Mikor nyolcadjára futottam bele különböző külföldi toplistákon a One Of Us Is Lying-ba, avagy magyarul a Lehull a lepel című könyvbe, már egészen elgondolkoztam rajta, hogy ezt el kéne olvasnom... És mennyire jól tettem!
Sajnos a magyar cím sokat veszít az eredeti ütősségéből, ami tükörfordításban valahogy úgy hangzana, hogy "Valaki közülünk hazudik", ami lássuk be, bár nevezhetjük klisésnek, mégis nagyon erős és az egész kötetre kihat... De erről majd később.

Nincs új a nap alatt, az alapfelállást már sokszor láthattuk, azaz a "szerezz 5 különböző tipikus klikkből egy-egy gimnazistát majd dobd őket össze egy közös elzárásra", bizony jól ismerjük (Nulladik óra és társai), mégis, a krimis főszállal vegyítve egy nagyon erős és izgalmas történetet kaptunk Karen M. McManus-tól. 

Azt hiszem felesleges kimondanom, hisz lesül a fenti soraimból, de csakúgy, mint Jennifer Niven könyveinél, most is úgy érzem, hogy a Maxim valami olyat hozott a hazai olvasóknak, amit olvasni kell. De lássuk, miért is?

Személy szerint lett kedvencem és van olyan szereplő, aki annyira nem nőtt a szívemhez főszereplőink közül, de szinte mind nagy karakterfejlődésen mentek keresztül. És itt muszáj megjegyeznem, hogy ezek a könyvek, ezek, amik mind kasztosítják az embereket, beszéljünk akár egy Beavatottról, vagy csak a Lehull a lepelről, pont ezért annyira jók, mert a végére úgymond tanulságnak mind azt szűrjük le, hogy az emberek nem fekete-fehérek. Hogy hiába él a fejünkben 8 különböző sztereotípia, ahogy magunkat se tudnánk igazán sehova sem besorolni, úgy nem tartozik szinte senki sem igazán egyhez. Mégis, akarva-akaratlanul csoportosítjuk az embereket a fejünkben. (Te is, én is, mindenki. Főleg a gimiben.)

Ez pedig szerintem egy rettentő pozitív üzenet, amit ráadásul négy (és igazából több) kamaszkori és általános problémával fűszerezett még a kedves írónő.
Mindegyik főszereplőnek van egy titka és emellé pedig természetesen társul egy probléma. Szó esik a túlzott megfelelési vágyról (Ismerjük? Naná.) a saját értékrend kialakításáról (Megint csak kamaszkorunk fontos része.), de az első nagy szerelem elengedéséről is, a depresszióról, ahogy az előbújásról, azaz a külföldi nevén jobban ismert coming utról is.

Ami viszont talán a legerősebb mozgatórugója volt mégis a kötetnek, az nem más, mint a pletyka, Simon Tumblr-blogja, ahol az egész gimnázium összes "szaftos sztoriját" nyilvánosságra hozta. Hallottunk már ilyenről, sőt mostanában egyre gyakrabban. Olvasás közben furcsa volt rájönni, hogy anno ötödikben mi magunk is készítettünk egy ilyen oldalt, bár eleinte az osztály weboldalának készült, mégis volt egy pletyka fül, ahova összesen egy "hír" került föl, de a megnevezettek benne rögtön könyörögni is kezdtek, hogy szedje le valaki.
Hihetetlen ereje van az ilyen posztoknak és ezt igazából nem vesszük észre, miközben ez csak egy kisarkított példa a mai szociális hálóra, ahol néha mi magunk hozzuk önmagunkat ilyen helyzetekbe, mint Simon a többieket a könyvben. 

Éppen ezért a sztori is igen biztos lábakon állt. Fordulatos volt, persze volt, amit ki lehetett találni, de az igazán lényeges dolgok igazán meglepőek voltak és ami az ilyen kötetekben a legfontosabb: Én egészen a végéig nem tudtam ki is a gyilkos. (Éppen ezért tartom zseniálisnak az angol címet.)
Bár, mint azt tudjátok, nem sok krimi van egyelőre a hátam mögött, így lehet, hogy egy gyakorlottabb olvasó hamarabb rájön, mintsem a könyv maga elárulja, mégis valahogy kétlem. Nagyon sokáig nem lehet benne igazán biztos az ember. 

Ahogy az szokott lenni, egy YA regényben elkerülhetetlen egy szerelmi szál is, egy olyan igazi, a könyvben kibontakozó darab, na meg lássuk be: 5 embert összezártak egy délutánra, ebből három fiú, kettő lány. Biztos, hogy ketten egymásba fognak szeretni.
Hogy őszinte legyek, nekem ennek a két bizonyos karakternek a szerelme valahogy emlékeztetett a Veled minden hely ragyogóból Violet és Finch kapcsolatára... De ezt valószínűleg csak én látom bele. Minden esetre mindkettőt nagyon szerettem és mindkettőnek nagyon szurkoltam, így nagyon örülök, hogy nem maradt ki a sztoriból. 

Összességében azt hiszem egy ritka jó krimit olvashattam, amit csak ajánlani tudok az összes létező magyar középiskolásnak, avagy tizenévesnek, bár inkább a 16-17 körüliek tudják igazán értékelni majd. Nagyon mai, nagyon aktuális és nagyon fontos problémákra próbál rámutatni és néhol megoldást is mutatni. Közben pedig természetesen izgalmas, szórakoztató és bár itt kimondva nem lett, de egyszerűen egy ideje ez a kedvenc mondatom: "Élő ember nem lehet szent."
Miértek és hogyanok a könyvben!
Mindenkinek ajánlom, még az napokkal olvasás után is sok mindenen gondolkozom a könyvvel kapcsolatban és igazából azt hiszem új kedvencet is avattam. c: Ez pedig egész ritka nálam!

a Rafflecopter giveaway

Azt hiszem nem vagyok túl egyedi, ha azt mondom kiskoromban éltem-haltam a kalózokért. Legalább 8 különböző kalózos könyvünk volt, farasangon másodikban kalóznak öltöztem és a playmobil, illetve makett kalózhajónkat meg se kell már említenem. Röviden én is mint minden gyerek, baromi izgalmasnak és érdekesnek találtam a kincskeresős kalandos tengeri életet. 

Ez a rajongásom pedig úgy néz ki egyáltalán nem múlt el. Igazából csak bele akartam olvasni egy este, még lefekvés előtt A kalózkirály lányába... Aztán arra eszméltem, hogy a köszönetnyilvánítás jön a következő oldalon, illetve hajnali kettő van. (Szóval maradt egészen kerek 4 órám arra, hogy kialudjam magam.)

Egyszerűen odáig vagyok a tökös, beszólogatós főhősnőkért, akik mellé, ha adunk egy természetesen helyes és visszaszólogatós srácot, aki ha lehet még ellenséges is (vagy legalábbis olyasminek kéne lennie). Tökéletes recept, legalábbis nálam határozottan bejön, amikor nem vágyom túl nagy fordulatokra vagy mély tartalomra, csak szimplán szórakozni szeretnék és kikapcsolni az agyamat.


Pont ebben nagyon jó volt a könyv. Alosa és Riden szópárbajai és civódása egymással elvitte a hátán szinte az egész könyvet, így fel se tűnt, hogy a 288 oldalból legalább a felében szinte semmi érdemleges nem történt. Ami persze elsőre rosszul hangzik, de igazából baromi szórakoztató volt, legalábbis számomra és egyértelműen ez a jobb megoldás, mintsem telerakni a sztorit random krakenek előbukkanásával és folyamatos hangulatfokozó izgalmakkal. (Amik miatt nevetségessé válna egy idő után az egész történet....De persze közben meg hiányzott, hogy valami igazi kalandba belefussanak, mint a Karib-tenger kalózaiban, na.)

Személy szerint különösen tetszett, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ki a klasszikusan jó vagy rossz szereplő. Mindenkinek vannak hibái és senki sem teljesen fehér vagy fekete. Ugyanakkor persze a kalóz élet sem lett idealizálva, ami szintén jót tett a szereplők jellemének és önmaguk értékelésének.

Az alapötlet viszont jó, amolyan szokásos kalózos kincskeresős, bár nekem picit hiányzott a fantasy vonal, amit így is kapunk, de mégis egy picit több "kaland" jöhetne a következő részbe. (Gondolok itt a tenger fenevadjaival való harcra, meg úgy alapvetően a tengernyi (haha) legendára és mítoszra, amiket mind jól ismerünk vagy legalábbis hallottunk már róla.)

De igazából feleslegesen próbálom a hibákat keresni, mert maga az élmény megvolt, azóta egyértelműen kalózlázban égek és keresem a témába vágó könyveket és filmeket, amikből sajnos alig van. Komolyan hihetetlen hiány van a kalózos YA és NA polcain....(Igen, azt hiszem kénytelen leszek negyvenedjére is végig maratonozni a Karib-tenger kalózait. Jelentem a hétvégén meg is volt.)
Minden esetre alig várom a következő részt (mármint tényleg, ide vele!) és nagyon remélem, hogy minimum egy trilógiáról beszélünk, mert itt bőven van még minek történnie és nagyon-nagyon szeretném olvasni.

További állomások: 

09.21 - Deszy könyvajánlója

09.22 - Hagyjatok! Olvasok!

09.23 - Sorok között blog

09.24 - Kelly & Lupi olvas

09.25 - Könyvvilág

09.26 - Ambivalentina

09.27 - Deszy könyvajánlója

09.28 - CBooks

09.29 - Hagyjatok! Olvasok!

09.30 - Sorok között blog

10.01 - Dreamworld

10.02 - Kelly & Lupi olvas

10.03 - Nem félünk a könyvektől

10.04 - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

Hogy őszinte legyek, már alig vártam, hogy végre-végre elújságolhassam nektek is, hogy BTK tag, azaz Blogturné Klub tag lettem. Már pár napja, hete bent vagyok a csapatban, és ezt még mindig hihetetlen picit leírni, így a dolgok már kezdenek letisztulni, de őszintén szólva kicsit ijesztő, hogy rögtön az első turné, amiben részt veszek, egy szülinapi, azaz teljes mértékben rendhagyó darab.

Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?

Az első BTK könyvem A kalózkirály lánya című kötet volt. Már alig várom, hogy közzétegyem itt a blogon a posztom róla, nameg, hogy megjelenjen (maga a kötet és méginkább, hogy a folytatás is). Igazából ehhez tartozik egy rövidke sztori is, miszerint én igazából csak bele akartam olvasni még este, lefekvés előtt... de annyira beszippantot, hogy hajnali kettőkor azt vettem észre, hogy a következő oldalon a köszönetnyilvánítás következik... meg amúgy is, hajnali kettő van. :)

Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?

De még mennyire. Az egyik ilyen számomra, egyértelműen Kemese Fanni Pippa Kenn trilógiájának befejező kötete. Az első részt imádtam, a másodikat pedig tologatom, mert úgy szeretném továbbolvasni, hogy mindenképp megtudjam a trilógia végét, így pedig muszáj megvárnom az utolsó részt.
Ehhez hasonló a Tigris sorozat (A tigris átka, A tigris küldetése, A tigris utazása), aminek a negyedik része már jó régőta csak nem akar megjelenni magyarul, bár elméletileg mostanában jöttak olyasmi hírek, hogy már nem kell sokat várni rá. c:  

Ez a megkezdett bejegyzés lassan két éve várakozik, hogy végre elétek, olvasók elé kerüljön. Mint azt páran tudjátok, nagyon-nagyon szeretek játszani, bár nem mondanám magamat igazán gamernek, viszont így is a steam és origin profilom igazán bővelkedik játékokban és belepirulnék, ha meg kéne mondanom, hogy hány órám van különböző kedvenceimben, mint mondjuk a Sims 2/3-ban. (Hát lányból vagyok, na.)

Egyébként a blogolást magát is egy játék, azaz a fönt megnevezett Sims szövődményének vehetjük, hisz emiatt a játék miatt kerültem elsőnek bele az online barátságok és blogos közösségek világába. Az egyik első portálom is erről a játékról szólt, igen, az a klasszikus simses weblap volt, már ha ez bárkinek bármit is mond. 

Ettől függetlenül rengeteg más játékot is sikerült az idő során a szívembe zárnom, ráadásul nem is csak PC-n, hanem PlayStation 2-n (tudom, már nem túl menő, de én imádtam), Wiin, vagy éppen 2DS-en (régebben meg Gameboyon vagy éppen PSP-n). Ilyenkor egészen rájövök, hogy megöregedtem, vagy legalábbis mennyit fejlődött kiskorom óta a technika (és ez mennyire zseniális dolog). 

Viszont a mai posztban csak a PC-n játszott kedvenceimről szeretnék picit mesélni, ezzel is egyfajta ajánlót firkantani minden egyes darabról, hisz szívügyem, hogy minél többen megismerjék ezeket az apró időrabló csodákat.
Ha valamelyik esetleg megtetszene, akkor a nevére kattintva el is juthattok a Steam oldalára, ahol meg is tudjátok venni, vagy csak kívánságlistára tenni.


Én egyszerűen imádom. Egy nehéz nap után leülni és nyuszikra meg fácánokra vadászni, valami rettentően kikapcsoló és szórakoztató, bár elhiszem, ha egyáltalán nem hangzik annak.
Steamen el is érhető, bár érdemes megvárni a nagyobb leárazásokat, olyankor 3-4 euróért hozzá lehet jutni.


A lényege, hogy az általad választott ország/vezető birodalmát fejlesztd, terjeszkedj, harcolj, kereskedj és nyerd meg a játékot. A játékmenet körökre van osztva, így picit olyan, mint egy társasjáték (pl. Catan), csak animálva. Amíg a te köröd van, addig a többiek nem mozognak, amíg pedig vársz a te körödre, addig te ülsz nyugiban.
Szerintem barátokkal igazán megéri kipróbálni, igazán jó szórakozás így együtt. Steamen őt is megtaláljátok és itt is érdemes figyelni a leárazásokat, mert sajnos nagyon drága.


Az alapjáték szerintem kifejezetten nehéz, ugyanakkor pár beállítással meg már rettentően könnyűvé lehet tenni, szóval igazán személyre szabható.
Amit mindenképp szeretnék kiemelni, az a zene és grafika, ami nagyon passzol és tényleg valami eszméletlenül borzongató és Tim Burton stílusához hasonló.
Mindenképp érdemes kipróbálni, én több hónapig csak ezzel voltam képes játszani (illetve gameplayeket és tippeket néztem youtubeon), szóval vigyázat, erős függést okozhat.
Van hozzá multiplayer változat is, viszont amennyire tudom, azt külön meg kell venni, illetve két kiegészítő is érkezett már hozzá.

Amint megláttam a Kossuth kiadói csoport friss megjelenései között ezt a könyvet, rögtön tudtam, hogy ez egy olyan darab, amit olvasnom kéne. Egyrészt mert ázsiai téma, amire mint tudjátok, mindig, de tényleg mindig vevő vagyok. Másrészt pedig épp egy hosszabb balatoni pihenős időszak előtt álltam és azt hiszem mindenkinek ismerős a vágy, hogy valami könnyed, szórakoztató "limonádét" olvasson napozás és úgy unblock a nyaralás alatt.
Szóval nézzük is, hogy teljesített a Kőgazdag ázsiaiak, avagy a 48 karátos strandolós olvasmány.

Néha egyszerűen csak létezni is fáradt vagyok, de valamiért nem bírom rávenni magam, hogy lefeküdjek és aludjak pár órát, mert úgy nem vagyok fáradt, csak valahogy még sincs semmihez sem kedvem és energiám. Na és ilyenkor imádok olyan vígjátékokat nézni, amik szórakoztatóak, nem fárasztó humorúak és nem igényelnek túl sok agyi tevékenységet.


Szóval most ebből a típusból gyűjtöttem nektek össze 4 darabot, amiket nemrégiben láttam és úgy érzem ajánlanám nektek is. Van köztük olyan, amit még most játszanak a mozikban, de van, ami már bőven 1-2 éves, szóval a neten könnyebben találjátok meg. Ha pedig a címekre kattintotok, akkor meg tudjátok nézni a magyar szinkronos előzeteseket. Jó szórakozást hozzájuk!♥

JUMANJI - Vár a dzsungel

Őszintén, a régi változatot imádtam kicsiként, így eredetileg meg sem akartam nézni, mert úgy éreztem, hogy ez a remake biztos csak egy lehúzás, egy bugyuta, vicceskedő próbálkozás arra, hogy újból pénzt csináljanak egy jól működő történetből. 

De mégis itt van ezen a listán, szóval egyrészt mégis megnéztem, másrészt pedig egy extra nagy pozitív csalódás volt. 

Ez tényleg egy tökéletes családi film, mi is így éztük és mindenkinek nagyon tetszett. Aranyos, vicces és egy minimális szinten még fontos problémákat is felvet a "mai fiatalok világából". 

Én tényleg csak ajánlani tudom. 

ÚJRA OTTHON

Teljesen véletlenül találtam rá az előzetesére Youtube-on, de azt hiszem be kéne vezetnem ezt a stratégiát, mert rengeteg ígéretes filmet lehet így megtalálni, amiről egyébként még csak nem is hallana az ember. 

Cuki, romantikus vígjáték, az a tipikusan lányos film, helyes fiúkkal és aranyos történettel, nem sok drámával. 

Nekem személy szerint nagyon tetszett, hisz nem váltam tőle sokat, csak munka után bedőltem a laptop elé.

A történet egy anyukáról szól, akinek két kislánya van, frissen vált és egyszer csak megjelenik nála három tehetséges fiatal srác, akik beköltöznek hozzá. Ami pedig összeköti őket, az a filmezés.

Mindenképp ajánlom. 

VÉN RÓKÁK

Az emberek alapvetően odáig vannak a bankrablós filmekért, gondoljunk csak a Szemfényvesztőkre, az Ocean's Elevenre és így tovább. 

Viszont mi van akkor, ha nem jólfésült és szemtelen fiatalok esnek neki a dolognak, hanem három nyomorult helyzetbe került öregúr. 

Nos egy rettentő vicces és szerethető film, hisz gondoljunk csak bele, a cuki idősek legalább olyan hatással vannak az emberekre, mint a kisbabák, kiskutyák és bármilyen kisállat, egyszerűen meglágyul tőle a szívünk. 

Szóval ez is egy családosan nézhető film, amit mindenképp ajánlok, ha más nem, Morgan Freeman miatt.

A KEZDŐ

Ha már idősekről esett szó, akkor egyszerűen nem lehet elmenni emellett a film mellett sem. Robert De Nirot nyilván mindenki ismeri (még én is, ami nagy szó), bár nem sokaknak ugrik be róla egy kedves és cuki nagypapa, avagy öregúr.

Itt is az abszurd szituáció hozza a legtöbb szórakoztató pillanatot, hisz egy ilyen szép korban találja ki főhősünk, hogy ő gyakornok lesz egy ruházati webshopnál. Ez pedig ugye elég furcsán hangzik, főleg, hogy a legtöbb ilyesmi korú ember azt sem tudja pontosan, mi is az a webshop. (Persze tisztelet a kivételnek.) 

Főhősünk mellé csapódik még egy karrier orientált női főnök, éppen széteső családdal, így ebből is látható, hogy minden megvan egy igazán szerethető, aranyos és vicces családi mozizáshoz. Mi nagyon nagyon szerettük és még őszintén nem hallottam senkitől negatív kritikát a filmről.