lelkizős szombat #légyönmagad

Nem igazán volt még ilyen poszt, viszont most igazán kedvem lenne egy ilyen rövid kis morfondírozásra és lelkesítésre vagy éppen biztatásra...

Nem igazán volt még ilyen poszt, viszont most igazán kedvem lenne egy ilyen rövid kis morfondírozásra és lelkesítésre vagy éppen biztatásra. Egy igen egyszerű klisét szeretnék kitárgyalni, mégpedig a Légy önmagad jelszót.
Hisz annyiszor halljuk, olyan egyszerű és mindennapi szó, mint a remény, a szerelem és az ilyesféle gondolatok, mármint itt arra gondolok, hogy ha csak a tumblrt vagy a weheartit-ot görgetjük lefelé, folyamatosan ezen szavak vagy mondatok és gondolatok angol megfelelőjével futunk szembe. 

Szóval azt mondjuk légy önmagad, csináld azt amit te jónak látsz és nézz ki úgy ahogy neked tetszik, aztán gondolkodj is úgy.. Vállald föl önmagad és ne akarj beolvadni.... Csak ugye, hogy ez nem is olyan könnyű?
Mert mi van, ha kinevetnek, csúfolnak, nem fog a többieknek tetszeni, elítélnek... De hát, mégis hol érdekel minket, hogy idegen emberek mit gondolnak? 

Furcsa dolog ez az élet. Mert a képen leírtak mind igazak. Ne mondd, hogy rád nem. Mindenki szereti ha irigyek rá, ha neki van valami ami a másiknak nincs, de szeretné ha lenne... Na azért ez mostmár egy kicsit más tészta, de azért még mindig hasonló téma. 

Mondok egy egyszerű példát, ez egy icipici, csak egy homokszemnyi téma, ami nem akkora lényeg, de igenis lehet nagy és fontos dolog is. Tegyük fől. Tegyük fől, hogy facebookon van egy csoport, mondjuk egy animés, egy könyves vagy éppen zenei irányzatos és csak azért nem lépsz be, mert félsz, hogy kiteszi az ismerőseid orra elé a facebook, hogy te ennek a csoportnak a tagja vagy és ez mennyire gáz már. Hát nem az! Ha te ez vagy, egy rocker, egy otaku vagy könyvmoly, viseld büszkén magad, mert ez azt jelenti, hogy van valami ami érdekel és ez csakis jó dolog lehet. No meg, kit érdekel ki mit mond? Komolyan csak azért nem lépnél be egy ilyen csoportba, mert mit szólnak a többiek? Gondolj csak bele. Ott megismerhetnél egy csomó olyan embert akik szintén így gondolkodnak, ha más nem, ők megvédenek. Meg amúgy is, jobb szeretnél olyan barátokat, akik nem is ismernek igazából, mert nem mutatkozol meg nekik igazán? Nem tudják, hogy ki vagy te igazából. Komolyan ez a jobb? 
És ez nem csak ilyen éles szélsőségekben lehet benne. Egy szimpla póló megvásárlásában is ott van, abban is ahogy az üzletek kirakatait bámulod. Ne más, hanem önmagad akarj lenni, különben a barátaid is mást szeretnek, nem téged. A maszkodat. 

Nehéz persze ez az egész, hisz mindenki a támadástól fél, hogy kritizálják és nem fogadják el, de elárulok egy titkot; soha az életben nem lehet mindenkinek megfelelni, és valakinek biztos, hogy szálka leszel a szemében, ha pedig ez ilyen biztos, akkor minek is foglalkozzunk vele? Meg amúgy is, szerinted a többi ember mit érez, ők is ugyanúgy félnek a támadástól. Mindannyian félünk egymástól. Szóval, légy önmagad, mert ha te már nem vagy olyan, mint ők legalább jogosan félhetnek (már amennyire) és akár lehet, hogy még azt találják mondani "mekkora forma" vagy. Hisz nem csak negatív vélemények léteznek, mégis mi valahogy mindig is ezekre voltunk jobban kihegyezve, sőt. Belekötni valamibe sokkal egyszerűbb, mint dicsérni bármit is.

Önmagunknak lenni nehéz, hisz az egyik legfontosabb hozzátevője, az önbizalom, ami egészséges mennyiségben igen keveseknek van meg, szóval fontos, hogy feltornázzuk és kiegyensúlyozzuk (vagy éppen egy kicsivel lejjebb adjunk belőle). Mondhatnék itt mindenféle csodaszert, hogy napi három guggolás csodákra képes és egy hét alatt az egeket fogja verni mindenkinek az önbizalma, de sajnos erre nincsen semmilyen recept. Önbizalmat igazán csak önmagunk tudunk magunknak fejleszteni, ha elhisszük, hogy mi igenis, sok mindenre képesek vagyunk, értékesek vagyunk és nem történhet velünk semmi igazán megalázó bizonyos helyzetekben. 
Példának okáért, nem ritka, hogy csak egy goyrsbüfében állva azt kell, hogy tapasztaljam, a velem egykorú lányok és fiúk nem mernek a kiszolgálóhoz odamenni és inkább egymásnak mondják meg, hogy mit vegyen nekik, minthogy odamennének is megvennék maguknak. Egyszerűen félnek rendelni vagy egy boltban segítséget kérni az eladóktól, vagy csak egy osztálytársukat megszólítani. Pedig milyen egyszerű dolog és ha belegondolunk, mégis mi lehet a legrosszabb dolog ami megtörténhet velünk? 
Szóval csak ilyen icipici dolgokkal, ha ezeket mind megmerjük tenni, vagy kipróbálni valami újat, már önbizalomra tehetünk szert. Ilyen szempontokban lehet vallani, hogy carpe diem, yolo... hisz csak egyszer élünk...:) Szóval sokkal többet lehet azon veszteni, ha valamit nem próbálunk ki vagy meg, mint ha igen. Szóval legyen önbizalmatok srácok és legyetek önmagatok és rögtön boldogabb lehet az életetek.:) 

Ti mit gondoltok erről a témáról illetve az én meglátásaimról? Egyetértetek? Kommentekben várom a meglátásaitokat! ^^




You Might Also Like

1 komment

  1. Ambivalentina bejegyzéseit nemrég fedeztem fel a Facebookon, érdekesek, figyelemre méltóak. Ambivalentina a korához képest különösen okos, nagyon értelmes lány benyomását kelti. Érdemes mindenkinek elolvasnia, amit ír, tanulságosak, hasznosak. Ez az írása is kitűnő! Általában nem szoktam hozzászólni a cikkeihez, mert nem szorulnak javításra, most mégis van egy észrevételem. Ebben a cikkben egy szempontot talán kifelejtett, amiről még érdemes lett volna írni: azt hogy vannak esetek, amikor az ember sajnos nem lehet önmaga, mert a munkája, a beosztása, a vele szemben támasztott elvárások / követelmények átmenetileg nem engedik, hogy valaki önmaga legyen.
    Zenei Alkotóműhely (Facebook)

    VálaszTörlés

.partnerek és barátok