A kis szöuli fazekasműhely olvasása után megfogadtam, hogy felteszem a kiadó Global sorozatát a radaromra. Így nagyon megörültem, amikor láttam, hogy újabb könyvvel fog bővülni, ráadásul egy japán kortárs művel. Azt hiszem nem meglepő ezek után, hogy mint a villám, úgy csaptam le az új részre. Mielőtt bárkit is összezavarnék, a sorozatot úgy kell érteni, mint az Érzelmes klasszikusokat, tehát a valóságban ezek egymástól teljesen külön életet élő írók és műveik, szimplán a kiadó sorolta őket egy sorozat alá. A Global név pedig arra utal, hogy mai kortárs, ugyankkor nemzetközi és globális műveket fordítanak le és hoznak el a magyar közönségnek. (Bár mostmár sokkal több a távol-keleti olvasmány, mint anno kisebb koromban, de még mindig úgy érzem, az ilyen indítványozásokat muszáj hangosan támogatni, mert annyira remek új perspektívákat hoznak az életünkbe.) 

Fülszöveg:

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét a kávézó tulajdonosával és az éppen ott tartózkodó vendégekkel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el.

Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével.

Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel.

Én és a könyv: 

A távol-keleti kultúrákért való rajongásom még tiniként indult, és valahogy azóta sem múlt el. Persze időközben a koreai tinibandák és japán animék helyét átvették más dolgok, de maga a rajongás azóta is abszolút él és ég bennem, Mostanában viszont sokkal inkább a gasztronómiai felfedezésekben teljesedik ki, illetve a különböző könyvekben. Mint már fentebb is említettem, teljesen odáig voltam a sorozatból olvasott elős könyvemért, A kis szöuli fazekasműhelyért, így mindenképp kíváncsian vártam, mi jelenik meg legközelebb Global címszó alatt, és amikor láttam, hogy egy olyan japán kötet, aminek a központjában a gasztronóimia áll, úgy éreztem tökéletes csillagállás lépett fel. Ez mind az, amiért teljesen odáig vagyok.

Így hát alig vártam, hogy végre legyen egy szabad hétvégi napom, amikor nyugodtan bekuckózhatok az új könyvemmel. Valahogy éreztem, hogy ez nem az a tipusú olvasmány lesz, amit strandra szeretnék vinni, vagy a buszon zötykölődve olvasni. Megvártam egy kellemes szombati napot, bevackoltam magam és be kell vallanom, hogy még pár illatgyertyát is gyújtottam. Sőt, hogy tökéletes legyen az élmény háttérzenének betettem egy kis ghibilit. 

Miután a teljes hangulatteremtés megtörtént, belevágtam. Már maga a cím is annyira tetszett, annyira abszurd volt. Az exem kedvenc receptje. Borzasztóan tetszett a koncepció. Megfőzni azt az ételt, ami egy elmúlt kapcsolatunkhoz tartozott, ezzel segítve a szakítás feldolgozását. Őszintén, a három főszereplő egyből a szívemhez nőtt és nagyon élveztem a civakodásaikat és karakterüket, rendkívül szórakoztató volt. Olyan különbözőek voltak: a szentimentális és önbizalomhiányos Momoko, a magabiztos és rendkívül helyes üzletvezető, és a törzsvendég szerzetes. Micsoda trió! Olyan érzésem volt a könyv olvasása közbe kicsit, mintha egy sitcom-ot kezdem volna el nézni, bár inkább az "animésebb" megfogalmazásban slice of life művet. 

Mégis, közbe a történet íve teljesen másképp ment, mint ahogy ahhoz európaiként szokva vagyok. Fel voltam készülve rá, de ismét meglepett, mennyivel vontatottabb volt, de ezt egyáltalán nem negatívumként éltem meg. Jó érzés volt ráérősen az érzelmekre figyelni, amikből volt aztán rendesen. A mai világban tele vagyunk kapcsolati problémákkal, talán jobban, mint valaha. Számomra rendkívül elgondolkodtató volt ez a könyv, nagyon élveztem a felmerülő gondolatokat, a különböző emberi kapcsolatok leírásait. A történet során minden fejezetben egy újabb szereplő szerelmi bánatát és ezáltal új ételét ismerhetjük meg, köztük a három főszereplőjét is. Mindegyik más, mindegyik különleges és mégis mindegyik valahogy ismerősen csengett, legalábbis nekem. (De egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudunk ezekkel azonosulni, ha nem azért, mert velünk történt volna meg, akkor biztosan van olyan közeli barátunk, akit egy nagyon hasonló helyzeten próbáltunk már átsegíteni.) 

A múlt félévben volt egy Japánnal foglalkozó egyetemi órám, ott hívta fel a figyelmet a tanárunk az évszakok fontosságára a japán kultúrában. Úgy éreztem ez ebben a könyvben is nagyon jelentősségteljesen jelent meg, ahogy a négy évszak változott, majd egy újabb év kezdődött, úgy vonult a történet íve is, ami egy nagyon szép kerek egészet eredményezett. 

Öröm volt olvasni ezt a könyvet és továbbra sem tudok mást mondani, mint hogy a Global könyvekre érdemes odafigyelni különösen azoknak, akik nyitottak arra, hogy valami modern és elgondolkodtató olvasmányt vegyenek a kezükbe, ami mégis szórakoztat és megnyugtat. Számomra ilyen volt Az exem kedvenc receptje és alig várom, hogy olvashassam a következő Global kötetet.

Nyereményjáték:

Kavasiro Szaki történetében egy különös kávézó életébe nyerhetünk bepillantást, amely minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A mostani játékunkban a japán szerzőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott kötet címét és szerzőjét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Annyira lekötött az, ami megváltoztathatatlan, hogy elfeledkeztem a legfontosabbról.”

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

07.26.: Ambivalentina
07.29.: KönyvParfé
07.30.: Csak olvass!

 A távol-keleti irodalom igen közel áll a szívemhez, és ezt jószerivel az olvasóim is megtanulták már az évek alatt. Így nem hiszem, hogy meglepetés lenne, hogy amint találkoztam az  Athenaeum kiadó gondozásában megjelent A kis szöuli fazekasműhely kötetével, egyből lecsaptam rá. Őszintén, nem is csak azért, mert a kortárs dél-koreai irodalom egy feltörekvő írójának kötete, hanem mert maga a fazekasság, az agyaggal való munka igazán kedves a szívemnek. (Pár éve még kerámikus képzéseket is néztem, egészen egyetemi szintig, annyira beleszerelmesedtem az ilyen fajta alkotásba.) Így nagyon kíváncsian vártam, hogy mit tartogat a kötet számomra, főleg, hogy eddig még nem találkoztam a kiadó Global sorozatával, és bár a sorozatban megjelent könyvek borítói egytől-egyig nagyon szimpatikusak voltak, úgy éreztem ez a kötet fogja eldönteni, hogy a későbbiekben mennyire leszek nyitott a többi könyvre a sorozatból.

Fülszöveg:

Dzsongmin ​egyik pillanatról a másikra mond fel a munkahelyén, úgy érzi teljesen kiégett. Már évek óta fáradhatatlanul dolgozik, érzi, változásra van szüksége.

Miután hónapokra kivonja magát a társadalomból, most úgy dönt, újra összerakja az életét. Kimerészkedik az utcákra Szöul közelében, ahol belebotlik a Szojo fazekasműhelybe. Ahogy magához vonzza őt a hely fénye és melegsége, az agyag és a kávé illata, Dzsongmin úgy érzi, valami megmozdul benne…

Társra talál, akivel megoszthatja élettörténetét, s közben az évszakok múlásával egyre inkább visszatér önmagához. Sorra készülnek a tányérok és edények, s ahogy keze egyre elfoglaltabb, úgy elméje lenyugszik és szíve kitárul, mint még soha azelőtt.

Korea feltörekvő tehetségének felemelő története olyan régi módszerekről, amikkel rátalálhatunk a közösségre, ahová tartozunk. Egy mese arról, mi történik, ha lelassulunk ebben a rohanó világban.

Dzsongminnak örökre az emlékezetébe vésődött, ahogy tavaly először megszúrta egy tüske.

Rengeteg gesztenye hullott ősszel a földre. Kezébe vett egyet, amire senki nem lépett még rá. Letörölte róla a piszkot, és kibontotta a tokot. Üres volt, mintha valaki már kivette volna belőle a magot. Összegyűjtött még néhány üres tokot, a durva tüskék a tenyerébe fúródtak. A gesztenyék között megbújt egy dühítően éles darab. Dzsongmin erősen rászorított a tüskés héjra. Meg akarta büntetni a kezét, amely eddig olyan hanyag szövegeket írt. Kerek vércseppek serkedtek a tenyeréből. Zsibbasztó fájdalom futott végig a karjából a gerincén keresztül egészen a lábujjáig.

Attól a naptól kezdve Dzsongmin többé nem hagyta el a házat. Akkor még egy teljes évszak sem telt el azóta, hogy a Gesztenyesor városrészbe költözött.

Én és a könyv:

Bár kevés dél-koreai könyvet olvastam eddig életemben, filmet és sorozatot annál többet láttam, így már ennyiből is ki tudott rajzolódni számomra, hogy európai szemmel ez a nyelv teljesen máshogy van felépítve, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva. Magyarra fordítva, de igazából már angol nyelven is nyelvidegenül hangzanak a mondatok, olyan kifejezéseket és szavakat használnak, olyan mondatszerkezeteket, amik számunkra elsőre furcsán hangzanak. 

Emellett pedig a kultúrális különbségek a reakciókban is megjelennek, hiszen teljesen el tudnak térni attól, amit olvasóként vagy nézőként várnánk, mint európai személyek. Számomra ez rendkívül érdekes, és furcsa mód vonzó is, így nagyon örültem, hogy a könyvben is ez a világ köszönt rám és végtelen nővérről és bátyról olvashattam például. (Ez egy nagyon tipikus megszólítási forma ebben a világban.) 

Mivel az évek során rendkívüli módon beleástam magamat a különböző távol-keleti kultúrákba, így nem volt annyira új számomra ez, illetve nem találkoztam értelmezhetetlen, vagy ismeretlen jelenségekkel, kifejezésekkel. Viszont ha egy teljesen avatatlan, a témában új olvasó helyébe kéne képzelnem magamat, akkor úgy érzem több minden is magyarázatra szorult volna, ami csak nagy ritkán jelent meg lábjegyzetben a könyvben. Persze a lényeges részek így is teljesen értelmezhetőek voltak.

Őszintén vegyes érzelmeim vannak a könyvvel, de összességében nagyon közel nőtt a szívemhez. Alig üti meg a 200 oldalt, ami lássuk be, igen rövid könyvként bélyegzi meg, mégis lehetetlen volt számomra gyorsan haladni vele. Nem azért, mert nem élveztem volna, vagy nem kötött volna le. Épp ez az, hogy lekötött, de egy olyan módon, hogy a mondatait, a gondolatait és cselekményét hosszasan kellett emésszem, legfőképpen azért, mert folyamatosan megérintett és a saját életem egy pontjára mutatott rá, így képtelenség volt nem reflektálni rá ezzel is meg-megállva az olvasásban. 

Egy nagyon izgalmas és érdekes belső utazást okozott számomra a könyv, mindezt bármiféle tudatos elgondolkodtatás vagy önsegítő kötet hangulat nélkül, ami így egy nagyon kellemes és természetes élményként hatott. Olyan volt mint egy jó nagy adag meleg tea egy hideg esős napon.

Több dolog is különösen tetszett a történettel kapcsolatban. Az egyik mindenképpen a szerelmi szál, ami tökéletes mértékben lett adagolva, hiszen nem ezen van a hangsúly, egyszerűen egy olyan mellékszál, ami olyan természetességgel szövődik bele a történetbe, ahogy egy jó slow-burn románcnak kell, emellett pedig mindenképp megemlíteném az egyik fő konfliktust, amely egy régi baráttal való eltávolodást mutatja be. Nagyon emberi és valóságos volt ez a nem direkt ellentét, amelyet a külső tényezők szültek, mégis egy barátság szenvedte el anélkül, hogy bármelyik fél igazából "rosszat tett volna". Annyira gyakori dolog ez mégis, amikor történetmesélésr ekerül a sor, valahogy az igazán direkt és egyértelmű konfliktusok kerülnek előtérbe. Pedig a könyvben szereplőnek is igen nagy súlya és vonzata van. 

Az egész könyv hihetetlenül valós és nagyon jól értelmezhető érzelmeket mutat be, amik úgy érzem sokakkal tudnak rezonálni, vagy legalábbis velem mindenképp rezonáltak. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet és mindenképp meggyőzött, hogy a Global sorozat köteteit vegyem egy kicsit közelebbről is szemügyre, valószínüleg jól járok vele. 

Nyereményjáték:

Az alkotás öröme olyan problémákra is gyógyírt ígérhet, melyekre első pillantásra talán nem is gondolnánk. Dzsongmin élete új vágányra kerül, mikor felmond a munkahelyén, de nem is sejti, milyen új utakat ismerhet meg, mikor egy kávézónak hitt fazekasműhelybe toppan. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével ezen a belső barangoláson, s a turné végén megnyerhetitek Jon Szomin regényét az Athenaeum jóvoltából!