Mióta felfedeztem magamnak a krimi műfaját, ami meglepő, de mostmár lassan egy éve történt, azóta mondhatni falom az ebben a zsánerben íródott történeket. Ezidő alatt már több típust is letudtam, kipróbáltam, viszont amihez még nem volt alkalmam, az magyar író tollából is olvasni valami igazán jó gyilkolászós és feszült nyomozást. Így hát, ennek is eljött az ideje. Mészöly Ágnes nem új név számomra, már régebben is olvastam tőle, de merőben más stílusban, na meg merőben más élethelyzetben. Márta evangéliumáról egy posztban írtam is, amit itt el is tudtok olvasni, ha szeretnétek. 

Fülszöveg:

Egy esős őszi délutánon összeszokott baráti társaság érkezik a Zempléni-hegység eldugott völgyében megbúvó vadászházba. A találkozó már több mint húszéves hagyomány, amelyről sosem hiányoznak az egykori gimnáziumi osztálytársak.

Idén azonban az első pillanattól érezni lehet a felszín alatt vibráló feszültséget, amelyet a bőséges pálinkázás sem tud feloldani. Másnap reggel ráadásul mindannyiuk megdöbbenésére a teraszasztalra borulva holtan találják az egyik barátjukat, Zozót. Kamaszkori szerelme, az azóta ügyészként dolgozó Szabó Ágota biztos benne, hogy nem véletlen baleset történt. Mivel a rossz idő teljesen elvágta őket a külvilágtól, Gota elhatározza, hogy a többiek ellenállását legyőzve maga deríti ki az igazságot.

Én és a könyv:

Nagyon kíváncsi voltam már erre a kötetre, részben azért, mert az előző olvasmányom az írótól merőben más hangvételű volt, részben pedig azért, mert magyar szerző, magyar karakterekről ír többnyire, akik valahogy teljesen mások a felfogásomban, mint az amerikai helyszínelők és nyomozók. Sokkal közelebbiek, emberibbek.

Ezeket az érzelmeket igen hamar meg is kaptam, ahogy a történet elkezdődött. Adott egy huszonsokadik kvázi osztálytalálkozó, ahova szépen szálingózik mindenki, különböző életutakról, különböző sikerekkel és élethelyzettel. Keserédesen előjönnek a régi szerelmek, régi élmények, régi sértődések, egyszóval felülünk a magyar valóság nosztalgiavonatára. Szerintem nincs olyan felnőtt ember, aki ezzel ne tudna rezonálni, főleg, hogyha belevesszük még azt a csodás klasszikus ellentétet is, ahogy a kisvárosiak megbélyegzik a pestieket, na meg a külföldről hazatérő nagymenőt is. 

Ami eleinte nehezebb volt számomra, hogy a neveket és a kapcsolatokat fejben tudjam tartani, hiszen legalább tizenhat különböző osztálytárs jelenik meg szinte rögtön, és ahogy telnek az órák, egyre változik az elbeszélő személye. Amikor elsőnek fellapoztam a könyvet, baromira meglepődtem, hogy rögtön az első oldalakon van egy szereplőlista rövid magyarázattal arról, hogy ki kicsoda, hol él és mivel foglalkozik. A későbbiekben persze szívesen lapoztam vissza, illetve a nagy rejtély megfejtésében, hogy ki is a gyilkos, is hasznosnak bizonyult, hogy tételesen végig tudtam gondolni, kit tudok kizárni és ki marad benn a potenciális bűnösök körében.

A szereplők egytől egyig klasszikus magyar karakterek voltak, kissé karikatúrák is, ha úgy nézzük, de ezáltal végtelenül ismerősek is a számomra. Mert mindenki ismeri ezeket az arcokat. Az újabban spirituális karmikus magyarázatokkal élő eltartott feleséget, a látszatra nagyon adó mélykeresztény értelmiségi férj és feleséget, a lecsúszott drogost és bajkeverőt, akiknek a gimnáziumi időszak volt életük csúcsa, na meg a megvetett meleg karaktert, akiről az a hír járja, hogy pedofil is, csak hogy párat felsoroljak.

A történet során ennek a társaságnak a hétvégi elvonulását követhetjük végig, egy olyan helyen Rókabércen, ahol se térerő, se járható út nincs, így a gyilkos szabadon mozoghat és véghezviheti tervét. Az írónő olyan rafináltan és szépen húzza bele ebbe a feszült játékba az olvasót, hogy én is azon kaptam magam, hogy egyszerűen nem akarom letenni ezt a könyvet és nem tudom összerakni, vajon ki lehet a gyilkos. Egy végtelenül jól megírt és összerakott nyomozási történet ez, ami közben merít a klasszikus nagy baráti körök elidegenedésének és ármánykodásának drámáiból, amivel képtelenség nem rezonálni. 

Számomra egy abszolút ajánlani való olvasmány volt ez, így amikor kiderült, hogy ismételten (mivel hogy nekem úgy látszik ez szokásom) egy sorozat első részébe nyúltam bele, rendkívül megörültem, és alig várom, hogy a főhősnő, Szabó Ágota ügyésznő többi nyomozását és végigkövethessem. Ez a történet abszolút meggyőzött, hogy ez egy olyan sorozat lesz, amit nagyon is érdemes számon tartani. (Részletkérdés, hogy szerencsére a többi rész már meg is jelent a General Press kiadó gondozásában, így a folytatások olvasása csak rajtam múlik.) 

Nyereményjáték:

Új kiadásban jelent meg Mészöly Ágnes krimije a General Press kiadónál. A Szabó Ágota esetei sorozat első részét a Blogturné Klub bloggerei is elolvasták, és mesélnek nektek erről a különleges regényről, amit a turné végén te is megnyerhetsz! Deríts velünk te is fényt a rejtélyes gyilkosságra a Rókabércnél! 

Mészöly Ágnes Rókabérc regénye egy kis vadászházban játszódik, ahová az egykori osztálytársak gyűlnek össze nosztalgiázni. Olvass bele a regény első fejezetébe, hogy megválaszolhasd a Tally-ban található kérdéseket! A turné végén megnyerheted a kiadó által ajánlott regény egy példányát! Hajrá! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 Hogy hívják az évente megrendezésre kerülő emléktúrát, amint a szereplőink részt vesznek?

További állomások:

Blgoturné Klub

02.22. Zakkant olvas

02.25.  Ambivalentina

02.27. Könyv és más

 Be kell vallanom, ennek a könyvnek a borítója varázsolt el. Rendkívül elegáns, visszafogott és mégis nagyon fantasys. Különösen szeretem, amikor az élfestés ennyire egységet alkot a borítóval és kiegészíti, folytatja azt. Egy szó, mint száz a "fantasy klasszikus" megnevezéshez tökéletes köntöst kapott ez a történet, ami hosszú idő után újra kapható könyvesboltokban, hiszen nem első megjelenésről beszélünk, ráadásul sokak számára a kötetből készült film lehet inkább ismerős, mintsem ez a papírba csomagolt változat. Őszintén, az én életemből eddig kimaradt mindkét alkotás, így legalább az egyiket úgy éreztem illene bepótolni. Jó könyvmoly lévén pedig nyilván, hogy a könyv mellett tettem le a voksomat.

Fülszöveg:

Vívás. Verekedés. Kínzás. Méreg. Igaz szerelem. Gyűlölet. Bosszú. Óriások. Vadászok. Rossz emberek. Jó emberek. Világszép asszonyok. Kígyók. Pókok. Minden rendű és rangú szörnyek. Fájdalom. Halál. Bátor férfiak. Gyáva férfiak. Világerős férfiak. Üldözés. Menekülés. Hazugságok. Igazságok. Szenvedély. Csodák.

Ezt, és még ennél is többet ígér William Goldman Oscar-díjas forgatókönyvíró ma is eleven, sziporkázó humorú, lehetetlenül fordulatos fantasyklasszikusa, amelynek minden varázslatos történetet imádó olvasó könyvespolcán ott a helye.

Én és a könyv:

A fülszöveget elolvasva igencsak lázba jöttem, hiszen egy eseménydús és izgalmas fantasy kalandot ígér, méghozzá igazán mesés módon, így igencsak meglepődtem az első harminc oldalt olvasva. Mivel hogy nem volt semmi mese benne, vagyis hát se sárkány, se királylány, se herceg, csak egy forgatókönyv író, aki mindjárt megcsalja a feleségét egy medencében. Hálistennek a megcsalásig nem jutottunk el és szépen lassan kiderült, hogyan lehet, hogy az író kedvenc könyve az, amit épp az olvasó a kezében tart és mégis, az író maga sose olvasta eddig. 

A hosszas bevezető után, ahol is kiderült, hogyan jutott el odáig Goldman, hogy megírja, vagyis pontosabban lerövidítse ezt a könyvet, végül belecsaptunk a lecsóba és végre eljutottunk Florinba, ahol is Pitypang és a kisbéres megelevenedtek és belekezdtek a meséjükbe. Ez a történet egy klasszikus könyv a könyvben darab, hiszen az író története önmagával kezdődik, és nem egyszer tesz kitekintést a "saját" életére is, ahol meg kell küzdenie megannyi problémával, ami abból adódik, hogy a történet eredetileg nem tőle származik, hanem S. Morgenstern-től, aki egy Goldman által kitalált író. 

Teljesen őszintén ezek a kitekintések számomra néhol terhesek voltak, mivelhogy igen erősen kizökkentettek a történet folyásából. Bár mégis sok helyen nagyon szórakoztatónak tartottam, ahogy maga az író reflektál a saját meséjére dőlt betűkkel, illetve több helyen kiigazítja zárójelben a dolgokat. Bár azt hiszem teljesen hivatalosan a zárójeles magyarázatok Morgenstern tollából valók. Minden esetre a könyvnek kifejezetten jó humora van, szatirikus, ami szerintem felnőtt fejjel nagyon is jól működik és szórakoztató.

Maguk a karakterek valahol egészen mellékesek az író mellett, hisz olyan szinten jelen van ebben a történetben, mégis, amikor mégis a mesére koncentrálunk, akkor borzasztóan jól működnek. Teljesen lököttek, sőt ha szabad ilyet mondanom, hülyék. De tényleg, hatalmas fejetlenséget művelnek le az egész történet során, de közbe olyan határozottan elevenednek meg az olvasó előtt, hogy egyértelműen magam előtt láttam mind a többieknél is butább óriást, mind a világszépe, de eléggé értetlen hercegnőt, nem is beszélve a fekete ruhás hősünkről, vagy a púpos szicíliairól. Nem sok szereplővel operál, dehát pont ilyen egy jó mese is, nem? Azt hiszem olyan archetipikusan lettek megjelenítve mind, hogy ha akarnám, akár én is tovább tudnám írni a történetüket, legalábbis a párbeszédek tekintetében mindenképp. 

Összességében nagyon jót szórakoztam, bár a történet vége utáni Goldman gondolatokat már nem igazán találtam izgalmasnak, mondjuk ez annak is betudható, hogy ott leginkább a film elkészítéséről és születéséről mesél, amit meg ugye még nem láttam, illetve az utólagos hozzáfűzött mesénél is kissé úgy voltam, hogy "dehát ezt a mesét már lezártuk, nem?". Mégis, nagyon jó élmény volt és örülök, hogy ilyen csodás kiadásban jelent meg ez a történet.

Nyereményjáték:

A herceg menyasszonya hosszú ideig igazi kincsnek számított az olvasók körében. William Goldman mára már klasszikusnak számító regénye ugyanis sokáig nem volt beszerezhető. A General Press jóvoltából azonban újra a kezünkben tarthatjuk a kötetet, ráadásul csodaszép kiadásban olvashatják újonnan a magyar olvasók. A klasszikus történetben szerelem, kaland, humor kéz a kézben jár, így elevenedik meg előttünk ez az igazán különleges történet. 

Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, fedezzük fel együtt William Goldman ikonikus regényét, merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, a turné végén akár a kiadó által felajánlott nyereménykönyv is a tiétek lehet!

A Líra oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a TALLY megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ki volt a herceg egyetlen bizalmasa és mi a neve?

További állomások:

Blogturné Klub

 Tricia Levenseller könyvei több szempontból is kedvesek a szívemnek. Különösen a blogturné klub szempontjából nézve. Az ő könyve volt az első turnés könyvem anno, A kalózkirály lánya, amiről írtam is a blogon. (Ez mondjuk nem meglepő, tekintve, hogy turnés könyvről beszélünk.) Ez 2018-ban volt, és én akkor a szívembe is zártam az írónőt, és alig vártam, hogy olvashassak tőle még, lehetőleg kalózos témában. Ez meg is történt, hiszen a sorozat második része már régebben megjelent magyarul is, és nem nagy titok, hogy idén érkezik a harmadik rész is a Könyvmolyképző gondozásában. Ugyanakkor a mostani könyv nem a kalózos zsánert teszi előtérbe, ami miatt persze egy picit jogos elszomorodni, de egy lagalább ugyanakkora kedvencemmel hozakodik elő, ami a "bridgertonos" jellemzőre hallgat.

Fülszöveg:

„Soha nem találták meg a holttestét az első és egyetlen fiúnak, aki összetörte a szívemet.”
Alessandra belefáradt abba, hogy mindenki átnéz rajta. De van egy terve, amellyel hatalomra tör:

1. Elcsábítja az Árnykirályt.
2. Feleségül megy hozzá.
3. Megöli, és megszerzi magának a birodalmát.

Senki sem tudja, mire képes pontosan a frissen koronázott uralkodó. Egyesek szerint képes utasítani a körülötte kavargó árnyakat, mások úgy vélik, azok ellenségei titkos gondolatait suttogják neki. Bárhogy legyen is, Alessandra pontosan tudja, mit érdemel, és semmi sem állíthatja meg, hogy megszerezze.

Csakhogy nem ő az egyetlen, aki a király életére tör. Miközben egymást érik a merényletek, azon kapja magát, hogy meg akarja védeni a királyt – legalábbis addig, amíg el nem nyeri a koronát. De nem engedheti, hogy az érzelmei az útjába álljanak.

Hiszen ki lenne méltóbb az Árnykirály mellé, mint egy ravasz, ármánykodó királyné?
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Engedd, hogy téged is magával ragadjon!

Én és a könyv:

Az írónő, mint már említettem, már rég azok közé lett sorolva nálam, akikre érdemes odafigyelni. Alig vártam, hogy olvashassam ezt a történetet is, ami egy lájtosabb romantasyt ígért, egy talpraesett és ravasz főszereplő hölgyeménnyel. Ráadásul az egész egy olyan cicomát és külcsínt kapott, amitől az embernek egyből a Bridgerton történetek jutottak eszébe: bálok, ármánykodás, ruhák és igencsak sajátos társasági szabályok és etikett. 

Természetesen főhősnőnk mindezt igyekszik felrúgni a maga módján. Egy igazi lázadó, aki a saját szabályai szerint él és mondhatni, felvilágosultabb a koránál. Őszintén eleinte nem is tudtam hova rakni a helyzetet, kétszer is le kellett csekkolnom, hogy ugye ez tényleg eg vörös pöttyös kötet, mivel bár nincsenek benne konkrét aktusok leírva, így a spice level egy erős nulla, de mégis sokszor említve van az ehhez való szabados hozzáállása a főszereplő hölgyünknek. (Ezzel persze semmi baj sincs, valahol egészen felszabadító élmény volt, hogy a cselekmény ezt egy mellékes dologként kezelte, és nem a szerelmi szál testi részén volt a hangsúly. Ez abszolút a kistini korom olvasmányaira emlékeztetett, ami nem is csoda, hiszen éltem-haltam a vörös pöttyösökért kisebb koromban.)

Ami viszont számomra nehezen értelmezhető volt, az a főhősnő motivációja. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy miért is akarja alpból eltenni a királyt láb alól, hiszen nem volt erre semmi motivációja, és a későbbiekbn is sok olyan döntés született a főhősnőnk által, ami egyszerűen nem volt logikus és észszerű. Ezzel szemben nem volt az az érzésem, hogy egy buta csitrit tett meg az írónő főhősnek, mégis nem tudtam együttérezni vele, és igazán szurkolni sem neki. 

Mégis közben rendkívül élveztem és belemerültem a királyi udvar forgatagába, a mellékszereplők szerethetőek voltak, tudtam nekik szurkolni és sok olyan mellékszál is megoldódott a főhősünk ármánykodása nyomán, ami miatt azért mégiscsak pozitívan tudott gondolni az ember lánya erre a szélsőséges nőszemélyre. Az a gondolat viszont egész végig kitartott bennem, hogy ez a történet valahol egy igazán feminista álomregény, hiszen a modern nő értékrendjével jelenik meg egy letünt és romanticizált korban. Ahol kiemelkedik ezzel a gondolkodással a többiek közül, mégis a számára fontos karakterek ezen nem ütköznek meg, sőt igazából ők is ilyen felvilágosultak, főleg a legfontosabb férfikarakterek. 

Számomra sajnos a férfi főszereplő igazán felejthető volt, nem tudtam semmilyen módon kötődni hozzá, és a történet bonyodalmát sem tudtam hova tenni, nekem nem tűnt igazán megalapozottnak. Összességében habár szórakoztatott és lekötött a történet, nem fogott meg igazán, és valahogy ez is az a kosztümös fantasy lett, ami sajnos nem nekem íródott. Ugyanakkor az is lehet, hogy szimplán kinőttem ezeket a történeteket, de igazán nem szeretnék így hozzáállni, hiszen több olyan élményem is volt ebben a zsánerben, ami arról győzött meg, hogy még mindig ugyanúg tudnak szórakoztatni ezek a fiatalabb korosztálynak íródott történetek is, mint régen.

Ez a történet most nem talált be nálam, de az írónőről nem mondok le, így szeretném továbbra is elolvasni a megjelenő és eddig megjelent köteteit. Sajnos egyről már le is csúsztam, hiszen már tavaly megjelent egy vikinges írása a Levensellernek, azt remélem idén bepótolhatom és az az élmény majd elfedi ezt a minimális csalódást, amit ez a kötet okozott. 

Összességében nem volt rossz és sokaktól hallottam, hogy nekik pont ez tetszett, ami ennyire mássá tette ezt a kötetet a zsánerében többihez képest. Nálam valahogy nem működött ez az "anti-hős" recept, de őszintén eddig sem rajongtam a meg nem értett gonoszokért, és nálam a logika valahogy mindig fontosabb, mint az érzelmek, dehát így vagyunk mi emberek. Mindenki más, és mindenkinek más fog tetszeni is.

Nyereményjáték:

Tricia Levenseller lehengerlő romantasy-története, Az árnyak köztünk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és már most rengeteg olvasót rabul ejtett. A blogturné során közelebbről is megismerhetitek az írónő legújabb magyarul megjelent regényét, mely egyszerre csábítóan sötét és fordulatos. Légy részese te is! És ha helyesen válaszolsz a feladványokra, esélyed nyílik megnyerni egy példányt a kötetből!

A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint az anagrammákból összerakni Tricia Levenseller köteteiből ismert női szereplők keresztneveit. A helyes megfejtést írjátok a Tally megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ADMNSY

További állomások:

Blogturné Klub

01.26. Kitablar

01.28. Dreamworld

01.30. Sorok között

02.02. Ambivalentina

 Újabban borzasztóan belejöttem a krimik olvasásába, így azt hiszem nem meglepő, hogy egy újabb izgalmas és véres nyomozást követtem végig, természetesen tisztes távolból, a könyv lapjain keresztül. Kissé esetlenül és bénán, nem vettem észre, hogy egyébként a választott olvasmányom egy sorozat része, de így sokadik részként kiragadva is teljes történetet alkotott, értelmezhető volt és nem akadtak vak foltok. Ugyanakkor így arra a kérdésre is kerestem a választ olvasás közben, hogy vajon kíváncsi vagyok-e a sorozat eddig megjelent részeire is. 

Fülszöveg:

Az igazi szörnyek sokkal közelebb vannak, mint gondolnánk.

Los Angeles hegyei között brutálisan elgázolnak egy férfit. Látszólag. Ugyanis egy holttest nem hazudik, és a boncasztalon az orvos szikéje alatt kiderül, hogy a balesetet valaki megrendezte, hogy elfedje a férfi halálának valódi okát: a rideg és kegyetlen kínzásokat. Amikor pedig gyanús körülmények között felbukkan egy újabb tetem, Robert Hunter nyomozó rádöbben, hogy egy vérszomjas és rendkívül számító sorozatgyilkossal állnak szemben. Valakivel, aki ki tudja, mióta űzi háborítatlanul a maga embertelen játékát, az indítékai pedig ismeretlenek.

De mégis hogyan lehet kivizsgálni olyan gyilkosságokat, amelyek áldozatai között első ránézésre semmilyen kapcsolat nincsen, és nem tudni, mivel érdemelték ki a könyörtelen kínzásokat? Miként lehet elkapni egy gyilkost, aki nem hagy maga után nyomokat? És hogyan lehet megállítani egy fantomot, akinek a létezését senki sem tudja bizonyítani?

Én és a könyv:

Talán ez volt az eddigi legtrancsirozósabb és durvább thrillerem. Igyekszem kutatni az emlékeimben, hogy olvastam-e már sorozatgyilkosos könyvet, de talán ez az első eset. Úgy érzem más élmény volt ezáltal maga a könyv is, hiszen az ilyen önbíráskodó, szisztematikus és megfontolt karakterek rendkívül érdekfeszítőek számomra. (Be kell valljam, még a Marvel univerzumban is meg tudtam érteni Thanost, és nagyon tetszett gondolatkísérletként az ő módszere.) Így itt is nagyon izgalmas volt, ahogy körvonalazódott a gyilkos motivációja és módszere, amik részben mind érthetőek és valid indokok voltak. Természetesen csak részben, hiszen mégse mondhatjuk, hogy egy sorozatgyilkos önkényes mészárlása bármikor is teljesen legitim lenne.

Maga a történet több nézőpontból lett felépítve, amik szerencsére csak fejezetenként cserélődnek, bár nincsen jelezve, pontosan kinél folytatjuk épp, de erre nem is volt szükség, az első pár mondatból hamar kiderül, hogy épp kivel tartunk a sztori során. Nagyon érdekes volt számomra az áldozatok nézőpontja, bár nem mondom, ott néhol kissé felfordult a gyomrom, ahogy a kínzós és brutálisabb részekhez értünk.

A könyvvel borzasztóan könnyen haladtam. Nagyon pörgős, olvasmányos és izgalmas volt, fejezetről fejezetre haladtunk előre, nem volt üres járat, és egészen váratlan pontokon jöttek be újabb szálak, amik szépen épültek bele a történet folyamába és vitték előre a cselekményt. Ez tipikusan az az olvasmány, amit az ember egy ültő helyében elolvas. 

Az, hogy ez a kötet egy sorozat 13. kötete, őszintén nem igazán tűnt fel. Minden tökéletesen értelmezhető volt így is, nem igazán éreztem visszautalásokat sem az előző részekre, mindössze az volt egyértelmű, hogy a nyomozócsapat már összeszokott, ismerik egymást és nem egy bűntényt oldottak már meg együtt. 

Így viszont kifejezetten kíváncsi lettem az előző részekre, szeretném az egész sorozatot elolvasni, na meg beszerezni, mert úgy érzem, ez a kötet meggyőzött, hogy Chris Carter krimijei a polcomra valók.

Összességében ajánlom azoknak, akik borzongásra vágynak, szeretik a pörgős krimiket, és szeretik a morális dilemmákat felvető helyzeteket, ahol a gonosz karaktere valahol érthető és szimpatizálni is tud vele valamilyen módon az olvasó.

Nyereményjáték:

Chris Carter rajongói végre új Robert Hunter-történetet olvashatnak, hiszen megjelent a sorozat tizenharmadik, Bosszú című kötete! Kedvenc nyomozóinknak ezúttal egy igazán rejtélyes halálesettel van dolga, ami első látásra nem is tűnik gyilkosságnak. Vajon ezúttal is sikerül a rejtély nyomába eredniük és elfogniuk egy veszélyes sorozatgyilkost? Derítsétek ki három bloggerünkkel, válaszoljatok a kérdésekre és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

Mostani nyereményjátékunkban a szerző további regényei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A tény, hogy valaki nem hazudik, még nem jelenti azt, hogy igazat mond.”

További állomások:

Blogturné Klub

01.30. Könyv és más

02.01. Ambivalentina

02.03. Hagyjatok! Olvasok!