vissza tárgyakhoz és az online oktatáshoz. Nálunk a Teams lett a teljeskörűen használt platform, minden előadásunk és gyakorlatunk ezen keresztül zajlott. Olyan szempontból ez borzasztóan megkönnyítette a félévet, hogy eltörölték emiatt a kötelező jelenlétet, így nem tudtál azért tárgyat bukni, mert nem lett meg a beugród, nem vettél részt egy órán. (Az első félévben ez nem kevés stresszt okozott, így nagyon hálás voltam, mikor kihirdették a változtatást.) Illetve szinte minden előadás és gyakorlat megtekinhető volt a későbbiekben is, videó formátumban, ami erősen megkönnyítette a ZH-kra való felkészülést.

A tárgyaim listája nem igazán változott az első félévhez képest, aminek a beszámolóját ITT találjátok. Összesen két új tárgyam volt, ezek a Számítógép architektúrák, illetve a Rendszermodellezés névre hallgattak. Minden más tárgy az előző félévben is hallgatott verzió 2. kiadása volt, illetve a Digitális technikától könnyes búcsút vehettem, mert az csak első féléves tárgy. Viszont, csak hogy izgalmas legyen a félévem, felvettem két kötelezően választható tárgyat is. Az egyik az Ergonómia volt, amiről nem hiszem, hogy sokat tudnék mesélni, a másik viszont az Érzelmek logikája volt, Mérő László tartotta és már előzetesen el kell áruljam, hogy egyszerűen a legjobb köt.vál. tárgy, amit az ember választhat a VIK-en. Én legalábbis rettentően élveztem. De később mesélek róla bővebben is. Most jöjjenek a főbb tárgyak részletesen:

Analízis 2. 

Bevezetés a számításelméletbe 2. 

Rendszermodellezés

Érzelmek logikája

Nektek milyen volt ez a szokatlan félév? Hogy viseltétek? 

Egyrészről mindig jó új ismeretekkel gazdagodni, másrészről viszont kíváncsi voltam, hogy mennyire tud még újat mutatni a kötet, vannak-e benne tévedések, vagy csak apró eltérések az én általam eddig megszerzett tudással szemben. Ez kissé beképzelt hozzáállás, de ha az ember egyszerűen ki van hegyezve valamilyen témára, azt hiszem elkerülhetetlen, hogy minimálisan ki ne alakuljon benne egy erre való érzékenység. Ugyanakkor természetesen nem tartom magamat hatalmas Japán-szakértőnek.

Fülszöveg

Blogturné