Már megjelenés előtt felírtam magamnak ezt a könyvet, mert nagyon tetszett az abszurditása az alap koncepciónak: egy romantikus sztori, ami egy temetés és a gyász köré épül, mégis romcom módon. Aztán valahogy a könyv meg is jelent, én meg sikeresen el is felejtettem, hogy olvasni szerettem volna. Ritkán írunk a Blogturné Klub keretein belül olyan könyvről, ami már jó ideje kint van a piacon, de nagyon örülök, hogy végül sikerült egy turnét összehoznunk ezzel a történettel és alig várom, hogy részletesebben is mesélhessek nektek róla.

Fülszöveg:

A ​balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott? Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Engedd, hogy téged is megbabonázzon!

Én és a könyv:

Azt hiszem igazából jól is történt, hogy most került hozzám ez a könyv. Az alapkoncepció bár érdekesnek tűnt, de nem igazán volt vele kapcsolatom. Egészen eddig. Mivel fiatal vagyok még, így rengeteg "első alkalom" áll még előttem, melyek közül vannak igazán boldog és izgalmas pillanatok, de legalább ugyanennyi szomorú és nehéz történés is akad. Elsőnek megtapasztalni a  halált, a gyászt és valaki közelinek az elvesztését egyértelműen az utóbbi csoportba tartozik. Ahogy a könyv főszereplőjének is, nem az aktív jelenének egy karakterét kellett elbúcsúztatnia, hanem a múltjának egy fontos személyét, úgy velem is ez a felállás történt meg az elmúlt hónapban. 

Szerencsére már a feldolgozás egy előrehaladottabb pontján került a kezembe Alison és Adam sztorija, így nem lett szorosan összekötve a két dolog a fejemben, de mégis úgy éreztem, ez most valahogy jókor jó helyen kapott el. Emellett pedig rengeteg más komolyabb témát is boncolgat a történet, kezdve az örökletes genetikai betegségektől és hajlamoktól egészen a rákon keresztül az énkép és az önmagunk felé tett elvárásokig, hogy a társadalomban megfelelően beilleszkedő csillámporos puzzle darabok lehessünk. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire jókor talált meg engem ez a könyv. Nem történtek benne nagy dolgok, és a romantikus szál is lényegében mellékvágányon futott végig, a spicy jelenetek pedig lényegében meg sem jelentek. (Nem véletlenül arany pöttyös, nem pedig rubin pöttyös a könyv.) Viszont a főszereplő belső harca önmagával számomra nagyon fogyaszthatóan lett tálalva, amivel én is tudtam azonosulni. 

Nagyon tetszett, ahogy az író bemutatta azt a jelenséget, amit tinikorunkban ma már egyértelműen magunkra húzunk és fene tudja mikor vesszük le, ha egyáltalán valaha megszabadulunk tőle: a látszat keltést. Amikor úgy teszünk, mintha valaki más lennénk, egy jobb és menőbb és szeretetreméltóbb változata önmagunknak. Ehhez nekem nagyon tetszett a túrázás és az olvasás párhuzamát látni, hiszen nem kevés új önjelölt túrázó van az ismerősi körömben, akiken rendre meg tudok lepődni, hogy igazán nem gondoltam volna, hogy ő ilyen programokat élvez. Illetve magamról is tudom, hogy hányszor próbáltam olyat magamra erőltetni, ami egyáltalán nem vagyok. Néha a mai napig csinálom, és utna értetlenül meredek magamra, hogy ezt meg igazán miért kellett. 
Nekem nagyon tetszett ez a vonala könyvnek, főleg, hogy nem egy tündérmesés lineáris utat járt be ezzel a főszereplőnk, bár meg kell hagyni, hogy néhol igazán egy cukormázas romkom filmre hajazott jeleneteiben a sztori és volt, ahol nekem ez már nekem egészen kellemetlen volt, dehát ez inkább az én problémám úgy általánosan a romantikus filmek és könyvek és igazéból teljesne őszintén a romantika világával. (Valószínüleg senki sem erre gondolt, de a nagy és hatalmas (és nyilvános) romantikus gesztusokról beszélek. Nekem valahogy feláll a szőr a hátamon tőlük.) 

Annak ellenére, hogy a romantikus szál nem volt annyira erős, a férfi főhősünket abszolút a szívembe tudtam zárni. Adam karaktere, a morcos északi asztalos, nálam abszolút működött. Emellett pedig igazából Alison és Adam dinamikája is teljesen magától értetődő volt a számomra, számomra szépen összeillettek és nagyon élveztem a kedves introvertált, otthonülős párosukat. 

Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, hogy ez a kötet az írónő első megjelent regénye. Így azért vannak benne hibák, viszont egy kedves romantikus történetnél általában könnyebben legyintünk ezeken, ami így is van jól. Összességében nekem nagyon jó élmény volt egy olyan kedves és szórakoztató romantikus történetet olvasnom, ahol nem a spicy és forró jeleneteken volt a hangsúly, és olyan témákat vetett fel, amiken azóta is jószívvel tudok morfondírozni. Ajánlom mindenkinek, aki a fentiekre vevő!

Nyereményjáték:

Egy kellemes chick-lit kötetre mindig készen állunk! Viszont a kellemes és felszínes szálak mögött itt olyan komoly témák is meghúzódnak, mint a krónikus betegségek és a gyász folyamata, így nem véletlenül került az arany pöttyös könyvek közé a Könyvmolyképző kiadó sorozatai között. Tartsatok bloggereinkkel három állomáson keresztül (szerencsére nem négy hétvégén és egy temetésen keresztül) és ne felejtsetek el játszani, hogy esélyetek legyen megnyerni a nyeremény kötetet!

További állomások:

 Már javában fut a blogon a gigantikus hokis Off-campus turné, és bár ebből jogosan merülne fel az emberben, hogy ennyi hokis románc igazán elég egy nyárra, de van, amivel nem lehet betelni, így egy újabb (részben) hokis olvasmány került a kezembe, viszont ezúttal a hoki csak mellékes jelenség volt, hiszen a főszerepet a cowboyok kapták. Nagyon kíváncsian vágtam bele ebbe a történetbe, mivel még teljesen új volt számomra ez a téma, és őszintén nem tudtam mennyire fog bejönni. Nos, határozottan van mit meséljek az élményeimről.

Fülszöveg:

Vegyél egy mély levegőt, és ereszd el a gyeplőt. 

CeCe végre kiszabadult a mérgező párkapcsolatból, ami egész eddigi felnőttkorát beárnyékolta. Visszatér Kentuckyba, a családi ranchra, ahol lovakat tartanak. Fogalma sincs, mit tartogat számára a jövő. 

Bátyja legjobb barátjánál, Nashnél kap munkát, aki igazi sztárnak számít a környéken, mert nemrég még a Dallas Stars csapatában jégkorongozott. 

Nash nem tudja levenni a szemét CeCeről – CeCet azonban enyhén szólva idegesíti Nash. Lehetséges, hogy a kezdeti ellenszenv dacára röpködni fognak a szikrák kettejük között?

Én és a könyv:

Bár elsőnek a foki fogott meg, amikor a könyvről hallottam, hamar rá kellett jönnöm, hogy itt ez igazán mellékes szál, hiszen a főszereplőnk, Nash már visszavonult, így csak ex-hokis. (Illetve a saját szavait idézve, muszáj megemlítene, hogy cowboynak is csak "részmunkaidős cowboy".) 

Ami talán a legjobban működött ebben a könyvben, az az atmoszféra teremtés és a párbeszédek. Bár itt kiemelném, hogy a pikáns jeleneteken kívüli párbeszédekre gondolok. Ha pedig már itt tartunk, akkor be kell vallanom, hogy nagyon élveztem a történet felépítését, mivel majdhogynem a kötet feléig nem volt semmiféle akció, ami az ilyen típusú könyveknél szerintem nagyon jótékonyan tud elsülni, mivel nem "jaj véletlen összefeküdtünk, mi lesz most velünk" utat jár végig, hanem szépen lépésről lépésre végigkövethetjük olvasóként, hogy hogyan kezdenek el ténylegesen vonzódni a karakterek egymáshoz. A kötethez járó könyvjelzőn ötös értékelést kapott a "spicy-mérőn" és ezzel egyet is kell értenem, mivel az ilyen típusú jeleneteknél nem egyszer magam is belepirultam, hogy mégis mit is olvasok. A köszönetnyilvánítás elolvasása után tiszta lett számomra, hogy ez bizony nem egyetlen fejből pattant ki és így már jobban megértem, hogyan tudott az írónő ennyire változatos és kreatív megoldásokkal előrukkolni. 

Ugyanakkor ez összességében egy kisebb részét képezi a könyvnek, bár aki erre vágyik, ne ijedjen meg, az írónő nem bízta a véletlenre és bőven megszorta az egész könyvet bujasággal. Itt muszáj megjegyeznem, hogy tele van "dirty talk"-kal a könyv, amihez még hozzá kell szoknom magyarul, mert néhol nagyon furcsán hatott, de ez a mai világunk velejárója. 

Leszámítva ezt a részét a történetnek, egy nagyon kedves kisvárosi románcot mutat be, amit lehetetlen nem szeretni. A szereplők mind végtelenül szerethetőek, így abszolút előkészítette a sorozat első része a terepet a következő részeknek, mert már alig várom, hogy az általam feltételezett párok tényleg összekerüljenek és elolvashassam a saját történetüket. Úgy érzem kifejezetten változatos lesz, hiszen mindenkinek más a háttértörténete, így szerencsére nagyon kicsi az esélye annak, hogy mindegyik egy kaptafára lesz felhúzva. 

Olvasás közben szinte filmként láttam magam előtt az egészet, bár ez lehet annak is betudható, hogy az ilyen típusú romantikus filmek a kedvenceim, ellenben könyvben még nem igen volt dolgom ezzel a felállással. Engem nagyon meglepett mennyire behúzott és magávalragadt a történet, még a buszon is faltam a fejezeteket, pedig az én megjelenésemhez igazán nem illik ez a rikító rózsaszín, ráadásul rózsaszínen élfestett könyv. 

Nagyon könnyed, nagyon kedves olvasmány, bőkezűen megszórva forróbbnál forróbb jelenetekkel. Aki vevő az ilyenre, annak bátran tudom ajánlani. Én biztosra veszem, hogy a következő részekről is olvashattok majd a blogon, mert engem megvett magának és már most alig várom, hogy visszatérhessek Silver Pine Ranch-re.

Nyereményjáték:

Egy igazi fülledt cowboy románc: a nő hazatér, és a bátyja legjobb barátjával csakhamar egymásba gabalyodnak a Silver Pines Ranch-sorozat első kötetében.

Mostani blogturnénk minden állomásán egy-egy betűhalmazt találtok, amelyekből a 21. Század Kiadó egy-egy románc szerzőjének nevét kell összeállítani, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

aaaceFhiilMMnrr

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Szerb Antalt nem kell bemutatni senkinek. Gimnáziumi éveink alatt biztosan találkoztunk vele mind, és egészen valószínű az is, hogy könyvei azok között a kötelező olvasmányok között voltak, amiket szívesen forgatott a kezei között az ember diákéveiben. Ugyanakkor kevés ennél megosztóbb regény is van, mint az övéi közül az egyik, az Utas és holdvilág. Személy szerint, nekem a mai napig a kedvenc könyveim rövid listáját szinesíti, és akárkivel beszéltem róla, vagy hihetetlen utálatot vagy hatalmas szeretetet váltott ki a másikból. Így nagyon kíváncsi voltam erre a kötetre, és alig vártam, hogy írhassak nektek róla.

Fülszöveg:

Ki ​szerinted a legolvasottabb magyar író? Erre a kérdésre évtizedeken át rávágtuk, hogy Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Móricz Zsigmond. Aztán némi szünet után hozzátettük: de lehet, hogy Rejtő Jenő? És melyik a kedvenc könyved? Itt viszont, alighanem, az Utas és holdvilág nyerne, ugyanis hosszú évek óta ez az egyik legnépszerűbb magyar regény, nemzedékek rajongva szeretett irodalmi alapélménye. Ebből tanuljuk Itáliát, a kamaszkort, a barátságot, az életközépi válságot, az erotikát… Ám Szerb Antal többi regénye és a novellái is fantasztikusak, és akkor még nem beszéltünk a két irodalomtörténetről: minden olvasó család könyvespolcán bérelt helyük van. És itt felmerül a kérdés: hogyan lehet valaki ilyen sokszínű? Hogyan képes egy író ilyen sok műfajban ennyi maradandó művet létrehozni?

Prieger Zsolt ebben a válogatásban megmutatja nekünk az életmű mélységeit és magasságait. Az év minden napjára talált valamilyen elgondolkodtató vagy vicces, egymondatos vagy egy bekezdésnyi szöveget – hogy jól teljen az évünk Szerb Antallal.

Én és a könyv:

A könyv koncepciója az, hogy minden egyes naptári naphoz tartozik egy rövidebb vagy hosszabb Szerb Antal idézet, így az olvasó eltölthet egy évet az íróval, hiszen minden napra jut tőle egy gondolat.
Még Könyvhéten kaptam kézhez a könyvet, így azóta volt időm tüzetesen átnézni, viszont fontos volt számomra, hogy rendeltetésszerűen használjam, ne egy nap alatt fussak át az idézeteken, hanem éljem át azt az élményt, amit a kötetet összeállító Prieger Zsolt megálmodott.

Így minden nap csak a dátumnak megfelelő idézetet olvastam el, ami egész szép rutinommá is vált, így szerves része lett az éjjeliszekrényemnek a kötet. Reggel ébredés után, napindítónak olvastam el mindig az adott nap gondolatát, és nagyon megszerettem ezt az igen egyszerű, de kellemes rituálét. 

Persze időközben bele-bele lapoztam, mivel így csak a júniusi és júliusi gondolatokkal találkozhattam, és kíváncsivá tett mennyire évszaknak vagy időszaknak megfelelőek a választott idézetek. Amit itt fontos megjegyeznem, hogy a félreértések elkerülése végett ez a könyv minden évben olvasható, nem kötődik szorosan 2025-höz, a dátumok mellé nincs írva konkrét nap, így szerencésre július másodika minden évben van, ezáltal pedig a könyv nem összekeverhető egy naptárral, sőt még a jövőben az unokák is élvezhetik. (Amikor a könyvről meséltem ismerősöknek, ez a kérdés többszőr felmerült, így úgy éreztem fontos lehet megemlíteni itt is.) 

Az idézetek végtelenül változatosak, de nagyon is az író sajátjai, ez érződik minden sorában. Őszintén nem tetszett az összes és nem is tudtam értelmezni az összeset, viszont azt hiszem ez nem is elvárható egy ilyen helyzetben. Ami viszont igen, és hálisten meg is történt, az az, hogy új kedvenceket avassak és találkozzak olyan rövid szövegekkel, amik elgondolkodtatnak, morfondírozásra késztetnek és akár nem csak aznap maradnak velem, de több napon keresztül is tart, mire az ízlelgetés és cincálás befejeződik és el tudom engedni. Ez szerintem egy gyönyörű és fontos eredmény egy ilyen kötet esetében, és határozottan ki tudom jelenteni, hogy ez számomra teljesítésre került. 

Amit külön élveztem, hogy nem csak irodalmi, de politikai kérdések is felmerültek, ráadásul olyan nyers és frappáns megfogalmazásban, amit öröm volt olvasni. Úgy érzem az egész könyv elfogyasztása után az olvasó jogosan érezheti úgy, mintha egy igen hosszú, egy évig tartó borozáson vett volna részt Szerb Antallal, aki részletesen és a sokrétűek kifejtette mindezt, ami egy borozás alkalmával szóba jöhet. 

Öröm volt olvasni számomra, és tipikusan egy olyan kötetnek tartom, amit érdemes ajándékba venni, nem csak magunknak, de olyan ismerősöknek és barátoknak is, akik vevők az elmélkedésre és a múlt nagyjainak gondolatain való gondolkodásra. (Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem rendkívül tetszik a kötet megjelenése, az éldíszítés pont annyi, ami emeli a könyv értékét, de nem túl csicsás, a borító pedig kellően modern, de nem idegen és furcsa a múlt egy ilyen alakjának gondolatainak becsomagolásához.)

Nyereményjáték:

Szerb Antal páratlan életműve most egyetlen, gyönyörű éldekorált kötetbe sűrűsödik ‒ Prieger Zsolt Egy évem Szerb Antallal című válogatása minden napra jutó gondolattal, iróniával és bölcsességgel kísér végig bennünket az év 365 napján. Tarts bloggereinkkel, akik nem csak magáról a kötetről mesélnek a turnénk során, de az íróhoz való kötődésükről is, hiszen mindannyiunknak eszébe jut valami Szerb Antal nevének hallatán.

A kötetben Szerb Antal több művéből is idéz Prieger Zsolt, melyek mind nagyon közel állnak bloggereink szívéhez. A nyereményjáték során minden állomáson egy kiemelt idézetet találhattok, melyről csak annyit árulunk el, hogy bizony Szerb Antal nevéhez kapcsolódik, és az adott blogger számára igencsak fontos, viszont hogy melyik műből idéztük, azt nektek kell megállapítani és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Figyelem! Előfordulhat, hogy több állomáson is ugyanabból a műből idéztünk, így ugyanaz a megoldás.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások:

 Az erdő istene olvasása után abszolút megjött a kedvem, hogy elkezdjek thrillereket olvasni. Ahogy már sokszor hangoztattam itt, ez egyike annak a tényleg csak pár műfajnak, amihez eddig szinte egyáltalán nem nyúltam. Ennek részben az az oka, hogy egy végtelenül félős és beszari ember vagyok, aki a mai napig képes rosszul aludni egy ijesztőbb film után, hát még egy könyv után, ahol ráadásul én képzelhetem el a borzalmakat. (Ha pedig egyszer már beköltözött a fejembe, akkor igazán nehéz kiverni onnan, nem úgy, mint a filmek esetében.) Ennek ellenére a legutóbbi ilyen műfajú könyv annyira magával ragadt, hogy úgy éreztem, muszáj tovább próbálkoznom.

Fülszöveg:

Nic nővére, Kasey hét éve tűnt el. Nic élete akkor akadt el, és azóta se indult be újra. Most huszonnégy éves, otthon ül a lepukkant lakásban, és ugyanazon a munkahelyen dolgozik, ahol már középiskolásként is.

Kasey-ről azóta sincs hír, annak idején az autóját otthonától százötven kilométerre találták meg. Két héttel Kasey eltűnése előtt, nagyon hasonló körülmények között egy másik lánynak is nyoma veszett. A rendőrség egyik esettel se tudott mit kezdeni, aztán a nyomok kihűltek.

De Nicnek most lett egy barátja: Jenna. Ő a másik hét éve eltűnt lány húga. Ketten együtt talán mennek valamire? Nic olyasmit érez, amire már jó ideje nem volt példa: reménykedni kezd.

Én és a könyv:

Kíváncsian vártam ezt a megjelenést, mert a fülszöveg baromi ígéretesnek hangzott. Eltűnt testvérek, két külön családból, mégis valami kapcsolat kell legyen a két ügy között. Tetszett az a kontraszt is, hogy bár mindkét családban két lánygyermek volt, az egyiknél a nővér, míg a másiknál a húg kezdett bele a nyomozásba, így a karaktereknek is megvolt az a plusz dinamikája, ami a közös "vegyes" csapatukat mint egy puzzle egymásba illesztette. A húg, aki gyászolja a nővérét és a nővér, aki gyászolja a húgát. Együtt mégis a hiányzó felük egy darabját megtalálhatták egymásban. Nagyon szép volt számomra, ahogy a könyvben ez a vonal egyre szebben kibontakozott.

A főszereplők alapvetően nem pozitív karakterek, mondhatni antihősök, vagy legalábbis a realitás egy azon részét valósítják meg, ami az emberi tökéletlenség legfőbb részeit képezi. Valahol egészen felüdülés volt a számomra ilyen karakterekről olvasni, akik kicsit a legrosszabb napjaimra emlékeztettek. Ez alapvetően idegesítő lenne, hisz ki akarna depresszív, fásult és temperamentumos, robbanékony idegroncsokról olvasni, de valahogy annyira működőképes volt az egész elbeszélés, hogy észre sem vettem és már a végére is értem.

A fejezetek abszolút rövidkék és mindig valami olyan függővéggel érnek véget, hogy muszáj a következő oldalra lapozni, hogy az olvasó megtudja, hogy most mi derült ki, milyen csavarra derült fény és mi az, amire eddig nem is gondolt. Engem egész végig lázban tartott és azt vettem észre magamon, hogy még főzés közben is a könyvön jár az eszem és próbálom kilogikázni, hogy mi lehet a megoldás, mi lezs a végkifejletben. 

Természetesen nem sikerült rájönnöm, és pont erre a befejezésre egyeltalán nem számítottam. Még mindig van pár kérdőjelesebb rész a számomra a történetben, de összességében kielégító magyarázatot kaptam a legtöbb szálra és egy újabb pozitív thriller élménnyel gazdagodtam, így azt hiszem egészen felbátorodtam, hogy tényleg megrendeljek pár további kötetet a kiadótól ebben a műfajban. (Vagy négyet is sikerült kinéznem már.)

Amit viszont muszáj megjegyeznem, az a fordítói munka. A könyv egyik sarkalatos pontja, hogy az egyik szereplőnknek a húga, míg a másiknak a nővére tűnt el. Erre a két szóra az angol ugyanazt a "sister" kifejezést használja, így érthető, hogy nem volt egyértelmű minden alkalommal csak a szóból, hogy éppen melyik magyar forma a helyes, de számomra hihetetlen, hogy úgy jutott el ez a könyv a kiadásig, hogy több helyen is fel lett cserélve a kettő. Ez igazából azért is volt zavaró, hisz így többszőr is belezavarodtam, hogy most kiről van szó, hiszen nem mindegy. Remélem, ha lesz utánnyomás, akkor ezt a későbbiekben javítják.

Ezt leszámítva egy végtelenül kellemes olvasmány volt (bár be kell vallanom még így is sikerült megoldanom, hogy picit parázzak, de be kell látnom, hogy igazán a semmin tettem ezt). Kifejezetten tudom ajánlani a hozzám hasonló "kezdő thrillerezőknek", hiszen gyorsan csúszik és a legvégéig leköt. Tökéletes strand könyv, ha kivételesen nem valami lightos romantikus limonádéra vágyik az ember!

Nyereményjáték:

Ashley Flowers és Alex Kiester legújabb regényében amit a Next21 Kiadó hozott el, hét éve eltűnt testvéreik után kezd el nyomozni a két hátrahagyott lány. Próbálják felgöngyölíteni, mi is történt azon a nyáron, s meglepő titkokat tárnak fel. Tartsatok ti is a lányokkal és bloggereinkkel, s ha részt vesztek a játékban megnyerhettek egy példányt a regényből.

A regény központjában lánytestvérek állnak, úgyhogy a játékban olyan regényekből találtok idézetet, amelyekben szintén  fontos elem a nővérek közötti kapcsolat. A Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be annak a könyvnek a szerzőjét és címét, amelyben szerepeltek.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Egy test felcímkézhető, de egy személy nem, és a kettő közötti különbség a mellkasunkban lévő izomtól függ. Attól a drága szervtől, amely nem érzékel, nem tudatos, nincsenek érzései, csak pumpál, hogy életben tartson”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

 Talán egy vagy két évvel az előtt fejeztem be a teniszezést, hogy elindítottam ezt a blogot. A blog pedig már túlvan a 10. évén is, így azt hiszem könnyen kikövetkeztethető, hogy az már igazán régen volt. Viszont, most ennyi év(tized) kihagyás után, újból teniszpályára tévedtem, és részben emiatt is, nagyon lelkesen vártam, hogy megjelenjen egy újabb Rafa Nadal könyv, amit végre én is elolvassak. 

Fülszöveg:

A mester című New York Times bestseller szerzőjétől

Rafael Nadal 209 héten át vezette az ATP ranglistát, és öt évet zárt a lista első helyén. 22 Grand Slam győzelmet aratott, ebből 14-szer a francia nyílt bajnokságon, ez utóbbi rekordot képvisel. Olimpián is nyert aranyérmet. 

Salakon, ahol a lassú játék leginkább kedvez taktikai fenoménjének, gyilkos tenyeresének és gladiátorokéval vetekedő szellemének, egyeduralkodó volt: egy alkalommal zsinórban 81 salakpályás meccset nyert. Wimbledonban ő játszotta a valaha feljegyzett leghosszabb férfi egyes döntőt: 2008-ban 4 óra 48 perc alatt győzte le Roger Federert. John McEnroe azt mondta, életében nem látott még ilyen jó meccset. 

Mallorca szigetén, egy negyvenezres városban, Manacorban született. Hároméves korában kezdett teniszezni, jobbkezes, de bal kézzel fogja az ütőt. Egyéni sportágakban alig találunk Nadaléhoz fogható karriert a 21. században. 

Clarey hosszú éveken át készített interjúkat a spanyol géniusszal és riválisaival is, így például Roger Federerrel. A harcos több, mint egyszerűen teniszről szóló könyv. Betekintést nyerhetünk Nadal módszereibe, ahogyan a játékra koncentrál, és a külvilágot kizárja. Igazi lecke ez az állhatatosságról, amiből mindenki leszűrheti, mit gondolt Rafael Nadal, és hogyan állt hozzá a versenyzéshez. 

Ez a kötet azt a hihetetlen utat mutatja be, amelyet Rafael Nadal bejárt, egy nem mindennapi történet arról, hogyan lett a mallorcai kisfiúból a teniszpályák királya.

A könyv színes képmelléklettel jelenik meg. 

Én és a könyv:

Nem ez az első könyv Nadalról, illetve nem ez az első könyve az írónak teniszezőről. Fontos már az elején leszögetzni, hogy ez egy életrajzi, de nem önéletrajzi kötet, így a címszereplőnek nem volt ráhatása igazán arra, hogy mi is kerül be és hogyan ebbe a gyűjtésbe róla, leszámítva persze a rengeteg interjút, amit az évek során a könyv írója, Christpher Clarey vele készített, hiszen apalvetően sportújságíróként tevékenykedik a mindennapokban, illetve tevékenykedett Rafa egész karrierje alatt is. Na meg azelőtt, hiszen olyan hihetetlen mértékű tenisztörténelmi információt ad át ebben az írásában, ami úgy érzem azt is kiműveli ebben a témában, aki nem hogy nem követi a sportot, de azt se tudja igazán mi az a Grand Slam. 

Ugyanakkor úgy érzem így volt igazán értelme olvasni, hogy tudtam nagy vonalakban ki kicsoda, illetve hogyan is zajlanak ezek a tenisztornák. Amíg én is aktívan játszottam kicsiként, folyamatosan követtem és a későbbiekben is a különböző tornákat, megvoltak a kedvenceim és a szobámban teniszes díszítés volt, hatalmas teniszlabdával, Babolatos vászonposzterrel, illetve egy régebbi teniszütőmmel. Őszintén mostmár simán lehet, hogy rosszul emlékszem, de azt hiszem egy Nadal vagy Roddick teniszütő volt így kihelyzeve dísznek, vagyis pontosabban annek egy junior változata, amit időközben kinőttem. 
Lényeg a lényeg, a tenisz nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekkoromban, hiszen egészen kicsiként, másodikos vagy harmadikos koromban kezdtem el, ha jól emlékszem, amikor is pont az új Open-éra mesterhármasa a szárnyait bontogatta, így Nadal is még egészen fiatalként robbant be a profi sport világába. Ennek megfelelően pedig évről évre, bár egyre távolabbról azért figyelemmel kísértem az útját.

Pontos tényekkel és statisztikákkal ugyanakkor nem voltam tisztában, ahogy a finom részletekkel sem. Ezzel szemben viszont a környezetemben kézről kézre jártak a különböző teniszes életrajzi és önéletrajzi kötetek, melyeket én be kell, hogy valljam, hogy eddig nem olvastam el, viszont tisztában voltam, hogy vannak közöttük igazán rosszak, amik olyanok, mintha csak kinyomtatták volna a nyers statisztikáját a címszereplő sportolónak. Az egyik ilyen könyv Federerről íródott, és az ebben a bejegyzésben taglalt kötetnek a testvére, ami találóan A mester címet kapta, is szintén a svájci teniszezőről íródott. Kicsit féltem, hogy ez egy és ugyanaz az író, viszont igen hamar kiderült számomra, hogy ez biztos nincsen így, mert rendkívül olvasmányos és sokrétű olvasmánnyal találtam szemben magamat. 

Nagyon tetszett, ahogy nem csak Nadal életúját követhettem végig a fejezeteken keresztül, de a külön fejezetekben egyre jobban kontextusba helyezte számomra az író az egész Nadal "jelenséget". Erre az egyik legékesebb példa a salak páláyk részletekbemenő taglalása. Ez elsőre egészen unalmasnak hangozhat, de huhetetlenül érdekesen taglalta Cristopher egy egész fejezeten keresztűl nem csak azt, hogy miért is lényeges Nadal életében a salakpálya, de azt is, hogy milyen féle salakpályák léteznek egyltalán a világban, milyen egyéb próbálkozások voltak még, és egyáltalán hogy is kerül a Roland Garros pályájára az a vörös salak, ami annyira ikonikus lett nem csak Nadal, de minden teniszrajongó életében. 

Ha már itt tartunk, a könyvből az is kiderül, hogyan indult útjára az egyetlen salakon játszott Grand Slam torna, hogyan nyerte el mai státuszát és ki az a Roland Garros, aki egyáltalán nem volt teniszező. Emellett rengeteg egyéb triviat is felsorakoztat, mindig frappánsan beszúrva az éppen aktuális témába, miközben a lényeg marad ugyanaz: végigkísérjük Rafat egészen a házuk melletti teniszpályától az utolsó hivatalos meccséig. Közben pedig szóba kerül minden, ami ahhoz kell, hogy a tizennégyszeres Roland Garros bajnoki cím nagyságát megértse az olvasó.

Bár az ilyen könyveket egyszerűen nem lehet gyorsan olvasni, hiszen muszáj az információáradatot feldolgozni, mégis a kötet abszolút olvastatta magát és folyton rá-rácsodálkoztam, ahogy újabb és újabb fejezet végére értem, hogy ez is milyen gyorsan elröppent. 

Összességében egy remekül megírt kerek egész ez a könyv, ami abszolút méltó módon tiszteleg nem csak Rafael Nadal előtt, de az egész sportág és annak történelme, valamint a salak és a Roland Garros előtt. Nagyon részletes és mély kutatómunka eredménye ez, amiből érződik az író dedikáltsága és rutinja a sportírás világában. Abszolút ajánlom, nekem nagyon meghozta a kedvem, hogy a témában többet olvassak és mindenképpen beszerezzem az író másik könyvét is, ami a nagy hármas egyik másik tagjáról szól, Roger Federerről. (Így pedig felmerül a kérdés, hogy vajon tervez-e írni a hármas utolsó tagjáról is, Novak Djokovicról is. Remélem igen.)

Nyereményjáték:

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb teniszcsillagát most egy új perspektívából ismerhetjük meg, Cristopher Clarey tolmácsolásában.Rafael Nadal és teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg nem, amikor a salakos borításon teniszről beszélünk. Megismételhetetlennek tűnő bravúrját méltó módon mutatja be a kötet, melyet most bloggereink által tüzetesebben is megismerhetsz. Tarts velünk és játssz a nyereménykötetért, hogy te is jobban megismerhesd a spanyol harcos életútját és annak jelentőségét!

Az Open-éra kétségkívül három nagy férfi tenisz csillaggal büszkélkedhet, akik gyakran kerülnek említésre Cristopher Clarey kötetében is, hisz megkerülhetetlenek, nem csak a Grand Slam tornák döntőiben, de akkor is ha a mai korban teniszről akarunk beszélni. A turné három állomásán, három leírást találhattok ezekről a híres férfi teniszezőkről. A feladat, hogy a megfelelő helyre írjátok be a felismert személy nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szerb sportoló, akit mentális ereje és fizikai rugalmassága emel a legjobbak közé. Többszörös Grand Slam-győztes, és sokszor tért vissza lehetetlen helyzetekből. Ki ő?”

További állomások:

 Az Off-Campus turné robog tovább, és már a harmadik könyvnél tartunk, ahol két, már jól ismert szereplő talál egymásra. Dean és Allie története mindközül a kedvencem, már első olvasásra is ez a történet lopta be magát leginkább a szívembe. A többi kötethez képest egyértelműen ezt olvastam a legtöbbszőr újra, így viszont most a sokadik olvasásra fel is ötlött bennem a gondolat, hogy lehet ennél a könyvnél nem vártam eleget az utolsó olvasás óta, mert a másik kettőhöz képest most kivételesen lassabban csúszott. 

Nagyon érdekes volt újból átélni a történetüket, leginkább azért, mert mostmár tényleg olyan apróságok is feltűntek, amik eddig nem és így néhol teljesen új fénybe helyezte számomra a helyzetet, de erről lentebb részletesebben is beszámolok.

Fülszöveg:

A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

Én és a könyv:

Azt hiszem Dean és Allie történetét részben azért is érzem enyire közel magamhoz, mert valóságosabbnak tűnik az alapszituáció, mint bármelyik másik részben. Ismerik egymást már hosszabb ideje és szépen lassan válnak fontossá egymás számára úgy, hogy nincs előtte utálat vagy bármilyen negatív érzés egyik fél irányából sem. (Nem pedig random a semmiből jelenik meg az egyikük a másikuk ajtajában, khm khm Logan, igen rólad beszélek.)

Persze közbe a habosbabos rózsaszín körítés is ott van, mint hogy az egyik főszereplőnk egy végtelenül tehetséges színésznő, míg a másik olyan gazdag családból jön, hogy arany kanállal lapátolták belé a dajkák a bébipapit is. Nyilván ez mind kell ahhoz, hogy igazán pörgősen történjenek a dolgok és az olvasó egy "olyan világba kapjon betekintést, amiben valószínüleg soha se lesz része". 

De ha úgy nézzük, hogy hogyan lehet majdnem ugyanazt a sztorit megírni harmadjára is, akkor elkerülhetetlen, hogy elkezdjünk szélsőségek felé menni, hiszen az egyszerűbb karakterek már "megíródtak" az előző részekben. (Nem beszélve arról, hogy az írónőtől még hátra van alsóhangon hat kötet ugyanezzel a hokis alapfelállással.) 

Mindezek ellenére szerintem a legnagyobb erőssége a kötetnek a humora. Elle Kennedy a harmadik részre fejlesztette tökélyre a helyzetkomikumokat és csípős párbeszédeket, ráadásul mind Allie, mind Dean karaktere igazán tűzről pattant és magabiztos. Illetve mostmár a legtöbb megjelnő karaktert régi ismerősként tudjuk üdvözülni mi olvasók is, így pedig csakúgy mint egy összeszokott társaságban, itt is könnyebb viccelődni egymással. 

Külön kiemelném viszont a számomra legviccesebb párost, aki nem más, mint Dean és Allie apukája. Az ő beszélgetéseik és helyzeteik egyszerűen zseniálisak és nagyon-nagyon szerettem ahogy szépen lassan összecsiszolódtak. (Oké őszintén nagyon bírom alapból Allie apukáját, szerintem a szülőkarakterek közül toronymagasan a top számomra.) 

Ahogy már az előző értékelésekben is említettem, így sokadik olvasásra nagyon izgalmas látni, hogy mennyire átgondolt sorozat is az Off-campus, illetve a Briar U is, hiszen két páros, azaz két könyv alapja is ebben a kötetben már le lett fektetve és a kedves főszereplők is megismerték egymást. Őszintén szuper ezt látni, hogy mennyire nem véletlenszerűen jönnek egymás után a kötetek és párosítások. 

Bár be kell vallanom, hogy így, hogy már az összes rész megjelent és most ennek a turnénak a keretein belül mindegyiket újraolvasom, ráadásul az első hármat szigorúan egymás után sikerült, kicsit megcsömörlöttem és úgy érzem, muszáj valami mást is olvasnom mielőtt folytatom a sorozatot, valami olyat, ami nem romantikus és nem hokis. Ne értsetek félre, csodajók ezek a sztorik, de kicsit olyan ez mint amikor parfümöt próbálgat az ember. Egy idő után telítődik az orra, és képtelen új szagokat befogadni, és ilyenkor muszáj megszagolni egy kis kávébabot is, hogy nyugodtan lehessen folytatni. 

Összességében nem véletlenül a harmadik rész még mindig a kedvencem, ráadásul Dean Di Laurentis továbbra is a rövidke book boyfriend listám éllovasa, ezt az az évek és az újraolvasások egyre csak megerősítik. Olvassátok, szeressétek!

Nyereményjáték:

Elle Kennedy ikonikus Off-Campus sorozata új, lélegzetelállítóan szép élfestett kiadásban tér vissza – és mi, bloggerek, ennek örömére újra végigjárjuk Garrett, Logan, Dean és Tucker útját, méghozzá egy 30 állomásos blogturné keretében!

Akár először találkozol a Briar egyetem hokicsapatának szívtipróival, akár már régi rajongó vagy, ez a turné neked szól! Minden állomáson más-más blogger mesél az egyes részekről, karakterekről, kedvenc jeleneteikről – nosztalgiázunk, újraértékelünk, és természetesen játszunk is!

A turné végén egy szerencsés olvasó megnyeri a teljes sorozatot – élfestett, gyönyörű kiadásban! Hogy részt vegyél a játékban, nem kell mást tenned, mint segítened Jensen edzőnek, akit a fiúk csúnya mód megtrükköztek és szanaszét hordták a korongjait, nem csak a kampuszon, de turné állomásain is. Keresd ki melyik szó mögött bújik meg egy hoki korong képe az egyes állomásokon és a szót írd be a megfelelő állomás nevéhez a dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

További állomások: